Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

tfTÍ. Június 8. *tt.t!T-WA«TAKÖRSZA« HÉT VÉCÉN Lövöm Szűkebb pátriánkat is mindinkább felfedezi a nagy­világ. Ez nemcsak abból tűnik ki, hogy viszik almánkat külföldre, akárha cukor volna, vagy hogy az idei hús- vétón is sereg olasz gyerek toporzékolt Rómában, ami­ért neki már nem jutott a mi pecsenyebárányunk húsá­ból egy deka sem. Fel vagyunk immár fedezve a túris­ták által is, akik a nagy nyugati utazási irodáknál sor- « bánátinak, csakhogy bejuthassanak egy hozzánk induló csoportba. Cseppet sem csodálkoztam mindezen még az első hallásra sem, hiszen a szép Tisza-kanyar, sok érté­kes műemlékünk, vagy arborétumunk igazi csemegét ígér minden hozzánk zarándokolónak. Azon viszont valamelyest meglepődtem, hogy a francia, a német, a holland, vagy a finn túristák újab­ban azért sietnek hozzánk lóhalálában, hogy kedvükre kilovagolják magukat. Némi nosztalgiával idéztem fel magamban dicső eleinket, akik annak idején végigüge1- ték csaknem egész Európát; igaz, nem a természeti szépségekért, hanem egy kis zsákmány reményében, mivel akkor még Hegyeshalomnál nem volt vámvizsgá­lat Mondom, akkor még a mieink mentek nyugatra lo­von, most pedig nyugatról jönnek hozzánk lóra. Felte­hető, hogy jó lovasok hírében állunk még mind a mai napig, s most a túristák a helyszínen szeretnék tanul­mányozni egy igazi lovasnemzet műhelytitkait. Bár meglehet, hogy ők puszta szórakozásból teszik mindezt, azért sose lehet tudni! Meglepő számomra ez a friss értesülés, mert már úgy hittem, nálunk végképp leáldozolt a lóágazatnak. A lódobogást felváltotta a traktorok dübörgése, a nyerítést a maszek kocsik dallamkürtje s a mai lóerőket már ko­rántsem zabból, hanem extraszuper benzinből nyerjük. És lám, mi a valóság: nem kopott meg teljesen a mi lóhírünk, a nyugatiak a kemény valutát sem sajnálják a lóiskolai tandíjra, csakhogy tőlünk tanulják meg a lovaglás magasiskolájá1. Hát nem mondom, azért akad néhány elsajátítani váló. Itt van mindjárt a kezdet: nem mindegy, hogy a lovas hogyan üli meg a loxPt. Akad ugyan egynémely reménytelen eset, amikor egyesek fordítva ülnek Tel a lóra és nem látnak előre, de ez csak kivétel. Inkább az figyelhető meg gyakorta, hogy egyesek mihelyt tehetik, felpattannak a lóra és úgy vágtatnak, mintha az egész élet egy lóverseny volna. Hiába akarják leszállítani őket, szorítják a kantárt, mert szeretik nyeregben érezni magúkat. Legszívesebben ott ennének, aludnának, s ha valaki szól hozzájuk, lóhátról válaszolnak. Mindez, azt hiszem, máris elég bizonyíték arra, hogy gondosan ápoljuk népi hagyományainkat. Nem mondom, néha előfordul, hogy egyik-másik lovas lebukik, ami gyakori eset még a hivatásosak versenyén is. Ez vi­szont a legkevésbé bizonyítja, hogy a lovagló készségé­vel van baj, legfeljebb arról lehet szó, hogy az illető rossz lóra tett szert Csakhogy ez sem egyszerű! Tudni­illik annyi igaz a lóágazat válságából, hogy manapság már nincsenek nagyhírű lóvásárok, ahol az ember tet­szése szerint válogathatna a telivérek és a gebék kö­zött. így mindenki olyan lóra ül, amilyen éppen van. Van, akinek jó hátasló jut: ez nem gyors, de meg­bízható. erős. Akad, aki kecsesebbre tesz szert, amit óvni kell még a szellőtől is. De mit kezdjen az, aki csak zörgő csontéra kapaszkodhat fel, hogy a vak lóról ne is beszéljünk! S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy valamennyi lónak négy lába van, mégis megbotlik, csoda-e, ha egyesek hamarabb repülnek a nyeregből. Persze, azért egy és más a lovason is múlik. Nem tudom, látták-e már, hogy lovas nemzetünk egyes tagjai milyen óvato­san baktatnak, éppen csak — kocognak, nehogy egy óvatlan pillanatban, baleset érje őket. Aztán ugyanők egy idő után a kelleténél is nagyobb vágtába kezdenek, mindenKH te akarnak körözni a pályan s ezért csapkod­ják jobbról, balról a szegény állatot. Amikor pedig ész­reveszik, hogy az állat nem gép, már késő, akkor már átesnek a ló másik oldalára. Ezek a példák persze csak arra valók, hogy el ne bízzuk túlságosan magunkat. Történelmünk során elő­fordult már, hogy nemcsak az idegentől, hanem saját magunktól is megpróbáltuk eltitkolni gyengeségünket. Emlékezzünk csak aranylábú gyerekeinkre, aki — akár­csak egyszer már megnevezett elődeink a lóval — egy ke­rek labdával elindultak nyugati portyára és ámulatba ej­tették a futballpályán az egész világot. Később azt hit­tük, ebből az aranyfedezetből örök időkre eltengődünk. Tévedtünk. Most, hogy lovashírünk szárnyal országhatá­rokon át, nem eshetünk újra a saját csapdánkba. Az alapoknál kell kezdeni a helyzetelemzést: lenn a pa­tánál, a keselylábnál. Nehogy előforduljon: futás közben leesik a patkó­Mert ez csak annak szerencse, aki megtalálja. Angyal Sándor Tárlat tanulságokkal A közelmúltban rendezték Nyíregyházán a román kép­zőművészek tárlatát. A szín­hely a városi művelődési köz­pont volt. A művészi élmény és érdekesség kellő méltatás­ban részesült, viszont alig esett szó néhány rendezési dologról, amit utólag is ér­demes szóvá tenni, éppen tanulságai miatt. Az egyik: a kiállítás nem addig volt nyitva, mint ameddig a falragaszok ígér­ték. Ha ehhez hozzávesszük, hogy meghosszabbításról is esett szó, úgy még kedvezőt­lenebb a kép. (Csupán záró­jelben: a kritikát írót szépen bezárták a képek közé, s csak a takarítónőnek adott kopogó jel után engedték ki, mert már más nem volt ügyeletben). Ennek az esetnek is volt •ka, nevezetesen az, hogy az említett napon a kiállítóte­rem délután négykor bezárt, mondván lejárt a munkaidő. Hogy a meghívók előre azt ígérték: a tárlat mindennap 10-től 18 óráig látható, azt a művelődési központ úgy lát­szik elfeledte. Tanulságok: egy három na­pig nyitvatartó kiállítás köz- művelődési eredményessége vitatható. Továbbá: a nyitva­tartási idő, amit a plakát ígér, kötelez. A harmadik: egy művelődési intézmény merev hivatali bürokratiz­musa a munkaidő értelmezé­sében egyszerűen abszurdum. Gondolkodni kellene talán azon: van-e olyan hely, ahol nem jár le a munkaidő négykor, s máskor oda szer­vezni egy-egy tárlatot. Mert így: ez a kiállítási forma egyszerűen képmutatás, (bür­get) Mnnkaido'Ciőkkentés a belkereskedelemben 2. Alkalmazkodni a forgalomhoz Vaskos tanulmánykötegek fekszenek a Belkereskedelmi Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, dr. Makay Istvánná asztalán. E tanul­mányok több éves kutató­munka eredményei és céljuk az volt, hogy felméréseik alapján tudományos módsze­rek segítségével adjanak út­mutatást a belkereskedelmi dolgozók munkaidő csökken­tésének végrehajtását segítő szervezési intézkedésekhez. $ Éjszakai műszakkal nem megy A megoldandó feladat bo­nyolultságát egyetlen megál­lapítás szemlélteti: a dolgo­zók munkaidejét úgy kell csökkenteni, hogy ez ne rontsa a lakosság ellátásának színvonalát. Szervezési és munkaügyi intézkedések va- valamint a technikai fejlesz­tés jelenti azokat az eszközö­ket, amelyekkel e cél elér­hető. A Belkereskedelmi Ku­tató Intézet felmérésének egyik része a kereskedelmi hálózatra, a másik pedig a vendéglátó iparra vonatkozik. A kereskedelmi ágazatban a becslések szerint, mintegy tízezer ember évi munkájá­nak megfelelő kieső időt kéül pótolni. A tanul­mány leszögezi, hogy a bel­kereskedelem sajátosságai miatt a kieső idők 30 —40 százaléka csak új munkaerők beállításával pó­tolható, de a fennmaradó na­gyobb rész megfelelő intéz­kedésekkel, a dolgozók szá­mának gyarapítása nélkül is előteremthető. Ez azonban csak nagyon gondos munkával érhető eL A kereskedelemben ugyanis a munkaidőnek alkalmaz­kodni kell a vásárlók igé­nyeihez. Nem lehet mondjuk éjszakai műszakot szervezni a kieső idő pótlására. Vagy: hiába várja például akár tíz eladó is a vevőket, olyan idő­ben, amikor kicsi a forga­lom, mert ugyanaz a tíz el­adó esetleg egy félórával ké­sőbb már megszakadva sem győzi a boltot hirtelen ellepő vásárlók kiszolgálását. A hét napjait figyelve még jelentősebben kihasználható forgalom ingadozásokat talá­lunk, mivel szombaton a hétfői /eladásokhoz képest csaknem 71 százalékos a nö­vekedés, kedden kisebb, a hét többi napján pedig na­gyobb az üzletek igénybevé­tele, mint a hétfői forgalom. Négyórás munkaidőben dol­gozó, illetve részmunkaidő­sök alkalmazása hasznosan segíti a forgalom igényeinek követését, így ez a megoldás is fontos szerepet játszik. Egy olyan üzletben, ahol sok eladó dolgozik, megfele­lően lehet variálni, de a kis létszámú, és főleg az egysze­mélyes boltok esetén erre aligha van lehetőség a mun­kaidő csökkentésekor. Az ilyen üzleteknél a 44 órás munkahét bevezetése bonyo­lultabb, de nem megoldha­tatlan ; például mozgóboltok beállítása sok helyen segít­het. Egy mozgóbolt nagyobb terület áruellátását végezhe­ti úgy, hogy mindig azon a helyen posztói, ahol a sza­badnap miatt a kis üzletek zárva tartanak. A mozgóbol­tok meglehetősen költsége­sek, de munkábaállításukra az eddiginél fokozottabb mér­tékben lehet számítani az el­következendő években. Vendég nélküli vendéglátók A vendéglátóipar területén végzett felmérő munka is ér­dekes, hasznosítható megfi­gyeléseket eredményezett. Megvizsgálták például az egyik városi eszpresszó ter­helését. A reggel 8-tól este 11 óráig nyitva tartó üzlet­ben azt tapasztalták, hogy a reggeli órákban a forgalom­hoz képest több este pedig ahhoz mérten kevesebb szá­mú személyzet szolgálja a vendégeket. A vendégnélküli vendéglátók luxusa így csúcsidőben vendéglátók nél­küli vendégeket eredménye­zett. A meglevő létszám nö­velése nélkül a munkaidő­beosztást úgy alakították ki, hogy a nyitva tartás minden órájában a forgalomnak éppen megfelelő személyzet tartózkodjon a presszóban. A dolgozók munkakezdésé­nek ideje így változatos lett, különböző időpontokban kezdték munkájukat, na­gyobb kényelmetlenségek nélkül bevezethető lett a rö- videbb munkaidő, és ugyan­akkor a kiszolgálás színvo­nala is javult. Ha egyes vállalatok saját erejükből nem tudják meg­oldani a szükséges szervezé­si problémákat, akkor ké­résükre a minisztérium szer­vezői csoportok kiküldésével nyújt nekik segítséget. Gépek 200 millióért A szervezési intézkedések mellett — amint azt már bejelentették — a kormány központi támogatást is nyújt a belkereskedelemnek a munkaidő-csökkentéssel kap­csolatos feladatok megoldá­sához. 1974-ben 185 millió forintos keret áll a tárca rendelkezésére, amelynek egy részét munkaügyi célok­ra, jelentősebb hányadát pe­dig technikai eszközök be­szerzésére fordíthatják. A technikai fejlesztéssel a kereskedelmi munka haté­konyságát kívánják növelni. Támogatják az alapból a munkaerő megtakarítást eredményező, munkát köny- nyítő gépek beszerzését még­pedig úgy, hogy a pénzt pá­lyázat útján kérhetik a vál­la***, éa ha m Hrdés és* szerűnek minős® akkor a beruházási költségek 50 szá­zalékáig az állam támogatást nyújt. Így ebben az évben az állami támogatást is beszá­mítva 200 millió forint érté­kű gép- és műszaki berende­zés állítható munkába a ke­reskedelemben. Az anyagmozgatás terén a konténerek fokozottabb al­kalmazására számítanak, ösztönözni kívánják az elő- recsomagolást végző gépek munkábaállítását. 1973-ban a forgalomba kerülő burgonya 15 százaléka, a zöldség kh. 20 százaléka, a gyümölcs ne­gyed része, a vöröshagyma 14 százaléka került előrecso­magolva — tehát a kiszolgá­lást gyorsítva — forgalomba. 1974-ben e cikkek mindegyi­kénél 20 százalékkal kell nö­velni az előrecsomagoló» mértékét. Megfelelő eszközök alkalmazásával gyorsabbá válik a szeletelés és a mérés az élelmiszerüzletekben Ke­reskedelmi berendezések, így hűtőpultok és egyéb pultok számának a növelése, vala­mint az önkiszolgáló boltok arányának emelése is javítja a hatékonyságot. A vendéglátóipar haté^ konyságát alapanyag-előké­szítő gépek és központi elő­készítő üzemek növelik. Mód van az idén a vendéglátóhe­lyek, éttermek, szállodák ta­karítását könnyítő és gyorsí­tó gépek beszerzésére, és új­fajta megoldással kívánják javítani a sörellátást. A kereskedelmi-hálóza# az elmúlt években az or­szág minden megyéjében je­lentősen fejlődött. 1965-hez képest a megyeszékhelyeken több mint 130, más városok­ban több mint 140 százalék kos a bolthálózat növekedé­sének mértéke. Zala,Szabolcs^ Somogy, Heves, Győr, Csong- rád és Bács megye még aa országos átlagnál is jobban fejlesztette kereskedelmi há­lózatát. A negyedik ötéves tervben a fogyasztási cikk kereskedelem mintegy 13,5 milliárd forintot fordít a- fejlesztésre. Ilyen jelentős beruházásokra most kerülhet először sor és ez a tény jel­zi. hogy népgazdaságunk ere­jéhez mérten egyre többet fordít a kereskedelmi ellátás színvonalának emelésére. ,. .káétól ak&ció! Vakációi Félezer szabolcsi általános iskola és középfokú intéz­mény több ezer tantermé­ben díszük ma ez a felirat a táblákon. Ez az utolsó ta­nítási nap utolsó írásos fel­adata, amit olyan buzgón ké­szítenek. díszesen, derűsen. A 17 ezer szabolcsi kis- óvodás már régebben vaká­ciózik, számukra a június csak játék és szórakozás volt. Az oktatás, az iskolára felkészítés itt hamarabb be­fejeződött, a kisebbek már mind a 267 óvodában a Já­tékok fölött uralkodnak. A hetvennyolcezer általá­nos iskolás most az év végi értesítőket várja, izgalom­mal. s mégis könnyebb szív­vel, hiszen most először nem nyomaszt az átlag, nem kell még a tanévzárón Is a tizedesek sillabizálásával tölteni az időt, nem. is szól­va az otthoni magyarázko­dásokról. hogy az úgy volt, hogy... A nyolcadikosok, lehetnek úgy tízezren, már kicsit előre Is néznek, szá­mukra a tanév vége egy új korszak kezdete: készülődés a közép- és szakmunkás- képzőbe. esetleg a munka­helyre. be a gyermekeken kívül vakációt kiált 2787 lei­nőtt is, főleg munkások, akik a dolgozók iskolájában tesz­nek pontot egy tanév végé­re, amely számukra a több tudást, a nagyobb lehetősé­get helyezi kilátásba. Ki­ürülnek a tanyai kollégiu­mok. mind a nyolc, és 1310 gyermek hazamegy a nyár­ra, hogy élvezz® az otthon melegét, vagy éppen hogy dolgozzék. A szabolcs-szatmári 29 középiskolában H ezer 408, a 12 szakmunkásképző inté­zetben 9852 diák számára ér véget az 1973—74-es tanév. A két és fél ezer érettségiző már túljutott az akadályo­kon, és elkészítette az egye­temi felvételivel azonos írás­belit az az ezer diáklány és fiú, aki így adott számot matematikai és fizikai isme­reteiről. A maturandusok szabadon választhattak a tantárgyak közül, és élvez­ték az új módit. Számukra most a továbbtanulásról döntő szó, vagy éppen a munkakezdés jelenti a fáty­lat a nyári nap előtt. S a többiek, nos. a szakmunká­sok egy rövid szusszanó« után a munkahelyekre men-' nek, hogy bizonyítsanak, s a még iskolában maradók épí­tőtáborban. kiránduláson, ország- és világjárás köz­ben szereznek élményt, töl­tődnek új energiákkal. A főiskolákon még tart a vizsgaidőszak. Vannak, akik a bokrok közt bújnak köny­veikkel. mások a folyosón izzadnak, kezükben a lecke­könyvet szorongatva. A ta­nárképzőn több mint két­ezer nappali és levelező hallgató abszolválja vizs­gáit, a mezőgazdasági főis­kolán félezren. A leendő ta­nárok, tanítók, óvónők kö­zül sokan már féllábbal jö­vendő iskolájukban állnak; hogy a következő tanévben már ők adjanak tudást, kér­jenek számon ismeretet, ne­veljenek jóra. De fellélegzik a vakáció­ra a megye hat és fél ezer pedagógusa is. A nyár számukra elsősor­ban pihenés, de egyben fel­készülés is. Hisz’ a hivatás­tudó nevelő egy pillanatra sem tud elszakadni az isko­la bűvkörétől és bízváiiii sokan lesznek a nyáron, akik amíg megérdemelt sza­badságukat töltik, törik a fejüket: hogyan lehet majd még jobban, hatékonyabban foglalkozni a gyermekekkel. És végül essék szó a szü­lőkről is. Számukra a vaká­ció örömet és gondot is je­lent. Örömet, mert remélhe­tően több idő marad arra, hogy gyermekükkel foglal­kozzanak. De lesz, akinek gond: mit csinál a gyermek nyáron? Hol játszik? Hol eszik? Hol szórakozik? Nos. az utolsó tanítási napon újra kiderül: a 125 ezer gyermek és fiatalon kívül *zinte alig ahad vala­ki, akit ne érintene a nyári szülét. KtfM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents