Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

I otáaí KELET-M AGY ARORSZ A6 1074. JÖntas f; Szülők fóruma: GYEREKEKNEK E! Gyerekeknek El GYEREKEKNEK S Gyerekeknek Tanítsuk-e iskoláskor előtt olvasni a gyermeket ? Minden évben akad az elsősök között — egy-egy osztály­ban — 3-4 gyermek, aki már tud olvasni. A többi gyermek kicsit „felnéz” ezekre, irigy ük őket, va­lamiféle tekintélyt ad nekik az, hogy ők már értik a betűk titkát. A nem olvasók szülei ilyesfélékkel védekeznek a tanító­nőnél: „Mi nem tanítottuk előre!”. „Ha tudjuk, mi is olvas­tunk volna vele a nyáron!” stb. stb. Az olvasni tudók szülei hiába mentegetőznek, hogy ők bizony nem tanították, magától tanult meg, észre sem vet­ték. Nem hiszik el nekik. És mit mond a pedagógus? Mit tanácsol? Nagyon helytelen dolog előre megtanítani a gyermeket olvasni de nem akadályozható meg, hogy a fokozott érdeklő­désű gyermek magától megtanuljon. Akit előre tanítgatnak a szülei, az rendszerint rosszul tanul meg olvasni. Minden elsőosztályos tanítónő retteg az olyan gyermektől, aki otthon így tanulta meg a mássalhang­zók kiejtését: tö, sö, vö, lö, kö, bö, pö, mö stb. Az ilyen gyer­mek — bár ismeri a betűket — nem tud együtthaladni azok­kal a tanulókkal, akik egyetlen betűt sem ismernek a tanév elején. Mikor a betűk összeolvasására kerül a sor, a Ma szó összeolvasása, tehát a M és A hang sima kapcsolása helyett MöA-t vagy eMA-t fog olvasni. A betűk „felnőttes” megnevezése is helytelen: há, vé, zé, bé. ká, es, ef, er, en stb. Az a gyermek, aki így tanulta meg a betűk nevét, a KÁVÉ szót így írja majd le hallás vagy tollbamondás alapján: KV, azzal okoskodva, hogy az első betű, a K vagyis KÁ, a V pedig VÉ, ahogyan ő eddig hallot­ta, tehát a kettő egymás mellett: KV az KÁ-VÉ-t jelent. Az EMESE nevet MSE, az ERRE szót RE-nek írja majd le. Ebből a tapasztalatból következik, hogy tervszerűen nem helyes a gyermeket olvasni tanítani. Amennyiben na­gyon érdeklődik egy-egy betű neve iránt, válaszolni kell. Kérdésére azonban a mássalhangzóknak csak a mellékhang nélküli nevét szabad mondani, vagyis nem „el” és nem „lö”, hanem „l”-nek és, nem „té”-nek vagy „tö”-nek, hanem „t”- nek kell hangoztatni a betűket. A magánhangzóknál nincs probléma, mert azokat (a, á, i, í, e, é, ö, ő, u, u, ü ű) amúgy is mellékhang nélkül ejtjük ki. Ha ezután a gyermek ezek­ből az apránként megismert betűkből előbb-utóbb megfejti a nagy titkot és erőltetés nélkül magától megtanul olvasni, akkor nem történt semmi baj, az ilyen fokozott érdeklődésű gyermek nem fog unatkozni az iskolában sem. Az értelmileg jól fejlett hatévesek lépten nyomon fag­gatják a környezetükben élő felnőtteket: „Mi van ide írva?” Hol egy újságra, hol egy üzlet cégtáblájára, máskor egy fal­ragaszra mutatnak rá kis ujjacskájukkái. Várják a számuk­ra még titkot jelentő „rejtvény” megfejtését, a feleletet. Mondjuk meg nyugodtan, hogy „Népszabadság”, vagy „Es­ti Hírlap”. Olvassuk el nekik: „Közért”, „Trafik”, „Zárva”, stb. Ezek a kis korán okoskodók minden tanítás nélkül ki­bogozzák” a megkérdezett szavak alapján az egyes betűket, majd újra szavakat alkotnak velük. Néhány hetes boncolga­tás után egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elolvasnak mindent. Közülük kerül ki az a 3—4, aki már tud olvasni mire iskolába kerül. Nem szereném, ha félreértenék kedves Olvasóim és úgy gondolnák, hogy az önmagától nem érdeklődő gyermek­kel nem kell foglalkozni iskoláskor előtt. Nagyon is fontos, hogy sok mindenről beszélgessünk vele, megtanítsuk arra, hogy szépen, szabatosan, választékosán fejezze ki magát. A beszéltetésre a legegyszerűbb játékos módszer az ún. „kép­olvasás”. Négy-hatéves korban már nemcsak „mesélhet”, ha­nem „megállapításokat” is tehet a képről. Például: a kály­hában ég a tűz (ez látható a képen). Megállapítás: kint hi­deg van. tél van, befűtöttek, a szobában jó meleg lehet. Ez már a „sorok mögé” helyesebben a „kép mögé” látás, vagyis következtetés. Ha egy képen szénaboglya, traktor, mezőgazdasági munka látható kérdezzük meg: falut vagy várost látunk-e a képen? Miért? Több ház van a képen. Mu­tassa meg a gyermek, hogy melyik a földszintes, melyik a magasabb, legmagasabb? Megint másik képen kerestessük meg. hogy mi az, ami él a valóságban (vigyázzunk, mór eb­ben a korban tudnia kell a gyermeknek, hogy a növény is él!) és mi az, ami nem él. Képolvasással a színek felismeré­sét is gyakoroltathatjuk. A szókincs fejlesztése, a fogalomkör bővítése, az okos beszélgetések sokkal többet érnek az erőltetett, helytelenül TÖRD A FE IED F VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben M), folytatása a függ. 6. sorban. 7. Szófaj. 8. Tetejére. 9. A Vörös Októ­ber Férfiruhagyár jele, amit az öltönyök bélésébe is be- levarrnak. 11. Előny (pl. sakkban). 12. Menyasszo­nyom. 14. Piaci árus 16. Csökönyös, makacs, kemény­fejű. 18. Talmi. 20. Ragado­zó madár. 21. Feltételezés. 22. Szláv uralkodó. 24. Ha­jóorr. 25. Ezévi. 27! Forrás közepe. 28. Az „idő” orvosa. 29. .. .fény (= glória). FÜGGŐLEGES: 1. Fertőtlenítő hatású elem, hígított állapotban a hypo- ban is megtalálható. 2. Ket­tőzve gyermekek kedvelt édessége. 3. Tőszámnév. 4. Alá. 5. A bárónál előkelőbb feudális rangíokozat. 6. Meg­fejtendő (a vízszintes 1. foly­tatása). 10. Állat amelyik visszafelé gyalogol. 11. ... hagyma. 13. Tisztít. 14. Hímállat. 15. Jellegzetes nyá­ri mezőgazdasági munka. I7 Égitest, de időegység is. 19. LÁDR. 21. Csata, küzdelem. 23. Őrá, költőiesen. 24. Orosz három. 26. Szintén. 27. Iro­dák közepe! Megfejtendő: Vízszintes 1. és függ. 6. so­rok. Múlt heti megfejtés: Hazánk egyik igen jelentős kora Árpád-kori műemléke SZABOLCS KÖZSÉG FÖLD­VÁRA ÉS a szomszédságá­ban található, helyreállítás alatt álló bazilika. Könyvjutalom: Végh Ágnes Nyíregyháza, Kecskeméti Ili Nyíregyháza, Reményi Mária Mérik, Veres Bertalan Nyírmada és Mi- kecz Tibor.iPetrveháza. t Tasnádi Varga Éva: FECSKE-VERS Eső, lesőcske hull az ereszre, fészket, kis fészket épít a fecske. Villogó csőre pihét szorongat, — Trallala — trilláz — meglesz-e holnap? Meglesz-e holnap otthonom, váram? Bírja a munkát két kicsi szárnyam? — Bírja, de bírja! szól nekf párja, szükségünk van még sok szalmaszálra. KISCSIBE Felnyílik a tojás héja, kiscsibénk lesz nekünk még ma, sárga csőre jelez, kopog, tyukanyó azt mondja: — Kot-kot! — Gyere bújj ki, itt a szalma, hátadat szárnyam takarja, beborítom nedves tollad, aranypihés lesz már holnap. Tojás héjjá széjjel pattan, apró csibénk nézd csak itt van, bebújik egy mély kosárba, védőn óvja anyja szárnya A hodászi, a csarodai és két nyíregyházi úttörőcsapat levelét ismertetjük ezen a héten. Szó lesz nyári tervek­ről, egy ifivezetői próbáról és kirándulásról, tornabemuta­tóról és az expedíciós fela­datok végrehajtásáról. Tóth István, rajtitkár (4237 számú Vasvári Pál Úttörő­csapat, és a nyíregyházi I. gyakorló iskola tanulója) nyári terveikről számolt be. „Úttörőcsapatunk máj us 30-án csapatparlamentet tar­tott, ahol értékeltük eddigi munkánkat és megbeszéltük azokat a feladatokat, melye­ket nyárra kaptunk. A par­lamenten beszámoltak még az új rajtitkárak a kutatási feladatok eredményéről és a következő évi folytatásról. (A gyermeknapon már tartot­tunk olyan rajfbglalkozást, ahol értékeltük a rajvezető­ség munkáját és megválasz­tottuk az új tisztségviselő­ket, akik jövőre bizonyára aktívabban fognak tevékeny­kedni.) Az úttörőtanács elő­terjesztette jutalmazási ter­vét, s ennek alapján jutal­makat kapnak az őrsök és egyes pajtások. Nálunk je­lentkezni is lehet táborozás­ra — Rakamazra, Gergelyi- ugqrnyára és az NDK-ba. Ezen kívül nyári próbákat dolgozunk ki melyek teljesí­tései alapján szeptemberben az őrsök eszerint készítik el jutalmazási javaslataikat. Szeretném valamennyi paj tás nevében köszönteni a pe­dagógusnap alkalmából ked­ves tanárainkat és jó pihe­nést kívánunk a nyárra.” Gál Julia (a 3023 számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat 8-as rajának tagja, a csaro­dai általános iskola tanulója) a következőkről írt: „Iskolánk a gyermeknapon rendezte meg az ez évi tor­nabemutatóját és ügyességi versenyét, amely színhelye a csarodai erdő volt. Az időn­ként meg-megeredő eső sem zavarta a bemutatót. Az egész napos gazdag műsort az úttörők és a KISZ-es lányok futballmérkőzése fejezte be. Minden résztvevőt a terme­lőszövetkezet látott ebéddel vendégül melyért ezúton mondunk köszönetét.” Görömbei Cecília ifi vezető tudósításából. „A Szamuely Tibor Űttö- rőház Barátság ifivezetői klubja május 26-án kirándu­lással egybekötött ifivezetói próbát rendezett Tiszaberce­Úttörő­posta len, a Tisza partján. Mikor megérkeztünk, első ütünk a téglagyárba vezetett ahol há­zigazdánk Medveczky Rita fogadott. A gyár 80—100 embert foglalkoztat és éven­te 12—13 millió darab téglát gyártanak. Ezután tíztagú őrsökre bomlott a klub es külön feladatokkal indultunk a községbe, expedíciós túri­ra. Ellátogattunk Bessenyei György emlékszobájába és megnéztük mellszobrát, me­lyet 1973-ban állítottak fe! a mezőgazdasági szakiskola előtt. Szemán József általá­nos iskolaigazgató-helyettes lakásán a község történeté­ről, a felszabadulás esemé­nyeiről beszélgettünk majd a Tisza partján szalonnát sütöttünk, örsi foglalkozást is tartottunk, tréfás levelet szerkesztettünk és őrsi indulót komponáltunk. Mun­kánk értékelését, a zárofog- lalkozásokon, június 5-én tartjuk.” A hodászi 3018 számú IL Rákóczi Ferenc Üttörőcsapat Petőfi Sándor rajának leve­léből. „Expedíciós feladatunkat mi is teljesítettük. Közsé­günk múltját kutattuk, s nyugdíjas igazgatónk segít­ségével elkészítettük naplón­kat, amit a járási úttörőpa­rancsnokságra küldtünk. Ra­junk két tagja jutalmul egy hónapig volt Zánkán az út­törőtáborban. Űttörő és kis­dobosavatást május 25-én tartottunk. Az év utolsó raj- foglalkozásán Nyírbátorba megyünk, ahol megnézzük a várost, a múzeumot és a műemlékeket.” Foci-bajnokság Füves téren labda pattan Négy fiú van egy csapatban Füttyel hívnak még négy srácot Vívnak foci-bajnokságot. Kupacba szórt sok kabát Jelzi majd a kapufát Kihevülten, izzadt testtel — Ha sikerül egy-egy test-csel, Vagy ha labdát gólba vagta Piros arccal szalad hátra. Leghátul a kapus áll, Kezet fog és gratulál. Gurul, repül, száll a labda: Vegyetek be a csapatba! Akik győztek, — csakis abba! Kopré József Zizzen a szalma, nő már a fészek, nekigyűrkőznek újra a késznek. AZ ELÉGEDETLEN GAZDA vezetett olvasás tanításnál. Képessé teszik a gyermeket ar­ra, hogy az iskolában a tanítónő szakszerű irányításával könnyen tanuljon meg olvasni. Dr. Gergely Károlyné S építi házát gyöngyszemü fecske, eső. esőcskv hull az ereszre. —— GAZDAFURFANG - ROKACSEL Erdöszélen. patak mellett élt egy ravaszdi róka meg a párja. Egyszer déltájban a rókaasszony azt mondta az urának: — Szép k°vér békákat lát­tam a tó partján. Fogjunk meg néhányat. — Békát? — fintorgott a ravaszdi koma. — Nekem tyúkhúsra fáj a fogam. Gye­re asszony, van a falu szé­lén egy tyúkudvar, majd elcsenünk egy jó kövéret. A gazdájuk jámbor lélek, köny- nyen túljárhatunk az eszén. Nyomban elindultak, s a róka beosont a gazda udva­rára. a Párja meg kint vá­rakozott. Hanem a gazda előjött, és rárivallt a róká­ra: — Hé- te ravasz! Miben sántikálsz? — Csak egy kis vizet akarok inni. mert megszom­jaztam — mondta a róka nyöszörgő hangon. — És egy tócsát sem találok sehol. — No. szerencséd — szólt a gazda. — Hát csak menj be a kamrába, nyitva az aj­taja, találsz ott egy teli vö­dör vizet. A róka bement a kamrá­ba, kereste a vödröt, de a gazda máris rácsapta az aj­tót. és szaladt a vasvilláért hogy agyoncsapja. Hanem mire visszajött, rókaasszony aki mindent hallott, és lá­tott, már ott állt a kamra ajtó előtt. A gazda elámul- va kiáltott fel1 — Hej. a kiskésit! Hogyan tudtál kiszökni a kamrából? — Csak úgy — nevetett rókanéne —, hogy a kamra hátsó falán egy akkora lyuk tátong, amelyen szépen ki­sétálhattam. hehehal A gazda mindjárt a kam­rához szaladt, hogy megnéz, ze a lyukat, de amint kinyi­totta az ajtaját, ravaszdi ko­ma tüstént kirontott, és ép­pen a gazda két csizmája között szaladt el. A két róka aztán meg sem állt az erdő széléig, s ami­kor megpihentek a hosszú futás után. ravaszdi búsan megkérdezte életpárját: — Hol is láttad azokat a kövér békákgt? Aztán szép lassan megin­dultak a tó felé. Zsombok Zoltán Angol meséből feldolgazta: Pfeifer Vera Élt egyszer egy gazda, aki örpkké zsörtölődött a felesé­gével. Akármennyit dolgo­zott szegény asszony, akár­milyen jó ebédet főzött, va­csorát készített, az ember soha nem volt elégedett vele. Egyszer azután az asszony megunta a sok szidást és azt mondta a férjének: ha olyan jól tudod, mit hogyan kell itthon tenni és miiyen gyor­san, hát csináljad ezentúl te! Én meg majd kimegyek a mezőre és elvégzem az ot­tani munkát. így is történt. Másnap reg­gel az asszony a vállára vet­te a kapgt és kiment a me­zőre. A gazda meg — mit te­hetett egyebet — kötényt kötött maga elé és nekilátott a házimunkának. Először vajat akart köpülni. de alig kezdett hozzá, máris meg­szomjazott. Lement hát a pincébe egy kis itókáért. De alig nyitotta ki a hordó csap­ját, eszébe jutott, hogy a macska ott hasal a tűzhely alatt és még feldönti a kö- pülőt, s megeszi a tejföjt. Szaladt hát vissza a konyhá­ba, ahogyan csak a lábai birták. A macska rózsaszín orrával éppen a köpülőt bökdöste, még egy pillanat és feldöptötte volna, de a gaz­da még jókor csípte fülűn. El is kezdte újra köpülni a vajat és örvendezett, no lám, milyen jól tudja ő azt, amit az asszony. De egyszer­re csak sustorgás ütötte meg a fülét. Otthagyta hát ismét a köpülést és leszaladt a pin­cébe. . sok drága bor akkor­ra nw mind kifolyt, mert nagy sietségében nyitva hagyta a hordó csapját. Ret­tentő mérges lett. Fogcsikor­gatva indult vissza az ottha­gyott köpülőhöz. De ördög és pokol! A macska közben még­is feldöntötte és vígan lefe­tyelte a konyha közepére ki­ömlött sűrű. édes tejfölt. A vajról is le kellett hát mondania. Az idő meg köz­ben úgy szaladt, mintha ker­gették volna. Eszébe jutott, hogy még a tehenet sem fejte meg, pedig mindjárt dél. Fogta hát a sajtárt és sietett az is­tállóba. Leült a fejőszékre. A tehén azonban éhes volt, mert a gazda elfelejtette ki­hajtani legelni a ház mögötti rétre. Nem is volt teje, de mérge annál több, és a gaz­da kezéből úgy rúgta ki a sajtárt, hogy az röptében rá­szorult a hajlongó, bajlódó gazda fejére. Az meg seho­gyan sem tudta onnét le- ráncigálni. csak tompa han­gon kiabált segítségért, de a szomszédok bizony nem hal­lották meg. Szerencsére haza­ért a mezőről a felesége, aki először jót nevetett a pórul­járt gazdán, de aztán addig húzta-cibálta a sajtárt, míg valahogyan kiszabadított^ belőle élete párját. Ahogy kifújták magukat, az asszony elkezdte kérdez­getni: legelt-e a tehén, hol a frissen fejt tej, hol a vaj, el­készült-e a vacsora? Mikor semmit sem talált rendben, alaposan megdorgálta a gaz­dát, aki alig várta a másnap reggelt, hogy végre kimehes- sen a mezőre a dolgát ellátni. De nem is kifogásolta többé a felesége munkáját!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents