Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

Kelet-magyarorszäo

1974. július 20.

S. oldal

A szocialista tulajdon erősítése

Kongresszusi versenyben

Gyorsan és jól dolgozni

EREDMÉNYEK HÁROM HÖNAP UTÁN

A TULAJDONI VISZONYOK ALAKULÁSA és az

ezekre vonatkozó nézetek az ideológia központi kérdései közé tartozik. Ennek oka az, hogy a tulajdoni viszonyok a termelési viszonyok egyik legfontosabb ismérvét alkotják. Az emberi társadalom fejlődését is a tulajdoni viszonyok alapján osztályozzuk.

így van ez a szocialista viszonyok között is. Ma is fontos elméleti kutatási terület a tulajdonviszonyok alakulásának tudományos kimunkálása. A szocialista tulajdonviszonyok védelme és erősítése tekintetében egyik legfontosabb ideológiai feladatunk: a társadalmi tulajdon fogalma és fejlődése perspektívájának olyan elvi tisztánlátása, amely a társadalomtudomány jelenlegi álláspontján alapszik. A helyes szemlélet szerint: a

kétféle tulajdoni forma (állami és szövetkezeti) társadalmi szerepe teljesen egyenrangú.

A szövetkezeti tulajdon nem alacsonyabb szintű és nem is kevésbé szocialista jellegű, mint az állami tulajdoni forma. A szövetkezetek a proletárdiktatúra feltételei között szocialista jellegű üzemek. A szocialista voltukat ugyanis alapvetően a hatalom jellege dönti el. A termelőerők fejlettségi szintje szükségessé tette a szövetkezeti tulajdont. Szerepük van a kisárutermelők szocialista útra vezetésében. Ez a forma alkalmas arra, hogy a tagok egyéni és kollektív érdekeit jól összehangolja a társadalom érdekeivel. A szövetkezetek tevékenysége a népgazdaság számos területén történelmileg hosszabb távon is szükséges és előnyös az egész társadalom számára.

A kétféle tulajdoni forma egyenrangúsága azonban nem jelent még valóságos egyenlőséget vagy egyformaságot. Látnunk kell ugyanis, hogy az egyenrangúság, a jogi egyenlőség mellett a valóságban még nincs mindig egyenlő helyzetben a szerződéskötéseknél a kis- és középvállalati méretű szövetkezet a gyakran monopolhelyzetben levő egyes állami vállalatokkal szemben. A szocialista tulajdonviszonyok fejlődését jelzi, ha a kétféle tulajdoni forma, az állami vállalatok és a szövetkezetek kapcsolataiban, szerződéseikben az arányosan kölcsönös előnyökkel járó érdekek jutnak kifejezésre.

A SZÖVETKEZETEK ÖNÁLLÓSÁGÁT úgy kell még tervszerűbben továbbfejlesztenünk, hogy az állami vállalatok és a szövetkezetek kapcsolatában következetesen a tényleges egyenlőség érvényesüljön. Azoknak az állami vállalatoknak, amelyek sokkal kedvezőbb pozícióban tárgyalnak a partner szövetkezetekkel, jobban kell segíteni az egyenjogúság tartalmi érvényesülését. Ez nem jelent elvtelen segítségnyújtást, hanem ezzel éppen a szocialista ideológiai értékrendünk egyik alapvető követelményének tesznek eleget. Az érdekkonfliktusok tudatos megoldásában szem előtt kell tartaniuk: a társadalmi érdek elsőbbségét a csoportérdekkel szemben. A társadalomnak ugyanis az az alapvető érdeke, hogy a kétféle tulajdoni forma kapcsolataiban az egyenjogúság nem formailag, hanem tartalmilag is létre jöjjön. Az utóbbi években ezen a területen is sokat léptünk előre, azonban nem mindenhol.

Megértést igényel az Is, hogy az egyenjogúsításnak nem volt a célja, hogy a szövetkezeti és az állami tulajdon közötti különbségek máris eltűnjenek, vagyis nem jelent egyformaságot. Az eltérő tulajdonformák sajátosságait nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy közeledésüket objektív feltételek hiányában erőltetni. Például hiba lenne most a munkadíjazási szabályokat uniformizálni. Látjuk azonban a fejlődés tendenciáját: a

szocialista tulajdoni viszonyok szilárdulása folyamatában a tulajdoni formákban rejlő sajátosságok fokozatosan eltűnnek. Ezért nem kell félni a sajátosságok csökkenésétől, ha a fejlődésünk ezt megérleli, sőt az objektív feltételeket kell megteremtenünk a két tulajdon- forma közeledésének elősegítésére.

ÁLLAMUNK IS TUDATOSAN FEJLESZTI mindkét

Korszerű

gépek

a

termelésben

♦

‘i

Korszerű gépeket szereltek fel a Nagykóllói Cipész Szövetkezet új üzemházá- ban. Képünkön: Terdik Jó- nosné, a kéreglehúzó gépnél. (Hammel József felvétele)

szocialista tulajdonformát és ezeknek megfelelő gazdálkodást. Megfigyelhető, hogy az állami és szövetkezeti gazdálkodásban közeledés megy végbe. E közeledés só- rán egyrészt a szövetkezetek gazdálkodása közelit a vállalatok gazdálkodásához, másrészt az állami vállalatok gazdálkodása közelít a szövetkezetekéhez. Korábban pl. csak a szövetkezeti gazdálkodás vonása volt az, hogy az egyes vállalatok között a gazdálkodás eredményességétől függően jelentősebb jövedelemkülönbségek vannak, a szövetkezeteknél az utóbbi időben meghonosodott pl. a munkadíj, a nyereség stb. kategóriái.

A termelőerők fejlődése teszi lehetővé, hogy a két tulajdoni forma fokozatosan közeledjen egymáshoz. Ez nem úgy történik — miként korábban hittük — hogy a szövetkezeti tulajdon felemelkedik az állami tulajdoh szintjére, hanem az állami és szövetkezeti tulajdon fejlődésével, a kettő ötvözeteként alakul ki a kommunista össznépi tulajdon.

EZ BAR MÉG TÁVOLI JÖVŐNK, azonban a szocialista tulajdon mindkét formájának az erősítése vezet el ehhez. Társadalmi érdek tehát, hogy erősödjön a szocialista tulajdon mindkét formája. A gazdaságpolitikánk — amelyet a törvényeink jól tükröznek — az állami és a szövetkezeti tulajdon- formák együttes és összehangolt fejlesztésére irányul.

Dr. Kovács Pál

— Nem kellett sokáig gondolkoznunk a vállalások ösz- szeállításánál — mondja Bujdosó József, a nyíregyházi Taurus Gumigyár tmk-s November 7. brigádjának vezetője. — Nyitott szemmel kell járni az üzemekben és akkor minden hiányosság, probléma előbukkan. Mi is ezeket vettük számba saját területünkön, fontossági sorrendben. Májusban aztán egyeztettük elképzeléseinket a vállalat egészére vonatkozó kongresszusi felajánlásokkal. Nem sokat kellett változtatni, inkább kiegészíteni. Sajátjaink mellett bekapcsolódtunk egy-egy nagyobb kollektíva közös munkájába — például a sóstói üdülő felújításába, öltöző építésébe és kommunista műszak megtartásába, melyet a borbányai óvoda megsegítésére szerveznek.

Két műszakban

A teljesítések még az egyeztetés előtt megkezdődtek, s nem a pontosan és szépen írásba foglalt vállalások elkészítése jelentette a startgomb megnyomását. A kerékpárköpeny üzem volt az első a sorban.

— Selejtes és osztályos termékek kerültek ki a formákból, annyira elhasználódtak már. Újak gyártása hosszú időt vett volna igénybe és ezért inkább hozzáfogtunk kijavításukhoz — mondta Bodor Tibor. — Két műszakban dolgoztunk azért, hogy határidőre el tudjunk készülni. Ezután négy darab vulkanizáló kerékpártömlőt készítettünk és segítettünk a Szamuely Tibor brigádnak a kompresszorok szerelésénél. Nem volt könnyű munka. A brigád mind a 16 tagja szétszórtan dolgozott az üzemekben, egy fiatalabb egy idősebb szakmunkással, hogy közben a fiatalabb tanuljon is. Nem számoltuk össze, hány órát vettek igénybe a szerelések, de értékük 35 ezer forint volt- Az anyagmegtakarítás ettől jóval magasabb.

A November 7 brigád a vállalásokon kívül több, fontos szerelést végzett el a mindennapi javítási, karbantartási munkája mellett.

— Váratlanul jött az import kártológép meghibásodása. Uj hevedert készítünk hozzá, amíg az eredeti meg nem érkezik. így a szőnyegkészítő gépsor még egy pár percre sem áll.

— Két hétig dolgoztunk a Ferrer tűzőgép átalakításán is — mindja Bunkóczi István. Osztrák szerelő irányításával a mintás szőnyegek gyártásához programoztuk át a gépet.

Teljesítés után pótfelajánlás

Kongresszusi vállalásunkat néhány hónap alatt teljesítették. A brigád vezetője pótfelajánlásokat tervez, de ezt még a tagokkal nem beszélték meg. Rögtönzött közvéleménykutatást tartottunk, mely eredménye: —

szívesen vállaljuk, úgy osztjuk be a munkát, hogy a mindennapi feladatainkat is teljesítjük.

— Mi tartozna a plusz vállalások közé?

— Uj üzemcsarnok készül a szerszám és az asztalosműhely részére. A régieket már kinőttük — válaszol a brigádvezető — a mi helyünk, itt a kerékpártömlő mögött már két éve ideiglenes megoldás. A vasszerkezet felállítását a tmk-s brigádok végezték el társadalmi munkában, s mi azt szeretnénk, ha az új üzembe munkaidő kiesés nélkül tudnánk átköltözni. Ennek megszervezése és lebonyolítása nem kis feladat lesz: Ezen kívül vállalnánk a pneutömlő üzemben négy új könyökprés üzembe helyezését, s már most megkezdjük az új vulkanizáló formák beszerelését a kerékpárköpeny üzem gépeibe.

További

szervesés

— Van még mit javíts

nunk a munka megszervezésénél is. Minden reggel új munkalapok alapján dolgozunk, de eredményeket csak akkor tudunk felmutatni, ha időben értesülünk minden újabb feladatróL Bármilyen nagy is a gyakorlatunk, a felkészülést nem hanyagolhatjuk eL Nagy kavarodást okoz, ha munkaidő vége előtt fél órával tudjuk meg, bennt kell maradnunk, hogy a határidőt tartani tudjuk- A társadalmi munkával sincs gond. ha előre beütemezzük.

A November 7. szocialista brigád csupán egy a gumigyár 63 szocialista brigádja közül. Általánosítani nem célszerű, de ahogy az eddig! számok mutatják, a munkaverseny első fél évi ered-- ményei jelentősek.

Balogh Júlia

\Afa0ytnMtta mesét

A

vihar elállt. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tovább is vonult Imitt-amott koppant még egy elmaradt esőcsepp, aztán ismét kisütött a nap újra és az emberek folytatták a megkezdett vagy éppen a vihar miatt abba maradt munkájukat.

Mi nem siettünk. Ültünk a nyári konyhában szorosan egymás mellett a dikón és hallgattuk nagymamát, aki szóval tartott bennünket, amíg a ruhánk száradt. Tulajdonképpen mehettünk volna a nagyházba is, mert a nagymamának van kétszoba, nagykonyha, spájzos lakása is, de abban csak akkor tartózkodik, ha vendég van, és ott is alszik. Különben kora tavasztól késő őszig a nyári konyhában lakik.

Az ajtónyílásban tíz év körüli fiúcska állt meg. Hóna alatt két egész kenyér, amiből egyhangúan csordogált a víz a konyha földjére. Azt mondja, út közben kapta el az eső és a kenyér a bicikli csomagtartójára volt szíjaz- va. így aztán kicsit megázott — mondta mentegetőzve. Amikor a fiúcska elment, nagymama megkérdezte:

— Ismeritek ezt a gyereket?

összenéztünk, de csak a vállunkat vonogattuk.

— Hát ő a Rozi' nagyobbik fia. Tudjátok melyik?

Nem tudtuk, de most már intettünk, hogy dereng valami. így aztán folytatta:

— Tudjátok, csak azt akarom mondani, hogy a Rozi most nagy bajban van, ugyanis összevesztek az öreg Sári nénétekkel, akivel egymás mellett laknak.

— Azzal az öreg nénivel? És miért?

— Azért, mert... Na, de hadd kezdjem az elejéről, mert anélkül nem értitek meg.

— Falun, vagy tanyán egy jó szomszéd többet ér bármilyen lakatnál. Mert a lakatot ki lehet nyitni, fel lehet törni, de a szomszéd, az mindig vigyáz. Sokszor a szomszédjáéra még jobban, mint a sajátjára. Pláne, ha öreg is van a háznál, az meg egyenesen főnyeremény. így volt ez a Rozival és a Sári nénétekkel is. Mehetett ő a határba, a városba, dolgozhatott nyugodtan egész nap, otthon minden rendben volt. a gyerek megetetve, a jószág ellátva. Úgyhogy. amikor hazament, jóformán csak le kellett feküdni.

— A kisgyerek, aki a vihar után kiment játszani' az udvarra, most visszasomfordált és megkérdezte az anyját.

— Anyuka, nagymama mesél?

Aztán, hogy igenlő választ kapott, ő is lehúzódott közénk, hallgatni a nagymamát.

— így ment ez éveken keresztül. Mindaddig, míg két évvel ezelőtt Rozi vett egy tehenet. Szép, nagy darab állat volt. Tgaz.meg is fizetett érte, jóval felül tízezer forinton. De meg is érte, hisz több tejet vitt ettől az egytől a csarnokba, mint más kettőtől. Aztán, egyszer csak a szép tehén elkezdett romlani. Vitte egyik orvostól a másikig, azt mondják, még a városból is voltak kinn hozzá, de a tehén csak fogyott, fogyott, mint a holdvilág. Végül is két hónappal ezelőtt kényszervágott lett belőle. Vagyis úgy volt vele, már mindegy volt, legalább valamit lásson a pénzből, amit érte adott.

— Aztán ezért haragszik Sári nénire? — kérdeztem felállva, mialatt a lámpát akartam meggyújtani, mert már erősen sötétedett.

— Nem — szólt rám nagymama —. még nincs vége, de ne gyújtsd meg a lámpát, mert az ilyen történetet jobban lehet sötétben mondani. — Így aztán visszaültem, várva a folytatást.

— Rozit a dolog nagyon bántotta. Sehogy sem tudott belenyugodni a történtekbe. Pláne, amikor egyesek kitalálták, hogy a tehenet biztosan megrontotta valaki irigységből. Na, neki sem kellett egyéb, áthívta az öreg Sárit, vigyázzon a házra és a gyerekekre, mert ő elmegy a tudóshoz, hogy megtudja, ki rontotta meg a tehenet.

— Így is történt. Ám azon a napon senkt nem tudta meg, hogy mire jár, mert a késői vonattal, jócskán éjfél körül ért haza. Másnap reggel, alighogy virradt, az öreg Sári nénétek volt az első, aki átszaladt, hogy megérdeklődje, mire járt Rozi a tudósnál. Aztán ugyancsak meglepődött a válaszon, amit kapott: „Mi köze hozzá?” — így Rozi. „Jobb volna, ha a saját dolgával törődne és nem ütné az orrát a másokéba.” Sári nénétek, mivel se köpni, se nyelni nem tudott szegény, olyan váratlanul érte ez a támadás sírva hazament.

— Tulajdonképpen a dolog

csak lassan tudódott ki. Mégpedig az, hogy a „tudós” azt mondta Rozinak, másnap reggel amelyik idős asszony, legelébb átlépi a háza köszöbét, az rontotta meg a tehenet. Hát ez volt Sári' nénétek. Na, még annyit, hogy amikor megtudta, szegény öreg, hogy mivel van gyanúsítva, a következőket mondta Rozinak: — Lányom, én megöregedtem, tudok libát, kacsát nevelni; disznót, tehenet etetni, a gyerekekhez is értek, amint ezt tapasztalhattad is hosszú éveken keresztül, de a rontáshoz nem. Lakat voltam a házadon eddig, ha elmentél soha egy gyufaszálad nem veszett el. De jól jegyezd meg, ez a lakat mától kezdve lehullt.

— Azóta Rozi nagyon megbánta, hogy a „tudósra” hallgatott. — így mondja nagymama, mert nemcsak a tehenet vesztette el, ami tényleg nagy érték volt, de az emberek, köztük egy idős házaspár bizalmát is, amit már soha nem fog visszaszerezni.

FalcsiVFerenc