Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-12 / 135. szám
WT4. Jfinfus IS. JüELET-MAGYARÖRSZAíí Szubjektivizmus ellen demokratizmus TÖBBSZÖR LEHET HALLANI a vélekedést: ahol személyek döntenek személyekről, ott eredendőben kísért, elkerülhetetlenül hat, közrejátszik a szubjektivizmus, tehát az ilyen, vagy olyan előjelű személyes elfogultság. Jogosan tehető fel a kérdés: valóban védtelenek lennénk-e veszéllyel szemben a kádermunkában ? Itt is érvényes, hogy a baj megelőzhető. ha idejében felismerjük. Közvetlenül, vagy hallomásból sokan szereznek olyan tapasztalatokat, hogy esetenként nem a minden lényeges követelménynek megfelelő alkalmasság, hanem a személyes ismeret, az egyéni rokonszenv alapján döntik el, ki kerüljön valamely vezető posztra. Itt-ott még a baráti kapcsolat is közre ját&zh?*- az előléptetésben. Hallani vezetőkről, akik környezetében a hízelgő, a „főnök kedvében járó” hamarabb jut előre, mint lelkiismeretesen dolgozó, bátran véleményt nyilvánító munkatárs. Nos, éppen az ilyen tapasztalatok szülik azt a véleményt. hogy amíg az embereknek emberekről kell dönteniük, addig mindig elkerülhetetlen lesz a részrehajlás. Mégsem fogadható el ez az álláspont, és az általa su- gallt beletörődés. A PART KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, a káder- és személyzeti munkával foglalkozó 1973. novemberi határozata nem véletlenül szentelt jelentékeny teret a szubjektivizmus elleni fellépés kérdésének. Nem arról van szó. mintha „égpe a ház”, mintha a kádermunkánkat elöntötte volna a szubjektivizmus hulláma. Az országban általában tapasztalható kétségtelen eredmények azt is igazolják, hogy a kádermunkát a vezetők túlnyomó többsége fontos feladatának, munkája szerves részének tartja. Egyre bonyolultabb feladatokat hajtunk végre, s ez annak is következménye, hogy nagy többségükben képzettebb, elkötelezettebb, vezetésre rátermet. tebb emberek lépnek a megfáradtak vagy kevésbé alkalmasak helyére. Mégsem becsülhetjük le a szubjektivizmus veszélyét. Azokon a munkahelyeken, ahol a baráti kapcsolatok vagy a személyes indulatok miatt nem a minden tekintetben megfelelő emberek kerülnek a porondra, az előrehaladásban rövidzárlatok keletkezhetnek. S az ilyen jelenségek miatt _____________________________________— szélesebb körben is megcsappanhat a bizalom abban az általános elvben, hogy nálunk mindenki a munkájával, teljesítményével vívja ki a rangot, a tekintélyt, az erkölcsi és anyagi elismerést, önmaga és az egész kollektíva ellen vét tehát, aki felelős posztokat herdál el azok között, akik csupán jó ismerősei vagy rokonszenvé- nek tárgyai. NEM SOKRA MENNÉNK PERSZE, ha megelégednénk a szubjektivizmus tiltásával, vagy csupán intelmeket hangoztatnánk. A lényeges, hogy megvannak az intézményes kereteink is arra, hogy a káderek kiválasztása, megítélése az előírt követelmények szerint történjék. A párt, amikor most fontosnak tartja a vezetők felelősségének erősítését a kádermunkáért, indokoltan sürgeti azt is, hogy a párt- és társadalmi szervezetek bevonásával, a bizalom, a nyíltság légkörében. a szocialista demokrácia fejlődésével összhangban erősödjenek a kádermunka demokratikus vonásai. Szubjektivizmus ellen demokratizmus — ime a megelőzés legfontosabb orvossága, ellenszere. Ha demokratikusan, szélesebb körből gyűjtik ösz- sze a személyi javaslatokat, a jelöltekről többen mondanak véleményt és elsősorban azok. akik a „szóbaj öhető embert” munkája alapján ismerik, akkor a szubjektivizmus nem tud gyökeret ereszteni. A kádermunkában a demokratizmus többféle módon alkalmazható. így nem utolsósorban azzal, ha minden személyi döntés előtt kikérik a pártalapszervezet véleményét. Az alapszervezet, a pártesoportok véleménynyilvánítása természetesen nem azt jelenti, mintha a kommunisták valamiféle előjoggal rendelkeznének, hiszen állásfoglalásukban az egész kollektíva érdekei és gondolatai is tükröződnek. A párt mindenképpen szükségesnek tartja, hogy a dolgozók nagyobb beleszólást kapjanak vezetőik kiválasztásában, alkalmasságuk megítélésében, elsősorban érdekképviseleti szerveik, a szakszervezetek által. A SZUBJEKTIVIZMUS LEKÜZDÉSÉNEK az is fontos eszköze, hogy a káderhatáskörrel rendelkező testületek valóban közös mérlegelés alapján döntsenek a személyi ügyekről. A testületi tagok aktivizálása, felelősségvállalása a káderkérdések eldöntésénél még sok helyen nem kielégítő. Ebben annak is része van, hogy sokszor előregyártott típusszövegből áll az írásos előterjesztés, a jellemzések szűkszavúak, színtelenek, nem varázsolják eléjük az embert a maga sokoldalúságával, előnyös tulajdonságaival és fogyatékosságaival együtt. Ritkán kerül ma még egy adott tisztség betöltésére két, vagy több személyi javaslat testület elé. emiatt nincs lehetőség a választásra, vitára. A kádermunka misztifikálása, a titkolózás is melegágya lehet a munkahelyeken a szubjektívizmusnak. Pedig ha valami, akkor a kádermunka az. ami igazán a közösséget érintő tevékenység. A szüksége« diszkrécióval, tapintattal párosuló nyíltság biztosítja, hogy a vezető posztra szó baj öhető ember megfelelően felkészüljön a felelőseb b munkakör ellátására, s ebben a kollektíva is segítse őt. A szocialista építés egyre bonyolultabb, nagyobb hozzáértést, ügyszeretetét kívánó feladatokat állít ma elénk. Nagy a felelősség azokon, akik a kádereket kiválasztják, vagy véleményükkel közreműködnek ebben. A szubjektív döntés okozta károk helyrehozása fontos feladatok teljesítésétől vonhat, el emberi energiát, a rossz döntések sokszor alig kiheverhető csapást mérnek azokra, akiket képességeiket meghaladó munkakörrel bíztak meg. Míg ellenkezőleg, felmérhetetlen haszon származik a kollektívára és az egyénre a káderpolitikai elvek betartásából,, az egyenlő esély megadásából, áz emberi képességek legjobb kamatoztatásából. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG HATÁROZATA felhívja a pártszervezeteket, gondoskodjanak a tervszerű káderutánpótlásról, segítsék elő a tehetséges munkások, termelőszövetkezeti parasztok felkészülését vezető poszt betöltésére. támogassák a fiatalok és a nők közéleti szerepvállalását. Ha a kommunisták lelkiismeretesen, fe- gyelmezettep teljesítik ezzel kapcsolatos feladataikat, bővébe kerülhetünk tehetséges kádereknek, „lesz hová nyúlni”, ha vezetőre lesz szüksége valamelyik közösségnek. S ezzel méginkább csökkenthetők a szubjektivizmus veszélyei a személyzeti és kádermunkában. <K.) ott dolgozó emberek sem valami országos átlaghoz valónak mérve. Ha állják a próbát Most következnék az én,' illetve a mi személyes példánk. Mi a Törekvés brigáddal a téglagyár alapanyagáról gondoskodunk. Van, aki a kotrógépet kezeli, van aki dömperrel szállítja be a gyárba a pihent agyagot. Én magam a markolót kezelem. Elég nehéz* és sok figyelmet kívánó munka. Okos műszaki intézkedések és jó munkaszervezés után — amiben brigádunk is részt vett —, elértük, hogy némi ügyeleti szolgálaton kívül az egész brigád egy műszakban dolgozik. így is ki tudjuk termelni jó gépüzemeltetéssel a szükséges alapanyagot a bányából. Sőt, ésszerűsítésekkel — amiben szintén részt vettünk mi is — jónéhány emberrel kevesebben, mint azelőtt. Minded azért kellett előrebocsátani, mert most jön a lényeg: áthelyezésekkel, és más okok miatt — amit a fentiekkel igyekeztem megmagyarázni, szocialista brigádunk tíz főre apadt. Viszont tizennyolcán dolgozunk együtt. Tehát tíz brigádtag és nyolc nem brigádtag. Mondanom sem kell, hogy mind a nyolc kéri felvételét a szocialista brigádba is. És — ha kiállják a próbát — fel is vesszük mind a nyolcat. Tehát nálunk száz százalékos lesz az arány. Nem egyedül döntök, jós sem vagyok, még néhány nap eltelik, amíg kiderül. De az az érzésem, hogy mind a nyole ki fogja érdemelni, hogy közénk tartozzon, a szocialista brigádba. Gacsályi Károly munka kőiben. (H. J. fel».) BRIGÁDVEZETOK E4Sés»«Iesiielrai a Bá©BS«kti^a bizaSeraát Gacsályi Károly a Fehér- gyarmati Téglagyár Törekvés szocialista brigádjának vezetője mondja: A mi üzemünk még fiatal, ezért nem bizonyos, hogy az a tapasztalat, amit elmondani szeretnék, általános érvényű. Mégis, azt hiszem, érdemes beszélni róla és bízom benne, hogy a brigádmozgalom másutt is hasznát veheti. A munkabrigád és a szocialista brigád arányáról van szó. Pontosabban arról, hogy a munkabrigádból ki legyen tagja a szocialista brigádnak. Fele, harmada? Mindenki? Egy néhány maradjon ki? Miért formális? A vita azért érdekes számomra — és a brigádunk számára, mert már sokszor hallottunk róla. Egyszer régebben úgy, hogy az teszi a brigádmozgalmat néhány helyen formálissá, mert „csak úgy”, egy műszák ösz- szeáll szocialista brigáddá és — akár tetszik, akár nem —, ugyanannyi a tag, ahányan ott dolgoznak. Elismerem, hogy ez formalizmus. De mostanában, mintha éppen ezt elkerülni szeretnénk és szinte leiratlan szabály kezd kialakulni arról, hogy „néhányan maradjanak ki”. Vagyis, ha tizennyolc fő egy műszak, vagy egy műhely legénysége, akkor valamivel kevesebben, mint tizennyolcán legyenek a szocialista brigád tagjai. A többiek pedig igyekezzenek kiérdemelni a felvételüket. Ezek nagyon szépen hangzó mondatok, de engem a „ló másik oldalára” emlékeztetnek. Ugyanis nem lehet felülről elrendelt törvényt, országos szabályt alkotni abból, hogy egy-egy munkahelyen menynyien érdemlik meg, hogy a szocialista brigádok tagjai legyenek. Az emberek nem statisztikai adatok, hanem élő, eleven egyéniségek. Még azt is merem állítani, hogy ugyanaz az ember, aki egy kétszáz kilométerre innen dolgozó város üzemében olyan fényesen kitűnik az „átlagból”, hogy vitázni sem lehet a felvételén, egy másik üzem másik városában talán nem érdemelné meg még a felvételét sem. Mert a munkahelyek és az A nagyobb család ügye Természetesen próba alaf* nem valamifajta nehéz feladvány megfejtését értem. Egy példa: most készülünk egy eléggé jelentős társadalmi munka elvégzésére az egyik itteni óvoda építésénél. Mindenki megígérte. Eljönnek-e? Ha igen, megbízhatunk bennük más dolgokban is, ami a „nagyobb család” ügye. Azzal kezdtem, hogy a tnf gyárunk eléggé különleges helyzetben van. Fiatal gyár, nagy műszaki képességeket kíván mindenkitől, fokozott együttműködést és szervezettséget. Sok az áthelyezés is, mert esetleg másból van szükség egy-egy dolgozó különleges képzettségére. Mindez okozhatja, hogy mi fontosabbnak tartjuk — ha csak lehet — a „teljes” létszámot a munkabrigádból a szocialista brigádban. De engedményeket nem teszünk. Elsősorban az emberen múlik. És talán ez lehet általános tapasztalat: ha mind megérdemli legyen mind brigád- tag. De csak, ha megérdemli! És azért! óró beletörült a mo- Esárba, kissé váltból, azzal a jellegzetes félfordulattal, aztán átszólt a mellette várakozónak: — No, olvasd fiam... Mit jelent ez a két betű? — Recipe — felelte a fiú. — Magyarul: vény! így kezdődik minden orvosi előirat. — Igen, így kezdődik... — ismételte az öreg és eltűnődött. Hányszor kérdezte a ho_ xnálybasüppedő évek során, s hányszor feltették neki! Végy fűvet. gyökeret, vagy más anyagot, ennyit és ennyit, és készíts belőle főzetet, forrá- za'ot, vagy pilulát. Hol vannak már azok a noviciusok? Egész család. Néha megsüve- gelik az utcán, hirtelen azt se tudja: melyik? Dehát mindegy az; fő. hogy egy kicsit őt folytatja mind. akkor is, ha már nem köszön vissza. Felnézett a vállas, inkább atléta, mint tudósforma fiúra. s kihúzta magát, hogy legalább a fülét meszelje. Tetszett neki, hogy olyan pajkosan kukkant szét a szemüvege mögül, mintha mindig tréfára készülődne. „Ejha. de magasra nőttél! — No, várj csak. adod te még alább_ is!” De a fiú csak. olvasta a vényt, A receptek mögött hibátlanul, s amint a végére ért, fogta a kézimérleget, játszatta az ujjai közt, ahogy az öregtől látta, bemérte a porokat sorba és keverte, osztotta, ahogy dukál. Móró szótlan nézte, s derült. Minek is zavarta volna? Első nap látta, hogy kezéhez áll a szarukanál, a feje is fog — ezzel nem vall szégyent; a többit meg majd rárakják az évek. Tegnap feldobta azt a mén- kőnehéz rézmozsarat, s játszott vele. mint a labdával. Hadd játsszon! Majd megcsendesedik. Itt csak kis időt tölt, visszaköveteli az egyetem, nem látja egy darabig, aztán rövid hetekre megint az övé; így telik két év. három közösen faragják, s egyszer- csak fuccs!, indul a többi után. A kollégák a telefonhívás miatt ugratják. De. hát csoda?... Egész nap csipognak neki a lányok! Mit tegyen, ha nem hagyják békén? Játszik velük, mint a mozsárral. Az is baj?... Elvégre egyszer fiatal. Majd elunja... Az apjának, tudom, nem telefonáltak. Ki csivitelt egy vonatfékezőnek ? Legföljebb a forgalmista kiabált, hogy: ,,Hé Kalász, az istenfáját magának! Hová a dögnyavalyába tolatunk?... Gyerünk má!... Kész van már?...” És Kalász József rohanvást iparkodott. Más világ volt az, ott egye meg a fene. — Ami a recepten írva vagyon, látom, tudod. Most azt mondd meg: mi van mögötte? — Mögötte? — somolyodik el a bajuszkája alatt. — Talán alatta, a táraasztal... Gábor bácsi tette rá. — Buktál! — csap rá Móró, s dalol a benseje. — Márpedig, aki ezt nem tudja, jó patikus nem lehet. — S élvezi, hogy hebeg-habog, toporász az izomtorony. — Hát. nem tudom... Nem én. — Akkor idefigyelj... Szeretném, ha megtanulnál mögöttük olvasni. — A kutyanyelv fölé hajolt, mint orvos egy ismeretlen szív fölé. — Nézd... Az egyik mögött sápadó gyermekarc, a torka fáj. A másik mögött egy asszony dobálja magát az ágyon. „Szükség esetén egy port”. De vajon még hányszor lesz rá szükség? A kéz már alig vár. ja... És a harmadik, a sokadik; arcok, száz és ezer arc; elmegy a hatvan, mire mindet kibetüzöd. És tekintetek, kétségbeesettek, könyörgők... és kezek, melyek széthasadnak, mint a bokrétafa ujjasán osztott levele, és kémek tőled. Ezt látnod, hallani keli fiam, enélkül fabatkát ér a tudományod. A behemót szorosan melléállt, itta a szavát. — Más is van, azt se vigyem sírba. Vidéken dolgoztam akkoriban, lent az Alföldön, az istenhátamöigött. Egy szem fiam volt, szerelemgyerek, még kicsinyke. Tudod te, milyen hatalom volt a tüdőgyulladás? Akibe belekapott, annak készíthették a koporsót. Az orvos nem mondta meg. fölírta a receptet Az, a recept sikította a fülembe, hogy: vége! Hiába hadakoztam, elvitte. Azóta a penicilin begörbítette azt a kaszát, s valahányszor olvasom a vényen, lent a sarokban, hogy: pneumonia — kiáltani szeretnék a boldogságtól, hogy nincsen már hatalma. Csakhogy ezt is megérhettem, fiam. No. meg azt a másikat... Mert volt arra kaszás elég. Túlontúl is sok. Tudod te, milyen idő volt az? Olyan szegénység, fekete szegénység, mint némely göndörszőrű mangalicamail ac. — Tudom — hagyta rá a fiú .— Apámék tízen voltak testvérek, közülük is szedett hatot. Az volt a nagyobb betegség. aipám mindig mondta. Móró szeme ravaszkásan megcsillant. — Akkor legalább nevessél a szomorúja után. Egy nap beállít az orvos, fanyar beszédű, de tréfaértő ember. „Art mondjad patikus, mit írjak? Mert ami kellene, nem írhatom”. „Mi volna az?” — kérdem. „Kolbászt, oldalast. meg fehér cipót nem írhatok, öreg hiba. Mert az volna az igazi orvosság... Hát akkor mit?” „Tán szirupot, a répa le- vit!” — felelem. „Ügy, úgy... ezt eltaláltad” — mondja a doktor. „írok nekik cukorszirupot, naponta négy evőkanállal — és az oldalát fogta nevettében. „De kifogok rajtuk! Hadd nyeljen a cselédember pulyája édeset, úgyse szívott az anyja melle óta!” S attól fogva mindegyre art írt. én meg készítettem. „Hej. csak furfangos ember vagy te Móró!” — mondogatta, ahányszor előjött, g pukkadozott a nagybérlőn, meg a mennyei helytartón, akik az élet dolgált arrafelé igazították. Az öreg a k-utyanyelvre bökött — Ez is a rp. mögött van, nemcsak a gyermek halál. A többit... láttad magad, ami azóta abha a parlagiba töretett. Villany, téesz. orvoslakás, rendelő. így csak hamarább begörbednek azok a maradék kaszák. De negyedszáz év nem sok: egy villanat idő; s a java még hátra van. Ezt is kösd be az eszedbe, oda, a telefonálgató kislányok mellé. Vagy bánom is én, akárhová, de bent legyen, ér. ted? —, hogy mire azoknak a nevét se tudod, a régi sötétségre még emlékezz. Te zöldfülű!— Net, olvasd a következőt. — Recipe Codeinum... —; kezdte a fiú és hálásan nézett rá. SawÉnofci András
