Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

am jsnfw s:

ÄiROR^^JKP

Átlagok, családok, életszínyonal

NÖVEKSZIK MAGYAR- ORSZÁGON' az életszínvonal? Igen. Minkenkié és folyamatosan? Nem. A két kérdés s a tömör felelet az, ami magyarázatot kíván. Mert sok félreértést okoz, s félremagyarázásoktól sem mentes. Az életszínvonal mértéke nem a fizetés nagyságával egyenlő. Beletartozik abba a sokféle társadalmi juttatás is. Tavaly például ezek közül a pénzbeniek jóval gyorsabban gyarapodtak a béreknél: 19 százalékkal haladták meg áz 1972. évit.

Csodaszer sincsen. Azaz egyetlen ország sem képes — legyen bármilyen fejlett gazdaságilag — minden család számára megteremteni az életszínvonal-növekedés folyamatos és egyforma feltételeit. Az évről évre szétosztható béremelések összege — ahogy a társadalmi juttatások fedezete szintén — meghatározott, nem a szándéktól, hanem a megtermelt nemzeti jövedelemtől függ. Ezért csak azt az utat járhatjuk hogy fokozatosan, rendszeres intézkedésekkel differenciáltabbá váljanak a munka után élvezett jövedelmek ugyanakkor a családi bevételek mind jobban kiegyenlítődjenek.

Kádár János, a párt X. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolójában leszögezte : „A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte hogy a szocializmus építésével a dolgozók élet- színvonala rendszeresen emelkedjék; így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérhetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható.”

TEGYÜK FÖL, AZ ELSŐT.

Bizonyos mércéje az is az éleszinvonal emelkedésének, hogy 11 százalékkal több, összesen 63 milliárd forint értékű vegyes iparcikk fogyott el 1973-ban. mint 1972- ben. Egyebek között eladott a kiskereskedelem 265 ezer villamos hűtőszekrényt, 67 e/.er személygépkocsit. Lássunk csak most egy újabb dolgot, másik szemüveggel. Tavaly a központi bérintézkedések hatására az állami iparban 9.5 százalékkal növekedett a havi átlagbér, s 2527 forintra rúgott. Ugrás volt ez de persze nem mindenkit azonos mértékben érintett. A tanácsoknál és intézményeiknél például 2320 forintot tett ld a tavalyi havi átlagbér, ami mindöszsze 2,4 százalékkal nagyobb

az 1972. évinéL S ha ehhez

hozzátesszük, hogy az iparban a havi átlagkereset — ami az átlagbérből s a részesedési alapból fedezett közvetlen személyi juttatásokból áll — még magasabb volt 2700 forint, akkor világossá válik az eltérés.

Rendezzük tovább a kusza szálakat, s ehhez megint újabb okuláré kelL A teljesítménybérben dolgozó munkásnak lehetősége van a bérnövelésre, feleségének, aki ugyanabban a gyárban mondjuk anyagkönyvelő és havi fix fizetést vesz fel nincs módja erre. Ö három, négy évente jut fizetésemeléshez. Ha a családban a keresők valamennyien fix fizetést kapnak, akkor megtörténhet, hogy átmenetileg „áll” az éleszínvonaluk, míg másoké halad. Sőt, mivel az árak emelkednek, rövid időszakra viszonylagos életszínvonal- csökkenes is bekövetkezhet.

ENNEK FORDÍTOTTJA IS

TÖRTÉNHET: amint egy családnál munkába áll a gyerek, érezhetően javul az életszínvonal; több a kereső, kevesebb az eltartott, nagyobb összeg jut a család egy-egy tagjára. A munkás és alkalmazotti családokban az egy főre számított összes bruttó havi jövedelem 1971 forint volt 1973-ban, 1588 forint

1970-ben. Azaz mérhető ezen is az életszínvonal növekedése. Persze, amikor viszont születik egy gyermek a családban, akkor kevesebb jut

egy fői«,' négyfelé oazffik az

az összeg, ami addig háromra tagolódott. Ám nem egészen, ugyanakkor többletjövedelemhez is jutnak, a két gyerek után élvezett családi pótlékkal... Ahogy tehát a nagyon egyszerű példa bizonyítja, nemcsak az átlagok takarnak jelntős eltéréseket, hanem a család életszínvonala is más és más lehet adott időszakokban.

SOKATMONDÓ TÉNY,

hogy 1974. márciusának végén 66,1 milliárd forintot tett ki a lakosság takarékbetétje. Ezerféle dologra gyűlik a pénz, de ne feledjük, a megtakarításhoz az kell, hogy legyen miből félretenni. Hasonló beszédes tény — elgon- dolkoztatóan az —, hogy míg a jövedelmek a munkás és alkalmazotti családoknál négy év alatt mindenképpen növekedtek, gyümölcsből, főzelékfélékből, zöldségből ugyanannyit fogyasztanak, mint 1970-ben. A paraszti és kettős jövedelmű háztartások meg kövesebbet...

Kapni minden ember, valamennyi család többet szeretne a közösen megtermelt javakból. ,De azt senki nem tévesztheti szem elől, hogy a dolgok sorrendje így kezdődik: többet adni. A nagyobb és értékesebb terméktömeget előállító munka, a társadalom javait gyarapító tevékenység ugyanis nem egyik, hanem egyetlen forrása annak, hogy a jobb élet iránti vágyaink teljesülhessenek.

(M.)

Kurinszki Bélának még a*

álom ee jön a szemére a szabad szombat előtt. Még nem is pirkad, készülődik, két órakor már indul, jókor hajnalban, míg sima, csendes a Tisza. Kővári Árpád .mostanában elígérte a szabad napjait, egyik rokona időrágta kocsiját javítgatja hétről hétre, s úgy elmegy vele az idő, hogy semmi egyébhez nem tud hozzáfogni. Tóth Sándor hetente elgondolja, hogy szombaton szépen felöltöznek, elmennek szórakozni, színházba, moziba, de annak az almáskertnek a világ minden ideje sem lenne elég, most metszeni most permetezni. Balogh Arpádék kirándulásai, olvasmányai, megszokott programjai egy ideig szünetelnek, az új fészket festik, mázolják, csinosítják, s mire észbe kapnak, már fél egy, aludni is kelL

Behozni a koránkelést

Kurinszki és Kővári lakatos, Tóth és Balogh villanyszerelő. Égető gondjaik nincsenek, kivéve Kurinszki lakáshelyzetét, az is hamarosan megoldódik. Náluk két gyerek van, Kőváriéknát és Tóthéknái egy, de tervezik a további családbővítést. Balogh egészen fiatal házas. Munkahelyükön a nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben arról beszélgettünk, mit csinálnak a szabad szombaton.

Valóban gazdagodott-e a szombattal a szabad idejük? Hasonlóan telik-e a napi munkához, vagy másképpen? Csak kikapcsolódásra használják, vagy más programjuk is van? Családdal, vagy egyedül terveznek? A kérdések sorát, mintha csak „készültek volna” maguk bővítették ki, közben lelkesen magyarázva, milyen fontos, hogy mostanában ennyi szó esik kisebb, nagyobb, legnagyobb fórumokon a munkások szabad idejérőL

Kurinszki, a legidősebb

így kezdi.

— Nekem mindenem a horgászás. El sem tudnék aludni szombaton hajnalban. Mert korán kell indulni, amíg a

folyó adja a halat. Változó

szerencsével járok, de az 9em keserít el, ha csak a botot fogom. Délután egy nagy alvás, az megvan minden szombaton, be kell hozni a koránkelést, s mire felébredek már az esti program megy a tévéiben. Mindent megnézek, ami jön, legtöbbször ott alszom el a tévé előtt a széken, még úgy is járok, hogy hajnalban ott ébredek.

, — Néha próbálok olvasgatni, nézem a tizenhét éves fiam könyveit, állandóan a második világháborúról szólókat bújja, s ezt nem is nagyon értem, mert engem nem érdeked. Inkább újságot olvasgatok, főleg a horgászásról szóló cikkeket Egyéb nem igen szórakoztat, nem kapcsol ki. Ezt még akkor se hagyom el, ha az új lakásba költözünk. Mert végre az én nevem is ott van a listán.

„Szép,

azt érzem...”

Kővári Árpád a legutóbbi

szalbad szombaton azt a bizonyos kocsit javítgatta.

— Megette az idő. A múltkor négy napot dolgoztunk rajta, most is oda készülök a hét végén. Ha rendibehozzuk, ugyanúgy telnek majd a szabad szombatok, mint azelőtt. Három éve elmúlt, hogy bevezették, s aki jól tervez, kihasználhatja. Nagyon hasznosnak tartom. Azon szoktam elgondolkodni, amikor olvasom. meg hallom, hogy foglalkozzon mással a munkás, mint amit a nyolc órán át végez. Nekem az olyan, hogy akár becsukott szemmel is tudom, mikor mi következik. Rááll a kezem. Mégis ezt csinálom legszívesebben szabad időiben is. Van egy barkács- mühely, meg egy ügyeskezű gyerek, aki lemezre rajzol. Ezeket vágom ki, domborítom, mikor milyet szeretek. Egy sarokpolcot is készítettem, mert a boltban nem találtam olyat, amilyen nekem kell. Arra persze vigváz-imk, hogy csak' saját célra dolgozzunk, ügyeskedni n«m lehet, hogy megcsinálom és drágán eladom. Erre a szövetkezet is üigyeL

‘— Kipróbáltam azt is, ha nem a napi munkához hasonló dologgal foglalom el magam. Szerveztek itt színházlátogatást. Elmentem. A Tra- viátát adták, s mondhatom, hogy semmit se értettem belőle. Ez volt az első és egyelőre az utolsó operaprogramom. Mindjárt más lett volna, ha valaki ismertette volna a történetet, elmondta volna, miért szép. Mert szép, azt érzem, csak nem tudom miért. A mozi az más, gyakran járok, de sok a háborús film. ezeket kihagyom. Ez a téma könyvben sem érdekel. Jobban szeretem a híres emberek történetét. Legutóbb Munkácsy életét olvastam.

Mindig

másképpen

Tóth Sándor szaibad szombatja mindig másképpen alakul, mint ahogy szeretné.

— Apámékkal közösen lakunk egy nyolcszázöles gyümölcsösben. Én mindig olyan szépen eltervezem, hogy szombaton, vasárnap felöltözünk, elmegyünk szórakozni, színházba, moziba, de hiába, az a kert minden időt elrabol. Most sem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Más dolog nem sürgetett, hát nekifogtunk betonozni az utat El js vitte a hétvégét. Akinek van egy hétvégi telke, tudja, hogy tavasztól ősziig a világ minden ideje rámegy. Ez meg

nem is hétvégi, minden nf "*

ra jut valami, most perr. - tezni, most metszeni, s n ? eljön az este. .mihez van k - ve az embernek? Marad a tévé. esetleg egy könyv. 3 . / festőről olvastam legutóbb. A címe? Sajnos, az nem ,at eszembe.

— Nem mondom, t 37

nincs haszna annak a l ü- mölcsösnek. De drága a > jk hozzávaló, s mire a perm .c- zőszereket meg minden e. c- bet összeadunk, alig vagyunk az áránál. Meg azért se éri meg, mert másfajta haszon is van, a kikapcsolódás haszna, egy kicsit elfelejteni a mur ;át, szórakozni, művelődni. E j ez mindig elmarad.

Lakás és könyv

1 Balogh Árpáid egy hónapja

nősült, most költöztek, a szabad szombatokon lakásukat festik, takarítják.

— Egyelőre -minden szabad időnket erre áldozzunk. Én. is másképpen terveztem _ a legutóbbi szombatot, de úgy belefeledkeztünk a fest ísbe, hogy mire észbekaptunk, éjfél elmúlt, fél egy. aludni is kell. Persze ennek hamarosan vége, s akkor újra megyünk kirándulni. Általában a hétvégét kirándulásra szánom.

— Rengeteg időt töltök el könyvekkel. Szigorú rendszerességgel olvasok, most .mában modern európai sa űzőket. Sokféle újságot járat mkj országos és megyei napilapot, hetilapokat, folyóiratokat. Ezeken a festés sem fog ki, nem akarok elmaradni az eseményekkel. A másik r? ul, szeres program a színház, bár újabban feszélyeznek a piros pulóverek a nézőtéren. Nekem ünnep a színházi előadás, amiért fel kell ölljzr.i. Szereltem a komoly darabokat, s azokat az operákat is megnézem, vagy meghsUgatom a rádióban, amely< kkel többet találkoztam, s ismerős a dallamuk. Erkelt, Ven'it és az olasz szerzőket kedvelem.

— Nekem valóban több lett a szabad időm a szomib ittaU.- Annyi, hogy nem lehet e!co~, csókolni. Már többen cin le« gették, egy ideje gond >lko- dom is rajta: mégiscsak tovább kellene tanulni gimnáziumban, vagy szakközép iskolában.

Másfajta haszon is van

Vallomásaikhoz tartozik még, hogy izgalmasabb témáknál szenvedélyes viták alakultak ki, szépítgetés. lakkozás nélkül beszéltek ö magukról. nem titkolva, hol érzik a réseket ezen a szabad idő témán. Több segít , éget várnak a művelődés hivatásos szakembereitől, de a műn. hahelytől is, színházjegyeket, kirándulást, sportlehetőséget.

Hogy az eltervezett és megvalósult programok nem egyeznek, utólag fáradtsággal, kényelmességgel, megtérülő haszonnal magyarázzák. A napi munka és a teljes kikapcsolódás közé ritkán fér be olyan program, amely az önképzést, az önművelést, a szakmai és általánosabb műveltség fejlesztését szolgálná. Egy kicsit mintha be a is törődtek volna ebbe. Pedig valamennyiüket foglalkoztatja. Kurinszkit úgy, hogv megfigyeli, és nem érti mit olvas a fia. Baloghot úgy. hogy mégiscsak tovább kellene tanulni. Tóthot úgy, hogy; másfajta haszon is van, nem csak a kert, a pénz hasznai Kővárit úgy, hogy szerette volna tudni, miért szép Verdi operája.

Bara&só Erzsébet

A gépírólány

T like kérem, legyen w* szíves öt duplát. Jó forró legyen” — szól ki az igazgató a párnázott ajtót félig megnyitva. És Ilike ugrik perdül, s pillanatok alatt csöpög a kávé, porcel- lánban, elegánsan tálalva belibben az ajtón. Alig fújja ki magát, újra Ilikém. újra kérelem, újra rohanás. „Ili, hívja meg Záhonyt, ezt és ezt a számot sürgősre.”És Ili kurblizza a régi-ósdi masinát, kér, jegyez, intézkedik.” Kislány, ha lesz egy kis ideje, foglalkozzon már' velem is. Mióta itt van ez a statisztika, gépelni kellene, mert lejár a mandátumunk” — sürgeti az agronómus. És a Kislány zokszó nélkül „beül” a gépbe, fél szemmel-füllel a telefonra ügyel, meg arra, mikor nyílik újra a diri szobájának ajtaja, ki, milyen újabb kérelemmel fordul hozzá.

Ilike, Ilike, kislány. Megszokta már a megszólításokat. Ha nem figyelne oda. ki mondja, akkor is tudná, ráismer a hangszínről, a hanglejtésből, abból, ki az aki kér, követelőző, udvarias. Talpal reggeltől estig, sokszor olyan munkákat végez el, amit nem kellene, nem a munkaköre, de mit csináljon. Ki kérdezi ezt? Kit érdekel?

Szusszanásnyi ideje volt, bele akart pillantani a friss újságba, amikor megállt az iratokkal, gépelésre váró papírokkal telt asztal előtt az egyik technikus. Mintha direkt arra várt volna, hogy mikor zavarhatja meg egy picit pihenő idejében. Csak azért, hogy ellopja tőle ezt az időt is.

Sikerült. Hecceli, molesztálja, teszi a szépet Ilinek, s amikor az kiadja finoman az útját, megsértődve odavágja: „Mire van úgy oda?” És pillanatok alatt feltalálja magát, palástolja lebukását, támadásba megy át, s hangosan megjegyzi: „Mikorra

lesz kész az anyagrendelési kimutatásunkkal? Már régen el kellett volna küldeni.” Ezt már nem bírta tovább Ilike. Kirobbant belőle minden keserűsége, összeteremtette a technikust, ő meg elpityereg- te magát.

Nem, nem látta senki, csak a technikus, aki elmondta

„főnökének”, aki úgy dél körül éppen ebédelés előtt ugrott be valamit intézni a központba. „Hallom Ili, a fiaimat bántja.” Ilike elengedte a füle mellett, de ezt a felettes egész komolyan mondja. És arra való hivatkozással, hogy ő nagyritkán fordul itt meg, mert nem engedi a munkája, „gépbe” ültette Ilikét, s diktált. Egyik

levelet a másik után. Aztán kimutatásokat, statisztikát, még olyanokat is, amire egyáltalán nincs szükség. Csak azért, hogy „móresre” tanítsa Ilikét.

A gépírólány aznap nem ebédelt. Nem kellett neki az étel. Elment az étvágya, a kedve, sokáig azon töprengett mit is keres ő itt, hogyan is becsülik őt, minek tartják? És egyáltalán meg- érdemli-e az a két fiatal mérnök is a segítségét, amire most vállalkozott. Nem tudja megoldani a munkaidejéből, rámegy több szombat délutánja, vasárnapja is. És miért? Még meg sem köszönik. így járt tavaly is. Most mit tegyen? Már elvállalta. Két szákdolgozatot kell írnia. Csak ne lenne olyan fene nehéz a szakszöveg, meg az a sok képlet a másikban.

Délután úgy döntött, amikor elmentek az igazgatótól a vendégek, bemegy hozzá és két nap szabadságot kér. Majd kitalál valamit, hogy mire kell. Megkapta az engedélyt. És még aznap este hozzálátott. Gondos, szép, tiszta munkát csinált. Nem volt abban egyetlen hiba sem. A végén már alig látott,

úgy belefáradt a szeme, feeze, ujjai.

Tetszett magának is a szakdolgozat. Mindkettő. Különösen az, amelyik biológiából készült. A másik tele volt matematikai képletekkel. Ezt ő nem értette, de izgalmas volt számára a sok ismeretlen. Időre kész lett mind a kettőveL

Örömmel újságolta is. Nem, nem állapodott meg egyik fiúval sem, mit fizetnek érte. Odabízta rájuk. Egyikük rokon-féle is. A másik meg a barátja. Itt dolgoznak mindketten a gazdaságban. Segíteni akart, le ne égjenek. Fene nehéz volt pedig hatvan- hetven oldal, hibátlanul, pontosan. Ök nem is tudják talán, mennyi baj van egy kényes kézirattal. Csak egyet látnak: kész legyen, jó legyen. Hogy az, hogyan született? Kit érdekel?

És Ilike fáradozását, éjszakázását, pontos-precíz munkáját így is honorálták. Az idegen fiútól egy vásári vázát, a rokon fiútól pedig egy Tibi-csokoládét kapott. Főleg az utóbbin lepődött meg. Mindenre, de erre nem számított. Hamarosan túltette magát az ügyön. Csak azon tűnődött, valóban ilyen naivak, a munkát értékelni nem tudó emberek ezek? Vajon milyen vezető válik belőlük?

És másnap kezdődött elölről minden.

Farkas Kálmán

Négy munkás mégy napja

Mit csinált a szabad szombaton ?

Új üzemnek számít Nagykállóban a Magyar Pamutipar részlege.

Egyelőre 47 fő dolgozik a szövetkezetnél előforduló kivarrási mun. kán. Képünkön: Váradi Istvánná kijelöli az elvarrni való szálak helyét (Hammel József felvétele) ^

___.

r t