Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

Ä oldal KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLÉS T9TÍ. ffb#» A hetedik művészet Beszélgetés dr. Veress Józsetfei az archív-filmklub munkájáról Emlékezés Gyóni Gézára születésé­nek kilencvenedik évfordulóján 1917. június 25-én, reggel 5 őrikor a irrasznojarszki hadifogolytáborban. éppen születésnapján, 17 nappaf öccse haíála után meghalt Gyóni Géza. Két nappal később csak néhányan kísérhették utolsó útjára az akkor már országos hírű, ünnepelt magyar költőt. Halálával derékba tört egy ívelő pálya, amit üstökösként megkezdett a przemyslj harcok idején és bevégze t tragikusan a kraszno- jarszki gorodok külső temetőjében. Gyóni Gézát a „hivatalos” irodalom elő­ször a dicsőség szárnyaira emelte, majd meg­tagadta, hogy újra kihasználja, nevét a na­cionalizmus zászlajára írja. 1884. június 25-én született Gyónón. In­nen vette nevét Í6, eredeti családi neve Áchim. a híres Áchim András parasztvezér . unokatestvére. Tanulmányait a szarvasi gimnáziumban, majd Békéscsabán folytatja, ahol jelesen érettségizik. 1902-ben beiratko­zik a pozsonyi evangélikus teológiára, egy' évvel később már a nyugat-magyarországi Híradó munkatársa. 1904 januárjában jele­nik meg első kötete Versek címmel 500 pél­dányban. Később Gyón községben írnok, majd Jegyzői tanfolyamra iratkozik be. de ezt is hamarosan otthagyja. 1909-ben Szomorú szemmel című kötete megjelenése alkalmá­ból újra Budapestre megy. Ebben az idő­ben ismerkedik még Ady Endre költészeté­vel. ami nagy hatással van rá. A Soproni Naplónál, majd a Sopron című lapnál dol­gozott, közben rövid ideig mint póttartalé­kos baka Boszniában katonáskodik. Vissza­érkezése után a Bácskai Hírlap segédszer­kesztője Szabadkán. 1914-ben bevonul katonának. A naciona­lista propaganda őt iS megtéveszti, ez ha­tással van költészetének ebben az időben írt termékeire is. A przemysll várfogság idején, amikor a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett című kötete megjelenik, Rákosi Jenőék hozsan- náznak róla és a világháborús költészet leg- nagyobbjának kiáltják ki. Pedig már ekkor lassan bekövetkezik életében a nagy válto­zás: Przemysl feladásakor fogságba esik és 1915 októberében főhadnagy öccsével a szi­bériai Krasznojarszkba kerül. Befejezi cik­likus költeményeit a Levelek a Kálváriáról, ami már nem a liacionalizmus szellemében fogant, hanem a háború, gyötrelméről, értel­metlenségéről szól. A nyíregyházi városi művelődési köz­pont szervezésében ebben'az -évben több olyan kulturális programra kerül sor, amely- lyel nagy ünnepeink jubileumi évfordulóira készülnek. A város örökváltságának százöt­venedik, felszabadulásunk harmincadik év­fordulója, s egyben a felszabadulás közelgő jubileuma tiszteletére még ez év elején ver­senyeket, vetélkedőket, pályázatokat hirdet­nek Nyíregyháza fiataljainak, azzal a cél­lal, hogy ezekre készülődve azok a fiatalok is közelebbről megismerkedjenek e táj tör­ténelmével, múltjával, fejlődésével, akik e kor eseményeit csak a könyvek lapjairól, visszaemlékezésekből ismerik. Az is célja to­vábbá ezeknek a programoknak, hogy a vá­ros életével ismerkedő fiatalok éppen ezek­nek az ismereteknek a felhasználásával még A fogság idején részt vesz a tábor szel­lemi életében, verseit többnyire röpirat for­májában, vagy a Lapfordítások, illetve a Tanítók Lapja című fogolylapokban publi­kálja. Az 1917-es orosz forradalmi eseménye­ket a „távoli bús nép keserű fia” üdvözli, a forradalmat a „sok százados szándék” való­ra váltásának reméli. Mihály öccse június 8-án tüdőgyulladás­ban meghal. A halálhír nem éri váratlanul, idegszálait mégis napok alatt felőrölte a téboly. Júniue 25-én meghalt. Két nappal később Zalán Gyula mondott búcsúztatót te­metésén, dr. Boldis Dezső fogolyzenekara koporsójánál Beethoven gyászindulóját ját­szotta. Egyik életrajzírója így emlékezik meg róla: Gyóni Géza volt az a magyar köl­tő. akit félistenként imádtak még élete teljességében, de akit sok ezer versz- tes távolban:. Szibériában, itthoni di­csőségének nnpkévéjébői egyetlen su­garat se vonhatott magához. Rongyos volt, közel állt a megfagyáshoz, koplalt, beletébolyodott a szenvedésbe, meghalt. Meghalt s eltemettük Krasznojarszkban a Jeniszei plátójának jeges sírboltjában. Hideg vasabroncs övezi — a fagyban el nem porladó sudár derekát. Oh fekszenek egybehantolt sírdomb alatt öccsével, Mihály főhadnaggyal együtt. Ott' fekszik körülöttük, mint ég­bolt legfénylőbb csillaga körül az éhha­lálba, flecktifuszba, skorbutba. végel­gyengülésbe pusztult hadifogoly legény­ség és tisztek néma serege. Gyóni Géza nem jutott el a forradalom­hoz, azonban eljutott a nagy igazságok fel­ismeréséhez. A forradalom kiteljesedését Krasznojarszkban már nem érte meg, de ugyanabban a fogolytáborban halt hő6i halált Ludvig Kálmán és indult el a világ­hírnévhez Markovits Rodion és Zalka Máté. Mindvégig közkatona volt. Saját sír­versét így írta meg: Hazai domb lesz vagy idegen árok, Bús sírom füve amelyen kihajt, Kopott fejfámon elmosódó írás Boldog, vándornak ezt hirdesse majd: Boldog, ki itt jársz, teéretted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt. többet tegyenek a szűkebb pátria előrehala­dásáért. Én szőke városom címmel a közismert Váci-idézetet kölcsönvéve hirdették meg az egyik ilyen vetélkedőt az ifjúsági kluboknak. Középiskolai, üzemi és lakóterületi klubok fiataljai készültek fel a versenyre a város történelméből. Ezeknek a programoknak nagy része lezajlott a májusi elődöntők so­rán, s a közeli napokban már arriM is dön­tenek, hogy a tizenkilenc versenyző klub közül kik kerülnek a szeptemberben rende­zendő döntő mezőnyébe. Ugyancsak az év élj én kezdődött annak a kulturális programnak a szervezése, amely­nek döntőjében a nyíregyházi színházban amatőr együttesek, irodalmi színpadok" és színjátszó csoportok mutatják majd be mű­sorukat. Ebben a versenyben a nyíregyhá­A múlt század végén létrejött úgyneve­zett hetedik művészet, a film, a többi művé­szetekhez viszonyítva igen. rövid idő alatt, modern korunk felgyorsult ritmusát követ­ve a technikai és a művészi megoldások tökéletes! ésével futotta be eddigi pályáját. Ha belelapozunk az ezekkel a kezdő időkkel foglalkozó esztétikai tanulmányokba, ott még olyan vitákat találunk, amelyek azt próbálják eldönteni, otrombább-e a filmfel­vevő, mint az író tolla? A Lumiere-fivérek találmánya elsöprő sikereket aratott már kezdetben, s a film azóta is a legnépszerűbb művészeti ágak között foglalja el helyét, ha nem a legnépszerűbb. Mint minden művészet, a film is meg­teremtette a maga klasszikusait, amelyet már néhány évtized elmúltával példaként emlegetnek. A hőskor alkotásaira, a néma­filmekre. a burleszkre. a nagy orosz klasz- szikusokra. Vertovra, Pudovkinra, s minde­nek előtt Eizensteinre iskolák épültek smíg a mozik a friss termést fél házak előtt ját­szották. egyre nőtt az érdeklődés a régebbi alkotások iránt. Archív filmklubokiban kezd­ték műsorra tűzni ezeketf a forgalomban már nem lévő filmeket. Nyíregyházán nyolc éve indult az első ilyen sorozat, s az érdeklődésre jellemző, hogy az évek során mind több ilyen bérlet­re akadt jelentkező. A kezdeti egy előadást a szerdai napokon már évek óta háromra bővítették, ahol a főiskolásokból, fiatal munkásokból, háziasszonyokból, nyugdíja­sokból álló közönség minden film előtt „út­baigazítást” kapott. Dr. Veress József film­esztétával, a'ki ezeket a sorozatokat vezeti, a nyolcadik évzáró után a filmklub céljairól^ programjáról, hatásáról és a további ter­vekről beszélgettünk. — Mi a célja ennek a programnak? — A nyolc esztendő alapján, anélkül, hogy részletes mérleget készítenénk, megál­lapíthatjuk, hogy a vetítéssorozat érdekes színfoltja a város kulturális életének, tartal­mas szórakozást, színvonalas élményt nyújt évről évre, hónapról hónapra a filmművé­szet. barátainak. A cél hármas; — megis­mertetni a közönséget a modern alkotások­kal, a kísérleti eredményekkel, a MOKÉP forgalmazásában nem vetített filmekkel; — ziak mellett a megyében működő művészeti csoportok is részt vesznek Nyíregyházáról készült irodalmi összeállítással, valamint a megye és a megyeszékhely felszabadulásá­nak jubileumára készülő műsorokkal. Míg a klubvetélkedőben pénzjutalmakkal fejezik ki a legsikeresebb csoportok elismerését, eb­ben a vetélkedőben nívódíjakat ítélnek oda a legszínvonalasabb produkcióval jelentkező együtteseknek. Városunk nagy szülötte, Vád Mihály tiszteletére, születésének ötvenedik évforduló­ja alkalmából nyíregyházi általános és kö­zépiskolásoknak, üzemek munkásfiataljainak rendeznek szavalóversenyt, amelyen a részt­vevők egy Váci- és egy szabadon választható költeményt mutathatnak be. Ezt a rendez­vényt korosztályonként külön értékelik majd az év utolsó hónapjában sorra kerülő döntőn. hozzáférhetővé tenni a " múlt értéke« v*gf jellemző darabjait, a zajos sikereket es ez iskolát teremtő műveket, — szocialista film­szemléiéire nevelni, a filmtörténet mara­dandó alkotásait népszerűsíteni. — Hogyan segíthet ezeknek az alkotá­soknak a megértésében az előadások előtt az esztétikai értékelés, a szakember kom­mentárja? — Ezeknek a kommentároknak az a feladatuk, s hogy elvi-esztétikai útbaigazítást adjanak, ráirányítsák a figyelmet az alko­tások gondolati tartalmára, filmnyelvi jel­legzetességeire, írói, rendezői, színészi ered­ményeire. A filmeket a Magyar Filmitu^o- mányi Intézettől kapjuk, s különböző osz­tályozás szerint általában egymáshoz köthe­tő filmeket sorolunk egy-egy blokkba, éppen a - könnyebb tájékozódás, az összehasonlítás kedvéért. így oszlik a program olyan ciklu­sokra. amelyek körbejárnak egy-egy témát, korszakot, filmművészeti jelenséget. Ilye» volt például legutóbb a rajzfilmcsokor, s így kerülnek majd a következő év programjába a dokumentumfilmek. — Mi a jelentősége annak, hogy ezeket az archív alkotásokat közönség elé viszik? — Ezt már sokan és sokféleképpen meg­fogalmazták. Ezúttal csak két mozzanatra és eredményre hívnám fel a figyelmet. A mű­sor beosztását gondos szelekció előzi meg, s így a Móricz Zsigmond művelődési házban csak fontos, vagy jellegzetes művek eleve­nednek meg. A legnagyobb siker a nagy nevekhez fűződik: Greta Garbo, Jean Ga­bin, Jávor Pál Btb. A selejtet, a giccset sike­rült száműzni, s a közönség abban a bizton tudatban ülhet be a nézőtérre, hogy — va­lamilyen szempontiból — moziélményben lesz része. A másik; a már említett útbaigazító, a magyarázat, amely arra serkenti a néző­ket, hogy gondolkozzanak el a látottakon. s ne csak elfogadják, de be is fogadják azt az élményt. Ezzel kapcsolatos egy további cél, amelyet egyelőre csak szerény eredmények­kel folytat a művelődési ház, az. hogy a filmklub tagjai ne csak meghallgassák eze­ket a magyarázatokat, hanem valóban klub­szerűén, időnként vitatkozzanak, egymással is beszéljék meg a látottakat. Ez a törekvés ma még csak szűk körben talált visszhang­ra. Idén a ciklusok végén hirdettünk anké­tet, jövőre gyakrabban tervezzük, s bízunk benne, hogy a klub körül kialakul majd az a tábor, mely a város korszerű filmízléséé formálja s fontos bázisa lesz filmkultúránk­nak. Végül arról számolt be dr. Veress Jó­zsef. hogy megkezdődtek az előkészületek a következő szezon részletes terveire. Tovább folytatják a régi hagyományoknak megfele­lően az igények felmérését, összesítését, 6 a filmtudományi intézet támogatásával ősztől újra a filmklubban adhatnak randevút egy­másnak a szerdai napokon a filmművészet régi és új szerelmesei. B. E. Nyéki Károly Kulturális programok Nyíregyháza jubileumi évfordulóira G yerekek, szinte hihetetlen, hogy már harminc éve! így öregszetek? Na, jól van, Surinya, ne vihogj. Elhiszem, néhány barázdát vésett az idő az én homlo­komra is, aztán egyre kopik a hajam, s las­san -elhagynak bűneim, de nézz csak meg jól: tíz év a javamra! Gyaraki Miska most azt mondja, hogy könnyű a kasza-kapa kerülőknek. Művészek, írók, újságírók. Az is valami? Mutogatják magukat a deszkákon, firkálnak a világba, ebben nem lehet elégni... Ez azonban sántit. Mert tudjátok, az írás ugyan nem rengeti meg az ember izmaitp mégis bele lehet rok­kanni. Abba, amit papírra vet valaki. S ab­ba is, ami benn marad. Nagy stressz a fele­lősség. a leírt igazság. De ugyanígy emészt a kimondatlan. Azt hiszem, Osváth Bélussal beszélget­tünk erről. Régen volt. S oda jutottunk a témában, hogy a mi osztályunk nem megve­tendő társaság. Persze, az érettségi előtti hó­napokra gondoltunk. A katarzisra. A törté­nelmi mélyvízre, amibe szinte pólyásként zu­hantunk. De fennmaradtunk, igaz? Emlékezzetek csak, Jósti! A falon Európa térképe, előtte pedig a göndör Molnár Laci, amint szemüve­gét igazgatja, s kinyújtott karral, izgatottan magyaráz: Ez itt Kijev. Egy nagy ugrás, az­tán a Kárpátoknál vanpak az oroszok... Tud­tuk akkor, mit jelent ez? Ugyan. Mégis vár­tuk őket, mert Bóditól már csak krumplis kenyeret hordhattunk iskolai szünetekben, s valahogyan Pósa Péter, Tölcséry. meg 9 frontot járt Láng Stefi órái áthangoltak ben­nünket. Nem feszegettek ők társadalmi kér­déseket, szociálpolitikai gondolatokat. Csak fjppen pontosabb mérlegre rakták a germán Moldvay Győző: Érettségi találkozó szellem hűvös alakjait, s ugyanakkor fanyar szkepszis vegyült hangvételükbe, ha a keleti végeken folyó harci események véletlen na­pirendre kerültek köztünk­Higgyétek el, fiúk, ez vitt bennünket a fekete gyászszalagig! Ki ment el érte a Sipos-boltba? Samu Jancsi? Kassai? Vagy Félix? Bizisten, erre nem emlékszem. Csak a lázas izgalomra, aho­gyan Mucsi Pali vagdosta a hosszú matériát, ml meg gombostűvel odatűztük a kabáthaj­tókára. Aztán csend, szorongás. Hatos ült leg­elői, az ajtónál. Esküdni mernék, rajta vette észre legelőször a belépő diri! Mindig úgy kidomborította a mellkasát, mintha Bangha tanár úr tornaóráján állt volna glédában. Persze hogy azon a domborulaton látta meg. Egy percig nem szólt. Állt velünk szemközt, földbegyökerezett lábbal, s csillogó szemüve­gét sétáltatta a sorokon... Próbálom hűséggel idézni a pillanatot Azt hiszem, Vekerdyn stoppolt a vizslató szempár. S az egész em­ber inkább kérdőjelként komorult előttünk, mintsem igazán háborgott volna. Hangja is rekedtes, fojtott volt, úgy bugyborgott az ar­cába hullt, hosszú barna -haj alól: Kérem, öt percet adok, hogy eltakarítsák a fekete sza­lagokat. Jól gondolják meg. Most március közepén járunk. A kultuszminiszter úr előbb­re hozatta az érettségi vizsgálatok idejét. Ha jól megy, két hónap múlva valamennyien si-" kerrel maturálnak. Kész emberek az élet ka­pujában. Bármerre elindulhatnak! Tudjátok, ki jut eszembe, ha erre a har­minc év élőtti márciusra gondolok? A patta­násos arcú, nagy piros fiú. Radetzky Pál. Hát ő jól elindult. Át az életkapun, egyenest a háláiba. Átlőtt fején véres volt a levente sap­ka, s meggörbült testét csörgő falevéllel te­mette be a burgelandi szél. De Lajtairól, meg Tomiról ennyi hírünk sincs. Talán Dachaü. Vagy hallottatok valamit azóta, hogy utoljá­ra így együtt voltunk? Fiúk, szeretnék még kicsit1 ennél a feke­te szalagnál maradni! Miért? őszinte leszek: furdal a kíváncsi­ság. Vajon hűségesek vagytok-e akkori ma­gatokhoz? Ahhoz az ösztönös, mintsem tuda­tos igazodáshoz, ami a „horogkereszt napjai­ban” hajtókátokra tűzette a gyászszalagot? Kár, "hogy nincs készülék, amivel kifür­készhetném az agytekervényeitekben lapuló gondolatokat, érzelmeitek igaz hangját. Itt van például Sanyi! Robosztus, jól táp­lált alkat, amit főállatorvosi prakszis és egy ragyogó asszony külön megtámaszt. Külföld­re jár, mint Gésuka. S tekintélyét szakmai értekezések fémjelzik. Szűcs papa ugyanek­kor kórházat igazgat valamelyik fővárosi ke­rületben, Adyk zizegnek még a szivarzsebé­ben is. Egyik Szabó gyerekeket gyógyít, a másik kollégiumi alvezér, kertvárosi villával. Benyus felhőkarcolókat épít, nem mindé® haszon nélkül. S ugyanez a feltöltekezés árad Dönciről, meg valahányótokról, ahogyan szét akarjátok feszíteni ezeket az iskolapa­dokat... Csak ott bent! Ott mi van? Esküszöm, nem leleplezésre, Ítélkezésre készülök. Eszem ágában sincs. Irigység sem mocorog bennem. Hiszen szomorítottam, el­nyüstöltem néhány szép feleséget, a nevemet két gyermekre akasztottam, s van mit aprí­tanom a tejbe is. Csak hát mondom. Az a készülék! Tudni a bizonyosságot: él-e a hű­ség? Egyazon széles úton menetelünk-e? Ugyanannak az orgonának regisztereit pró­bálgatjuk-e különböző hangmagasságon? Persze, jó kalauzaink, karmestereink vol­tak. Hiszen az alma mater a mi dákéveink­ben Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel, Illyéssel, Erdei Ferenccel, Németh Lászlóval nőtt össze. Jelenvalóságukból, az ő szellemük­ből táplálkozott. Előnyt szereztünk tehát ge­nerációs társainkkal szemben. Mesebeli ha­muban sült pogácsát tarisznyáltunk, aminek nem szabadott elfogynia. Nem is tékozoltuk el, fiúk! így van? Lehet, olykor megbotlottunk. Kancsalut tekintgettünk festett egekbe. De mutassatok hibátlan embert, csalhatatlan lényt! Fontos tehát a dolgok magva. Éspedig az, hogy lé­gyen Jenőke, Totyi, netán Ferenczi Pista, iszonyú kemény földre hullottunk, s zord ég­táj alatt eresztettünk hajszálgyökereket. Tör­zsünket azonban már friss szellők edzették, lombjainkat pedig napnak tárhattuk. Ugye, nem tagadjátok? Mindezt nem kég­litek? Akkor meg fenébe azzal a készülék*«! Mi csillog, mi aránylik ebben az üvegben? Rizling, muskotály? Frédi, légy kedves töl­teni. Gyakorló vagy.., A béke katonája volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents