Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
ÍWti június 30.’ SELET-MAGYARORSZÁÖf S. oMaS A munkaszerrezés: tudomány Interjú Valkó Mártonnal, az SZVT főtitkárával A nyírmadai Kossuth Tsz ben 40 ezer köbmét er habosított szigetelőanyagot készítenek, (Hammel József felvétele) Zsuzsanna-major — ma Tizenegy karéj kenyér Egyhetes program keretében befejeződött Nyíregyházán a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Első Országos Szervezéstudományi Nyári Akadémiája. Az SZVT ilyen irányú tevékenységéről. az akadémiával kapcsolatos, további tervekről beszélgetett munkatársunk Valkó Mártonnal, a társaság főtitkárával. — Milyen céllal rendezték meg az akadémiát? “ Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagy fontosságú lfetározataival már jó ideje előtérbe helyezte. ráirányította a figyelmet a szervezőmunka fontosságára. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, mint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesülete, ennek szellemében igyekszik fórumot biztosítani a szervezési és vezetési tudományok művelőinek és gyakorlati szakembereinek. Az SZVT megtisztelő feladata, hogy a termelőmunka közvetlen végrehajtásánál •“> ahogy azt szaknyelven mondjuk: a termelő tevékenység mikroszférájá- ban — segítsen a munka- és üzemszervezés korszerű tapasztalatait mind szélesebb körben elterjeszteni, gyakorlati alkalmazását lehetővé tenni. A Nyíregyházán lezajlott Első Országos Szervezéstudományi Nyári Akadémia már égviké ezeknek a fórumoknak. — Lesz-e szélesebb körben is alkalmazható, gyakorlati haszna az akadémiának? — Az előadásokat és a konzultációs vitát magnetofonnal rögzítettük. A mágneses szalagra felvett anyagot természetesen nem raktározzuk, hanem a lehető leggyorsabban feldolgozzuk és nyomtatásban is megjelentetjük. Ezt a hallgatóknak küldjük meg elsősorban. A fóntósább élőadásókat, hozzászólásokat pedig külön is közöljük. Ezek folyamatosan az ipargazdaság, illétve az SZVT Kiskönyvtára kiadásában jelennék majd meg. Elmondhatom azt is, hogy az akadémián elhangzott előadások, viták olyan kérdésekre is ráirányították a figyelmet, amelyek — megítélésünk szerint — érdemesek arra, hogy felsőbb szinten is tovább adjuk. Nemcsak áz ágazati vezetőknek, hanem az érdekelt kormányzati szerveknek is. Végeredményben tehát az előadásokat, konzultációs vitákat azok is megismerhetik, akik nem voltak résztvevői, hallgatói az akadémiának. Gondolom, Szabolcs-Szatmár megyében is érdeklődést vált majd ki az akadémia munkájáról összeállított kiadás. — Milyen témákkal foglalkoztak az akadémia előadói, résztvevői? , — Sajnos, a több napos program keretében elhangzottakat nem lehet néhány sorba sűríteni. Nagy fontosságú megállapítások, javaslatok hangzottak el például az anyagmozgatás, az élelmi- szeripari termelés, továbbá a belkereskedelmi szállítás és kereskedelmi együttműködés területéről. A kérdések természetesen érintik a technikai felszereltség vizsgálatát és az ennek fokozását elősegítő ösztönzési rendszerek fejlesztésének fontosságát. Alapos vitát váltott ki például dr. Bárándy Györgynek, a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdaságtani Kutató Csoportja igazgatóhelyettesének, á munkaszervezés aktuális, gyakorlati problémáit ismertető élőadása, mely az első napon hangzott el. Ugyancsak érdekes téma volt az alkalmazott kutatás- és szervezés gyakorlatának összekapcsolása, valamint a vállalati üzem- és munkaszervezői tevékenység segítése formáinak tárgyalása. Ezekről Guttasy Ferenc, az Élelmiszeripari Gazdaság- kutató Intézet szervezési osztályvezetője beszélt. A szervezettség értelmezéséről, annak gyakorlati problémáiról tartott előadást dr. Kázsmér István, a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet igazgatója. Különös tekintettel a belkereskedelemre, valamint a kereskedelem és az ipar kapcsolataira. Sorolhatnám azonban mind a mintegy tizénöt témát és előadóját, az ezt követő konzultációkon elhangzott fontosabb hozzászólást is. — Mit tart végeredményben az első kísérlet legfőbb hasznának? — Mindén túlzás nélkül elmondhatom, hogy jól sikerült. Sokat Ígérő, új típusú fórum volt éz áz égy hétig tartó, konzultációkkal egybekötött előadássorozat. Újszerű volt azért is, mert a programban szereplő előadások — hogy úgy mondjam — illeszkedtek egymáshoz, vagyis kerek egészt alkottak. Egyrészt szakági, másrészt vállalati problémák kerültek alapos és részletes megvitatásra, dé úgy, hogy azok az időszerű gazdaságpolitikai kérdések keretébe illeszkedtek be. Ezen az akadémián nem professzorok és diákok, hanem a mindennapi élet elméleti és gyakorlati szakemberei voltak jelen. Nem törekedtünk arra, hogy minél többen vegyenek részt rajta, mert az alapos vitának, a dialógusnak — s ezt már gyakorlatból tudjuk — éppen az a legfőbb követelménye, hogy mindenki szóhoz jusson, elmondhassa véleményért. Spt, Vitába is szánhasson az előadó téziseivel. Ugyanis csak a kollektív bölcsesség csiszolhatja ki az adott problematikát, a kérdések megoldását. — Miért éppen Nyíregyházán rendezték meg az elsőt? — Szervezéstudományi akadémiát eddig sem az SZVT, sem más tudományos egyesület nem rendezett. Az SZVT Szabolcs-Szatmár megyei vezetőinek támadt az a gondolata, hogy rendezzük. Ez volt az első, de nem az utolsó. Itt kap ugyanis továbbra is otthont a most már évről évre megismétlődő szervezéstudományi nyári akadémia. Valamennyi résztvevő egyöntetű véleményét tolmácsolom, ha elmondom: Szabolcs-Szatmár megye fővárosa kitűnő adottságokkal rendelkezik ennek a lebonyolításához. A Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola igazán jól kialakított, szinte páratlan szépségű környezetében magas szintű technikai felkészültségű segítséget tud akadémiánknak nyújtani. Ez is lehetőséget biztosított arra, hogy mind az előadások, mind oz ezt követő, kibontakozó viták nagyón gyakorlatiasak voltak, a szervezőmunka legégetőbb kérdései körül forogtak. <■ — Köszönetémét fejezem ki a Szabolcs-Szatmár megyei szervezetünk vezetőségének és aktivistáinak — mint kezdeményezőknek és szervezőknek — a megye párt-, állami és társadalmi vezetőinek, hogy felkarolták és támogatták nyári akadémiánk ügyét. Köszönöm az előadók és résztvevők megjelenését, közreműködését — mondotta befejezésül Valkó Márton, az SZVT főtitkára. t Tóth Árpád Itt kétszeresen is vége van az országúinak. Kétszer is elfogy a faluban a kövesút Utána homoktenger, pár lépésre a határ. A látogató Nyírbél- tekről ritkán megy tovább, így aztán kevesen háborgatják az ömbölyi népet Életformák Komáromi András még Zsuzsanna-majörban élte gyermekkorét, kis korának nagy pillanatait. Amikor megszűnt az uradalom, az egykori cselédek kijárták, hogy a név is más legyen. Volt a major mellett egy kis apróházas település, Kis-Ömböly. így aztán az egykori Zsuzsanna-major is felvette ezet a nevet. Az idősebbek hozzá- toldottak egy „nagy” szócskát, de ezt már csak ők tartják számon. Nyolcszázhetvenen lakják a falut. Volt ez a szám több is, de a sovány esztendők elvitték a sok férfiembert a faluból, mentek a családók is. A nagy vándorlást most érzi a falu, az általános iskolában száznegyven gyerek tanul ősz. szevont osztályokban. Nem lehet másképp, nagyon kicsi a létszám. Szeptembertől Nyír- béltekre járnak majd a felsőtagozatosok, valamit enyhül az oktatás gondja. Nyírbéltek közel van, a tanács is közös — nem mennek idegenbe az ömbölyi iskolások. A vándorlás tart mai nap is, száznál is több az ingáI zók száma. Az itthonmaradot- tak a téeszben dolgoznak a mindennapiért, megvan a számításuk, tavaly kilencven két forintot ért egy napi mun. ka. Három egyéni gazda is van a faluban, nem is gazda — gazdaasszony, mert a három férfi az iparba jár, az asz- szonyokra nehezedik az a pár hold. Mégsem változtatnak rajta, pedig cselédek voltak ők is mint a többi. Megmosolyogják néha őkét. Komáromi András bácsi úgy mondta: „Nem bírja ezekét rá senki, hogy arrébb menjenek, pedig rájuk férne már...’’ t A leghosszabb hét Idős Komáromi Andrást úgy emlegetik a faluban, mint minden sorsok tudóját. Egyforma volt az mind. Cselédsors. Neki mégis több jutott örömből, bánatból, kilenc gyemeket nevelt asszonyával. Két lányt és hét katonafiút. Tizenegy karéj kenyér kellett amikor megéhezett a család. November harmincadika hármas ünnep lesz Komáromi Andrásnak. Születésnap, a hatvanötödik, névnap — és az utolsó munkanap. Nyugdíjba megy. Már megnézte, szombati napra esik, mintha befejeződne egy hét, az emberi élet leghoszabb hete. — Mert volt ebben minden, kutyanehézség, mégsem cseréltem volna senkivel. Mióta élek nem voltam orvosnál, kazlazok a lucernásban, riém hagyok ki egy napot sem. Csak úgy ér valamit az ember, ha dolgozik — gyerekfejjel megtanultam. Ebben a faluban néhány éve fordult szebbre az élet, gombamódra szaporodott a gazdaság. Nézze a térképet: Nyírbéltek, Penészlek, En- csencs a határos községek, többségében egyéni gazdálkodók birodalma. És itt vagyunk mi, egy kis sziget. Mi másképp gondoltuk az életet, és úgy látszik, jó volt az elképzelés, mert nem cserélném én senkivel az udvarom a nagy gazdák közül! Több a nevetés — ötvenkilencben negyven család kezdte a közöst itt Ömbölyön. Csak a javát vettük le a földnek — volt is jó jövedelem. 1960 tavaszán aztán belépett az egész falu, annak a három embernek a kivételével, mert azok elbújtak azidőre. Nehéz esztendők jöttek. Nyolcmázsás kukoricatermés volt hatvankettőben, képzelheti! A vezetők is váltották egymást, rtém volt szakember. Aztán aki idévetődött egy évre. félre — többet ártott a falunak, mint használt. Jött egy olyan agfo- nómus, soha nem felejtem el, aki akkor akarta boronálni a dohányföldet, amikor már kiültettük a palántát. Gúnyoltak is a szomszéd falukban bennünket: kellett nektek, mit okoskodtatok! — hallottuk mindenfelé. Több segítség kellett volna, mert sokszor gondoltunk rá, hogy nem megy tovább. Pedig a föld jó, ha okosan bánnak vele, megtermi a magáét Most is azt mondom, hogy annak a pár nyakas embernek köszönhető, hogy rend lett végre. Hatvanöttől már egyre kevesebb a gondunk, újak jöttek, hozzáértők, ten- niakarók. Ha pedig jó a parancsnok, jó a szó — megy a munka Is. Nem vagyunk a legjobbak között, de itt nagy értéke van a kis dolognak. Nyírbéltek kilencszáz hold elhagyott földjét is mi műveljük, járnak onnan át néhá- nyan a téeszbe. Látják, hogy jól megy a sörünk, és lassan- lassan már életünk is lesz, nem csak munkánk. Valahogy én úgy látom, másak is a ml embereink. Itt a nevetésre is több jut. A szomszédokban meg elmegy az idő a kicsi pereskedésekkel, a gyanusítga- 1 tással, az önzéssel. Mi csak rédiáért megyünk a tanácsra, azok meg mindig ott lógnak a lépcsőn, mindig van valami bajuk. Panaszra keveset járt az ömbölyi ember, annál maka- csabbul mondta igazát és teremtett görcsös munkával ünnepnapokat. Még ennyi a gazdagság. Majd lesz több is. A fiatalok türelmetlenebbek. Mit ér a pénz —mondják —, ha mindenből kevesebb jut mint egy városinak? A művelődési házat bezárták — életveszélyes. Így megszűnt a mozi, nem kölcsönöz a könyvtár. Van egy kis klub, abból meg hiányzik az élet... így elmennek inkább oda, ahol valóság a sok lehetőség. Nincs gondolatuk rá, hogy lehetna megmaradni itt, a régi majorban. így könnyebb. Kolláth Adrienn* Megyénk fejlődése szóróién kapcsolódik az országos eredményekhez — többek között ezt is újra igazolta az országgyűlés pénteken végét ért nyári ülésszaka. „Társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt sikeres esztendőről adhat számot a kormány” — mondta beszámolójában a pénzügyminiszter, ha nem is szó szerint így, de tartalmában ugyanöz hangzott él a megyei tanács legutóbbi ülésén: „Szabolcs- Szatmár mégye számára az 1973-ás esztendő a IV. ötéves terv eddigi legjobban sikerült esztendeje Volt.” Mindez nem véletlen: azt jélzi, hogy megyénk a megkülönböztetett központi segítséggel jól gazdálkodik, á területfejlesztés és áz országos zárszámadás eredményéi egymást igazolják és erősítik. Dé nemcsak az összegezett megállapításoknál — amelyek áz országgyűlés ülésen hangzottak el — vonhatunk párhuzamot. Megyénk képviselői részt vettek az összegezések előkészítésében is az ófszággyűlés egves bizottságainak munkájában. Az, hogy réális gondokat feszegettek, jő javaslatokat tették, már áz ülésszakon be- bizönyosödött: a miniszter beszámolójában jő néhány Plyan megállapítás is szerepéit, amelyeket a szabólcs- Szatmáf megyei képviselők kértek, javasoltak, vetettek lel. Jeszenszki Gábor, az építés Szabolcs a parlamentben si-közlekedési bizottságban hozzászólásában felhívta a figyelmét, hogy az építőipari gépék vásárlása országos szinten is nagyon jelentős mértékben visszaesett. Ha ‘erre nem figyelnek fel kellő időben, esetleg kihatással lehet a későbbi lakásépítésekre és más, a költségvetés szempontjából is fontos területekre. Az illetékes miniszterhelyettes már a bizottságban választ adott a képviselő felvetésére, de a pénzügyminiszter IS utalt a beruházási tevékenység év közben lassan megindult élénkülésére, a tett intézkedésekre és a várt hatásokra. Hasonló témával, a szocialista gépimport egyes kérdéséivel foglalkozott és tett több javaslatot Fülöp János, az országgyűlés ipari bizottságában. A pénzügyminiszter az ülésszakon ézt a témát is érintetté, amikor hangsúlyozta: „Elsősorbán a KGST-or- szágokből származó újabb béhőZatáli lehetőségek feltárása a cél.” Bojtor Miklós, a mezőgazdasági bizottság ülésén a termelőszövetkezetek és állfemi gazdaságok több éve tapasztalt jó gazdasági eredményeiről és érmek a költségvetésben tapasztalt hatásáról beszélt, A könnyűipari miniszter beszámolója is sok területen kapcsolódott megyénkhez. Elsősorban nem a felszólalók, hanem egyes szakterületek révén. Amikor a negyedik ötéves tervet törvényerőre emelte az országgyűlés, a könnyűipar egyik fő feladataként határozta meg, hogy a fokozódó belföldi szükségletekét keresett, divatos, jó minőségű, korszerű és termelékeny technológiákkal előállítható termékekkel elégítse ki, s ézt a feladatot az ipar széles körű rekonstrukciójával kell mégvalósítani. Az országgyűlés most erre tért vissza: hogyan valósítja meg a tárca a ruházati és cipőipar, a bútoripar és a nyomdaipar rekonstrukcióját. A mirtlsztérásszony Országos munkákról, eredményekről, gondokról beszélt, érdemes Viszont énnek alapján a megyei témákról is Szólni, hiszen közvétve a könnyűipar rekonstrukciójának minden területé kapcsolódik valamilyen formában Szabolcs-Szatmár megyéhez is. Jő néhány sajátos megoldásról adhatunk számot a ruházati iparban. A rekonstrukcióhoz a korábban megyénkbe települt nagy vállalatok révén kapcsolódunk; a Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi üzemének korszerűsítése és vásáfosnamé- nyi üzemének létesítése, a HÖDIKÖT tiszalöki terjeszkedése és fehérgyarmati letelepedése jelzi a folyamatot, ígéretes a Gyapjúszövőgyár újfehértói, a Posztógyár nagykállói üzemeinek létesítése — mindez jelentős megyei segítséggel. Ide sorolhatjuk a mátészalkai kötöttáru- gyár építését, amely sarkalatos pontja az országos és megyei elképzelések összehangolásának, de sajnos csak késve és az éredeti elképzelésektől eltérően indulhat a beruházás, amely egyébként országosan is egyik jelentős része az ágazat rekonstrukciójának. A cipőiparban a nyírbátori Auróra és a nyíegyházi Szabolcs cipőgyár építése, illetve fejlesztése mellett fontos részt képviselnek a megye ipari szövetkezetei is. Csak nemrég írtunk lapunkban is arról, hogy az állami tervbizottság a cipőipari termelés mennyiségi növelése és a minőségi követelmények javítása érdekében ötvenmillió forint közvetlen állami támogatást nyújt, s ennek felét szabóles-szatmári vállalatok, szövetkezetek kapják. _ A könnyűipari miniszter beszámolójában fontos helyet foglalt el a bútoripar rekonstrukciója. E területen a Szatmár bútorgyár az országos tervekben is jelentősnek számít, csak úgy, mint a nyomdaiparban a Nyírségi Nyomda rekonstrukciója, amely nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is Ígér — már a jövő évben. És ennél a témánál kell említést tenni a papíripari vállalat új nyíregyházi gyáráról, amely egy új iparág meghonosodását jelenti megyénkben a könnyűipar rekonstrukciója során. Az országgyűlés napirendje módot ad arra is, hogy országos összehasonlításban értékeljük megvénk könnyűiparát, amely Szabóles-Szat- már számára éppen a rekonstrukció éveiben vált különösen fontossá: a negyedik ötéves terv időszakában megkétszereződik a könnyűiparban foglalkoztatottak száma és a tervidőszak végére eléri a 15 ezer főt, ugyanakkor a termelési érték megháromszorozódik, eléri a 3 milliárd forintot. Mindez nem hangzott el ilyen részletességgel az or- szággvűlés ülésszakán, de a tények ielzik, hogy megyénk sok szállal kapcsolódik az ország gazdaságához, hogy számos területen Szabolcs- Szatmár eredménvei már jelentős részt képviselnek az országos összegezésben is. Marik Sándor
