Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
W74. június IB; iCW-rr-WAerARORSZ/Gl — VASÁRNAPI MELLfiKLEf I. oT3at /------------ sA miniszter tájékoztat: Kiegyenlíteni az egészségügy aránytalanságait A televízió Hét című műsorának múlt Vasárnapi témái között rangos hely jutott Szabolcs-Szatmár egészségügyi problémáinak. Mindez érezhető volt azon a konzultációval egybekötött sajtótájékoztatón is, amelyet dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter tartott. Jóllehet a téma bővebb volt, az országos helyzetet vizsgálta, ezen belül azonban jól érzékelhető volt; nem véletlen, hogy megyénk helyzete megkülönböztetett elbírálást érdemel. Koncepció — hosszú távra Az Egészségügyi Minisztériumiban 'történt — és folyó — szervezési munkák, amint azt a miniszter hangsúlyozta, nem egyszerűen belső intézkedések. Tartalmi jelentőségük nagy. Az a tény, hogy az ország intézményeinek műszerellátását szakértő bizottság koordinálja, jelzi: kiegyenlítési folyamat várható, a szintkülönbségek fokozatosan megszűnnek. A másik döntő terület, az egyetem, szintén magas szintű kollégium vigyázó szeme elé kerül, tehát a modern orvosképzés — és nevelés az igényekhez mérten javul majd. A kórházépítések szabályozása — zöld út a 450—500 ágyasoknak — (jobb területi eloszlást ígér, és lehetővé teszi égy-egy nagyobb intézmény, így például megyei kórház szellemi és anyagi erőforrásának }óbb kihasználást. A várható intézkedések. amelyek a munkaidő-csökkentést, az ápolónők éjjeli ügyeleti díjának módosításáról készült elképzelések, amelyek rövidesen a Minisztertanács elé kerülnek, minden bizonnyal javítanak a jelenlegi munkaerő- helyzeten. De van még néhány olyan elképzelés, gmeiy szintén a jobb ellátást szolgálja majd, e beteg megelégedésére. így rendezik azokat G személyi kérdéseket, amelyek ma gátolják a fejlődést, elkészítik az új kórházi és rendelőintézeti rendtartást, és a közeljövőben bejelentik, milyen intézkedések segítik majd az orvoshiány enyhítését az olyan területeken, mint például Szabolcs-Szatmár. Amit nem lehet halogatni Jóllehet a minisztériumnak hosszú távú elképzelései, maximális igényei vannak, a pénz kevés a valóraváltáshoz. így a tervek csak akkor válnak ténnyé, ha a koncepciót G helyi erők megtoldják saját kezdeményezésükkel. A miniszter leszögezte: o megyék hatáskörének növelése, a tanácsi irányítás beváltotta a hozzáfűzött reményeket, sőt felül is múlta a várakozási. Tegyük hozzá: az a megyei döntés, amely munkamegosztást ír elő a nyíregyházi, vásárosnaményi, fehérgyarmati és kisvárdai kórházak között, rövidesen érezteti hatását, kiegyenlíti a ma még meglévő egyenetlen terhelést az intézmények között. Nyilván segít majd az Is, hogy éppen a kedvező demográfiai jelenségek miatt a tervezett belgyógyászati pavilon helyett Nyíregyházán szülészetit hoznak létre. A nagyarányú új építésekre nem nyílik lehetőség a következő tervciklusban sem. De a rekonstrukciók segítenek. A miniszter sem tagadta kérdésükre adott válaszában: ez Nyíregyházán csak tűzoltás, de éppen a szervezési intézkedések egészíthetik ezt ki. Igen, hangzott a kérdés, de mi legyen akkor, ha kevés az orvos, ég neméppen tisztességes a végzőkkel folyó „kereskedés”? A minisztérium, éppen a körülmények ismeretében már döntött: az orvoselosztást központi hatáskörbe vonja nem engedi meg, hogy egy- egy megye kifizesse a másik megye társadalmi ösztöndíját, és elvigye az orvost. Lesz még néhány olyan intézkedés, amely az országosan jónak mondható, egyes területeken — így megyénkben is — igen rossz orvoslétszámot egyensúlyba segíti. Élőbb kapcsolatot! Dr. Schultheisz Emil a beszélgetés során hangsúlyozta: fontos feladatnak tartják, hogy a minisztériumnak a megyékkel az eddiginél sokkal élőbb kapcsolata legyen. Ezt segíti' majd az a csoport, amely közvetlenül a terület irányítóival tart rendszeres kapcsolatot. Ennek az lesz a haszna, hogy az irányítás az egyszerű utasítás kiadás mód- gzeréről áttér arra, hogy az értelmezésben az egyéni és helyi kezdeményezések valóra váltásában segítse a megyei, járási orvosokat. A másik oldal: az információk így gyorsabbak és megbízhatóbbak lesznek, egy-egy megye gondja sokkal hamarabb jut el oda, thol intézkedés születhet. Mint látható, az egészségügy szervezeti módosításai elsősorban a praktikumot szolgálják. Mindez párosul azzal, hogy egy egységes egészségpolitikai irányelv határozza meg a sorrendiséget. A miniszteri, miniszterhelyettesi látogatások, a minisztérium közvetlen információs szolgálata így lerövidítik az utat a betegellá'ás első vonala — a gyógyító orvos —, és vezérkara — a minisztérium között. A beteg, de nem kevésbé az orvos olyan helyzetben mint a szabolcs-szatmári, joggal vár ettől előnyös változásokat. Mi a remény? Először is az eddigi ismeretek birtokában már elkészült egy tervezet, amely csökkent- heti a rendelői zsúfoltságot. Ez o gyógyszer- ellátás módosítását jelenti, bizonyos nem ártalmas orvosságok szabad vásárlását. Itt csupán annak megoldása szükséges, hogy ez ne sújtsa a nyugdíjasokat. A másik reáli6 lehetőség: az úgynevezett egészségügyi feladatok elnevezésű kulcsszámmal történő jobb gazdálkodás, ami biztosítja, hogy mindig van olyan orvos, aki a legrászorultabb helyeken „vethető be”. Nem kisebb jelentőségű a nálunk aggasztó kórházi ágyszámok növelése ésszerű átcsoportosításokkal, bizonyos nem kihasznált intézmények okszerű átszervezésével. Sok helyi kezdeményezés kell Miután a következő ötéves terv lehetőségei csupán nagy körvonalakban ismertek, így pontos előrejelzésre a miniszter sem vállalkozott. Annyi biztos — és ezt hangsúlyozta — az igények és lehetőségek összhangja még nem várható. így marad a kiegészítő megoldás: a sok helyi kezdeményezés. Ez szükséges például Szabolcs-Szatmárban. a bölcsődék építése terén is. A kedvező intézkedések ellenére is marad az a tendencia, hogy az asszonyok a szülés után 5—6 hónappal igénylik a gyermekintézményt Ennek oka: nőtt az asszonyok átlagkeresete, és gazdaságosabb, ha munkába állnak. Ez tehát sürgetően veti fel: a megyénkben sikeres óvodai akció után egy bölcsődei szervezését is. Felmerül megyénkben is annak vizsgálata: egy-egy jól ellátott és műszerezett vidéki kórház milyen területi funkciókat vehet át a túlterhelt megyei rendelőtől' vagy éppen kórháztól. Nagymértékben hathatósak azok a remek intézkedések, amelyeket éppen kis városaink hoztak az elmúlt időben — Kisvárda, Mátészalka —. ahol szinte főúri mecénáshoz illően oldják meg ,a lakáskérdést, és ezzel az orvosproblémát. Példásan jó — ezt dr. Medve miniszterhelyettes is nyugtázta — az olyan önálló helyi kezdeményezés, mint a kisvárdai, ahol a középkáder- képzést oldják meg az új kórház részére, vagy a mátészalkai, ahol átalakítási, rekonstrukciós megoldásokkal, vásárlásokkal siettetik az úgyszámfejlesztést és a patikahiány megoldását Nagyon hasznosak az olyan nitézkedések, mint a nyíregyháziak, melyek a körzet és rendelőintézet munkakapcsolatát helyezik új, korszerű alapokra. Élni az önállósággal A miniszter tájékoztatója valamint a nyomában kialakult vita — olykor éles vita —, valamint a megyei helyzet beleillesztése az országos egészbe azt mutatják: a tanácsoknak — községieknek és megyeinek — élniök kell az önállósággal, ezt nemhogy gátolja. hanem egyenesen animálja a tárca. Mindez azonban vonatkozik az orvostársadalomra is, hiszen éppen a praktizáló körzeti vagy éppen kórházi orvos gyakorlati ismerete adhat olyan megoldási lehetőséget, amely talán az elméleti embernek eszébe sem jut. Nem marad ki azonban a lakosság sem, egy-egy terület, község népessége, amely magatartásával, a befogadás mikéntjével döntheti el: orvosa megy vagy marad. A dr. Schultheisz Emil' egészségügyi miniszterrel folytatott beszélgetés lényege tehát röviden így summázható: a minisztérium. szervezési és tervezési intézkedéseivel jó keretet akar nyújtani ahhoz, hogy a magas rendű állami szolgáltatás, az egészsé- ügy, jobban megfeleljen a társadalmi várakozásnak. Mindez azonban csak keret, amely csak akkor telik- meg tartalommal, ha a beteg és orvos, a társadalom és egészségügy kapcsolata és aktivitása a napi munkában jobb alapokra helyeződik. Egyelőre ez pótolja a hiányzó anyagiakat, gyorsítja a felzárkózás folyamatát. , Bürget Lajos Messzenézö szemmel mesél Oláh László, aki- A kézimunkába varrja álmát erre minden a*D> nek nagyapja Kossuth zászlaja alatt harcolt szony és leány. 1848-ban. TÁJAK ÉS EMBEREK Túl a Túron, hol a tájat erdő díszíti, liget tarkítja, ahol mesét mond az is, aki a máról szól, ahol a házak elejét virág szegi, a kertet fenyő őrzi, Kis- és Botpaládon ritkán fordul meg kiránduló, s utazó. Pedig ez a vidék, ahol utat tört magának az új, s dús legelőkön szügyig gázol a fűben a jószág, békésen őriz valamit a múltból, ami gyönyörködtet és emlékeztet. A régit széppé oldja a mai élet gazdagsága, az egykori szegénység emlékét elfödi a szorgalom szülte szép, a hajdan vésett ráncokat a mosoly szarkaláb- jai tarkítják, és bár a mindennapok gondja és küzdelme most is barázdálja az arcokat, de ez más, hiányoznak a könny véste árkok, a kiúttalanság gondjának homlokra vájt völgyei. És másak a szemek. Az öreg emberé messzenéz, múltat idéz, mesét mondó, de huncutul csillog. Aztán van szomorú, a régi házban azzal öregedetté, az újságot könyv- lapnyi ablak mellett böngésző. Van szemüveges, a kézimunka apró keresztszemeit figyelő. És vannak a fiatal szemek, melyek messzire látnak, s esténként a jtépernyő világra nyitott ablakán engedik be házukba az új kor ide reszkető hullámokon érkező üzeneteit. Messzi e táj a megye közepétől, de csak az utakon. Része világunknak, csupán máshol dobogó szívdarab, de ritmusa olyan, mint mindenfelé másutt, csak dobbanása hangja terjed másként, kerengve a Túr mentén, a fák között, a rekettyék között, de az- ián mégis ideér, üzenve, köszöntve, hozzá- ijmulva az itteni dobbanás egyenletes ütegéhez. ' Elek Emil képriportja Kispaládon a főtéren emelkedik a máiyimuro^ szigeti templom mása, immáron műemlék. A kis szatmári ház szerénykedik a sok új között, egy évszázad változásának töppedt lanüjaj
