Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
t. oldal KELET-MAG YARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET fim. jaöus m. Szabolcsi művészek Győrött TX- ét, térben távoli, gazdasági és kultu- ráüs fejlettség dolgában különböző, táj országon átívelő Kézfogásának vagyunk tanúi, részesei mostanában. A legnyugatibb és legkeletibb magyar vidék képzőművészete épít, reméljük gyümölcsöző kapcsolatokat. Egy. a szellemi eftergiák áramlását biztosító híd körvonalai rajzolódnak ki, amelynek végpontjain hasznos termés érésére számíthatunk. J Eltérő sajátságaink ellenére, sok a hason- vonás tájaink kultúrája között. A szabolcsi és kisalföldi talajból számos tehe‘ség nőtt mát ki. A megtartó erő azonban hiányzott, itt is, ott is. Az elvonult évszázad alatt egyéni arculatú. a tájra jellemző képzőművészet nem jött létre. Szegényes, provinciális művészeti életet mondhattunk magunkénak. Változások alig másfél évtizede köszöntöttek ránk. Kapuk nyíltak, friss levegő, ifjú erők áromlottak a mozdulatlanságba. Az egyre több és jobb alkotások utat találtak a szomszédos városok, Budapest, sőt a távolabbi kiállítóhelyiségek felé is. így jutottak el a kisalföldi festők Nyíregyházára, s köszönthetjük most Győrött Szabolcs három művészét: Berecz Andrást, Pál Gyulát és Nagy Sándort. A Győri Nyár rangos eseménye a Műcsarnokunkban nyílt kiállítás. A két »festő 30 festménye és Nagy Sándor 15 szobra enged bepillantást a szabolcsi műhelyben folyó alkotómunkába. Az alföldi táj e sajátos, égető gondoktól terhes zuga ad témát, festendő, faragandó tartalmat e kis közösségnek. Stiláris útkeresésük tájékozódási pontjait Vásárhely tálán leljük, de az önállóság jegyei mindhármójuk munkájában egyértelműen kirajzolódnak. Alapvető tulajdonságuknak a rokonszenves szűkszavúságot, a távoli horizontot kémlelő alföldi ember szemlélődő, töprengő magatartását, a falu, a tanya világát izgató gondok képpé, szoborrá formálását érezzük. Kevéssel elmondani a legtöbbet — summázhatjuk Nagy Sándor anyagformáié, szoborteremtő művészetét. Becsülettel kijárta a klasszikus mesterek (Pátzay, Kisfaludy-Strobl) iskoláját. Azután meredeken rátért saját útjára. Kemény küzdelem az övé, a szó valódi értelmében Is. A legkeményebb, vésőnek nehezen engedő anyagokban (bazalt, márvány) fogalmazza meg tömbszerű, kevés részletet kibontó szobrait. Alakjait családi környezetéből (Anyám), a tanya, a falu világából örökíti át a köbe. Egy sáncait nehezen feladó életforma olykor tragikus hősei sorakoznak robusztus erőt, biztonságot sugárzón. Szinte a fáraók mozdulatlanságával szilárdulnak az időn- téren túli öröklétbe teremtményei, A megbillent harmóniát, az élet mélyén tomboló drámát amorf kövekből redukált formákkal építkező portrék vetítik elénk. (Anna néni, öreg- asszony) Kompozíciós rendszere könnyen áttekint- hető. Függőleges-vízszintes tömbök épülnek egymásra, már-már geometrikus rendszert alkotva. (Család). Egy-egy fáradtan, vagy álmodozón elhajló fej utal csupán a mozgásra. Kivételnek tekinthetjük a Fáradtan című andezit szobrot. Ennek kontúrjai, az élesen bekarcolt belső részletek szokatlan mozgalmasságot fejeznek ki. A kis méretekben Is monumentalitásra törekvő szobrász nem ismeretlen városunkban. Eörsy Péter huszárkapitányt ábrázoló mélyített domborműve a Püspökvár bejáratánál hirdeti a hős emlékét (1598) s a szobrász alkotóerejét. A régi és a megújhodó nyírségi táj ala- pózzá Pál Gyula festészetét. Érzékeny szemmel ragadja meg ő is a múló paraszti világ motívumait, de megkísérli a más, a maibb arcot Öltő táj szintézisét is vászonra vinhi. Alakjainak karaktere még a múlt, a munkástömeget olykor szörnyként elnyelő ipari üzemek formaegyüttese már a megváltozó jelen, méginkább a jövő képét hordozza. Előbbi művei őszintébbek, rokonszenvesebbek, szürre- alitást sejtető kompozíciói, kevésbé. Ott a témából kibontott tartalom megragad, emitt egy tartalomhoz igyekszik hozzáigazítana a témát. , ) Figurái már-már sémává egyszerűsödnek. Ehhez visszafogott színvilágot teremt, amely főként szürke-barna harmóniákra épül. Sajátos konstruktív képcsinálás jeliemzi. (Baktai erdőnél). Szerkezetet keres, redukál, vastag vonalakkal kiemel, hangsúlyt teremt a kristály-síkok szövevényében (Egy ház). Némely munkáján megnövelt szerepet játszik a vonalritmus (Koránkelő). Fáradtan csoszogó kendős asszonyok váltakozó számú csoportjai az al- konyi megtérés boldog őrömét fejezik képi ritmus segítségével (Hazatérők). Kiemelkedő teljesítménynek az Asszony című arcmását éreztük. E képén messzebb jutott a látvány grafikai megjelenítésénél: életet, sorsot, gondokat sűrített a zavaró részletektől mentes portréba. Egységes életmű a Pál Gyuláé, nem mutat nagy kilengéseket. Kialakult pályán mozog, kitűzött célokat valósít meg, rokonszenves műveket termett. Hármójuk közül Berecz András művészete mutat legtöbb rokonságot Vásárhely szelletemével. Témavilága, képépítése, színesebb palettája, nagyobb kísérletező bátorsága utal e kötelékre. Kevés figurát alkalmaz egy-egy képen, de ezeket a monumentalitás igényével ruházza fel. Beéri a környezet utalásszerű jelzésével, mert a tájkép nála önálló életet él. Messzi horizontú rónára nyit. szemet. Az ég alatt fehér foltok jelzik a lapuló tanyákat. Fényes hátú tehenek keresik a füvet (Alföld). Varjak csapkodó csapata lépked, röppen a frissen fordított, finom párába öltöző szántáson. Az úton biciklis parasztok hajtanak. A víznek feszülő gátak tetején hatalmasra növelt Gátvédők figurája tornyozódik. Kezük az ásón pihen, tekintetük a készenlét izgalmától remeg, s kutatja a piszkos ár útját. Valahol messze, az idő szélén — múltat idézőn — Földosztók csoportja szegélyezi a barázdát. Várják a derűs ég kárpitja alatt a kenyeret termő föld felszabadulását, egy ezeréves álom beteljesedését. Berecz festészetében is meghatározó erejű a szerkezet, de bensőségesebb, líraibb sok társánál. Örömmel időzik a Pihenő figurája (Ez talán a tárlat legjobb alkotása!) előtt. Simogató tekintettel kíséri a Sóstói szerelem kibontakozását, s derűsebb pillanatokkal is megajándékozza a nézőt (Nagy ajtó). Ú rdeklődéssel vártuk a szabolcsiak győri bemutatkozását. Nem csalódtunk. A további együttműködést egyéni és nagyobb csoportkiállítások segíthetik elő. Hasznos lenne a művészek cseréjén gondolkodni. S a két művésztelep (a sóstói és győri) együttműködése is megvalósítható. A távolság nem lehet akadály. Salamon Nándor művészettörténész Xántus János Múzeum, Győr f HILE 1974. (Soltész Albert rajza) A negyedszázados fennállás küszöbén... Beszámoló a Déryné Színház évadjáról FESTŐ A SZABADBAN. (Jene József rajza) Június 30-án az országban tájoló valamennyi társulat visszatért budapesti támaszpontjára és ezzel véget ért a Déryné Színház 23. évadja. Az ország legnagyobb közművelődési apparátusát Szalai Vilmos igazgató vezeti, őt kértük, hogy a most zárult évad eredményéről adjon tájékoztatást és vázolja a soron következő évad terveit. Színházunk művészeti és adminisztrációs részlege — csak a tagság kétharmada — kezdte meg nyári pihenőjét. 26 gépjármű javítása, felújítása most kezdődik. Alig kevesebb, mint félmillió kilométert futottak. Az elmúlt évadban mindössze két előadás maradt el gépjármű meghibásodása miatt, s ez, a telep dolgozóinak lelkiismeretes, jó munkáját dicséri. Nincs lehangolóbb látvány, mint egy üzem- képtelenül, országúton veszteglő színházi autóbusz! Utasainak bosszúsága mellett valahol még több száz embernek okoz csalódást az elmaradt előadás. A jó szállítási feltételek segítettek bennünket ahhoz, hogy az elmúlt évadban 1892 előadást tartottunk, 410 helyen, 543 ezer néző előtt. Akik a falu járó színház életét közelebbről ismerik, jól tudják, hogy az említett számok mögött mennyi munka, a részlegek között tervszerű egybehangolás rejlik. Nem önelégülten — hiszen jól tudjuk, hogy bőven akad még javítani valónk — mégis, a jól végzett munka örömével tekintünk vissza az elmúlt évad eredményeire. Ügy érezzük, hogy ismét előbbre léptünk .és sikerült ott is bizonyítanunk, ahol kevesebb megértéssel, de annál több kétellyel és bizalmatlansággal találkoztunk. Ritkán, vagy egyáltalán nem jelentkeznek már a sajtó hasábjain olyan megítélések, (a tévére, körzetesítésre stb. való hivatkozással), hogy színházunk feladatát már teljesítette, sőt túlélte, tehát megérett a feloszlatásra. Ez az „elmélet” két oldalról is csattanós választ kapott. Egyrészt főhatóságunk részéről, mert továbbra is az addig élvezett bizalommal és megértéssel segítettek bennünket. Éppen az elmúlt hetekben, a kedvező értékelés nyomán olyan határozat született, hogy működési területünk a jövőben, az egész országot felöleli. Ugyanakkor, a jelentősen megnőtt feladat zavartalan ellátása érdekében fejlesztési terv kidolgozásához járultak hozzá. Több és korszerűbb autóbuszban utaznak majd a társulatok, jobb és gazdagabb díszletet és kellékanyagot visznek magukkal. A színház művészeinek korábbi, megnyugtató bérrendezésével pedig a rendkívüli megterhelést jelentő, szüntelen utazást, az ezzel járó átmeneti otthontaianságot és egyéb — kőszínházi viszonylatban ismeretlen — áldozatvállalást méltányolták. A másik válasz a közönségtől érkezett. Ma sokkal nagyobb az igény színházunk előadásaira, mint valaha isvult! A vidéki művelődési intézmények éves terveibe szervesen illeszkednek bele a Déryné Színház előadásai. Jellemzésül csak annyit, hogy szervezési osztályunk nyolc megyei titkára, már májusban, napra-órára lekötötte az 1974—75-ös évad valamennyi tervezett előadását. Visszatérve az elmúlt évadra annak egyik komoly eredményét abban látom, hogy sok év óta tartó erőfeszítés és bizonyítás után végre sikerült felszámolnunk azt a hátrányos megkülönböztetést, amely valamiféle másodrangú kategóriába sorolt bennünket, a vidéki kőszínházak mögé. A szakmát és a közvéleményt befolyásolja az a körülmény, hogy működésünk nincs annyira reflektorfényben, mint a fővárosi vagy a vidéki kőszínházáké. A falvakban tartott előadássorozatok kevesebb fel-. tűnéssel és sajtóvisszhanggal zajlanak. Időnként azért „felfedeznek” bennünket. Példa erre a vidéki színházak operatársulatainak Debrecenben lezajlott seregszemléje, ahol a Pomádé király új ruhája című előadásunk a zenei és színházi szakemberek körében őszinte elismerést váltott ki. Mostanában már egyre gyakoribb, hogy írók, újságírók, kritikusok vidéki előadásaink iránt érdeklődést mutatnak, s azokról nemcsak mint egzotikumokról írnak, hanem a népművelői feladat elismerése mellett, művészeink teljesítményét is értékelik. Visszatérve operatársulatunkra, megemlítem, hogy több mint 10 éve alakult. Azóta áll a zenei népművelés szolgálatában. A társulatnak már repertoárja van. A Pomádé király uj ruhája mellett. A sevillai borbély és az Eladott menyasszony című vigoperákat felváltva játssza. Utóbbival Smetana születésének 150. évfordulójára emlékeztünk. A következő évad nagy vállalkozása,■ Ránki—Nádasi»-Vargha: Forog a körhinta című zenés játékának ősbemutatója. Cselek mén y bei i folytatása a Körhinta című nagysikerű filmnek. Ezen kívül Mozart népszerű vígoperája, a Szöktetés a szerájból is helyet kapott a következő évad műsortervében. ősbemutatókban az elmúlt évad is gazdag volt. Színre vittük Gerencsér Miklós: A ferde ház című drámáját, K. Georgiev, -nálunk eddig ismeretlen bolgár szerző, önmaguk bírái című színművét. Bemutattuk a Padisák—Balázs—Hajnal szerzótrió Engedetlen szeretők című musicaljét és nagy közönségsikere miatt, a következő évadban is műsoron tartjuk. Számításunkon felül bevált a három évvel ezelőtt indult gyermekelődás-sorozat. Új közönségréteget nyertünk és nevetünk a színház szeretetére. A leghálásabb, a legjobb közönséget — a gyermekeket. A rendkívüli' igény kielégítése arra ösztönzött bennünket, hogy néhány társulatunkat — esti előadásuk melleit — délutáni gyermekelőadások tartására is felkészítsünk. Sámándi Pál ós Dénes Margit már háziszerzőink, Petiről írt népszerű sorozatuk túllépett színházunk keretein és az országhatáron. A komárnói magyar színházban is műsorra tűzték, kölcsönkérve tőlünk a rendelőt — Csongrádi Máriát. A következő évad műsortervében még három mesejáték kapott helyet. A magyar népmesekincs egyik legszebbikét dolgozta fel Papp István, Árgyilus királyfi címen. A másik kettő külföldit baráti országból származik. A bolgár P. Pancsev: A négy süveg és az NDK- ból P. Ensikat: Csipkerózsika című mese játéka. Az NDK művészeti évét még az Éva ás Adóm című vígjátékkal is ünnepeljük. Szerzője Rudi StráhL Műsortervünkben szerepel még Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma, A. Sz. Makarenko: Az új ember kovácsa, G. B. Shaw: War- renné mestersége, Kövesdy I.—László E.: Rákóczi című műve. Külön hangsúlyt kap Tamási Áron: Boldog nyárfal vél című víg játékának bemutatója. Az Énekes madárral már bejártuk az országot. Tamási világa a falvakba mindig hazaérkezik. Falujáró színháznak tehát aligha akad hálásabb feladata, mint a kiváló író darabjainak színrevitele. 24. évadunk következik, s annak második felében, szívünkhöz közelálló feladatra is gondolnunk kell. Előkészítjük az 1975—76-os ünnep« évadot, negyedszázada történt indulásunk évfordulóját. Nem a magunk ünneplése a cél — fejezi be nyilatkozatát Szalai Vilmos igazgató — hanem a hála és elismerés kifejezése, milliós közönségünk és a közművelődés segítő munkatársainak. Dóczy Ferenc
