Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

«. «08* KELET-MÄGYARORSZÄÖ 1974. f#ntas ft Szülők fóruma: GYEREKEKNEK Ei! Gyerekeknek fis GYEREKEKNEK !£ Gyerekeknek Kivel barát a gyermekem ? Családlátogatásaimkor mindig feltettem a kérdést a szülőknek: vajon tudják-e kivel — kikkel — barátkozik a gyermekük? Meglepően kevesen tudtak felelni a kérdésre. „Mi nem látjuk, ide nem jár hozzánk senki.” „Laci nem be­szél nekünk a barátairól.” „Katika csak magában sze­ret játszani, nem barátkozós természet!”... ilyen vá­laszokat kaptam. Milyen szomorú dolog, hogy a szülők ennyire kevés­sé ismerik saját gyermeküket. Mert bizony Laci a napkö­ziben az egyik „csapat” főnöke. Erőszakos, határozott egyéniség már hétévesen is, jó szervező, maga köré gyűjti a bátortalanabbakat, rájuk erőlteti az akaratát. De jó is lenne, ha ezt a szülők észrevennék (meglepőd­ve hallgatják a megfigyeléseimről szóló beszámolómat), s ügyelnének arra, hogy kisfiúk szervező hajlama a ser­dülő korban se csússzon félre, nehogy a 6—7 éves „csa­patfőnökéből galerivezér legyen 14—16 éves korában. Mit kellene tenniük a szülőknek? Kicsit érdeklődni és egy-egy vasárnapi kirándulásra meghívni az iskolai barátokat. Közös örömökben, közös szórakozásokban megismerni például Laci csapatának tagjait. Különben is ésszerű, ha az egymással barátkozó gyermekek szü­lei is megismerkednek, mert akkor megállapodhatnak abban, hogy felváltva viszik el túrára a gyermekeket. A Laci-szerű, aktív, határozott gyermekeket ajánla­tos valamilyen csoportos sportba beszervezni. A közös játékban megtanulja, hogy ő csak egy tagj3 az együt­tesnek. s nem mindig az ő akarata jut érvényre. Ez jó irányban alakítja a személyiségét, s az uralkodásra, „el­nyomásra” hajlamos emberkében szép lassan kifejlőd­nek a közösségi érzés alapjai. Kati mamájának a szavai megmosolyogtattak. Még, hogy ő magában szeret játszani, nem barátkozós ter­mészetű? Csak látná az édesanyja, hogy milyen önfe­ledten, elmerülten játszik a szabad foglalkozásokkor! 3—4 kislánykával hol babalakást rendeznek be képze­letbeli bútorokkal, hol társasjátékot játszanak kedvesen és kitartóan. Bizony, Kati édesanyja meghívhatná néha a kispaj­tásokat egy kis játszásra. Meg is kérdezem, miért nem teszi. Válasza megdöbbent. „Van nekem elég dolgom a takarítással, még más gyereke után is rakjam rendbe a lakást?” — mondja, és nem gondol arra, hogy jó lenne már ebben a korban megszoktatni a kislányt arra, hogy otthon érezze a legjobban magát. Inkább adódjon egy kis többletmunka, mintsem, hogy Kati csak „házon kí­vül” keresse az örömöket, a találkozást a kis barát­nőkkel. A sok meglátogatott család között persze akadt szép számmal olyan is, akiknél jó példákat láttam. Gabi édesanyja háromgyermekes, egyszerű asszony. A kislány késői gyermek, két nagyobb testvére — egyik fiú, a másik lány — 6—8 évvel idősebb. Az anya nagyon okosan gondolkozik., Vétt lemezjátszót, magnót, á rádió és a, tévé' mgllé. Keservesen nyögte ki oz OTP-részlete- ket, de — mint mondta — azt szeretné, ha az ő serdülő gyermekeit itthon tartaná azzal, hogy zenélhetnek, tán­colhatnak, magnózhatnak, hívhatnak magukhoz pajtá­sokat. „Inkább többet dolgozom rájuk — mondta — mintsem el csavarogjanak. Így legalább látom, kivel ba­rátkoznak.” Hasonló jó példát többet is tapasztaltam, mégis ezt- említettem meg, mert Gabi szülei nagyon magas szinten vizsgáztak nálam és gyermekeik a többi pedagógus­nál is. Tanuljunk tőlük! Ismerjük meg gyermekeink bará­tait, óvjuk őket a rossz, a káros hatásoktól, szervezzünk otthoni, kiránduló, sport- és játékprogramokat, hogy gyermekünk velünk, a közelünkben érezze jól magát. Dr. Gergely Károlyné „Sztárok66 a rovarházban Kevés olyan gyerek akad, aki ne gyűjtött volna boga­rakat, rovarokat, és nem­csak azért, mert ez hozzá tartozik a biológia tanulásá­hoz, de sokan szeretik fi­gyelni mozgásukat, formá­jukat. színeiket. Azt hiszem ezek. a gyerekek nagyon irigylik Szálkái Józsi bácsit, a budapesti Állatkert ro­varházának vezetőjét. — Itt, ahogy körülnéztem, nagyon sok olyan bogarat, rovart láttam, amely Euró­pában nem található. Ezek­hez bizonyára külföldi gyűj- tőutak alkalmával jutottak hozzá? — Igen. Vannak olyan példányok is, amelyeket vá­sároltunk vagy cseréltünk, de természetesen nagyon sokfelé járunk gyűjtőutakra. Én pél­dául most megint Egyiptom, ban voltam. Szkarabeusz», kát. tüskés gyászbogarakat, skorpiókat, vándorsáskákat hoztam magammal, hogy egynéhányat említsek a gaz­dag zsákmányból. Kb. 15 ezer forint értékű állattal gazda­godott a gyűjteményünk. Ka. író, Alexandria, Memphis, de egész Egyiptom rovarvilága igen érdekes. — Hogyan végzi egy ro­vargyűjtő tudós, például ön a munkáját? Milyen felsze­relésre van szüksége? — A gyűjtés mindig egye­di. Tehát kézzel vagy csi­pesszel, egyenként szedem össze az állatokat. Skorpió- fogáshoz kb huszonöt centi­méter hosszú csipesz szüksé­ges, mert a marása halálos. Ezeket a veszedelmes álla­tokat nem nehéz megtalálni. Az emberlakta helyeken elég felemelni a köveket, fatus- kókat vagy egy néhány perc­re levetett cipőt, s alattuk majdnem mindig ott lapul egy skorpió. A szkarabeusz a teve- vagy szamárlegelő­kön található. Zöldséges kertek, cukornádültetvények nem szívesen látott vendégei a vándorsáskák. Igen nagy pusztítást okoznak és nehéz ellenük védekezni, csak a rovargyűjtő örül neki. — Ezt a rengeteg állatot elég nehéz lehetett hazahoz­ni. Hogyan szállította őket? — Nagy részük bőröndben utazott, sőt egy csapat ván­dorsáskának már csak egy szatyorban jutott hely. A Ferihegyi repülőtéren ez egy kis bonyodalmat is okozott, mert a vámnál feltett kér­désre, hogy „Mit tartalmaz a kézi poggyásza?” természe­tesen azt feleltem, hogy ván­dorsáskákat. A vámtiszt nem akarta elhinni. Kinyitotta hát a csomagot... — Mi lesz itthon az új „lakókkal”? — A legérdekesebb példá­nyokkal természetesen külön foglalkozunk. Megfigyeljük szokásaikat, viselkedésüket, hogyan növekednek, fejlőd­nek. Ezek a rovarkutatás „sztárjai”. Filippinyi Éva TÖRD A FE IED ( Vízszintes: 1. Megfejtendő (hatodik négyzetben GY). 6. Gally. 7. Fogoly. 8, Zamat. 9. Omla- dék. 11. Középen érzik!!! 12 Csak fél hencegés! 14. Ki­rályi méltóság jelképe. 16. Kiporcióz. 18. Dúdolgató szócska. 20. Talál, 21. Nikkel vegyjele. 22. .. .-lom. 24. Némán nyit! 25. Férfinév. 27. A csík. 23. ... majom. 29. Költői műfaj. Függőleges: mai 149, 14. Évszak. 15. Tárva. 17. Bátorkodik. . 19. Ismert Verdi-opera. 21. Meg­fejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 23. Tészta tölte­lék. 24. Nitrogén, szilícium vegyjele. 26. Személyes név­más, de római szám is. 27. Rangfokozatot jelöl, bizonyos főnevek előtagjaként. Megfejtendő: Júniusban kezdődött az immár hagyó-" mányos . .. vízszintes 1., függ. 21. rendezvénysorozat. Múlt heti megfejtés: KÖ­ZELEG MÁR A VAKÁCIÓ. 1. NGOE. 2. Európai nép. 3. Pakol. 4. Háziállat. 5. Sertés. 6. Hirtelen magasra emelkedő folyószint. 10. Ma­gyar Népköztársaság betűje­le. 11. Azonos betűk. 13. Ró­KŐnyvjutalom: Gazdag Zsolt Nyíregyháza. Zemlényi Miklós Mátészalka. Szilágyi György Napkor, Pásztor Ist­ván Mérk és Takács Editke Nagykálló. A TEJ ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG! (MTI foto - KS) — Péter, ki a leglustább az osztályotokban? — kérdezi az apa. — Nem tudom, papa. — Nos, például amikor mindenki ír, ki ül és nézi, hogy a többi hogyan dolgo­zik? — A mi tanítónk, papa. ★ — Hogyan működik a tranzisztoros rádiód? — Mint a mozdony!..! Fütyül minden állomáson. Sanyi idegesen jött haza az iskolából. Kivette a táská­jából az ellenőrzőkönyvét és leült az asztalhoz. — Mit csinálsz, Sanyi? — kérdezi Julika. — Miért ja­vítod át a hármast ötösre? — Kellemes meglepetést készítek a mamának. ★ — Az ön fia követ dobott az autómra ... — És eltalálta? — Nem. — Akkor az nem az én fiam. Úttörő­posta Kiss Gabriella csapattit­kár és Mészáros Mária csa­pattitkár-helyettes (a tisza- löki 1172. számú II. Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai) beszámolójából: .,Út­törőcsapatunk minden év­ben a gyermeknapon rende­zi meg a kisdobos, és úttö­rőavatást. Tréfás versenyek­kel kezdtek a kisdobosok, majd ünnepélyes csapatgyű­lés következett. A pajtáso­kat Görbedi Miklós szakfel­ügyelő avatta fel és sor ke­rült a zászló átadására. Har­gitai Ilona, a nyíregyházi já­rási úttörőtanács elnöke át­nyújtotta a megyei elnökség dicsérő oklevelét és csapa­tunk vezetői átadták a „Ki­váló kisdobos” és „Kiváló út­törő” címeket Tömöri Sán­dornak és Szőke Juditnak. A Tiszalöki ÁFÉSZ ajándékok­kal lepett meg bennünket, majd játékos versenyeket láthattak a szülők, valamint a nyírteleki honvédség be­mutatóját.” Barna Júlia, az úttörőta­nács titkára (a nyírmihálydi 2829. számú Ady Endre úttö­rőcsapat) a következőket ír­ta levelében: „Csapatunkkét évvel ezelőtt „Kiváló úttörő­munkáért” kitüntetést ka­pott, s ez évben pedig el­nyertük az országos úttörő­elnökség Vörös Selyemzász­laját A® ünnepélyes csapat- gyűléstv.május 25-én rendez­tük. Éz alkalommal adta át dr. Albert Béláné, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége or­szágos elnökségének tagja a Vörös Selyemzászlót. Na­gyon örültünk e magas ki­tüntetésnek. A osapatgyűlés végén Valigurszki Antalné csapatvezető értékelte a ra- jok, őrsök és tagjaik mun­káját. majd három tanuló kapott „Kiváló úttörő” és egy „Kiváló kisdobos” ki­tüntetést. Dicsérő oklevelet nyújtottak át Barna Júliá­nak, kulturális tevékenysé­géért és kétéves úttörőta­nács-titkári munkájáért, to­vábbá 13 úttörőnek és 4 kisdobosnak. Dicséretet kap­tak mindazok, akik részt vettek a megyei szaktárgyi versenyen, a járási összetett honvédelmi versenyen, az éneklő rajok vetélkedőjén, valamint a vöröskeresztes já­rási versenyen. A csapat minden tagjának emlékeze­tes lesz ez a nagy örömmel eltöltött gyermeknap, s to­vábbra is úttörőkhöz mél­tóan fogunk dolgozni.” Tizenegy negyedik osztá­lyos, jármi-paposi általános Iskolás pajtástól kaptuk « következő levelet: „Június 2-án délután adták át a központi iskola mellett az úttörő sportkombinátot és játékparkot. A két község iskolás tanulói sok társa­dalmi munkával járultak a kombinát megépítéséhez. A jármi Alkotmány és a papo- si Esze Tamás termelőszö­vetkezetek pedig több ezer forint értékű sportszereket, játékokat vásároltak és nem maradt el a szülők, a KISZ- szervezetek, a sportkörök támogatása sem. Lehet majd kéziiabdázni. röp- és kosár­labdázni, de van kisfoci. és teniszpálya, hinták, különbö­ző játékszerek. Az avatáson sportbemutatót tartottunk, kézilabda- és kisfoci-mécs­esét játszottunk és a köz­ség labdarúgócsapata bajnor ki mérkőzésén fogadta Nyír­meggyes labdarúgóit. A ré­gen várt sportkomhinát ég játékpark nagy örömet fog szerezni minden tanulónak.” A sakkjáték Perzsa mese Perzsiában egy időben na­gyon hatalmas herceg ural­kodott, akiben szörnyű gőg pöffeszkedett. Hiába intet­ték a tanácsadói, hogy fé­kezze a gőgjét, a herceg rá­juk se hederített. Ez a her­ceg azt állította magáról, hogy ő tud az országban a legjobban mindent. Senki őt semmiben felül nem múlja. — No, jöjjön valaki, aki jobban tud sakkozni, mint én — verte a mellét. A nagy szavakra beállí­tott a trónterembe egy bar­na arcú, kedves mosolyú fia­talember. — Ha úgy akarod, felsé­ges herceg, én kiállók ve­led sakkozni. A szolgák azonnal asztalt, széket meg sakktáblát hoz­tak. Alig egy óráig tartott az izgalmas játék. S az is­meretlen fiatalember ala­posan megverte a dölyfös uralkodót. — Legyőztél — mondta a herceg. — Három kívánsá­god közül egyet teljesítek. Add elő a három kívánságo­dat. — Ó uram, királyom, nem tudom, teljesíted-e valame­lyiket. — Csak add elő bátran. — Első kívánságom, menj végig a város főutcáján és hányj közben cigánykereket. A herceg mélyet sóhajtott. — Ezt a kívánságodat nem teljesíthetem, fiam, mert a népem előtt nevetségessé válnék. — A második kívánság. Tégy a sakktábla első koc­kájára két szem búzát. A következőre szorozd meg ön­magával az előző kockán lé­vőt. S így minden kockáid szorozd meg önmagával az előbbi kockán lévő mennyi­séget. Az uralkodó számolni kez­dett. S aztán ráripakodott a fiatalemberre: — Emberséges kívánságod legyen, te gazember. Hisz ha eleget tennék a kívánságod­nak, koldussá válna a né­pem. Egész országomban nem terem annyi búza, amennyit te követelsz. Na, halljam az utolsó kívánságo­dat. De ha a kívánságod tel­jesíthetetlen lesz, karóba hu­zatlak. — Feleségül kérem a lá­nyodat. — Hogy merészeled a lá­nyomat megkérni? Ki volt az apád és ki vagy te? — Disznópásztor vott az apám. S amikor én még nem voltam a világon, sem pe­dig a király kisasszony, te- kegyelmed ott lovagolt az arany hegy oldalán, ahol a disznók legeltek. S megbot­lott a lova lába. Ki is törte volna tekegyelmed a nya­kát, ha az édesapám oda nem ugrik s meg nem ránt­ja a lova zabláját. S akkor megígérte tekegyelmed. ha lánya születik, édesapámnak meg fia, hozzáadja a disznó­pásztor fiához a lányát. Most a jussomat kérem. A herceg emlékezeti az ígéretére. S mivel tetszett ne­ki a fiatalember, megtette herceggé és a sakkjáték mi­niszterévé, s hozzáadta fele­ségül a leányát.,. Franciából átdolgozta: ölbey Irén

Next

/
Thumbnails
Contents