Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-14 / 137. szám
rm. jűnfus ik. KELET-MAGYARORSZAtí *. oRM Velük együtt NEM VÉDENI AKARJUK A KÉTLAKISA- GOT. Ez nem lenne helyes, szükségtelen is. Viszont politikai-gazdasági munkánkban figyelembe kell venni, mert tény, s ahol nem ebből indulnak ki, ott tévedhetnek a fogalom, de nem túlzás ha azt mondom, hogy az emberek megítélésében is. És ez már baj, hiba. Manapság a Nyírség, Szatmár, Bereg, a Ti- szahát falyaiból már nem csak a távoli iparvidékekre ingáznak itt élő, s családjuktól távol munkálkodó szakmunkások, segédmunkások, hanem megyénkén belül is sokezerre tehető ezeknek a szinte állandóan útonlevő-élő embereknek a száma. így alakult a sorsúk az életük, ezt bizonyos idő alatt megszokták, noha nem szeretik. Néha elfeledkezünk az ingázókról, a két- lakiakról, s csak azokat a jelenségeket észleljük, s ostorozzuk is, amelyek negatív hatásúak. Gondolkodásmódjukat, bizonyos fokú önzésüket, egoizmusukat emlegetjük csupán, s. ebből úgy tűnik, mintha egyáltalán nem „szednének” fel magukra szocialista eszmét, világnézetet, életfelfogást ott, abban az üzemben, vállalatnál, ahol immár tíz-húsz esztendeje dolgoznak. Pedig ez nem így van. ELFELEDKEZÜNK ARRÓL, hogy sokan a kétlakiak közül is becsületes tagjai a törzsgárdának, helytállnak a szocialista brigádokban, s hány olyan embert, munkást találni közöttük, akik néha lemondanak még a hazautazásról is, csak azért, hogy a brigád által kötött szocialista szerződésben foglaltaknak eleget tegyenek az óvodában, a bölcsődében, megjavítsák a játékokat, a lipityókát, a vízcsapot, a k;is ágyat, széket stb. Vajon ez miért nem jut eszébe azoknak, akik állandóan csak szapulják a kétlakiságot, s néha e jelenség káros hatásait úgy használják, hogy az már sértő az emberre is, bántja ezeknek a munkásoknak az önérzetét. Éppen úgy, mintha legalábbis csak ők tehetnének erről. Nem tudom, van hazánkban olyan statisztika, amely pontosan kimutatná, hány vegyes család él Magyarországon. Hogy sok, az biztos. Csak szét kell nézni környezetünkben, s máris megtudhatjuk, hogy egy-egy családban jelen van a tsz- tag apa, a városba, az üzembe bejáró esztergályos fia, az orvos- aszisztens lánya, s esetleg a mama, aki a helyi ipari szövetkezetben dolgozik. Vagy ahol eljár már tizenöt esztendeje az építőiparba a férj, de a fia tsz-tag, s ugyanakkor lakatos (ezt hová soroljuk?) s az édesanya pedig üzemi munkás, vagy fiúk után háztájit is kapnak, s ott elkapálgat az apa hétvégén. Legyünk őszinték: Szabolcsban igazi, tősgyökeres munkásságot nagyon nehéz találni. Csak a nagymultú üzemeinkben, gyárainkban. Olyanokban, ahol hagyományai vannak bizonyos szakmáknak. Ilyenek a vegyészet az Alkaloidában, vagy a Vulkánban bizonyos szakmák. De még ezekre a helyekre is bizonyos részben kétlaki munkások járnak, azok dolgoznak. És mégis ki merné állítani, hogy többsége öntudat dolgában rosszul áll? Ott vannak a szocialista brigádokban, némelyik már többszörösen kitüntetett kollektíva. ÉS MIÉRT? Azért, mert a kétlakiságnak nem csak negatív vonásai vannak, hanem pozitívak is, amelyekről nem beszélünk, hallgatunk, elfeledkezünk, pedig szólni kellene, s számítani e kétféle hatásra a munkánkban. E jelenségek ésszerű feltárása és alkalmazása nélkül nem lehet helyes a gazdasági, társadalmi vezetés tömeg politikai munkája, s ha csak az egyik, a negatív oldalát látjuk, hangoztatjuk a kétlakiságnak, akkor ezzel nem vonzzuk azokat, akik kétlakiak, hanem taszítjuk. Pedig a cél az, hogy vonzáskört alakítsunk ki a párt politikája iránt. így tudunk megnyerni, orientálni, befolyásolni, a termelési feladatokra ösztönözni. így születik siker. Vagyis kölcsönösség áll fenn. Ha azt vallanánk, hogy a kétlakiság csak negatív következményekkel jár akkor tagadnánk a munkásosztály embereket. jellemeket formáló ideológiájának a hatását, szerepét, tudatformáló jelentőségét. Tagadnánk, hogy a nagyüzem, szocialista termelési viszonyok lendítő hatással vannak az emberekre, s képesek vagyunk negatív tulajdonságokat leküzdeni, s pozitív, haladó vonásokat kialakítani az emberekben és megnyerni őket ügyünknek. Egyik megyei vezetőnk említette felszólalásában egy fontos tanácskozáson. „Kristálytiszta munkásosztállyal nem lesz dolgunk Szabolcsban.” És ezt fontos kiindulópontnak illik is. kell is elfogadni. Mindazoknak akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a kétlaki munkásokkal, gondjaikkal-problémá- ikkal, egyáltalán mint irányítók vagy beosztottak is. Lényeges viszont, hogy mi legyünk a kétlakiakra nagyobb hatással, s ne fordítva. Ez a mi, a munkásosztály ideológiájának, eszméinek, a párt politikájának a terjesztését, hirdetését és elfogadtatását jelenti, azt, hogy segítsünk nekik is a szocialista életmód és életvitel* kialakításában. És ebben, ha csendesen szólunk is, vannak eredmények Szabolcs- Szatmár ipari üzemeiben. Éppen ezért is pozitív alapállású a mi tömegpolitikai munkánk. Ezért is számítunk azokra az ingázó és kétlaki dolgozó munkásseregre, akik e sikerekhez hozzásegítették a megye iparának fejlődését és fejlesztését is segítik szívvel-energiá- val. fáradozásaikkal még az ingázások árán is. EZEN A HELYZETEN, a kétlakiságon nem egycsapásra, de hosszú ideig nem lehet és nem is tudunk változtatni. így kell elfogadni, törekedve a negatív hatások csökkentésére és a pozitívak erősítésére. Velük együtt, s nem ellenükre kell megoldani feladatainkat itthon a megyében is, s távolabb is, ahol a szocializmus állásait erősítjük. Farkas Kálmán Találkozás Lapunk május 22-i számában tudósítottunk arról, hogy harminc év után Len- gyelországban találta meg három testvérét Sztempjén Zsigmond, a nyíregyházi Ál- latiorgalmi- és Húsipari Vállalat dolgozója. Családjától 1943-ban szákadt el, amikor, állig felfegyverzett SS-kato- nák törtek rá — rovnói. ukrajnai — otthonukra. Az akkor 15 éves fiúcska a lövöldözés félelmétől elmenekült. Magyar katonákhoz került. Velük együtt járta a háború poklát. így került a háború után Nyíregyházára. Családot alapított és ma is Itt él. Rokonai felkutatásában 1969-től a Hazafias Népfront, a Magyar Vöröskereszt, szovjet napilapok, a lengyel Vöröskereszt, lengyel napilapok és a lengyel rádió segítették. Az eredmény ez év május 17- ig váratott magára. Ekkor érkezett az első levél testvéreitől. Ebből tudtuk meg. hogy a család a Szovjetunióból áttelepült a Lengyel Népköz- társaságba és Malborkban élnek. Alig telt el egy hét, és már el is indultunk Maltx>rk- ba, hogy a testvérek újra ösz- 6zeölelkezhéssenek. ★ » Május 25-én, szombaton elindult velünk a vonat .testvéreihez, Lengyelországba. Ahogy fog3rtak a kilométerek Nyíregyháza és Malbork között. úgy nőtt az izgalom áztempjén Zsigmondban. Minden idegszála az oly rég remélt találkozásra koncentrált. A Budapest—Varsó közötti utat a Polonia express vonattal tettük meg. A magyar fővárosban már számos lengyel utas is felszállt. A mi kocsinkban is utaztak lengyelek. Sztempjén barátunk anyanyelve hallatán felvil- lanyozódott. Előbb csak figyelte az ismerősen csengő beszéd varázsát, majd bekapcsolódott a beszélgetésbe. A vonat kerekeinek csattogása. a lenyűgözően szép táj, a száz kilométert meghaladó vágtatás mind arra emlékeztették, vajon milyen lesz a találkozás, hogyan fognak egymásra ismerni? Az is megfordult a fejében, hogy valóban a testvéreit sikerült- e felkutatnunk. Varsótól még háromszáz kilométer hiányzott a találkozásig. Ezen a vidéken korán, már egy órakor meghasad a hajnal. Csodálatosan szép erdők, rétek, tavak, szántók váltották egymást. Fűben pihenő tehenek, legelésző őzek.tették hangulatossá a tájat. Sztempjén Zsigmond ebből mitsem látott. Hétfőn hajnal van. Három óra, négy óra. Izgalma tetőfokára hágott. Sztempjén Zsigmond kemény ember, de a szeme sarka többször megcsillan. Az utolsó kilométereknél tartunk. Látszik rajta, hogy még nagyobb vágtára szeretné serkenteni a vonatot. Végül csikorognak a fékek. Öt óra: megérkeztünk Malborkba, testvérei lakóhelyére. A peronról aluljárón vezetett az út a váróterembe. Köröttünk tolongás. Sztempjén Zsigmond ismerős arcok után kutatott. A váróterem közepén megálltunk. Középkorú hölgy lépett hozzánk. — Lehetséges, hogy önök hozzánk érkeztek? ön Sztempjén? — Igen. Körülöttünk mintha megdermedt volna a levegő, mintha ólomlábon járna az idő. — ön megismeri Kazát?... Mint a pattanásig feszített húr. A szemek kutattak. De mindez csak néhány nehéz másodpercig tartott. A Kaza szó elhangzása után a testvérek összeölelkezték és percekig nem tudtak kibontakozni egymás öleléséből. Nem. pedig a két fiatalabb testvér, Terézia és Janka is szerették volna magukhoz ölelni harminc éve nem látott és szám. talanszor elsíratott testvérüket. Végül erre is sor került. így indulunk az állomás közelében lakó testvérhez. Aztán megkezdődött a harminc év előtti gyermekkor újraélése. Mert három nap egyéb sem történt, mint újra éltek minden olyan gyermekkori eseményt, amelyiket hol egyikőjük, hol másikuk emlékezete őrzött meg az őket elválasztó évtizedek során. Az emlékek zpme a korán elhalt, édesanyához, a két évvel ezelőtt eltávozott édesapához, a Berlinért folyó harcokban elesett fivérhez kötődtek. Az emlékekből az is kiderült, hogy a háború kitöréséig milyen meghitt családi boldogságban éltek a Sztempjének. A harminc kiesett év nem csorbította, hanem mélyen emberivé varázsolta a boldog gyermekkort. Az első nap délutánján a szülővárosból. Rovnóból áttelepült barátokkal, ismerősökkel és azok családjával bővült a kör. így az emlékek felidézése is. A vendégek, már rég elmentek, de a négy testvér még mindig egymás kezét szorongatta és élték hajdan volt gyermekkorukat. Mindez folytatódott a második. és harmadik együtt töltött napon is. Mert ekkor elérkezett a harminc év utáni első látogatás vége. melyet követ hamarosan a második. Most már a testvérek jönnek Nyíregyházára, ismerkedni a rokonsággal. Sigér Imre A permedét szivattyúmotor segítségével emelik a repülőgép tartályába. REPÜLŐGÉPEK a termelőszövetkezetben A kemecsei Űjbarázda Termelőszövetkezet és a Repülőgépes Növényvédő Állomás szocialista szerződést kötött. A tsz saját földterületén az RNA részére egy le- és felszálló teret alakított ki. ahol a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola végzős növényvédő pilótái gyakorlati repüléseket hajtanak végre. A mezőgazdasági szövetkezet növényvédelmi munkáit az RNA gépei/ vei végzik. Á repülőtér has?*, nálatáért a műtrágyát minden évben ingyen szórják a szövetkezet földjére. ELEK EMIL KÉPRIPORTJA Szabó László harmadéves főiskolás felszállás előtt a főpilóta parancsait várja. A permetlé keverés előtt előbb kis mennyiségben állítják össze az aiiogot. Id. Papcsák Sándor vegy« szermérést végez. 5afran Róbert főpilóta és Kovács Mihály a tsz főagronómusa térkép segítségével beszélik meg q permetezésre váró területet.
