Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

mi Június M.

KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAP! MELLÉKLET

f. oldat

VÁLTOZÓ VILÁGUNK

A könyvtár^ művelődésünkben

Elismerés

Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt tfz napban megyénk minden lakosának fontossá vált a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr vízállásáról adott minden jelentés. Bizonyos vagyok abban, hogy az árvízi híradás a lapokban, a rádióban és a televízióban mindannyiunk rokonszenvét és segíteni akarását is kiváltotta. Ezek után talán nem tűnik bombasztikusnak, ha így fejezem ki a vízzel való küzdelem eredményét: győztünk! Levonulóban az ár, megyénk folyóinak minden szakaszán apadást mutattak a vízmércék.

Az ezrek, az építőgépek, a gyorsan és Szakszerűen dolgozó közúti és vízi járművek ugyan készenlétben vannak ott, ahol arra még szükség van, de a hét végére kaptuk a jó hírt: szerepüket sok helyen átveszik a szivaty- tyuk, amelyeknek a dolga lecsapolni a földekről a vizet.

Megnyugtató hír ez az egész megyének.

Miről írhat most az események krónikása? Az első gondolat az embernek szól. A tisztelet hangján azoknak a? ezreknek, akik tíz napig védekeztek éjjel nappal a gátakon, akik erősítették a töltéseket, akik védték a saját és a mások munkája eredményét. A községek lakóinak, a termelőszövetkezetek tagjainak, öregeknek és fiataloknak, gyerekeknek és nagymamáknak, akik lapátolták a zsákokba a homokot, állták el az ár útját és a házilag készült mércénél éjszakáztak készen a beavatkozásra.

Sok emberről és sokat lehetne írni e heroikus küzdelem kapcsán. Egyszerű gátőrökről, gépkocsivezetőkről, tanácsi emberekről, a vízügyi igazgatóság és szakaszmérnökségek törzseiről, ahol még a gépírók is emberfeletti munkát végeztek, hiszen minden egyes utasításnak, szónak megvolt a maga súlya, jelentősége. Szólni kellene a pártszervezetekről, a közös gazdaságok vezetőiről, de a legegyszerűbb tsz-tagokról is, akik áldozatokat és emberi erőt nem kímélve mentették a falvakat, a mezőgazdasági ingatlanokat, a jószágot.

Elismerés illeti az együttműködő magyar, •zovjét és román vízügyi szerveket, hiszen a határon a megelőző munka, majd a védekezés ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak is köszönhető. Az ember most — bár semmiképpen nem lehet a négy évvel ezelőtti helyzettel ösz- szehasonlítani, a mait — szervezetten, megfelelő technikával, felkészülten és okosan szállt harcba a vízzel. A községek vezetői és lakói is okultak a nagy szamosközi árvízkatasztrófa példáján és az első hívó szóra, sőt anélkül vállaltak bármilyen megerőltető munkát, hogy elkerüljék, vagy csökkentsék a természeti csapást.

Itt említeném: jó, hogy áll a nagy gát Igaz, most nem volt rá szükség, de lehetett volna, és az 1970 óta megépült — felmilliárdos költségű — létesímény biztonságot jelentett a Szamosköz lakóinak.

Ha jön az ár, az mindig rémítő, ha belvíz önti el a termést, az ősidők óta nagy baj a falvak lakóinak. Az árvízhelyzet most is és mindig izgalommal és anyagi károkkal járt. Mégis megnyugtató az okos, a tervszerű védekező munka, s az, hogy nem maradnak magukra a kárt szenvedett gazdaságok és emberek.

Bizakodásra ad okot, hogy ott, ahol a víz

levonul, azonnal hozzákezdenek a károk helyreállításához, s minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a természeti csapás hatását csökkentsék.

Lapunk egy másik helyén találja az olvasó azt a riportot, amelyből kitűnik: milyen

nagy erőfeszítéseket tesznek ezekben a napokban a rétközi és tiszaháti közös gazdaságok, hogy a vízsújtotta területen pótolják a semmivé lett vetést, hogy minden talpalatnyi föld teremjen. Róluk is szólnia illik a krónikásnak, hiszen ők — mint már az előzőekben jeleztem — az árveszély idején feláldozott nappalaik és éjszakáik után még meg sem pihenhettek, vár rájuk az újabb feladat.

Elmúlt a nagy veszély, ismét csendesek a folyók, újra csatát nyertünk. Az újságokban, a rádióban és a televízióban már nem a gátakat fenyegető veszélyről várjuk majd szorongva a híreket, — ezeket felváltják a dolgos hétköznapok teendői, az aratási készülődés eseményei. Néhány héttel ezelőtti szép reményeink, amelyek az ígéretes határ láttán fogalmazódtak meg bennünk, új erőre kapnak. Nemcsak a Tisza, a Szamos és a Kraszna mentén, hanem fenn, a nyírségi dombokon is.

Mert a most megszűnt árvízveszély nemcsak a folyók mentén élőknek okozott aggodalmat.

Mindannyiunk ügye volt

Kopka János

„A bolsevista agyvelőkben úgy tükröződött az élet mintha annak központja a könyv volna. Óriási könyvtárakról álmodtak... júniusban már könyvtárosi tanfolyamot indítottak, azonkívül egy könyvtárosi főiskola alkítását is tervezték, százakat szabadítva rá erre a pályára. Még a házmestereket is bevonták a könyvterjesztés munkájába.”

Az úri Magyarország irodalmának Jellegzetes képviselője, Herczegh Ferenc írta ezeket a sorokat a Tanácsköztársaság leverését követően nyilván azzal a szándékkal, hogy lejárassa az első magyar proletár forradalom kulturális célkitűzéseit, könyvtárpolitikai elképzeléseit.

Mindaz, ami a „bolsevista agyvelőkben” több, mint fél évszázaddal ezelőtt tükröződött, korunkban válik valósággá.

Amikor az emlékezetes minisztertanácsi határozat 1952-ben napvilágot látott és nyomában a vidéki könyvtárügy máig is szilárd alapzataként létrejöttek a megyei könyvtárak — köztük a mienk is — a könyvtár- politika országos irányítói és a zömében szakmai tudással hiányosan rendelkező, de annál nagyobb hivatástudattal és forradalmi lelkesedéssel gyűjtött gyakorlati végrehajtói, valóban úgy tekintették az életet és úgy tervezték a jövőt, hogy annak központjába a tudás, az irodalom, a könyv kerüljön. Szép új és óriási könyvtárakról álmodtak — nem egy közülük megvalósulva a könyv és az olvasók tömeges találkozásának színtereként — nemzetkpzileg is elismerést aratott. És nemcsak a házmestereket vonták be a könyvtári munkába, hanem mindazokat a falusi pedagógusokat, kétkezi munkásokat, diákokat, akik megérezték, hogy most nemcsak tenni lehet, hanem tenni is kell a magyar nép kulturális felemelkedése érdekében.

Ahhoz, hogy megyénk könyvtárügyének mai helyzetéről hű képet alkossunk — a történelmi előzmények alaposabb elemzése nélkül — szükségesnek látszik egyfajta visszapillantás, néhány jellemző adat megemlítése.

Nyíregyházán 1931-ben 36 könyvtárban

mindössze 67 567 kötetnyi könyv volt. - Jellemző például, hogy a fogház könyvtárában 500 kötet volt az állomány, a kereskedő tanonciskolában csak 350, a közigazgatási tanfolyam közkönyvtárában 432 kötet. A munkások, szegényparasztok olvasó köreit, ezek hatását az államhatalom hivatalosan szervezett, úgynevezett népkönyvtárakkal igyekezett ellensúlyozni. így került sor például Nyíregyháza tanyabokráiban száz—száz kötetes népkönyvtárak szervezésére. Megyénkben egy-két földbirtokos is „beszáll” hasonló akcióba. Hogy milyen céllal? „Lichtmann Ferenc Vasmegyer-Kápolna tanyai földbirtokos a tanyai cselédség számára Földmíves Olvasókört alakított. Az egyesület részére gazdasági és szépirodalmi könyveket vásárolt. Hisszük, hogy ez az odaadó áldozatkészség bőven megleli jutalmát az értelmessé nevelt és gazdájához ragaszkodó cselédség fokozódó munkakedvében és hűségében. Hol ily szép eredményeket ér el a népművelés, nem fog tudni gyökeret verni a nép lelkében semmiféle destruktív törekvés, mert a nép gondolkodásában és érzésvilágában annyira eggyéforr hivatott vezetőivel, hogy semmiféle álpróféták ámításainak nem esik áldozatul.. (Nyírvidék 1931. július 3/3.)

1960-ban kezdődött meg a falusi könyvtárak tanácsi kezelésbe adása. A fenti időszakon belül 1961-ben indult meg a könyvtárak második ötéves terve és ugyancsak ebben az időben szervezték és indították a „Könyvbarát mozgalmat”, mely a társadalmi erők összefogásával segítette a könyvtári tervek megvalósulását. Községi könyvtáraink mennyiségben és minőségben egyaránt gyarapodtak. Ezt a tényt mutatja, hogy 1959-ben a megyei, járási és kiemelt községi könyvtárakon kívül csupán 18 olyan könyvtári egység működött megyénkben, melynek állománya meghaladta a hatszáz kötetet. 1962- ben már 345-re emelkedett az intézményi egységek száma. A könyvállomány ezekben az években 268 620 kötetről 447 652 kötetre, az olvasók száma 55 259 főről 84 590-re nőtt. A kölcsönzött kötetek számának alakulása is

megnyugtató képet mutat. 847 969-ről

1 221 781-re emelkedett. E számok alakulása szorosan összefügg a könyvtárak tanácsi kezelésbe adásával és az azzal jelentkező általában jobb fenntartói gondoskodással. Az

1960-as évek közepén a megye tanácsi, köz- művelődési könyvtárainak olvasólétszáma az összlakosság 17,4 százalékát tette ki. Az olvasólétszám mintegy fele volt 14 éven aluli.

A mai helyzetkép az előző időszakhoz képest is sok vonatkozásban újat mutat. Megszilárdult a megye intézményhálózata, melyhez 1973. évben 366 szolgáltatóhely tartozott. Intézményeink száma helyük szerint általában megfelel a lakóhelyi ellátás elvének. Sok helyen javult az épületi, elhelyezési lehetőség 'is. Igaz, hogy főleg könyvtárbővítésekről, helyiségcserékről számolhatunk be, de jó néhány önálló könyvtár építésére is sor kerülhetett. Jelenleg is több helyen folyik könyvtárépítés, tervezés, s tudunk a tanácsi sajáterőből és társadalmi összefogásból történő könyvtártelepítésről is. Mindezek ellenére még mindig jellemző a hálózat egészére a szűkös elhelyezés, s a fenntartók egy része még nem vált mindenütt e fontos közművelődési bázis igazi gazdájává. Helyenként indokolatlan a könyvállomány fejlesztésére a könyvtár bővítésére szánt összegek elvonása. Néhány fenntartó számára megszívlelendő Aczél György elvtárs előadói beszédéből az a gondolat: „Egyszer el kell már érkezni oda, hogy éppúgy felelősségre lehessen vonni egy olyan vezetőt, aki elhanyagolja az emberek szellemi „fejlesztését”, mint azt, aki „rozsdásodni” hagyja vállalata értékes gépeit. Jó érzés, hogy megyénkben általában nem ez a jellemző. A megyeszékhely és a hálózat egésze ellátásában különösképpen fontos feladat hárul a megyei könyvtárra. örvendetes, hogy az új épület kivitelezési munkái jó ütemben haladnak, s a tervek szerint 1975 második felében átadására is sor kerül. A valóban korszerű szolgáltatások nyújtására szolgáló épület a későbbiekben olyan gondok megoldását is lehetővé tesz, mint például a nyíregyházi járási könyvtár, a nyíregyházi városi könyvtárak központja elhelyezése. A 3100 négyzetméter hasznos alapterületű könyvtár a Miskolci Megyei Könyvtár utáni második legnagyobb közművelődési könyvtár lesz. 225 000, a későbbiekben 280 000 kötet elhelyezésére alkalmas felnőtt- és gyermekkölcsönzővel, könyv- és ^ folyóiratraktárral, zenei és audiórészleget működtet, hanglemez és kottatára, reprográfiai berendezése, 160 főt befogadó előadóterme, kutatószobái, olvasótermei gazdag helybenolvasási és egyéb lehetőségek nyújtásával növelheti az olvasás iránti igényt.

Könyvtárhálózatunkban állománygyarapításra 1973-ban 2 590 000 forintot fordítottunk. Bár a teljes szerzehaényezési összeg 1973-ban valamelyest csökkent, az előirányzott költségvetésnek a teljes gyarapítási ösz- szeghez viszonyított aránya évről évre nő. Ez a könyvtár gazdáinak fokozódó felelősségérzetéről vall. Bár még itt sem mindegy, hogy az olvasó városi, vagy könyvtári polcairól válogat: a városokban egy lakosra több mint háromszor annyi pénzt terveztek könyvvételre, mint a községekben. Könyvállományunk gazdagodása egyenletes ütemű. Az egy lakosra, olvasóra jutó kötetszám 10 százalékkal meghaladja az országos átlagot. Viszont az egyes állományrészek aránya könyvtártípusonként igen változó. Az ismeretterjesztő művek 40 százalékos állományaránya a megyei könyvtárban csaknem 50 százalék. Ezzel szemben a gyermekirodalom megyei 23 százalékos részaránya a megyei könyvtárban csak tíz százalékos. A 14 éven felüli olvasók száma 8 százalékkal kevesebb, mint országosan. Még mindig sok az olyan falusi szülő, aki nem lép be a könyvtárból, noha szívesen olvassa a gyermekek útján hazake- rulo könyveket. Elégedetlenek vagyunk a me- zogazdasági dolgozók könyvtár iránti érdeklődésevei. Községeink lakosságának 21,4 százaléka aktív kereső mezőgazdasági fizikai munkás, s őket az ugyanitt beírt olvasók közt csak 6,9 százalékuk képviseli. Az el- m4U, években megyénkben a népesség 12.2 százalékát kitevő munkásság csak 11,9 százalékban képviselteti magát a beiratkozott olvasók között, holott a legkedvezőbb helyzet

az volna, ha legalább a megyei nePessegben elfoglalt számuk szerint iratkoznának be közművelődési könyvtárainkba. Ennek okát egyrészt a városi szakszervezeti üzemi könyvtárak elszívó hatásával, jo munkájával magyarázhatjuk, de az is tény hogy könyvtárosaink nem tettek meg mindent a munkás és paraszti olvasók számának tudatos noveie- séért. Ez arra késztet bennünket, hogy a munkás és paraszti olvasók könyvtarhaszna- lati szokásait megfigyelhetjük, megkeressük: azokat a formákat és módszereket, amelyele az olvasótoborzást hathatósan segítik. Ez évben e cél érdekében újabb lépéseket tetbink. Tovább erősítjük kapcsolatainkat az SZMT könyvtárhálózatával, fokozatosan eljutunk a megye nagyüzemeihez, ahol ismeretterjesztő keretek között baráti beszélgetéseket, kultúrpolitikai tájékoztatókat, könyvismertetőket szakíró—olvasó találkozókat, könyvkiál— Irtásokat szervezünk. A TIT megyei szervezetével együttműködve komplex ismeretterjesztő előadássorozat megtartására vállalkoztunk, s vállalkozunk a jövőben is a _ megy« mezőgazdasági településein, különös súllyal a tanyákon és a külterületen élők körében.

Feladatunk, hogy a megye valamennyi könyvtárában az igénynek és a szükségletei! kielégítésére alkalmas állomány legyen, s a szolgáltatások úgy alakuljanak, hogy a hálózat egyre magasabb szinten szolgálja me-í gyénk dolgozóinak politikai, világnézeti} szakmai és általános műveltségbeli fejlődését. Lényegesnek tartjuk és nagy súlyt he-í lyezünk a gyermek- és ifjúsági könyvtári teU vékenységre, hiszen ők alkotják óiz olvasótábor utánpótlását. „Társadalmunk műveli ifjúságot nevel, amely szocialista szellemben fejlődve mind nagyobb feladatok megoldását ra válik képessé (X. kongresszus) ezt kívánt juk érvényre juttatni a könyvtári munkába* oly módon, hogy szinte tradícióvá vált mint den év áprilisában a gyermekkönyvhónarii megrendezése, amely országos érdeklődési vált ki. Ez évben például 14 szakelőadást, 37 író—olvasó találkozó, 13 játékos foglalkozás és. vetélkedő, 15 rendhagyó irodalmi óra, ösz- szesen 79 rendezvény megtartására került so* közel 5 ezer gyermek és felnőtt részvételével. Nyaranta (az idén a tivadari úttörőtát borban) a fehérgyarmati járás úttörőelnök-r ségével közösen olvasótábort szerveztünk} ahol közel 30 gyermekkönyvtáros továbbképzését biztosítsuk.

A közművelődési könyvtárak és IskoláS

közötti kapcsolatot szorosabbá kell tennünW Vizsgálódásaink azt mutatják, hogy különösen a szakmunkástanulók olvasási kultúrája viszonylag elmaradott. Nem véletlen, hogy az „Olvasó munkásért mozgalom” iránti márt* oly nagy az érdeklődés megyénk több könyvtárában. A társadalmi, gazdasági, Politik* fejlődést látva erőforrásainkat elsősorban a minőségileg egyre magasabb igényekhez keB szabni. Ezért tovább kívánjuk fejlesztem a megyei hálózati módszertani funkcióját oly módon, hogy ebben a munkában az alközpontok szervesen és összehangoltan találják meg helyüket.

Több módszertani kiadványt fa gyakorlati segítséget kívánunk nyújtani megyénk könyvtárainak. Színvonalas krónikát jelentetünk meg ez év végére, amely bemutatja megyénk politikai, gazdasági, kulturális fejlődését a két kongresszus közötti időszakban. A közelmúltban megjelent a Megyei Könyvtári Híradó, amelyet szakmai, politikai, módszertani továbbképzési fórummá kívánunk fejleszteni. Tovább javítjuk könyvtárosaink szakmai, politikai műveltségi szintjét. Tanácsi könyvtárhálózatunkban 1973-ban 500 fö tevékenykedett, ebből 432 fő könyvtárosi, 61 fő adminisztratív és egyéb minőségben. Az elmúlt években többen szereztek felső-, illetve középfokú képesítést. Jelenleg csak a megyei könyvtárban a dolgozóknak több mint negyven százaléka tanul tovább. Színvonala* politikai képzésüket az 1973-ban beindult esztétikai tagozaton biztosítjuk, amelybe a járási és körzeti központok vezetői is bekap- csolódtak. Ennek ellenére még mindig alacsony a szakképzett könyvtárosok száma. T<^ vábbra is jellemző a fluktuáció, az utánpótlás néhány járásban komoly gondot okos Ennek egyik oka, hogy minimális tiszteletdíjért dolgoznak igen sok helyen könyvtárt^ sok. Számtalan községünkben indokolt lenn« függetlenített könyvtáros beállítása. Az elmúlt évben népművelő-könyvtár szakra jv lentkezők részére előkészítő tanfolyamot hódítottunk, ez évben 50 fős alapfokú könyvtáros tanfolyamot szerveztünk. Szakképzett könyvtárosaihk letelepítése, foglalkoztatása a jövőben jól szolgálná a közművel ód éspolitl- kai határozatok végrehajtását

A szocializmus történelmi hivatása ncn» csak abban áll, hogy az embert fetszabadítjn az elnyomás és kizsákmányolás alól, hogy biztosítsa számára az< anyagi jólétet hanem abban is, hogy egy olyan szellemi civilizációt teremtsen, amelyet nem lehet létrehozni magas fokú marxista—leninista képzettséggel rendelkező, nagy kulturális és szakmai fel - készültségű, haladó erkölcsi, politikai jelleni i ember kiformálása nélkül. Mindehhez feltételeink adottak nemcsak a közelgő felszabadulásunk harmincadik évfordulójáig elért eredményeink jelentenek biztosítékot, hane: í a megye politikai és társadalmi vezetéséne : értő figyelme, nagyvonalú ösztönzése és segítőkész támogatása is.

Hawaii Gábriel; 7

i

A Márki Zslgmond megyei Unjrftftr 0] flpOhfai