Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

KWMrMKGrknón^TAg — vasárnapi Mteu,t!iKT,wf

Wf¥. ''JfbTös S

SÓSTÓ. (Imre György)

hétköznapi hazaszeretet

h

étköznapi hazaszeretet — csak így, kis kezdőbetűvel. Ezt vallotta Kása Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor, a Hószakadás ősbemutatója után. Beszélgetéseink során nem a filmről, nem a bemutatott műről volt szó, az csak ürügy volt ahhoz, hogy a három alkotó bepillantást engedjen abba a műhelybe, ahol a képek celluloidszalagra rögzítése előtt a gondolat, a gond, a hitvallás és állásfoglalásra késztetés, az önmegmutatás és felelősség, a kis emberi világ kozmikus méretekbe helyezése, a tiszta szókimondás gyötrő és kínzó hetei és hónapjai telnek.

Ki hinné, hogy Kósa akkor, amikor egy család történetébe sűrítve egy nép sorsát, egy nemzet felelősségét, sőt mi több, nemzetek tetteit mérlegeli, egyik kiindulópontjául a leg- szubjektívebb élményt hívja kalauznak: az

édesapját. A magnó megőrizte szavak iránytűje igazítja el a múlt történelmi útvesztőjében akkor, amikor azt keresi: lehetett-e embernek maradni az embertelenségben. És Csoóri Sándor az író, a hadtörténet lapjai között kutat, hátteret és tényt, frontok és front mögötti, ismert és ismeretlen tényeket, hogy hiteles legyen a helyzet és a kép: a megkésett emberi cselekvésben feltétlenül ott rejtőzik a dráma, de ugyanez áll akkor is, amikor sorshelyzetben a nemzet késlekedik hogy aztán megítéltessék, s történelmünk tanúsága szerint nem is pontosan, a summás ítélet minden tévedését tartalmazva.

E

lkötelezetten, marxista módon fogalmaznak Kósa is, Csoóri is. És a műhely harmadik tagja, Sára Sándor az operatőr ott él velük az első szavaktól, hogy közben keresse a képet, amely szöveget helyettesít, drámát jelez, s a maga szépségével kontrasztja az emberség-szegénységnek. Három magyar filmes, aki egy roppant tiszta és egységes művet alkot, magyar filmet, közben kilép az országhatárok közül, és világosan látja: nem lehet úgy beszélni a magyar történelem 30 évvel ezelőtti eseményeiről, hogy abban ne foglaltassák benne a környező népek sorsa, helyzete. Bartókivá tágul a látásmód, nemzetközivé a szereplőgárda, a színhely, és végül a klasszikusan magyarnak tűnő háborús helyzetben elmosódnak az önvádló vagy önmarcangöló határok, és kiteljesedik az a hétköznapi hazaszeretet, amelyhez szervesen és szinte magától értetődően simul az internacionalizmus ki nem mondott, de szívet szorító érzése.

„Sír a tűz, valahol gyalázzák az embert” — mondja a Mama a Hószakadás egyik jelenetében. A mondás szabolcsi. Érvénye világméretű. És a kép, amely megjelenik a vásznon, önálló műalkotás. Sára túl van a technikai trükk és bravúr korszakán, képein épp oly alázatos és letisztult, mint Kósa és Csoóri gondolata. Hosszú út volt — maguk sem tagadják — amíg ez így alakult. És visszagondolva a látottakra és a három alkotó szavaira, az ember el sem tudja másként képzelni, csak úgy. ahogy elhangzott és látszott. Humanisták Csoóri szenvedélyes, ha az emberségről van szó. Kíméletlen, ha a gyávaságról. És Kósa akinek fejében ott zsong a kelet gondolati üzenete Japánból, Mongóliából, az eszkimóké északról, a székelyeké Erdélyből, képpé ihleti azt. amit leírni nem lehet. Hisz' ha le lehetne írni, nem lenne érdemes filmre venni.-yitatják néha, művészet-e a film, vagy ’ egyszerűen csak a technika segítségével rögzített képsor, sokszor ismételhető jelenetekkel, ahol addig korrigálnak, míg nem lesz valami pontos, kínosan tökéletes. Nos, ők hárman. akik nem vallanak, nem nyilatkoznak, %em tesznek hitvallásokat, kívül maradnak a

vitából, s bizonyítanak. Kósáék beutazzák a fél világot, ha kell, de addig egy kocka sem készül, amíg a gondolat — s itt kedvem lenne nagy kezdőbetűt írni — nem tiszta.

És a gondolat filmmé alkotása művészet. Milyen könnyű nagy szavakat mondani hazáról, Donról, hazaszeretetről, felelősségről. És milyen nehéz, de mennyire súlyos — ezt mind a hárman beismerik — odaállni milliók elé egy filmmel, amelyben kevés a szó, nincs frázis, nem fogalmazódik tétel, pátosztalan és kristálytiszta, és azt mondani: nézzétek, itt egy család. Egy családban a nép. Egy nemzet sorsának drámája, egy világrész tragédiája, az ember 1944 őszi pillanata, s mindebből érezzétek, ezt a hazát így kell szeretni. Mert az ember kötődése a szülőföldhöz, részvállalása a jóból és tragédiából, a vágya a béke után, kiszolgáltatottsága és önmegtalálása nem szorítható korlátok, határok közé.

Kósa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor programja világos, ők fogalmazták: egységes, önmagában alkotásnak számító mű teremtése, de azzal a szándékkal, hogy ki-ki hozzátegye azt, amivel gazdagíthatja a művészi mondandót. A mű, amelynek van forgatókönyve, sok-sok vázlata, amelyben ott sűrűsödnek átvitatkozott éjszakák és nappalok, öntörvényei, belső logikája, elkötelezettségéből folyó szabályai szerint éli önálló életét. A nár- mas vállalja azt is, hogy hivatásos művészek mellett, sőt, helyett, olyanokat állít a főszerepekbe, akik csak önmagukat tudják adni. Talán a színészi játék kevésbé lesz rafinált. A mozdulatok nem lesznek oly iskolázottak. De a jelenetek sűrűsödnek. Hitelesebbekké válnak. És az igazságok hihetőbbé. Milyen mersz kell ahhoz, hogy egy tatabányai legény, egy nyíregyházi mozis, hegyi parasztköltő formáljon főszerepet, csupán azért, hogy a szem villanása a riadté maradjon, őszintén, a hallgatás a történelem nem értéséből fakadjon, igazul.

üsztéták és kritikusok dolga (ha dolgai,

■*-' hogy egy filmet ízeire szedjenek. Az alkotóé viszont, hogy a tömegnek, melynek készíti művét, adjon. Ha kell, leckét önismeretből; vagy éppen történelemből; de akinek kell, emberségből. Kósa Ferenc megvallotta, alkotói hármasuk mindig onnan indul el: a nézőt állásfoglalásra akarják késztetni, és világosan megmutatni: nem lehet cselekvés és tett nélkül élni. Hogy a téma múltbéli-e vagy a mában játszódó, az lényegében mindegy. A cselekvésről lemaradót nem tűri meg az élet.

A beszélgetés — szaggatottan, sok részletben — így állt össze. Talán érzékletesebben, mintha formális nyilatkozatra késztette volna valaki őket, akik filmjeikben nyilatkoznak, hiszen ez a nyelvük. Vannak derűs történeteik a forgatásokról, élmények fárasztó utakról és napokról, gyártási költségekről, színészekről. Ám mindez, ami a kulissza — pontosabban a vászon — mögött van, csupán eltereli a figyelmet az igazi alkotói világról. Arról, ahol a három ember, majd a szélesedő stáb számára csupán egy Izgalom marad: igaznak lenni, és tisztán közvetíteni az eszmét, az üzenetet az emberről az embernek arról: a világ sorsa egy- ől függ, vajon megszűnik-e az emberségszegénység, és háborús ballada helyett a béke halk akkordja uralkodik.

Kicsit mindhárman hazajöttek Nyíregyházára az ősbemutatóra. Kósa Ferenc nagyon. És milyen jó tudni, hogy egy nagy gondolat születésének bölcsője valahol itt kezdte lassú agajárását, egy nagyon egyszerű család végtelen tiszta emberének sorsát a hétköznapi hazaszeretet rangjára emelve.

Bürget Lajos

A kultúra házhoz megy

Művelődés a körút peremén

Sokat fogunk az elkövetkező időkben hallani, beszélni, vitatkozni a közművelődésről. Nem csak a legkülönbözőbb érdeklődési szinteken egyre erőteljesebben jelentkező művelődési, kulturálódási igények miatt, azért is mert a friss közművelődési párthatározat szavatolja, hogy kulturális életünk szerteágazó területein, a közoktatás után most a közművelődésben is nagyító alá kerüljenek a kor és a társadalom magasabb szinten képzett, műveltebb emberének szolgálatában álló intézményes művelődési formák. A könyvtárak, a művelődési házak, az ifjúsági klubok, a műkedvelő művészeti csoportok munkája, a természettudományos és művészeti ismeretterjesztés, a színház, a mozi és sorolhatnánk még tovább a különböző formákat, valamennyit ugyanazzal a céllal; a szabad idejét a lehető leghasznosabban eltölteni akaró diák, munkás, háziasszony, nyugdíjas vagy éppen gyermek szórakozásához, művelődéséhez segítséget nyújtva, tehát egyfajta szolgálatbanállással.

Időtállóan

Már a felsorolásból is kiderül, hogy ezúttal a sok-sok forma közül egy olyanról lesz szó, ahol a legkülönbözőbb korúak, foglalkozásúak és érdeklődésűek egyéni és közös művelődési igényeinek megteremtésére vállalkoztak. Egy lakóterületi művelődési házról. Nyíregyházán az évek során az egyetlen harmadik, kerületi jól megvalósult példától eltekintve nem sikerült olyan művelődési centrumokat kialakítani, ahol ezek a célok tartósan állták volna az idő próbáját. Az itt-ott fellángolt kezdeményezéseknek hol egy állandóan beázó pince vetett véget, hol pedig az, hogy a lakóterületnek csak egy-egy korosztálya, egy-egy hasonló érdeklődésű csoportja találkozgatott. A néhány hónapja megnyüt Városmajor úti új művelődési házban, éppen a sokat emlegetett harmadik kerületi példa feltételei és lehetőségei adottak. Az épület párt- és művelődési házként készült, építészeti megoldásai — egy nagyterem, kisebb könyvtár, több kisebb, klubszobának való terem — eléggé hagyományosak, a funkciónak és a célnak azonban egyelőre megfelelnek. A nagyterem a nap minden szakában elegendő fényt kap — kiválóan alkalmas tehát képzőművészeti kiállítások rendezésére. Ezt a lehetőséget ki is használták, a megnyitó óta szinte állandóan rendeznek itt valamilyen tárlatot.

A „becsempészett” meghívók

Sajnos és mégis szerencsére egy szükség szülte kényszerhelyzettel találták szemben magukat, amikor a szemben léve tanyai diákotthon néhány csoportját kellett elhelyezni az épületben. A tanárképző főiskola 2. számú gyakorlójának jó t ahány tanyl kollégista tanulója a művelődési házba jár — iskolába. Megosztották a termeket, s a kényszermegoldást mindjárt ki is használták. Iskola és művelődési ház egy épületben — szinte diktálta az ötleteket, megteremtve azt a lehetőséget, hogy a nyíregyházi bokortanyákból jött gyerekek már az iskolai évek alatt megismerkedjenek a művelődési ház funkcióival, azokkal a lehetőségekkel, amelyeket közvetlenül tapasztalva előnyösebben vesznek tudomást a művelődési házak , használatáról”.

Alapvetően tehát a tanyai kollégiumra épül a művelődési ház munkája, s ez nero csak azt jelenti, hogy a gyerekek különböző művészeti csoportokat alakítottak, hanem azt is, hogy önként és szívesen segítenek a művelődési ház egyéb céljainak megvalósításában. Jelenti ez például azt, hogy a jelenlegi fotókiállításon nyolcadikos kislányok látják el a tererppri teendőket, de azt is, pogy mint a postás kézbesítők, végigjárták az Északi korúi és a környék. lépcsőházait, ä postaládákba „becsempészték” a művelődési ház következő rendezvényére szóló meghívót. (Eredeti ötlet, jó, hogy a körút páros oldalára is jutott ezekből a meghívókból.)

A tanyai kollégisták mellett a pénzügyi szakközépiskola és a közeli ipari szakmunkás- képző intézet fiataljai a legszorgalmasabb látogatók. Az ifjúsági klub máris komoly programmal várja a lakótelepi fiatalokat, s ami a legfontosabb, ezek a programok nem. erőszakoltak, a kerekasztal-beszélgetéseket, a fórumokat, az ismeretterjesztő előadásokat, a politikai figyelőt a fiatalok kívánságai szerint szervezik.

A környéken, az új lakásokban rengeteg a gyerek, a játszótereken késő estig kisebbek és nagyobbak tömege hancúrozik. A kisgyermekes családok nagy száma adta az ötletet a művelődési ház vezetőinek, hogy a vasárnap délelőttökkel érdemes lenne foglalkozni. Az ebédfőzéssel foglalatoskodó édesanyák munkájának megkönnyítésével is számoltak, amikor az első mesedélelőttöt megrendezték. Elég egy plakátot kitenni a kapuba; bábszínház, játék, mese várja a kicsiket. Legutóbb próbaképpen megszámolták, száztizenhárman jöttek el. Már azt is tervezik, ha ilyen sikerrel folytatódik ez a program, a kéthetenkénti vasárnap délelőtt- ről áttérnek a minden vasárnap délelőttre. Akkor azonban tovább kell lépniük. A gyerekekkel kísérők jönnek vagy a nagyobb testvér, vagy a papa. Amíg a kicsik a mesét hallgatják, a nagyobb gyerekek a klubban szórakozhatnának, a felnőttek pedig kedvük szerint tölt, hetnék el az időt Sportra, mozgási lehetőségre is gondolnak, esetleg valamilyen vitára, a kívánságok szerint

A funkciók randevúja

Ideális helyen, szemben az Ifjúsági kltlb termével, a bejárat mellett, feltűnő helyen rendezték be a könyvtárat. A városi könyvtár fiókjaként egyelőre ezernyolcszáz kötetet kölcsönöznek, a többfajta folyóirat olvasására is van elegendő helyük, a szemben lévő szobában pedig azok is kedvüket lelhetik, akik éppen lemezen megjelent verseket hallgatnának szívesen. A későbbiekben a könyvtár további bővítését tervezik.

Egyelőre még a legszűkebb környéken

sem tudja mindenki, hogy megnyílt ez a művelődési ház. Csendben, különösebb reklámozás nélkül kezdték meg azt a munkát, amelyhez anyagiakban is jól kifejezhető, előlegezett bizalmat kaptak.

A Városmajor úton a funkciók szerencsét

találkozása mellett — párt- és művelődési ház, könyvtár, klubok, sőt iskolai tantermek egy épületben — még egy fontos körülmény ígér sikeres munkát: egy új lakótelepnek a kellős közepén álL

Boraksó Erzsébet,

Kórusmozgalmunk eseményeiről

A YL ORSZÁGOS KORTTSMINÖSlTßS

megyei rendezvényeinek lebonyolítására május 18—19-én került sor a megyei művelődési központban. Tizennégy kórusunk vett részt a találkozón (egy nyíregyházi együttes, az ifjú Zenebarátok kitűnő kórusa később minősül), s örömmel számolhatunk be arról, hogy az országos szintű követelményeknek kórusaink kiválóan megfeleltek. A tiszalöki kórus „bronzkoszorú diplomával”, a hodászi, nyírkátai és nyírcsaholyi együttesek „ezüstkoszorú”, a vá- sárosnaményi vegyeskar, a kisvárdai, tiszavas- vári, nagyecsedi és tiszadadai kórusok „ezüstkoszorú diplomával” a mátészalkai pedagóguskórus, a vásárosnaményi leánykar és a tanárképző főiskola tanítói tagozatának kórusa „aranykoszorú” minősítést ért el. Kiemelkedően magas szintű produkciót hallhattunk a nyíregyházi pedagóguskórustól és a tanárképző főiskola női karától. (Mindkét együttes a hangversenykórus kategóriában kérte minősítését.) A pedagóguskórus eredménye: „Fesztivál díj”, a főiskola kórusa pedig a létező legmagasabb minősítést kapta: „Fesztivál díj diplomával”. Az eredmények minden eddigit felülmúlnak, s úgy érzem, nem is szorulnak kommentárra A községi kórusok éppúgy előreléptek (pl. Vá- sárosnamény), mint a városiak (pl. Mátészalka), az élvonalbeliek pedig a legmagasabb csúcsokra törtek. (A pedagóguskórus Monteverdi madrigálja, vagy a főiskolai női kar előadásában Bartók „Falun” c. ciklusa akár egy lemez- felvétel követelményeinek is megfelelt volna — a zsűri véleménye szerint is.) Néhány új kórus is minősült, s mindjárt igen jó eredménnyel.

VASAROSNAMÉNYBAN az elmúlt hét vegén (25—26-án) inkább úgy tűnt: fiatalodik a kórusmozgalom. A középiskolai kórusok első megyei találkozójának lebonyolítására került itt sor, melyen nyolc együttes vett részt a megyéből. Nehéz lenne eldönteni, vajon mi tette olyan széppé, élményszerűvé, felejthetetlenné

ezt a kétnapos „dalos ünnep”-et? Mindeneitelőtt a házigazdák mintaszerű szervezéséről, a példamutatóan zökkenőmentes lebonyolításról kell elismeréssel szólni — enélkül nyilván nem sikerülhetett volna igy a rendezvény. Segítette a jó légkör kialakulását egy újszerű rendezési megoldás: ezúttal ugyanis nem pódiumon énekeltek a kórusok, hanem félkört alkotva helyezkedtek el egymás mellett. Ezáltal egy- csapásra eloszlott a szereplési láz, a produkciók felszabadulttá, könnyeddé váltak. Elősegítette az ideális hangulat kialakulását az ás. hogy nem volt különösebb tétje a találkozónak, csak az a vándordíj, melyet ez alkalomra a vásárosnaményi művelődési központ készíttetett. (A díj egy igen szép, diófából faragott páva.)

A vásárosnaményi kórus kulturált, gazdag színskálájával, kiegyenlített hangzásaival hívta fel magára a figyelmet, a nagykállói óvónőképző tagozat kórusának egyik-másik műsorszáma maradéktalan megszólaltatásban hangzott el. A nyíregyházi Vasvári gimnázium hivatásos kórusnak is elegendő műsort mutatott be, helyenként nagyon szép megoldásokkal. Reményt keltő volt a mátészalkai és a csenged kórus produkciója is, az újfehértoi és a kisvárdai kamarakórusok igen szépen, meggyőzően oldották meg a vállalt feladatot. A vándordíj mégis a nyíregyházi Zrínyi Gimnázium kórusához került, — az általuk bemutatott műsorról csak a legmagasabb szinten lehet beszélni. Gönczy Tibor karnagy sok évi munkájának gyümölcse az együttes ez évi sikersorozata.

AZ ÉVAD BEFEJEZŐ KÖRUSRENDEZVÉNYE, a Tisza-parti Dalostalálkozó, június

1—2-án kerül megrendezésre Tisza vasvári ban. Ez alkalommal bonyolítják le a „Szabolcs- Szatmár megye Kiváló Kórusa” cím elnyeréséért a III. kategória versenyét, emellett tizenhárom Páva-kör (népdalkórus) és hét megyei kórus mutatja be műsorát.

Molnár Lászltt