Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

iiBtST-WAGYARÖRSZÄG — TASÄRWAW' MRLLM'BWí 9&. flí®8? Aki mindig újat akar * NYÍREGYHÁZI SZABOLCS CIPŐ­GYÁR. Az egyik asztalnál egy olyan munkás­asszony áll, aki folyton újat akar. újat, szépet és modernet. A hivatalos kartonokon a foglal­kozása rovatba ezt írták be: modellező. Csak azért nem írhattak tervezőt, mert nem végez­te. vagy még nem végezte el az iparművésze­ti főiskolát. Ettől függetlenül cipőket tervez, olyan cipőket is, amelyek messzi tengerpartok kavicsait is tapossák. Halvány lila munkakö­penyén fehér gallér, karcsú, hosszú újjai tisz­ták amiből arra lehet következtetni, hogy munkája is tiszta — nemcsak szép. Cs. Nagy Istvánnénak hívják. Munkatársai olyan embernek ismerik, aki mindig új megoldáson töri a tejét és mindig új ismeretekre vágyik. 1957-ben szülei mun­káslánynak szánták, szép lábbelik készítőjé­nek, aki két kezével keresi kenyerét. Mióta azonban modellező lett, nemcsak két kezét, de gondolatait, ötleteit is be kell vetnie a mun­kába. Asztala körül a modellező üzemben ál­talában hatan, nyolcán dolgoznak. Elhatároz­ták, szocialista brigádot alakítanak és azon lesznek, hogy kevesebb Panasz érkezzen a magyar cipőkre. És brigádvezetőnek kit is vá­laszthattak volna? Nem nehéz kitalálni: Nagynét. áld tizenhét évvel ezelőtt mint ipari tanuló kissé tétován, csendesen járta a gyár folyosóit. Most is csendes fiatal asszony ő, csak néha vitatkozik idős mesterével. Szabó Géza bácsival, aid a szomszéd asztal mellett vég­zi munkáját. Nem haragos a vitájuk, inkább 6zenvedélyes, amely csak használhat a szak­mának. Kölcsönösen tisztelik egymást a fehér hajú. szemüveges mesterrel, aki több mint másfél évtizeddel ezelőtt tanítgatta a szakma fogásaira. Most ketten vannak modellezők a gyárban: mester és tanítványa. Ha va­lakitől megkérdeznék, nogy Nagyné évente hány cipőt tervez, bizonyára harmincat, vagy maximum ötvenet mondana. Pedig átlagosan kétszáz különböző cipőmodell kerül ki éven­te vékony keze alól. Igaz ugyan, néhány mo­dell hasonlít egymáshoz, az is igaz, hogy né­melyik sohasem kerül futószalagra, sem kira­katba. De óriás szám ez, ha arra gondolunk, hogy majdnem mindegyik munkanapon másat kell alkotnia, ha csak egy árnyalattal is. S több modellje kiváló minősítési kapott, mint ahogy őt is Kiváló dolgozó kitüntetésben ré­szesítették. rendelt a kereskedelem. Persze, nem min­den elgondolása sikerül. Hónapok telnek el, míg megtudja: a modellből lesz-e cipő, majd üzlet. Valamennyi modell terve után a helyi zsűri szigorú vizsgálatot tart, a zsürizők nem­csak esztétikai szempontból vizsgálják a mo­dellt a gazdaságos előállításra is gondolnak. Aztán ha kedvező az ítélet, jön a piackutató és ha ő is sikerrel tér vissza a kiismerhetetlen kereskedelemtől, akkor így állít be az üzem­be: „Na, Ági, van piac, ez is sikerült”. FÉRJE, AKI LENT DOLGOZIK a tmk­műhelyben, ősszel lesz negyedikes a gimnázi­um levelező tagozatán, érettségi után műsza­ki főiskolára szeretne menni. Szeptemberben a kisebbik fiúk is iskolába megy. S hogy ne maradjon tanulás nélkül senki a családban, a ház asszonya felvételizett a marxista egyetem általános tagozatán. A napokban várja a fel­vételi eredményét. Ugyancsak a közeljövőben döntenek a fiatalasszony felvételéről — a pártba. Keresete több mint a férjéé, kereken háromezer forint. Takarékosan élnek, így si­került venniük Sóstón egy telket. Jövőre fa­házat húznak rá, s itt, ebben az idegnyugtató csendben készülhet majd a család a vizsgák­ra. Mert Nagyné reméli, hogy felveszik az egyetemre. És ősszel ismét szívesen ül be az iskolapadba szívesen cseréli fel szabad ide­jét a tanulás gondjával, a tudás örömével. Nábrádi Lajos Hétfőtől péntekig Üzem nőknek Százhúsz hektáron, kitűnő termést ígér az almás a nyírtass! Dózsa Termelőszövetkezet­ben. A több, mint kétezer hektárnyi területen gozdálkodó közös gazdaságban azonban nem ez az egyedüli érdekesség. A gyenge adottságú szövetkezetben ma már 18—20 mázsás átlag­termést ígér a rozs a hajdani 4-5 mázsa he­lyett, jól jövedelmez az exportbárányt bizto­sító ezernégyszáz anyajuh és a malacnevelés is. A kukoricagórék még most is „dugig” áll­nak a gondos gazdálkodást jelző takarmány­nyal, van mire alapozni az állattartást. S nem csak gazdaságilag gyarapodik a termelőszö­vetkezet, hanem — s egyben talán a legna­gyobb erénye — gyors ütemben fiatalodik is. Fokozatosan növekszik ezen belül is a nők aránya. Egyre több asszonynak és lánynak tudnak folyamatosan, egész éven át munkát adni. Ötlet-munkaalkalomra A foglalkoztatás növeléséhez azonban a munkaalkalom megteremtése is szükséges. Az ötletet a volt dohánycsomózó adta, amely nyolc évig állt kihasználatlanul. Párosult eh­hez a Nyíregyházi Konzervgyár kooperációs ajánata: szakmai segítségét adnak a tartósí­tás megkezdéséhez. K közös munka eredmé­nyeként ma már üzemszerű termelés folyik a volt csomózóban. Jelenleg nyolcvan-száz em­bert, 95 százalékban nőket foglalkoztatnak. A vállalkozás sikerére jellemző, hogy az ez évre tervezett ötmillió forint értéket már túl is tel­jesítették. A konzervüzemben sok a fiatal, az iskolá­ból kikerülő lány. Két év után. tizenhat éves korban aztán választhatnak: ott maradnak ipari munkán, vagy tsz-tagnak jelentkeznek, A folyamatos munka azonban mindenképpen biztosítva van. Az üzem ugyanis mintegy tar­talékát képezi a termelőszövetkezetben jelent­kező, sok munkáskezet igénylő szezonjellegű feladatoknak, mint például az almaszedésnek. Nyolc hónap az üzemben, négy pedig a ter­méket adó mezőgazdasági területen. Mindig ott, ahol a legjobban szorít a cipő. A*Z EGYKORI TÉTOVA KISLÁNY ho­gyan jutott el idáig, a cipők mellett hogyan tervezi életét? Három évig tanulta a szakmát, aminek megszerettetését a közelben álló Gé­za bácsi is segítette. A vizsgák után szinte va­lamennyi üzemben dolgozott, a kaptafák haj­latait épp úgy ismeri, mint a ragasztók vegyi összetételét, vagy a fürge futószalag mechaniz­musát. A tervezésben hasznát veszi a gyakor­latnak és annak, hogy összefüggésében látja maga előtt a gyárat. Férjhez ment, férje is itt dolgozik a gyárban, villanyszerelő. Közben jöttek a fiúk. Az egyik kilenc, a másik hat­éves. így nem csoda, hogy sok lemondással járt. amíg elvégezte levelező úton a cipőipari technikumot. Aztán modellezőnek osztották be. örült neki mert .tt kibontakozhat fan­táziája, alkotó kedve. Van úgy, hogy tv-nézés közben is eszébe jut egy csík, egy vonal, egy csat, vagy egy hajlat, s altkor nyomban ceru­zát. papírt ragad. Majd másnap kaptafára vi­szi a vásznat és mintát készít. Bármily fur­csán is hangzik, az utcán is figyeli a férfiak lábán a cipőket. (Itt csak férficipőket gyár­tanak.) Tavaly például a Balaton partján üdült családjával, amikor meglátott egy kül­földi cipőt, s volt ami tetszett benne, volt ami nem. így született meg itthon emlékezetből egy újabb modell — persze egyéni. Otthon a szaklapokon kívül szépirodalmat is olvas. Szabad idejében keresztszemes mintákat is hímez. Ehhez is kombináló képesség és kéz­ügyesség szükséges. „Mi lenne, ha keresztsze­mes mintákat vinnék egy cipőre?” És sikerült a terv, a mintás cipőkből huszonötezer párat NŐK A MUNKAPADNÁL. A mátészalkai bútorgyárban a modern gépeknél kitűnően helyt- ’ állnak az üzem nődolgozói. (Hammel József felvétele) | — a tsz-ben Á tartósító üzem tehát hármas ftJatfatbé lát el. Egyrészt jól jövedelmező és kereseti lehetőséget is biztosító munkahely a nőknek, fiataloknak, másrészt jól szervezett munka­erő tartalék is az időszerű. szezonmunkák gyors elvégzéséhez. Ugyanakkor'— mivel a feldolgozásra kerülő gyümölcsök és zöldségfé­lék betakarítását is nagy részt ezek a dolgozók végzik — jobban vigyáznak a minőségre. Ez a feldolgozás szempontjából sem elhanyagolható előnyt jelent Csak a kezdet­Ugyancsak a konzervgyárral kötött meg­állapodás útján kezdték meg a termelőszövet­kezetben az idén a laskagomba termelést. A felszerelés ennél sem került különösebb költ­ségbe. Az üzemet az almatárolóban rendezték be amelyet az évnek csak egy kisebb szaka­szában tudnak egyébként is hasznosítani. Bar az első termés áprilisban csak minimális volt az almaszedésig legalább 30—32 mázsa gomba szüretelését tervezik. Az átvett mennyiség minden kilójáért harminc forintot fizet a konzervgyár. A legnagyobb .nyeremény? azonban itt is a munkaalkalom biztosítása a holtszezonban, főleg nőknek. Mindez azonban csak a kezdet. A Nyír­egyházi Konzervgyár újabb segítségével a termelőszövetkezet tovább bővíti a tartósító üzemet. A régi épület mellé, ötmillió forint költséggel egy korszerű, ezer négyzetméter területű csarnok készül. A munkát még ez évben megkezdik, s jövőre mér él is készük Ebben az üzemben a nagyüzemi gyártás kor­szerű technológiáját teremtik meg, s ennek megfelelő munkafeltételeket, szociális ellátást is biztosítanak az ott dolgozóknak. Az új üzemrész elkészültével a konzervüzemben már összesen 180 dolgozót, főleg asszonyokat, lányokat tud foglalkoztatni a mezőgazdasági holtidényben a nyírtafesi Dózsa .Termelőszö­vetkezet. Ezzel végső soron gyakorlatilag már megoldódik a termelőszövetkezetben a tagok családtagjainak állandó jellegű foglalkoztatá­sa, a jó kereseti lehetőség biztosítása. Amely nem utolsó sorban a konzervgyárral kialakí­tott jó partneri kapcsolat eredménye is. Nem álom máiL A régi sokáig kihasználatlanul álló do* hánycsomózóból kialakított üzem udvarán fia. t-al cserjék, virágok, dísznövények. Mintegy jelképe egy gazdaságosan működő, életképes, az enrjberek gondolkodásmódját is megváltoz­tató vállalkozás sikerének. Korszerűsödik a tsz, fiatalodik a tagság is. Megalakulásakor még ötvenhat év volt itt az átlagéletkor, s a nőik csak a növényápolásban dolgozhattak. Ma — főleg nőkkel gyarapodva — már csak negyvennégy, de jövőre már ennél is kevsebb lesz az átlagéletkor. Nem álom itt sem már az an tornai* üvegzáró, a zuhany, a fekete-fehér öltöző, s a hétfőtől péntekig tartó munkahét. Valóság, mint a parkban épült apró medencében nyüó tavirózsa kedves színfolté, pihentető virágai. Rajta az új ígéretét hordozó bimbókkal — mint szimbólum. Tóth Arpód rp r r rr rr r 1 erez ronover \r xv i tudná mégmondani, hány álmatlan éjszakát tölött el szolgálatban, rebbenve min­den kis neszre, osonva halk léptekkel a folyo­són. amikor szólt a segítségért esedező csengő? Negyedszázada áll örökös készenlétben, mond biztató-nyugtató szavakat betegeknek, asszisz­tál operációknál, oktat-nevel fehérfityulás kezdőket Teréz főnővér. Fut-talpal napszálitáig. Mennyi a beteg­létszám? Ételt rendel. Külön a diétásoknak. Jaj. össze ne keverjék. Ebből baj lehet. Láto­gatás a kórtermekben. Egy-egy kedves szó Pista bácsihoz, érdeklődés a család felől. Ö nem lehet szomorú, nem cipelheti be családi gondjait-terheit. Neki kötelező a mosoly ö nem lehet ingerült, ez arthat a betegnek. Pe­dig itt minden őértük van. Ezt kell szem előtt tartani. Reggelit oszt, etet, gyógyszerez, fut a mosodába, viszi a szennyest, hozza a tisztát. Kiszortírozza. És itt a nagyvizit. Szusszanás- nyi idő sincs. Búcsú, felvétel. S ki tudná még nyomon is követni ezt az állandóan tevékeny­kedő fehérköpenyes, állandóan halványan mosolygó alig ötven éves múlt asszonyt, Szabó Lászlónét? Vonzotta a pálya már lánykorában. Bé­kés megyéből Csorvásról, a kőművescsaládból indult Budapestre. Édesanyja halála vitte- kényszerítette e pályára Lánygyermekként virrasztotta ágya mellett az éjszakákat, ő hordta a kórházba, végignézte szenvedéseit. És ekkor fogadalmat tett: ápolónő lesz. Sike­resen felvételizett Pesten. Értesítették utazzon Sátoraljaújhelybe, ott lesz az iskola. Kollégi­umban lakott. Már a következő évben Nyír­egyházán van. Október 19-én lesz 25 eszten­deje, hogy átlépte az akkori Erzsébet kórház kapuját. Mindössze fél évig volt beosztott nő­vér. T 1 erez másodéves hallgató, s kinevezik főnővérnek. „Féltünk, tartottunk a nagy felelősségtől. Nem is szívesen fogadtak bennünket akkor az apácák diakonisszák. „Jönnek a kommunista nővérek/ Ezt híresz- telték a betegek között. Pedig akkor még azt sem tudtuk mi fán terem. Persze azóta más. mert 1951-ben tagja lettem a pártnak is.” Ez 1950 elején történt. Kezdte a munkát a férfi sebészeten. Egy év után a nőgyógyá­szaton főnővér. Itt két esztendeig szolgál. És nem sokára a kórház vezető főnővére lesz. Eb­ben a beosztásban dolgozik 1957-ig. s utána 62-ig az egészségügyi szakiskolán oktat-nevel. „Ez nagyon nehéz öt esztendő volt.” A megyé­ben az összes olyan tanfoiyamot irányítja, szervezi s ellenőrzi is. ahol munka mellett vé­gezték el az ápolónőképzőt Ki tudná felsorol­ni, hány tanítványa volt eddig’ Ki mit tanult Teréz főnővértől? Tanított és nevelt szociális otthoni gondozónőket, rendelőintézeti asszisz­tenseket. műtősasszisztenseket, laboratóriumi asszisztenseket, röntgenben dolgozókat, fogá­szati asszisztenseket. „Talán többet nem.” És kijárt oktatni Nyírbéltekre. Kisvárdára. S emellett ellátta a kórházi kötelezettségeit, anya volt és feleség. Teréz főnővér ezt oktatta Szakemberek mondják, hogy a sebészet és belgyógyászat mellett ez főtantárgy. Hogy miből áll, mit kell tudni? Lényegében a beteggel való foglalko­zás tudománya. Mert ez az. Türelem, megér­tés, pedagógia, kis pszichológia, emberismeret s egyéb más szükséges hozzá. Ezt csak olya­nok oktathatják, akik abbén professzorok. Mint Teréz főnővér is. Mosdatás, gyógyszere­lés a beteg vizsgálatra való előkészítése. Lel­kileg is. A beteg étkeztetése, s a vele való fog­lalkozás. Beszélgetni, nyugtatni, vizsgálatokra felkészíteni érdeklődni és ismerni környezetét, családját. Mert más a belgyógyászati és mond­juk az ideggyógyászati betegek ápolása. „Ezt mind külön-külön meg kell tanítani a fiatal ápolónőkkel.” Eseteket említ. Olyanokat, amelyekben ott volt korábban a tragikus elem, s az élet győzedelmeskedett. Egy gyermek után sóvár- gó-szenvedő nő esetét mondja. Évekig nem volt gyereke. Járt vizsgálatokra, kezelésre. El volt keseredve. Már örökbe fogadtak. Teréz főnővér beszélte rá, próbáljon meg még egy műtétet. Biztosan sikerülni fog. Mekkora volt az öröm. mikor áldott állapotba került, s fiú­gyermeket szült, ö, Teréz főnővér biztatta, erősítette műtét közben is. Valaki elvesztette emlékező tehetségét. Évek estek ki életéből. Látni szenvedését, s vele érezni úgy, hogy erőt öntsön bele az em­ber. Miféle energia munkál a másik ember­ben? És hetekig tartó vígasztalás. beszélgetés, módszeres „kezelés” sikert eredményez. És az örömtől könnyes lesz a volt beteg és Teréz nővér szeme. „Bénákat” járni tanítani. Csüg- gedőkbe erőt önteni. Visszaadni a reményt egy agyvérzéses eset után. Elvesztette valaki a beszélőképességét. Meg kell tanítani, szótagol- va, kimondatni véle a fogalmakat. a szükséges anyának is kell lenni. „Ki vagyok én? Hogy hívnak? Tessék mondani. Te­réz nő-vér. I-gen. Most tes-sék kö-szön-ni a fő­or-vos úr-mak. Hogy hív-ják?' S ha nem akar enni, addig beszélni, míg nem sikerül. Vagy etetni. Gondosan, türelemmel Ez esetenként hetekig tartó művelet. Ehhez kell sok türelem.” „Nekünk az is öröm, ha az utcán ránk köszönnek.” És bár 1962-ben önkéntes vöröskeresztes ápolónőképző vezeté­sével bízták meg. ő mégis visszavágyolt. Ek­kor nevezték ki az ideggyógyászatra osztály- vezető főnővérnek. A nem rég, hirtelen el­hunyt Faragó főorvos' mellett segédkezeti „Hiába, itt érzem jól magam, a betegek mel­lett. Itt több. nagyobb értelmét látom a mun­kámnak. Ezért kértem vissza magam.” Most kilenc nővér vezetője. Közülük egy a tanítványa volt. Legalább hatvan-nyolcvan nővér tanulta a hivatást, a szakmát Teréz fő­nővértől. Megtalálhatók a megye egészségügyi intézményeiben. Három gyermeket nevelt fel. „Valamennyi fiú. Ha lány, akkor biztosan ezt a hivatást választja valamelyik. Biztos vagyok benne.” Ez év március 3-án az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetéssel ismerték el Te­réz főnővér fáradhatatlan, kiváló munkáját. Aranykoszorús törzsgárdatag. „Életemnek mondhatni felét töltöttem el az egészségügy szolgálatában, mert most 51. éves vagyok. Úgy érzem, eredményes évek voltak. Nem volt céltalan az életem.” Teréz főnővért a kórházban tisztelik-becsülik. Mint párttaghoz, a csúcsvezetőség tagjához, biza­lommal fordulnak az emberek. „Nagy dolog az, amikor tudja az ember, hogy ide kétked­ve érkeznek, s gyógyultan távoznak. Ebben elengedhetetlen partnere az orvosoknak az ápolónő. Élő, eleven gyógyszer!” Vallomás is, útra való is a fiataloknak­Farkos Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents