Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
Munkások a vezetésben KÖRKÉP ÓPÁLYIBÓL Ahol nem győzött a víz A KÖZPONTI BÍZOTTSÁG legutóbbi ülésén Irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. Ez a határozat több éven ót tartó vizsgálódások tapasztalatai alapján állást foglal a már megoldásra érett kérdésekben éppúgy, mint a hosszabb távú feladatokban. A többi között abban, mit kell tennünk a munkásosztály vezető szerepének további erősítéséért, az üzemi demokrácia fejlesztéséért, a munkásosztály közéleti aktivitásának, társadalmi szerepének növeléséért. A Központi Bizottság állásfoglalásából egyértelműen kitűnik, hogy pusztán jelszavak hangoztatásával, intézkedések, akciók elnevezésével, statisztikai adatokat szépítő lépésekkel az irányelvekben rögzített célokat nem lehet teljesíteni. Minden területen nagyon megfontolt, tervszerű munka szükséges. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a munkások már csaknem három évtizede vesznek részt az állam ügyeinek intézésében, a vállalatok, üzemek irányító munkájában. Mögöttük van tehát egy sor hasznos, jó tapasztalat, de figyelmeztető tanulság is, melyeket csak tervszerű, átgondolt munkával lehet hasznosítani. Minden korábbi tevékenységünk — kimondva és kimondatlanul is — a munkáshatalom erősítését célozta és szolgálta. így ez a mostani határozat csak annyiban új és más, mint mondjuk az 1958-ban hozott, hogy a bekövetkezett fejlődés következtében ma sok tekintetben más a helyzet gazdasági, politikai téren egyaránt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nem ez a határozat hozta létre a munkáspolitikát, nem most kell megteremteni a munkás- osztály vezető szerepét, hanem az eddigi eredményekre építve tovább kell azt erősíteni, fejleszteni a mai kor lehetőségei és szükséglete szerint Ez a tevékenység nem tűri a felszínes megoldásokat Nem sokat tettek azzal sehol sem, ha a különböző szert vekbe bevonnak vagy beválasztanak egy-egy fizikai munkást s ezzel elintézett- nek vélik a munkásoknak a vezetésben való fokozottabb részvételét. Azzal ugyanis még aligha lesz érdemibb a döntés, jobb az ügyintézés, demokratikusabb a munkastílus, ha a közvetlen részvétel alatt csak azt értik: legyen fizikai munkás is a biZ ihál a túltelített vonat. Az utasok lefojtva dühöngnek: megany- nyi hőpalackba zárt szellem. Tulajdonképpen lehúzhatnák az ablakot, de valahányszor szóba került, egy szoborarcú hölgy olyan ve- lőtrázó vijjogásba kezdett az arcidegzsábájáról, hogy inkább mindenki vállalja saját verítékét és a dohányfüst orrfacsarásait. Akik állnak, gyűlölik az ülőket. Akik ülnek, viszonozzák. Irigykednek az állókra, mert azoknak nem kell a forró műbőrhuzathoz tapadniuk. Vajha lehetne ülni és állni egyszerre! Egy úr megkísérli száz százalékos hadirokkantságnak álcázni enyhe sántaságát. Hiába. A bőrmellényes fiú nem adja át a helyét. Fül- hallgatós rádiójának vezetéke, mint valami köldökzsinór, csakis szellemi anyazottságban, a testületben. Ez természetesen nélkülözhetetlen, de a feladatnak csak egyik és viszonylag könnyebb oldala. Ennél nehezebb a munkások tervszerű felkészítése. Ebbe beletartozik a munkások szakmai, politikai képzése, de nagy szerepe van a munkahelyi légkörnek, a gyáron, üzemen belüli tájékoztatás színvonalának is. Ahol általában is tájékozatlanok a munkások, ahol nem ismerik a vállalat ügyeit — a különböző terveket, fejlesztési koncepciókat — ahol a döntéseket nem előzi meg a dolgozók véleményének figyelembevétele, ott a bizottságokban, testületekben résztvevő munkások sem „válthatják meg a világot". Á LTALÁNOS ELVKÉNT is elfogadható, hogy nem az egyes vezető testületek összetételének statisztikai módosításán (bár ez is nélkülözhetetlen), új, soha nem látott formák keresésén van a hangsúly, hanem újabb erők bevonásán, a meglévő formák, intézmények érdemibb, hatékonyabb működtetésén. Évek óta mondjuk például, hogy a termelési tanácskozások és más fórumok nem töltik be szerepüket. Számtengert zúdítanak a munkásokra, nincs érdemi vita, mert sokszor kész helyzet elé állítja a vezetés őket. Ezeket a tényeket mindenki bőven igazolhatja saját tapasztalataival. Most azonban ,már cselekedni kellene. Ha a gazdasági vezetés egymaga nem tud ezen a helyzeten változtatni, kötelessége minden pártszervezetnek, hogy keresse a hatékonyabb megoldásokat, amire az esetek többségében az adott keretek is lehetőséget adnak. Mindez nem jelenti, hogy nem kell gondolkozni újabb, célszerűbb formákon is. Tulajdonképpen azt szükséges nézni: hogyan lehetne egyszerűsíteni a munkát úgy, hogy minél több dolgozó véleménye gazdagítsa, tegye megalapozottabbá az előkészítést és a döntést. Érdemes megjegyezni, hogy itt a legfontosabb a mindennapok gyakorlata. Mert mikor érzi a munkás, hogy tulajdonosként, a hatalom birtokosaként van beleszólása a vállalat dolgaiba? Nem akkor, ha ezt nagy hangon hirdetik, unos-untalan hangoztatják, nem is akkor, ha egyik-másik társát ott látja az elnöki asztalnál. Akkor sem, ha felettesei lesznek szívesek és meghallgatják, megköszönik észrevételeit, javaslatait, hanem akkor, ha méhével, a beattel köti ösz- sze. Egyedül az ultipartiba hoz izgalmat a hőség. A háromság legélesebb szemű tagja megkontráz egy re- betlit, mert ellenfele ádámcsutkája le-föl kezdett ingázni, amint lapjába tekintett. A sport- és bűnügyi rovatokat már rég fölfalták, elfeledve gyűrűdnek az újságok. Lapjaikon örök titokra kárhoztatva érvelnek a vezércikkek, a gerillabombák gyújtózsinórján félúton elalszik a láng, és fennakadnak süllyedőikben a részvényárfolyamok. Egyszerre csak, már Császárszállás körül: csatt! csi^fl és szilánkokkal elegyes levegőzuhatag. Miután kihápogtuk meglepetésünket, szörnyülködve észleljük, hogy az egyik ablaktábla fele hiányzik. Kintről ütötte be valaki vagy valami. a vezetői döntések az 6 véleményét is tükrözik, az ő munkáját, életkörülményeit is könnyebbé, értelmesebbé, hatékonyabbá teszik. '"Természetesen megvan a fontossága a vezető posztokon való közvetlen részvételnek is. A párt egyértelműen úgy foglalt állást, hogy • erősíteni kell azt a folyamatot, amelynek során a munkások tervszerűen vezető funkciókba kerülnek. Nem kergetünk illúziókat: ma már sem szükség, sem lehetőség nincs rá. hogy a munkapad mellől közvetlenül igazgatóvá lépjen elő valaki. Megvan ennek már a rég kialakult sora: egyetemeken, főiskolákon, a gyakorlati munkában és a közéletben egyaránt helytállók közül nevelődik a vezetői utánpótlás döntő többsége. Ez az út azonban még kiegészítő módszereket is igényel, hogy fokozni tudjuk a munkások vezető posztra kerülését. Kevésbé éltünk ezzel a lehetőséggel, ezért most erőteljesebben vetődik fel, hogy mind több termelő területen dolgozó fizikai munkás tanuljon tovább. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkások szakmai, politikai műveltségének fejlesztésére. S közülük az arra alkalmasakat — akik megfelelő politikai képzettséggel, műveltséggel, közéleti jártassággal rendelkeznek — be kell vonni a vezető testületek munkájába. Az elkövetkező években alapvető feladatunk mind a párt-, mind az állami, üzemi vezetésben a fizikai dolgozók, mindenekelőtt a nagyüzemi munkások arányának fokozatos növelése. Éppen ezért, ha az elkövetkező hetekben, hónapokban arról esik szó, mit kell tenni a határozat megvalósításáért, ne általában tárgyaljanak róla, hanem hogy az adott üzemben, munkahelyen milyenek a tennivalók, s a különböző intézkedések hogyan kapcsolódnak, hatnak egymásra. De még ezen belül sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más a most munkába lépők helyzete, mint a törzsgárda- tagságé, megint más a fiatal munkásoké, mint a családot nevelő nőké. És folytathatnánk az eltéréseket, amelyek a munkásosztály egységes fogalmán belül jelzik, tükrözik a törődés és intézkedés szempontjából okvetlenül figyelmet kívánó kü— Huligánok! — morran föl kapásból a sánta úr. Követ dobni egy mozgó személyvonatra! Vészféket! Kalauzt! Van rendőr a szerelvényen? — Na, nyugi azzal a vészfékkel — tornyosul elébe a legszélesebb vállú ultis. — Elvégre a kár a MÁV-é. Nekem fontosabb, hogy beérjek műszakkezdésre Nyíregyházára, mint hogy most fél óráig hajku- rásszunk a mezőn egy szerencsétlen libapásztor gyereket, aki véletlenül ide csuzlizott. — Köszönöm én az ilyen véletleneket — replikázik a szoborarcú hölgy. — Elsősorban is nem tudhatjuk, hogy kis kavics volt-e vagy féltégla, mert kifele pattant. És ha beesik? És ha az üvegcserepek széle elmetszi valakinek a nyakütőerét? És ha a szemünkbe fúródik egy szilánk? Legalább nyolc ember életét veszélyeztette ez a maga szerint ártatlan gazember- kedés. A Krasznán túl terül el az ópályi Kossuth Termelőszövetkezet földjeinek java — a Rét. Van most itt minden: zárt rendszerben (CPS) termesztett kukorica, napraforgó, lóhere, ősziárpa és cukorrépa. Az igazi réten meg, ahol nemrég korszerűsítették a gyepgazdálkodást, szinte hajlik a föld a rengeteg boglya alatt, annyira sok a széna. A kaszálás sikerült, a gyűjtés is. Szőke és illatos a széna. Egyik táblán ment rendfelszedővel traktor. Vezetője Valóczki János 28 éves legényember, gondosan, lassan vezette gépét, hogy egy szál takarmány se maradjon a földön. A traktor mögött méláder, még hátrább pótkocsi s azon már kazalnyi volt a lóhere. Villával adogatni már nem kell, felhordja a száraz lóherét a kurta elevátorhoz hasonló méláder, csak el kell igazítani a pótkocsin, hogy le ne boruljon. Fent, a magasban Juhász István és Szabad Barna, szintén fiatalemberek. A gépsor megállt, Valóczki János traktorvezető elénk sietett, mert Tóth Elek tsz-el- nök és Kemecsei Antal párt- titkár kísért a határjáráson. — Elnök elvtárs — kezdte Valóczki. A brigád rám szavazott. Engem küld jutalom- utazásra Prágába. Egy hétig távol leszek. Ezért úgy gondoltam, hogy én vasárnap is kijönnék dolgozni a gépekkel, rendbe tenném ezt a táblát, úgy nyugodtabban megyek el. — Jól van, János. Köszönöm. Csak ne essen az eső — mondta az elnök. — Hát igen. Csakis úgy. Mert ha esik ... Nem kell az ilyen mondatokat befejezni. Mindenki tudja, mit jelent a sok eső. Különösen itt, az ópályi Réten, azon az óriás lapályon, ahol sok helyen a szikrázó napfény ellenére is tocsogott a talaj. De megállt, összegyűlt vizet sehol se láttunk. Csatornázott már ez a vidék és a mélyedésekből úgy vezették le a vizet, hogy mindenki ment árkot ásni. Látszik a kukoricán, hol volt sok a víz — ott sárga és apróbb —, de nincs nagy baj. Szép a kukorica, gyom se látszik benne, itt jól hatott a vegyszer. A szénabetakarítást Gellér Ferenc brigádvezető irányította. Tavaly együtt voltunk Olaszországban, a tenger partján. Megkérdeztem tőle: — Nem megyünk fürödni a tengerbe, Gellér elvtárs? — Nem kell most menni se — válaszolta. — Van most tenger itt is, alig bírunk vele. — Majd az elnökhöz fordult. — Leállítom a szénahordást, elnök elvtárs. A gépek rengeteg kárt okoznak a lágy talajban. — Nem bánom, Feri — A vita felparázslík, a vonat zavartalanul halad előre, s közben a tört ablakon betóduló levegő hűvösen cirógatja az arcokat, elernyeszti az idegeket. — Tudja, hogy eshetett ilyesmi szerintem? — fordul a bőrmellényes fiú a szoborarcúhoz. — Ide a bö- kőt, ha tudta a merénylő, hogy magának arcidegzsá- bája van. A megjegyzés olyan viharos sikert arat, hogy a fiút nagylelkűségi hullám öniS el: — Csüccsenjen le faterként, messze még Miskolc — veregeti hátba a sánta urat. — Tulajdonképpen már gyógyult — simogatja zavartan szoborarcát a hölgy. — Csak félek, hogy kiújul. Bár most ez a friss légáram, úgy érzem, jót tesz neki... Úristen, hiszen maga vérzik! — vijjog fel ismét velőtrázóan. Most vesszük észre, hogy az ablaktörésnek mégiscsak van sérültje. Egy suhanc, Jutalomból Prágába A legszebb áldás Lehet takarékosan! A Réten még kapáltak mondta az elnök. — Ezért t»* vagy a felelős, csináld a legjobb belátásod szerint Odajöttek hozzánk a rakodók is: Molnár Gusztáv, Molnár Ferenc, Márk Vilmos, majd Szender Mihály, a traktor vezetője, ö is fiatalember, 27 éves, tagja a pártnak és büszkén újságolta, hogy megszületett a második gyermekük, az is fiú. — Két fiam van, elnök elvtárs. Két év alatt két fiú. — Az a jó, Mihály — mondta a párttitkár. — A gyermekáldás a legszebb áldás. Te biztosan teljesíted a népesedési pohtikát. Aztán beszélgettünk, hogy milyen is ez az idei nyár, hogyan lehet í.yen id ti cn meg menteni a tér níii. — Sír a határuk, ez az igazság, mert sok a víz — mondta Molnár Guszti bácsi. — De még nincs nagy baj. Küzdöttünk, de mi győztünk, nem a víz. Odább hatvan hektárnyi ősziárpa. Dombosabb hajlatain óriás ezüstsörényként csillog. Érett. Megadja hektáronként a 45 mázsát. Az aratásra minden ember és gép készen áll. Az ópályi határban összesen 480 hektárról kell betakarítani a gabonát, ebből 233 hektár a búza. A többi rozs és ősziárpa. Van hozzá három SZK—4-es és egy új SZK—5-ös kombájn. Elegendő. — Tavaly ilyenkor az ősziárpa már be volt takarítva — mondta a tsz-elnök. — Július ötödikén a búzát arattuk. — És most? — Az ősziárpa érett Kezdjük az aratást ha nem zavar meg az eső. A búzát viszont csak a hónap közepén. Legalább két hét a késés ... Az aratással kapcsolatban azt is elmondták, hogy a vezetőség betakarítási tervét megvitatta a párttaggyűlés, összesen 19 kommunista dolgozik a tsz-ben, többségük 40 évnél fiatalabb, mind kiváló munkás, felelősséget éráid eddig észrevétlenül húzódott meg az ablak mellett Cigányarcán vékony vércirmok kanyarognak. Bocsánatkérő mozdulatokkal söprögeti trikójáról az üvegtörmeléket Az alkalmi utitársak előbb ellenségesen közönyös, majd szikrázva viszálykodó hangulata most hirtelen csupa aggodalomra vált A sánta úr ciframonogrammos zsebkendőt tapaszt a suhanc arcára. Az ultisok szilvaszesz- szel ’ kínálják az ijedtségre. A hölgy ezüstkupakot csavar le egy csiszolt üvegcséről, és orchideaillatú francia parfümmel keni végig a karcolásokat. A vonat rákapcsol. Újra megzizzennek az újságok. Most mintha hihetőbb lenne, hogy tizennégy halálos ítéletet hoztak a szöuli terrorperben, hogy Münchenben politikai felforgatásra szervezkedik a CSU. S akad, aki elhatározza, hogy ha legközelebb szolidaritási gyűlés lesz az üzemben, okvetlenül odafigyel. (ASZ) tő és érző ember. Megvitattál# a tervet és azt mondták, hogy minden jó, csak egy valami hiányzik belőle: a célprémium. Márpedig ilyen időben, amikor késik a oetakarítás és várhatóan nehéz lesz a munka — célprémiumot kell adni. A taggyűlés javaslatát azonnal megbeszélte a tsz- vezetőség és úgy határoztak, hogy célprémiumként 10 000 forintot osztanak szét a betakarítás legjobbjainak. A kombájnolás I. díja kereken 1000 forint. Figyelembe veszik a kombájn típusát és teljesítőképességét is. Így a leggyengébb kombájnnal is el lehet nyerni az első díjat. Az ópályi Kossuth Termelőszövetkezetről készült ősz— szefoglaló nem lehet teljes a kertészet nélkül. Két kertészeti brigád is van. Egyis a fóliakertészetben másik a szántóföldiben. A fóliakertészetben 14 nő dolgozik. Ez a kollektíva a tavaszon szocialista címért versenyző brigád dot alakított. A 14 nő bevette a brigádba Papp Zsig- mond főkertészt és Farkas János kertészeti brigád vezetőt is. Meghívták brigádtagnak — egyben krónikásnak; naplóvezetőnek — Orosz Mi- hálynét is az irodáról. A fóliakertészeti csapat vezetőja Gellér Ferencné. Elmondta hogy a párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére vállalásaik vannak: — Elsősorban is a termelési terv túlteljesítése és a takarékosság. — Mivel tudnak takar 6koskodm? — Mindennel — hangzott a válasz. — Például: a ládákkal. Nem mindegy az, hogy dobjuk, vagy szépen visszük. Ha dobjuk — törik a láda s az már kár. Hát mi egyetlen ládát sem dobunk. Az itt dolgozó 14 asszony közül többen tisztséget is viJ selnek a tsz-ben. Csicsák Jóé zsefné, Rácz Istvánné és Kedves Gyuláné nőbizottsági tagok. Gellér Vincéné tagja a döntőbizottságnak. Kedves Gyuláné és Farkas Sán- dorné a mezőgazdaság kiváló dolgozója. A brigád éves termelési terve 860 000 forint. Az első félévben 550 000 íoé rint értéket termeltek. így aztán bizakodnak ... — Még vagy két jó hét kellene és akkor bízunk az egymillió forintban is. Mert ml most legyőzzük a férfiakat, az biztos. Letesszük az egymilliót a tsz asztalára — mondta Gellér Vincéné. Bejártuk a felső határt is — a homokos területeket Minden növény be volt kapálva. Az alsó határban — a Réten — még kapáltak, mert ott több volt a víz és a gyom. De jövőre itt se kell kapálni. A Réten 300 hektáron, egy tagban, CPS zárt rendszerben, öntözve, kukoricát termeszt az ópályi tsz és a gyomtalanítást vegyszerek biztosítják. Jóformán nem is lesz más a Réten csak kukorica és széna. Az irodában Kemecsei Antal párttitkár elővette a őszé tagok kongresszusi vállalásait. Ennek értéke összesen 850 000 forint terven felül. A tsz nem nagy. Mindössza 1850 hektár. Sokan mondogatják, hogy jó lenne már egyesülni valamely szomszéddal, mert nagyobb határban- jobban lehetne gazdálkodni — meggyorsulna a fejlődés. — Rossz az időjárás, sok volt a víz okozta kár is. Ennek ellenére teljesíteni tudják a kongresszusi vállalásokat? — kérdeztem Kemecsei Antaltól. —- Az eddigi jelek szerint többet is. Legalább egymillió forintot — válaszolt a párt- titkár. — Nemrég brigádgyűléseken beszélgettünk az emberekkel, minden üzemágban. Ismertettük szövetkezetünk helyzetét, őszintén. Kivétel nélkül mindenki vállal^ ta — a gépészek és az állat- tenyésztők is —, hogy szűke ség esetén szerszámot fogé nak, kapálnak, s ha kell, kézi erővel is learatnak. Szendrei Józsel lönbségeket (balogh) ABLAKTÖRÉS
