Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

i. of«a fcELET-MAGYARORSZÁÖ 1974. JűTíus Si. REFLEKTORFÉNYBEN: A palesztin kérdés KOMMENTAR Atom és aggodalom Amióta a világra megaton _ Rákban kifejezett pusztító ve. «zély leselkedik, amióta az emberiség az atomtitok bir­tokába került, érthető aggo­dalom kísér minden egyes híradást, amely így vagy úgy ezzel a témával összefügg. Pénteken egy Canberrái és egy tokiói keltezésű hírben olvashattunk — más más as­pektusból ugyan — erről a témáról. Az ausztrál külügyminisz­ter, Donald Willesee közölte Canberrában, kormánya ala­pos okkal feltételezi, hogy Franciaország a Csendes­óceán térségében újabb nuk­leáris kísérletet hajtott vég­re. Ausztrália két hónap alatt most negyedszer fejezte ki tiltakozását a robbantások miatt. A kísérleteket mélység ges aggodalommal figyeli az ausztrál kormány — hangoz, tatta a külügyminiszter. A másik híradás, Tokióból érkezett, az előzőnél jóval terjedelmesebb. Eszerint a hirosimai városi és tartomá­nyi hatóságok úgy vélik: to­vábbi 19 ezer embert kell az atombomba támadás áldoza­taiként hivatalosan nyilván­tartásba venni Egészségi ál­lapotuk ugyanis súlyos káro­sodást szenvedett 1945. au­gusztus 6-án, amikor az atombomba robbanás után Hirosima környékére rádió, aktív „fekete eső” zudult. Ä térség körülbelül 10 ezer la­kosa azóta állandó gyenge­ségre, szédülésre panaszkodik. Mivel az atomtámadás idején a város határán kívül tartóz, kodtak, eddig hivatalosan nem ismerték el őket az etombombázás áldozataiként. Japánban jelenleg több mint 300 ezerre tehetők azok. nak a száma, akik Hirosimá­ban vagy Nagasakiban túl­élték az atomtámadást. 80 ezren közülük súlyos beteg­ségben szenvednek. Sokuk, nak nem telik a gyógykeze­lésre. . Ügy véljük, a két hir ugyancsak egymásra rímel amióta az atomról, mint pusz. titó stratégiai fegyverről szó esik, a két szó: atom és aggó dalom önkéntelenül is társul a képzetünkben. Milliókban, százmilliókban. Mindenkiben, aki szívesen hall az atomerő békés rendeltetésű felhaszná. lásáról, gigászi potenciájának az emberiség szolgálatába ál­lításáról, de mélységesen ag­gódik, ha a fekete eső áldo­zataira, a megnyomorítottan túlélőkre és a tragikusan el­pusztultakra gondol. Cipruson ismét kritikussá vált a helyzet, és Kleridesz ideiglenes elnök a tűzszünet órákon belül való összeomlá­sát helyezte kilátásba, ha a török hadsereg nem állítja le területfoglaló hadmozdula­tait. Kleridesz egy sebtében ösz­szehívott sajtóértekezleten a török kormányra hárította a felelősséget a feszültség új kiéleződéséért, amely szerin­te még népírtó háborúhoz is vezethet a sziget két közös­sége között, ha a török csa­patok nem tartják be szigo­rúan a tűzszünet előírásait. Az ideiglenes elnök azzal vá­dolta a török csapatokat, hogy újabb és újabb görög­lakta falvakat szállnak meg, rombolnak le, és növekszik a menekültek száma. Kleridesz szerint a tűzszü­net életbe iepése óta a török csapatok megkétszerezték az általuk megszállt terület nagyságát, és állandóan erő­sítéseket is kapnak. Az elnök Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára pénteken a Diario De Noti- cias című lisszaboni lapnak adott interjújában a Portu­gál Kommunista Párt állás, pontjával és feladatival, va­lamint a más pártokkal való együttműködésről nyilatko. zott. A Portugál Kommunista Párt eredményeit annak kö­szönheti, hogy a portugál kommunisták a fasiszta re­zsim legnehezebb feltételei közepette is folytatták har­cukat. A portugál férfiak, nők és fiatalok ezrei szentel, ték életüket népünk és or­szágunk ügyének. A legali­tás első három hónapjában a Portugál Kommunista Párt befolyása a tömegekben to­vább fokozódott. A szervezet előre haladt és sok vonatko­zásban megváltozott. A fő jellemvonások meg­tartása mellett, amelyek az il_ legalitás közepette folytatott harcából adódnak, a párt most azon van, hogy sikerrel alkalmazza módszereit és stí. lusát az új feltételek között. Cunhal hangsúlyozta a de­mokratikus erők és a népi mozgalom egységének fontos, ságát. Az egység jelenti a portugál politika jelenlegi demokratikus irányvonalé, nak egyik fő tényezőjét. A Portugál Kommunista Párt és a Portugál Szocialista Párt közötti együttműködés pozitív és szívélyes. A két párt tö­rekszik arra, hogy elmélyít­se és operatívabbá tegye az együttműködést, s ezáltal kö. zös választ adhasson az élet szerint ez a helyzet nem tartható fenn tovább, és utalt rá, hogy nem lesz képes visz- szatartani a nemzeti gárdát, és „más erőket” az ellenak­cióktól. Kérdésekre válaszol­va nem árulta el, hogy a „más erők” alatt a Cipruson állo­másozó csapatokra gondol-e, és azt sem, hogy Athén ka­tonai támogatást ígért-e neki az esetleges török tűzszünet- sértésekkel szemben. Csupán annyit mondott, hogy állandó kapcsolatban áll Athénnel, és sürgős üzenetet intézett a Ciprus függetlenségét garan­táló három hatalom külügy­miniszteréhez, akik jelenleg Genfben tárgyalnak. Üzenetében Kleridesz állí­tólag arra kérte a világszer­vezetet, hogy növelje csapa­tainak létszámát a szigetor­szágban, és biztosítsa a két népközösség sértetlenségét. Kleridesz végül figyelmez­tetett arra, hogy a harcok újabb kitörése esetén elsza­badulhatnak a nemzeti szen­vedélyek, és ez elsősorban a által felvetett konkrét kér­désekre. Az együttműködés számára nagy perspektívákat látunk, nemcsak az elkövet­kezendő időben, hanem a tá­volabbi jövőben is. Nagyon szoros a demokratikus egy­ségmozgalommal való együtt­működés is. Ami a kormánykoalíciót illeti az új ugyancsak koali. ciós kormány megalakulása, kedvező feltételeket teremtett a fegyveres erők mozgalma programjának végrehajtásá­ban. Ezt a programot orszá. gunk felelős erői elfogadják és támogatják. Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága csütörtö­kön befejezte a televízió nyil­vánossága előtt folyó záróvi­táját a Nixon elnök elleni vádemelési indítványról és pénteken megkezdi a szava­zást az indítvány cikkelyei­ről. A záróvita két napján el­hangzott nyilatkozatokból ítélve, a 38 tagú bizottság többsége várhatólag az elnök vád alá helyezését fogja ja­vasolni a képviselóháznaik. A több mint tíz óráig tar­tott nyilatkozatsorozatot le­zárva, Peter Rodino, a bizott­ság demokrata párti elnöke kijelentette: „holnap, má­sokkal együtt a vádeljárás cikkelyeinek elfogadását fo­gom javasolni... nehéz szív­török lakosság szempontjából fenyegető. Mihelyt a sajtóértekezlet végétért, aknavetők dörrené­se és géppuskatűz ropogása hangzott fel a görög és török közösséget elválasztó „zöld vonal” mentén. Szemtanúk szerint a ciprusi nemzeti gár­disták tömegesen szálltak gépkocsikra a főparancsnok­ságon, hogy elfoglalják állá­saikat. A törők hírügynökség je­lentése szerint a Cipruson ál­lomásozó török fegyveres erők pénteken reggel letar­tóztattak mintegy száz görö­göt, akik állílfiag török fal­vakat támadtak meg a tűz­szünet életbe lépése után. A hírügynökség jelentése sze­rint az EOKA—2 gerilláiról és civelben lévő görög tisz­tekről van szó. Az athéni rádió délben azt jelentette, hogy Nicosiától északnyugatra a török csapa­tok pénteken elfoglaltak Két görög falut. A PKP főtitkára végezetül kijelentette: a választások még messze vannak, és biz­tosan még nem láthatjuk elő­re, hogy milyen politikai kö­rülmények között zajlanak majd le, ez azonban biztos: a Portugál Kommunista Párt az elkövetkezendő vélasztáso. kon nem lesz elszigetelt. Egységpolitikánk meghatáro. zott a jelenre és a jövőre is. Azt valljuk, hogy széles fron­tot kell kialakítani és erősí teni annak érdekében, hogy a jelenlegi ideiglenes demok­ratikus helyzetet szilárd de­mokratikus rendszerré tudjuk változtatni. vei teszem, mert senki sem szívesen vádolja vagy ma- rasztaja el nagy országunk legfőbb tisztségviselőjét”. Miután a bizottság néhány tekintélyes köztársaságpárti tagja is határozottan az el­nök vád alá helyezése mel­lett nyilatkozott. Washington­ban arra számítanak, hogy ez a tény az elnök ellen for­díthatja azokat a még inga­dozó demokrata- és köztársa­ságpárti képviselőket, akik­nek a szavazata döntő lehet a képviselőházi szavazásnál”. A vádemelési indítvány egyes cikkelyeiről való sza­vazás a jogügyi bizottságban valószínűleg szombatig is el­tarthat. A legutóbbi napok esemé­nyei nyomán ismét reflektor, fénybe került a közép-keleti válság tartós rendezésének kulcskérdése: a palesztin nép törvényes jogainak helyre- állítása. Az események ka­leidoszkópjából két fontos té. , nyezőre kell felhívni a fi­gyelmet. Az egyik az egyip­tomi elnök és a jordániai uralkodó július közepén ren. dezett háromnapos tanácsko. zásáról kiadott közlemény, a másik az izraeli kabinet ülé­se, amelyen először foglal­koztak a palesztin kérdéssel. Ami a két arab vezető ta­lálkozóját illeti, már a beha­rangozó kommentárok is : utaltak rá, hogy Szadat és Husszein a genfi békeértekez. létén képviselendő közös ál­láspont kidolgozásával és a palesztin kérdéssel foglalko­zik, s hozzátették: Husszein Í után Kairóba várják Jasszer Arafatot, a Palesztin Felsza- badítási Szervezet vezetőjét is. Erre a látogatásra azon­ban nem került sor. Ennek oka pedig az, hogy a Husz- szein látogatása után kia­dott egyiptomi—jordániai közleménybe belekerült egy mondat, amely így hangzik: „A Palesztin Felszabadítási Szervezet a palesztinok tör. vényes képviselője, kivéve a jordániai királyság területén élő palesztinokat”. Az idézett passzus nyugta­lanságot váltott ki a palesz­tinok körében, s július 21-én Bejrutban összeült a felsza­badítási szervezet végrehajtó bizottsága, amely a közle. mény beható tanulmányozása után kiadott határozatában leszögezte: „A palesztin nép, éljen bárhol is, egy és oszt­hatatlan. Népünket két rész­re osztani és egyik részének képviseletére igényt támasz­tani olyan kezdeményezést jelent, amelynek súlyos kö_ vetkezményei lesznek és amely szélesre tárja a kapu­kat a palesztin nép végleges kiszorítását célzó törekvések előtt”. Azóta a PFSZ vezetője, Jasszer Arafat külön nyilat­kozatban is foglalkozott a kérdéssel és a szervezet ne. vében soron kívüli arab csúcs, találkozót javasolt, amelyet eredetileg szeptember 3-ra Rabatba kívántak összehív­ni. A jordán kormány viszont azonnali találkozót ajánlott Egyiptom, Sziria és Jordánia külügyminiszterei, valamint a PFSZ képviselői között, nyil. vánvalóan azzal a céllal, hogy a közös nyilatkozat miatt tá. madt nézeteltéréseket meg­vitassák és az álláspontokat újólag egyeztessék. A palesz. tin kérdés miatt kiújult jor­dániai—Palesztinái nézetel­térések lecsendesítése több okból is nehéz diónak Ígér­kezik. Az egyik ezek közül / —" . ' az, hogy Arafat minapi nyi­latkozatában azzal vádolta az ammani kormányt, hogy az „gyanús kapcsolatokat épít ki Izraellel”. Ilyenfajta kapcsolatokról nincsenek információk, de a jordániai uralkodót már a múltban is többször érték ilyen vádak. Ami viszont tény, az az, hogy július 21-i ülésén az izraeli kormány el. ső alkalommal foglalkozott a palesztin kérdéssel, megálla­pítva, hogy az „létezik és nem lehet róla nem tudomást venni”. A kabinet hatórás ülésén állítólag jóváhagytak egy tervet, amelyet a közeli napokban Washingtonba uta. zó Állón miniszterslnök-he. lyettes és külügyminiszter visz magával, hogy megnyer­je Kissinger amerikai kül. ügy miniszter jóváhagyását. A Guardian című angol polgári lap szerint a terv lé­nyege: Izrael kész tárgyalni a palesztin kérdésről, de csak Jordániával, s a megoldást is Jordánia határain belül, s nem önálló palesztin állam létesítésével tartja elképzel, hetönek. Izrael álláspontja te. hát változott: a palesztin kér. dés létezését többé már nem tagadja, de továbbra sem fo_ gadja el a Palesztin Felsza­badítási Szervezetet tárgya­lópartnerként és haljani sem akar az önálló palesztin ál­lamról. A kormány ülése utá. ni nyilatkozatában Jariv tá. jékoztatási miniszter azonban elismerte, hogy ez csak a kor. mány többségének és nem egészének az álláspontja. Leg. alább négy miniszter ugyanis amellett van, hogy kezdjenek tárgyalásokat a palesztinok képviselőivel, mert csak ez vezethet el Izrael állami lé. tének a palesztinok részéről történő elismeréséhez, a fegy. veres akciók beszüntetéséhez. A palesztin kérdéssel kap­csolatos fejlemények ismere­tében nyugodtan kijelenthet, jük, hogy ez még nem az utolsó szó. Igaz, hogy áz iz­raeli kormány még hosszú ideig akadályozhatja a pa­lesztin kérdés végleges ren­dezését, de előbb-utóbb be kell látnia, hogy a tartós és igazságos megoldásnak ez a legfontosabb feltétele: enél- kül nincs béke a Közel-Ke_ létén. Az ide vezető utat termék szetesen megkönnyítené, ha a közvetlenül érdekelt arab országok és a Palesztin Fel­szabadítási Szervezet képvise­lői közös tanácskozásokon egyeztetnék álláspontjukat, amelyet /majd a genfi bé­keértekezleten képviselnek. A kívánt eredményt: az össze« megszállt területek felszaba­dítását, a palesztin nép tör­vényes jogainak helyreállító, sát csak az egységes fellé­pés révén lehet elérni. Cunhal nyilatkozata a portugáliai helyzetről A Wafergate-ügy írahb fejleményei LÁSZLÓ LAJOS: fyivénbmyéúzok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV hétre megjelent riportkonyvböl Befejezte ülését a Legfelsőbb Tanács 19. — Amint látja, nagycsontú, erős ember vagyok, és örülök ennek, mert mikor megint fi­zikai munkát kellett végez­nem, nem esett nehezemre. Inkább az, ahogy beszéltek velem. Én nem szeretem a durva szavakat, katonáéknál se káromkodtam. Itt csak úgy ömlött a trágárság, a / brigád vezetőkből, az akná­szokból, de még a mérnökök­ből is. Most már mások. Le­het, hogy ők is idegesek vol­tak az elején, de mindenkép­pen elítélem őket, hiszen az életük cérnaszálon függött, mégis káromkodni merészel­tek. — Már öt éve bányászkod- tam, amikor az egyik vonat­vezetőt szétvagdalta a csille. Én is elmentem a temetésére. Állami és egyházi szertar­tás volt. Csak nézem a tlsz. teletest, aki olyan szépen búcsúztatja. Nézem az ősz hajú papot, és rájövök, hogy ez nem más, mint vitéz K. S., az én hajdani földrajztaná­rom. Rögöt dobtunk a ko­porsóra. A tiszteletes elin­dult vissza a faluba. Utána mentem, megfogtam a pa­lástját. Nem akart felismer­ni először, vagy talán az öregség akadályozta az emlé­kezetét? Csak akkor támadt benne ' világosság, mikor el­mondtam a harmadik dekli­nációt, a kivételeket, az accu. sativus cum infinitivo pél­damondatait. „Nahát, mond­ja, most elárulsz?” Én meg­köszöntem neki a fáradozá­sát, és kezet ráztam vele. Nem telt egy fél év, és az ő temetésén gondolkodhattam a múlandóságról. — Láttam én sok halál# a fronton, a fogolytáborban, mégse lettem érzéketlen. A halált nem lehet megszokni. Vele próbálgatni a barátsá­got — lehet. Kosztolányiról hallottam, hogy gyakran ki­sétált a hullaházba, de ő se tudott megbékélni a halál gondolatával. Nem is lehet. Mégse értem magam, miért jöttem én ide, ahol azért mégiscsak több veszély fényé, geti az embert, mint a fel­színi műhelyben vagy az iro­dában. Talán ez is barátko. zás a halállal? Nehogy azt gondolja, hogy vészmadár vagyok. Én nem hiszek a mendemondáknak, de ha ar­ra gondolok, hogy egyszer akkor omlik, amikor lapáto­lok, szeretnék kiszaladni a bányából. Ha fölöttem rob­bantanak, nagyon félek, pe­dig sok ágyudörgést hallot­tam. De ez más. A föld alatt, a sziklák között, úgy érzem, védtelen vagyok. A szeren­csém még nem hagyott el, karcolásom se volt. — Talán látja, hogy több lehettem volna, mint vagyok, ha nem jön a háború. Vezér, kari tiszt vagy legalább ta­nár. Esetleg mérnök. Meg­volt hozzá az alapom. Most semmi se vagyok. De tanítok, hogy mások többre vigyék. A hall Van félórám, hogy körül. nézzek a szálló előterében. Ha nem tudnám, hol vagyok, nem lenne könnyű kitalálni. Van valami szállodajellege, hiszen a portás éppen úgy emelgeti a falról a kulcso­kat, mint bármelyik fővárosi szállodában- A vőrösmár- vány padlózaton hosszú, süp- pedős szőnyeg húzódik. Tró­pusi növények, pálmák, cit­romfák teszik lakályossá, barátságossá. A folyosó vé­gén étterem, presszó, a másik oldalon vegyesbolt, sőt ci­pész-, fodrászműhely és könyvtár is található. A la­kóknak szinte ki se kell lép­niük az utcára, mindent meg­találnak a háromrészes épü­leten belül. De szanatórium is ez a szálló. A fotelokban, a ké­nyelmes székekben rokkantak, betegek, lábadozók ülnek, olvasgatnak, beszélgetnek és dohányoznak. Nem éppen szívderítő látvány, ha egy mankós vagy alig bicegő bá­nyász végigmegy a folyosón. (Folytatjuk) (Folytatás az L oldalról) kévé, a Szovjetunió államfő­jévé. Podgornij, akit a jelen­lévők ugyancsak nagy ün­neplésben részesítettek újbó­li megválasztása alkalmából, kijelentette, hogy továbbra is minden erejével a kommu­nista párt bel- és külpolitikai célkitűzéseinek megvalósítá­sára kíván törekedni. Podgornij jelölésére is Leo- nyid Brezsnyev tett előter­jesztést, megválasztása után pedig maga a szovjet állam­fő tett javaslatot a Legfelsőbb Tanács elnökségének összeté­telére. Az új szovjet kollektív államfői testület, a Legal­sóbb Tanács elnöksége 35 tagú. 14 elnökhelyettese van, akik a szovjet alkotmány ér­telmében mindig a köztársa­ságok legfelsőbb tanácsának elnökei. A Legfelsőbb Tanács elnökségének ezen kívül egy titkára és húsz tagja van. A Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének tagjai közé választot­ták Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, Raszul Gamzatov íröt, Valentyfti* Nyikolajeva Tyereskova űr­hajósnőt. A Legfelsőbb Tanács pén­tek délelőtti ülésén Kirill Mazurovot nevezték ki a Minisztertanács elnökének első helyettesévé. A kormány tíz miniszterelnökhelyettesé­ből, a miniszterekből, az ál­lami bizottságok elnökeiből, az Állami Bank elnökéből és a Központi Statisztikai Hiva­tal vezetőjéből áll, s ezen felül a szovjet akotmánynak megfelelően mind a 15 szö­vetségi köztársaság minisz­tertanácsának elnöke is tagja a szovjet kormánynak. A kormányban személyi változások nem történtek. Ami a Munka- és Bérügyi Állami Bizottság és az Álla­mi Árbizottság elnökét il­leti — ak.k az alkotmány ér­telmében a szovjet kormány tagjai — a megfelelő javasla­tokat pótlólagosan terjesztik majd a Legfelsőbb Tanács elé. A Szovjetunió legfőbb ügyészévé ismét Roman Ru- gyeakót nevezték ki Kleridesz a ciprusi helyzetről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents