Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

M74. Június I.' KELET-MAGYARORSZAÖ ' taa* HÉT VÉCÉN Serkentés Mondtam már hogy nincs valami nagy szeren­csém a hírekkel? Ha eddig elhallgattam volna, most bevallom töredelmesen. Pedig olyan szépen alakult ez a mostani hét. Végre megjött a napsütés, láthattunk két elfogadható meccset is a tévében, fizetést is osztot­tak meg minden. Aztán amikor az ember úgy érzi, hogy jó lelkiállapotban készülhet a hétvégi vikendre, egyszercsak jön a hír. Nem égbekiáltó hírecskéről van szó arra azért rendkívül alkalmas, hogy zavarba hoz­za az embert, hogy feje tetejére állítsa a dolgokat. Egy Japánról közölt kaleidoszkópban ez állt: „Ja­pán tudósok véleménye szerint az ásítás serkent' az emberi agy tevékenységét. Ezért Japánban most sok vállalatnál, ahol tranzisztoros készülékeket szerelnek össze, minden félórában 30 másodperces ásítási szüne­tet vezettek be.” Hát most tessenek ehhez hozzászólni! Eddig vala­mennyien úgy tudtuk hogy a cola, de főképp a koffein serkenti az emberi agy tevékenységét. S tekintettel ar­ra, hogy újabban mind több ember kénytelen nálunk is jobban igénybe venni az agyát valóságos népszokássá vált a munkahelyeken a feketekávé-fogyasztás. Arról már hallottunk idehaza is, hogy igen sok munkahelyen majdhogynem a kollektív szerződésben szerepeltetik a kávézást szünetet, de én ebben nem látok semmi ki­vetnivalót. Ez nem csupán egyéni érdek, ennek köze van kérem az államkasszához is. Nemcsak úgy, hogy a kávé árát meg kell fizetnie annak aki issza (bár előfor­dul, hogy nem mindig az fizet, aki kortyol), de a mun­kahelyeken valóságos ébresztőt csinál a koffein, még azok is felébrednek tőle, akik hétalvók. Márpedig, ha igaz a közmondás, „ki korán kel aranyat lel”, akkor felesleges bizonyítani az Omnia jelentőségét a gazda­sági helyzet alakulásában. Friss fejjel, üde lélekkel jobban megy a munka, s a közgazdászok már számol­hatják is a termelékenység álomszép javulását. Vannak persze, akik különböző okból nem fo­gyaszthatják a koffeint. Ne higgyük, hogy azért ők csak durmolnak naphosszat. Áh, dehogy! Nekik ott van a munkahelyi testnevelés, mint a tömegsport egyik leg­jellegzetesebb formája. Terpeszállás, karlendítés, de- rékhajlítás, egy-kettő, nyújtott karral guggolás tíz fek­vőtámasz és már jöhet is a következő adag munka! Megy minden, akár a karikacsapás! S aki még ettől is vonakodnék, mert már gyer­mekkorában is felmentett volt a tornaóra alól, annak ott a fizetésnap. Bizony, ott kérlelhetetlenül kiderül, hogy ki aludta az igazak álmát tizedikétől huszonhe- tedikéig, vagy elsejétől elsejéig. S ha már ez kézzel­foghatóan nyilvánvalóvá lett, aligha kell nála jobb ser­kentőszer, ilyenkor kénytelen az ember önmagától is felébredni s még csörgőórát sem kell vásárolnia. Más jelek is ellentmondani látszanak ennék a leg­újabb japán módszernek. Üzemeinkben utóbb mind többet hallani: „Ne aludjunk emberek, mert akkor lő­nék a nyereségrészesedésnek.” Vagy:,, Mi az pajtás, te itt pihened ki nájdklub fáradalmait?” Ahhoz pedig nem kell se japánnak, se tudósnak lenni, hogy rájöj­jünk, amióta csak leszállt az ember a fáról általában úgy szokott elaludni, hogy előtte ásít néhányat. Mond­hatjuk úgy is, az alváskényszer legmegbízhatóbb elő­jele éppen az ásítás. Mármost miként képzelhető el, hogy aki olyan jóízűeket ásít a gép mellett, vagy az íróasztal mögött hogy majdnem elnyeli a kollégáját, a következő harminc másodpercben valósággal hegyeket képes mozgatni ? Azon panaszok is elég gyakoriak, hogy egyesek képtelenek végignézni a tévé műsorát, vagy elolvasni egy komolyabb irodalmi művet, mert már a tizedik percben ásítani kezdenek, kihagy az agyuk és befordulnak a fal felé. Ezért aztán inkább le­tesznek mind a tévéről, mind a szépirodalomról, de még csak a hetilapokról is, s legfeljebb arra szorítkoz­nak hogy napközben szidják a tévé általuk nem látott műsorát. Mondom, annyira összezavarja az embert ez a tu­dományos mese az ásításról, hogy már képtelen követ­keztetésekre jut. E szerint az elmélet szerint nekem valósággal rettegnem kell attól a munkatársamtól, aki félóránként teleásítja a szobát, mert ezáltal serken az agytevékenysége és úgy kiszorít engem a holnapi lap­ból, mintha a színen sem lennék, s viszi a honoráriu­mot, a prémiumot meg az olvasók hízelgő elismerését. Más. Retteghet az az esztergályos is. akiről tudják, pil­lanatra meg nem áll a keze, az utolsó másodpercig vé­gigdolgozza a napi nyolc órát. De ha nincs ideje ásí­tásra? Igaz, hogy ő munka után szokta jól kipihenni magát, nyugodt, mély álma előtt jóízűeket ásítozik, főleg, ha egy üveg sört is hozott az asszony a vacsorá­hoz, node ez mind semmi. Ásítozzék a munkahelyen, akkor lesz eredmény, meg kitüntetés, meg vállalati támogatással épített háromszoba hallos .. Ugye, mi­csoda képtelenségek ezek. Elképzelhető, hogy itt, ná­lunk, a szocializmus teljes felépítésének időszakában egyeseket azért honorálnak, mert folyton folyvást csak ásítoznak s még csak a kezüket sem mozdítják a szá­juk elé? Nem, kérem a mi nemzeti hagyományainK- nak ez mélységesen ellentmond, mióta eleink bejöttek a Kárpát-medencébe, itt azóta csak az jut anyagi ja­vakhoz, aki megdolgozik érte! Jé most látom csak hogy éppen félórája írok. No­sza tegyünk egy próbát lássuk az elméletet gyakorlat­ban ... No tessék! Most meg képtelen vagyok ásítani! Önöknek tisztelt olvasóim talán sikerül ha e cikk vé­géhez érnek. Angyal Sándor Négy és fél hónap alatt 185 millió 711 ezer forint takarékbetét Június 1-gyel visszafizetik az iskolai takarékbélyeg-betétet Az Országos Takarékpénz­tár megyei Igazgatóság tájé­koztatása szerint a megye ta­karékbetét-állománya 2 milli­árd 319 millió forint. A me­gye közel 150 ezer betét­könyvvel rendelkező lakosa ebben az évben négy és fél hónap alatt 185 millió 711 ezer forinttal gyarapította be­tétkönyvben lévő megtakarí­tását. A betét növekedése nap­jainkban is tapasztalható. A betételhelyezés változatlanul a falusi lakosság részéről je­lentkezik zömmel. Igazolja ezt, hogy csak a postahivata­loknál elhelyezett ez évi be­tétösszeg 84 millió forintot tesz ki. Igen kedvező mér­tékben növekedett a közsé­gekben a takarékszövetkeze­teknél elhelyezett megtakarí­tás is. A takarékbetét növekedésé­vel egyidőben nőtt a takaré­koskodóik száma. A betétesek számának és a takarékbeté­tek növekedéséből arra lehet következtetni, hogy megyénk lakosságának megvan a lehe­tősége a takarékoskodásra és nemcsak a napi kiadásaira, hanem komolyabb célok elé­résére is van fedezete. Az is tény, hogy a megye taka­rékbetét-állományának mint­egy 70%-kát termelőszövet­kezeti parasztságunk betétei képezik. Változatlanul népszerű a gépkocsi-nyereménybetét. Az augusztus havi sorsolásra to­vábbi 10 millió 575 ezer fo­rint értékű gépkocsi-nyere- mónybetétkönyvet nyitottak Szabolcsban, s így a gépko­csi-nyeremény be tét 282 mil­lió forint. Elég a „H“ felségjel Újabb öt országba nem kell a zöld kártya Az Állami Biztosító több ország biztosítási hivatalával megállapodást kötött a gép­járművel külföldre utazó ma­gyar túristák gépjárműfele­lősségi biztosítás igazolásának könnyítéséről. Eszerint a Finnországba, Norvégiába, Svájcba, Lichtensteinbe, va­lamint Svédországba utazók­nak ezentúl nem kell besze­rezniük az úgynevezett zöld kártyát. Várható, hogy n kö­vetkező hónapokban újabb országokkal lép életbe ha­sonló — az utazást megköny- nyítő — megállapodás. A nemzetközi zöldkártya­egyezmény értelmében a kül­földre utazó gépjárműtulaj- donoeok részére az Állami Biztosító általában zöld kár­tyát állít ki a felelősségbizto­sítás igazolására. Erre a kü­lön igazolásra nincs szükség a szocialista országokban és néhány éve Ausztria és az NSZK területén sem. A most létrejött megállapodás lehető­vé teszi, hogy újabb öt or­szágban a gépkocsin lévő „H” felségjel és a magyar rend­szám szolgál gépjárműfelelős­ségi biztosítós igazolására. A gépjármű-tulajdonosokat érinti az Állami Biztosító egy másik tájékoztatása is. 1972 júniusában kibővített, sokféle kárra érvényes CASCO-biztosítást adott ki az ÁB az autósoknak. Az új fel­tételek egyike volt, hogy aki­nek két évig nincs kára, az egyhavi díjvisszatérítésben részesül, s akik 2—4 évig nem kapnak kártérítést, kéthavi, öt évi kármentesség után pe­dig minden évben 3 hónapi díjat fizet vissza a biztosító. Az első két év az 1972-ben kötött 44 ezer CASCO-biztosí- tásnál a közeljövőben letelik, így az idén több ezer CAS- CO-s jogosult a kármentes vezetésért járó „jutalomra”. A visszatérítésre jogosultak­nak jelentkezniük nem kell, részükre postán küldik el a pénzt. A díjvisszatérítésben mind­azok részesülnek, akik 1972. június 1. után kötötték meg COSCO-biztosításukat, s az­óta nem kaptak kártérítést. Ha a gépjármű-tulajdonos időközben eladta gépkocsiját, de 30 napon belül újat vásá­rolt, és arra is megkötötte a CASCO-biztosítást — biztosí­tása folyamatosnak számít, s jogosult a kedvezményre. Közel 20 ezer tagja van megyénkben a munkahelye­ken működő Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztárnak. Je­lenleg a betétben kezelt meg­takarításul;: összege 23 millió forint. Meghaladja a 11 ezer főt azoknak a fiataloknak száma, akik ifiúsági takarék- betétben takarékoskodnak. Ebben az évben 719 fiatal kötött megállapodást ifjúsági takarékbetétben történő ta­karékoskodásra. E betétben eddig 38 millió 389 ezer fo­rintot gyűjtöttek a fiatalok. Június 1-gyel megkezdődik az 1973/74. iskolai tanévben vásárolt iskolai takarékbólye. gek visszaváltása. Az iskolai tanulók ebben az iskolai tan­évben 12 millió forint, érté­kű iskolai takarókibélyeget vásároltak. Egyre növekvő népszerű­ségnek örvend az átutalási takarékbetét is. Nyíregyhá­zán kétezer, Mátészalkán kö­zel 500 család gondján segít a takarékpénztár. Július 1-gyel Kisvárdán. és Nyírbátorban is bevezetésre kerül az átutalási betétszám­larendszer. A két városban eddig 55Ó család kérte a száimlaszierződés megkötését. — nemes — Megtalálta édesapja sírját Kétezer kilométernél távo­labbról, Dnyepropetrovszkból érkezett Nyíregyházára Lidia Ivanovna Prokopenko. Édes­apja, Ivan Brigorjevics Bo- bosko, a szovjet Vörös Had­sereg katonájaként harcolt a második világháborúban. 1942-ben búcsúzott el család­jától — feleségétől és hat gyermekétől. A hadsereg győ­zelmes előrenyomulását ő csak Nagykállóig kísérhette — 1944 októberében elesett. Hozzátartozói csak halálhírét kapták meg. A hat gyerek édesanyját is elvesztette, nevelőotthonban nőttek fel. Jelenleg mind­annyian családosak, Dnye- propetrovszkban élnek. Né­hány hónappal ezelőtt várat­lan hírt kaptak Moszkvából: Nyíregyházáról származó ér­tesülés szerint édesapjukat a nyíregyházi temetőben he­lyezték örök nyugalomra több száz baj társával együtt. Lidia Ivanovna az értesítés nyomán érkezett Nyíregyhá­zára — május 31-én délelőtt az Északi temető fekete kő- obeliszkje mellett állt, és zo­kogva olvasta édesapja ne­vét. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága foglalkozik a megye területén eltemetett szovjet katonák hozzátarto­zóinak felkutatásával. A leg­nagyobb elismerés azonban Pusztai András nyugdíjast illeti — I. G. Bobosko család­jának megtalálása számára már a huszonnegyedik ered­ményes kutatás. ». Kabay-versenydíjasok Befejeződött megyénkben a Kabay János közén iskolai biológiai tanulmányi verseny. A nagyszabású esemény ke­retében mintegy" 500 iskolás indult Szabolcs-Szatmár va­lamennyi középiskolájának képviseletében. A háromfor­dulós verseny kemény próba elé állította a diákokat, akik közül 78-an kerültek a me­gyei döntőbe. Ennek színhe­lye a nyíregyházi Krúdy Gimnázium volt. Az eredményhirdetésre és a legjobbak jutalmazására teg­nap, pénteken délután került sor a megyei tanács kis ta­nácskozótermében. Kuknyó János, a művelődési osztály vezetője adta át a jutalmakat a legjobbaknak. A verseny első 10 helyezettje könyvvásárlás! jutalmat kapott. A Kabay tanulmányi verseny győzte­sei: Czimbalmos Ágnes (Krú­dy), Nagy Jolán (Tiszalök), Vita Katalin (Krúdy), Antalf- fy Judit (Kisvárda), Szi­lágyi Erzsébet (Tiszalök), Bancsi Éva (Fehérgyarmat), Jakab András (Baktalóránt- háza), Czuprák Éva (Fehér- gyarmat), HeinSperger Kor­nélia (Krúdy), Tamás Erzsé­bet (Nyírbátor). Az első helyezett Czimbal- mos Ágnes az 1000 forintos utalványon kívül elnyerte a Tiszavasvári Alkaloida által felajánlott Kabay János em­lékplakettet is. Iskolája 10 000 forintos szertárfejlesztési ke­retet kapott. Elkészült a vádirat Rónaszéki gyilkosai Az 51 éves, rokkantsági nyugdíjas Rónaszéki József gyakori vendége volt Nyír­egyháza szórakozóhelyeinek. Rigó utcai lakásában egyedül élt ugyan, de mert előszere­tettel kereste a fiatal nők társaságát magányosnak alig­ha mondhatta magát. Több­nyire gúnynevén — Mókuci- nak — szólították, és azt is tudták róla, hogy nem ré­gen elhunyt édesanyja után nagyobb összeget örökölt. Március 8-án kora délután a Halászcsárdában szórako­zott két fiatal nő társaságá­ban, akiket meghívott laká­sára. majd kerékpárjával 5 óra tájt haza indult, hogy mikorra a lányok megérkez­nek — nőnap lévén — legyen ital és virág is az asztalon. Másnap este két barátja ke­reste lakásán Rónaszékit és mert hiába zörgettek az aj­tón, rosszat sejtve benéztek az ablakon. Rónaszéki vér­ben feküdt szobája padlóján. A rendőrorvos már csak azt tudta megállapítani, hogy a halál mintegy 24 órája be­állt. A rendőri helyszíni szemlebizottság a holttest közelében egy szódásüveget talált, a sérülésekből pedig arra következtettek, hogy Ró­naszéki fejét a szódásüveggel verték szét. Pénz nem volt az elhalt zsebében, hiányzott a karórája is, így rögtön fel­merült, hogy rablógyilkosság történt. Az első hasznos felvilágo­sítással a sértett lakásához legközelebb lévő italbolt ve­zetője szolgált, aki elmondta, hogy előző napon a sértett az italboltban tartózkodott és délután két fiatal nő csatlakozott hozzá. Az egyiket az elhalt Áginak szólította. Később együtt tá­voztak el, majd egy fél óra múlva az egyik nő vissza­ment az italboltba és egy üveg szódavizet vásárolt. A rendőrség ezekből az adatokból rövid idő alatt megállapította, hogy a Róna­széki által Áginak szólított nő a nyíregyházi alvilágban jól ismert vagyon elleni cselekmények miatt már két­szer is elitéit Várkonyi Győ- zőné. A másik nőről adott személyleírás pedig pontosan ráillet Várkonyiné jelenlegi barátnőjére, a 17 éves Záho­ny! Valériára, aki csak né­hány héttel előtte szabadult a fiatalkorúak börtönéből, ahol „markecolás” miatt töl­tötte büntetését. A helyszíni szemle után né­hány órával a nyomozók már Várkonyiné lakásán voltak, ott találták Záhonyi Valériát is. A házkutatás során előke­rültek a benzinnel kitisztított véres ruhák is. Várkonyiné először mindent tagadott, sőt felháborodott azon, hogy a rendőrök nála házkutatást tartanak, később azonban be­ismerő vallomást tett. Záho­nyi Valéria ugyancsak be­ismerte a cselekmény elkö­vetését, sőt az első kihallga­tásai során igyekezett minden felelősséget magára vállalni, mivel tisztában volt vele, hogy fiatalkorú létére lénye­gesen kevesebb büntetésre számíthat. Várkonyiné és Záhonyi Valéria részletes kihallgatá­suk során elmondták azt is, hogy a cselekmény elköveté­sében az egyik barátjuk is részt vett. A barát neve Ádám Mihály, azaz „Koty- tyos”, akinek nevével szintén nem most találkoztak elő­ször a nyomozók. Mivel nem találták Nyíregy­házán, feltételezték, hogy élettársához utazott Buda­pestre, ezért körözést rendel­tek el. Rövid időn belül őt is őrizetbe vették. Megtalálták nála a sértett karóráját is. A rendőrségi vizsgálat ide­je alatt a gyanúsítottak közül Várkonyiné és Záhonyi Valé­ria részletesen elmondták, hogy hogyan ölték meg Ró­naszékit. Az apró részletek vonatkozásában többször vál- toztatgattak ugyan vallomá­sukon, de végül még is csak kialakult a kép: hogyan gyilkolták meg a sértettet. Az esetnek nem volt ugyan szemtanúja, Rónaszéki pedig már nem beszélhet, az elkövetők vallomásaiból és az elkövetők helyett is „beszélő” tárgyi bizonyítékokból egy­értelműen megállapítható, hogy a sértettet a három gya­núsított egy szódásüveggel verte agyon, majd a zsebében lévő 5000 forint körüli össze­get és a karórát magukhoz véve otthagyták vérbe fagy­va. A rablott pénzt egy éjsza­ka elmulatták Nyíregyháza különböző szórakozóhelyein. A megyei főügyészség mindhárom elkövetővel szem­ben nyereségvágyból elköve­tett emberölés bűntette miatt nyújtott be vádiratot a Nyír­egyházi Megyei Bírósághoz. Dr. Szálai István ügyész *■

Next

/
Thumbnails
Contents