Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-26 / 147. szám
W74 tSnhis 51. «HkET-MÄGTARORSZÄ« f. rmé. Érdekek metszőpontja: A termelékenység Brigádvezetők Újítás az újítóknak Fabók János műszaki brigádvezezető. (Hammel József felvétele; HAZÁNKBAN A FOGLALKOZTATOTTSÁG MÉRTÉKE — a lakosságnak majd a fele aktív kereső — világ- viszonylatban a legmagasabbak közé tartozik. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem viszont a nemzetközi mezőny közepén biztosít helyet csak számunkra. Az ellentmondás mindenekelőtt a munka termelékenysége viszonylagos elmaradottságával indokolható. Azaz gazdasági növekedésünk üteme elválaszthatatlan a termelékenység alakításától. A termelékenység színvonalára, növelésének forrásaira erőteljesen kihat a termelés szerkezete, nagysága, a termelési eljárások, eszközök korszerűsége, a gépi munka aránya, a munkaerő szakképzettsége, a vezetés, a szervezés színvonala. S pusztán a leafőbb összetevőket említettük. Tavaly a népgazdaság egészében javult a társadalmi termelés hatékonysága, az iparban a termelésnövekedés 82 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A föntebb említett tényezők mindegyikének része volt az eredményben. Ám aligha kell különösebben bi- ( zonygatni, hogy társadalom- politikai céljainkat csakis akkor érhetjük el, ha ez a folyamat tovább tart, sőt, több tekintetben gyorsabb lesz. , Vannak ebben feladatai az iparirányításnak, a tervezésnek éppúgy, mint a vállalatoknak, s vállalatokon belül természetesen mindenkinek. A vezetés dolga, hogy megteremtse a növekedés feltételeit, a lehetősé- 1 gek hasznosítása viszont már 1 valamennyi dolgozóval szemben követelményeket támaszt. Mert a termelékenyA Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán folytatta munkáját a hét ele. jén megkezdődött szervezéstudományi nyári kadémia. A második nap első előadását Guttasy Ferenc, az Élelmi- szeripari Gazdaságkutató In. tézet szervezési osztályvezető. }e tartotta. Előadásában az alkalmazott kutatás és szer. Vezés gyakorlatának Ö6szekap- Csolásaval. valamint a válla. JL séget nemcsak korszerű gépek növelhetik. Hanem a kihasznált munkaidő, a technológiai fegyelem, az üzemben, műhelyben szoros tempót diktáló szervezettség szintén. A KÖZÖS CÉLOKÉRT közös erőfeszítések szükségesek. A munkaidő-alap ugyanis a következő években sem bővül lényegesen. Magyarul: a növekvő termelés gyakorlatilag változatlan létszámú munkaerőre hárul. A kívánatos termelési többletet semmi mással nem teremthetjük elő. csakis a termelékenység fokozásával. A termelési többlet viszont elengedhetetlen az életszínvonal folyamatos emelkedéséhez, a lakásépítéshez, az oktatás korszerűsítéséhez éppúgy, mint a pénzbeni jövedelmek gyarapításához. Lássunk néhány adatot, melyek eredményeket és teendőket világítanak meg. A termelékenység emelkedés lényeges mércéje az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedése. Ez tavaly 5,8 százalékra rúgott. Gyors volt ott, ahol maga a termelés is dinamikusan bővült. Így például a vegyiparban, ahol a termelés 10, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 8 százalékkal volt nagyobb, mint 1972-ben. A közlekedési eszközök gyártásában a 14 százalékos termelési többletet úgy állították elő, hogy a foglalkoztatottak száma csökkent! Biztató tények? Igen. Tegyük hozzá: a központi fejlesztési programok által érintett iparterületeken lehetünk elsősorban tanúi ilyeneknek. A már említetteken túl például a textilruházati iparban, ahol nagyarányú lati üzem- és mukaszervezői tevékenység segítésének kőnk. rét formáival foglalkozott. A szervezettség értelmezésének elvi és gyakorlati prob, lémáiról dr. Kázsmér István, a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet igaz. gatója tájékoztatta az akadémia hallgatóit. Az előadás különösen a magyar belkeres, kedelem. illetve a kereskedelem és az ipar kapcsolataival rekonstrukció valósul meg. Ám sorakoztathatunk másféle adatokat is. Egyebek között azt, hogy a legutolsó, 1972- ben megejtett felmérés szerint a szocialista iparban minden száz munkás közül csak 27 látott el teljesen gépesített tevékenységet, 49 viszont egyáltalán nem gépesített munkát végzett. KÉZENFEKVŐNEK TŰNIK a következtetés: minél több gépet a termeléshez, s akkor majd ugrásszerűen javul a termelékenység. Kétségtelenül nagy lehetőségek rejlenek az élőmunka gépekkel történő helyettesítésében — ahogy a műszaki fejlesztésben a nemzetközi munka- megosztás eredményeinek hasznosításában szintén —, de legalább ekkora szükség van a munkaidő és az állóeszközök jobb kihasználására, azaz a már meglévő források szervezettebb kamatoztatására. Elgondolkoztató, hogy ugyanolyan értékű beruházás még azonos iparágon belül is erősen eltérő termelékenységnövekedéssel jár, s fokozottan igaz ez iparágakat összevetve. Azaz nem minden a gép, a beruházás. Nem árt a közfigyelem reflektor- fényét arra terelni, mi történik a beruházás után; mert olykor a régi üzem termelékenyebb volt az újnál... Vannak tehát rövid távon megtehető lépésék, s hosszabb időszakra terjedő feladatok a termelékenység növelésében. A gyártmányszerkezet gazdaságosabb kialakítása — ami erőteljesen közrejátszik a termelékenység színvonalában — nem oldható meg néhány hónap alatt. Ám a gépek ésszerűbb alkalmazása, a nagvtermelékenységű berendezések két- vagy háromműszakos üzemeltetése, a zavartalan szerszámellátás, hogy csak hármat említsünk a lehetséges példák közül, nem kíván esztendőket! Tartós és a jelenleginél gyorsabb növekedésre van szükség a termelékenységben, mint az életszínvonal emelkedésének forrására. Az erőfeszítések nagyonis kifizetődnek. Bizonyítsuk ezt egyetlen példával. A közlekedési eszközök gyártásában az egy foglalkoztatottra jutó társadalmi tiszta jövedelem ma több, mint a más- félszerese az 1968. évinek! Ennek legfőbb forrása a gvártmányszerkezet átalakulása s a termelékenység növekedése volt. MEGLELHETÖK MÁSUTT IS hasonló források? Termé szetesen. Ám ehhez az szükséges, hogy már a tervező'- időszakában, a vállalati középtávú terv formálásakor kutassák, mit lehet tenni a termelékenység növelése érdekében, s nem egyik vagy másik, hanem valamennyi területen, eszközzel. A feladat ugyanis összetett, a megoldás útja hasonlóképpen. Idén január—februárban az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés 5,5 százalékkal emelkedett; a lendület tart. S hogy ritmusa fokozódjék, erejéből hosszú távra is fussa, azt az állandó ..edzés”, tények és teendők összevetése, elemzése a célratörő cselekvés biztosíthatja. (M.) foglalkozott. Az előadásokat konzultációk követték. A viták során hasznos észrevételek és megvalósításra váró ja. vasiatok hangzottak el, amelyeket az SZVT termelést segítő szervezéstudományos munkájában felhasznál. Az akadémia hallgatói délután Nyírbátorba utaztak, ahol a város történelmi, múzeumi érdekességeit, nevezetességeit tekintették meg . Fabók János, a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet javítóműhelyének szocialista brigád vezető je mondja: — Amivel elsősorban foglalkozni szeretnék, az az újítómozgalom egynéhány problémája, amely egyetlen mondatba sűríthető: több fórumot kérünk, több találkozást, több nyilvánosságot. Minden szeminárium-hallgató tudja, hogy a tőkés vállalkozó gondosan őrizte mindazt, amit kitalált, feltalált, vagy amit a dolgozói az ő számára újítottak. Szocialista rendszerünk egyik alapvető előnye ezzel szemben az, hogy minálunk minden újítás közkinccsé válhat. De, hogy azzá is váljon, ahhoz még egy néhány lépést meg kellene tenni. Ütőképes kollektíva Mindenekelőtt hadd mutassam be a brigádomat, amely közel húsz tagból áll és öt év előtti alakulása óta minden május 1-én megkapta eddig a megtisztelő címet. Ráadásul határozott véleményem szerint a műhely dolgozóinak tsz-tagból, gépállomásról jött és egyéb ipari üzemekből érkezett dolgozóiból ütőképes, jó munkaszellemű kollektívát a brigádmozgalom nélkül szinte lehetetlen lett volna összekovácsolni, vagy legalábbis nagyon hosz- szú időbe került volna. A mi brigádunk tulajdonképpen „újítóbrigád”, amit az is jellemez, hogy minden újításunknak több gazdája van, kollektiven dolgozzuk ki új módszereinket. Itt van például legutóbbi újításunk, amelynek elkészítésében hat ember vett részt velem együtt. Adagoló próbapad feífogókészülék a neve. Többféle gépre gyorsan átszabályozható, mindegyiknek az alkatrészét ellenőrizni tudjuk vele. Tudomásom szerint más termelőszövetkezetek is hasznát vehetnék. Nadehát, mi nem járhatunk vele üzletelni... Bejelentettük, elfogadták, hasznosítjuk, nagyon jó, csak szinte sajnálom, hogy a legközelebbi újítótanácskozáson tudok csak róla beszélni azoknak a kollégáknak, akik éppúgy hasznát vehetnék, mint mi. Gyorsabb információ* cserét! Az újítómozgalom nálunk sok ember lelkesítő ügye. De ^ dvözlöm, Aggej Pőltkarpovics! — Ő, Pinykin... — Mélységes tiszteletem... khm... khm... úgy látom, az új főnök már ténykedik. — Mi a fenét grasszálsz te munkaidőben a folyosón? — Hát csak úgy... — Igen? És mi újság nálunk? Minden rendben? — Természetesen, Aggej Polikarpovics. — Mit szorongatsz a hónod alatt? — ó, ez egy iratcsomő.„ Iratkapocs kellene hozzá. — Furcsa, hogy egy mérnök gémkapocsért caplat. Szólj a titkárnőnek és elintézi. — Hát éppen elintézhetné, csakhogy pillanatnyilag nincs titkárnő. —Beteg lett? — Makkegészséges. Csupán áthelyezték. — Hová helyezték? — Az értékesítési- és panaszirodához! — Elment az eszedi Na, gyere be gyorsan az irodámba és mindent tisztázunk. —önnek már nincs irodája, Aggej Polikarpovics. nem vontuk még le minden következtetését annak, hogy minálunk egy új technikai módszer szabadon terjedhet. Még az sincs eldöntve, ezt állítom, hol a határ a hivatali kötelesség, és a munkán kívüli ésszerűsítés között. Márpedig jó volna, ha ezt a határt pontosan megfogalmazhatnánk egyszer, mert anyagilag és erkölcsileg is jobban ösztönözné újítóinkat. Folytathatnám azzal, hogy ha egyszer egy újítás valahol bevált, ne törjék a fejüket rajta máshol, vegyék át. Viszont az újítóknak ezért is járjon valamilyen kis pótösszeg. De talán a legfontosabb az, hogy mi itt egy jól dolgozó kollektíva tagjaiként tudnánk olyanon is tömi a fejünket, ami nem a mi számunkra a legfontosabb, de szüksége van rá több termelőszövetkezetnek, vagy — ami ugyanezt jelenti —, a népgazdaságnak. Először tájékozódni kellene. Nem háromévenként összehívni az újítókat, hogy általában beszélgessenek a mozgalomról. Konkrét adatokra volna szükség. Egy olyan ösz- szefogott feladattervre, amelyre például a Szabolcs- Szatmár megyei tsz-eknek volna égető szüksége. Aztán versenyezzünk, ki oldja meg hamarabb. Véleményem szerint a területi szövetségek nagyon — Nincsl Hát hova tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták az értékesítési- és panaszirodának. — Hogy-hogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen és kész. Eddig a „reklamáció nak, az ..értékesítés”-nek is volt külön osztálya, de az „és” -nek még nem. Most csinál, tak a kettőből egyet. — Dehát ez felháborító! Az én beleegyezésem nélkül? Amikor itt én vagyok a főnök? ! — Csak volt. — Hogy-hogy voltam? — Csak úgy. Már nem főnök. — Semmit sem értek. Részeg vagy? — Szinjózan. önt átirányították. — Hová irányítottak? sokat tehetnének a gyorsabb információcsere megvalósít - sa érdekében. El tudok kéj - zelni olyan „újítók híradc- ját”, amiben időszakonkéi t leírják, hol, mire van szül: - ség, hol min gondolkoznak, és hol mit oldottak mór meg... És aztán lehetne évente több találkozót is rendezni olyan emberek közt, akik ugyanazon törik a fejüket „Oda elmennék...“ Minél sűrűbben történnének ilyen találkozások, annál több alkalma volna az azonos érdekeltűeknek összejönnie. Majd meghívnánk egymást. A ipi brigádunk csak öt éves de ma már hat brigádunk küzd a szocialista címért, összesen 242 taggal. Természetesen a brigád- mozgalomról általában beszélni, erre sem nekem, sem brigádtársaimnak nincs szüksége, mondjuk havonta. De ha van egy résztéma, ami minket érdekel, oda elmennénk. Mi is hasznát látnánk és talán tőlünk is kapnának! valamilyen tapasztalatot azok, akikkel találkoznánk. Megpróbáltam az újítómozgalomban is egy újítást bee jelenteni. Remélem, hogy ez is hasznosulni fog. — A kazánosztályhoz! — A hová?... — Tessék megnyugodni, ter+ mészetesen főnöknek. A kinevezést sasát »zeniemmel lát. tam. — És ki hozta ezt a hülye határozatot? — R epkin. — Nahát! Azonnal felkere. sem! Majd én megkérdezem tőle, hogy... — Ne fáradjon. Öt szintén áthelyezték. A tröszthöz! — Ja, vagy úgy... És miféle papír ez nálad? »•— — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevel zésemről. — Hát te mi vagyl — A hivatal új főnöke, Repkin helyett Fordította: Krecsmáriné, Baraté Rozália Paztnexek Népszerű lett az ifjúságról beszélni. Különösen téma ez a megtartott ifjúsági parlamentek után. Ezek a tanácskozások, úgy tűnik, mintha megnövelték volna különösen dolgozó Ifjúságunk becsületét, növelték ifjú nemzedékünknek tekintélyét az idősebbek előtt. Alig volt fontos megyei fórum, ahol ne tárgyalták volna behatóan, felelősséggel és nagy-nagy segítőszándékkal is egyben a párt ifjúságról szóló határozatát és az ifjúsági törvényt. És amit fontos volt megfigyelni: a meghívott fiatalokat partnereknek tekintették! Ez volt talán az egyik legfontosabb tény. Kell erről szólni, hiszen nem is olyan régen elég szélsőségesen és főképpen a külső jegyek alapján ítélték meg, vagy el a fiatalok többségét vagy egy részét, s nem a munkájuk alapján. Az effajta ítélkezés megszűnőben van. És erre az alapot elsősorban a fiatalok teremtették meg. Olvasom az egyik jelentésben, hogy az elmúlt évben a Szabolcs-Szatmárban végzett csaknem 300 millió forint értékű társadalmi munka jelentős részét az ifjúságpolitikai feladatok megvalósítására fordították a tanácsok. Igaz ez, de az is, hogy e munkákban szép számmal ott voltak a fiatalok is. S nemzeti jövedelmet gyarapító tevékenységüket is illik megemlíteni. Tavaly a szocialista brigádtag címet már több mint nyolcezer fiatal viselte. A különböző társadalmi munkaakciók során több mint 40 ezer fiatal vett részt a kommunista műszakokban, ott voltak az ifjúsági parkok építésénél, a Barátság II. kőolajvezeték földmunkáinál, az építőtáborokban és lehetne sorolni, hogy még hol. Nem fukarkodtak munkájuk elismerésében sem. Tavaly 864 harminc éven aluli fiatal dolgozót tüntettek ki Kiváló dolgozó címmel. Szabolcs megyében jelenleg 177 kiváló ifjúmunkás, 206 szakma ifjú mestere és 68 kiváló ifjú mérnök és technikus címmel kitüntetett fiatal él és dolgozik az üzemekben. Ez a gárda már jelentős szellemi erőt is képvisel. A jövőben szükség van rá, hogy az ifjúsági parlamenteken elhangzottakat egy szíwel-lélekkel valósítsák meg párt, állami'. gazdasági, társadalmi és ifjúsági vezetők — a fiatalokkal együtt. Farkas Kálmán Folytatódnak a gzervezéstudományi akadémia előadásai és vitái (gmz) A- Szukoncev: Áthelyezés
