Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
t Í974. június 30: Selet-magyarorszAg — A pártszervezetek és a művelődéspolitika E GYIK GYÁRUNKBAN a közelmúltban automata vezérlőtermet helyeztek üzem. be. Megfigyelték, hogy több évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező mesterek, idős szakmunkások idegenkednek a műszerekkel, jelzőlámpácskákkal tarkított kapcso. lótábla használatától. Ahelyett, hogy kényelmesen megnyomnának egy gombot, kiballagnak az üzemcsarnokba, vagy a gyárudvarra és ott kézzel tekergetik a víz- és gőzvezetékek szabályozó csapjait. Az élet bármilyen területén megfigyelhető. hogy az általános műveltség alapvető elemeinek hiánya a mindennapi munkához nélkülözhetetlen szakismeretek bővítését is gátolja. Különösen a korábban mezőgazdasági jellegű tájegységeken létesített ipari üzemekben. de a korszerű nagyváros^ vállalatoknál is gond, hogy a gép és kezelője között sok esetben hiányzik az összhang. Nem szűkíthetjük azonban a kérdést csupán a termelés érdekeire, közelítenünk kell hozzá a dolgozó emberek jogainak, lehetőségeinek oldaláról is. A szocialista demokrácia terebélyesedését. az ezzel járó társadalmi változásokat, az élet különböző szinterein tapasztaljuk. Elég, ha emlékeztetünk a Munka Törvénykönyvére, a tanácstörvényre, az új választási rendszerre, a szövetkezeti törvényből fakadó jogokra, a szakszervezetek növekvő szerepére a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában, vagy egyáltalán az üzem; demokratizmus fejlődésére, a munkások és alkalmazottak cselekvő beleszólására a vállalatok, gazdaságok vezetésébe. A demokratikus jogok gyakorlása művelt állampolgárokat, a szükséges ismeretek birtokában lévő itélőképes dolgozókat kíván. Ér. demben és hasznosan az képes állást foglalni gzűkebb. vagy tágabb pátriája, munkahelye dolgaiban, aki szellemileg is felkészült erre: látóköre széles, világnézete megalapo. zott. ismeretei sokoldalúak. Felnőttek esetében — ez nyilvánvaló — a munkahelyi környezet alkalmas leginkább arra. hogy ösztönözze, jó irányba befolyásolja a művelődési törekvéseket. S mivel a dolgozók legszélesebb rétegeivel a szakszerveze. ti mozgalom tart állandó kapcsolatot, magától értetődő a vállalatok, gazdaságok, intézmények szakszervezeti alapszervezeteinek, munkahelyi bizottságainak elsőrendű szerepe a műveltség, a politikai, szakmai ismeretek terjesztésében. V AJON mennyire hatásosak, milyen eredménnyel töltik be felvilágosító, nevelő hivatásukat a vállalati szakszervezeti testületek? Sajnos, messze vagyunk az eszményi állapotoktól. Nap. mint nap meg kell küzdeni a kultúrpolitikai munka lebecsülésével. Azzal a nézettel, hogy az időszerű gazdasági, termelési és kimondottan politikai feladatok .mellett a művelődés fejlesztése csak amolyan harmadrangú kérdés. Egy átfogó vizsgálat tapasztalatait sűríti az a megállapítás, hogy a művelődési tevékenység nem mindenütt vált a szakszervezeti munka szerves részévé. A szakszervezeti bizottságok egy-egy fontosabb kultúrpolitikai határozat megjelenését követően csat ritkán foglalnak állást abban, hogy mi a tennivalója a vállalati alapszervezetnek. Általában tervszerütle- nül végzik a kulturmunkát^amelyre az alkalomszerűség. a kampányok szervezése a jellemző. Honnan erdnek a művelődés lebecsülésének gyökerei? Egyrészt bizonyos rossz értelmű gazdaságcentrikus szemléletből. "Sok esetben a munkahelyi vezetők — olykor a tömegszervezeti tisztségviselők is — úgy gondolják, hogy csak azt kötelességük támogatni. aminek hatása közvetlenül és azonnal termelési többletet eredményez. Másrészről nehezítik a szakszervezetek művelődési törekvéseit külső körülmények. Számos üzemben gyakori és nagymérvű a túlórázás. Sok az ingázó, a messziről munkahelyére utazó dolgozó. S aki órákat tölt vonaton, az örül, ha minél előbb hazaér és kipihenheti magát, s nem könnyen kapható bármilyen egyéb elfoglaltságra. A tárgyi akadályok közé tartozik, hogy nagyon sok vállalatnál — több vizsgálat derített erre fényt — a kulturális alapot nem eredeti céljának megfelelően használják fel. Jut ebből a helyi futballcsapat támogatásától kezdve reprezentációs célokig sokmindenre, csak éppen az üzem művelődési intézményeinek fejlesztésére nem. E HELYZETEN , ELSŐSORBAN A PARTSZERVEZETEK, a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunisták segítségével lehet változtatni. A párt művelődéspolitikai céljainak megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, a pártirányítás e célokat a min. dennapok gyakorlatában csak úgy képes érvényesíteni, ha a párttagság széles köre ezeket magáévá teszi és az élet minden területén kezdeményezően' képviseli. Az üzemekben, intézményekben valamennyi társadalmi szer. vezet közül — az ifjúsági szövetségtől eltekintve — a szakszervezetek tevékenysége kapcsolódik a legtöbb szállal a közművelődés teendőihez. Ezért a munkahelyi párt- szervezetek kultúrpolitikai tevékenységében igen nagy helyet kellene, hogy elfoglaljon a szakszervezetek ez irányú munkájának ösztönzése és ellenőrzése. Kérjék számon a szak- szervezeti testületekben tevékenykedő párttagoktól, hogy mit tettek, mit tesznek e célok megvalósításáért, adjanak útmutatásokat a szakszervezeti művelődési otthonok, könyvtárak munkájának tartalmasabbá tételéhez, kísérjék figyelemmel a helyi ismeretterjesztést. S nem utolsósorban fordítsanak jóval nagyobb figyelmet a szocialista brigádok mű. velődési vállalásainak kidolgozására és teljesítésére. Vajda János A műszertörténet kuriózumai % A klasszikus műszerek fejlődéstörténetét, kulturhistóríáját ismerhetjük meg az Országos Műszaki Múzeum rendezésében március 8-án megnyílt és május 2-ig nyitvatartó műszertörténeti kiállításon. Egyik legrégibb műszer a napóra. Ezt követte a csillagóra. majd — a napsütéstől és a csillagfénytől független időtartam mérésére — feltalálták a vizi- és homokórát. Mechanikus szerkezetű gépórákról pedig már a XVIII. században említés történik. Az órások fejlesztették ki: a fogmarókat, esztergákat, fúrókat, úttörői lettek a modern műszeriparnak, sőt a gépgyártásnak. Ok készítették az első automatákat is. Legrégibb térképek egyike egyiptomi bányavidéket ábrázol. A geodézia műszerei: a mérőkötél, szögtükrök, szintező-műszerek, a távolságmérő-kerék stb. szintén több évszázados fejlődés eredményei. A régi görögök jól tudták, hogy a Föld közel gömb alakú. Ez a felismerés vezette Eratoszthenészt — i. e. 275 körül — a Föld nagyságának megméréséhez. Később mások is próbálkoztak, de mindig eltérő értéket kaptak. Talleyrand, a híres francia diplomata 1970-ben javasolta, hogy a francia Akadémia dolgozzon ki egy új, egységes mértékrendszert, mely a lö-es számrendszeren alapul. 1793-ban Franciaországban életbe is lépett a decimális mértékrendszer. Hazánkban csak 1874-ben Kruspér István kezdeményezésére vezették be. A hőérzet is egyidős az emberrel. Már Hlppokrátész, az ókor leghíresebb orvosa a beteg lázát fontos tünetnek tartotta. A lázmérők azonban mint a diagnosztika műszerei, csak a XVIII. században jelentek meg. Az ókor két tudósa. Philo és Heron nevéhez fűződnek A20k a kísérletek, melyeket a XVI. és XVII. század fordulóján a tudósok egész sora ismételt meg abban a reményben, hogy a meleg mérésére alkalmas eszközt sikerül szerkeszte- niök. Nagyon magas vagy alacsony hőmérsékletek fémhőmérőkkel mérhetők — Bréquet francia órás találta fel a XVIII. században. Ugyancsak egy francia. Louis Jacques Daguerre készítette a világ első fényképét. Az utókorra mindössze 27 eredeti kép maradt. Az Apponyi Antalnak ajándékozott korabeli foCsüngő női órák a XVI. századból. tók a kiállítás kuriózumai, csakúgy, mint Veress Ferencnek, a színes, fényképezés magyar úttörőjének a század elején készített felvétele. Egy másik képről Eötvös Lóránd tekint ránk. ű végzett — világviszonylatban is legeredetibb módon és legpontosabban — a századfordulón gravitációs méréseket, híres ingájának segítségével. A Magyar Nemzeti Múzeumban helyet kapott tárlat, az idő-, föld-, hő-, légnyomásmérés, az elektromosság, gyógyászat, csillagászat, fényképezés, műszaki fejlődését kíséri nyomon. Számos érdekes műszaki összefüggést a műszertörténeti múlt- kiemelkedő alkotásait és egyéniségeit ismerhetik meg a kiállítás látogatói. A közel hétezer bemutatásra kerülő tárgyat mindezideig összegyűjtve nem láthatta a nagyközönség. (H. M.) VASÁRNAPI MfLLÉfcLE? S. oldat '*' Jósaváros ma. (Krutilla József tusrajza) Aligha nevezhetnénk látványos rendezvénynek a június 25-én végétért országos anyanyelvoktatási napokat. A magyar nyelv- tudomány és nyelvoktatás jeles képviselői találkoztak Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán, hogy megvitassák az anyanyelvi nevelés problémáit. A nyelvtudomány és a gyakorlat emberei találkoztak a háromnapos konferencián azzal a szándékkal, hogy véleményt alkossanak a tennivalóról, letegyék javaslataikat az állami oktatási szervek asztalaira. Az anyanyelvoktatási napok a Magyar Nyelvtudományi Társaság égisze alatt a megyei művelődési szervek, a nyíregyházi tanárképző főiskola szervezésében valósult meg: demokratikus fórumot termetve a részvevőknek, ahol mindenki elmondhatta tapasztalatait, véleményét az anyanyelvoktatás helyzetéről, problémáiról. Vonzóbbá tenni E lényegében társadalmi fórumra természetesen meghívták az illetékes állami oktatási szervek vezetőit, akik arra hivatottak, hogy a legérettebb, legmegalapozottabb javaslatokat számbavegyék és gondoskodjanak a megvalósulásukról. Milyen problémákkal foglalkoztak az anyanyelvoktatási napok részvevői? Röviden szólva, azokkal, amelyek az utóbbi időszakban lépten-nyomon foglalkoztatják, lelkesítik vagy lehangolják, az anyanyelv sok ezer, tízezer munkását. Vonzóbbá, eredményesebbé, színvonalasabbá kellene tenni a magyar nyelv tanítását az óvodától az egyetemig. E fontos feladatra hívta fel a figyelmet a párt X. kongresszusának határozata, az oktatáspolitikai határozat, erre figyelmeztetik a nevelőket a mindennapos iskolai élet tapasztalatai is. Megújúló, korszerűsödő közoktatásunkban kiemelkedő hely illeti meg az anyanyelv tanítását, amely alapja, kezdő lépcsőfoka a további fejlődésnek. Az anyanyelv biztos ismerete, a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség, az árnyalt beszéd elsajátítása nélkül vakságra és süketségre ítélnénk a fiatal nemzedéket. Elérhetetlenné válna a magyar és a világirodalom megértése és élvezete. A hazafiság érzésének egyik tartópillére sem állna így biztos talajon. Társadalmi igénnyé vált az anyanyelvi nevelés korszerűsítése, amelyben természetesen a főszerep az iskolákra vár. Ennek a felelősségnek a tudatában találkoztak két évvel ezelőtt ugyancsak a nyíregyházi tanárképző főiskolán a magyar nyelvtudomány, -oktatás kiválóságai a Magyar Nyelvtudományi Társaság vándorgyűlésén. Éhnek folytatásaként került sor az anyanyelvoktatási napokra, ahol már a közben eltelt időszak eredményeit, fejleményeit is számbavették. Mit tartalmai a számbavétel? Tantervi változtatások Egységes erjedés, távlatkeresés állapotában van az anyanyelvi nevelés — állapították meg a részvevők. A korszerűsítési folyamat igen szerteágazó, az iskolai órák modernizálásától a tantervek ésszerű átalakításáig, sőt azon is túl, a nevelők nyelvi szemléletének fokozatos átalakításáig terjed. A kezdeti eredmények biztatóak, de gyorsítani szükséges a tempót. A nyíregyházi' anyanyelvoktatási napokon elhangzott vélemények, javaslatok a tartalmi és módszertani feladatokat, a „mit és hogyant” sokoldalúan közelítették meg. Többen szóvátették, szükségessé válik a tanítandó nyelvtani tananyag mértéktartó és megalapo-. zott átépítése, hogy kellő helyet kapjon a sző-; beli, írásbeli, beszédművelési, stilisztikai készségek formálása. Ez tantervi változtatásokat is kíván, amelyben egyik fő kérdés az egységes anyanyelvi követelményrendszer kidolgozása. Élénk vita bontakozott ki arról, hogy a jelenleginél jobban kell támaszkodni a magyar nyelv és irodalom kölcsönösségére, egymásrautaltságára, a tantervek kidolgozásánál épp- ) úgy, mint a gyakorlati oktatás folyamatában. Korszerűsítése^ szorul a pedagógusok eszköz- i rendszere, tanszalagok, írásvetítők és egyéb modern eszközök alkalmazása szükséges a ha- i tékonyabb nyelvtanításhoz. Vannak tennivalók a tankönyvekkel is, — ezek is megújításra várnak. Üj példatárak, értelmező szótárak; kézikönyvek a gyermekek számára anyanyelvi kézikönyvtár kibocsájtása szükségesek. Az anyanyelvoktatás! napok több mint kétszáz részvevőjének kétharmada részt vett a plenáris ülés, majd äz általános és á középiskolai szekció vitájában. Az ország minden tájáról voltak vendégek, a tapasztalatok, javaslatok általánosíthatók. Izgalmas kérdése volt a nyelvi konferenciának a kísérletek iránti érdeklődés: igényként mondták el, hogy az anyanyelvi kísérleteket jobban meg kellene ismertetni a pedagógusokkal. Ezért is szaa vazták meg egyhahgúan: hagyományossá váló nyíregyházi anyanyelvoktatási napok egyik központi témája jövőre a kísérletekből hasznosítható tapasztalatok széleskörű ismertetése í legyen. A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályvezetője arról tájékoztatta a részvevőket, hogy addig is rendszeres tájékoztatót szándékoznak kiadni a jelenlegi anya- \ nyelvi' kíérletekről. Ugyancsak a főosztályve- j zető mondta el, hogy jövőre a nyíregyházi plénumon szeretnék megvitatni a tavaszra elkészülő új tantervi tervezetet. Meghallgatják és felhasználják a gyakorló nevelők észrevételeit, bírálatait is. Feladatok a pedagógusképzésben Érthetően, majd minden probléma mögött a nevelés központi alakja, a pedagógus került a figyelem fókuszába: korszerűbb anyanyelvi képzést csak korszerűbben képzett pedagógusokkal lehet megvalósítani. Lesznek tennivalók a pedagógusképzésben is, ahol különösen a nyelvszakosok és a tanítók anyanyelvi okta- 1 tását kívánatos továbbfejleszetni. De az anyanyelvi nevelést valamennyi pedagógus közös ügyévé kell tenni, s ehhez nem elegendő a Rendtartásban és más utasításokban megfogalmazni' a követelményeket. A nevelőtestületek mindennapos erőfeszítéséire van szükség, hogy ez a szemlélet váljék jellemzővé. Jó eszköz az „átállás” gyorsítására a nevelők továbbképzése, rendszeres tájékoztatása az anyanyelvi nevelés korszerűsítéséről. Kiváló fórumnak ígérkeznek a nyíregyházi anya- nyelvoktatási napok, melynek gazdag anyagát kiadványban is megjelentetik, hozzáférhetővé teszik a pedagógustársadalom számára. Találóan mondta az egyik felszólaló, hogy „már nem nem tanítunk a régi módon, de még nem sajátítottuk el eléggé az újat...” Ehhez nyújt — számunkra külön is öröm — hathatós támogatást az évenként Nyíregyházán sorrakerülő — tematikájában, szervezésében, programjában tovább finomodó — nyelvi rendezvénysorozat, melyről azt mondtuk, nem látványos eseménye életünknek. Nem látványos, de sok évre szóló, maradandó hozzájárulást ígér a jövő nemzedékének eredményesebb anyanyelvi neveléshez. Nyelvünk erejének, dinamikájának, szépségének gondozásához. Páll Géza Gazdag utrava^ó Az anyanyelvoktatási napok tanulságairól
