Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-27 / 174. szám
4. otda! ICKT/ET-MAG Y ATtOR<!Y AÖ vrr% irnn&s if. Szülők fóruma: Ideges gyermek — megrémült szülők Baj van a kisgyermekkel, nem úgy viselkedik, mint azelőtt. Szinte máról holnapra megváltozik a magatartása. Függetlenül koruktól, nemüktől, körülményeiktől. Vagy talán éppen a körülményekben van a hiba? A kisgyermekkel valami nincsen rendjén és ezért nyugtalan, ideges a szülő. Ahány jóbarát, annyi javaslat, ajhány családtag, annyi módszer és sok tanács, vélemény. A megrémült szülők pedig idegesen kapkodnak fűhöz-fához, nem tudják, mit tegyenek, hogy helyesen oldják meg a kérdést... Nézzük csak a panaszok egészségügyi oldalát: Mondjuk, hogy egy kis óvodás már jól beleszokott a közösségbe. Megszokta a rendet, evett, gyarapodott, de egy idő múlva félénkké, visszahúzódóvá, kedvetlenné. étvágytalanná vált. Azelőtt rendesen vidáman játszott, most szomorúan nézi a hancúrozó gyerekeket, vagy néha valósággal tombol. Azelőtt nyugodtan, jól aludt még ebéd után is, mostanában éjszaka többször felriad. Vagy nézzünk egy bölcsődés kislányt, aki már szépen beszélt. De egy idő óta birkózni kezdett a szavakkal. Valósággal dadogott. A másik ugyanakkor selypített, a harmadik sziszegett. Több olyan bölcsődés apróság van aki nem előre, hanem visszafelé lépett a beszédtanulás útján. Gyakori panasz az ágybarvizelés is. Egyik esetiben a gyermek kicsi kora óta ágyba vizel, a másikban ez csak később, az óvodás, vagy iskolás korban kezdődött, és nem csoda, ha megrémítette szüleit. Sokféle panasz, tünet, rendellenesség, de az eredet, az ok mégis egy: ideges, feszült, neurotikus a gyermek. És ez persze idegesíti, izgatja a szülőt. No de biztos, hogy ez az igazság? Nem pontosan megfordítva halad a vonal? Nem a neurotikus szülő, a nyugtalan, feszült környezet teszi neurotikussá a gyermeket? Sajnos, a szakember kénytelen megállapítani, hogy a gyermekneurózisok oka legtöbbször a családban kereshető. Sok szó esik mostanában arról, hogy a gyermekek nagy részét ma a közösség intézményei nevelik. Ez részben így is van. De nem szabad elfelejteni, hogy ott közösségi nevelést adnak. Amikor mi a társadalmasításról beszélünk, soha se mondjuk, hogy a család elvesztette vezető szerepét a nevelésben. A társadalom — alapja mindig a család. A gyermek nevelése a családban kezdődik, — egyes szakemberek szerint már kilenc hónappal a születése előtt. Ezt különben bizonyos élettani tények igazolják. Az akkor kezdődő nevelést a születés után, a családban kell folytatni. A társadalom — bölcsődékben, óvodákban, iskolákban — már csak segíthet, ha a szülő a nevelést elhibázta. Csak kiegészítheti, csak javíthatja, de nem helyettesítheti' a családot. Amikor az orvos, vagy a nevelő a felsorolt rendellenességek valamelyikével találkozik és a gyermek idegességét diagnosztizálja, először mindig a családban keresi az okot és aránylag kevés esetben találja azt — házon kívül. A kör könnyen bezárul. A gyermek ideges és nyugtalanítja a szülőt. De a gyermek idegességének a legtöbb esetben a szülő feszültsége az oka. Mi hát a tennivaló? Az. ami minden orvosi munka elmaradhatatlan jellemzője: vizsgálat, kórisme, oki' gyógymód alkalmazása. A család életének őszinte felmérése, életrendezés a családon belül és ha ez nem sikerül, a pedagógus, vagy az orvos segítségének igeny- bevétele. A gyermekkori neurózis gyógyítható. _ Hogyan lehet lejutni létra nélkül a kútba (SZLOVÁK NÉPMESE) Kocúrkovonak volt egy híres-nevezetes kútja, melynek vize igen ízletes volt. Történt egyszer, hogy a híres-nevezetes kút kiszáradt, eltűnt az ivóvize, összeült a falu elöljárósága a bíróval az élen, hogy megtanácskozza, mi legyen a további teendő, hogy a kútban ismét legyen ivóvíz. Hosszas tanácskozás után úgy határoztak, hogy le kell menni a kútba, és meg kell nézni, mi lehet a vízhiány oka. A döntés mindenkinek tetszett és tüstént hozzáláttak az előkészületekbe^. A falu apraja — nagvja összegyűlt és ott tonorgott a kút közelében Ekkor egy újabb ne- hézsée támadt- hogvan jussanak le a kút fenekére. Ugvanis egész Kocúrkovó- ban nem volt egy létra sem dr> mágcsok egv erősehb kötelük sem. lev nem volt mivel leereszkedniük a kútba. Tsmőf összeültek tanácskozni Hosszas töprengés után így szólt a falu bírája: „Egyet tudnék tanácsolni: én megkapaszkodom a kút- kávában úgy, hogy a lábamat belógatom a kútba, lábamba megkapaszkodik egyvalaki, majd annak a lábába ismét egy másvalaki és ezt addig folytatjuk, míg a legalsó le nem jut a kút aljára.” Mindenki nagy megelégedéssel fogadta a bíró javaslatát és boldogan éltették őt a jó és okos tanácsáért. A bíró felgyürte inge ujját, megköpködte tenyerét, majd megkapaszkodott a kávában és lábát belelógatta a kútba. A lábába megkapaszkodott a harangozó, a harangozóéba az esküdt és így tovább... Midőn már tíz kocúrkovói polgár lógott a kútban, megszólalt a bíró: „Nocsak, barátaim, fogód- zatok jól meg. míg egy kissé megkönködöm a tenyeremet. mert már igen kiállt a kezem!” Elengedte a kút káváját — és mondanom sem kell — mindannyian leestek a kútba. Jóidőbe tellett, míg összezúzva, kékfoltokkal testükön kimásztak a kútból az afzafiakEzután az eset után — állítólag — Kocúrkovó minden egyes lakóia csináltatott magának létrát. Dr. Papp Sándorné fordítása mGYEREKEKNEK ■ gyerekeknek B GYEREKEKNEK £ TÖRD A FE IED í Vízszintes: 1. Megfejtendő (tizedik négyzetben két betű). 6. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 7. Lárma. 8. Sértet, len (—’). 9. Mely tárgyat. 11. L. I. Pl. 12. Vadászkutya. 14. ...-leng (alig él). 16. Megfejtendő. 18. Megfejtendő. 20. Karmol. 21. Nagy Nándor. 22. Égitest. 24. Var, forradás. 25. Erősen kíván. 27. Sivatagi igavonó (+’). 28. Vissza: tartozik valakinek. 29. Esztendőt. Függőleges: 1. E napig. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Ragadozó madár. 4. ősi fegyver. 5. övé. hímnemben, németül. 6. Megfejtendő. 10. Esetleg, népies akcentussal. 11. Rejtekhelyről figyel. 13. Verssorvégi összecsengés. 14. Megyénkben folyó. 15. Megfejtendő. 17. Házikó. 19. Hóhér. 21. Elnevezése. 23. Lóca. 24. Budapesti és közvetlen környéki villamosvasút ismert rövidítése. 26. Helyrag. 27. Kiejtett mássalhangzó. Megfejtendő: Néhány, a világ legnagyobb folyói közül (vízszintes 1, 16, 18, függőleges 6, 15.) A múlt heti helyes megfejtés: Japán — Kína — Irán — Izrael. Könyvjutalmat nyertek: Helmeczy Éva Vaja, Dolhai Zsuzsa Kisvárda, Gaál Erzsé_ bet Csenger, Nemes Zsuzsa Vásárosnamény, Csordás Mihály Nyíregyháza. Peti a vásárban Túl a dombon nagy vásár van s ott tolong a sokaságban bámészkodva a kis Péter s vásárolna buzgón, hévvel. Sátor emitt, sátor amott s mindben mézeskalács ragyog, van ott baba, van ott huszár s óriás szív, mely sohse fáj. Aki pénzre fekszik és kel vásárolhat, ámde Péter nem vesz semmit, mert a zsebe üres, nincs egy fityingje se. Előtte egy sovány néni cipekedik, rossz ránézni, szinte roskadozik, szegény. „Halló néni, segítek én.” Segít Péter, ő cipeli a kosarat, mi az neki. „Ö köszönöm, kicsi fiam, úgy látom, a szíved arany.” S előkerül a bukszából három forint, csak úgy lángol. Három forint, temérdek k.ncs főleg annak, akinek nincs. „Jó néni, nem azért tettem, hanem azért, mert szívemben azt dalolta a szeretet és a részvét, hogy ípp tegyek.” Mégis Péter kurjant nagyot. Három forint, csillog ragyog. Jó anyjának szép szívet vesz, örül neki majd a kedves. Babát vesz a kis húgának s el is fogyott a pénz, lám csak. S az ajkáról sóhaj rebben: „Magamnak semmit se vettem.” Ámde öröm zeng szívében csodaszépen, csodaszépen s egy tündér azt súgja neki: „Derék gyerek vagy te Peti.” ölbey Irén Mese a fűzfáról Valamikor réges-régen egy gyönge kis fűzfa nőtt az árokparton. Hosszú, vékony ágaival ide-oda hajladozott, de körülötte se fa, se bokor. Nagyon egyedül volt- Egyszer arra tévedt egy pacsirta, s mert nagyon fáradt volt, megpihent lombjai között. — Végre, végre! — örült a magányos fűz és miközben gyengéden ringatta a fáradt madárkát, suttogva megkérdezte: — Mondd csak madárka, nem találkoztál valahol véletlenül a rokonaimmal? — Dehogynem — fütyöré- szett vidáman a pacsirta. — Annyi fa él az erdőben, hogyha mind csillaggá változna, százszor is ki lehetne velük rakni az eget. — Látom, nagyon egyedül vagy, de majd én segítek rajtad. Elviszem a leveledet, hogy bemutassalak az erdőnek. Azzal lecsípett egy levelet a fűzről, s máris felröppent a levegőbe, s körülnézett, hova is menjen legelőször. Talán a királyhoz: a jegenyéhez. Gondolt egyet, s máris meghajolt előtte: — Hatalmas jegenye! A kis fűz nagyon árván él az árokszélen, szeretné, ha befogadnád őt az erdőbe. Itt a levele. A jegenye, amikor meglátta a vékonyka levelet, meg sem rezzentette ágait. Mintha nem is hallott, nem is látott volna semmit. A pacsirta odaszállt hát a tölgyhöz is, és énekelni kezdett a fűzfáról: Nincs testvére és nincs barátja Csak sötét üstökű magánya. Ha valakik meg nem szánják, azt se bánná, ha kivágnák. — Szép, szép, amit daloltál, — szólt a tölgy, — de nincs egy gyökérnyi hely itt az erdőben. — Közben oly dühösen rázta hatalmas karjait, hogy a kis pacsirta jobbnak látta odébb szállni. Búzakalászok Egyszer egy ember kiment a kisfiával a mezőre. A kisfiú érdeklődött mindenről, különösen megfigyelt egy szép búzatáblát. Egyszer csak felkiáltott: — Édesapám! Miért van az, hogy egyik kalásznak felfele áll a kalásza, míg a másik lefele hajlik? Akkor az ember fogott egy felfele álló kalászt, mutatja a fiának. — Látod fiacskám ezek a kalászok, amelyiknek felfelé áll a kalásza alig van benne pár Utoljára még megpróbálkozott a nyírfácskávaL — Gyönyörűséges hercegnő! Megengeded, hogy egy szépséges fácska idenőhessen melléd ? — Méghogy ide, mellém! Holmi árokszéli fűz... Dalolj te csak az én karcsú derekamról, hamvas leveleimről.-. De a kis pacsirtának már semmi kedve sem volt tovább énekelni, főleg a nyírfa haszontalan szépségéről. Fölemelkedett az erdő sötét fái fölé, és elrepült, egyenesen a fűzhöz. Szárnyaival körülcirógatta reszkető leveleit. — Az erdő nem fogad be, hiába próbálkoztam. Konok, kérgesszívű ott minden fa. Sötét árnyék van közöttük. A tövükben mérges gombák tanyáznak. De azért egyet se búsulj, elmegyek a vízhez. A víz biztosan segít. Rá se ért a fűz a szomorkodásra, máris visszaröppent a pacsirta. — Örömhírt hozok! — repesett a boldogságtól. — A csodálatos víz, amely tengerré tud dagadni, és hatalmas szigeteket ölel hullámaival — tesvérként vár! Ezek hallatára vidáman húzta gyökereit a kis fűz a tó felé. — Gyere csak, gyere fűz- fácska — csobbant kedvesen a víz. — Én szeretni foglak. A kis fa pedig odatelepedett a partjára és ráborult mindegyik ágával. Ezek után vajon ki tudná megmondani, miért látják az emberek szomorúnak a fűzfát? Mert hiszen ő azóta sem búsul. Az erdő pedig már százszor megbánta, hogy nem fogadta be, mert a fűz mesebeli szépsége messze földön híres lett. Még a madarak is róla énekelnek- ő maga meg úgy megszerette a vizet, hogy csak a közelében érzi jól magát, s lehajló ágaival azóta is simogatja hullámait. Molnár Andre szem búza. Akkor leszakított egy olyan kalászt, amelyiknek a kalásza előrehaj- lott, mutatta a fiának. — Látod fiacskám! Ez a kalász teljesen tele van szemekkel, ez azért hajlik meg. Hasonló a búzakalász az emberhez. Az üresfejű ember magasan hordja a fejét, míg a bölcs, tudós szerényen lehajtott fejjel jár. Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó A Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága szervezésében ezévben először tartanak nyári bentlakásos főiskolai előkészítő tanfolyamokat a Hajdú és Szabolcs megyei munkás és paraszt származású középiskolásoknak. Az ötven diák részére hat tantárgyból tartanak előadásokat és konzultációkat a főiskola tanárai és hallgatói. Képünkön: Tímár László matematika—kémia szakos hallgató matematikai képlet megoldását vezeti le a középiskolátoknak. (Fotó: Sümegi L) Majom-írta irka-firka De fura egy irka-firka! Csak tán nem egy birka írta?! Se füle, se farka ennek, a „betűk” mind félre mennek, erre-arra, csára, hajszra. — s miért van az Á-nak bajsza?! S az i fele miért hiányzik? Hiszen a pont nem hiánycikk! Mit tűrhetett szegény irka, mig megszületett e firka, — s ki írhatta ezt vajon? Senki más, csak egy majom! Krecsmáry László