Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

Ä74. július 2*’ KELET-MAGYARORSZÄG ~ VASÁRNAPI MELLÉK!.»/ I. tHQP ÖT ÉVE VÁROS Mátészalka reneszánsza Marik Sándor Cél: a korszerű pedagógiai szemlélet elfogadtatása Beszélgetés dr. Kuknyó Jánossal, az oktatáspolitikai határozat megvalósításáról Egy teljes iskolai év telt el a Központi Bi­zottság oktatáspolitikai határozatának megje­lenése óta. A megyei pártbizottság 1972. no­vember 20-i ülésén feladaltervet dolgozott ki az oktatáspolitikai határozat megyei végre­hajtására. A megyei fe'adaitterv lényeges igényként fogalmazta meg, hogy a Központi Bizottság határozatának eredményes megva­lósítása érdekében reálisan számba kell ven­ni a közoktatás megyei helyzetét, sajátossá­gait, mert az alapvető területeken gondjaink az országostól lényegesen nagyobbak. Dr. Kuknyó Jánostól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől kér­tünk tájékoztatást: az oktatáspolitikai hatá­rozat megjelenése óta milyen pozitív változá­sokat hpzott a legutqhhi T#név. Hogyan alakultak iskoláinkban a tárgyi és a személyi feltételek? . / — Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy a Központi Bizottság oktatáspolitikai határo­zata hosszú időre, 1985-ig tartalmazza a leg­fontosabb feladatokat, s az ország, a megye gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésével összhangban valósul meg. Szükséges azonban, hogy időszakonként elemzést készítsünk a megvalósulás helyzetéről, a problémákról, a feladatokról, a rövidebb és a hosszabb távú tennivalókról. Kedvezőbb tárgyi, személyi feltételek Vörös Béla: Dzsessz zenekar, {Reprodukció)- re oly jellemző pedagógushiány, csökkent a képesítés nélküliek száma. Az elmúlt tainév- _ ben eljutottunk oda, hogy újabb képesítés j nélküli nevelőket nem .állítottunk piunkába. Legkedvezőtlenebb a gyógypedagógiai és az óvodai helyzet, ahol, sajnos kénytelenek 5 voltunk az elmúlt tanévben is képesítés nél- -* külieket munkába állítainl. — A jobb szakosellátás érdekében négy«- ven hallgatóval kötöttünk szerződést. Jelen- . leg 119 ösztöndíjasa van a megyének, a kö­vetkező tanévre hatvannal sikerül a keretet növelni. Szeretnénk a társadalmi ösztöndíja­sok elhelyezésiével is előbbre jutni. Az eddigi s szokástól eltérően a hallgatókat már a szer- _ ződés megkötésekor -lehetőleg helyhez szeret- _ nénk kötni. A nevelés döntő tényezője a pedagógus: mit tettek eddig a képzettebb, politikailag s műveltebb, közéleti érdeklődésű pedagógusok kiinevelése érdekében? y Sokoldalúan képzett, magas általános és szakmai műveltséggel rendelkező, a szocialis­ta erkölcs talaján álló embereket kell képezni! " a ma pedagógusának. Ezt csak magasan mű- e veit pedagógusokkal érhetjük el. akik fokoza- 1 tosan kialakítják magukban a szocialista ne­velőre jellemző tulajdonságokat. Ebben igen ’ nagy szerep hárul a tantestületi kollektívára, a melynek légköre meghatározza az ottani mun- i ka jellegét, szintjét, intenzitását. i A tanulás rangja nőtt — De a továbbképzés, önképzés is ezt a célt szolgálja. A megye pedagógusainak tíz százaléka vesz részt a kétéves szakosító-ide­ológiai továbbképzésen, jelentős számú veze­tő és beosztott pedagógus végezte el az esti egyetemet. A hároméves tagozatot 593-an vé­. gezték el eddig, a különböző kétéves szakosír . tókon 67-en fejezték be tanulmányaikat. A pedagógusok 10 százaléka rendelkezik marxiS- ! ta-leninista esti egyetemmel. Ez a forma, mely a magasabb ideológiai képzettség forrása, je­lentősen hozzájárult a korszerű ideológiai, politikai tájékozottsággal párosult korszerű közművelődési szellem kialakításához. — Megítélésünk szerint a szakmai-mód­szertani továbbképzés színvonala is javult, igyekeztünk szem előtt tartani a differenciá­lás elvét, s a kevés gyakorlattal rendelkező, többnyire képesítés nélküli nevelők tovább­képzésére nagy gondot fordítottunk. Ahol az iskolavezetés igényes volt a nevelők egyéni továbbképzésében, ott személyre szabott to­vábbképzési programot dolgoztak ki. — A művelődésügyi dolgozók mindenna­pos tevékenysége szorosan kapcsolódik a po­litikai és a társadalmi élethez. Sokan tevé­kenykednek a pártszervezetekben, a népfront­bizottságokban, a tanácsi szerveknél. A köz­életben való részvétel azonban nem egyenlő mértékű mindenütt; a legmagasabb Kisvárda városban, a kisvárdai járásban, a nyíregyhá­zi járásban. Ennél alacsonyabb a részvétel a nyírbátori, a fehérgyarmati járásban, Nyír­egyháza és Mátészalka városban. Mindennek tapasztalataink szerint objektív okai is van­nak a szubjektív tényezők mellett: a városi pevelők olykpr kevesebb lehetőséget találnak a közéleti tevékenységre, sok a bejáró neve­lő, sok a továbbtanuló, akiket mentesíteni kell az iskolán kívüli elfoglaltságoktól. Melyek a következő időszak legfontosabb feladatai?- Szemléleti változások — Nagyok a feladatok továbbra Is az is- I kólák közötti ellátási szintkülönbségek ki- I egyenlítésében, a munkás-paraszt fiatalok to- f vábbtanulásának segítésében, a szakmunkás- i képzés korszerűsítésében. A holnap munkás- . osztályának nevelésében különösen komoly feladatok várnak ránk, hisz tovább kell javí­tani a szakmunkásképző intézetek tárgyi és személyi feltételeit, nevelési hatékonyságát, | szakfelügyeleti munkáját. Az is feladatunk, hogy többet tegyünk j azért; elevenebbé váljon a közoktatás — az i iskolák — és a közművelődés — a művelődé­si házak, könyvtárak, múzeumok, klubok stb. — kapcsolata. Az egységes közművelődési : szemlélet kialakítása a cél. hogy eredménye­sebbé váljon a sokoldalúan képzett, szocialis­ta életmódra, szemléletre való nevelése az is­kolában és azon kívül. Célunk: a korszerű pe­dagógiai szemlélet elfogadtatása. Páll Géza I — A mostani oteves terviaoszaunan elő­irányzóit művelődési beruházások megvalósí­tása általában időarányosan halad. Külön ki­emelném az óvodai fejlesztéseknél elért ered­ményeket, a tervezett 367.5 személyes bővítést, amely azt jelenti, hogy az óvodafejlesztésí tervünket 120 százalékra teljesítjük a társa­dalmi akció jelentős kiszélesítése folytán. Az óvodai ellátás a megyében 58 százalékra emelkedett. Igaz ugyan, hogy így is' 10 száza­lékkal elmaradunk az országos átlagtól, azon­ban az újabb 800 személyes fejlesztéssel már sok hátrányt sikerül ledolgoznunk. — Az elmúlt iskolai évben lényeges elő­relépés történt a megye közművelődésében és közoktatásában. Tovább javultak> a tárgyi és a személyi feltételek: a ' megyei tanács költ­ségvetésében az alsófokú iskolák alapellátá­sának fejlesztésére 1973-ban 21,5 millió forin­tot, 1974-re 23 millió forintot biztosított. Az elmúlt tanévben 155 tanterembővítéssel kez­dődött a tanítás. A körzetesítést is tovább folytattuk, 32 tanulpesoporl számára vált le­hetővé a szakrendszerű oktatás. — A dologi ellátásról azt mondhatjuk: lassú javulás tapasztalható. A múlt évben 1 tanulócsoportra 58 ezer forint felhasználás ju­tott, jelenleg ez 67 ezerre emelkedett, de még ez is alacsony. További erőfeszítésekre van szükség. Eddig 72 millió iorintot fordítottunk taneszközök beszerzésére. 18 millió forintot bitorvásáriásra. 'Elsősorban ezékk'el igyekez­tünk csökkenteni az egyes iskolák között meg­levő ellátási' szintkülönbséget. Enykült a pedagógushiány — Jól alakulnak a megye iskoláiban a személyi feltételek; csökkent a pedagógus­hiány, több szakos nevelő dolgozik a tantes­tületekben. A munkáltatói jogkörök leadása a tanácsoknak, kedvezően hatott a tantestületi kollektívák kialakítására. A pályázati rend­szer adtg lehetőségekkel élve sokat .tettünk a jobb szakos ellátás megteremtéséért. A me­gyei átlag 67.7 százalékról 72 százalékra emel­kedett. Az utóbbi két évben enyhült a megyé­a várossá nyilvánítás óta. Köztük nagyon sok a lokálpatrióta, a városért tenni akaró ember. Mátészalka lakossága évenként négy-hat mil­lió forinttal — jelentős társadalmi munkával — járul hozzá a város fejlesztéséhez! Ezzel a munkával a megyei versenyben már első he­lyet — s vele egymillió forintos különjutal- mat is — szereztek a mátészalkaiak. H OGY MÉGIS GYÖTRŐDÉSRŐL, for­rongásról szólunk, annak régi okai vannak. Szűk, keskeny utcákat, régi épületeket örökölt a várqs. Azt mindenki tud­ja, sőt látja, hogy így nem maradhat, hogy mindenütt helyet kér az új. De ami megvan, az mind valakié. Ha nem magánemberé, vál­lalaté, közületé. A negyedik ötéves terv indításakor egy beszélgetés során a város makettjén magya­rázta a fejlesztési elképzeléseket a városi ta­nács elnöke. Ezt lebontjuk — ide ez kerül, így szélesebb lesz az utca, s mivel távolabb építkezünk, az építés ideje alatt használjuk a régit. Aztán egy nap alatt eltüntetjük ami nem kell, s itt lesz az új. Aztán folytatta a maketten a toyábbi építkezésekkel, s a meg­jegyzéssel: minden terv kész, van pénz és kapacitás is. Tetszett az öt-tíz évre szóló gya­korlatias, tervezés — miközben távlati célo­kat követnek. Meg is jegyeztem, mire a vá­lasz: tudjuk, hogy így lesz, de sok nem min­den ilyen egyszerű, mégpedig a munka, sorol­ta a tanácselnök. Ezt nem tudjuk megcsinál­ni, abban még hátravan az utolsó tárgyalás. Amott csereterületet ajánlottunk fel, de az üzemnek addig is dolgozni kell, míg megépül az új, közben mi már építenénk a helyén a városközpontban, mert a pénz éppen arra van meg — és így tovább. A régi beszélgétés a napokban jutott az eszembe, amikor lát- íum, hogy az úttól beljebb, a korábbi üzemi területen új, emeletes épület magasodik. És időközben nem került sor kenyértörésre sem a TÜZÉP-pel, sem a gabonafeivásárló vállalat­tal, pedig négy éve az új város vezetőinek az első városi középtávú tervek készítése ide­jén, a központi épületbontások miatt éppen ezek jelentették a mindennapos erőpróba aznapi feladatát. Az élet azóta is javában zajlik. Akkor középtávú terv készült, aztán a legutóbbi vá­lasztások idején a jelölőgyűléseken a lakos­ság már városi színtű javaslatokkal kereste meg az illetékeseket, s pótolta meg a tenni­valókat. A több, mint háromszáz felszólaló fele közérdekű témáról is beszélt. Ut-, csator­na-, járdaépítés-, vízellátás-, villanyhálózat- korszerűsítés volt a fő téma, amely azóta tíz utcát, teret érintett, s ha mindent megvalósí­tani nem is tudtak, beépítették a későbbi ter­vekbe. A másik nagy témakör az áruellátás kereskedelem volt. Itt a főbb állpmások — ABC-áruházak avatása, pavilonok építése. Korántsem készült el minden — s nem ünneprontás beszélni ezekről sem. Közvetlen budapesti gyorsvonatot már indítanak Máté­szalkáról, de az állomásénület nagyjából száz év előtti igényeket idéz. Sok még a lakás­igénylő is: a szanálások nagv része még hát­ravan. A lányok, asszonyok közül sokan vál­lalnának munkát — de a tervezett gyár csak később, s egyelőre kisebb mértékben valósul meg. De mindezekkel együtt Mátészalka na­ponta szolgáltat jó híreket a helybelieknek és a környékben lakóknak is. Akik részt vet­tek benne, szívesen mondiák: szép öt év zaj­lott le a városavatástól. Mondhatnánk úgy is: serdülő korát éli ez a város, de mert rég’ patinás település, talán udvariasabb azt mon­dani, hogy reneszánszát jelzi. A MAI KRÖNIKÄSNAK nem kell azor keseregni, hogy Mátészalkát szerte az országban csak az elterjedt népballa- dárél ismerik. És ma már az ié csak történeti nevezetesség — amellyel sokáig vigasztaltál' magukat a mátészalkaiak —, hogy a mai Magyarország területén itt gyulladt ki elő­ször a villanyfény (1888-ban), öt évvel előzte meg a fővárost. A mai események új, minő­ségileg más krónikát követelnek. Olyat, mint amilyenhez az utóbbi öt év szolgáltatott ada­tokat a megye második városában, Szatmár központjában. A mikor öt esztendővel eze­lőtt a mátészalkai városavatásra ké­szültünk, bebarangoltuk az egész te­lepülést, az új város új arcát akartuk bemu­tatni. Sűrűn kattogott a fényképezőgép, de igazán szép, városi külsőt mutató fényképet nem tudtunk készíteni. A Kraszna áruház1 és a néhány emeletes lakóépület jelentette a színt. Az egész városközpont földszintes üz­letsora és avult épületei azt jelezték, hogy itt hamarosan előkerül a csákány, s bontanak, a mi fotóinkat a tízéves jubileum idején már csak régi érdekességként fogják megnézni. Mindössze öt esztendő telt el — egy em­ber életében is kevés, nemhogy egy városé­ban. De Mátészalkán már mqst sem művé­szet reprezentatív, szép városfotókat készíte­ni. Nemcsak a lakótelep nagyjából fnindepütt egyforma házait építették fel azóta. Több olyan szép, városközponti épület van már itt, amelynek szeretném megismerni a tervezőjét is, jó lepne ^beszélgetni vele munkájáról. Fantáziával, szeretettel álmodta meg épüle­teit, nemcsak a funkcióit, hanem a várost is nézte. Azt, hogy ez nenn pusztán épület lesz, hanem egy új város új arcának egy-egy hatá­sos, kellemes színfoltja. Tudom, a várossáválás nem ezen múlik, dq ezen is. Jó épzfes az, amikor az ember nemcsak azt mondhatja, hogy öt év alatt 1800 lakás épül, s ezzel háromszorosan haladják meg az előző tíz esztendő fejlődési ütemét. Hanem azt iá1, hogy itt szép épületekben ka­pott helyet a lakások többsége. Vagy hogy itt nem csak összkomfortos lakásokat építe­nek, hanem a lakásokkal igazi várost — kül­sőre is. P EDIG NAGYON NEHÉZ DOLOG az ilyesmi, tudják mindazok, akik a köz­élet fórumain dolgoznak, Mátészalkán, vagy bárhol másutt. Szorít a pénz, s az új vá­rosban sincs másképpen, mint a fiatal, de gondosan tei-vező családban: az első beszer­zések a legnehezebbek. Mennyi minden kelle­ne, s amit megveszünk, építünk, nem két napra szájjjuk. Minden döntés nagyon nehéz. A mátészalkaiak nem mondják, de biz­tosan érzik: az első beszerzések jól sikerül­nek. Nem csak a lakásépítkezések, a város- központ rendbehozatala Ígéretes, hanem az iparfejlesztés, közművesítés is. Igaz, nem ma­radt magára a város, a megyei és országos fejlesztési programokból is részt kapott. Szin­te egyedülálló a közművesített iparlerület, de jó a város és az üzemelj együttműködése is. A várossal változik a gazdaság is: kor­szerűsítik a meglevő üzemeket. Már „próba­üzemei” az új Szatmár Bútorgyár, amely kis­üzem korában is elérte, hogy nem ritkán Nyíregyházáról, Debrecenből teherautókkal mentek a vevők a sikeres és szép Szatmár garnitúráért a gyár mintaboltjába. Nagyon szép elismerés ez, s ösztönzés a most üzemet bejárató szakembereknek, akik a készülődés közepette országot, világot jártak a tapaszta­latért, hogy a bútorgyártás szinte minden cél­szerű gépét megszerezzék, megismerjék. De nemcsak ez az egyetlen példa érde­mel említést, hanem az is, hogy például egy döcögő üzemegységből, az ISG-ből kikerülő ammonia szelepek ma már KGST-szakosítás- ban készülnek, vagy éppen a summázott adat: a város ipari üzemeinek évi termelési értéke meghaladta az egymilliárd forintot. Emlékszem a szóbeszédre, amikor Máté­szalka egyik szép ipari üzeme, a MOM-gyar- egység telepítése volt a téma. Szemüveglen­csét gyártani a homokon, szakemberek néí- kül? — szinte megmosolyogták az elhatáro­zást. S, hogy a gyáregységnek ma már jó szakemberei vannak, akik nem csak gyárta­nak, exportra, hazai felhasználásra, hanem Amerikában jártak, licencet hoztak és az európai élvonalba is betörhetnek újfajta szemüveglencséikkel — már elismerést érde­mel. A gyárban — amelyhez szintén sok pénzt adtak a megyei iparfejlesztési alapokból — egyszer egy apró, de jellemző beszélgetésnek voltam fültanúja. A megyei képviselőcsoport tett látogatást az üzemben. A budapesti és a mátészalkai gyári vezetők a város jelenlévő vezetőivel „vízügyekben” váltottak szót az ijzemi séta közben. Ekkoriban ugyanis a *gyár adott „kölcsön” a saját víztornyából, mert a városé még nem üzemelt. Hogy a MOM sem járt rosszul a mátészalkai beruhá­zással, azt már az jelzi, hogy a vízmérő-óra- gyárnak induló üzem azóta lóval túllépte az eredetileg is tervezett kereteket, folytatják a beruházást, s valóban nagy gyár születik. A T EMLÍTETT PÉLDÁK: bútor, szelep, szemüveglencse és más, már „márkás” mátészalkai termékek azonban nem­csak a bevétel-kiadás oldaláról jelentkeznek Az ilyen munkához műveltebb és egvre több munkás kell. Jelentkeznek is érettségivel, szakközépiskolai. technikusi végzettséggel van, aki a fővárosból, vagy más városokból teleoül ide. A város tízezer dolgozója közül már több mint ötezer az ipari munkás, s ez már számottevő nem csak a termelésben, ha­nem s közéletben is. A fejlődés üteme jóté- lform ’■'•’■Hst gyakorol sok más területre. Csak egnotler> adat: az idén több. mint százhúsz fe'nott zerzett iskolai végzettséget. — Két hetopn — a ivrÉK-nél és az Állami Tangaz­daságba" — külön osztálvok működtek, ké­szítették fel a munkásokat. Sok gyötrődéssel, forrongással is jár a várossá válás, ami nem egy ember ügye. sőt nem is csak egyes embereké, hanem a leg­szélesebb rétegeké. Mátészalkának ma már tizennégyezer lakosa van — kétezerrel nőtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents