Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
«**«. rtfrrms ft: KELET-MAÖYARŐRSÍXe KÖNNYŰIPARUNK Megkülönböztetett segítséggel MEGYÉNK IPARÁBAN két szempontból is jelentős részt képvisel a könnyűipar: egyre több nő áll munkába, s foglalkoztatásuk éppen ebben az iparágban kínálja a legalkalmasabb lehetőséget; másrészt Szabolcs-Szatmár ipari termeléséből körülbelül minden harmadik forintot a könnyűiparban dolgozók termelik. S miközben a mi megyénk számára jelentős könnyűipari üzemek fejlesztése, bővítése, újabbak létesítése a fő téma, javában zajlik az országos program, a könnyűipar rekonstrukciója, részben megyénket is érinti. Mindezek együttesen indokolták, hogy megyénk országgyűlési képviselői a legutóbbi csoportülésen erről a témáról tárgyaltak. Megállapították: a mostani középtávú népgazdasági tervben nagyarányú fejlődés következett be, a könnyűiparban dolgozók száma megkétszereződött, a tervidőszak végére eléri a tizenötezer főt, a termelési érték pedig megháromszorozódik, eléri nz évi hárommilliárd forintos összeget. Ahhoz, hogy ezeket a tényeket megfelelően lehessen elemezni, érdemes áttekinteni az elmúlt években történteket. 1965-ben a Ili. ötéves terv kezdetén a köny- nyűiparban három minisztériumi, nyolc tanácsi vállalat és tizennyolc ipari szövetkezet működött, hétezren dolgoztak és körülbelül egymil- liárd forint értékű árut termeltek évente. Ez már jelentős eredménynek számított, hiszen az ötvenes évek megyei könnyűipari termelésé, munkaalkalma ennek csak töredéke volt. Am az első fejlesztések után már látható volt, hogy Szabolcs- Szatmár megyének nagyon nagy szüksége van az iparés ezen belül a könnyűipar fejlesztésére, s így már a III. ötéves tervben is szerepeltettek jelentősebb minisztériumi beruházásokat, például bútorgyár létesítése, ruhagyár bővítés volt a legnagyobb téma, viszont a fejlesztés zömét mégis a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek végezték. KIALAKULTAK A JELLEMZŐ IRÁNYOK is: munkahelyeket kellett teremteni, s a termelés növekedésének alapjául elsősorban a bő munkaerőforrás szolgált. A munkába lépők legnagyobb része szakmai képzettség nélküli betanított munkás volt. De már ekkor fel kellett figyelni a technikai és technológiai fejlesztés fontosságára, a szakmunkásképzés feltételeinek bővítésére, tantermek, tanműhelyek létesítésére. Az első nagyobb gondok is ekkor jelentkeztek: a versenyképes színvonalas termeléshez sok jó szakemberre van szükség, s ezekben nem csak korábban, hanem ma is hiány van. A középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek képzése csak levelező, vagy esti oktatásban történt— nagyon szerény keretek között, s felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek pedig csekély számban dolgoztak a szabolcsi üzemekben. Mindezek olyan időszakban jellemezték a megye könnyűiparát, amikor az jelentős fejlődésnek indult. A gondok ellenére bizonyos fejlődés következett be a hatvanas évek végére, a harmadik ötéves terv utolsó évére. Ekkor az ágazatban dolgozók száma megközelítette a tízezer főt, a termelés értéke pedig meghaladta a másfél milliárd forintot. Több jelentős tény játszott szerepet az újabb tervek készítésénél: a könnyűipar megyei üzemeiben javult a vezetési színvonal, szilárdult a fegyelem, kialakultak a termelési profilok, terjedni kezdtek a korszerűbb termelési módszerek. Egy másik jelentős körülményt 1968-as dátummal jelzik, a gazdaságirányítás rendjének változása. KEDVEZŐ VOLT A MEGYÉNEK, hogy a párt és a kormány hathatós intézkedéseket hozott a fejlődésben elmaradt területek, így a szabolcs-szatmári iparfejlesztés érdekében, s ezek együttesen jó alapul szolgáltak ahhoz, hogy a IV. ötéves tervben komplexebb ágazati fejlesztést is megvalósíthassanak — természetesen más ágazatok fejlesztése mellett. A központi segítség, az ország más területein itt-ott már tapasztalt munkaerőhiány a minisztériumok és a nagyvállalatok figyelmét megyénkre irányította. A köny- nyűipar országos rekonstrukciója során a IV. ötéves terv időszakára már számoltak Szabolcs-Szatmár megye fejlesztésével is, Mátészalkán kötöttárugyár építését, Nyíregyházán pedig papíripari üzem építését, a nyomda rekonstrukcióját, a ruhagyár konfekcióüzemének bővítését, a textiltisztító és mosó üzem rekonstrukcióját irányozták elő, ezenkívül több tanácsi iparvállalat és ipari szövetkezet bővítését, korszerűsítését tervezték a könnyűipari ágazatban. A megye iparfejlesztési támogatásával különböző nagy- vállalatok létesítenek üzemeket a középtávú tervben: a HÖDIKÖT Tiszalökön és Fehérgyarmaton, a gyapjúszövőgyár Ujfehértón, a posztógyár Nagykállóban, a VOR Vásárosnaményban. Á megyei tanács összességében 220 millió forinttal támogatja a könnyűipar fejlesztését a középtávú tervidőszakban. Ezenkívül ipartelepek elő- közművesítésével, a lakás- juttatással és más támogatásokkal segítik a kedvezőbb helyzet kialakulását. A tervidőszak utolsó előtti évében már látható, hogy a mátészalkai kötöttárugyár kivételével a tervek megvalósulnak, s a hátralévő másfél évet is beszámítva körül- ' belül négyezer új munkaalkalmat jelent egyetlen ötéves tervben az ágazat fejlesztése. Kedvező, hogy az üzemek nagy része korszerű berendezésekkel, gépekkel indul, ugyanakkor a jelenlegi megyei sajátosságoknak megfelelően viszonylag sok betanított dolgozót is tudnak foglalkoztatni. Az eredmények azonban nem adnak okot elbizakodottságra, mert a megyei célok megvalósításáig még jónéhány feladatot meg kell oldani. A különböző létesítmények határidő előtti, vagy határidőre történő megvalósítását szorgalmazza a megyei pártbizottság is, amikor jelentős segítséget nyújt a beruházásokhoz, segíti a kivitelezők és beruházók közötti szocialista szerződések megkötését, amelyeknek célja a határidők megtartása, rövidítése. változatlanul nagy FELADAT a közép- és felsőfokú szakembergárda képzése. Gyakoribbá kellene tenni az olyan példákat, mint a mátészalkai: a próba- üzemelésre készülő Szatmár Bútorgyárban már 16 mérnök és 25 technikus is dolgozik, akik már az NDK-ban, Csehszlovákiában és neves hazai üzemekben is továbbképzésen vettek részt, s jelenleg felkészülten segítik a beruházás eredményes megvalósítását, a termelés szervezését. A megye könnyűiparában végbemenő korszerűsítési folyamat nem csak a technológiára, a termelésre, a termékekre érvényes, hanem a munkakörülmények változására, javulása is. Kezdgti eredmények vannak már a munka- és üzemszervezésben is. A korszerű gépek azonban még a nap nagyobb részében nem működnek, az átlagos műszakszám — hasonlóképpen a megye iparának egészéhez — 1,2—1,3 ami azt jelenti: a legtöbb helyen egy műszakban dolgoznak, s ez kevés. Megyei összesítésben, beleértve a gondokat is, jó eredményekről számolhatnak be a szakemberek. De a könnyűiparról nem csak ők alkotnak véleményt. Gyakran hangzik el: a megyében gyártott divatos cipők, ruhák közül nagyon kevés kerül a megyei üzletekbe, s miközben öröm, hogy exportminőséget gyártanak üzemeink, szövetkezeteink, azért szívesen vásárolnánk termékeikből mi magunk is. Reméljük, hogy az eddig is kedvelt mátészalkai bútorok után az új üzemben készültek közül még többet láthatunk a megyei boltokban. KÉSZÜLNEK AZ ÚJABB középtávú tervek, s nem mindegy, milyen eredmények után kérhetik azok megtartásához, érleléséhez és fokozásához a további megkülönböztetett segítséget, amelyre még több évig nagy szüksége lesz a megye fejlődő könnyűiparának. Marik Sándor S. aftM VÉDELEM A GÁTAKON „Mindenki tudja«, mi a dolga...” Péntek, kora délelőtt. Vá- sárosnamény. A Kraszna és a Tisza árterülete egybefolyt. A folyó medrében árván lebeg a szennyes vizen a Tiszavirág. A gátőrháznál, a hídfőnél gépek és emberek: — Készenlét? — Apad a Tisza. Jelezték Becsről — felel egy karszalagos. Ide azért még várunk egy hullámot. Nem is itt a baj. — Kraszna? — Meg a Szamos. Irány a töltés A fehérgyarmati pártbizottságon Mezei János titkár és Cserepes Sándor a telefon mellett. Teljes a készenlét. Percenként érkeznek ' a jelentések. A papíron sorakoznak a területről érkező információk. — Cégénydányádra érdemes menni. Ott most készülnek a védelemre — mondja Mezei János. Különben tőlünk is, a járási hivataltól is mindenki kint van, aki csak mozogni tud. Az utak mellett az agyagos szatmári talajon áll a víz. A csatornákon, elvezető árkokon visszanyomuló csapadék, a talajvíz megáll, hermetikusan zárja el a talajtól a levegőt. Percek kérdése, és befutunk a cégénydányádi tanácsra. Itt a főhadiszállás. 10 óra 30 perc. Ebben a percben érkezett az utasítás: elrendelték a harmadfokú készültséget ezen a szakaszon, de nemcsak a vízügyiek. És csupán egy gyors telefon: máris együtt van a községi árvízvédelmi bizottság. Lukács József a községi tanács elnöke, a védelem parancsnoka ismerteti a helyzetet: — A Szamos árad. 650 centit vártunk. Reggel a mérce 692-t mutatott. Jelenleg 708 centi. Közvetlen veszély nincs a jelzések szerint a tetőzés 800 centi körül várható. A gát megfelelő. A rövid, szinte katonás tájékoztatás után irány a gáti Nyugodt emberek Még néhány perc, és letelik Nagy Zsigmond és TörO István szolgálata. Községbeliek. Egy kilométeres szakaszt figyelték, 12 órán át. Nyugodtak, higgadtak. Törő: — Itt élek a víz mellett évtizedek óta. Már volt ilyen. Nemcsak hetvenben. Nézze: habzik a széle. Ez azt jelenti megy lefelé, mind gyorsabban. Előttünk a kiáradt Szamos. Gyümölcsfák, paprikás kertek állnak víz alatt. A víz szélén pálcikák. — Az öregebbje kijár ide, és leszúr egy botot — mondja Nagy Zsigmond. Aztán újra kijönnek, és nézik, nőtt-e a víz. Nincs izgalom most. Tanulságos volt a nagy árvíz. Most a felkészülés jó. Jó a figyelés, itt vannak a védekezés okos tervei. Szántó Lajos, a járási párt- bizottság osztályvezetője kísér a községen át. Mindenütt beszélgető emberek. Nyugodtak. Iámerik a vizet. Nem becsülik le, de nem is esnek oktalan félelembe. A községi csúcstitkár, Fodor László összegzi a hangulatot: — A három községben legfeljebb az idősebbek izgulnak. De ahogy látják, hogy minden rendben és szervezetten folyik, úgy nyugszanak meg. „Árvízvédelem“ Utunkat folytatjuk. Egyre több járművel találkozunk, amelyet! a felirat „árvízvédelem”. Aztán jönnek a trélerek az SZ—100-asokkal a „fedélzeten”. Az emberi és a gépi erőt szervezetten csoportosítják a kritikus pontokra Haladunk a Szehke mentén. Nagy területek víz alatt. Egy kis kerülő: Cse- göld, Csengersima, Rozsály. Itt egy pillanatnyi pihenő. — A Tapolnok hogyan viselkedik? — Visszanyomta a Túr — felelik az út szélén beszélgetők. Teli a házak előtti járda, munkára nincs lehetőség. Méhtelek. A községben kisebb izgalom. — A legelőnk! — mondják. Este még nem volt semmi víz rajta. De most eláradt az éjjel. És százan törik a fejüket, merre kerül most a több száz szarvasmarhái ük. Garbóiénál az úttesten még «11 a víz. Karszalagos őr megy a kocsi előtt, irányítja a járművet. Itt már mindenütt gépek, emberek, zsákok fóliák. Készenlét. Nagyhódoson a védelem irányítója Fekete István. — Apad a Sáréger is. Ezt annak köszönhetjük, hogy a Túr is visszahúzódik. Itt a legfrissebb jelentés: 575-ről 501-re ment le. Már elfolyik a Sáréger a hídja alatt. Az éjjel volt a regrosszabb. Fazekas Zsigmond gátőr, hosszú idő után most jut egy kis lélegzethez, és ételhez, Szed a tyúkhúslevesből és közben mondja: — Szervezni se kellett. Itt mindenki tudta, mi a dolga. A kishodosi hídnál megperdül az autó kereke. Az em- berek derűsen szólnak oda: — Sebaj, van itt gép. Kirántjuk! Arrébb, a hídtól 100 méterre halásznak. A gáton a szokott őrjáratra indulnak. A szolgálaton kívüliek a homokzsákokon pihennek. Erőátcsoportosítás Vissza Gyarmat felé. Szat- már földjein vízben állnak a a fák, feltört a talajból is. A falvak utcáin a vizesárkokat mélyítik az asszonyok és emberek. Csupán a kiskacsák élvezik a sok új kis tavat patakot. A járási párt- bizottságon Gulácsi Sándor első titkár most érkezett vissza. Gumicsizmája merő sár. — Nincs közvetlen veszély. Amint a jelentések mutatják, nem kell a legrosszabbra felkészülni. Sajnos, nagy iskola volt 70. azóta megtanultuk a védekezést. De téved, aki azt hiszi, hogy a helyzet egyszerű. És sorolja: az egyik gazdaságban 500 vagon alma megy veszendőbe, vízben álL A tunyogmatolcsiak kertészetét csövestől elvitte a víz. Az ár- és hullámtéri területeken megsemmisültek a zöldségesek, a paprikások, a napraforgók. De ott, ahoi híre sem volt a folyók vizének, ott is pusztult ki a növényzet. És mindez júniusban! Minimálisan egy hónap míg kiszárad. Közben érkeznek a jelentések: az erők egy részét átteszik Kocsord térségébe. A Kraszna árad. A kocsord! hídnál nem is érnék rá bemutatkozni az emberek. Vezényszavak hallatszanak, éa a gépek indulnak. Egy Sz— 100-as vezetője kérezkedik fel a kocsinkra. r — Sietek. Csak hazaa©4 róttam enni. Indulunk. Ügy- hallóm, Mérknél van baj. Most nincs megállás. Itt tar Ián ha lehet kiszállok... Gépéhez siet Percek, a máris búg a motor, és a sárban megmozdul az őslény- szerű gép. A védelem mindenfelé szervezett és átgondolt Az emberek a víz mentén nyugodtak. Csörögnek a telefonok, indulnak a kocsik a rőzsével és fóliával. Súlyos gépek dagasztják a sarat. És mindé- nekfölött az ember, a karikásszemű, fáradt, de céltudatos. Az ezernyi védő fékezi az élmeket Bürget Lajos Szabolcsi képviselők a Közel-Keleten Magasszintű parlamenti delegációval a Közel-Keleten járt nemrégiben H&sszú László megyénk egyik országgyűlési képviselője. — Apró Antal, a párt politikai bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke vezetett küldöttséget, amelynek tagjaként Egyiptomban és Szíriában jártam — mondja a látogatásról a szabolcsi képviselő. — Az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke és a Szíriái Arab Köztársaság népi tanácsának elnöke meghívásának tett eleget a parlamenti küldöttség. amely a két ország legfelsőbb törvényhozó testületéinek képviselőivel folytatott tárgyalásokat, s cserélt tapasztalatot parlamentjeink tevékenységéről. — A látogatás idején — néhány héttel ezelőtt — Szíriában még dörögtek a fegyverek. Hogyan befolyásolta ez a delegáció munkáját? • — A fegyveres harc és a diplomáciai tárgyalóasztal egyaránt jellemző a Közel- Keleten zajló eseményekre, ezt mi is közvetlen közelről tapasztalhattuk. De az országoknak nemcsak a háborús arcával ismerkedtünk, hanem a békés építőmunkával is. Magasrangú vezetőkkel találkoztunk, akik tájékoztatták küldöttségünket az arab térség jelenlegi helyzetéről, országépítő munkájukról és az agresszorral vívott harcukról egyaránt. Az üzemekben, intézményekben tapasztaltuk, hogy Egyiptom és Szíria népe nagyra becsüli országunkat, a Magyar Népköztársaság szolidaritását az arab népek ügye iránt, azt, hogy minden nemzetközi fórumon határozottan kiáll az arab népek igazsága mellett. — Hogyan működik az arab országokban a parlament? — Munkabeosztását a hagyományok és a sajátosságok miatt más formák jellemzik, mint a magyar országgyűlést. Csak egyetlen példát: a meglátogatott országok parlamentjei általában ritkábban ülnek össze tanácskozásra, de akkor lényegesen hosszabb ideig tart egy-egy ülésszak, mint nálunk. Nem ritka, hogy két hónapig is eltart, de ez nem jelenti azt, hogy az ülésszak bezárása után esetleg két-három hét múlva nem hívják össze újabb, az egész országot érintő fontos kérdések megvitatására, eldöntésére. Az arab országokban tapasztalt időbeosztás általában is eltér a nálunk megszokottól. Gyakran este tíz, tizenegy óra tájban volt jónéhány fontos, hivatalos megbeszélés, fogadás. Ugyanis ezekben az esti órákban legkellemesebb az Idő, nappal — különösen a hazánkban, vagy az azonos éghajlatú országokban élők számára — tartósan szinte elviselhetetlen a meleg. — A küldöttségek a tárgyalások között rendszerint ellátogatnak a vendéglátó ország nevezetes helyeire. Hol járt a magyar parlamenti delegáció? — Egyiptomban jártunk a Szuezi csatornánál, megnéztük azokat a helyeket, ahol nemrégen még csaták zajlottak, azokat az izraeli erődítményeket, amelyeket az egyiptomi hadsereg katonái elfoglaltak. Szuez városában láttuk a háború szörnyű pusztításait, de más városokban már a békés építő- munkát is láthattuk. Természetesen híres idegenforgalmi helyekre is elvitték bennünket vendéglátóink: a piramisokhoz, ahol megtekintettük a „hang és fény” játékokat. Szíriában hasonlóképpen a háború jeleit és aa építő munkát is láttuk. Az Eufrátesznél megtekintettük azt a hatalmas gátrendszert; erőművet, amely szovjet segítséggel épül. Nagyon impozáns méretű építkezés, és nemcsak a villamosenergia- termelés szempontjából érdekes. Nagy jelentőségű a korábban mezőgazdasági termelésre nem használt területek ’ termővé tételében! több mint félmillió hektár termővé tételéről van szó,' sokezer ember kaphat majd munkát az itt létesíthető gazdaságokban. A történelmi nevezetességek Szíriában sem maradtak ki a delegáció programjából: jártunk Palmyrában, amely már az időszámításunk előtti évezredben virágzó kereskedőváros volt. M. &
