Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

1 ótdal KBLÉT-SAGYAROR52ÁÖ tm- ferns-9*: A mediterrán folyosó Alekszejev tengernagy nyilatkozata Vlagyimir Alekszejev ten­gernagy, a Szovjet Haditen­gerészeti Flotta vezérkari főnökének első helyettese nyilatkozatot adott a TASZSZ-nak abból az alka­lomból, hogy a Szovjetunió­ban július 28-án ünnepük a haditengerészet napját. „Az SZKP Központi Bi­zottságának a tartós béke biztosítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló céltudatos tevékenysé­ge gyökeres fordulathoz ve­zetett a nemzetközi kapcso­latokban, de sajnos még nem sikerült feltartóztatni a fegy­verkezési versenyt. Ilyen körülmények között az SZKP Központi Bizottsága és államunk vezető szervei továbbra is nagy figyelmet fordítanak szocialista hazánk védelmi képességének erősí­tésére” — hangsúlyozta. Alekszejev tengernagy elis­meréssel szólt a szovjet ha­ditengerészeti flotta modem felszereléséről, a tengerészék magasfokú szakmai és poli­tikai felkészültségéről. Mint elmondotta, az atomhajtő­műVes tengeralattjárók és a rakétákkal felszerelt hadiha­jók egész tisztikara felsőfo­kú végzettséggel rendelkezik. „A hadgyakorlatokon, a hosszú óceáni utakon, a kül­földi kikötőkben tett baráti látogatásokon a flotta sze­mélyzeté tanúbizonyságot ad a hazához való hűségéről, harci képzettségéről, ébersé­géről és arról, hogy kész tel­jesíteni az SZKP és a szov­jet kormány bármely ren­delkezését” — mondotta vé­gezetül a tengernagy. LÁSZLÓ LAJOS: 'Uránbányászok RÉSZIETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBOL 17. —■ Parancsoljon, uram..,! 1944 őszén én voltam Balassa- varmat városparancsnoka, lost hem is tudom, mi va­gyok. Talán úgy mondanám: bányabakter és gyöpmester. Három kilométeres szakaszt kaptam az egyik fővágaton, rendben tartom a síneket, ki­piszkálom a sarat, a szeme­tét, á hulladékot, takarítom a föld alatti vécékét. Havi háromézerhatszázért. Szép kereset, ugye, de csak olyan embernek való, aki szereti a rendet. Egyedül csinálom, senkivel se közösködök, csak áz aknász parancsol nekem. És ezt szeretem. Egyébként én már bányamérnök lennék, ha engedtek volna tanulni. De nem engedtek. — Talán azért, mert ak­kor már ötvenéves voltam, talán másért. Én kérem, so­se voltam párttag, se a régi endszerben, se most. Sze­retem az egyszerű embereket, kiállók értük. Néptanító volt á nagyapám és az apám is, én a katonai pályát válasz­tottam. Eminens tanuló vol­tam a gimnáziumban. Bár egyszer megbuktam földrajz­ból. Vitéz K. S. buktatott meg egyórás feleltetés után. Min­den kérdésére válaszoltam, tehát elmondtam Afrika, Észak- és Dél-Amerika ösz- szes folyóit, ismertettem az uráli vasúti hálózatot, az angliai iparvidéket, az euró­pai országok fővárosait. „Ez semmi” mondja, amikor be­fejeztem. Folytatjuk trigono­metriával, a Coulomb-törvény levezetésével, franciául be­széltem Budapest nevezetes­ségeiről. Latinból elmondtam a harmadik deklináció sza­bályait, át összes kivételeket. Piinius néhány lévfelét. Ac- cusativus cum infinitivo: ez volt az utolsó kérdése, de ek_ kor már kicsöngettek. Mon­dom a szabályt. „Példát!” Mondom: „Video pátrem ve­nire !” Mikór kimondtam, meghajoltam, és a helyemre akartam menni, mert a tér­kép előtt álltam. Vitéz K. S. odalépett hozzám, megfogta a hájámat, és megcibálta: „Ez béht Van a Jámbor-féle nyelvtanban! Mást mondjon!” Nem jutott eszembe semmi. „Négyes”, akkor ez volt a legrosszabb jegy. Félévkor megbuktam. Év végére jeles lettem. — Megtanultam én, uram azt, hogy nem csak bevágjam az anyagot, hanem gondol­kodjam is. De ezt már nem Jutáson, hanem a Ludovikán. Innen kerültem a frontra. Az én előőrseim mentek be Sta_ nislowówba. „Arany vitézségi érem!”, mondta az ezredpa­rancsnok, aki gratulált. De a hadosztályparancsnok lein­tette. „Most, a háború elején arany vitézségi? Mit adunk később?!” Semmit se kap­tam. — Negyvennégyben zászló, aljparancsnoknak osztottak be, őrnagyi rangban. Harc nélkül adtam át a várost. Engem két tiszttórsammal külön kísértek az oroszok. A templom falához állítottak. „No, most befejezted”, gon­doltam, és ha hiszik, ha nem, nyugodt voltam. Nem lőttek MOSZKVA Áldó Moro külügyminisz­ter a szovjet kormány meg­hívására hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett, a látogatás alig hat hónapra követi Gromiko szovjet kül­ügyminiszter római tárgya­lásait. A két ország között a külügyminiszteri találkozók szabályos időközökben kö­vetik egymást az 1972-ben aláírt szovjet—olasz megál­lapodásnak megfelelően, amely intézményesítette a rendszeres konzultációt. A külügyminisztert az Olasz Köztársaság és a Szov­jetunió lobogóival feldíszí­tett repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter és több más hivata­los személyiség fogadta­JERUZSÁLEM Mose Dajan volt izraeli hadügyminiszter a knesszet (parlament) keddi ülésén kijelentette: a közel-keleti béke kulcsa a palesztin kér­dés, és ez képezi Izrael leg­komolyabb problémáját is. Dajan rámutatott, bármi légyen is az izraeli kor­mánynak a kérdéssel kap­csolatos álláspontja, figye- lembé kell vennie, hogy az arab országok egységesek két alapvető követelésük­ben, vagyis abban, hogy Iz­raelnek vissza kell vonul­nia az 1967-es háború előtti vonalakra és abban, hogy tiszteletben kell tartani a palesztinok törvényes jo­gait A volt miniszter sze­rint azonban Tel Avivnak mindenképpen azt kell kö­vetelnie, hogy az izraeliek Ciszjördánia egész területén letelepedhessenek, és hogy Izrael fenntarthassa ottani katonai jelenlétét. A Földközi-tenger térképe. NATO-'nadgyafcorlat a Földközi-tengeren. A 6. flotta „Sharigri—La" elnevezésű repülőgép anyahctjója akció köz­ben az olasz partok közelében. Nagy-Britannia gyarmata, a gibraltári „Szikla”, az Alge- ciras-i öböl felöl. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A Földközi-tenger a fö­níciaiak óta az emberiség fő kereskedelmi és hódítási út­vonala. Az ókortól napjain­kig az Európát, Ázsiát és Af_ rikát összekötő víztükör fe­lett az uralkodott, akinek erősebb flottája volt, aki min. den időben biztosítani tudta jelenlétét ebben a térségben. Ma, a repülőgépek és raké­ták megjelenésével némileg módosult a helyzet. A Föld­közi-tenger feletti ellenőrzés, ben a flottán kívül számot­tevő szerepet kaptak a ten­geralattjárók, mindenek felett pedig a szárazföldi repülőte­rek, a partraszálló erők és a szárazföldi csapatok. Érthető, hogy az Egyesült Államok és a vele szövetséges NATO-tagállamok az elmúlt évtizedben igen érzékenyen reagáltak minden olyan vál­tozásra, amely jelenlétüket megkérdőjelezhette a térség­ben. A Gibraltártól Port Sai- dig húzódó mintegy 3500— 3800 kilométeres útvonal mentén politikailag ugyan­csak tarka képet találhatunk. A három NATO-tagállamon (Olaszország, Görögország és Törökország) kívül itt terül el az egymástól merőben el­térő két szocialista ország, Jugoszlávia és Albánia, a po- likailag rendkívül labilis Spanyolország, Izrael és az arab országok egy része, az igen különböző orientációjú Maghreb-csoport, valamint a partvonalak között meghúzó­dó két fontos sziget. Ciprus és Málta. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy egyetlen napon általában körülbelül 2600 kereskedelmi hajó tar­tózkodik a Földközi-tengeren, vagy rakodik kikötőiben, nem nehéz felismerni a világ egyik leghhtalmasabb ten­geri folyosójának fontosságát. Ugyanakkor napjainkban földrészünknek ellentétekkel leginkább megterhelt sávja ez a terület. Ellentét feszül itt Nagy-Brittannia és Spanyol- ország között Gibraitár, Olaszország és Jugoszlávia között, Trieszt, Görögország és Törökország között pedig ágyon. Álltunk már égy órá­ja, néztük, hogyan vonulnak a csapatok. És aztán odajött két fiatal orosz. Kikutatták a zsebeinket, elvitték az iratain­kat. Közben a németek oda­pörköltek valahonnan, ak­nával. Nagy szaladgálás, én megléptem. Felszaladtam egy lakóház padlására, átöltöz­tem. De a házat is eltalálta egy lövedék. Rám omlott a kémény, elvánszorogtam va­lahogy, de megtaláltak. Fiatal voltam, sejtették, hogy kivet, között katona vagyok. Három évig voltam fogoly a Volga. Káma-Bjelaja mentén, Ka­zánban. — Tizenhárom évé a válla­latnál dolgozom. Kezdtem a külszínen a kutatófúrásoknál, folytattam segédmunkásként, csillésként, a vájvégen is ügyködtem. Akkor akartam jelentkezni a bányamérnöki- re. Illetve jelentkeztem is. Be­fizettem négyszáznyolcvan forintot az előkészítő tanfo­lyamra. Három foglalkozá­son részt vettem, a negyedik* ré nem engedett el az ak­nász. „Miért?, kérdeztem, hi_ szén hozzájárultatok”. „Nem lehet, szükség van rád”. (Folytatjuk) Cipfús és az Égéi tengeri olaj kérdésében. Itt kell em­lítést tennünk a közvetlen világpolitikai konfliktus ve­szélyét rejtő közel-keleti problémákról. A Mediterrán-medence földrajzilag két részre bont­ható: a nyugati és keléti körzetekre. A kettő között szűk tengerszoros húzódik, Szicília déli partjaitól a tuné. ziai Tib-fokig, létfontosságú összeköttetést teremtve a távoli partvidékek között. Ez a 130 kilométer széles tenge­ri kapu fontos útvonal, de ugyanakkor holtvágány is lehet a NATO számára, attól függően, hogy milyen politi­kai tényezők uralják itt a helyzetet. Semmivel sern kisebb jelen­tőségű ilyen szempontból a nyugati körzet másik pontja, a 13,4 kilométer széles gib­raltári szoros, amely mély és gyors áramlású kaput jelent Spanyolország és Marokkó között az Atlanti-óceán felé. Jelenleg a „Szikla” Nagy- Britannia fennhatósága alatt áll, bár Spanyolország már több alkalommal megkérdő­jelezte ezt. A keleti körzetben a tö­rök szorosok — a Boszporusz, Márvány-tenger és a Darda­nellák — a Fekete-tenger ka­pui, így jelentőségüket ne­héz lenne túlbecsülni. A dé­lebbre kiépített és az újra megnyitásra készülő Szuezi- csatorna a tengeri összekötte­tés szempontjából igen fon­tos útmegtakarítást jelent az Arab-félsziget olajkincseihez, illétve a Vörös-tenger, az Indiai-óceán és a Távol-Ke­let felé. Az „olasz csizma” délkelét! kiszögelése és Albánia között található az Otrantói-szóros, az Adriai-tenger bejárata. Itt vezet az út a Földközi-tenger felől Jugoszlávia partjaihéz és áz úgynevezett „ljubljanai, kapuhoz”, amely Trieszten át Ausztria és Magyarország fe. lé visz. Mindezek után érthetővé válik a NATO magatartása a Földközi-tengef térségében. Nápolyi székhellyel NATO bázist hoztak létre, hogy on­nan ügyeimmel kísérhessék a szovjet hajók mozgását, amerikai—görög egyezményt írtak alá, amelynek értelmé­ben a 6. flotta használhatja a pireuszi és eleuzisz támasz­pontokat. A hadihajók után­pótlásának biztosítására bőví. teni kívánják a támaszpon­tok hálózatát, és azt akarják, hogy a kulcsfontosságú stra­tégiai pontokon politikailag is nyugati befolyás érvénye­süljön. Éppen ezért nagy jelentő­ségű a Szovjetunió állásfog­lalása a Földközi-tenger vi­zeivel kapcsolatban, amely abból indul ki, hogy itt sajá­tos viszonyokkal kell szá­molni. Földünknek ezen a ré­szén a szocialista országok, a kapitalista Nyugat, és a fej­lődő országok közvetlenül érintkeznek egymással. Arról sem lehet megféledkezrii, hogy ez a körzet közvetlenül szomszédos a Szovjetunió dé. li határaival. Érthető tehát, hogy a Szovjetunió mindazt figyélémmel kiséri, artii i Földközi-tenger medencéjében történik. Tolnay László Ma brit, görög és török vezetők tanácskozása Géniben Az ENSZ genfi székházá­ban szerdán délután hiva­talosan közölték: a brit, a görög és a török külügymi­niszter csütörtökön Genfbe érkezik, hogy megkezdjék a tanácskozást a ciprusi vál­ságról. A brit ENSZ-kül- döttség szóvivője bejelen­tette, hogy James Callag­han külügyminiszter már délélőtt megérkezik. Turan Gunes török és Georgiosz Mavrosz görög külügymi­niszter érkezését a déli órákra várják. Biztosra ve­szik, hogy a görög politikai helyzet miatt elhalasztott értekezlet csütörtökön dél­után megkezdődik. A UPI londoni tudósító­ja diplomáciai körökben úgy értesült, az Egyesült Államokat — legalábbis megfigyelői minőségben — bevonják a hármas tanács­kozásba, hogy „Washington is felelősséget vállaljon a szigetország függetlenségé­nek biztosításáért”. Willi­am Buffum amerikai kül­ügyi államtitkárt London­ba várják, hogy a genfi tár­gyalások előtt konzultáljon a brit külügyminiszterrel. Az Egyesült Államok részvéte­lének jellegéről az értekez­let három részvevője fog dönteni — vélik londoni diplomata IcSrökbéri. (Folytatás az 1. oldalról) határozat második paragrafu­sára hivatkozva erélyesen felszólítja a szemben álló fe. leket, hogy haladéktalanul vessenek véget a fegyveres összetűzéseknek és minden országot arra int, hogy tar­tózkodjék az olyan akciók­tól, amelyek tovább súlyos­bíthatják a helyzetet. A Biztonsági tanács ülését másfél órás vita után meg­határozatlan időre elnapol, ták. Kleridesz sajtóértekezlete Nyugati hírügynökségek a nicosai rádió adása alapján számoltak be Kleridesz ügy­vezető elnök szerdán meg­tartott sajtóértekezletéről. Kleridesz a legsürgősebb cél­nak a ciprusi állam felbom­lásának megakadályozását és a tűzszüneti határozat mara­déktalan betartását jelölte meg. Elmondotta, hogy szerdán délelőtt ÉNSZ-megbizott jelen­létében nagyon hasznos meg­beszélést tartott Raug Denk- tassal, a ciprusi török közös­ség vezetőjével, aki szihtén hangsúlyozta a tűzszünet be­tartásának fontosságát — az a benyomásom — mon­dotta Kleridesz, hogy a tö­rökök a tűzszünet szigorú életbeléptetését akarják. Kleridesz megerősítette, hogy ideiglenesen tölti be az elnöki tisztséget, amelyet, mint a parlament elnöke, az alkotmány értelmében vállalt, s hogy a döntéseket — szin­tén az alkotmány értelmében — saját nevében hozza. Ki­jelentette, hogy „amint lehet­séges”, Cipruson parlamenti és elnökválasztásokat tarta. nak. Kérdésekre válaszolva azt mondta, hogy „mint minden ciprusi állampolgár, Maka- riosz érsek is jelöltetheti ma­gát az elnöki tisztségre”. Egy Makariosz elnök visszatérésé, vei kapcsolatos kérdésre, azt válaszolta, hogy nem vette fel vele a kapcsolatot, ezért nem tud szándékairól beszá­molni. Hangsúlyozta, hogy „nem neki, hanem a népnek kell döntenie Makariosz visz. szatéréséről.” Az új görög kormány szer­da délutáni ülésén úgy hatá­rozott, hogy szabadon bocsát­ja az összes politikai foglyo­kat és bezárja a Jarosz szi­getén lévő hírhedt gyűjtő­tábort. TELEX

Next

/
Thumbnails
Contents