Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

WKt&r-WK&TKnőnszHS — väsärnapi mellEkle*

irrt yfafta W

<6. sfM

Június több örömet hozott

Munkásnők javasolják

Móriczné ment, mondta a magáét.

Nem kívánságműsor, de...

a VOR-ban

Az 1950-es évek végén, amikor születési arányszámunk Európában a legalacsonyabbak közé tartozott, Veress Péter féltő törődéssel irányította a nemzet figyelmét a természetes szaporulat emelésére. 1962-ben a tizenhárom ezrelékes mélyponton voltunk. Indokul a szocialista iparosítást emlegettük, melynek során végbement a népesség nagyarányú átcsoportosulása, a mezőgazdasági lakosság csökkenése, a nők iparba áramlása. Közrejátszott még az urbanizáció folyamatos fel- gyorsulása is. Az akkori városi körülmények — a szűkös lakásviszonyok, a gyermekintézmények hiánya — nem kedveztek a több gyerek vállalásának. Hátráltató tényező volt a nők nagyarányú tanulása, közéleti szereplesük emelkedése, a családokon belül élő korszerűtlen szokások, az asszonyok vállára nehezedő aránytalan teher.

Napjainkra ezek a kedvezőtlenül ható tényezők elvesztették meghatározó jelentőségüket. Él azonban ma is egy sor jelenség mind népességünk összetételében, mind minőségében, melyen változtatnunk kell. A Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi gyárában munkásasszonyokkal, lányokkal beszélgettünk a népesedéspolitikai határozat családjukat érintő intézkedéseiről.

ERDEI JANOSNÉ SZAKMUNKÁS:

„Nagyon örülök, hogy társadalmunk egyforma anyagi és erkölcsi erővel támogatja a gyermekes családokat. Férfiruha szabó vagyok. A befejező részlegben dolgozom. Keresetem a múlt hónapban elérte a háromezer forintot. A gyárnak tízéves dolgozója vagyok. Itt lettem párttag. Itt szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt. A korszerű gépek, a modern üzemcsarnok, a légkondicionálás és egy sor egyéb intézkedés mind a nők egészségét, munkaképességét védik, biztosítják a minőségi munkát. Kevesen hiszik el, milyen jó tudni azt, hogy szép munkát adunk ki a kezünk közül, amely a minőségi ellenőrzésen is helytáll. A múlt évi bérfejlesztés is sokai segített a családokon. Aki azért jött a gyárba, hogy dolgozzon, itt megtalálja a számítását.. Szoba-konyhás lakásban lakunk. Egy gyerekünk van. A férjem is itt dolgozik. Mo;ft lakásbővítésre gyűjtünk. Ha hamarosan túl leszünk rajta, talán még jöhet egy gyerek is.”

SZIJJARTÖ ISTVANNÉ GÉPMUNKAS:

„A két kisfiúhoz kellene egy kislány. Tizenkét évvel ezelőtt kerültem a gyárba. Azóta sokat javultak a munkakörülmények. Én is sokat tanultam. Amikor a gyermekgondozási szabadságról visszajöttem, beiratkoztam a. szakmunkásképző tanfolyamra. Néhány nap múlva lesznek a vizsgák. Őrölök, hogy a gyár is segített tanulásomban. Június más örömöt is hozott. Elsejétől fizetik a felemelt családi pótlékot. A kormány által hozott rendelkezések és a gyáron belüli intézkedések lényegesen javítják az anyák helyzetét. Ez nem elég. Úgy érzem, országos szinten előbbre kellene lépnünk a gyermekruházati cikkek ellátásában is. Sokszor előfordul, hogy egészen más gyermekruhát vásárol meg az imber, mint amiért elindult, illetve amire feltétlenül szüksége lenne. Ezt már mint ■zakszervezeti bizalmi is többször szóvá tetem. Talán mi, itt a gyárban is több gyerekruhát gyárthatnánk. Akár terven felül is. Kongresszusi és felszabadulási felajánlásnak em lenne rossz. És a nők, az anyák ezt színesen vállalnák is.”

(A VOR nyíregyházi üzemében 903-an lolgoznak. A nők száma 762, a szakmunkáiké 426. A harminc éven aluliak hatszáz- dál is többen vannak. Az éves termelési terv 181 millió forint. A dolgozók átlagkeresete az első negyedévben 1812 forint volt. Száz kismama veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Szülési szabadságon jelenleg tizennyolcán vannak. A gyárban tizenhárom szocialista brigád, dolgozik. Csaknem valameny- nyi női brigád.)

LIZÁK LÁSZLÓN!?, A VÁCI MIHÁLY SZOCIALISTA BRIGÁD VEZETŐJE:

— Ha minden jól megy, e hó 20-án leteszem a szakmunkásvizsgát. A brigádban tízen vagyunk és már mindenki szakmunkás. Jó, hogy a gyár nekünk is megadta a tanulási iehetőséget. A brigádból hárman ruhaipari szakközépiskolába járnak. Mi kétszobás összkomfortos tanácsi bérházban lakunk. Két lányom van, az egyik középiskolás, a másik hetedikes. A férjem a MÁV-nál dolgozik, most érettségizik. A családban most mindenki tanul. Kocsira gyűjtünk. A családi pótlék emelése nekünk is jól jött. Szakmámat nagyon szeretem, kiváló dolgozó kitüntetést is kaptam. A brigáddal a zsörtölődé- sek ellenére is megvagyunk. A torzsalkodásnak egyetlen oka van: a fiatalabbak, a lányok minden jóindulatuk ellenére nem mindig „húznak” teljes erőből. Ez a szalagot is, a brigádot is zavarja, ök az egy-két száz forintos keresetkiesést, mely „lazításból ered”, nem érzik úgy, mint a filléreket is beosztó anyák.”

HOVANCSIK MARIA 19 EVES SZAKMUNKÁS:

— Igaza van a brigádvezetőmhek. Mi, fiatalabbak valóban többször felállunk cigarettázni, tereferélni, mint az idősebbek. Én mindig varrónő szerettem volna lenni. Vágyam teljesült. Jelenleg a ruhaipari szak- középiskolába járok, de el szeretném végezni a főiskolát is. Most kezdek rádöbbenni, hogy a társadalom, a gyár valójában mennyi, a nőket segítő és védő intézkedést hozott az utóbbi időben. Itt van a család- és nővédelmi tanácsadó létrehozása. Úgy gondolom, nekünk, lányoknak nagyon sok segítséget tud nyújtani. Az udvarlómmal beszélgettünk róla, s elhatároztuk, hogy családtervezésnél kikérjük a véleményüket. Bár én a kétgyerekes családot tartom ideálisnak, de ha nekünk három lesz, akkor sem esek kétségbe. A szabad időm zömét most a tanulás viszi el. KISZ-tag vagyok, és járok a gyáron belüli vezetőképzőre is. Otthon is segítek, mert hárman vagyunk testvérek, s én vagyok a legidősebb. Édesanyám is dolgozik, és egyedül nevel bennünket.

POGÁCSÁS MIKLOSNÉ BETANÍTOTT

MUNKÁS:

— Ha valakinek jól jött, akkor nekem igazán jól jött a szabad szombat, meg a két gyerek után járó pótszabadság. Két kisgyerekem van és egyedül nevelem őket. A keresetem a múlt hónapban 2800 forint volt. Gépi vasalóval dolgozom. Megvan a nyolc általánosom, de mivel még nem dolgozom itt négy éve, szakmunkásvizsgára nem ' jelentkezhetek. Pedig a gyerekek érdeke, hogy többet keressek. Szűkösen élünk. Egy félkész lakást vásároltam. Az árát részletekben fizetem. Én csak annyit vagyok távol a családtól, amíg a gyárban dolgozom. Rádióra, tévére még most nem is gondolok. Úgy érzem, az' utóbbi intézkedések segítenek engem, egyedülálló nőt is a családfenntartásban. Enyhítették anyagi gondjaimat is.”

★

Az üzemi és vállalati lehetőségek ki- nasználása, az új utak keresése még nagyobb segítséget nyújthat a népesedéspolitikai határozat kiteljesedéséhez. A VOR nyíregyház1 gyárában is tettek már a nők, a családanyák érdekében. Ahol sürgősen előbbre kell lépni, az a gyermekgondozási segélyen lévők bérének évenkénti fejlesztése, és egy, a gyermekek életéhez — óvoda, bölcsőde, iskola — alkalmazkodó kismamaműszak létesítése.

Sigér Imre

Móricznéról azt mondják a konzervgyárban, hogy mindig kijárja az igazát. A múltkor is, amikor a csomagolóból kitették a szállításhoz, addig ment, mondta a magáét — míg visszakerült a régi helyére. Igaza volt. Nem való neki a férfimunka — két gyerek mellett. Nem dicsekszik vele, hogy sikerült elintézni a dolgot, mert úgy érzi, szóljon mindenki, akinek baja van. Nem vállalná magára egy percig sem a döntő szerepét, még arról sem döntene, hogy kinek adna kilépőt a gyárból: nagy munka az, dönteni — mondja komolyan —. de huncutság is lesz benne, míg világ a világ.

Műszak, gyermek, bejárás

né. Rt van a legkevesebb gond. Kívánság*

műsor van a munkakezdésiben, jöthetoeü# hatra, hétre, fél nyolcra. Nincs szoros időhöz kötve a munkájuk. Érthetően többet megenged nekik a gyár. mint a többieknek. Legutóbb a trafóház mellé akarták telepíteni őket, jött az üzemvezető, elvitt négy kismamát az új helyre, hogy üljenek ott egy kicsit, nézzék meg. alkalmas lesz e a hely. A kismamák azzal jöttek vissza, igaz, hogy világos, a szellőzés is jó de nehezen viselnék el nyolc órán keresztül a zajt az állarv dó rázkódást. A helyükön maradtak.

„Látszik az arcán“

Persze, huncutságból nem mindig születik jó. így aztán marad a régi módszer, a konzervgyár szakszervezeti bizottságán komolyan megfontolnak minden kérést, a lá- nyok-asszonyok dolgait. Minden üzemrésznek van nőfelelőse, de nőfelelős itt tulajdonképpen minden vezető. Gond is van elég. Hétköznapi apró — meg nagy dolgok, amik segítik vagy akadályozzák a munkát; meg aztán az aszonyok többsége hozza magával otthoni gondjait is. Sokszor maguk sem veszik észre, miért dolgozik lassabban a kéz, miért csúszik ki könnyebben az üveg.

Csabai Lászlóné, Geszteji Nagy Éva, Maksa Józsefné szakszervezeti vezetők. Órákat tudnának mesélni arról, hogy milyen kérésekkel jönnek nap-nap után az asszonyok.

— Műszak, gyermekelhelyezés — ez a leggyakrabban visszatérő kérdés. Azt nem tudjuk megoldani, hogy mindenki egy műszakban dolgozzon, a fiatalasszonyok pedig ezt kérik. A kismamaüzem már egy műszakos, a csomagolóban, a gyermekgondozási idő után visszajött asszonyok is úgy dolgoznak. amíg a gyerek be nem tölti a nyolcadik évét. De több embert a legjobb akarattal sem tudunk ott dolgoztatni. Nagy gond ez. mert * most is négyszázhetvenen vannak gyermekgondozásin, jönnek vissza, róluk is gondoskodni kell.

— Nálunk nincs bölcsődeprobléma, mert a legtöbben örülnek, hogy otthon maradhatnak. De annál sürgősebb az óvodai gondok megoldása. Van olyan család, akik a papírgyári óvodába viszik a gyereket minden reggel. Képzelje el, mire visszaér műszakkezdésre, már fáradt az úttól. Ebben az évben, talán sikerül a mi gyárunknak is támogatni az óvodai alapot, akkor elvárhatunk jobb megoldást.

— Visszatérő probléma a bejárók helyzete. Ujfehértóról hatkor el kell jönni azért, rogy a tízórás műszakot elérjék. Pedig három óra mennyit jelent egy családnak!

Nincsenek követelőzők

Ezek a mindennapos gondok, utána jön a többi. Nincsenek állandó követelőzők. Ha voltak is. inkább a férfiak közül, az asszonyok akkor szólnak, amikor hatszor is eldöntötték magukban, hogy igazuk van.

— Hét éve vagyok felelős a kismama- üzem asszonyaiért — mondja Maksa József— Mindig azt mondom, hogy ezeket a

kérdéseket a legegyszerűbb megoldani. Ott ahol nem fojtják bele az emberekbe a szói — nincs baj a kis dolgok orvoslásával. Kis dolgok? Amiket eddig mondtunk, mind olyanok, amik nagyok is lehetnek. Mégis úgy látom, hogy a családi, egyéni problémák a legnehezebbek. Sokszor az ember nem is tudja mit csináljon, látom rajta, mert látszik az arcán, hogy valami bántja — nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Arra nevelem az embereket is. hogy érdekelj« őket a másik gondja, ne azért, hogy legyen min csemegézni, hanem, a segítségért. Válófélben lévő fiatalokat sikerült ismét összehozni, mert mindkettő olyan dacos volt, hogy egyik sem szólt; persze van kellemetlen emlék is. Egy kibékítés után engem okolt az anyós a második gyerekért, mert hogy ismét összevesztek™

Mondják, néha fárasztó is a sok embef gondja. De nincs jobb érzés annál, amikor sikerül valami. Jó dolog, hogy a szociális kérdéseken túl, egyre többen igénylik aa üdülőjegyeket, a szórakozás, a pihenés feltételeit. A legutóbbi szakszervezeti ülésen felállt egy munkásasszony és azt mond‘a, hogy miért mindig csak a vezetők járnak tapasztalatcserére más üzemekbe? Hadd menjenek ők is. a régi dolgozók. Tíz éva dolgozik ez az asszony a gyárban. Most szólt először.

Kollóth Adrienn®

Lux Elek: ANYASÁG (márvőnyreüef)

Ruvóczkiné szolgálata

V

isszaidézve lakásának ápolt környezetét, meg a beszélgetést, tűnődöm. Tűnődöm azon, hogy hol kezdődik és hol végződik Ruvóczki Jánosnéban a gondos feleség, a ozerető édesanya, két kisiskolás gyermek és egy születendő bébi nagymamája. A teendőit tetőzi, hogy az ajaki Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben elnöke a nőbizottságnak és vezetője egy női szocialista brigádnak.

Nem panaszlón, tényként közli:

— Nem volt könnyű ifjúságom. Korán munkára fogtak. Serdülő lánykoromban édesapám ostort, gyepiüt meg ekeszarvát adott a kezembe. Tőle tanultam a munka szeretetét, “heg a becsülését. Erre mint a nőbizottság elnökének, meg mint brigádvezetőnek is tagy szükségem van. A termelőszövetkezetbe az elsők között léptem be, és fogtam meg a munka nehezét.

Dolgos kezén látni az örök tevékenység kérges redőit. Váci Mihály így rajzolta meg a hasonló dolgos kezet: „A pelyvahordó nyele két / sebbé csókolta tenyerét...” — A brigádomban ötvennégy nő van. Min<J növény- termesztő és túl az életük delén. Kukorica-, cukorrépa-, mák-, kender-, dohány-, napra- torgótáblákba róják életünk történetét. Dugványoznak, sarabolnak, kapálnak, meg teszik, amit a tavasz, nyár, ősz diktál az ajaki határban. Télen meg kényszerpihenőt tartanak.

Ajak nagyközség. Lakóinak száma Rét- közbererjccsel együtt 5700. Reggelenként népvándorlás indul meg a községből Kisvárda, Tuzsér, Komoró, Záhony munkahelyeire. Nem csak a férfilakosság zöme dolgozik e térségben, de a nők közül is nagyon sokan idegenben vállalnak munkát. Á családanyák közül természetesen csak azok. akik biztonságosan tudják elhelyezni gyermekleiket A nők másik része a termelőszövetkezetben dolgozik. Ezeknek a szószólója Ruvóczki Jánosné.

— A tsz-tagság létszáma majdnem hétszáz. Ennek a fele nő. Kétszázan lehetünk, akik rendszeresen járnak dolgozni. Azt is tudni kell, hogy Ajakon gazdag a gyermek- áldás. Ezt fokozott mértékben “keli figyelembe venni mind a tsz, mind pedig a község vezetésnek. A szövetkezetben is jó lenne jobban érvényre juttatni a nőpolitikái és népesedéspolitikai határozat megvalósítását. Állandó munkával történő ellátásukra, szakmai, politikai ismereteik bővítésére gondolok. Azon sem szabad sopánkodni, hogy növekvő gyermekáldás egyre több pénzt vesz ki a közös pénztárából. A szövetkezetből ötvenhat fiatalasszony van gyermekgondozási segélyen, közöttük olyanok is, akik harmadik gyerekükkel maradtak otthon.

Azt, hogy a község gyarapszik, látni a modern új házakból. Évente mintegy ötven is épül belőlük. Arra is van pénze a lakosságnak, hogy adományból két templom felső farészét teljesen átcseréljék. Jelentős összeget költ a község a kultúrára. A közeljövőben adják át Aiakon a tetszetős küllemű, a község igényét bőven kielégítő új kultúrhá- at. Ezzel ki is alakul a község új centruma

— A gyermekáldással nincs is nekünk ;emmi gondunk. Szorgalmas a mi népünk.

Éjt nappallá téve dolgozik, hogy még szebb,

még gondtalanabb legyen az élet. Azt kellene elérni közös erőfeszítéssel, hogy ne legyenek a községben olyan nők, akik itthon nem találnak munkára. így a szövetkezet feladata kettős. Először a már korábban felvett tagoknak kellene állandó és folyamatos, egész évi munkát biztosítani és gondoskodni a szövetkezetbe belépni akarók felvételéről és foglalkoztatásáról. Ebben az a legvisszásabb, hogy a legaktívabb, legmunkabíróbb, a húsz —negyven éves asszonyok munkaereje marad kihasználatlanul, akiknek így szakmai fejlődése is megáll.

A nőbizottság elnöke ezeket a gondokat mondja mind a szövetkezeti, mind a községi vézetőségi üléseken, mind pedig járási, megyei fórumokon. Vannak területek, ahol lépnek is előre.

Ruvóczki Jánosnét ismeri a szövetkezet apraja, nagyja. Ha me&y a szövetkezeti irodába, ha kerékpárján siet a határba dolgozni, számtalanszor megállítják. Elmondják neki ötleteiket. Ö pedig raktároz, szelektál, jár illetékestől illetékesig, hogy így is szólalja az asszonyok, a szűkebb és a tágabb riösség érdekeit.

S. L