Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
1974. július S. **r~TT wmr knm& m Egyéni boldogulás közösségi érdek A SZATMÁRI FOLYÓK MENTÉN A küzdelem tovább tart Csökkenteni a kárt — pótolni, ami pótolható NAPJAINK egyik állandó, s szinte mindenütt jelenlévő vitatémája a szocialista köz- gondolkodás kiterjedése, illetve a negatív jelenségek megítélése. Az MSZMP X. kongresszusán elhanzott beszámolóban hallhattuk: „Szocialista építőmunkánk, társadalmi életünk fontos eleme a szocialista közgondolkodás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség.” Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az életkörülmények változása csak hosszabb időszak elteltével jár együtt a tudat változásával. Ennek valóságát, konfliktusait, s természetesen szocialista rendszerünk negyedszázados fejlődésének nagyszerű pél- dáit is naponta érzékelhetjük, akár egyéni életünkben, akár pedig közös munkánk sikereiben. A társadalom iránti elkötelezettség és felelősségérzet megmutatkozik a szocializmus építésének minden területén a párttagság példamutató helytállásában, a szocialista munkaverseny-moz- galmakban résztvevők kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájában. nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi esztendők gazdasági és politikai törekvései, az államélet fejlesztésére vonatkozó intézkedése, az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és közösségi érdeket jobban kifejező szocialista gazdaságirányítási reform — a korábbinál jobban tudatosította a végzett {munka és az össztársadalmi érdekek közötti kapcsolatot. Fejlődött az emberek igazságérzete és a felismerés, hogy a szocializmusban a boldogulás csak a közösség érdekével össz-1 hangban érhető eh és alapja a munka. Természetesen, amilyen magasra vezethetnek a szocialista közgondolkodás fejlődésének a lépcsőfokai, olyan sok fáradtságos és együttes erőfeszítést is kívánnak. Munkahelyen, lakóterületen és baráti körben egyaránt fellelhetjük azokat, akiknek tetteiben és véleményében a sorrend mindig ugyanaz: közösség és én. S ez nem valamiféle szokatlan szerénység, vagy áldozat, hanem annak felismeVése, hogy életünket gazdagabbá, emberibbé tenni csak a közösség érdekeinek felülemelésével lehet. Életünk ezernyi példája mutatja, hogy a közösségért cselekvők és az egész társadalom számszerűsége közé oktalanság lenne egyenlőségi jelet elképzelni. De ki tagadhatná, hogy városainkban, falvai nkban. lakótelepeinken és régi bérházainkban — mindenütt találkozhatunk azokkal, akik közösségi gondolkodásukkal kelesztói, állandó élesztgetöi az egymással törődésnek, az egymásért cselekvésnek. A szocialista közgondolkodás nagy dolgokban és kis emberségekDen egyaránt megmutathatja magát. A Hazafias Népfront szervezeteinek tevékenysége a város- és községfejlesztés és szépítés méreteit tekintve millió forintokban is számolható; de nem csak az az érték, amit matematikai műveletek kimutatnak. Egy idős, -elesett ember segítése, egy kellő pillanatban elmondott intelem a lakóház nyugalmának érdekében, egy kevéske munka a park szépségéért; — s sorolhatnánk tovább azokat a mindennap ezrével mutatkozó példákat, amelyek „értéke” nem mérhető, de amelyek nélkül mégis szegényebb lenne a közösség. TÁRSADALMUNK rohamtempójú fejlődése következetesen igényli a szocialista közgondolkodás kiterebélye- sedését. Éppen ezért, az ezzel ellentétes jelenségek élesebben mutatkoznak meg, az átmeneti társadalom talaján tovább élő, s részben újratermelődő és felélénkülő individualizmus, egoizmus, anyagaisság, tünetei az eddigieknél többet foglalkoztatják a közvéleményt. Nem jelentéktelen az a küzdelem, amelyet e közösségellenes jelenségek igényelnek. „A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljon életünk — hangzott az MSZMP X. kongresszusának beszámolója. — Elutasítunk mindenfajta álszerénységet, aszké- tizmust. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem békülünk meg __ Erősíteni kell azt a ♦ közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását.” / A szocialista közgondolkodás erősítése nem konfliktus- mentes. Mindannyian magunkban hordozzuk azokat az emberi gyengeségeket, amelyek az ellenirányba hatnak, s nem kevés esetben elnézőek vagyunk környezetünkkel. Nem egyszerű meghúzni a határokat, hol kezdődik a közösségellenes magatartás, illetve hol végződik a helyénvaló törekvés, amely a család életét akarja gazdagítani, jobbá tenni. Ha azonban minden gondolatunkat és cselekedetünket ahhoz mérjük, hogy javára, vagy hátrányára vagyunk a közösségnek, ha a környezetünkben mutatkozó negatív tüneteket a többség értékítéletéhez, a szocialista erkölcs írott| és íratlan normáihoz viszonyítjuk, akkor a magunk és a köz javára döntünk, cselekszünk. EBBEN A HOSSZÜ TÄV- RA SZŐLŐ, megalkuvásmentes munkában a legszebb bizonyítás, — a cselekvés. A társadalmi-politikai feltételek jók! Az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén sem szorulhatnak háttérbe! Kiemelkedő , szerepe van ebben a tevé- T kenységben a Hazafias Népfront szervezeteinek, aktivistáinak, akik a lakosság legszélesebb rétegeivel vannak mindennapi, szoros kapcsolatban. Eddigi tevékenységük is igazolta, hogy ismerik és érzik a feladat nagyságát. S bizonyosan a továbbiakban is jelentős emelői lesznek annak, hogy a szocialista közgondolkodás elmélyítésével, szélesítésével bizonyítsák: ha egymás javára teszünk, akkor cselekszünk igazán saját gazdagodásunkért. Szatmár-Beregben,,. a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr mentén beutaztam azokat a területeket, amelyeket júniusban elöntöttek a megáradt folyók, vagy belvízként gyűlt rájuk a rengeteg csapadék. Hosszabb-rö- videbb ideig jóval több, mint 30 ezer hektár mezőgazdaságilag müveit terület került víz alá Szatmár-Beregben, az erdők kivételével. Ennek nagyobb része ugyan már megszabadult a pusztító áradattól, mert medrükbe tértek vissza a folyók, de, még szombaton is tíz-tizenkétezer hektárnyi földön állt a víz, elsősorban a lapá- lyos, mélyfekvésű részeken, ahonnan nincs lefolyási lehetőség, mert a belvízrendezést még nem végezték el. Ott csak a rengeteg napfény segíthet, amely kiszárítja a vizeket. De újabb esőket kaptak. • , Arad a Kraszna Mérk határában szomorú kép fogadott. A Kraszna ismét kiöntött, bár az árhullám meg se közelíti az előzőt, de a töltésekkel nem védett terület, mintegy 700 hektár megint a víz alá került. Tar István, a Kossuth Tsz elnöke kissé szomorúan legyintett. — Ennek már nem árt —• mondta. — Itt már a nagy víz mindent elpusztított. Csak az a baj, hogy szerettük volna másodszori vetéssel, ültetéssel hasznosítani ezt a területet, de már képtelenség ... Gyönyörű kertészeti ültetvények, részben kalászos, sok kaszálóról a fűtermés pusztult el. Legeltetpi se tudnak, mert sok legelő is víz alá ke~v rült — másodszorra is. A Szamos menti Állami Gazdaság igazgatója, Mester József elmondta: Itt is 700 hektárnyi terület került víz alá, a kár elég nagy. Az alapcsöves vízrendezés viszont most. a nagy vizek idején is t remekelt. Ott, ahol 100—120 centiméter mélyen vízgyűjtő és vízkivezető csövek vannak a talajban — sehol sem állt meg a víz. A csövekből karvastagságú sugárban bugyog elő a víz s a gyűjtő csatornák tovább viszik a folyókba. Pedig a Sa- nyi-lapos — neve is jelzi — mélyfekvésű terület. Alma, búza, kukorica, napraforgó terem az alagcsövezett területen. Minden szép, semminek se ártott a víz, mert az alagcsövek gyorsan összegyűjtötték s kivezették a talajból. — Ez a jövő legbiztonságosabb vízrendezési módszere, még akkor is, ha drága — mondotta Mester József igazgató. — Ilyen időjárásban, mint a mostani, két-há- rom év során visszaadja a beruházási költséget. A gazdaság is tervezett új- ravetéseket, de eddig nem tudta elvégezni, mert ritka az olyan nap; amikor nem esik eső. És egy nap alatt képtelen kiszáradni a talaj Legnagyobb baj, hogy a gyümölcsösök földjére se tudnak rámenni, nem tudják a növényvédelmet biztosítani, az oly szükséges permetezéseket elvégezni. Aho! nem panaszkodtak A Kraszna mentén egy gazdaság van, amelynek vezetői nem panaszkodtak: az ópályi Kossuth Termelőszövetkezet. Itt is volt víz jócskán, de a vezetők már akkor intézkedtek és cselekedtek, amikor a Kraszna még nem tetőzött Öpályi határában. Szivattyúkat álliíottak üzembe és a töltés alatt átszivárgó vizet, valamint az össze gyűlt esővizet az érzékeny kultúrákról visszanyomatták a Krasznába. Csak a rétek egy részén állt meg a víz, de nagy kár ott se keletkezett. — Eleinte megijedtünk, azt hittük, lesz vagy kétmillió forint kárunk — mondta Tóth Elek tsz-elnök. — Most már nyugodtabbak és derűsebbek vagyunk. Legfeljebb két-háromszázezer forint a kár. — És a növényápolás, kapálás? — Kapálni mi se tudunk, de mozgósítottuk az embereket, még a gyerekeket is, és a nagyja gyomot kézzel ki- húzgáltattuk a kapás növények közül. Így nincs nagy baj, az apró gyom nem árt úgy, mint a nagy ... Szintén a Kraszna mentén, Nagydobos határában gazdálkodik a Petőfi Tsz. Sok területüket öntött el az árvíz és a belvíz. Cselekednének, de tehetetlenek. — Mindenütt ott vigyorog a víz — mondta Nagy Zoltán tsz-elnök. Rá se tudunk lépni a talajra. Nálunk kevés az ember, mi ,a munkák zömét gépekre terveztük. De a gépek a vigyorgó vízben és a sárban tehetetlenek... Vigyorgó víz — milyen találó a kép. Valóban mintha élőlény lenne az a víz, öttíz centiméternyi csupán, de kajánul vigyorog, figyelmeztetve az embert, hogy amíg a víz vigyorog a növények közül — addig a víz az úr. Persze, van egy nagyobb erősebb és hatalmasabb vigyorgó is — a Nap. Másodvetés a dombosabb területen Az újravetésről sok szat- már-beregi tsz-ben már le is mondtak. Az árterek, lapályok ilyen esős időben nem biztonságosak. Rizikó lenne ezeket a földeket ismét bevetni még akkor is, ha fel- száraduának. Ehelyett új elképzelések, új tervek készülnek. Aratás után azonnal beszántani a tarlókat a nem vizes területeken — és ott másodvetéssel pótolni a veszteségeket, elsősorban a takarmányféléketj Mert mindenütt a takarmányfélék pusztulása okozza a legnagyobb gondot, hiszen* Szatmár-Beregben sok az álJ lat, elsősorban is a szarvasi marha, amelynek rengeteg} takarmány kell. Tarlóba vetett másodvetésekkel valóban! lehet m$g takarmányt ter-f meszteni, elsősorban vegyes silót, csalamádét, de kölest és gyorsan növő muharféló-i két is. Az árvizes-belvizes tsz-HÖ közt valóságos csoda a sza-í mosszegi Dózsa. Ott is sok s kár, mert a hullámtérben elpusztult minden, a búza isi Mégis, meg lehet állapítani; meddig tart a szamosszegi és a szamoskéri határ. (A két határ egy tsz.) Ott nincs; vagy alig van gyom. A szomszédos határok tarkák, gyo-í mosak, Szamosszeg és Sza- i moskér határában viszont csak a növény sárgul meg néhol, a lapályokban, ahol • „megnyomta” a víz. De gyo- mos tábla nincs. Hogyan csinálták? Vegyszerekkel? — Részben — mondotta Dienes Lajos tsz-elnök. —, Vannak vegyszerezett tábláink, de néhol még azokat is kapálni kellett. — De tiszták a nem vegyi szerezett táblák is . .. — Hát igen. Nálunk az esi után egy-két óra múlva kimentek a határba az emberek és kapáltak a lágy földben is. Igaz, nem a legjobb az ilyen kapálás, de most mégis értékes, mert nincs gyom a növények közt.,. — És a gyümölcsösök nő-1 vény vedel me? — Mi azt is elvégeztük; Repülőgéppel • permeteztet- tünk. ( Nem lehet ezt mással maJ gyarázni, csak a szamosszeg! emberek híres szorgalmával és a vezetők határozott, gyors intézkedésével. S most — megértve a nehéz helyzetet — még szorgalmasabbak a szamosszegi emberek. Szendrei József Sokszor egy anyacsavaron múlik a folyamatos munka. A gépek alkatrészellátása mindig nagy gondot igényel. Nyirbogáton, a Rákóczi Tsz műhelyében Pusztai isván esztergályos ügyessége már sok gépállástól mentette meg a gépek kezelőit. Képen: készül egy 22-es anyáscsavar. (Hammel József felvétele) A jogtanácsos nászajándéka Szerényfalvi Zsigmondot már a hatodik lakodalomba hívták meg, ! amióta a szövetkezet jogtanácsosa. S ezen az esküvői vacsorán is olyan energikus szónoklattal i üdvözölte a fiatal párt, mind három éve, amikor jogtanácsos lett a szövetkezetben, s először hívták lakziba. — Kedves ifjú pár! Szívem teljes melegével kívánok sok boldogságot. Kisérje egész életeteket a szerencse, és minél kevesebb bánat, szomorú, ság érjen benneteket. Én ugyan ajándékot nem tudtam hozni, mivel szegény bojtár vagyok, de ünnepélyesen kijelentem, hogy válópereteket díjmentesen intézem el! Mondani akart még valamit, de szavait fergeteges taps szakította félbe, ezért jobbnak látta, ha most már csak poharát emeli fel, és üríti ki az ifjú pár egészségére. Bármit' mondana még, ilyen hatást úgy sem érne el. Márpedig nem mindegy, hogy a násznép miképpen emlékszik rá. Mert vannak vagy kétszázan. A megelőző öt esküvőn se igen voltak kevesebben. így aztán nagyjá- val aprajával együtt legalább ezer emberben keltett jó benyomást. Bár Szerényfalvi Zsigmond nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy a lakodalmi nyilatkozatának melyik része váltotta ki a násznépből a fergeteges tapsot, mégis az okozati összefüggések mérlegelése arra a megállapításra vezetett, hogy a Válóper díjmentes intézkedésének Ígérete a nagy siker nyitja. Hiszen sok házasságbontóperről értesült; bármilyen nagy szerelem lobog az ifjú párban, előbb-utóbb náluk is bekövetkezhet olyan állapot, amikor kiderül, hogy sikertelen volt a párválasztás. Azért verte oly’ sokáig össze tenyerét a násznép. Egyébként ő is elvált egyszer, s a második asz. szonnyal nem is kötött házasságot, hanem élettársként élnek együtt. Ez ugyanis semmi komplikációt nem okoz, ha netán mégis elhidegülnének egymástól. Egyszerű költözködés lenne az egész. Csak a gyerek bonyolíthatná az ügyet de náluk az nem lesz. ★ A házasságot kötött ifjak közt beszéd tárgya lett a jogtanácsos Ígérete. Valahányszor összetalálkoztak, legelsőnek ezt kérdezte valamelyikük: „Megkaptátok már a jogtanácsos nászajándékát?” „Még nem” — válaszolták a kérdezettek, majd a viszontkérdés következett: „És ti?” „Mi sem” — hangzott a felelet. Olyasformán, mint amikor az emberek jó egészségét kívánnak egymásnak. Csak azután tört ki a kacagás a fiatalokból. Nos, a hatodik lakadalmas párnak az esküvő után jó fél. évvel eszébe jutott: Kipróbálják Szerényfalvi Zsigmondot, megtartja-e a szavát? S előadták neki, hogy közös megegyezés alapján be akarják adni a házassági bontópert. — Nem gondoltam, hogy ilyen hamar — merevedett meg még jobban holdképe. — A többiek még nem jelentkeztek, pedig azok hamarabb esküdtek. Ügy látszik, most hátulról kezdődik a sor. Ezután Szerényfalvl Zsigmond meghallgatta az ifjú házasokat, felvette a tényállást, majd megszövegezte a bontóper iránti kérffrnrt, — És csakugyan nem kell fizetnünk? —kérdezte a fiatalasszony, miután Szerényfalvi Zsigmond elkészült a kérelemmel. — Szavamat adtam a la- kadalomban — húzta ki még jobban peckes nyakát a jogta. nácsos. — Mi is szavunkat adtuk — szólt ismét a fiatalasszony —, hogy hűek leszünk egymáshoz. Ezután kibuggyant az ifjú párból a nevetés, meg hogy csak kíváncsiságból mentek el Szerényfalvi Zsigmondhoz. Azzal kifordultak az ajtón és szaladtak a többi ifjú párhoz, akik az ebédlőben várták őket, hogy ugyan mit szólt az ürge. S kis idő múlva majdnem szétvetette az ebédlőt a fergeteges kacagás.
