Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-06 / 130. szám
I. oldal KÉLéT-MAGYARORSZA<3 íffl. fdnYwmi Honecker Varsóba érkezett Napirenden a kétoldalú együttműködés Erich Honecker. az NSZEP KB első titkára vezetésével szerdán lengyelországi hivatalos baráti látogatásra Varsóba érkezett az NDK pártós kormányküldöttsége. A német vendégeket a re- V ' őtéren Edward Gierekkel. a _.EMP KB első titkárával az élükön a lengyel párt és állami élet vezetői fogadták, s a főváros utcáin százezres tömegek köszöntötték. A két ország vezetői mostani tárgyalásainak napirendién — az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően — a bilaterális együttműködés eredményeinek értékelése, a soron lévő legfontosabb teendők meghatározása, valamint néhány nemzetközi kérdés szerepel. A látogatás jelentőségét hangsúlyozva a Trybuna Ludu szerdai számában kiemelte. hogy a legutóbbi években különösen gyors ütemben fejlődtek Lengyel- ország és az NDK gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai. Kétoldalú árucsereforgalmuk értéke tavaly meghaladta az 1 milliárd rubel értéket, amit eredetileg csak 1975-re irányozak elő. Eddig több mint 160 ipari kooperációs és termelésszakosodási szerződést kötöttek egymással. Ezek alapján több mint 2000 lengyel és NDK- beli üzem és kutatóintézet működik együtt. Igen élénkek a kulturális kontaktusok, s évente kölcsönösen 7—8 millió turista cserelátogatására kerül sor. „Nem kétséges — írta a Trybuna Ludu —. hogy Gierek és Honecker elvtárs, s pártjaink és államaink más vezetőinek mostani megbeszélése fontos állomás lesz barátságunk erősítése és sokoldalú együttműködésünk további fejlesztése útján.” Migyar vezetők üdvözlő távirata a DIFK megalakulásának 5. évfordulója alkalmából DR. NGUYEN HUU THO úrnak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület elnökének; HUYNH TAN PHAT úrnak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökének. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, valamint az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek, s önökön keresztül a hős dél-vietnami népnek. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya az elmúlt öt év alatt bebizonyította, hogy méltón képviseli a dél-vietnami nép igazi érdekeit a békés, egyeséges, független demokratikus Vietnam megteremtéséért vívott harcában. A hős vietnami nép történelmi vívmányát, a szocialista országok, a nemzeti felszabadító erők, az egész haladó emberiség közös győzelmét jelentő párizsi megállapodás aláírása óta eltelt időszakban önök nagy erőfeszítéseket tettek a háború utáni élet újjászervezésére, s aktív tevékenységet fejtettek ki a béke megszilárdításáért Dél-Vietnamban. A dél-vietnami helyzet normalizálásához való újabb jelentős hozzájárulásként értékeljük és teljes támogatásunkról biztosítjuk a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának az 1974. március 22-én közzétett konstruktív javaslatát. Ismételten biztosítjuk önöket és önökön keresztül a Délvietnami Köztársaság népét, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is — erejéhez mérten — minden segítséget megad a béke, a szabadság és a függetlenség biztosításáért, a dél-vietnami nép előtt álló legfontosabb feladatok megvalósításáért folytatott áldozatos harcához. Budapest, 1974. június 5. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. PRAVDA: Erősödő egység A Pravda az 1969-es nemzetközi kommunista és munkáspárti értekezlet ötödik évfordulójával kapcsolatos szerdai szerkesztőségd cikkében hangsúlyozza: Az elmúlt évek eseményei meggyőzően bebizonyították, hogy a kommunista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozása nemcsak újabb szakaszt jelentett a kommunista mozgalom fejlődésében, hanem történelmi szerepet játszott az egész emberiség életében is. az egyik fontos tényező volt, amely előmozdította azt a jelenlegi fordulatot, amely a nemzetközi eseményeket a népek szempontjából kedvező mederbe terelte. A gyakorlat bebizonyította — folytatódik- a cikk — hogy az értekezlet alapvető értékelései és következtetései helyesek, hogy hatékony az értekezleten elfogadott egységprogram, amely az élenjáró társadalmi erők akcióit határozza meg az imperializmus ellen, a békéért és a népek biztonságáért folytatott harcban. Történelmileg rövid idő alatt sikerült hatalmas eredményeket elérni az antiimperialista küzdelem alapvető irányzataiban, amelyeket az értekezleten megjelöltek. B tengerparttól egy ágyúlövésre H-TTríJ ~^iar • • iV - v >■». - ••*»***•*;**. «"O y 4 Az Oddin nevű izlandi parti őrhi Irland felségvizeire. I 1. 1972 őszén Nagy-Britannia és Izland közöt sajátos ellentét robbant ki, amely később tőkehalháború néven került be a modern kor történetébe. Ez év elején, több ezer kilométerrel keletebb, re, a Kínai Népköztársaság és a dél-vietnami kormány katonái csaptak össze bizonyos szige ek birtokáért. Ezt Paracel-konfliktusként rög. zítették napjaink krónikásai. A két esemény között látszólag semmi összefüggés nincs, mégis egy ponton találkoztak a történések gyökerei. A há:térben ugyanis több ok mellett mindkettőnél a tengerparti vizek problémája húzódott meg. amely az elmúlt évszázadokban már sok esetben szerepelt politikai, ellentétek forrásaként. Az egyik esetben Izland először három tengeri mérföldről tizenkettőre. majd 1972 szeptemberében ötven tengeri mérföldre növelte felségvizeinek határát, s egyben fenntartotta magának a jogot a körzetben való halászatra. Nagy-Britannia viszont, amely korábban már elismerte a 12 mérföldes határt, most nem kívánta tudomásul venni az új helyzetet és hadihajóikat küldőit a brit halászok védelmére. A Kínai Népköztársaság jó ellenőriz egy brit halászhajót, viszont az egész Dél-kínad- tengert felségvizének tekinti ég atlaszaiban, \ valamint földrajzkönyveiben 'Sarawak- tól nyugaira lévő Cseng,mu. szír tét jelölte meg területe legdélibb határának. Mindehhez hozzájárult, hogy 1956. tól a Kínai Népköztársaság is 12 tengeri mérföldre növelte ’ felségvizeinek szélességét. Az is figyelme, érdemel, hogy az utóbbi időben támogatja azoknak a latin- amerikai országoknak (Salvador, Chile, Ecuador, Peru és Costa Rica) törekvéseit, amelyek 200 mérföldben jelölték meg felségvizeik határát. A Paracel-szigetekkel összefüggésben kirobbant konfliktust elemezve. nem nehéz a háttérben a Kínai Népköztársaság szándékai mögött is hasonló motívumokat felfedezni. : Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés: létezik-e olyan elismert jogszabály, amely a felségvizek határát rendezi, illetve megsértőivel szemben hatásos ellenintézkedéseket helyez kilátásba? Az eddigi események azt hi. zonyítják, hogy nincs. Az idők folyamán többször megkísérelték ugyan a kérdés tisztázását, de mindeddig sí. kertelenül. A norvégek már egy évezreddel ezelő t foglalkoztak a tengeri határ kijelölésének kérdésével, majd 1565-ben' II. Fülöp spanyol király., a amely megpróbált behatolni XVII. században pedig a dán király tett kísérletet a probléma megoldására. Az első érdemleges, általánosabban is elismert megfogalmazás Cornelius van Bynkershock hol. land jogász nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy a felségvizek határát nem önkényesen meghúzott vonalak segítségével kell rögzíteni, hanem egy parton felállított ágyú hordtávolságával. azaz a kívánt vonal védhetőségé. vei. A fegyverek hatósugarának terjedésével párhuzamo. san azonban áttértek a parti felségvizek tengeri mérföldben való meghatározására és számos állam ma is a hagyományosan, kialakult 3 mérföldhöz tartja magát. A két világháború között nem történt jelentősebb vél. tozás ebben az ügyben. 1945 után azonban számottevő mértékben fellángoltak a fel. ségvizekikel kapcsolatos vi. ták. A második világháborút követően egyre több állam jelentette be igényét a tizenkét, vagy ennél több mérföldnyi kiterjedésű felségvízre és így apránként ez a kérdés az egyik legsúlyosabb nemzetközi problémává vált. Az ellentétek okát n«n nehéz megállapítani, forrása a legutóbbi évek általános fejlődésében keresendő. Tolnay László (Folytatjuk) ★ Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűl,és elnöke dr. Nguyen Huu Thót, a DIFK mellett működő tanácsadó testület elnökét, Púja Frigyes külügyminiszter Nguyen Thi Binh asszonyt, a DIFK külügyminiszterét köszöntötte. Ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait dél-vietnami partnerszervezetének a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a SZOT, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Katonai lázadás Bolíviában Ellentmondó hírek a fiatal tisztek sorsáról FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva GheiianÓMak 31. Egyelőre áttekinthetetlen a helyzet a bolíviai fővárosban, továbbra is egymásnak ellentmondóak a hírek a szerda reggel kirobbant katonai lázadásról. Az elnöki szóvivő a délelőtt folyamán bejelentette, hogy a La Paz-tól 14 kilométernyire állomásozó Tarapaca ezred ultimátumban szólította fel lemondásra az ország déli részén tartózkodó Hugo Banzer államfőt és a jelek szerint csatlakozott a lázadókhoz az elnöki palotát őrző Colorado páncélosezred is. A zendülők állítólag behatoltak a palotába, miután egyik harckocsijuk áttörte a kaput és a homlokzati falat. A bolíviai főváros stratégiai fontosságú pontjait páncélosok őrzik. A lázadók a rádióban közölték, hogy átvették a hatalmat és ellenőrzésük alatt tartják az országot. Hangoztatták, hogy megmozdulásuk kizárólag „katonai jellegű”. Ezzel szemben a bolíviai külügyminiszter valamivel később bejelentette, hogy a kormány leverte a lázadást és ura a helyzetnek. Az elégedetlen „fiatal tisztek” által kirobbantott zendülés vezetői állítólag már megadták magukat, miután biztosították számukra, hogy külföldi nagykövetségeken kérjenek menedékjogot. Bolíviában teljes saitócen- zúrát vezettek be. Később a hadsereg főparancsnoka is megerősítette a lázadás leverésének hírét. A tizenkét éves Giovanni Grifo is elindult a többiekkel kiabálva a hegy felé: „A tűzijáték! A tűzijáték!” Aztán megfordul, és látja, hogy szépséges lova meginog, és elterül a földön — egy golyó eltalálta. Az örömkiáltás egy szem- pillantás alatt kétségbeesett kiabálásba csap át. A hatalmas tömeg összevissza kavarog a völgyszorosban. A megzavarodott emr berek ide-oda rohangálnak nyögve, kiabálva, könyörögve, Krisztust hívják, a Szüzet meg a szenteket, és közben egy követ keresnek, amely mögött elbújhatnának. Az anyák testükkel védik gyermekeiket. A fiúk szerelmesükre vetik magukat, és egy szikla mögé vagy egy mélyedésbe hurcolják őket. A lovak is megbokrosodva menekülnek. A lövöldözés egyre tart. Giuliano hátrafordul, ellenőrizni akarja embereit, tekintete félelmetes. Az öklében szorongatott pisztoly ugyanoda irányul, ahová a tekintete. És amin a szeme nyugszik, arra lőnek az előbb még hallgató fegyverek: az előbb még fölfelé tartott fegyverek most a tömegre irányulnak. Provvidenzát, a szép tizenhárom éves kislányt arcán találták el. Fájdalmasan fölkiáltott, aztán kezét szétroncsolt arcára szorította, és nyögve-jajgatva elindult lassan, azzal se törődve, hogy halálos veszélynek teszi ki magát. Egy fiatalember kapja derékon, és egy kő mögé kényszeríti. A négyéves Rigotta a golyózáporban szaladgál ösz- szevissza, szülei után sír. Apja messziről meglátja, fölkel, és a nevét kiabálva rohan feléje. Rigotta odaszalad hozzá, összeszorított öklében rongybaba. Egy golyó szétroncsolja a babát és vele a kislány kezét. A kisfiú, aki látta, amint lova elpusztul, apjához szalad. — Papa, papa, megölték a lovunkat! A férfi azonban felesége élettelen teste mellett térdel. — Fiacskám, kisíiacskám, sokkal nagyobb szerencsétlenség ért bennünket. És a fiúcska már halott anyját öleli. Az egyik fiatalembef megragadta menyasszonyát, és egy kő mögé bújva testére borult. Am egy sorozat a hátába fúródott, és a szerelmesére borulva halt meg. Giuliano arcának már nincs emberi formája. A lövöldözés egyre tart. A banditák arcán ugyanaz az őrjöngő vigyor. Badalamentién pedig örökös agyalágyult mosolya. Pisciottát elfogta egy köhögési roham, pár pillanatra leengedi a fegyvert, és két kezével szájához szorítja a zsebkendőt, amelyet aztán véresen tesz el. Ki is köp egy kis vért, aztán újra lövéshez lát. Carmelo, az öreg fényképész nem keresett menedéket, Ott áll nem messze a kőtől, körbe-körbe jár a tekintete, miközben a lövöldözés egyre tart. Halottakat és sebesülteket lát; hallja az asszonyok szívet tépő zokogását, a férfiak átkozódását. Látja az egész tömeget, amely az előbb még a földre telepedve ünnepelt: mellette egy mélyedésbe kuporodva a fiatal Állotta házaspár ápolja hároméves kisfiát. Vitót a nyakán találta el egy golyó. Nem tudják, hogyan kössék be a sebet, hogyan állítsák el a vérzést. Látja az anya kezet, amint kétségbeesetten igyekszik eltömni a nyilást, amelyen át a kisfiú élete elillan. Az öreg Carmelo ünnepélyes fohászra emeli égnek a karját. Aztán elindul a hegy felé, ahonnan a lövések jönnek. És teljes erőből kiáltja föl a banditáknak: — Rám lőjetek, én már öreg vagyok! Engem öljetek meg! Kik vagytok, kígyóíaj- zatok? És sírva-könyörögve megy tovább, körülötte fütyülnek a golyók, de nem találják el. És megy, megy, amíg ereje engedi, aztán térdre esik, és reményvesztett zokogásban tör ki. A kilencedik hónapjában levő terhes asszony, Eleonora férje karjában keresett menedéket Barbato köve mögött. Ott van mellette a darabka bárány, nem volt már ideje megenni. A lövöldözés immár tizenhárom perce tart. Most mintha csillapodna. Rövid szünetek állnak be. Minden szünet azt a reményt kelti, hogy vége. Ám azonnal újabb lövések. Eleonora és a férje gyötrel- mes pillanatokat él át, egymást szorosan átölelve. Most rövid szünet: a férfi már éppen rá akar mosolyogni Eleonórára, amikor újabb sortűz ropog. A lövedékek csak úgy porzanak körülöttük, és egyre szőkébb körben. Eleonórát eltalálják az oldalán. Rövid nyögés: férje látja, amint ruhájára vér csurog, és az asszony hasához kapja kezét. (Folytatjuk)
