Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

8. oldal KÉLEf-MAGYA'&ÖRSZAG VASÁRNAPI MELLÉKLET l&fi. JffiiTű* 5H' 95 éve született Móricz Zsigmond ' /énusz szobor Nyíregyházán. (Kisfalud! Strobl Zsigmond) Mesterem Kisfaludi Strobl Zsigmond környezet összeroppantó hatása érvényesül (Űri muri). Valamennyi alak meggyújtja a fáklyát, mindegyik bele világít környezetének Szövevényeibe, egyaránt próbálkoznak azzal, hogy fáklyavivők legyenek. Ugyanabból a tő­ből fakadnak ezek a hősök, mint amelyiknek személyes példáját mutatta meg Móricz, ami­kor a Tanácsköztársaság idején agitált és Ká­tét írt a földosztásról vagy munkástalálkozók­ra járt és termelőszövetketekben tett hitet az új idők sorsdöntő változása mellett. A szegénységbe, műveletlenségbe, tudat­lanságba kényszerített nyomasztó paras _i vi­lággal áll szemben az úri Magyarország a ma­ga léhaságával, erkölcstelen magatartásával. A múlt század óta élősködő dzsentri réteget a XX. század elején sem érdekli más, mint az evés, ivás, kártyázás és anekdotázás. Még a Saját cselédjük halálában is azt látják a leg­nagyobb tragédiának, hogy elrontotta az ebédjük menetét (Ebéd). Ezzel a szemlélettel és világgal becsüle­tes író nem érthetett egyet. Móricz a Rokonok című regényében tárta fel az egész társadalmi rendet átfogó véleményét. „Feállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy em­ber, a többi rokon. Ez azt jelentené, hogy van egy tehetséges, erős egyéniség, akire a sok te­hetetlen támaszkodik. S azt is, hogy az erős cemmit sem produkálhat, mert a hmá’- körülveszi, s lehúzza a mélybe” — írja Mó­ricz regényének alapgondolatáról. A kidolgo­zás a korabeli magyar társadalom egészét le­leplezi, hiszen Kopjáss jóhiszemű szándékait egy teljes gépezet gátolja. A panamák úrrá lesznek mindenen, húzzák őt felülről, amikor a polgármesterrel vagy a bankigazgatóval szemben enged, húzzák alulról is, amikor a szegény rokonok igényeit elégíti ki, de saját magát is mélyre löki, amikor villát vásárol. Az ífó pusztulásra ítéli ezt a világot, s tolla nyomán recseg és ropog, s már-már dűlőiéi­ben van a dzsentroid társadalom gondosan felépített piramisrendszere. Ezt a tisztánlátást és erőteljes leleplezést érezte meg Ady is, amikor Móriczot a Nyugat c. folyóirat köré csoportosuló nemzedék „ke­leti zászlójának” nevezte, műveit pedig úgy értékelte, hogy azok fölérnek egy forradalmi szabadcsapattal. Harcos barátságuk szinte kö­zös programot is alakított ki, s ha figyelme­sen olvassuk Ady verseit és elgondolkozunk Móricz regényeinek témáin, azt vesszük ész­re, hogy sokszor fogalmaznak azonos hangon. A magyar Ugar motívuma ott él a Sárarany, Az isten háta mögött, a Tragédia lapjain, A magyar Messiások alakja lobogva jelenik meg A fáklya, az Űri muri, a Betyár főhőseiben. Barátságuk és életművük is egymás mellé ál­lítja őket, mindketten a XX. századi kritikai realizmus világirodalmi rangú írói. Móricz társadalomszemléletének alkotó eleme a kiútkeresés is. A lobogó fáklyák nem képesek újat teremteni vagy változást előké­szíteni, a forradalmi harcok idézői pedig ön­magukkal hasonlanak meg vagy megmarad­nak a betyárvilág sérelemmegtorló akcióinál (Betyár, Rózsa Sándor). A legtöbb regény megoldása vagy befejezése azonban annyira jelképes értelmű, hogy meggondoltatja az olvasót: a cselekmény végén oly sokszor fel­lobbanó tűzvész vagy a fegyver torkolattüze nemcsak á főhős reményeit,' terveit égeti ha­muvá, hanem az úri Magyarország egy-egy újabb darabját is. Tiszacsécsén emlékszoba őrzi Móricz Zsigmond emlékét, a benne elhelyezett böl­cső pedig hirdeti, ebben a faluban született 95 évvel ezelőtt a magyar realista prózairoda­lom kiemelkedő alakja. Csorba Sándor Az idén is jó eredményekkel zárultak a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által szerve­zett szakkörök, tanfolyamok, melyek az isko­lán kívüli tanulást segítették elő több mint 1600 szabolcs-szatmári munkás-paraszt fiatal számára. A fizikai dolgozók tehetséges gyer­mekeinek továbbtanulását előmozdító tanfo­lyamoknak több éves hagyománya van a me­gyében. A teljesen ingyenes tanfolyamokon, szakkörökön korszerű oktatási módszerekkel, az iskolai órák menetétől eltérő, kötetlenebb formában egészítik kJ ismereteiket a tanulók. Negyven általános iskolában szerveztek szak­köröket. A legtöbben a matematika, magyar és az orosz szakkörökben vettek részt, de a fizikai, a biológiai és a kémiai szakkörökben is sok fiatal tanult. Az 53 általános iskolai szakkörben 929 fiatal vett részt, közülük 762-t fel is vettek a középiskolába, a részvevők 82 százalékát. Megszervezték a szakmunkások számára a középiskolába jutás megkönnyítésére az elő­készítő tanfolyamot is. Emeltszintű, szakmun­kásbizonyítvánnyal rendelkező és a szakmun­kásképzők utolsó évfolyamán tanulókat törtér-*■ •*" úsz éve immár, hogy a Képzőművé. szeti Főiskola tanévnyitó , ünnepsége után, egy napsütötte őszi délelőttön az Epreskert oszlo­pos pavilonja előtü lépcsőn ülve, szorongva vártuk a Mestert. Fokozott izgalmunknak két oka volt; az egyik, hogy az első év, klasszi­kus szobrok, gipsz mintáik másoló feladatai után a második évtől élő modellen tanulmá­nyozhatjuk az emberi test arányait., forma rendszerét, a másik, hogy az új tanévtől — ellentétben az. eddigi .gyakorlattal, hol első és másodévben egy tanárnál majd harmadévtől másik mesternél folytatták tanulmányaikat a hallgatók — mi Kisfaludi Strobl Zsigmond osztályára kerültünk. A mesternek előző tan. évben végzős növendékei voltak, így csak mi heten leszünk tanítványai. A főiskolán mes­terünk 34 éves tanári múltja már maga naSy tiszteletet és tekintélyt jelentett. Szemem­ben mindezt növelte, hogy az ez időtájt mű­vészete csúcsára érkező Somogyi József is — akinek mintázása főiskolai éveim eszmény, képe volt — az ő növendékeként kezdte szob- rászi tanulmányait. Hallottuk, hogy az 6 osztályán dolgozott Mészáros László, Gold- mann György. Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, hogy csak néhányat említsek, akik a legkü­lönbözőbb irányban folytatták később útju. kát művészi pályájukon. Visszatekintve a húsz év előtti napra, érthető .várakozással terhes szorongásunk, nelemből és biológiából készítették fel a dol­gozók Kossuth Lajos Gimnáziumában. A tan­folyamra 68-an jelentkeztek, rendszeresen el­járt 35 fiatal, akik sikeres különbözeti vizsgát tettek. Tizennyolc középiskolában 46 előkészítő csoportban tanultak a munkás-paraszt fiata­lok 630-an. Matematikából, fizikából, bioló­giából, kémiából, orosz nyelvből, magyar nyelv és irodalomból, német nyelvből kaptak útravalót a továbbtanuláshoz. Harmadik éve dolgozik eredményesen a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Orosz Nyelv és Iroda­lom tanszékének irányításával az orosz nyelv­ből kiemelkedő nyíregyházi középiskolások tehetséggondozó szakköre. A részvevő fiatalok nem csak az iskolai tanulásban, hanem a kö­zépiskolai tanulmányi versenyeken is az elsők között szerepelnek. Felvételi előkészítő tanfo­lyamot is szerveztek az idén a tanárképző fő­iskolán orosz nyelvből. Az eddigi tapasztalatok alapján az SZMT művelődési' háza tovább kívánja fejleszteni az eddigi képzési formákat. Többek között részt vesznek a július 8-án kezdődő orosz nyelvi tá­bor szervezésében is. bár akkor nem gondoltuk, hogy már a má­sodik év végén egy lánykollégánk elmegy az „iparra”, később a másik férjhez, Ernő Ang­liába távozik, és a hatodik, diplomaévre csák négyen maradunk, és év végén ketten kapunk szobrászművész oklevelet. Mesterünk korrektúráinak, 40 éves taná­ri ..pályája utolsó öt évében voltunk szeren, esés részegei. Mikor tanítványai lettünk, már hetvenedik. életévében járt, a főiskolán, en­nek nagyobbik felét töltötte el növendékei körében. Az ő gazdag élettapasztalata és egységes, kitérők nélküli életműve a szinte számtalan portré (ő közel hatszázat említett és hatvan momentót. mikor szavának nyoma­téket akart; adni) és szobor volt korrektúrái­nak hitelesítője. Nem misztifikálta sohasem a szobrászi gyakorlatot, a tehetségét tettvágy., nak tekintette, mely munkára kötelez.; Nfar* céje mindig az élő valósághoz való viszony volt Sokszor beszélt a művészetről, az élet­ről, amit nagyon szeretett és — hiszem -S hogy lényégét ő ,is, mint a kevesek, a legna­gyobbak, kiknek megadatott. . megsejtette, meg. is ismerte. Szobrainkba sokszor- bele. mintázott, mi ezt „gőzös fiatalok” nem sze­rettük, ha elment, sokszor ezidtuk is érté.. Most. hogy tizephjrom év tanítás van mö­göttem. örülök, hogy így tette, most látom, hogy ő, arra -tanított, ami a művészetoktatás, ban egyedül tanítható; a mesterségre. Meg. tett mindent a tanítványaiért, míg más ta­nárnál 10—12 tanuló műn tázott egy modell* ről, nálunk hgtan kettőről, míg más meste­reknél primitiv direkt politizáló beállításokat kellett, mintázni-festeni, mi aktokat mintáz­tunk. Ö mondta: ti fiatalok vagytok, nektek . szép női aktokat kell most csinálni. Többször meghívott az öt év során mö* termébe és elmesélte szobraival kapcsola os élményeit, életének szobrokkal maradandóvá -tett eseményeit. Nem mindennapos élet volt, egy sikerben gazdag, kitüntetésekkel, leg. magasabb díjakkal szegélyezett életút és ta­lálkozások. a múlttal és a jövővel, világot formáló eszmékkel és személyiségekkel. Ma is megdöbbent a tény, hogy a ma kilencven, éves mesternek modellt ült nemzeti dicsősé­günk és tragédiánk egyik főhőse, az aggas­tyán Görgei, A szobor, amit a fiatal S'.robI készített, talán az első abból a nagyszerű portré sorbál, aminek csúcsát G. Bemard Shaw portréja jelenti. A mesternek legismertebb alkotásainak egyike, Vénusz szobra Nyíregyházán, a mú­zeum előtti Benczúr tér platánjai között 6ze. Ténykedik. Köszönteük azzal a 90 éves mes­tert. a magyar szobrászok nesztorát, hogy ezt a jelentős művét, aminek másik öntvénye a kaliforniai Santa Barbara legszebb parkját díszíti és a köré ültetett virágok állandóan ■ tavaszt hirdetik, a város egyik szép parkjá­ba áthelyezzük. Nyíregyháza polgárai büsz­kén vallhatják magukénak a mester mái előbb említett alkotása mellet a Strandoló című szobrát is, amit szintúgy méltóbb környe­zetbe kellene helyezni. Tisztelettel köszöntjük Kisfalud! Strobl Zsigmondot 90. születésnapján. Tóth Sóndoi Tanulás iskolán kívül Tehetséggondozó szakkör, előkészítők, tanfolyamok a munkás-paraszt fiataloknak A festők, szobrászok szívesen hivatkoznak első tanítómesterükre, az írók, költők viszont igyekeznek leplezni, kinek a nyomdokain in­dult el pályájuk. Valamilyen kezdeti hatásról mégis beszámolnak: dajkák, nagymamák, szülők vagy sorsdöntő események, időpontok, avagy éppen szülőfaluk, tájegységek kerül­nek központba, s szerepelnek elhatározó jel­legű indító erőként. Móricz Zsigmond eseté­ben mindegyikről egyaránt beszélhetünk. A szegény paplány édesanyjától a műveltség- igényt, a nincstelenből módos gazdává váló édesapától a parasztság felemelkedési vágyát vitte magával; az éhezésig süllyedő családi nyomorúság évtizedéből az osztálykülönbsé­gek világos felismerését; a szatmári szülőföld­ről pedig mindazt, ami íróvá tette. Az Életem regényében szinte túláradó lelkesedéssel be­szél arról, hogy neki Csécse maradt a tündér­sziget, ahova mindig visszavágyik, ahol a nagy tágasságot, a színes és csillogó végte­lent, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt érzi. „Maga az a név, hogy Csécse, mindig úgy hat rám, mint valami ízes, friss gyümölcs, cup- pant az ember, csettint és nevet. Csécse. Mennyire örülök, hogy ezt a bájos falut kap­tam szülőföldnek.” — írja regényében. Hat évvel később azonban felrobban a gazdagodás forrása, a cséplőgép, és elviszi az ár a bérelt malmot. A család mindent elad, hogy meg­szabaduljon az elárverezéstől, a gyermekeket pedig az anyai nagybácsihoz adja Túristjián- diba. A szülőföldnek ez a helyé volt a jellem­képző iskolája. Itt veszi észre, hogy milyen rideg a lakás, mennyire elhanyagolt a környe­zet és milyen mogorvák az emberek. Kende Zsiga utáltatja meg vele a földbirtokos ura­kat és Zsuzsikában fedezi fel a későbbi pa- raszt-naívák vonásait. „Istvándi volt az én jellemformáló kohóm — írja. — Akkor, fejlő­dött ki bennem az, amit írói képességnek le­het mondani: megtanultam, hogy visszatart­sak minden érzést, és ne ujjongjam ki, ne lármázzam el, hanem tartsam épen és készlet­ben.” Ezekhez a forrásokhoz mindig visszatért. Csak 1903 és 1906 között öt alkalommal gya­logolt a szatmári falvakban népköltészeti gyűjtőúton. Számtalanszor járt itthon akácvi­rágzás idején is „akácillatot” szívni. És mind­végig'* élénken reagált a szülőföld szociális gondjaira is mint pl. az ököritói tűzvészről szóló riportjában vagy a magosligeti Pap Mi­hály tipikus parasztsorsáról írott A boldog ember című regény megjelentetésében. Móricz írásainak középpontjában a sze­gény emberek világa és az úri Magyarország sviháksága áll. Mindkettőt jól ismerte, szülő­földjéről is, a Tanácsköztársaság idejé\ tör­tént tájékozódásai alapján és a 30-as években tett kőrútjai tapasztalataiból is. A paraszti élet mélységeit feltáró művei tele vannak sorstragédiákkal. A Soós család­nak koldus ajándékozza a hiányzó krajcárt, hogy szappant tudjon venni (Hét krajcár), Kis János tehetetlen kiszolgáltatottságában önma­ga pusztulását idézve elő tömi magába az ételt, hogy legalább egyszer jóllakhasson éle­tében (Tragédia), Kis Samu Jóska az ellenség­től is lop, hogy ajándékot vihessen haza, a szegény ember pedig gyilkol, hogy enyhítsen a család nyomorúságán. E tarthatatlan hely­zet elemzése közben alakul ki Móriczban írói hivatástudata. Egymás után jelennek meg re­gényei, amelyekben központi figurává lép elő a tehetséges és tenni vágyó hős. Túri Dani jelképes jelentőségűvé növő alakjában csillog a sárba tiport arany (Sárarany), Matolcsy Miklós törekvéseiben a kultúráért, az ember­ségért küzdő férfi képe rajzolódik ki (A fáklya), Nyilas Misi mindenre rezdülő lelkivilágában a jóságra intő anyai parancs izzik (Légy jó mindhalálig), Bethlen Gábor munka- és iudo- mányszeretetében a „tündérkert” reménye sejlik (Erdély), Szakhmáry Zoltán újítással te­li kísérleteinek bukásában pedig a társadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents