Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

?974. Július 28. KELET-MAOYARORSZÄO Politikai irodalmunk VALLJUK, hogy a * MARXIZMUS—LENI- NIZMUS offenzív tudomány, nem avul el, mert nem dog­ma, hanem nyílt objektív tudomány. Dialektikus a módszere, s ez olyan irány­tű, amelyet soha nem sza­bad szem elől téveszteni párt, állami, gazdasági, kul­túrpolitikai vezetőknek. Is­meretes, hogy idővel meg­kopnak* megkophatnak társadalomtudományi is­mereteink is, ha nem őrködünk állandó-rend­szeres panírozásán- Ha nem olvassuk az új megje­lenő politikai, szociológiai, filozófiai, közgazdaságtudo­mányi, gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai stb. műveket, tanulmányokat, a különböző, egy-egy kérdést új módon megvilágító publikációkat. Jó, hasznos, érdekes poli­tikai irodalmat kell adni az emberek, főleg a fiatalabb nemzedék kezébe. Ezen is nevelődjék, hogy világlátása élesebb és tágabb legyen. Erre minden haladó ember­nek szüksége van. Két­ségtelen, egyik, ha nem is a legjelentősebb fokmérője a marxizmus—leninizmus of- fenzívájának, terjedésének, hogy az utóbbi években or­szágszerte is, de különö­sen . Szabolcs-Szatmárban megnövekedett a politikai irodalom iránti igény az emberek, a párttagság köré­ben. Ennek több haszna, előnye van. Egyénenként is, mivel szélesedik a látóköre a párttagoknak, gyorsabban felismernek bizonyos tár- sadalmi-gazdasági-politikai összefüggéseket. De még in­kább talán abban, hogy a pártvezetést, a pártirányítást segítik, színvonalát emelik. Nem ritka ma már az olyan pártszervezet, pártbizottság, amely eg.V-egy gond, kérdés vizsgálatának elemzéséhez segítségül hívja a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent vagy megjelenő politikai irodalmat- Szinte a pártoktatás hallgatóinak nélkülözhetetlen szellemi „tápláléka” a megjelenő po­litikai irodalom, a klasz- szikusok sorozata, egy-egy irodalmi értékű tanul­mánykötet, esszé vagy szó-, ciológiai mű. És eljutottunk arra a színvonalra, hogy ma már követelmény, hogy a pártszervezetek, ha a párt­munkát értékelik, ott szere­peljen a politikai irodalom terjesztése is. Megbecsülést vívott ki magának. Ip ELISMERTÉK GYA­1 KORLATI HASZ­NÁT, hiszen egy-egy írás, amely a Társadalmi Szem­lében, a Pártéletben vagy a Béke és Szocializmus kiad­ványában jelent meg, fel­használják a gyakorlati pártmunkában, alkalmazzák az üzem, vállalat, tsz életé­re, pártszervezetének a munkájára is. Szabolcsban 1957 óta működik a Kossuth Könyvkiadó megyei kiren­deltsége. Hogy mi a felada­ta? Éppen amiről szóltunk. A pártirodalom, a politikai irodalom - terjesztése. Jó kül­detést végzett az elmúlt esz­tendőkben. Ezt tények, szá­mok is bizonyítják. Csak­nem ezer pártszervvel és szervezettel vannak kapcso­latban. Az elmúlt fél év so­rán csaknem 90 ezer darab politikai vagy politikai jel­legű könyv, folyóirat stb. ta­lált gazdára, munkája nyo­mán a Nyírségben, Szat­márbap. És ez jelentős olyan tájon, ahol valamikor alig olvastak az emberek. Nép­szerűek a Marx—Engels— Lenin művek sorozata. A korszerű társadalmi isme­reteket nyújtó sorozatnak 600 előfizetője van. S gondoljunk csak arra, milyen jelentős feladatot oldanak meg, amikor a párt­oktatásban résztvevő ezre­ket és ezreket ellátják a szükséges irodalommal. Ép­pen ezekben a napokban dolgoznak az 1974—75-ös pártoktatási évben szüksé­ges politikai irodalom meg­rendelésén- Tavaly több mint másfél millió! forint értékű politikai irodalmat terjesz­tettek. Ez azt jelenti, hogy több mint 130 ezer példány jutott el az emberekhez. Szinte ennyi mécses gyúj­tás, ismeretbővítés. Politi­kai tisztánlátás segítése. Ha úgy tetszik tudatformálás, szellemi táplálék nyújtás is egyben. Hirdetése a mun­kásosztály ideológiájának. Ebben az esztendőben eddig a Kossuth megyei kirendelt­sége 86 ezer! darab politikai irodalmi művet juttatott el az emberek kezébe. Előre­jelzés szerint a Kossuth Könyvkiadó 1975-ben 246 politikai Irodalmi mű gon­dozását vállalja, s ezek ösz- szesen csaknem 4 millió példányban jelennek meg. örvendetes, hogy mind több kerül belőlük Szabolcs-Szat- már pártszerveibe, szerveze­teibe, a párttagság kezébe. Bár ez esetben nem ér­tékmérőként használjuk a forintot, de jelzésként arra igen, hogv felmérjük: való­ban mekkora a feilődés? 1974-ben a Kossuth Könyv­kiadó Szabolcs-Szatmár me­gyei Kirendeltségének a ter­ve 1 millió 600 ezer forint. Ebből a féléves terv — ér­tékelés után — teljesítése 100 százalék. Cél most a négy elméleti folyóirat — Pártélet, Társadalmi Szem­le és a Béke és Szocializ­mus — előfizetőinek a növe­lése. Szabolcsban 7 ezerre kívánják növelni. Elérhető. Ha sikerül, úgy Szabolcsban a párttagság 22—25 százaléka válik a politikai irodalom rendszeres olvasójává. Ilyes­mire sokszor nem is gondol­nak pártszervezeteink, ami­kor a pártélet-pártmunka kérdéseivel foglalkoznak. Pedig illenék- Különösen most, amikor készülnek pártunkban a XI. kongresz- szusra. IVEM KÖZÖMBÖS, 11 HOGY A PARTTAG­SÄG hány százaléka, ho­gyan tart lépést a fejlődés­sel, mennyire tud eligazodni fontos politikai-gazdasági, ideológiai nemzetközi stb. kérdésekben. Politikai mű­veltsége vagy szűklátókörű­sége fontos értékmérő pár­ton belül. Felkészültségétől függ jórészt, hogy a fontos párthatározatok milyen si­keresen valósulnak meg. Mert az írott szó, az igazság, a marxizmus—leninizmus ta­nításai gyakorlati lettekké válhatnak, ha elfogadják, ha befogadják azokat, s felfo­gássá, életszemléletté, világ­nézetté, életfilozófiává fej­lődnek, erősödnek. Ezért sem lehet közömbös pártszervezteinkben a párt- irodalom terjesztése. Ma már mind jellemzőbb, hogy a pártmunka szerves .része­ként kezelik több helyen, így ítélik meg, így is érté­kelik. Küldetést teliesítünk vele. A politikai irodalom a marxizmus—leninizmus tu­dományának személytelen, de személyekhez, emberek­hez szóló követe. S akinek ez a pártmunkája: tudj 3 hogy eszmét terjeszt, ügy­nek nyer meg embereket, hozzájárul ahhoz, hogy eey- egy párttag ismerete széle­sedjék, bővüljön, hogy mind világosabb legyen az embe­rek fejében, s ott is felépül­jön a szocializmus. Farkas Kálmán R lakásépítés gondjai Szerkesztőség i kerékasztal-beszélgetés Ax illetékes válástól „Áznak a házban” címmel július 10-én megjelent cikk­re a következő tájékoztatást adjuk: A cikkben közölt panasz helytálló. A házgyári techno­lógiával készült lakásoknál — nem csak az OTP-beruhá- zású lakásoknál — minden nagyobb esőzés alkalmával sorozatos beázások jelent­keztek. Ennek megszünteté­se érdekében több esetben tartottunk a kivitelező szak­embereinek a bevonásával felülvizsgálatot, s ezt köve­tően a javításokat is végez­tettük, azonban ezek egyet­len esetben sem vezettek kielégítő eredményre. A so­rozatos sikertelenség után július 18-án szakértői bizott­ságot hívtunk össze, mely­ben részt vett a tervező, a kivitelező, valamint a debre­ceni házgyár és a beruházó szakembere. A bizottság ál­tal is megállapított hibákat — nem csak a cikkben kö­zölt épületnél, hanem vala­mennyi házgyári panelből készült épületnél — a kivi­telező elhárítja, a szükséges helyreállításokat elvégzi. Országos Takarékpénztár Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága „Ha másról nem, akkor a magasra ágaskodó da­ruról mindenki észreveszi Nyíregyházán, a Búza té­ren, hogy nagy építkezés indul az ingatlankezelő volt központja helyén... azt is észreveszi a piacon megfor­duló sokezer ember, hogy a bontás igen lassan halad, a tavaszra tervezett építkezésből őszre, ha lesz vala­mi... Vajon ki fizeti a napi több száz forintot kitevő bérleti díjat” — írtuk egy kis megjegyzésben július 4-én. Bár egyedi esetről van szó, mégis ennek a kihasználatla­nul álló darunak a példáján kértük meg az ügyben illeté­keseket, hogy egy szerkesztő­ségi kerekasztal-beszélgetés során világítsunk rá a nyír­egyházi lakásépítés néhány, megoldásra váró gondjára. Beszélgető partnereink vol­tak: Márki János igazgató és Seres Antal termelési főosz­tályvezető, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat részéről, Bogdányi Ferenc igazgatóhelyettes, az OTP megyei igazgatósága képvise­letében, Csernyánszki Csaba tervosztálj^yezető, Lajtos György műszaki osztályveze­tő és Silip Sándor osztályve­zető-helyettes, a városi ta­nács részéről. Szerkesztősé­günket Lányi Botond, képvi­selte. A Búza tér, Rákóczi utca, Széna tér, Árok utca által ha­tárolt tömbben munkáslaká­sokat építtet az OTP. Szeret­ték volna, ha még az idén el­készül 60 lakás. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága 1973. szeptember 25-én hozott határozatot az építkezés meg­indítására, december 1-et je­lölve meg a területátadásnak. Ezzel szemben a teljes mun­katerület még ma sem áll rendelkezésre. Két, Árok ut­cai lakóház lebontása után, minden valószínűség szerint néhány héten belül kezdőd­het meg az építkezés. Jóváhagyták 1972-ben Az eredetileg tervezett, minden szempontból szűkös kezdési határidő feltételezte a párhuzamos munkát, a ter­vezés mellett az engedélye­zési eljárások lefolytatását, az építkezés indításához a szükséges anyagok, gépek be­szerzését. „A tanács jóhisze­műen, segítőkészen állt az építkezéshez, mégis ebből lett a baj.” (Csernyánszki Csa­ba) „Feltételeztük, hogy mi­korra, m|t kell biztosítani, vállaltuk a kockázatot.” (Márki János) A terület beépítése 600 la­kással 1972-ben került jóvá­hagyásra. Részletes beépítési tervet kellett készíteni, amit a városi tanács mellett mű­ködő tervtanács csak az idén február 20-án szentesített. Tulajdonképpen a tervező- munka csak ezután indulha­tott volna meg. „A beruházás előkészítését sem lehet har­madára, vagy felére csökken­teni.” (Silip Sándor) „Amit nem éreznek a társszervek: a szakmai, törvényességi elő­írásokat is be kell tartani.” (Lajtos György) Közben vi­szont minden fórumon sür­getik az építkezés megindí­tását. A területátadásra több­Az elmúlt években a nagy- ecsedi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben meglehetősen sóit baj volt. Most is van, de ezek egészen más jellegűek, mint a korábbiak. Most az árvíz és a belvíz okozta a problémát, összesen 10 mil­lió forint kárt az Állami Biztosító megállapítása sze­rint. — De még ezzel együtt se panaszkodunk — mondotta Szabó Endre, a termelőszö­vetkezet elnöke. — A vízká­rok után készítettünk egy intézkedési tervet és az olyan szép. hogy eleinte hinni sem akartam a számoknak. Ha ezt a tervet megvalósítjuk, hét-nyolc millió forinttal több lesz az árbevétel, mint amennyit eredetileg tervez­tünk. — Hogyan lehetséges ez? — Nagy a tsz. hatezer hek­tár, ezernél több ember dől. gozik. és most, hogy az idő­járás miatt nehéz helyzetbe kerültünk, mindenki gondol­Csak tíz nap kellene kozott, javasolt- Úgy szok­tuk ezt mondani, hogy fel­tártuk a rejtett tartalékokat. És természetesen: mindenütt megszigorítottuk a gazdálko­dást, különösen hangsúlyozva a takarékosságot. A nagyecsedi tsz-ben ere­detileg kereken ezer hektár volt a kalászos vetés. Eb_ bői 42 hektárt az árvíz ki­pusztított. A többi megvan és elég jó termést ígér. A be­takarítás itt is elkezdődött, de a tsz-nek nincs elegendő kombájnja. A saját kapaci­tás hat SzK—4-es és kettő SzK—5-ös. Ezekkel nem tud­nák időben és veszteség nél­kül betakarítani a gabonát. A szomszédos tyukodi tsz- nek viszont felesleges kom­bájnja van. Időben, még a betakarítás kezdete előtt megkötötték a szerződést, hogy a tyukodi tsz egy nagy­teljesítményű E—512-es kom­bájnt ad kölcsön Nagyecsed- nek, természetesen: pénzért. — így elegendő a kapacitá­sunk — mondotta Szabó Endre. — Ennyi kombájnnal 3500 mázsa terményt tudunk betakarítani naponta, ha jó az időjárás. Szárítónk is van, naponta hét vagon magot tudunk megszárítani, a töb­bit visszük és átadjuk a ga­bonavállalatnak. — Nem alkalmazzák a fá- biánházi módszert, a kom­bájnók'első kerekeinek meg­duplázását? — Még nem, mert a bú­záink viszonylag jó területe­ken vannak, de ha szükség lesz rá, mi is felszereljük a dupla kerekeket. Okos mód­szer az, egyetlen hibája, hogy igénybe veszi a motort, nö­veli az üzemanyag-fogyasz­tást- De még így is nagyon megéri, ha másként nem le- hét a terményt betakarítani. ' Megnézték a tyukodiak is. Azt mondják: szükség ese­tén ők is alkalmazzák. A nagyecsedi tsz-ben a ga­bonával egyidőben kell beta­karítani a lucernát és a vö­rösherét. Van belőle bőven, hiszen csak az elmúlt tava­szon 230 hektáron vetettek lucernát, ami jól sikerült. Az összes lucernát zölden ta­karítják be és hangyasavval tartósítják. így tartósították az első kaszálást is. Nagyon jó minőségű a takarmány. — Csak tíz kellemes, jó, száraz nap kellene és min­dent betakarítanánk, a ga­bonát is és a lucernát is. (sz. j.) szőri határidőmódosítás kell. A városi tanács elnöke még február végén kéri, hogy mi­előbb kezdjék meg az épí­tést. Ugyanakkor a műszaki osztály a július 12-én beadott építésengedély-kérelmet most bírálja felül, augusztus elejé­re készülnek el — a 35 na­pos megengedett határidőtől hamarabb. Az építkezés mielőbbi indí­tása érdekében az építőipari vállalat olyan kockázatot vál­lalt, ami jeien esetben a da­ru tetemes álláspénzének a fizetésében nyilvánul meg. De ugyanígy kockázatot vál­lalt áz OTP azzal, hogy „vé­gigzongorázott” eljárások nélkül hajlandó volt az épít­kezés pénzügyi finanszírozá­sára, a műszaki bonyolítás el­végzésére. Jóhiszeműen vál­laltak felelősséget, jó ügy ér­dekében. Ám ugyanez vonat­kozik a tanács osztályaira is, mert rugalmasan, viszonylag rövid idő alatt folyt az ügy­intézés. Ki a felelős ? Akkor hol a hiba, ki a fe­lelős, hiszen nem decembert, hanem júliust írunk, s még nem kezdődött el az építke­zés. Megmagyarázható, ért­hető akadályozó tényezők je­lentkeztek. Többek között olyan, mint az elhúzódó sza­nálás, egyáltalán a szanálás­hoz az anyagi fedezet hiá­nya. Vagyis egy reálisnak lát­szó cél — amit a tanácsi ve­zetés kitűzött az irányítása alá - tartozó osztályoknak — nem valósulhatott meg, mert az élet tanúsága szerint me^- oldhatailan feladatnak bizo­nyult. „Azt soha nem tervez­tük be, hogy az érintetteknek rnennji idő jár jog szerint a szanálásnál.’' (Lajtos György) Az építkezés megindításá­nál — sajnos — még ma is csak feltételes módban be­szélhetünk. „Ha a lakók ki­költöznek, akkor egy hét múlva.” (Műszaki osztály) „Ha szeptemberben kezdünk, akkor 1975 végére valószínű­leg elkészül 89 lakás.” (Építő­ipar) Ez pedig kevesebb, mint az óhajtott 163 lakás, amit még ebben az ötéves tervben szeretett volna aladni az OTP. A tanulságok levonása túl­nő egyetlen építkezésen. A iakásépítkezések indítása, le­bonyolítása több kérdőjelet vet fel. Az egyik a terület­előkészítés elmaradása a ki­vitelezői igényhez képest. „Az igény, a kivitelezői kapacitás messze előtte jár annak, amit a tanács az OTP segít­ségével anyagilag bír a te­rületelőkészítésnél.” (Lajtos György) Feszültséget hoz ez a kivitelező vállalatnál is, hiszen a nagyértékű berende­zések jobb kihasználása ér­dekében, hogy munkával lás­sa el az embereit, kénytelen hozzákezdeni a kevésbé elő­készített, minden szerződés­sel, engedéllyel nem tisztá­zott építkezésekhez. „Ha minden esetben teljesen tisz­teletben tartjuk az előíráso­kat, akkor sohasem teljesít­jük a lakásépítési tervet.” (Seres Antal) Be kell látni, hpgv kevés­nek bizonyult az a pénz, amit a területelőkészítésre terve­zett a tanács. Egy-egy köz­művesített terület jóval töb­be kerül, mint amennyit pél­dául az OTP-től kérhet. Drá­gultak az építkezések is, a korszerű építési módok — mint a házgyári elemek fel- használása, az alagútzsalus technológia alkalmazása — megemeli egy-egy lakás költségét, viszont meggyorsít­ja az építkezést. „Azért van­nak ezek az új technológiák, hogy a kapacitás járjon eiöl.” (Márki János) Ezért Nyit egy­házán az OTP segítségével épülő lakások számát volt szükséges megemelni a ter­vezettnél nagyobb mértékbek. „Mi szeretnénk hozni azt a lakásszámot, amit a város a IV. ötéves tervébe beállí­tott.” (Csernyánszki Csaba) Előre gondolni Az építkezések indításánál viszont néhány évre előre kell gondolni. A Rákóczi utcai munkáslakás-tömbnél példá­ul 1978-ra tervezik a teljes beépítést. „Minden évben leg­alább 100—120 lakást keli kezdeni, vagyis a szanálást tovább szükséges folytatni.” (Bogdányi Ferenc) így a ta­nácsnak az a feladata, hogy a korábbinál nagyobb mér­tékben koncentráljon a le- rületelőkészítésre, hogy kész tervek várják az építkezések megindítását. „Jövőre a ta­nács a fejlesztési alapjából döntően csak a tervek ké­szítésére, a területelőkészí­tésre, a folyamatban lévő be­ruházások befejezésére költ.” (Csernyánszki Csaba) Ez az elképzelés ugyanakkor egy másik — nemcsak nyíregyhá­zi, hanem országos — gondot vet fel. Ugyanis ajánlatos át­menetet teremteni a IV. öt­éves tervben tervezett laká­sok megépítése és az V. öt­éves terv idején megvalósuló építkezések között, habár még jóformán csak körvona­laiban ismert, hány lakás megépítése válik lehetővé. „A lakásépítési területek ki van­nak jelölve, részletes rende­zési tervekkel rendelkezünk.” (Silip Sándor) De hogy még milyen a bizonytalansági té­nyező, azt bizonyltja az épí­tőipar: „Feltettük a kérdést, hogy milyen technológiával épülnek a lakások.” (Márki János) Mint ahogy az sem ismert, hogy milyen arányban . oszlik meg az építkezéseken belül a tanács által és az OTP által finanszírozott la­kások száma. Összhangra van szükség A beszélgetésből leszűrhető tanulság, hogy a lakásépítke­zéseknél nem szabad a „tűz­oltó munkára” hagyatkozni. Bármennyire szorítanak az igények, érdemes megtalálni azt a szükséges összhangot, amelynek révén a segítőkész hozzáállás mellett zökkenő- mentesen folyik az építkezé­sek előkészítése, lebonyolítá­sa, kivitelezése. A tanács, az OTP és az építők munkakap­csolata többnyire olyan, hogy nem a hivatalos eljárások ál­tal előírt határidők végső dá­tumáig' várva, csak a forma­ságokra való tekintettel dol­goznak, hanem közös ügynek tekintik a lakásépítkezések meggyorsítását, mert egyrész­ről a tanács a rögzített, a vá­ros lakói által megkívánt épí­tési tervet tartja szem előtt, a kivitelezőnek a gépeit, fel­szerelését kell kihasználnia, az OTP a maga pénzügyi le­hetőségeivel segít az építke­zések meggyorsításában. Ám éppen itt jelentkezik a másik oldal: egymásra való tekin­tettel ajánlott dolgozni, hi­szen egy-egy rossz, meg nem alapozott döntés miatt a part­nerek is rossz helyzetbe ke­rülnek, politikailag károsan hat, ha hitegetni kell a mási­kat. Ha viszont reálisan mé­rik fel a lehetőségeket, akkor időben fel tudnak készülni a tennivalókra, s nem kell bosszankodni például egy hó­napokig álló daru látványán. Nyíregyháza jelenlegi, dina­mikus fejlődése több évre előre feladatot ad a város ve­zetőinek a lakásépítkezések­nél. Évekre van szükség, hogy mindenki megfelelő la­kásviszonyok közé kerüljön, kevesebb legyen a lakásigény­lő. Ezért a lakásépítés gond­jai megértést és türelmet kö­vetelnek a városlakóktól, hi­szen hagy erőfeszítések tör­ténnek ezeknek a gondoknál* az enyhítéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents