Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-05 / 155. szám

í oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1974. július 8 A MOSZKVAI MEGALLAPODAS Jelentős lépés az enyhülés útján Tizenegy dokumentumot írtak alá a harmadik szov­jet—amerikai csúcstalálko­zón. Július 2-án esti pohár- köszöntőjében elégedetten állapította . meg Leonyid Brezsnyev a? SZKP KB fő­titkára, hogy jelentős és konstruktív eredmények szü­lettek a tárgyalásokon. . Természetesen nem min­den megbeszélt témakörben volt egyetértés, hiszen a vi­lág vezető szocialista és a vi­lág Vezető kapitalista hatal­ma között .nem is lehet. Mégis jó dolog tapasztalni, hogy ma már az Egyesült Ál­lamok Vezetői is elismerik, hogy nincs más alternatíva csak az enyhülés: együtt élünk, vagy együtt halunk. Az enyhülés parancsoló Szükségszerűséggé vált a ter­monukleáris korszakban. Iga-., az Imperializmus természete nem változott, dé az erőviszonyok alakulá­sa következtében egyre In­kább megfékezhető, békére kényszeríthető. Jellemző, hogy Nixon a moszkvai te­levízióban elmondott beszé­dében, a béke elnökének igyekezett magát feltüntetni, holott 1971-es külpolitikai üzenetében már bevallotta, hogy mi kényszerítette a Szovjetunió által már jóval előbb felajánlott békés egy­más mellett élés politikájá­nak az elfogadására: „a nö­vekvő szovjet hatalom kor­szaka megváltoztatta a kato­nai egyenletet” — állapította meg akkor. Kissinger is el­ismerte ezt az igazságot, amikor írt: „A 60-as éveli középé óta olyan mélyreható strukturális változások men­tek végbe a két nagyhatalom viszonyában, hogy rá va­gyunk kényszerítve a békés egymás mellett élésre”. Az amerikai elnök 1972 májusában Szovjetunióban tett látogatásával kezdődött a szocialista és a tőkés világ- hatalom kapcsolatainak nor­malizálása. Ezt követően Léónvid Brezsnyev tavalyi amerikai útja, s végül a mostani Nixon-látogatás va­lóságos megállapodás-rend- Szert hozott létre, amely a háború elkerülését, az eny­hülés visszafordíthatatlanná tételét és a kétoldalú kap­csolatok fejlesztését célozza. A közös közlemény nem hagy kétséget afelől, hogy mindkét fél fontos állomás­nak tekinti a mostani csúcs- találkozót a kapcsolatok to­vábbfejlesztése persze csak további szívós harc és mun­ka árán folytatódhat. Am a mostani eredmény elérése je­lentős haladásnak értékelhe­tő a megkezdett úton. A tíz évre kötött gazdasági, ipari- és műszaki együttműködés­ről szóló megállapodás ön­magában is bizonyítja, hogy* a kétoldalú viszony javítá­sát hosszú távra tervezik. A leglényegesebb szerző­dések. illetve jegyzőkönyvek a legveszélyesebb és legkölt­ségesebb stratégiai fegyver- rendszerek és a földalatti atomrobbantások korlátozá­sáról szólnak. A rakétaelhárító rakéta- rendszerek telepítésének ala­pos lecsökkentéséről kötött 1972-es egyezményhez kap­csolódik a Brezsnyev és Ni­xon által szerdán aláírt jegyzőkönyv. Akkor két kör­zetre engedélyezték a stra­tégiai védőfegyverek telepí­tését. A mostani jegyző­könyv továbblépett: mind­két ország csak egy rend­szert építhet ki. Az egyik rakétaelhárító rendszer fel­állításáról mindketten le­mondtak, ez jelentős ese­mény, nemcsak azért, mert roppant összegek takarítha­tok meg, hanem azért Is, mert a védekező stratégiai fegyverek kiépítésé a másik felet újabb, még nagyobb hatású támadprakéták gyár­tására ösztönözné. Az aláírt jegyzőkönyvet tehát a fegy­verkezési verseny további korlátozásaként értékelhet­jük. Igen jelentős szerződés született a föld alatti atom­robbantások csökkentéséről. Az 1963-ban kötött kon ven- ció, amely a légköri, a világ­űrbeli és a víz alatti nuk­leáris kísérleteket tiltotta be, szabad teret hagyott a föld alatti atomrobbantásoknak. A mostani, öt évre szóló egyezmény a 150 kilotonna fölötti kísérleteket tiltja be a föld alatt. A végcél, a ka­tonai célzatú nukleáris kí­sértétek teljes betiltása felé tehát egy újabb lépéssel előbbre jutottunk. A megállapodáshoz jegyző­könyvet is csatoltak, ame­lyet szintén Brezsnyev és Nixon írt alá. A közös állásfoglalás az emberi környezet hadicélú megváltoztatásának aktuális­sá vált problémáiról leszöge­zi, hogy a felek még ebben az éveben tárgyalásokat kez­denek erről a kérdéscsoport­ról. Ezt a dokumentumot ugyancsak a legmagasabb szinten írták alá éppúgy mint a közös közleményt. Az utób­biban esik szó a támadó stra­tégiai fegyverrendszerekről amelyekről az 1972-ben kötött, üt évre szóló ideiglenes egyez­mény van érvényben. A köz­lemény szerint annak lejárta előtt, tehát 1977-ig új megál­lapodást kötnek ezeknek a fegyvereknek a korlátozásá­ról is. Abban már meg is egyeztek, hogy a megszületett egyezmény az 198ő-ig tartó időszakot foglalná magába. Az erről szóló tárgyalásokat a lehető legrövidebb időn be­lül kell elkezdeni — hangsú­lyozza a közös közlemény, majd leszögezi: a genfi SALT tárgyalások (a stratégiai fegy­verkorlátozásokról) a „csúcs- találkozó szellemében” foly- tatódnak. Gromiko szovjet és Kissin­ger amerikai külügyminiszter két technikai jellegű jegyző­könyvet írt alá, amelyek a stratégiai fegyverrendszer korlátozásának részletkérdé­seivel foglalkoznak. A közös közlemény részle­tesen foglalkozik a legfon­tosabb nemzetközi problé­mákkal Is: az európai bizton­sággal, Nyugat-Berlinnel és a közel-keleti helyzettel. Nem értékeltük — helyhiány miatt — a csúcstalálkozó második napján aláírt három ugyan­csak fontos egyezményt: az energetikai, az építészeti és műszívkutatási megállapodá­sokat. Pedig az ilyen jellegű kapcsolatok nagy mértékben olvasztják a hidegháború még megmaradt jegét az enyhülés további kibontakozása érde­kében. Richard Nixon amerikai el­nök a jövő évre látogatásra hivta meg Leonyid Brezsnye- vet az SZKP KB főtitkárát, aki a meghívást elfogadta. Az 1972. májusában megkezdett normalizálódási folyamat te­hát — békét szerető és féltő emberék rokonszenvével és támogatásával — zökkenő mentesen folytatódik tovább. Nixon nyilatkozata moszkvai útjáról Nixon elnök és felesége kö­zép-európai idő szerint csütörtökön a hajnali órák­ban a moszkvai csúcstalál­kozóról hazaérkezett az Egyesült Államokba. Az el­nöki gép a Maine állambeli Limestone-ban szállt le, s itt Nixon 20 perces televí­ziós beszédben számolt be a moszkvai csúcsértekezlet eredményeiről. Az elnöki pár utána továbbrepült a flori­dai Kay Biscayne-be és itt tölti pihenéssel a nemzeti ünnepet, sőt valószínűleg a hétvégét is. A loringi támaszponton az elnököt Gerald Ford alelnök, továbbá az állam kormány­zója és mintegy négyezer fő- nyjr tömeg fogadta. Nixon az elnöki gép tankolása alatt egy hangárból intézett tele­víziós beszédet az Egyesült Államok népéhez. Az elnök elégedetten ösz- szegezte a moszkvai látoga­tása eredményeit és han­goztatta, hogy „a megállapo­dásoknak ezzel az egyre bő­vülő rendszerével az együtt­működés új szokásait és a konzultáció új modelljeit te­remtjük meg és a Szovjet­unió, valamint az Egyesült Államok népének nemcsak negatív. |hanem pozitív ér­dekeltséget adnak a béké­ben.” Nixon rámutatott, hogy a szovjet vezetőkkel folytatott eszmecserék és a megkötött egyezmények nem „egynapos' szenzációnak” ké­szültek, hanem ösztönzik a béke felé tartó állandó visz- szafordíthatatlan folyamatot Az elnök emlékeztetett ar­ra. hogy kormánya új kap­csolatokat alakított ki a Szovjetunióval és mostani egyhetes látogatása megerő­sítette az új viszonyt, Han- goztatta azt a véleményét, hogy világszerte a külpoli­tika új modelljei törnek utat maguknak, s az új folyamat ezután már saját lendületé­vel is halad tovább és — mint mondotta — „tartós bé­kévé fejlődik”. Nixon méltatta a csúcsta­lálkozó során aláírt fegy­verkorlátozási megállapodá­sok jelentőségét, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozására tartós megálla­podást sikerül kidolgozni, jóval a hatályban lévő ideig­lenes megállapodás 1977-es lejárta előtt. Az elnök röviden szólt közel-keleti körútjáról és az új atlanti nyilatkozatról is. Elmondotta, hogy tapasztala­Kissinger amerikai kül­ügyminiszter, aki szerdán késő este érkezett meg a bel­ga fővárosba, csütörtökön reggel megkezdte tárgyalá­sait. Az amerikai diplomácia veeztőjének brüsszeli vil­lámlátogatása elsősorban azt célozza, hogy az Egyesült Ál­lamok a június 26-án éppen Brüsszelben aláírt atlanti nyilatkozat 11. pontjának megfelelően tájékoztassa a NATO-partnereket a Moszk­vában lezajlott tárgyalások­ról. Egyes NATO-tagorszá- gok olyan jelentősnek minő­sítik a moszkvai csúcstalál­ta szerint az arabok és az izraeliek a négy háborúval terhelt korszak ellenségessé­ge után most új szellemben keresik problémáik békés piegoldását. Az elnök igyekezett külö­nös jelentőségűnek minősí­teni azt a tényt, hogy a NATO jubileuma alkalmából az új atlanti nyilatkozatot éppen Közel-Kelet és szov­jetunióbeli látogatása között írták alá. Ez szerinte azt a „központi szerepet” hivatott kiemelni, amelyet a nyugat1 szövetségi rendszer játszik a: Egyesült Államok béketörek véseiben. Annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a NATO brüsszeli csúcsérte­kezlete „elmélyítette a nyu­gati szövetség egységét”, a nyilatkozat pedig „új életet öntött a NÁTO-ba”. kczóról szóló Kissinger-be- számolót, hogy a konzultáció­ra eleve meghívást kapott állandó képviselőkön kívül Brüsszelbe küldték külügy­minisztériumuk politikai osztályának igazgatóját is — írja csütörtökön reggel a La Libre Belgique. Brüsz- szelben emellett nem kisebb fontosságot tulajdonítanak 'annak is — írja a belga kül­ügyminisztériumhoz közel­álló lap —, hogy az ameri­kai külügyminiszter megbe­szélést folytatott Ortolival a közös piac bizottságának elnökével és Soamessel a bizottság alelnökével. Kissinger Brüsszelben Etiópiái helyzetkép Aigéria nemzeti ünnepére Tizenkét éve kiáltották ki az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságot. A füg­getlenséget több, mint 130 esztendős gyarmati uralom megdöntésével vívta ki az algériai arab nép, s szabad­ságáért nagy áldozatot ho­zott: másfél millió halott, háromszázezer eltűnt, félmil­lió árva és hadiözvegy, nyolcezer földig rombolt fa­lu emlékeztetett a kolonia- listákkal vívott hosszú fel­szabadító harcra. Nemcsak a függetlenséget kellett meg­tartani, fel kellett számolni a gyarmati múlt terhes örök­ségét is. Ezt a feladatot az algériai nép sikerrel teljesíti. Mint Bumedjen elnök hang­súlyozta: a függetlenség -va- ' lójában akkor vált valóság­gá, amikor az ország gazda­sági életét is megszabadítot­ták az idegen gyámságtól és Irányítását az algériai nép vehette kezébe. A független Algéria az el nem kötelezettség alapján áll és következetes ántiimpe- rialista politikát folytat. A fejlődés nem-kapitalista út­ját választotta; az iparban szilárd állami szektort épí­tett, amely a kapacitásoknak immár több, mint héttizedét öleli fel; az utóbbi években széles körű 'földreformmal, a parasztok szövetkezetekbe tömörítésével is fellendíti a rrtezőgazdasági termelést. A gazdasági fejlődés alapja az az államosítás, amelynek se­gítségével az ország fő ter­mészeti kincsét, a Szahara olaját és földgázát a nép javára aknázhatják ki. Algéria nemzeti független­ségi politikájának fontos té­nyezője az a baráti együtt­működés, amelyet a szocia­lista országokkal épített ki. Hazánk, amely nagyra érté- kelte az algériai nép szabad­ságküzdelmét és kifejezte szolidaritását a harcoló nép­pel, az államépítés, a gazda­sági fejlődés szakaszában is a két ország kapcsolatainak elmélyítésére törekedett. En­nek a barátságnak és együtt­működésnek szellemében kí­vánunk Algéria népének a nemzeti ünnep alkalmából további sok sikert a felemel­kedés útján. Puliai ipái látogatása Csütörtökön befejeződtek a hivatalos megbeszélések Beirutban az MSZMP KB küldöttsége és a Libanoni Kommunista Párt vezetői között. A két testvérpárt tár­gyalásairól közös közleményt jelentetnek meg. A nap folyamán az MSZMP KB küldöttsége találkozott Jasszer Arafattal, a Palesz­tin Felszabadítási Szerve­zet elnökével. Este Havasi Béla, a Ma­gyar Népköztársaság beiruti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője at MSZMP KB küldöttségének tiszteletére fogadást adott, amelyen meg­jelent Nicolas Saui, a Liba­noni Kommunista Párt KB fetilkára, a Politikai és a Központi Bizottság több tag­ja. Részt vettek a fogadáson a libanoni kormány, a ha­ladó, demokratikus .pártok és szervezetek képviselői. Abdallah Jafi volt minisz­terelnök, dr. Nazih Bizri, gazdasági és kereskedelem­ügyi miniszíer, Ali Khalil államminiszter, s a libanoni parlament több tagja. Az etiópiai feszült belpoli­tikai helyzetben szerdán es­te történteket megfigyelők úgy értékelik, hogy a helyze­tet öt napja gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartó fegy­veres erők követeléseikre a császártól kapott jóváhagyás után visszaléptek a teljes katonai hatalomátvételtől. Hátié Szelasszié császár az utóbbi napok drámai fejle­ményei során szerdán első ízben avatkozott be közvet­lenül a katonai bizottság és a polgári kormány megbe­széléseibe. A császári palo­tában létrejött találkozón a fegyveres erők képviselői öt­pontos követelést terjesztet­tek elő. Követelték az összes politikai fogoly szabadonbo- csátását, a politikai szám- űzöttek szabad visszatérését, a meghirdetett alkotmányos reformok haladéktalan vég­rehajtását, a parlament ülésszakának meghosszabbí­tását. a fegyveres erők és a polgári hatalom képviselői­nek konzultációit. Az Addisz Abeba-i rádió szerda esti jelentése szerint Hailé Szelasszié hozzájárult a követelések teljesítéséhez. A 81 éves uralkodó — mint- egy bizonyítékául cselekvési készségének — Aman An­dorn vezérőrnagy személyé­ben új vezérkari főnököt ne­vezett ki a fegyveres erők élére. A lakosság körében jól ismert és népszerű tábor­nok (ő vezette győzelemre az etiópiai csapatokat a Szomáliával folytatott 1964-es háborúban) a szenátus tag­jaként erélyesen bírálta az előző kormányt. Addisz Abeba-i megfigye­lők továbbra is biztosra ve­szik, hogy rövidesen sor ke­rül a kormány átalakításá­ra. Föld körüli pályán a Szo;uz—14 űrhajó (Folytatás az 1. oldalról) PAVEL POPOVICS 1930- ban született Ukrajnában. 1951-ben Ipari technikumot végzett, majd úgy döntött, hogy a repülésnek szenteli életét. A katanai,-repülő .in­tézet elvégzése után 1954-től a szovjet hadseregben telje­sített szolgálatot. 1960-ban bekerült az űrhajósok cso­portjába: Pavel Popovics 1,957-ben belépett a kommu­nista pártba. 1988-ban sike­resen elvégezte a moszkvai katonai repülőmérnöki aka­démiáit. Az űrhajósakat felkészítő központban végzett megfe­szített munka mellett Pavel Popovics aktív társadalmai tevékenységet fejt ki: az Uk­rán Legfelsőbb Tanács kép­viselője, a Szovjet—osztrák Baráti Társaság elnökhelyet­tese. Az űrhajós felesége a légi­erő ezredese, berepülő pilóta. Két lányuk van, a 18 éves Natasa és a 6 éves Okszana. JURIJ ARTYUHIN 1930- ban született egy Moszkva - melletti faluban. Középisko­lai tanulmányainak 1948- ban történt befejezése után a katonai repülőtechnikai intézet hallgatója lett. Ezt követően a légierő egységei­nél teljesített szolgálatot. 1957 óta tagja a kommunista pártnak. Jurij Artyuhin 1958-ban elvégezte a moszkvai kato­nai repülőmérnöki akadé­miát. Tanulmányainak be­fejezése után az akadémia tudományos-kutató laborató­riumában dolgozott. Az űr­hajósok csoportjába 1963 januárjában került. Elvé­gezte a különböző irányítha­tó szerkezetekkel való űr­repülés teljes tanfolyamait. Az űrhajós felesége a Nauka kiadónál dolgozik. Artyuhinéknak két fiúk van. Ä 19 éves Szergej a ri­gai repülőmérnöki főiskolán tanul. Vlagyimir nevű fiúk 10 éves. A moszkvai televízió riport­ban mutatta be nézőinek a szerdán este a Szál jut—3 or­bitális tudományos űrállo­mással közös kísérletek vég­zésére felbocsátott Szojuz—14 rajtját. Pável Popovics, akit a kép­ernyőről a tv-nézők már jól ismernek, köszönetét mondott mindazoknak, akik az űrhajó­sokat felkészítésükben segítét. ték. „Megteszünk minden erő­feszítést, hogy feladatunkat kitűnően végrehajtsuk” — mondotta. Ezután a televízió nézői Ju­rij Artyuhin feldélzétr mér­nököt láthatták, ő hangaztat- ta, hogy a fellövés benyomá­sait Popovicsnál jobban át fogja élni, mivel először re­pül űrhajon. Borisz Volinov űrhajós, aki a Szojuz—14 felbocsátását kommentálta, jó utat kívánt az űrhajó legénységének. El­mondotta, hogy Pavel Popo­vics és Jurij Artyuhin fél sza­vakból is megértik egymást. „Mindkettőjüknek azonos a szenvedélye, — horgászok, szeretnek a pecabot mellett üldögélni a folyóparton”. A tv-nézők hallhatták a felszállásra kiadott parancso­kat, majd Pável Popovics a földi irányító központ kérdé­seire válaszolva közölte, hogy az űrhajó paraméterei meg­felelőek, közérzetük ragyo­gó. Amig ezek a beszélgetések folytak, a tv-nézők láthatták, amint az űrhajót szállító ra­kéta lassan elszakad a föld­től, és a magasba tör. A kép­ernyőn a riport végén a ra­kéta tűzcsóvája volt látható. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: A Szojuz űrhajócsalád el­ső tagjának kísérleti repülé­se 1967 áprilisában zajlott le. A kísérleteket 1968 októ­berében folytatták, amikor kidolgozták a Georgij Bere- govoj által irányított Szo­juz—3 és űrhajós nélküli Szojuz—2 űrhajó egymáshoz való közelítését. 1969 januárjában a Vla­gyimir Satalov által veze­tett Szojuz—4 és a Borisz Volinov parancsnokságával irányított Szojuz—5 megva­lósította a két űrhajó össze­kapcsolását és ily módon lét­rehozták a világ első kísér­leti űrállomását. 1969 októberében a világ­űrben egyidejűleg több űr­hajó tartózkodott: a Szo­juz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8. Repülésük során hét űrhajós tudományos ku­tatásokat, manőverezéseket végzett, valamint a repülés irányítási rendszerének ki­dolgozásával foglalkozott. 1970 júniusában Föld körüli pályára juttatták a Szojuz—9 űrhajót. Andrijan Nyikola- jev parancsnok és Vitalik Szevasztyanov feldélzeti mér. nők 424 órát töltött a világ­űrben. 1971 áprilisában startolt Vlagyimir Satalov parancs­noksága alatt a Szojuz—10. Az űrhajó közös kísérlete­ket végzett az ugyancsak áp­rilisban felbocsátott Szaljut orbitális űrállomással. A Szaljut-állomással való re­pülés során a kutatásokat folytatta a Szojuz—11 le­génysége, Georgij Dobrovol- szkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev. A múlt év szeptemberében a Szojuz—12 legénysége el­lenőrizte és kipróbálta a tö­kéletesített fedélzeti rend­szereket, több tudományos kutatást végzett. 1973 de­cemberében űrrepülést haj­tott végre a Szojuz—13, fe­délzetén Pjotr Klimukkal és Valentyin Lebegyevvel. A Szojuz-sorozat űrhajói új szakaszt nyitottak a piló­tával végréhajtott űrrepülé­sek szovjet programjában. Az űrhajók képesek tartós re­pülésre, közelítés és össze­kapcsolás megvalósítására Föld körüli pályán. 1975-ben ily űrhajónak kell megvaló­sítania az összekaocsolódást az amerikai Apollo-űrhajó- val. A Szojuz-sorozat előtt a Szovjetunió a Vosztok és Voszhod irányítható űrhajó­kat juttat a világűrbe. A Vosztok—1-én repült 1961- ben Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents