Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

I ■ fcET.Ff MA<5YAROR«!7iÄ ff??. JIMtarfc HÉTFŐ: Izrael új kormányát beiktatta a parlament — Wald­heim ENSZ-főtitl^ár megkezdte közel-keleti körútját. KEDD; Az afgán államfő Moszkvába érkezett — A Közös Pi­ac luxemburgi miniszteri tanácsülésén megvitatták az angol követeléseket. SZERDA: Szíria és Izrael képviselői Genfben aláírták a csa­patszétválasztási megállapodást — Púja Frigyes befe­jezte iraki látogatását. CSÜTÖRTÖK: A francia nemzetgyűlés megszavazta a Chi- rac-kormány programját - Katonai puccskisérlet Bo­líviában. PÉNTEK: A portugál külügyminiszter Lusakából visszaérke­zett Lisszabonba, hogy beszámoljon a mozambiki fel- szabadítási fronttal volt tárgyalásairól — Kissinger sajtóértekezlete élénk visszhangot váltott ki. SZOMBAT: Megindult a csapatok kivonulása és az ENSZ- erők bevonulása a sziriai—izraeli fronton — Kambod- ' zsai miniszterek sorozatos lemondása. Lisszabon: gondok, tanulságok oldaláröl fenyeget. Ezeknek az erőknek azonban nincs tömegbázisuk, s az adott tár­sadalmi és politikai helyzet­ben egy ilyen tömegbázisra csak akkor tehetnének szert, ha a kispolgárságot és a kö­zéposztályt a maguk oldalá­ra tudnák vonni. A reakció ezt a számára kedvező vál­tozást úgy véli kikénysze­ríteni. hogy kiprovoltálja a gazdasági helyzet látványos romlását. PORTUGÁLIA GAZDA­SÁGI HELYZETE egyébként is súlyos, hiszen a gyarmati háborúk az ország szinte minden erőforrását felemész­tették. Ilyen helyzetben rendkívül veszélyesek a hir­telen fordulat nyomában lábra kapott ultrabaloldali, trockista és maoista szerve­zetek követelései, amelyek az üzemekben és a közalkal­mazottak között „vadsztráj­kokat” igyekeznek szervezni és olyan béremelési követe­léseket akarnak kiprovokál­ni, amelyeknek teljesítésére a fasizmus és a gyarmati há­borúk évtizedei után ’a gaz­dasági élet egyszerűen kép­telen. Cunhal, a Portugál KP fő­titkára világosan meghatá­rozta ebben a kérdésben a kommunista álláspontot, ki­fejtvén, hogy a munkások jogos és törvényes követelé­seit a párt mindig támogat­ta és a jövőben is ezt teszi. Ám ugyanakkor „meg kell győznünk a dolgozó tömege­ket arról, hogy tartózkodja­nak minden akciótól, amely kiélezhet egy gazdasági vál­ságot. Mindent meg kell tenni a gazdasági káosz el­kerülésére, amely alkalmat nyújthat a jobboldal számá­ra a demokratikus fejlődés visszafordítására.” Befefeződtek a tárgyalások Portugáliában tehát a reakció és az ultrabal nem­zetközileg másutt is tapasz­talt gyakorlati együttműkö­déséről van szó. (Jellemző például, hogy számos tőkés nagyvállalat ..elébe ment" az ultrabal követeléseknek és aránytalanul nagy bér­emelést ígért. Ez természe­tesen a kisüzemek és kiske­reskedők széles körét csődbe kergetné és hozzájárulna ah­hoz, hogy a középosztályt a haladó erők ellen fordítsa.) A fordulat néhány hete után tehát a fő ’feladat a fasizmus ellen létrehozott széles körű nemzeti egység — beleértve a hadsereg és a tömegek szövetségét — meg­őrzése a régi rendszer és az ultrabal szövetségével szem­ben. EGYBEN EZ A FELTÉTE­LE ANNAK IS, hogy fenn lehessen tartani a fordulatot létrehozó hadsereg különbö­ző felfogású csoportjainak akcióegységét. Jelenleg a tá­bornokok Spinola elnök ál­tal vezetett és politikailag nyilvánvalóan konzervatí­vabb csoportja, valamint a haladó, sót a kommunista és szocialista eszmék iránt fo­gékony „kapitányok csoport­ja” között tart a gyakorlat! együttműködés. A portugál demokratikus fordulat meg­szilárdításának elemi érde­kei azt szolgálják, hogy es az együttműködés minél to­vább fennmaradjon. Portugália kis ország. Ds az európai földrész nyugati felének jövójét elhatározó modem befolyásolhatja. ha az öt évtizedes fasiszta dik­tatúra romjain sikerül meg­szilárdítani a most szülekő demokratikus egységet. lengyel—NDK QIFK-saltőértekezIet tanácskozásokon a lengyel küldöttséget Edward Gierek, a LEMP, az NDK delegáció­ját Erich Hanecker, 33 NSZEP KB első titkára ve­zette. A tárgyalásokról közös közleményt írtak alá és ad­nak ki. megállapodásokban élőírt kő. telezettségeinek, 6 tisztelet­ben tartja a DIFK-küldöttek diplomáciai előjogait és mentességiét, akkor mód van a katonai tárgyalások foly, tatására. „Ám a kétoldalú katonai vegyes bizottság ülé­seinek eredményessége a saigoni fél magatartásától függ — fűzte hozzá — A Thieu-kormányzat ugyanja változatlanul szabotálja a párizsi megállapodást" Csöndesebb volt ez a hét, mint az előzők, mintha a világ lélegzethez akart volna jutni a korábbi izgalmak után. (Elhúzódott a Szíriái— izraeli alkudozás, a francia és a nyugatnémet személy- cserék bizonytalansági té­nyezőket tartogattak. Még nem mondták ki az utolsó szót Nixon . utazásai ügyé­in, és így tovább...) Most megtörtént már a sziriai— izraeli csapat-szétválasztás valamennyi dokumentumá­nak aláírása, lebonyolódott a két ország között a hadi­fogolycsere, az ENSZ „kék ácélsisakosai” megkezdték a megfigyelői helyük elfogla­lását. Ä francia és az izraeli kormány Párizsban, illetve Jeruzsálemben „simán vet­te az első akadályt”; túl van a parlamenti bemutatkozá­son. Kitűzték Nixon elnök szovjetunióbeli útjának idő­pontját és bejelentették, hogy az amerikai elnök azt megelőzően a Közel-Keleten tesz körutat. Egyetlen látványosnak ígér­kező fordulattal bolíviai ka­tonatisztek puccskísérlete szolgált volna, de a jobbol­dali, reakciós Banzer-rezsim ellen lázadók kudarcot val­lottak. A La Pazban történ­tek kettős tanulsággal szol­gálnak: a fegyveres erőszak­kal hatalomra jutott reakció sohasem érezheti magát biz­tonságban. előbb-utóbb ve­reség vár rá, de az is nyil­vánvaló. hogy elszigetelt ka­tonai akcióval nem lehet megdöntenl a Bolíviához ha­sonló, a külső reakció által (az USA és Brazília) támo­gatott rezsimet. Ahhoz a nép mozgósítása szükséges. (Eszembe jutnak a Bolívia szomszédjában, Perujiin ta­pasztaltak: az öt éve hata­lomra került katonák igenis meg tudták szerezni a nép támogatását! Magam is ta­núsíthatom. hogy Kubán kí­vül Latin-Amerikában sehol sem hajtottak végre olyan nagyméretű földreformot, mint Peruban — s ezt a tábornok-miniszterek ren delték el és szervezték meg! A katonai kormány hajtot­ta végre az amerikai vál­lalatok államosítását és kezdte el a nép kulturális felemelkedését célzó közok­tatási program alkalmazá­sát ... Az elmúlt hetek legna­gyobb fordulatát — emlék­szünk rá — Portugália szol­gáltatta. Most már nem­csak az ország politikai ar­culatának újraformálása halad előre, hanem Portu­gália és a gyarmatai közötti -új viszony meghatározása - . nak folyamata is. Bissau- Giunea és a Zöldfoki-szige- tek Afrika függetlenségi pártjával Londonban kezdte e! tárgyalásait a szocialista párti űj portugál külügymi­niszter Mario Soares. Ezek a tárgyalások egy időre füg góbé maradtak. Közben a zambiai fővárosban, Búsaké­ban ültek a tárgyalóasztal mellé Mozambik felszabad'-*' mozgalmának képviselői, v lamint Lisszabon küldötte., élükön ismét Soaressel. Itt sem született még ered­mény, csak abban állapod­tak meg. hogy július első fe­lében aszerint folytatják a megoldás keresését, ahogyan Bissau-Guinea és Portugália újabb tárgyalásai megegye­zésre vezetnek. A portugál helyzetet szem. lél te tőén. jellemezte Alvaro Cunhal, a Portugál Koorumu. nista Párt főtitkára, az ideig­lenes kormány tárca nélküli minisztere, abban a nyilat­kozatában, amelyet a Ma­gyar Távirati Irodának adott. „Egyfelől a demokratikus rendszer létrehozásán dolgo­zó társadalmi és politikai erők széles körű koalíciója létezik Portugáliában, más­felől megmaradt a monopo­lista csoportok hatalma. A monopolisták az imperializ. mussal (például a NATO.vaL, az Egyesült Államokkal) szö­vetségben továbbra is ke­zükben tartják a gazdasági életet. A fegyveres erők és a jelenlegi kormány program­ja nem ír elő mély gazdasági és szociális reformokat. A monopóliumokhoz nem nyúl. nak hozzá, mégha a kom­munisták részt is vesznek a kormányban. Az erőviszo. nyok pillanatnyilag nem tesznek lehetővé más külpo­litikát” — hangsúlyozta Al­varo CunhaL Franciaország is megma­radt még ezen a héten az érdeklődés középpontjában. A Bourbon-palotában a kép­viselők meghallgatták Chi. rác, az új kormányfő prog­ramnyilatkozatát, majd Vila után szavaztak is róla. A szavazás kimenetele nem volt kétséges: a gaulleista — Zsaru. A csőszt lefegyverzik, köz­ben vagy száz méterre tőlük két paraszt meglátja a lova­sokat, de a búza közé rejtőz­nek és kihallgatják a bandi­ták minden szavát. A lovasok most egy szaka­dék felé lökdösik a csőszt. Mit számit egy ilyen?! A szegény ember már ott is találja magát a mélység fölött. Felhangzik a sortűz, és az ember már zuhan is. Elkeseredett kiáltás; — Ezt is megöltük, hát ál­landóan gyilkolnunk kell?! — Ez a sorsunk, és ennek már sose lesz vége! — Palma Abbate, veled megyek Afrikába, vagy egye­dül megyek a pokolba! Megsarkantyúzzák lovukat, és kettessével különböző UDR. a nemzetgyűlés legna­gyobb pártja, a maga 180 képviselőjével a kormány mögé sorakozott fel. így az­tán látszólag kényelmes, biz. tos többséggel rendelkezik Chirac. (Aki maga is gaulleista, bár egyesek ezt kétségbe vonják, azok után, hogy a választási kampány, ban a gaulleista jelöltek: Chaban-Delmas és Royer eL lenében tulajdonképpen a független köiztársasági párti Giscard d’Estaing-t támogat­ta.) A gaulleisták azonban az „igen, ha...” jelszóval csak feltételesen akarják segíteni Giscard d’Estaing és Chirac kormányát, csak az esetben tudniillik, ha az nem tagad­ja meg a gaulleizmus politi­kai örökségét. A nagy szavak helyett a franciákat a tettek érdeklik, a kormány első intézkedései. Néhány százalékkal emeli ugyan az a tisztviselők tize. tését (az infláció évi 18 szá­zalékos pénzromlást idézett elő!) Egyébként azonban bérstoppot akar érvényesíte­ni. Egyes árak emelkedését elkerülhetetlennek mondja: a cigaretta és a benzin drágu­lása fogja a legjobban érin. tani az átlagfranciát. Külpolitikai téren is vol­tak nagy szavak: független­ségről és együttműködési készségről a világnak szinte minden országával. Egyelőre a Közös Piac felé fordul az új francia kormány, s a kö­zös piaci partnerek közül is mindenekelőtt az új bonni kabinettel kíván szorosan együtt haladni. A nyugat­európai összefogás próbája már tíz napon belül elkövet­kezik: a NATO ottawai mi. niszteri tanácsülésén kerül­nek össze először Franciaor­szág és az NSZK új képvise­lői, Saucagbargues és Gen­scher az amerikai külügymi­niszterrel, Kissingerrel. ö pedig egy sajtóértekezletén máris közölte: valószínűnek tartja, hogy a kanadai fővá. rosban alá fogják írni az USA és Nyugat-Európa vi. szonyának jövő alakulásáról az elvi megállapodást, az új atlanti deklarációt.. Három az atlanti igazság is? Jól émlókszem rá: ta­valy ilyenkor a koppenhágai ülés előtt volt szó „az új at­lanti chartáról”, aztán a de­cemberi brüsszeli NATO-ér- tekeZleten lett volna esedé­kes az aláírása Harmadik nekirugaszkodásra sikerülni fog? Ha igen. akkor utólag igazolódik, hogy a nyugat­német és francia személyi változásokra ehhez az Egye­sült Államoknak — szüksége volt. irányba indulnak el, Giulia­no bandája felbomlott. A pap megáldotta a halot­takat, és most az asszonyok karéjában rögtönzött temetést rendez. A legsúlyosabb sebesülte­ket fölteszik a buszra, amely nyomban elindul Monreale és Palermo felé. A legközelebbi városkákból érkezett már néhány közüze­mi autó, a többi sebesültet kórházba viszik. Eleonora, a terhes fiatal- asszony férje mellett akart maradni, aki szeretőn-féltőn karolja át, miközben óvato­san vezeti a lovat a hosszú, füves úton. — Hogy vagy, kis boga­ram? Eleonora azonban nem vá­laszol rögtön. Egészen össze­görnyed, jobb karjával vé­dőn átfogja hasát, a ballal a A VILÁG JÖFORMÁN még mindig nem ocsúdott fel abból a fantasztikus for­dulatból, amely az európai földrész legnyugatibb orszá­gában, Portugáliában végbe­ment. Egyik pillanatról a másikra félévszázados, meg­kövesedett fasiszta diktatúra dőlt romba és — a konti­nenshez nem tartozó Izland mellett — Portugália tett Nyugat-Európa egyetlen olyan tőkésországa, ahol a kommunista párt a szocia­listák oldalán helyett kapott a kormányban. Érthető, hogy az esemé­nyek gyors áramlása jófor­mán alig hagyott időt a for­dulat elvi jelentőségének felmérésére és a következte­tések levonására. Annál is inkább, mert az ország ve­zetőinek erőfeszítéseit, egye­lőre az afrikai gyarmati há­borúk felszámolásának súlyos és bonyolult feladatai kötik le. Bármilyen súlyos és ne­héz legyen is azonban ez a feladat, az világos, hogy az afrikai gyarmatok független­né válását nem lehet feltar­tóztatni. S végül is Európa és a világ számára az lesz a politikailag döntő kérdés: miiképpen alakul a helyzet magában Portugáliában? Földrészünk számára ennek rendkívüli jelentősége van, s a helyzet számos vonatko­zásban teljesen új. Portugá­lia NATO-tagállam. amelyet ugyanekkor külön kétoldalú szerződés, az úgynevezett „ibériai paktum” fűzi Spa­nyolországhoz. S miután el­képzelhetetlen, hogy a por­tugál helyzet a jövőben ne befolyásolja a spanyolorszá­gi politikai erők mozgását — ez a hatás a „Franco utáni korszak” közeledtével még fokozódni fog. ENNYIBŐL IS VILÁGOS, hogy Európa demokratikus és haladó erőinek történelmi érdeke a Portugáliában lét. rejött fordulat megszilárdí­tása, sőt: visszafordífchatat- lamná tétele! Ezt a szilárd ulást az első hetek tanúsága szerint két oldalról fenyegetik. Az el­ső, nyilvánvaló és mindenki által megértett fenyegetés: a régi rendszer embereinek le­hetséges összeesküvése. Ép. pen a fordulat gyorsasága és vértelen jellege azt * je­lenti, hogy a nagytőke és a földbirtokosok gazdasági po­zíciói érintetlenek marad­tak; az öt évtizedes, meg­csontosodott fasiszta állam- apparátus kevésbé látványos pontjain még ott ülnek a régi bürokraták. Nehezen tételezhető fel, hogy ezek az ereik valamilyen formában ne tervezzenek ellenakciókat. Különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy a Franco rezsimnek elemi ér­deke lenne egy ilyen reak­ciós fordulat támogatása és minden bizonnyal a NATO stratégiai érdekei is „kon­zervatív stabilizációt” köve­telnének egy dinamikus, ha. ladó Portugália helyett. Társadalmilag és politikai­lag tehát az elsődleges ve­szély a konzervatív reakció 16 sörényébe kapaszkodik. Férje a sebet nézi. Eleono­ra hasát nézi. A golyó a magzatot is érhette. Ám Eleonora fölemeli fe­jét, és könnyes arccal rámo­solyog férjére. — A pici él — mondja —, mozog, érzem. A dzsip beért Monreale el­ső házai közé. Ünnep van: mint minden május elsején, most is Santo Crocifisso ün­nepét tartják A’ körmenet éppen visszatér a templom­ba, itt is száll az ünnepi ének. — Még elérjük a lóver­senyt. — Én rosszul vagyok, na­gyon rosszul, testvér. Me­gyek a kórházba — mondja Pisciotta. Giuliano kikukucskál a ponyva nyílásán, és a zsú­folt utcát látja. Varsóban szombat délelőtt befejeződtek Lengyelország és az NDK párt. és kor­mányküldöttségeinek tár­gyalásai a kétoldalú kap­csolatok további fejlesztésé­ről. a nemzetközi helyzet és a kommunista világmozga­lom időszerű kérdéseiről. A A DIFK és a saigoni kor­mányzat katonai képviselői a jövő héten kedden — több mint egyhónapos szünet után — ismét tárgyalóasztalhoz ülnek. Vo Dong Giang ezredes, a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottsága DIFK-tagozatának helyettes vezetője szombaton Saigon­ban tartott sajtóértekezletén bejelentette: ha a saigoni fél A dzsip befordul egy szűk mellékutcába, igazi nyomo­rult zegzugos szicíliai siká­tor. Megáll egy magányos viskó előtt, mögötte már a narancsligetek kezdődnek. Giuliano gyorsan kiszáll, be­megy a házba, a dzsip to­vábbindul. Gaspare Pisciotta Grado doktor monrealei tü­dőgondozójánál száll ki. A városkából idehallatszik az ünnepi zajok, hangok for­gataga. A bandita az egyik fehér köpenyes ápolónőhöz fordul. — Mondja meg a tanár úrnak, hogy megjöttem a röntgenre. — A tanár úr nincs a kli­nikán. Talán ebédel. Pisciotta felhívja az ápoló­nő figyelmét a zakója alatt rejtőzködő hatalmas pisztoly­ra. — Szóljon a tanár úrnak, hogy Faraci Giuseppe meg­jött a röntgenre — mondja aztán. A rémült ápolónő gyorsan elindul, a bandita pedig be­megy a váróba, és az ablak­ból nézegeti a nyüzsgő főut­cát. És már itt vannak a por­tellai sebesülteket szállító kocsik; hiába .tülkölnek, a nép csak lassan húzódik fél­re. A két autó mögött jön az öreg busz, fájdalmas terhé­vel, a nyöszörgő sebesültek­kel. Pisciotta kinéz az abla­kon, hallja a tömeget: — Honnan jönnek? — Kicsodák? — Mi történt? Hallja a sofőrök és a sebe­sültek válaszait: — Portellából jövünk. — Belelőttek a tömeg’i*; Halottak és sebesültek is vannak. — Kicsodák? Kik lőttek? — Nem lehet tudni. Fönt voltak a hegyen. — Miért lőttek? — Aljasságból. — Halottak és sebesültek is vannak. — Mind jó pianai meg Saa Giuseppe-i keresztény. (Folytatjuk) FELICE CHILANTI s Három zászlói Salvatore Giulianőnak 34 Pálfy József eleget tesz a párizsi béke. IlUl j I HIHI J Ilii 1 i I TilH■W -JA >!• F* I F A V—a ■ I I iH I ■ A.i

Next

/
Thumbnails
Contents