Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

4. otda! ICKT/ET-MAG Y ATtOR<!Y AÖ vrr% irnn&s if. Szülők fóruma: Ideges gyermek — megrémült szülők Baj van a kisgyermekkel, nem úgy viselkedik, mint azelőtt. Szinte máról holnapra megváltozik a ma­gatartása. Függetlenül koruktól, nemüktől, körülmé­nyeiktől. Vagy talán éppen a körülményekben van a hiba? A kisgyermekkel valami nincsen rendjén és ezért nyugtalan, ideges a szülő. Ahány jóbarát, annyi javas­lat, ajhány családtag, annyi módszer és sok tanács, vé­lemény. A megrémült szülők pedig idegesen kapkodnak fűhöz-fához, nem tudják, mit tegyenek, hogy helyesen oldják meg a kérdést... Nézzük csak a panaszok egészségügyi oldalát: Mondjuk, hogy egy kis óvodás már jól beleszokott a közösségbe. Megszokta a rendet, evett, gyarapodott, de egy idő múlva félénkké, visszahúzódóvá, kedvetlen­né. étvágytalanná vált. Azelőtt rendesen vidáman ját­szott, most szomorúan nézi a hancúrozó gyerekeket, vagy néha valósággal tombol. Azelőtt nyugodtan, jól aludt még ebéd után is, mostanában éjszaka többször felriad. Vagy nézzünk egy bölcsődés kislányt, aki már szé­pen beszélt. De egy idő óta birkózni kezdett a szavak­kal. Valósággal dadogott. A másik ugyanakkor selypí­tett, a harmadik sziszegett. Több olyan bölcsődés apró­ság van aki nem előre, hanem visszafelé lépett a be­szédtanulás útján. Gyakori panasz az ágybarvizelés is. Egyik esetiben a gyermek kicsi kora óta ágyba vizel, a másikban ez csak később, az óvodás, vagy iskolás korban kezdődött, és nem csoda, ha megrémítette szüleit. Sokféle panasz, tünet, rendellenesség, de az eredet, az ok mégis egy: ideges, feszült, neurotikus a gyermek. És ez persze idegesíti, izgatja a szülőt. No de biztos, hogy ez az igazság? Nem pontosan megfordítva halad a vonal? Nem a neurotikus szülő, a nyugtalan, feszült környezet teszi neurotikussá a gyer­meket? Sajnos, a szakember kénytelen megállapítani, hogy a gyermekneurózisok oka legtöbbször a család­ban kereshető. Sok szó esik mostanában arról, hogy a gyermekek nagy részét ma a közösség intézményei nevelik. Ez részben így is van. De nem szabad elfelejteni, hogy ott közösségi nevelést adnak. Amikor mi a társadalmasí­tásról beszélünk, soha se mondjuk, hogy a család el­vesztette vezető szerepét a nevelésben. A társadalom — alapja mindig a család. A gyermek nevelése a csa­ládban kezdődik, — egyes szakemberek szerint már ki­lenc hónappal a születése előtt. Ezt különben bizonyos élettani tények igazolják. Az akkor kezdődő nevelést a születés után, a családban kell folytatni. A társadalom — bölcsődékben, óvodákban, iskolákban — már csak segíthet, ha a szülő a nevelést elhibázta. Csak kiegészít­heti, csak javíthatja, de nem helyettesítheti' a családot. Amikor az orvos, vagy a nevelő a felsorolt rendel­lenességek valamelyikével találkozik és a gyermek ide­gességét diagnosztizálja, először mindig a családban ke­resi az okot és aránylag kevés esetben találja azt — há­zon kívül. A kör könnyen bezárul. A gyermek ideges és nyug­talanítja a szülőt. De a gyermek idegességének a leg­több esetben a szülő feszültsége az oka. Mi hát a tennivaló? Az. ami minden orvosi mun­ka elmaradhatatlan jellemzője: vizsgálat, kórisme, oki' gyógymód alkalmazása. A család életének őszinte fel­mérése, életrendezés a családon belül és ha ez nem si­kerül, a pedagógus, vagy az orvos segítségének igeny- bevétele. A gyermekkori neurózis gyógyítható. _ Hogyan lehet lejutni létra nélkül a kútba (SZLOVÁK NÉPMESE) Kocúrkovonak volt egy hí­res-nevezetes kútja, mely­nek vize igen ízletes volt. Történt egyszer, hogy a hí­res-nevezetes kút kiszáradt, eltűnt az ivóvize, összeült a falu elöljárósága a bíróval az élen, hogy megtanács­kozza, mi legyen a további teendő, hogy a kútban ismét legyen ivóvíz. Hosszas ta­nácskozás után úgy hatá­roztak, hogy le kell menni a kútba, és meg kell nézni, mi lehet a vízhiány oka. A döntés mindenkinek tetszett és tüstént hozzáláttak az előkészületekbe^. A falu ap­raja — nagvja összegyűlt és ott tonorgott a kút közelé­ben Ekkor egy újabb ne- hézsée támadt- hogvan jus­sanak le a kút fenekére. Ugvanis egész Kocúrkovó- ban nem volt egy létra sem dr> mágcsok egv erősehb kö­telük sem. lev nem volt mivel leereszkedniük a kút­ba. Tsmőf összeültek tanács­kozni Hosszas töprengés után így szólt a falu bírá­ja: „Egyet tudnék tanácsolni: én megkapaszkodom a kút- kávában úgy, hogy a lába­mat belógatom a kútba, lá­bamba megkapaszkodik egy­valaki, majd annak a lábába ismét egy másvalaki és ezt addig folytatjuk, míg a leg­alsó le nem jut a kút aljá­ra.” Mindenki nagy megelége­déssel fogadta a bíró ja­vaslatát és boldogan éltet­ték őt a jó és okos tanácsáért. A bíró felgyürte inge ujját, megköpködte tenyerét, majd megkapaszkodott a kávában és lábát belelógatta a kútba. A lábába megkapaszkodott a harangozó, a harangozóéba az esküdt és így tovább... Midőn már tíz kocúrkovói polgár lógott a kútban, meg­szólalt a bíró: „Nocsak, barátaim, fogód- zatok jól meg. míg egy kis­sé megkönködöm a tenye­remet. mert már igen ki­állt a kezem!” Elengedte a kút káváját — és mondanom sem kell — mindannyian leestek a kútba. Jóidőbe tellett, míg összezúzva, kékfoltokkal tes­tükön kimásztak a kútból az afzafiak­Ezután az eset után — ál­lítólag — Kocúrkovó min­den egyes lakóia csinálta­tott magának létrát. Dr. Papp Sándorné fordítása mGYEREKEKNEK ■ gyerekeknek B GYEREKEKNEK £ TÖRD A FE IED í Vízszintes: 1. Megfejtendő (tizedik négyzetben két betű). 6. Egy­mást követő betűk a magyar abc-ben. 7. Lárma. 8. Sértet, len (—’). 9. Mely tárgyat. 11. L. I. Pl. 12. Vadászkutya. 14. ...-leng (alig él). 16. Megfej­tendő. 18. Megfejtendő. 20. Karmol. 21. Nagy Nándor. 22. Égitest. 24. Var, forradás. 25. Erősen kíván. 27. Sivatagi igavonó (+’). 28. Vissza: tar­tozik valakinek. 29. Eszten­dőt. Függőleges: 1. E napig. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Ragadozó madár. 4. ősi fegyver. 5. övé. hímnemben, németül. 6. Megfejtendő. 10. Esetleg, né­pies akcentussal. 11. Rejtek­helyről figyel. 13. Verssor­végi összecsengés. 14. Me­gyénkben folyó. 15. Megfej­tendő. 17. Házikó. 19. Hóhér. 21. Elnevezése. 23. Lóca. 24. Budapesti és közvetlen kör­nyéki villamosvasút ismert rövidítése. 26. Helyrag. 27. Kiejtett mássalhangzó. Megfejtendő: Néhány, a világ legnagyobb folyói közül (vízszintes 1, 16, 18, függőleges 6, 15.) A múlt heti helyes megfej­tés: Japán — Kína — Irán — Izrael. Könyvjutalmat nyertek: Helmeczy Éva Vaja, Dolhai Zsuzsa Kisvárda, Gaál Erzsé_ bet Csenger, Nemes Zsuzsa Vásárosnamény, Csordás Mi­hály Nyíregyháza. Peti a vásárban Túl a dombon nagy vásár van s ott tolong a sokaságban bámészkodva a kis Péter s vásárolna buzgón, hévvel. Sátor emitt, sátor amott s mindben mézeskalács ragyog, van ott baba, van ott huszár s óriás szív, mely sohse fáj. Aki pénzre fekszik és kel vásárolhat, ámde Péter nem vesz semmit, mert a zsebe üres, nincs egy fityingje se. Előtte egy sovány néni cipekedik, rossz ránézni, szinte roskadozik, szegény. „Halló néni, segítek én.” Segít Péter, ő cipeli a kosarat, mi az neki. „Ö köszönöm, kicsi fiam, úgy látom, a szíved arany.” S előkerül a bukszából három forint, csak úgy lángol. Három forint, temérdek k.ncs főleg annak, akinek nincs. „Jó néni, nem azért tettem, hanem azért, mert szívemben azt dalolta a szeretet és a részvét, hogy ípp tegyek.” Mégis Péter kurjant nagyot. Három forint, csillog ragyog. Jó anyjának szép szívet vesz, örül neki majd a kedves. Babát vesz a kis húgának s el is fogyott a pénz, lám csak. S az ajkáról sóhaj rebben: „Magamnak semmit se vettem.” Ámde öröm zeng szívében csodaszépen, csodaszépen s egy tündér azt súgja neki: „Derék gyerek vagy te Peti.” ölbey Irén Mese a fűzfáról Valamikor réges-régen egy gyönge kis fűzfa nőtt az árokparton. Hosszú, vé­kony ágaival ide-oda hajla­dozott, de körülötte se fa, se bokor. Nagyon egyedül volt- Egyszer arra tévedt egy pacsirta, s mert nagyon fá­radt volt, megpihent lombjai között. — Végre, végre! — örült a magányos fűz és miközben gyengéden ringatta a fáradt madárkát, suttogva meg­kérdezte: — Mondd csak madárka, nem találkoztál valahol vé­letlenül a rokonaimmal? — Dehogynem — fütyöré- szett vidáman a pacsirta. — Annyi fa él az erdőben, hogyha mind csillaggá vál­tozna, százszor is ki lehetne velük rakni az eget. — Lá­tom, nagyon egyedül vagy, de majd én segítek rajtad. Elviszem a leveledet, hogy bemutassalak az erdőnek. Azzal lecsípett egy leve­let a fűzről, s máris felröp­pent a levegőbe, s körülné­zett, hova is menjen legelő­ször. Talán a királyhoz: a jegenyéhez. Gondolt egyet, s máris meghajolt előtte: — Hatalmas jegenye! A kis fűz nagyon árván él az árokszélen, szeretné, ha be­fogadnád őt az erdőbe. Itt a levele. A jegenye, amikor meglát­ta a vékonyka levelet, meg sem rezzentette ágait. Mint­ha nem is hallott, nem is lá­tott volna semmit. A pacsirta odaszállt hát a tölgyhöz is, és énekelni kez­dett a fűzfáról: Nincs testvére és nincs barátja Csak sötét üstökű magánya. Ha valakik meg nem szánják, azt se bánná, ha kivágnák. — Szép, szép, amit dalol­tál, — szólt a tölgy, — de nincs egy gyökérnyi hely itt az erdőben. — Közben oly dühösen rázta hatalmas karjait, hogy a kis pacsirta jobbnak látta odébb szállni. Búzakalászok Egyszer egy ember kiment a kisfiával a mezőre. A kis­fiú érdeklődött mindenről, különösen megfigyelt egy szép búzatáblát. Egyszer csak felkiáltott: — Édesapám! Miért van az, hogy egyik kalásznak fel­fele áll a kalásza, míg a másik lefele hajlik? Akkor az ember fogott egy felfele álló kalászt, mu­tatja a fiának. — Látod fi­acskám ezek a kalászok, amelyiknek felfelé áll a ka­lásza alig van benne pár Utoljára még megpróbál­kozott a nyírfácskávaL — Gyönyörűséges herceg­nő! Megengeded, hogy egy szépséges fácska idenőhes­sen melléd ? — Méghogy ide, mellém! Holmi árokszéli fűz... Da­lolj te csak az én karcsú derekamról, hamvas leve­leimről.-. De a kis pacsirtának már semmi kedve sem volt to­vább énekelni, főleg a nyírfa haszontalan szépsé­géről. Fölemelkedett az er­dő sötét fái fölé, és elrepült, egyenesen a fűzhöz. Szár­nyaival körülcirógatta resz­kető leveleit. — Az erdő nem fogad be, hiába próbálkoztam. Konok, kérgesszívű ott minden fa. Sötét árnyék van közöttük. A tövükben mérges gom­bák tanyáznak. De azért egyet se búsulj, elmegyek a vízhez. A víz biztosan se­gít. Rá se ért a fűz a szomor­kodásra, máris visszaröp­pent a pacsirta. — Örömhírt hozok! — re­pesett a boldogságtól. — A csodálatos víz, amely ten­gerré tud dagadni, és ha­talmas szigeteket ölel hul­lámaival — tesvérként vár! Ezek hallatára vidáman húzta gyökereit a kis fűz a tó felé. — Gyere csak, gyere fűz- fácska — csobbant kedve­sen a víz. — Én szeretni fog­lak. A kis fa pedig odatelepe­dett a partjára és ráborult mindegyik ágával. Ezek után vajon ki tud­ná megmondani, miért lát­ják az emberek szomorúnak a fűzfát? Mert hiszen ő azóta sem búsul. Az erdő pedig már százszor meg­bánta, hogy nem fogadta be, mert a fűz mesebeli szép­sége messze földön híres lett. Még a madarak is róla énekelnek- ő maga meg úgy megszerette a vizet, hogy csak a közelében érzi jól magát, s lehajló ágaival azóta is simogatja hullámait. Molnár Andre szem búza. Akkor leszakí­tott egy olyan kalászt, ame­lyiknek a kalásza előrehaj- lott, mutatta a fiának. — Látod fiacskám! Ez a kalász teljesen tele van sze­mekkel, ez azért hajlik meg. Hasonló a búzakalász az emberhez. Az üresfejű em­ber magasan hordja a fejét, míg a bölcs, tudós szerényen lehajtott fejjel jár. Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó A Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága szervezésében ezévben először tartanak nyári bentlakásos főiskolai előkészítő tanfolyamokat a Hajdú és Szabolcs me­gyei munkás és paraszt származású középiskolásoknak. Az ötven diák részére hat tan­tárgyból tartanak előadásokat és konzultációkat a főiskola tanárai és hallgatói. Képün­kön: Tímár László matematika—kémia szakos hallgató matematikai képlet megoldását vezeti le a középiskolátoknak. (Fotó: Sümegi L) Majom-írta irka-firka De fura egy irka-firka! Csak tán nem egy birka írta?! Se füle, se farka ennek, a „betűk” mind félre mennek, erre-arra, csára, hajszra. — s miért van az Á-nak bajsza?! S az i fele miért hiányzik? Hiszen a pont nem hiánycikk! Mit tűrhetett szegény irka, mig megszületett e firka, — s ki írhatta ezt vajon? Senki más, csak egy majom! Krecsmáry László

Next

/
Thumbnails
Contents