Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
KK13E7 r-m ntSTÄRORSZrf™ ysw. jURiW'tb HÉTFŐ: Giscard d’Estaing kijelölte miniszterelnökét Jacques Chirac személyében — A Béke-Vi- lágtanács elnökségi ülése Párizsban KEDD: Gromikó tárgyalásai a szir fővárosban — Púja Frigyes megkezdte hivatalos látogatását Da- maszkuszban SZERDA: Kreisky osztrák kancellár Moszkvában — Lemondott az északír tartományi elnök — Általános sztrájk Olaszországban egy fasiszta bombamerénylet elleni tiltakozás miatt CSÜTÖRTÖK: Befejezte munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa — Váratlan ellentét robbant ki Görögország és Törökország között a földközi-tengeri olajlelőhelyek miatt PÉNTEK: Aláírták Genfben a szíriai-izraeü csapatszétválasztási megállapodást — Megalakult az új portugál kormány SZOMBAT: Schmidt bonni kancellár tárgyalása Párizsban az új francia elnökkel — A Palesztinái Nemzeti Tanács ülése Kairóban. A hét két legfontosabb eseményét időben csak néhány óra választotta el: miután Genfben aláírták a szíriai— izraeli csapatszétválasztási megállapodást, Moszkvában és Washingtonban egyszerre jelentették be Nixon amerikai elnök szovjetunióbeli látogatásának időpontját. Június 27-én érkezik Moszkvába és megkezdi egyhetes hivatalos látogatását. Közben még megrendezik a NATO szokásos „tavaszi” miniszteri tanácsülését, amelyet máskor korábban hívnak össze, most azonban egyrészt a nyugat-európai események (bonni őrségváltás a kancellári hivatalban, francia elnökválasztás), másrészt a közel-keleti alkudozás elhúzódása miatt a NATO-nak várni kellett. A. „tavaszi” ülésre szinte már a nyár kezdetén kerül csak sor, igaz, az északi Kanada fővárosában, Ottawában. A NATO állásfoglalásának ismeretében megy el Nixon Moszkvába, de mert a tizenöt atlanti külügyminiszter az amerikai elnök szovjetunióbeli útja előtt ülésezik, a Fehér Ház urának módjában van tulajdonképpen függetleníteni is magát szövetségesei akaratától. Nixoné az utolsó szó és nem a NATO-é... Az amerikai diplomácia sikerének fogják feltüntetni — megjósolhatjuk — az Egyesült Államok közvéleménye^ előtt csakúgy, mint az atlanti1 partnerek meggyőzésére azt a tényt, hogy a Közel-Kelet második frontján is megtörténik a szembenálló csapatok szétválasztása, s hogy elhallgattak a fegyverek a Golan- fennsíkon. Természetesen a valóság az, hogy a Szovjetunió aktív közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre a megállapodás. Az arab világ számára újabb bizonyítékul szolgáltak az erre vonatkozó tárgyalások: a Szovjetunió segítsége nélkül nem lehet érvényesíteni az arab nének érdekeit. Nyilvánvaló, hogy a csapatszétválasztás még nem jelenti a békét. Ez valóban csak katonai intézkedés: az izraeli csapatok visszavonulnak a Golan-fennsíknak 1973 őszén elfoglalt részéről, egy keveset kiürítenek a megszállt területből, így például Ku- neitra városát, helyükre ENSZ „fegyveres megfigyelők” vonulnak be, számsze- rint vagy 1250-en. Közel-keleti diplomáciai körökben arra számítanak hogy egy hónapig is eltarthat míg a mostani megállapodrs minden előírását megvalósítják. Júliusban—augusztusban feltehetően diplomáciai csönd áll be, márcsak a va- feáció miatt is. De alkalmat akarnak adni „idő tábornoknak” is a szenvedélyek lecsillapításához. Izraelben is idő kell ahhoz, hogy a Rabin- kormány megszilárdítsa helyzetét, — egyesek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy rövidesen új választást írnának ki ilyen célból. Szeptemberre jósolják az igazi diplomáciai küzdelem kezdetét a közel-keleti szakértők. A cél a genfi béke- konferencia felújítása. Emlékezetes, hogy 1973 karácsonyán csak rövid ideig ülésezett ott öt állam külügyminisztere (köztük Gromiko és Kissinger). Az értekezlet munkája éppen a szíriai—izraeli csapatszétválasztás elmaradása. miatt szakadt félbe. Szíria nem is vett részt a palesztin konferencia kezdetén. Ugyanúgy nem volt ott Genfben a palesztin nép képviselete. A palasztin nemzeti tanács kairói ülése most talán határozni tud már a részvételről. A hét bővelkedett eseményekben az európai földrészen is. Mozgásba lendült a közös piaci diplomácia, megkezdődött a „mentőakció”, hogy kivezessék a nyugateurópai gazdasági integrációt abból a zűrzavarból, amelybe egyes tagországok gazdasági nehézségei és önkényes. korlátozó intézkedései sodorták. Schmidt, az új bonni kancellár soron kívül meglátogatta Párizsban Giscard d’Estaing-t, az új elnököt. (A kettejük közötti jó viszony jele, hogy Schmidt kancellár dolgozószobájában ott áll Giscard dedikált fényképe...) A két államférfi közötti személyes kapcsolat az%nban egycsapásra aligha oldhatja meg az olyan súlyos problémákat, mint Franciaország sokmilliárd dolláros fizetési mérleghiánya, 15 százalékosnál nagyobb inflációja. Az egyetlen megoldás az lenne, ha az NSZK „vért adna”, azaz néhány milliárdos gyorssegélyben részesítené Franciaországot. De Schmidt kormányprogramjában éppen a takarékosságot hirdette meg és azt juttatta kifejezésre, hogy az NSZK nem fog ezután mindenkin segíteni— Giscard, az új elnök láthatóan a Rajnán túli szomszédba veti minden bizodalmát, ezért állította külügyminiszterként a francia diplomácia élére Jean Sauvagnar- gues-ot, aki eddig Bonnban volt nagykövet. Változatlanul a közfigyelem középpontjában áll Portugália. A hét végére megalakult az államtanács, amely aféle „kollektív államfő” és a junta helyét veszi át. Természetesen ebben a szervben is ott vannak a katonatisztek a polgári politikusokkal együtt. Hétközben sztrájk bénította meg egyes portugál nagyvárosok életét, mert a szélsőjobboldali elemek titokban, a balos „maoista” csoportok pedig nyíltan uszítják a munkásokat a mai portugál vezetés ellen. Arra tüzelik az egyszerű embereket, már most verekedjék ki a minél nagyobb béremelést. Mindez igen-igen hasonlít a chilei bányászsztrájkokra, amelyek annak idején éppen a népi kormányt gyöngítették. Az észak-ír problémára az utóbbi hetekben alig ért rá odafigyelni a világ. Pedig ott több hetes „ál-sztrájk” után — ezt a protestáns szélsőségesek terrorral kényszerítették ki — teljesen csődöt mondott a tartományi önkormányzat. A londoni kormány, Wilson munkáspárti kabinetje volt kénytelen újra vállalni a felelősséget Észák- Irország rendjének fenntartásáért és az angol miniszterek kísérleteznek újra egy politikai megoldás összeesz- kábálásával. Közben a terror már ezernél is több áldozatot szedett Pőffy József Eltemették Kemóesin Zoltánt Szombaton a Mező Imre uö temetőben nagy részvéttel búcsúztattál?: el Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Népsza. badság szerkesztő bizottságának vezetőjét, országgyűlési képviselőt. A munkásmozgalmi panteonban gyászolók ezrei állták körül a virágokkal, koszorúkkal övezett ravatalt, a vörös lepellel borított koporsót, amely előtt bordó selyem- párnákon helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. A( gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek, s a ravatalnál díszőrséget álltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a párt Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak töhb tagja; a végtiszteletadásnál ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek vezető képviselői, közéletünk ismert személyiségei, a munkásmozgalom sok régi harcosa, Csomgrád megye és Szeged párt-, állami és társadalmi vezetői, lerótták kegyeletüket több testvérpárt hazánkban tartózkodó képviselői, a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság országgyűlése nevében Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára búcsúzott az elhunyttól. Biszku Béla beszéde Tisztelt gyászoló családi Tisztelt elvtársak! Barátaink! A Magyar Szocialista Mun_ káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság országgyűlése nevében fáié szívvel, mély megrendüléssel búcsúzunk Komócsin 2k>ltán elvtárstól, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagjától, a Központi Bizottság titkárától, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjétől, országgyűlési képviselőtől, az országgyűlés külügyi bizottságának elnökétől. pártunk és a magyar forradalmi mun_ kásmozgalom régi, kiemelkedő harcosától, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyiségétől. Komócsin elvtárs halálával alkotó politikusnak a szava némult el, elveinkhez hű, szenvedélyes harcosnak a szíve szűnt meg dobogni. Olyan politikusnak, olyan harcosnak a szíve, aki ifjúkori eszmélésétől egész életében azon munkálkodott, hogy népünk megtalálja honát e hazában, s hazánk megtalálja helyét a nagyvilágban. A népért élt és alkotott. Eredményesen tevékenykedett népi államunk építésén, erő_ sítésén, szocialista országépítő munkánk jó nemzetközi feltételeinek biztosításán. Korai távozása nagy és súlyos vesztesége pártunknak, népünknek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Komócsin Zoltán elvtárs életútja az igaz forradalmár, az igaz hazafi, az igaz ember életútja. Munkáscsaládban, munkásmozgalmi családban nevelkedett, ahol a kevés kenyér mellé a felnőttektől, szüleitől mindig jutott gazdag szó a proletárok szebb, emberibb jövőjéről. Fiatalon, még az illegalitás éveiben került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amely osztálysorsát osztályöntudattá érlelte. Ifjúkori lelkesedése elkötelezettsége végigkísérte töretlen életpályáját. A népi Magyarország tette lehetővé. hogy Komócsin elvtárs kibontakoztassa tehetségét, és ő, minden tehetségét a népi Magyarországnak áldozta. Az ő életútja és példája is bizonyítja, hogy a munkásosztály, a nép kiemeli soraiból azokat, akik híven szolgálják ügyét. Nemzeti sorsfordulónk, felszabadulásunk első pillanatától kommunista hittel és bátorsággal, az új lehetősé, gek birtokában arra összpontosította erejét, hogy megújuló hittel harcolva a kommunisták, a haladó erők igazát vigye a nép közé. A párt mindig bízvást számíthatott rá mindenütt, ahol dinamizmusra, lelkesedésre, tenni- akarásra volt szükség. Lelkesedést öntött a csüggedőkbe, a jövő iránt kételkedőkbe. Őrködött a népi hatalom vívmányai felett, éberségre, a nép tiszteletére, a munka megbecsülésére, hazafiságra és internacionalizmusra tanított. buzdított, kommunistaként. politikusként, minden beosztásában. Ezt tette, amikor a hatalomért vívott harc éveiben a munkásfiatalokat, a kommunistákat szervezte Szegeden; amikor az ország más vidékein kapott megbízatást a párttól, amikor országgyűlési képviselőként járta az országot, s amikor a párt a KISZ megszervezését bízta rá. Ezt tette a Politikai BiFELICE CHILANTI: ttár ont zászlót Salvatore üinlianönak 28. Giuliano int az embereknek, hogy hallgassanak el, aztán Pisciottával elindul a hegyre, a Portella lejtőjére vezető ösvényen. A két városkában egymás után nyílnak a kapuk. Asz- szonyok jönnek elő, sietve begyújtanak a kemencébe, kenyeret sütnek. Az öregek misére mennek. Minden házban elő van már készítve a lányok-fiúk ünneplő ruhája, szeletelik a szalámit is, megtöltik a borosfaskókat, az istállóban derékig meztelen fiúk csutakolják lovukat. Kinyitnak a parasztszövetségek székházai, zászlók, transzparensek jelennek meg a bejárat előtt. A muzsikusok trombitákat és puzonokat fényesítenek. Valaki észreveszi a kereszteket a házakon. Egyik szak- szervezeti vezető azonban megnyugtatja az embereket: — Ránk akarnak ijeszteni, de mi már szavaztunk. — A választási kampánynak vége — mondja valaki tréfálkozva. — Elfordították a Garibal- di-képet. — A szél lehetett San Giuseppében egy rongyos csavargó-asszony, akit mindenki boszorkánynak hív, megy keresztül a városkán, és mintha magában beszélne, sötét jóslatot motyog. — Menjetek csak, menjetek, és a Jato patakban vér folyik majd, nem víz... Menjetek, most énekeltek, de sírva jöttök majd vissza. Egy asszony alamizsnát ad a boszorkánynak, frissen sült, meleg kenyeret. Giuliano és Pisciotta közben kiválasztotta az állást a fegyvereknek: a nyolc golyószórót a hegyoldalba állítják föl, minden fegyver mögött egy bandita foglal helyett. Badalamenti följebb vezeti embereit a Portellára néző hegyoldalon, majd félkörben felsorakoztatja őket, mint a támadásra készülő katonákat. Mindenkinek ugyanazt a parancsot adja: — Akkor kell lőni, amikor Giuliano lő. És oda kell lőni, ahová Giuliano lő. Giuliano magának a géppuskát választotta, s a golyószórók meg a fiúk arcvonala közt, a csapat közepe táján helyezte el. A néma csöndben csak Pisciotta köhécselése hallatszik, aki egyik amerikai cigarettát a másik után szivja. A Portella della Ginestrá- nak nevezett zöldellő völgyszorosba már megérkezett két kocsi és vagy tíz fiatal, akik tüstént fel is állítják az emelvényt a május elsejei ünnepséghez. Minden évben elvégzik ezt a munkát. ‘ Vörös és fehér zászlókkal, transzparensekkel, szentképekkel, Barbatónak, a parasztmozgalmak vezetőjének és lelkesítőjének képeivel díszítik az emelvényt, és a Por- tella közepén itt a kő is a felirattal, amely azokra a régi május elsejékre emlékeztet. És érkeznek már a mozgóárusok, virágdíszes szekereiken, cseresznye, paradicsom, hagyma, kenyér, bor. Ide-oda , járkálnak a völgyben a vállalkozó szellemű kereskedők, kezdetleges nyársakat állítanak föl, hegyes vasakra szúrják a bárányt vagy az ürücombot, és hozzákészülődnek a tűzgyújtáshoz. Giuliano messzelátón figyeli az átellenes hegyet. Látja, hogy vannak odafönt. Elégedett. Odainti magához Pis- ciottát, átadja neki a távcsövet. Pisciotta is belenéz, aztán Manninóhoz és Terra- novához megy vele. ők is megnézik a Cumeta-hegyen várakozó embereket. Giuliano most a völgyet figyeli, ahol már áll az emelvény, és ég a tűz a nyársak alatt. Aztán körbetekint az egész területen, és a hegy oldalában a másik lejtőn észrevesz három vadászt, akik kutyáikkal vadnyúlra lesnek. (Folytatjuk) j zottság tagjaként, a Központ! Bizottság titkáraként, á Népszabadság szerkesztőségének vezetőjeként, itthon és külföldön egyaránt. Az emberi élet értékét • tettek, az alkotások, a megvívott harcok mérik, öt évtizednyi életútja mögött egy rendkívül tehetséges és szorgalmas kommunista ember küzdelemes és példamutató életútja rajzolódik ki. Marxista—leninista politikus volt, aki úgy ismerte és szerette az életet, mint a hétköznapok emberei. Néptri- bun agitátor, szervező, publicista, aki eszméink szolgálatában magával tudta ragadni a tömegeket. Pártjával együtt hirdette a legfőbb politikai tanulságot, hogy a munkás- osztály történelmi céljait csak a dolgozó tömegek bizalmát, élvezve valósíthatja meg. Egyénisége újra és újra kitárulkodott beszédeiben, írásaiban. Hallgatósága — bárhol is járt — érezte, hogy mint szónok azért beszél, hogy segítsen eligazodni az ország és a világ dolgaiban. Az utóbbi évtizedben fáradhatatlanul munkálkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi kapcsolatainak, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésén, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő szövetségünk további szilárdításán. Mély meggyőződése volt, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit a legjobban ezzel a hazafias és egyben internacionalista politikával lehet szolgálni. Komócsin Zoltán elvtársnak jelentékeny része van abban, hogy a Magyar Nép- köztársaság a szocialista országok közösségének tagjaként, a nemzetközi osztály- ’ harcban a példa erejével tanúsíthatja a legemberségesebb társadalom, a szocialista rendszer fölényét, igazát. Súlyosan beteg volt már, amikor március 23-án a Nép- szabadságban megjelent a „Változatlan politikával” című cikkel, amelyben világító értelemmel, alkotó szenvedéllyel tett hitet pártunk politikájának következetes végrehajtása mellett Ma már tudjuk, hogy ez utolsó politikai hitvallása volt „A legfontosabb — írta —> hogy erős, és állandóan erősödik a munkás-paraszt szövetség, e két alapvető osztály és az értelmiség összeforrott- sága, ezzel együtt a magyar dolgozók népi állama. Pártunk politikája és tevékenysége nyomán megbonthatatlan, hatalmas erővé vált valamennyi társadalmi réteg, minden munkára és a béke védelmére kész erő nemzeti egysége. Mindez összességében hazánk további, gyors fejlődésének biztosítéka, a jövő záloga. Fiatal fővel kezdett politika! életművét nem fejezhette be, de embersége, kommunista munkássága, páratlan szervezői és felvilágosító képessége, szenvedélyes hangú cikkei, felejthetetlen találkozásai a dolgozó tömegekkel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett állhatatos tevékenysége: maradandó része a szocialista Magyarország megteremtésének. Végső búcsút veszünk tőled drága barátunk, harcostársunk, Komócsin elvtárs. Családoddal, elvtársaiddal, barátaiddal, munkatársaid-: dal együtt az egész ország gyászol téged, az igazi szocialista embert, a párt és a magyar forradalmi munkás- mozgalom kiemelkedő harcosát, a kommunista világmozgalom nagyrabecsült személyiségét, emlékedet kegyelettel megőrizzük, harcodat folytatjuk. Komócsin Zoltánt a panteon sírkertjében az Intern acioná, lé hangjai mellett helyeztet végső nyugovóra. flflML ftjg ' BEpftl KájFHI I I SÍ illliU LM >x»i
