Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

im filttus »; KELET-MAffrARORiSZ^B' líj munkások A PART KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1972. novemberi határozata a fizikai munká­sok arányának növeléséről a párttagok között, majd a munkásosztály vezető szerepének erő­sítéséről, helyzetének további javításáról el­fogadott irányelvek komoly feladatokat ró­nak az utóbbi években vidéken létesített új üzemek pártszervezeteire. Mivel az osztály új tagjainak jelentős része ezekben a gyárakban nevelődik, válik munkássá, nyilvánvaló, hogy a párttagság munkás-utánpótlásának jelentős része is itt. ezekben a gyárakban nő fel. A gondok, a feladatok az itt dolgozó munkások között sok tekintetben sajátosak, s ha valahol, akkor itt, ezekben a gyárakban nagyon alapos, tudatos, tervszerű munkát kívánnak a pártszervezetektől. Ezeknek az alapszervezeteknek a feladatát nehezíti az a körülmény, hogy maguk is alig néhány éves tapasztalattal rendelkeznek. Nem egy üzem­ben a vezetőségek, a pártaktíva tagjai is többnyire itt ismerkednek meg közelebbről a pártmunkával, az emberformálás nehéz fel­adatával. A vidéki üzemek alapszervezetei­ben a magot az induláshoz mindössze néhány helybeli vagy a központi gyárból letelepült kommunista alkotta. Annál dicséretesebb, hogy ezek a pártszervezetek ma már nem­csak talpraálltak, hanem a pártmunka szín­vonalát tekintve közülük jónéhánv alig ma­rad el a központi gyár aiapszervezeteitőí. Milyen sajátosságokkal kell számolni az új gyárakban a párttagság munkások sorai­ból történő utánpótlását illetően? AMÍG a RÉGI GYÁRAKBAN többnyire olyan munkások közül kerülnek ki a pártta­gok, akik már ismerik, megszokták az üze­mi légkört, az újonnan telepítettekben először végig kell járni a munkássá válás lépcsőfoka­it, a beilleszkedést az üzemi környezetbe. Az üzemi szervezettség, fegyelem megszokása, a közösségbe illeszkedés hosszú ideig eltarthat. A pártszervezeteknek pedig már ebben a pe- periódusban észre kell venniük azokat a munkásokat, akik majdan alkalmasak lehet­nek a párttagságra. Könnyebb a feladat ott, ahol többségé­ben fiatalok dolgoznak, ök már az ifjúsági szervezetben megismerték a mozgalmi mun­kát, a közösségi életet, sokan közülük részt vettek tömegszervezeti oktatásban is. Az Egyesült Izzó hajdúböszörményi üzemében mondták el, hogy az új, fiatal munkások szinte kivétel nélkül maguk keresik meg már az első héten a KISZ-szervezetet, feladatot kérnék, bekapcsolódnak a közösségi munká­ba. Az idősebbeknél nehezebb a beilleszke­dés. A háztartásból jött asszonyok megszok­tak, hogy csak a kis otthoni, családi közösség kereteiben gondolkodjanak és jó ideig ez ér­ződik a magatartásukon az üzemben is. Hisszabb idő múltán azonban érdeklődésük kiterjed a közvetlen környezetükre, majd ké­sőbb az egész gyárra. Jórészt a kommunistá­don múlik, hogy meddig tart ez a folyamat? S az alapszervezeteknek éppen ezt a folya­matot kell meggyorsítaniuk, hiszen ezzel a parttagság utánpótlásának kinevelését is «leggyorsítják. Azt szoktuk ugyan mondani, hogy a kommunisták erejét nem lehet csak a számarányukon mérni, de vajon lehet-e tar­tósan érvényesíteni az alapszervezet befolyá­sát olyan üzemrészben, munkahelyi csoport- ban, ahol egyetlen párttag sincs. AZ UJ GYÁRAK SAJÁTOS NEHÉZSÉ­GE az is, hogy magas a szakképzetlen mun­kásoknak és az általános iskola nyolc osztá­Ai új párttagok lyát el nem végzetteknek az aránya. Márpe­dig a kommunistává, a párttaggá válás, egyáltalán a párt ideológiájának, politikájá­nak megismerése, megértése, elfogadása el­képzelhetetlen az alapvető általános művelt­ség nélkül. A legnehezebb az előrelépés a vidéki gyárak ingázóinál, kétlaki életmódot folytató dolgozóinál. Egy munkásasszony így mesélte el munkanapját: reggel korán kezd a gyár­ban, azután hazamegy, ellátja a háztartást, a jószágokat, dolgozik a kertben, foglalkozik a gyerekekkel, egyszóval ideje nem marad a tanulásra, a művelődésre s mint mondta, a gyári munka azért jobb neki, mint a téesz- ben dolgozni, mert így „fél nap jut a gyárra, a másik fél nap pedig otthonra”. Ha mind­ehhez hozzátesszük, hogy a középkorú új munkások a gyárban csupán keresni akarnak és nem él bennük a törekvés szakmailag fej­lődni, előrelépni, nyilvánvaló, hogy utánpót­lást találni az ő soraikban sokkalta nehezebb. Nem mondhatunk le azonban arról, hogy a legjobbakat közülük párttaggá neveljük, tü­relemmel, szívós apró munkával. GONDOT JELENT A VIDÉKI ÜZEMEK­BEN, hogy kevés azoknak a régi, idős szak­munkásoknak a száma, akik komoly üzemi tapasztalatokkal rendelkeznek s akiknek van mit átadni a fiataloknak. Ha kevesen is, de mindenütt vannak ilyenek, hiszen a vidéki gyárakban részben fővárosi munkások is megragadtak, s rendszerint megtalálni ott azelőtt is az iparban dolgozó vagy korábban ingázó munkásokat. Az idősek és fiatalok jó kapcsolata ilyenformán jelentős tényezőjévé válik a párttagság munkások soraiból való gyarapításának. Azt az öntudatot, a szerve­zettségre való hajlamot, fegyelmezettséget, közösségi magatartást, amely a régi szak­munkások sajátja, át kell vinni a fiatalabb munkásnemzedékre, (fiatalon ezúttal nem csak a kort, hanem a gyári munkásként el­töltött rövid időt is értjük.) A legfontosabb, amit az Idősebb szak­munkásoktól tanulni lehet: a szenvedélyes érdeklődés nemcsak a saját munkájuk, ha­nem a helyi és az országos közügyek iránt. A párttaggá váláshoz ugyanis ez a legelső lé­pés. Csak az jut el odáig, hogy vállalja a többletmunkát, az áldozatot a pártban vég­zett munkájával, aki ismeri a gyár, az ország életét, s így tudatosan vállalja a szocialista célokért való munkálkodást, a párttagsággal reá háruló többletkötelezettségeket. Erre a tudatosságra az idősebb párttagok nevelhetik az új munkásokat, példájukkal, tudásukkal, tapasztalatukkal. A VIDÉKI ÜZEMEKBEN JÁRVA öröm­mel tapasztáljuk, milyen rövid idő alatt fel­nőttek a központi gyárakhoz gazdasági fel­adatokban. De nemcsak ebben, hanem a munkássá nevelés feladatában is. A párttag­gá nevelés még ennél is nehezebb és hosz- szabb munka. Ezen a területen is megállják helyüket a vidéki új üzemek pártszervezetei s közülük ma már igen sok valóságos bázisa lett a párt munkásutánpótlásának. Ezt a fo­lyamatot meggyorsította a Központi Bizott­ság 1972. novemberi határozata s nyilván újabb lökést ad majd a fejlődésnek az ezévi márciusi határozat. így megvan a lehetőség arra, hogy a kongresszusi felkészülés, az új- jáválasztás során újabb és újabb munkások­kal erősítsék a pártvezetőségeket, a különböző színtű vezető testületeket a vidéki gyárak­ban is. F. J. A főszakács A zt mondják, hogy az embert a „hasán ke­resztül” meg lehet fogni. Mármint a jó ételekkel, a kiadósakkal, az ízletesekkel. Vannak üzemek, vállala­tok, ahonnan egyszerűen azért mennek el munkások, mert nincs üzemi konyha, meleg koszt, vagy ha van — az rossz, ízetlen, gusztus­talan, összehabart valami. Gyakran ehetetlen. Ezt ismerte fel megyénk egyik állami gazdaságának igazgatója is. A központban megépült a korszerű üzemi konyha, szép, tágas ebédlő­vel. Fiatal, csinos lányokat is felvett az igazgató, egy­részt azért, mert jobban bír­ják és gyorsabban végzik a munkát, mint az idősek, másrészt azért, mert nem mindegy az, hogy csinos, vagy nem csinos felszol­gálótól kapja az ember az ebédet. Minden feltétel megvolt hát, hogy a munkások kultú­rált körülmények közt ét­kezhessenek. Az anyagi fel­tételek nagyobb részét a gazdaság szintén fedezi. Csak egy valaki hiányzott, a legfontosabb: egy olyan fő­szakács. aki igazán jól tud főzni. Emlegettek egy em­bert, de az az ÁFÉSZ-étterem konyhájában dolgozott. Min­denki azt mondta, hogy úgy senki se tud főzni a környé­ken, mint Bandi. Mármint az ÁFÉSZ főszakácsa.-. Az igazgató gondolt egyet. Üsse kő, mondjanak bármit, elcsábítom. El is ment az ÁFÉSZ-étterem be és rendelt egy ebédet. Ki­váló volt. ízletes, gusztu­sos, nagy adag. A biztonság kedvéért megkérdezte: ki főzte. A felszolgáló mondta, hogy Bandi. Az igazgató be­szélt Bandival. Megmondta neki kertelés nélkül, hogy mit szeretne, s azt is, hogy több fizetést ad, mint az ÁFÉSZ. Bandi örült a lehető­ségnek, de kérte, hogy az ÁFÉSZ igazgató elnökével is beszéljék meg a dolgot. Az igazgató-elnök vona­kodott, s bár nem szíve­sen, végül mégis elengedte Bandit, mert eszébe jutott valami: az új személyzeti rendelet, amely előírja, hogy milyen beosztáshoz milyen iskolai végzettség, vagy szakmai képzettség szük­séges. Tudta, hogy Bandi­nak nincs szakképzettsége, a hadseregben „magánúton” tanulta a főzést, nincs papír­ja a főszakácsi beosztáshoz. Menjen, legalább nem lesz probléma vele. Ott a fiatal Gyurka, annak van szak- képzettsége és a főzést is megtanulta Banditól. Elő­lép. Ö lesz a főszakács. Bandi átment az állami gazdaságba, az új konyhá­ba. Boldogan szemlélte bi­rodalmát, mert mi tagadás, az szebb és korszerűbb volt, mint az ÁFÉSZ-étte­rem konyhája- Főzött is sziwel-lélekkel, olyan ebé­deket készített, hogy a szá­jukat nyalták és hasukat si­mogatták utána az emberek. Dicsérték Bandit, hogy job­ban főz, mint otthon az asz- szony. De a személyzeti munká­val kapcsolatos rendelet az állami gazdaságot se ke­rülte el. Ott is mindenkit újra kikérdeztek, pontosí­tották az adatokat és a be­osztások szerint a szakmai képzettségről kérték a bi­zonyítványt. Bandit is hi­vatta egyik nap a személy­zetis, pontosította az adatait, majd megkérte, másnap mutassa be a szakképzettsé­gét igazoló papírt. Bandi el­szomorodott s ment egyene­sen az igazgatóhoz. — Mi baj, Bandika? Mi­ben segíthetek? — kérdezte az igazgató. — Tudom a kötelességem. Felmondok. Nagyon ké­rem, adjon valamilyen mun­kát a kertészetben, ahhoz talán jobban értek, mint a főzéshez. — De mi baj? Mi történt? Miért akar felmondani? — Hát az izé... a papír miatt — felelte Bandi, mert azt hitte, hogy az igazgató már mindent tud. — Milyen papír miatt? — Nem tetszik tudni? Ha kell, sarlóval is... Dupla kerekű kombájnok Fáhiánházi újítás Viszonylag nem sok az a terület, amelyről a fábiánhá- zi Kossuth Termelőszövetke­zetnek be kel! takarítani a gabonát. Összesen 480 hektár. Fele búza, fele rozs. A ter­més is ígéretes. Ha most hir­telen mind betakaríthatnák — lenne 33 mázsa búza hek­táronként. De nem ilyen egy­szerű ez ... Terepjáró gépkocsival in­dultunk a határba, A kapá­sokat mindenütt megművel­ték, ahol hozzáfértek. De ele­gendő egy picikét a lapályba haladni, máris a terepjáró tengelyéig ér a víz, ki se le­het szállni a kocsiból, mert még a gumicsizma is elme­rül. Vannak területek, ahol a búzának csak a kalásza lát­szik ki a vízből. Pedig a ter­més jó, a kalászok szépek, de a víz, a víz ... Mindenütt lágy a föld, ott is, ahol egy kicsit dombosabb. Szétszórta a vihar Látogatásunkat megelőző­en éjszaka vihar tombolt. Előző nap felgyűjtötték a rengeteg lucernát, rudasokba rakták, hogy majd másnap hajnalban kezdik a behor- dást. — Most tessék — mutatta Jakab Gyula elnök. — Az összes rudast szétszórta a vi­har. — Most mit csinálnak ve­le? — Még jobbam szétszórjuk. Most jól süt a nap, szárit a szél is, igy hamar megszik­kad. Még a mai nap behord­juk.., A főagronómus már ment is, hogy intézkedjen, beszélt a brigádvezetővel, aki azon­nal mozgósította az embere­ket. A kombájnok az előző na­pokban már arattak. Ponto­sabban csipkedték a szárazát. — Nem. Én semmit se tu­dok... — Hét-., nem mondtam... mert nem kérdezték... Ne­kem nincs szakképesíté­sem. Egyszóval... Én nem végeztem el azt az iskolát, amivel főszakács lehetek. — Ahá — kezdte kapis- gálni a dolgot az igazgató és vakargatta kopaszodó fejét. — Hűm, hűm, barátocs- kám... Értem már. De mit is lehet ilyenkor csinálni? — Felmondok, igazgató elvtárs, azaz: lemondok. A gazdaságban szívesen ma­radok, de föszakács nem lehetek, legfeljebb konyhai mosogató, mert ahhoz nem kell papír... Mosogató azonban nem akarok lenni, akkor inkább a kertészet. Az igazgató töprengett, majd hirtelen ezt kérdezte: — Mi lesz ma az ebéd? — Csirkeragú-leves, hagy­másrostélyos, fejessaláta és meggyes pite .. — No, jó. Menjen és csinálja. Főzze meg azt a finom ebédet. Bandi szomorúan elment. Délben az igazgató első­nek ment ebédelni. Azonnal hivatta Bandit. — Üljön le ide, velem szembe — mondta neki — Határoztam. A fészkes fenébe megy maga, de nem a kertészetbe! Akarom mondani: iskolába megy, megértette? Elvégzi azt az iskolát és kész. A szakma a kisújjában- Tanul hozzá egy kis elméletet és levizsgázik. Ennyi az egész. Még sza­De nem ment. A nehéz gépek belesüppedtek a talajba. És a lapályból a dombra alig bír­tak felkapaszkodni. Máté István főagronómusnak eszé­be jutott egy régi „újítás”. Valaha a szarvasi kutatóinté­zet gazdaságában tanulta, ahol rizst termeltek. A lágy — egész évben víz alatt álló — talajról úgy takarították be a rizst, hogy megdupláz­ták a kombájn első kerekeit. Vagy tíz évvel ezelőtt bevált ez a módszer a tiszaugi ha­tárban is. „Jó isy, Lajos?“ Nosza hamar: szerelés. Elő a régi tárcsákat, rá a gumi­kat, csavarozás, összekapcso­lás és nézzük. A kombájn ve­zetője Lőkös Lajos. Elindult. Aratott rozsban és búzában is. A megduplázott kerekű kombájn sehol se süppedt a talajba és lendületesen ha­ladt felfelé az emelkedőn is, pedig a talaj nyirkos volt. Elegendő próba, kísérletezés után a vezetők megkérdezték tőle: „Jó így, Lajos?” — Semmi probléma — vá­laszolta a kombajnos. Megy simán. Legfeljebb az üzem- anyagíogyasztás lesz több. — Annyi baj legyen, csak betakaríthassunk. A fábiánházi Kossuth Tsz- nek négy kombájnja van. Eb­ből kettőt dupla kerékkel szereltek fel. Ezek aratnak •majd a lágy területeken és a lejtős oldalakon, a másik ket­tő a sík, száraz részeken. Érdemes ezekre a dupla kerekekre odafigyelni, mert az idén a jó ötletek, az okos műszaki változtatások is so­kat segíthetnek a betakarí­tásban. A kombájnok első kerekeinek megduplázása egészen könnyű megoldás. Csak tárcsa és gumi kell hoz­zá. A kerekeket csavarokkal könnyű összekapcsolni. Se­lejtezett kombájn meg min­denütt volt, vagy van. Azoic kerekeit rendszerint nem ad­ták el az üzemek. Most eze­ket lehet felhasználni, még akkor Is, ha kopott a gumi. Lényegi hogy a kombájn mi­nél nagyobb felületen feküd­jön rá a talajra, annál ke­vésbé süpped el. Nem vélet«. len, hogy a szomszédos, lá­pon gazdálkodó nagyecsedi és tyukodi termelőszövetkezetek azonnal érdeklődtek a fábi­ánházi „újítás” iránt. Az ösz- szeszerelést két szerelő köny- nyen és viszonylag gyorsan elvégzi. Amikor szikkad a föld... A határból visszatértül* a tsz irodájába. A főkönyvelő azzal fogadott, hogy az Öpá- lyi Kossuth Tsz-ben kaszával aratták le az őszi árpát. Rendre. Amikor a talaj meg­szikkadt — mert a learatott területen gyorsabban szik­kad a talaj — három rendet egymásra forgattak, ment a kombájn, felszedte és kiesé- pelte. Jakab Gyula fábtónhá- zi tez-elnök gondolkozott egy kicsit, majd így szólt: — Végsösoron mi se ije­dünk meg a munkától. A mi tagjaink is nagyon szorgal­masak, dolgosak. Ha nem megy másként — sarlóval is learatunk, de nem hagyjktk veszni a termést. 8*. x. a tanyai gyerekekül Szerdán délután a nykregg­házi városi művetódési köz­pont hirlapoivasó termében elbúcsúzott tíznapos „olvasó­táborától” az a harmvnchárom kis tanányárói érkezett út­törő, akik tizenötödike óta vettek részt az első tanyai öl„ vasótáborban. Az olvasótábor szót fő ér­telemben kell kitágítani. Több volt ez annál. Szemnyitoga­badságot is biztosítunk a tanfolyamhoz... — De, de... igazgató elv­társ-.. és addig mit csiná­lok? Hova oszt be dolgoz­ni? És ki lesz a főszakács? — Ki lenne? Maga! Csi­nál mindent éppen úgy, mint eddig és a munka mel­lett tanul. — De, de, igazgató elv- társ... hát így is lehet? — így lehet csak igazán — mondta az igazgató és na­gyot nevetett. — Tíz nap múlva jelenti nekem, hogy beiratkozott a tanfolyamra. Értjük egymást? — I... igen! Igazgató elv­társ. És köszönöm... - köszö­nöm, hogy nem küld el, hogy lehetőséget ad... — Semmit se köszönjön. A többit beszélje meg a sze­mélyzetissei és hozza gyor­san azt a hagymásrostélyost, mert imádom­Bandi elrohant és kacagó, boldog ábrázattal tért vissza. Még mindig hálálkodni akart, de az igazgató nem hagyta. — Idefigyeljen Bandi. Ne hálálkodjon nekem, hanem tanuljon. És ha elvégzi azt a tanfoiyamot — főzzön to­vábbra is jót az embereknek. Nehogy elbizakodjon majd attól a papírtól. Ha a papír megszerzése után leromlik az üzemi koszt színvonala azonnal felmondok magá­nak. Az embereknek jó koszt kell. nem papír. Re­mélem, értjük egymást... SoetKtee& JSssef­tó, fejtágító, „fényesítő’’. Múlt csütörtökön például megkoszorúzták az északi te. metöben Bessenyei György sírját. Ellátogattak a megyei pártbizottság székházába, fes„ tőművészek segítségével raj­zolták le élményeiket, a ku­lisszák mögül láthatták a sza­badtéri színpad működését. Bejárták autóbusszal Vajától Tiszacsécséig a megye irodai, mi emlékhelyeit. Műsorokat hallgattak és szerkesztettek. A művelődési tevékenység annyi ágába kóstoltak bele, hogy szinte azt gondolnánk; sok is volt ez. De nem volt sok. Győzték. Látni kellett volna a kis fé­nyes szemeket, amikor a szer_ da délutáni búcsúnál Sebők Tamás és Pálinkás György értékelése után megrendezték a maguk által megszerkesz­tett búcsúműsort, énekkel, mozgással, bábbal, ötletekkel. Érdemes megnézni rajzaikat, melyeket élményeikről ké­szítettek és melyeket kiállí­tott a városi művelődési köz. pont. Végül a jutalmazásban tért vissza a tábor igazi ne­véhez. Jutalmat kaptak a legtevékenyebbek, az ének, rajz, és zenei vetélkedők, meg a többi izgalmas kis verseny legjobbjai. Minden gyerek egy nagy csomag könyvvel tér haza a tanyára, hogy magva legyen annak, amiért a tábor gondolata megszüle­tett: a fiatotok között terjedő ofoasasnatz, 4árrz) voter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents