Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

i. ófdaí kelet-magyarorszAö um, f<mm üt Magyar vezető!« üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO Kubai Köztársaság elnökének elvtársnak, a Havanna Kedves elvtársak! A Moncada-laktanya ostromának, a nemzeti felkelés kezdetének 21. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dol­gozó népünk nevében szívből jövő jókívánságainkat és forró elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és a Kubai Köztársa­ság testvéri népének. Népünk őszinte elismeréssel tekint azokra a lelkesítő eredményekre, amelyeket Kuba dolgozó népe, az amerikai kontinens első szocialista államaként, kommunista pártjának vezetésével az elmúlt évek során elért a szocialista államrend megszilárdításában, gazdasága fejlesztésében, nemzeti kultú­rája ápolásában és nemzetközi tekintélye növelésében. Örömünkre szolgál, hogy népeink testvéri barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizmus elvei és a proletár internacionalizmus szellemében fejlődik és évről évre erősö­dik. Közös munkánk, a szocializmus építése, nemzetközi együttműködésünk erősítő a világbékéért sí ka szálló szocialis­ta országok egységét, bátorítást ad az imperializmus ellen küz­dő népeknek. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánunk önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének további sikereket a szocialista építőmunkában, a társadalmi haladásért és a vi­lágbékéért folytatott közös harcban. ^ Elvtársi üdvözlettel KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI FAL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az üj görög kormány programfa Georgiosz Mavrosz, a görög polgári kormány miniszter­elnök-helyettese és külügy­minisztere az alábbi exkluzív interjút adta az AFP francia hírügynökség athéni tudósító­jának: „A görög kormány állás­pontja a ciprusi problémával kapcsolatban teljességggel vi­lágos: a szigetet sem megosz­tani, sem föderatíwá tenni nem szabad. Az Egyesült Ál­lamok nem vehet részt a gen­fi értekezleten. Ezzel szem­ben megfigyelő fogja képvi­selni az ENSZ főtitkárát, a Biztonsági Tanács határoza­tának megfelelően. A Karamanlisz elnökleté­vel megalakult polgári kor­mány konkrét és átmeneti feladata az, hogy helyreállít­sa a rendet, biztosítsa az em­beri jogok szigorú tisztelet­ben tartását és felkészítse az országot a választásokra. A ciprusi problémával kap­csolatban mindenekelőtt tisztázni kell a háromhatalmi értekezlet célkitűzéseivel kap­csolatos tévedést és kétértel­műséget: gyakran azt hiszik, hogy a genfi konferencia a ciprusi probléma megoldásá­val fog foglalkozni. Nem er­ről van szó. A konferencia egyszerűen azokat a problé­mákat vitatja majd meg, amelyeket a Biztonsági Ta­nács határozata vetett fel a békéltetésről, az alkotmányos rendhez való visszatérésről, a külföldi fegyveres erők ki­vonásáról: arról van tehát szó, hogy megvalósítsuk a Biztonsági Tanács határoza­tát. A sziget problémáinak megoldása már csak a szuve­rén és független ciprusi ál­lam távolléte miatt is lehe­tetlen. Az idegen csapatok kivo­nása Ciprusról nem érinti a görög és a török kontingenst, a BT határozata külön meg­jegyzi ezt. Remélem, hogy a ciprusi helyzetet kilendítheti a kátyúból a Biztonsági Ta­nács határozatának teljesíté­se, vagyis a tűzszünet betar­tása. Ez nagyon korlátozott célkitűzés. Makariosz elnök visszaté­rését Ciprusra nem döntheti el a görög kormány. Ami Görögország belpoliti­káját illeti, olyan kormány­ról van szó, amelyet sürgős­séggel megalakított nemzeti egységkormánynak minősít­hetünk, s feladatául azt kap­ta, hogy oldja meg a ciprusi válságból fakadt válságos helyzetet”. Háromhafalmi konferencia Genfben LÁSZLÓ LAJOS: RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL Oriente útjain Jósé Mart! síremléke Délutánra a ciprusi há­romhatalmi értekezlet va­lamennyi részvevője meg­érkezett Genfbe. Utolsónak Georgiosz Mav­rosz görög külügyminiszter, aki hangoztatta, hogy kor­mánya hozzá akar járulni a rend és a béke helyreállí­tásához Cipruson, súlyosan aggasztja azonban, hogy a tűzszünetet folyamatosan megsértik a szigeten. Mav­rosz kijelentette, hogy érte­sülései szerint a „török fegyveres erők az ő érkezé­sének pillanatában raknak éppen partra újabb csapa­tokat Cipruson, s ezzel meg­sértik a tűzszünetet”. Sür­gette az alig három napja életbe lépett tűzszünet sza­vatolását. Callaghan angol külügy­miniszter délután már meg­kezdte kétoldalú tárgyalá­sait Genfben. Először egy­órás eszmecserét folytatott Roberto Guyerrel, az ENSZ különleges politikai ügyekben illetékes főtitkár- helyettesével, majd William Buffummal, az amerikai kül­ügyminisztérium nemzetkö­zi szervezetek ügyeiben il­letékes államtitkárával talál­kozott, aki megfigyelőként szándékozik jelen lenni a tárgyalásokon. Callaghan még a konferencia megnyitá­sa előtt négyszemközt ta­nácskozik a görög és a tö­rök külügyminiszterrel. Genfben a Nemzetek Pa­lotájának nagytermében kö­zép-európai idő szerint 20,39 órakor megnyílt a Ciprusról tárgyaló háromhatalmi kon­ferencia, amelyen a sziget- ország függetlenségét szava­toló három ország: Nagy­Britannia, Görögország és Törökország külügyminisz­tere vesz részt. KOMMENTÁR Moro Moszkvában Kétéves hagyomány, hogy időről időre kicserélik néze­teiket a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a két­oldalú kapcsolatok alakulá­sáról a szovjet és az olasz külügyminiszterek. Aldo Mo­ro ezekben a napokban Moszkvában tartózkodik, Andrej Gromdkóval és a szov­jet vezetőkkel tárgyal. Ami­kor szerda délután megérke­zett a szovjet, fővárosba az olasz külügyminiszter rövid nyilatkozatában „kölcsönösen előnyösnek, kitűnőnek” ne­vezte országa és a Szovjet­unió kapcsolatait. Alapos oka volt rá. Itália a tőkésorszá­gok közül a Szovjet­unió harmadik part­nere, s a Zsiguli gépkocsik, valamint az Olaszországba irányuló földgázvezeték ékes bizonyítékai két külön­böző társadalmi berendezke­désű ország együttműködésé­nek. Az újabb szovjet—olasz tárgyalások minden bizony­nyal további ösztönzést ad­nak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének­A két ország szakértői elő­készítettek egy hosszúlejára­tú gazdasági, műszaki és tu­dományos együttműködési megállapodást, amelynek alá­írására előreláthatólag Moro moszkvai látogatása idején kerül sor. Ebben a két ország kereskedelmének, ipari koo­peráció jának új távlatait kör­vonalazták. Hogy csak egyet­len példát említsünk: olasz részről a Guzzi cég ajánlatot tett egy motorkerékpár gyár szovjetumóbeli felépítésére, a togliatti városbeli Zsiguli gyárhoz hasonló feltételek­kel. Természetesen a szovjet vezetők és Aldo Moro eszme­cseréin sok szó esik majd az európai biztonságról, a kon­tinens országainak együtt­működéséről is. Itália, mint a NATO és a Közös Piac tag­ja, bizonyos mértékig kény­szerítve Van arra, hogy le­szűkítse kapcsolatait a szoci­alista országokkal. Érdekei azonban feltétlenül megkö­vetelik, hogy a lehetőségek határain belül minél tágab- ban értelmezze a nemzetkö­zi elkötelezettségeiből adódó korlátokat. Rómát belső gaz­dasági és politikai válság emészti, amit csak tetéz a Közös Piac tagállamainak egyre állandóbb jellegű pénz­ügyi és gazdasági krízise. Ilyen körülmények között rendkívül fontosnak ítélik meg az olasz fővárosban Mo­ro moszkvai tárgyalásait. Nem titkolják Rómában, hogy az olasz külügyminiszter szovjetunióbeli látogatásától Itália politikai tekintélyének gyarapodását, gazdasági sú­lyának megerősödését várják. 18. Megyek az üzemvezetőhöz. . Nagyon összekiabáltunk, én meg se vártam az utolsó sza­vát, bevágtam az ajtót, bár hallottam, utánam szólt. Másnap találkoztam vele a népesnél. Állunk, én nem szólok, ő se. Haladnak mel­lettünk a kocsik. Az egyikbe ő beszállt, én maradtam. Mű­szak végén megkeres az ak­nász, másnap menjek fel az üzemvezetőhöz, és vigyem a kiskönyvemet. Éppen raport volt. Felindultan fogadott. Be­írta a könyvembe, hogy moz­gó népesre akartam felszáll­ni, veszélyeztettem a testi ép­ségem. Holott ő szállt fel. Ez a figyelmeztetés prémium- és hűségjutalom elvonással járt. Akkor kértem el magam onnan. Később egy jólelkű főmérnök kicserélte a köny­vemet, újat adott. Azóta már megszűnt ez a könyvrend­szer. — Vagyunk itt néhányan a Roberto elemében volt egész délután. Minél köze­lebb futott velünk a kocsi Santiagóhoz, annál inkább. — Majd meglátjátok, mi­lyen az én városom — mon­dotta. — Ismerem, akár a tenyeremet. Itt születtem, itt éltem le életem na­gyobbik felét. Addig mondo­gatta ezt a kedves Rober­to, míg izgalma ránkragadt. Az út két szélén szinte egy­beolvadtak a királypálmák, úgy hajszolta a gépkocsiveze­tőt. A kubai történelemből hí­res Oriente, Kuba legszebb tartománya. Székhelye, San­tiago de Cuba szépségét pe­dig nehéz szavakba önteni. Ahogy a dombokról elénk tárulkozik a város, az öböl, a trópusi növények színpom­pája, a pálmáktól takart házak, ennyi szépség láttán szinte nem hiszünk a sze­münknek­A Moncada falában még ott vannak az ólomverte nyomok, amelyeket az 1953. július 2S-án lezajlott tá­madáskor adtak le a fiatal forradalmárok. S bár a Július 26. mozgalomnak ez az ak­ciója nem volt sikeres, de olyan út kezdete, amely el­vezetett a győzelemhez. Ba­tista csendőrlaktanyája ma szállóban nős emberek, de a többség legény és elvált. Én azért lakom itt, mert Mo­hácson van a házam, a fele­ségem, a szőlőm. Nem, gye­rek az nincs. Negyvennégy éves voltam, mikor megnősül­tem. A feleségem apja, any­ja is velünk élt. Fekvő bete­gek. ök voltak a gyerekek, felelőtlenség lett volna még másik is. — Minden keresetemet összerakom. Valaki majdcsak eltart bennünket a pénzért meg az ingatlanért. Magának megmondom, most százötven- ezer van a takarékban. Szé­pen terem a szőlőm, ide is hozok minden héten egy de- mizson bort és eladom. A feleségem bérelszámoló volt, most nyugdíjas, és sok ba­romfit tart. Jó gyakorlati ér­zékem van, megtanított az élet arra, hogy amit magam csinálok, nem kell érte fi­zetni, meg iparosért kö­nyörögni. Én csináltam a pincémet a szőlőben, a há­korszerű tanintézet, ahol az ifjú kubaiak teljesen ingye­nesen tanulnak. Mementóként hagyták meg a kiégett rendőrőrsöt is, amelyet Frank Pais irá­nyításával támadtak meg, figyelem elterelésül, Castró- ék második partraszállása­kor, — mondja el készsé­gesen alkalmi idegenveze­tőnk, a kis Melbe, — fekete arcocskájából kivilágló cso­dálatos szemekkel. Azután, mint a gyerekek bárhol a világon, ő kérdez és kérdé­sei nem fogynak ki. Mindenhonnan a történe­lem, a közeli és a régebbi „néz vissza” ránk. A Gran Piedra (Nagy Kő), amely az első támadáskor adott ideig- óráig menedéket a forradal­mároknak. Santiago kövei Jósé Martiról, a nép aposto­láról mesélnek, aztán a mambikról, s vezérükről, Antonio Maceoról és arról, aki felszabadító harcba hívta őket, s 1868-ban ki­adta a Függetlenségi Nyilat­koztot — Cespedesről —, a haza apjáról. A santiagói Sta. Efigénia temető a kubai forradalom hőseinek panteonja. Ide temették Cesnedest, a Ma- ceo fivéreket. Martit, az 1953-as támadás hőseit, kö­zat, ahol lakunk, megjavítom a cipőt, de subát is csinálok. Most fejeztem be ezt a sző­nyeget. Két méter hosszú, egy méter széles. Türelem kell hozzá és kitartás, akárcsak az élethez. — Amikor hazajöttem a fogságból, senki se állt ve­lem szóba. Tudtam, hogy miért, de mégis nagyon fájt. Akkor kerültem én Somogy- ból, ahol születtem, Mo­hácsra. Ott próbálkoztam. Egy paraszt fölvett kukori­cát kapálni. Gazos volt a föld, nem kereste, ki irtja a gyomot. A munka három na­pig tartott. Addig volt kosz­tom, és kerestem öt forintot. Ennyi pénzzel mentem tovább a Duna partjára, ahol uszá­lyokat raktak deszkával. — Űj ember voltam, két­szer annyi deszkát raktak a vállamra, mint a többiére, képzelheti, a padlón majd leszédültem. összeszorítot­tam a fogam és vittem. Ha Itt kell elpusztulni, akkor itt pusztulok el, még mindig jobb, mintha éhen fordulok fel. Egy óra múlva csupa vér volt a jobb vállam, akkor vettem észre, hogy a többiek hevedert viselnek. Uzsonna­kor lehuzódtam a bokrokba, a többiek ettek, én itt bámul­tam az erdőt a túlsó parton. Odajött hozzám az egyik munkás, kérdi, miért nem eszek. Mondom, nincs mit. zöttük Fidel helyettesét, Ábel Santamaríát, 1957-ben Frank Paisot. A hősök sír­ját a kubai nemzeti zászló jelzi és soha nem hervad el rajtuk a friss virág. Elfáradtunk — Roberto egy művészkocsmába invi­tál bennünket. Iszunk az it­teni specialitásból: törökös kávét, fehér rummal. Né­hány fiatal költő és egy ze­neszerző régi ismerősként üdvözli barátunkat. Majd beszélgetünk- Máshonnan jöttünk, más a bőrünk színe, jóllehet anyanyelvűnk is más, barátok, elvtársak vagyunk és így könnyen szót értünk művészetről, politi­káról. Santiagótól csak vidáman lehet búcsúzni. Afro-cubán ritmusú dallal, gitár- és dob­zenével. Antónia, az énekes­nő először a kedves szemé­ről, majd Pancsitóról éne­kel, aki elment valaki más­sal... Hangja szenvedélytől izzik, elegáns mozdulatai izgalmasak és mégis fino­mak. Róberténak igaza volt: szü­lővárosa Santiago nemcsak szépségével ragadta meg az embert, hanem gazdag tör­ténelmével, s az orienteiek harcos, szocialista szellemé­vel. Kettétörte a kenyerét, meg­felezte a szalonnát. Ez egy jólelkű ember volt. Kimosta a sebet, és kért, hogy aznap ne dolgozzam. De a többi morgott, fenyegetőzött, ha most nem, holnap se jöjjek már. Hát folytattam. Mint Krisztus a keresztúton, úgy éreztem magam. Este meghí­vott a munkás. A felesége csinált nekem is egy heve­dert. A sebet bekötöztük. Másnap valamivel könnyebb ben ment. — Annyit kerestem, hogy vettem egy rend ruhát, fe­hérneműt. Megint parasztok­hoz mentem, de jóformán csak kosztot kaptam. Akkor hirdettek felvételét a mohá­csi tangazdaságba. Bekerül­tem kocsisnak, de fél év után mint ellenséges elemet elbo­csátottak. Kőműves mellé áll, tam be. A gazdaság igazga­tójának a házát renováltuk. Mondom neki egyszer, engem elbocsátottak, pedig nagyon hűségesen dolgoznék. Tudott róla, és biztatott, hogy várjak pár hónapot, akkor jelent­kezzem. így lettem bérelszá­moló. Tíz évig csináltam ezt a munkát, egészen addig, amíg a gazdaságot átvette a tsz. Ekkor már mertem csa­ládot alapítani, mert én nem vagyok felelőtlen ember. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents