Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

ÜH. Phi IK **LS*-»AÖTA*OR<a.M Decentralizáció a tsz-ekben Vélemények a közművelődési párthatározat megyalésításárél A Központi Bizottság IcözmüvelődéspoTitifcai határoza­tának végrehajtását, a megyei feladatokat vitatta meg a közelmúltban a megyei pártbizottság. A határozat több év­re megszabja a párt-, állami, tanácsi szervek, tömegszer­vezetek, művelődési intézmények sokirányú tennivalóit. Ne­héz kiemelni néhányat a feladatok sokaságából, mégis er­re kértük egy-egy terület vezetőjét: mondják el, milyen problémák foglalkoztatják őket a határozat megvalósítása során. A TERMELŐSZÖVET­KEZETI PARTSZERVEZE­TEK szervezeti felépítése az utóbbi fél évtizedben je­lentősen megváltozott. A nagylétszámű, a szövetkezet egészét átfogó pártszerveze­tekből a termelőszövetkeze­tek egy részében több ki­sebb pártszervezetet hoztak létre: a szóhasználat szerint decentralizáltak. Ezeknek a kisebb pártszervezeteknek az Irányítására, munkájuk ösz- szehangolására pedig csúcs­vezetőségeket választottak. A pártszervezetek decent­ralizálásának indítékát az utóbbi évtized nagyarányú politikai, társadalmi, gazda­sági fejlődésben kell keres­ni. A gazdaságirányítás je­lenlegi rendszerében a szö­vetkezetek önálló vállalat- szerű gazdálkodást folytat­nak. Ezzel együttjár, hogy azokat a termelési ágazato­kat fejlesztik elsősorban, amelyek adottságaiknak leg­jobban megfelelnek, amelyek a legnagyobb eredményeket hozzák. Egyes ter­melési ágazatokat meg­szüntettek, másokat vi­szont gyors ütemben fej- i lesztettek, ezekre fordították anyagi eszközeiket, ezekbe irányították a tagok zömét. A szövetkezetek többségé­ben a 70-es évek elejére kialakult két-három olyan termelési ágazat, amelyek­ben valóban nagyüzemi a termelés, s amelyeknek ered­ményes vagy eredménytelen működése döntő hatással van a szövetkezeti tagok jö­vedelmére, életszínvonalá­ra. A gazdálkodás ilyen irá­nyú fejlődésének fontos jellemzője, hogy a szövet­kezeteken belül az egyes üzemágak, üzemegységek te­vékenységi köre szinte telje­sen elhatárolódott: létre­jött az ágazati vezetés. Szá­mos szövetkezetben az üzem­ágak, termelési ágazatok olyan önállóságot kaptak, hogy önelszámoló egységek lettek. Ugyanerre az időszakra esik a szövetkezetek életé­ben oly nagy jelentőségű koncentráció is. Kezdetben ez főként a szövetkezetek egye­sülésében mutatkozott meg. Két-három, sőt több köz­ség termelőszövetkezete is egyesült, s ez a szövetkeze­tek területének nagyarányú növekedését eredményezte. A területi koncentrációt kö­vette az anyagi erők össz­pontosítása, s ez a folyamat napjainkban mindinkább erőteljesebbé válik. A pártszervezetek felépí­tésének módosulása tehát a szövetekezetek életének fejlődését követte- Így meg­Közeledett az aratás és annak rendje-módja szerint most is megtartották a határ­szemlét. Olyan aktus ez, mellyel „megméretik” a kaszára, pontosabban: a kombájn késeire érett ga­bona. De nem csupán az „méretik meg”, hogy a gé­pes brigád tanyáján kato- ná« rendben álló kombáj­nokat mikor indithatják a gépkezelők, akik újra és újra úgy járják körül azo­kat mint a menyasszonyt az öltöztetője, hanem a szán­tás-vetés és az ápolás is: egyenietesek-e a gabonatáb­lák, tiszták-e, nem vert-e bennük gyökeret a gaz, kö­vérek-e vagy silányak a kalászok ? A határszemlén részt vesz néhány hivatalos személy Is, mert tudni akarja, milyen termés várható. Hiszen nemcsak a végén szükséges számolni, hanem közben is, hogy előre lehessen igazod­ni a dolgokhoz. És ha egyen­letesek a gabonatáblák, mint most ezen a határszemlén, a kövér kalászok pedig úgy állnak, akár a vigyázzban feszítő katonák puskáin a szuronyok, gaz meg keres­ve is alig található, akkor a szomszéd gazdaságokból is hívnak képviselőket. Mert tz öröm, büszkeség akkor ■yflt a lehetőség — sőt ese­tenként szükségessé is vált —, hogy az úgynevezett de­centralizált alapszervezetek politikai tevékenységűkben figyelembe vegyék termelési egységeik adottságait, lehe­tőségeit NAPJAINKBAN MAR MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy az egyes termelési egységek­ben működő pártszervezetek többsége megtalálta helyét, kialakította a sajátos helyze­tének, lehetőségeinek meg­felelő munkamódszert, te­rületének gazdájává vált Szervezetileg közelebb ke­rülve a közvetlen termelés­ben dolgozó termelőszövet­kezeti tagokhoz, alkalmazot­takhoz, sokat tesznek a ter­melés politikai eszközökkel való segítése, ellenőrzése ér­dekében. A jól működő párt- szervezetek nagy érdemeket szereztek a területükön dol­gozó tsz-tagok, alkalmazot­tak tudatának formálásá­ban, a jó munkahelyi légkör kialakításában, a kollektívák összekovácsolásában. Ugyan­akkor az is igaz, hogy a de­centralizált pártszervezetek tekintélyes százaléka napja­inkban még nem találja he­lyét, nem tudta kialakítani helyes munkamódszerét. Nem elég önállóak, nem kez­deményezik a helyi gondok, problémák megoldását. Azokban a termelőszövet­kezetekben, ahol a decentra­lizálást nem célnak, hanem eszköznek, szervezeti keret­nek tartották a párt politi­kája jobb érvényesítése ér­dekében, ott a pártszerveze­tek eredményesebben, na­gyobb hatásfokkal működ­nek. Ott viszont, ahol csupán magától a decentralizálástól várták a politikai munka „ugrásszerű” fejlődését, job­bára elmaradtak a várt ered­mények. Ez egyben azt is je­lenti, hogy ezeken a helye­ken szembe kell nézni a té­nyekkel és a nehézségekkel, le kell szűrni a következte­téseket, s ennek megfelelően kijavítani a hibákat. Egyes decentralizált párt- szervezetek gyenge, önállót- lan működéséből azonban nagy hiba lenne olyanféle következtetést levonni, hogy maga a decentralizálás volt hibás lépés. Ellenkezőleg. Politikai, társadalmi, gazda­sági életünk fejlődésének történelmileg szükséges kö­vetkezménye ez a párt szer­vezeti életében. A hibát ab­ban kell keresni, hogy egy­részt ott is végrehajtották, Cserei Pál: igazi, ha mások is tudnak arról­Miután befejezték a szem­lét és ismét végigtekintettek a tengernyi gabonán amoda, a tábla végtelenbe tűnő ré­szén délibáb játszadozott a nyári napfényben. A szét­szórtan nőtt akácok, akác­bokrok koronái — mert csak azok látszottak — mintha le­felé fordultak volna. A kövér kalászok pedig meg-meg- rezzentek, mint csendes idő­ben a tenger víztükre. — Hogy megtréfálja a messzeség az ember szemét — mondta kedélyesen a gaz­daságvezető. — Amikor a táblának azon a részén jár­tunk, akkor itt csillogott-vil- logott. Ezért jobb mindent tapintható közelségből lát­ni. A többiek egyetértőén bó­lintottak. Amíg a határszemle tar­tott, bent a gazdaság köz­pontjában a kultúrteremben U-alakba összetologatták az asztalokat. Majd, amikor a határlátogatók a központhoz közeledtek, a két felszolgá­aho! erre a teltételek még nem értek meg, másrészt számos helyen „túlhajtot­ták”, vagyis nagy számban hoztak létre olyan kislétszá- mú pártszervezeteket, ame­lyek nem elég ütőképesek, nem képviselnek kellő poli­tikai erőt A PARTSZERVEZETEK decentralizäläsAnAl legalább két alapvető felté­telt kell figyelembe venni- Az egyik: a termelési egység nagysága, területi elhelyez­kedése, az ott dolgozók lét­száma, a termelési folyama­tok elhatároltsága. A másik: jelentős politikai erőt kép­viselő, megfelelő számú párttagság. A termelőszövetkezetek éle­tében az előbbiekben emlí­tett folyamatok a jövőben to­vább erősödnek. A korsze­rű, fejlett technika, technoló­gia növeli azokat a határo­kat, amelyek között mű­ködtetésük, alkalmazásuk leginkább eredményes. Bár a határok növelésének nem egyedüli útja a szövetkezetek egyesülése, de a szövetkeze­tek átlagos területének nö­vekedése valós folyamat, s számolni kell vele. A szövet­kezetek egyesülésével pél­dául a korábbi önálló szövetkezetek üzemegységek­ké válnak. Az ilyen terme­lési egységben mind a nagyság, mind a területi el­helyezkedés, a dolgozók lét­száma, a termelési folyama­tok elkülönültsége szüksé­gessé teheti külön pártalap- szervezet létrehozását. Eb­ben az esetben minden bi­zonnyal a második feltétel — a mintegy 40—50 párttag — is biztosított ahhoz, hogy a létrehozott pártszervezet jól érvényesítse a párt poli­tikáját, képes legyen önál­lóan elemezni, feltárni és főleg megoldani területén a politikai, társadalmi és gaz­dasági feladatokat. TERMÉSZETESEN A PARTSZERVEZETEK létre­hozásának és működtetésé­nek feltételei termelőszövet­kezetenként eltérőek lehet­nek. Mindenképpen arra célszerű törekedni, hogy ne aprózzák el az erőket, s csak olyan alapszervezetek jöjje­nek létre, amelyek elegendő politikai erőt képviselnek. Hiszen a fejlődés folyamata napjainkban a termelőszö­vetkezetekben is a termelő­erők koncentrációja felé ha­lad, s ezt a pártszervezetek szervezeti felépítésében is célszerű figyelembe venni. M. S. lólány a hűtőszekrényből zártüvegű jaffát, cólát sze­dett ki és az asztalokra rak­ta. Miután pedig a határlá­togatók körülülték az U- alakba rakott asztalokat és lecsúsztattak egy-egy pohár hűsítőt, hogy felfrissüljenek az órákig tartó menet után, a két felszolgálólány harap- nivalót rakott elébük. Mind­ezt a főkönyvelő-helyettes a nyitott ajtóból irányította. Az ülésrend természetesen úgy alakult, hogy a helybe­liek az U-alakba rakott asz­talok egyik szárnyát ülték körül, a másik szárnyát és az összekötő részt a vendé­gek, keveredve az első szá­mú helybeli vezetőkkel, hogy a látottakról-tapasztal­takról kicseréljék észrevé­teleiket. Ennél fogva a gaz­daságvezető erre figyelt, nem pedig a főkönyvelő-he­lyettesnek a vendégelést irá­nyító fogásaira. Az történt ugyanis, hogy a két felszol­gálólány a hűsítők mellé vi­zes poharakat rakott és min­denki elé egy-egy decis tal­DR. SZŰCS GÉZA, A KIS­VÁRDAI VÁROSI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLY­VEZETŐJE: — Elsőként említem a mű­velődési intézmények és az üzemek, egyéb munkahelyek kapcsolatát, amely vélemé­nyem szerint döntő tényezője annak, hogyan sikerül bőví­tenünk a művelődésben rész­vevők körét. Városunkban kedvezően alakul az üzemek és a művelődési intézmények viszonya, igyekszünk minél több munkahelyen segítséget nyújtani a helyi művelődési program megszervezéséhez. Művelődési szakembereink részt vesznek az üzemi klu­bok létrehozásában, irányí­tásában, a kulturfeüelősök, könyvtárosok, klubvezetők képzésében. TÓTH TIBOR, A NAGT- KÁLLÓI JÁRÁS NÉP- FRONTBIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA: — A népfront keretében főként a lakóhely legaktí­vabb művelődési munkásait, kezdeményezőit tömörítő mű­velődési munkaközösségek te­hetnek sokat a párthatározat megvalósításáért. Járásunk­ban ez most van kibontakozó­ban, de már 'Korábban is tet­tünk lépéseket, hogy újszerű módon is segítsük a hátrányos helyzetű munkás-paraszt gyermekek művelődését. Megemlítem a kállósemjéni olvasótábort, ahol a járás legkülönbözőbb községeiből, a- nagy kiterjedésű tanyavi- lágból toboroztunk általános iskoláskorú fiatalokat. A A gyermekek írók, költők, művészek, pedagógusok irá­nyításával játékos formában, élményszerűen kerültek kö­zelebb az irodalomhoz, az ol­vasáshoz. — Munkaközösségünk je­lenleg a munkások számára igyekszik kidolgozni, javasol­ni olyan művelődési formá­kat, amelyek úgy gondoljuk, az eddigieknél jobban szol­gálják majd az ismeretek bő­vítését, a látókör növelését. Megyei jellegű reprezentatív felmérést javaslunk a mun­kásság körében, hogy hitele­sebb támpontokat kapjunk az igényekről, az érdeklődés­ről A továbbiakban fel sze­past is tett. És miután a tá­nyérokból fogyni kezdett a szeleteit kolbász, a főköny­velő-helyettes intésére a lá­nyok a hűtőből hárslevelű­vel telt üvegeket szedtek ki, s azzal a húzóval, melyet a főkönyvelő-helyettes őrzött a zsebében, kirángatták a parafadugókat. Ezután egy újabb intésére, miközben valamit súgott a fülükbe, elindultak a telt üvegekkel, hogy megtöltsék a decis po­harakat. Azon az asztalszár­nyon kezdték, ahol a vendé­gek voltak. Az egyik lány az asztalszárny belső ré­szén, a másik a külső részén töltögette a decis poharakat. Így mentek végig a két szár­nyat összekötő részen is- Csakhogy, mire a másik asz­talszárny kezdődött, mely körül csak gazdaságbeliek ültek, kiürült a két üveg. És ezután a két lány kisie­tett. Az üres talpas poharak mellett ülők pedig nézték őket, hogy majdcsak vissza­jönnek, miközben a másik szárnyon és az összekötő ré­retnénk éleszteni a járásban is a munkásművelődés ha­gyományos fonnáit, munkás olvasóköröket, művészeti és egyéb köröket— FUTAKI LÁSZLÓ, A ME­GYEI KÖNYVTÁR IGAZ­GATÓHELYETTESE : — A határozat megjelené­séit a közművelődés megala­pozottabbá tételében döntő fontosságú lépésnek tartom. Elsősorban azért, mert az át­fogó helyzetelemzés megál­lapításai — az elért eredmé­nyek mellett — világossá fo­galmazzák mindazokat a problémákat, amelyekkel mi, népművelők gyakorlati mun­kánk során az elmúlt évek­ben találkoztunk, olykor ösz­tönösen ráéreztünk, de tenni alig tudtunk megszüntetésü­kért. A határozat azzal, hogy kimondja: a közművelődést a politikai tevékenység szerves részének kell tekinteni — végérvényesen eldöntötte a vitát, hogy van-e értelme, kell-e, érdemes-e olyan mun­kát végezni, amelynek gyü­mölcse jóval később érik be, mint szeretnénk. — Az elmúlt két évtized­ben megyénkben is kialakult és megerősödött, az egységes könyvtárhálózati rendszer, ez nagyszerű vívmány. Mégis, ha megyénk könyvtárügyé­nek egészét, mostani állapo­tát a határozat tükrében vizsgáljuk, meg kell állapíta­ni: van igazodni és igazítani valónk. Sok helyen a jelenle­ginél jobb tárgyi, működési feltételek, valamint anyagi bázis szükséges. És több szakember a távolabbi tele­püléseken is, akiket megfele­lő anyagi és erkölcsi megbe­csülésben részesítenek. Felet­tes szerveinknek tudomásuk van ezekről a gondokról és sokat segítenek. KICSKA ANTAL, A KE- MECSEI ÁLLAMI GAZDA­SÁG IGAZGATÓJA: — A közelmúltban számol­tunk be a művelődési tevé­kenységről és a feladatokról a MEDOSZ megyei bizottsá­gának, ahol elmondtuk: sike­rült továbblépni a dolgozók általános és szakmai művelt­ségének növelésében. A kö­vetkező nagyobb feladatokat akarjuk megoldani1: ősszel megszervezzük két kihelye­szen ülők koccintgattak, szopogatni kezdték a hársle­velűt. De a felszolgálólányok csak nem jöttek. így aztán fejjel, szemmel adtak egy­másnak jeleket, mintha azt mondták volna: No, mi nyu­godtan ülhetünk a biciklire! De hamarosan lesütötték a szemüket, szégyenkezni kezd­tek, mert az egyik lány újabb hárslevelűvel lépett be a terembe. Nyilván most ők következnek. Dehát másként történt. A lány ugyanazon az úton in­dult meg, mint az előbb, és a kiürült poharakat öntötte újra tele. S közben biztatta azokat, akiknek még volt a talpas poharában: „Tessék fogyasztani!” Azok aztán fo­gyasztották és a főkönyvelő­helyettes intett a másik lánynak, hogy most már menjen ő is. Dehát annál is kiürült a boros üveg, ami­korra az asztalszárnyakat összekötő rész azon pontjá­hoz ért, ahonnan túl csak gazdaságbeliek ültek. Az egyik közülük most már megunta a várakozást, s a talpas pohárba colát ön­tött és odaszólt a többi tár­sának: „Egészségetekre!” Ideje is volt, mert a vendé­gek búcsúzkodni kezdtek és a felszolgálólányok nem vit­tek be több hárslevelűt. zett osztállyal a dolgozók áJJ talános iskoláját, hogy azole számára is lehetővé váljon a tanulás, akik nehezen tudnak bejárni a községi iskolába. További feladatunk, hogy ki­dolgozzuk az oktatás, tovább­képzés ösztönzési rendszeréi gazdaságunkban. — Több gondot fordítunll a szabad idő hasznos, tartal­mas eltöltésére, melyben se­gítenünk kell a dolgozókat Jól szolgálja ezt az a tény is, hogy a gazdaság központjá­ban és a nyírbogdányi, a dombrádi üzemegységnél szakszervezeti könyvtárunls működik, melyek évi forgal­ma meghaladja a két, két él fél ezret. A dolgozók látókö­rét tágította a TIT-tel közö­sen szervezett előadássoro­zat, mely „Az ember am üzemben” címet viselte éa negyvenen hallgatták rend­szeresen. Minden évben egyeztetjük programunkat a párt és tömegszervezeti szer­vekkel, hogy munkánk haté­konyabbá váljék. UBRIZSI LÁSZLÓ, AZ SZMT MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÁZ IGAZ­GATÓJA: — Kiemelt feladatnak tartjuk a szocialista brigá­dokkal való foglalkozást. Ezért hoztuk létre és irányít­juk a szocialista brigádveze­tők fórumát, klubját, ahol hasznos módszereket, ajánlá­sokat kapnak a brigádban folyó művelődés megszerve­zéséhez. Éves program sze­rint dolgozik a szocialista brigádvezetők klubja, elő­adások, viták, film, színház, múzeum látogatások, kirán­dulások, megyejárás teszik: tartalmassá az összejövetele­ket — örvendetesnek tartjuk hogy a kisvárdai Vulkánban és Mátészalka városban i* terveznek hasonló központi klub létrehozását Ezzel újabb lehetőségeket kapnak a szocialista címért dolgozó brigádok a harmadik köve­telmény teljesítéséhez, amely ma már kezd egyenrangúvá válni a másik két követel­ménnyel ... SZEMERSZKI MIKLÓS, A' NYÍREGYHÁZI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁ­RA: — Munkánk lényegét úgy fogalmazhatnám meg, min­den erővel arra törekszünk, hogy megértessük a párttag­sággal, a gazdasági vezetés­sel, hogy a művelődéspoliti­ka a párt politikájának szer­ves része, amivel éppúgy kell foglalkozni1, mint a gazdasá­gi és más feladatokkal. A gazdasági vezetők körében olyan szempontból folytatjuk a meggyőzést, hogy minden munkahelyen teremtsék meg legalább a minimális feltéte­leit a művelődésnek. Ne le­gyen olyan üzem, ahol mű­szak előtt vagy után, a kapa előtt várakoznak a dolgozók, mert bent nincs egyetlen lé­pésnyi hely, klubszoba, ahol eltölthetnek az időt... — Úgy találtuk azonban, hogy ezzel együtt tovább kell lépnünk a lakóhelyi művelő­désben is, mert az üzemi népművelés akkor lehet eredményes, ha van folyta­tás, ha kiépítjük a lakóterü­leti művelődési intézmények hálózatát is. Ennek jegyében szorgalmazzuk a párt és mű­velődési házak létrehozását, melyek az évek során átfog­ják a várost, s ahol fiatalok és öregek, a legkülönbözőbb foglalkozásbehek találják meg a művelődési igényeik szerinti alkalmakat, a könyv­tárat, a klubokat, szakkörö­ket, a játék lehetőségeit. — Az a véleményem, hogy a pártszervezetek többségé­ben kezd a pártmunka szer­ves részévé válni a művelő­déssel való törődés, de még sok segítséget kell adnunk a pártszervezeteknek, hogy a párthatározat megvitatása éa a helyi intézkedési tervek el­készülése után állandó és fo­lyamatos feladatnak tekint­sék a közművelődéssel való foglalkozást. Páll Géza Üresen maradt talpas poharak

Next

/
Thumbnails
Contents