Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

*. oldal KELET-MAGYARORSZÄG — ÜNNEPI MELLÉKLET 1974. május I. 4 munkásszokások történetékői A nemzetközi munkásság legnagyobb közös ünnepié május 1. eredete visz- *zavezethető a természeti népek ősvallásának idejére, amikor a zsendülő nyárkezdet kol­lektív ünnepét jelentette. Ez az ünnep a né­pek emlékezetében és gyakorlatában mind­máig megtalálható a történelmi korok válto­zásai során, s ma is él az összes európai né­piek szokásanyagában, a falvakban éppúgy, mint a városokban. A szokás lényege: május első napjának előestéjéin, vagy hajnalán egy legallyazott lombosfát, fenyőágat, vagy „zöldágat” állíta­nak fel a házak elé, vagy kitűzik az ab­lakba. házra, majd a nap valamelyik idősza­kában táncot, vigalmat, mulatságot rendez­tek a fiatalok a májusfa körül. A nap el­múltával vidám mulatság közepette „kitán­colták” a májusfát. Május 1. a történelmi korokban az egy­mást váltó korok új meg új arculatát mutat­ták az ünnepnek. Említettük már a termé­szeti népiek tavaszkezdő szokásait. Az ókor­ban a görögöknél .,virágúnnepeket” tartottak ekkor. A rómaiaknál a termékenység is­tennőjének Maia-nak ünnepét tartották e na­pokban. Róla nevezték el magát a május hónapot is, s miután az európiai népek át­vették a római kalendáriumot, Maia ünnepié átment a népek gyakorlatába. A germán ter­mésbe tkul túsznak is megfelelt ez a termé­szetünnep. A/rájusfaállítás hazánkban: a szokás íVl geitmán-szláv közvetítéssel jutott el hozzánk, bár ázsiai rokonnépiemk szintén is­merik e tavaszünmepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben (német szlovák) él a májusfaállítás szokása. De a székelyek és anyaországbeliek is magukénak tartották és vidékenként számos értékes változattal gazdagították. Első írásos nyoma Debrecen­ből datálódik, 1699-ből. ahol az ott állomá­sozó Marsigli ezred francia-vallon katonai táncoltak kardtáncot a májusfa körül. A májusfaállítás tehát nemcsak kollek­tív tavaszünnep, hanem szerelmi szimbólum is. A legény ezzel tett vallomást, s ha vi­szonzásra talált, a fa „kitáncolásakor” a lány neki ajándékozta a fára kötött kendő­ket. Hosszan lehetne még sorolni az e nap­pal kapcsolatos szokásokat, de meg kell je­gyeznünk, hogy a pogány tavaszünnepre va­ló emlékezés miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendelke­zést hoztak ellene. Különösen akkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi mun­kásmozgalom 1889-ben a világ munkásainak ünnepévé nyilvánította. A II. Intemacionálé alakuló kongresszu­sa L889-ben Lavigne, francia küldött javas- 1 a tara kimondta, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napion követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. Május 1. napját jelöl­ték meg erre. mely napinak már voltak előz­ményei a munkásmozgalomban is. 1531. má­jus 1-én volt az első európai munkástünte- tés az olasz Lucca városban; s utaltak az 1886-os chicagói véres események emlékére is. A II. Intemacionálé felhívása nyomán már 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-i felvonulásokon, tüntetése­ken. Később egyes országokban május első vasárnapjára tették át a munkásünnepiet. Az USÁ-ban és Kanadában 1894-től szeptember első vasárnapja a munkásünnep. (Az európiai munkásmozgalomban hosszú időn át folyt a harc a forradalmi és a megalkuvó erők kö­zött a munkásszolidaritás napjának az ere­detileg meghatározott napion való, harccal, általános sztrájkkal összekapcsolt megünnep- léséért. Az I. világháborút követően a mun­kásosztály több kapitalista országban kihar­colta az V. 1-i munkaszünotet. 1945-től a legtöbb országban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepének leg­főbb tartalma és jelszava napjainkban a bé­ke védelme. A szocialista országokban álla­mi ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású felvonulása a világbélke és a szocializmus ügye mellett rrazánikban első ízben 1890-ben ün- fü- nepielte a főváros és több vidéki város munkássága e napiot. Budapesten a Városligetben volt a nagygyűlés, amelyen 60 000 munkás vett részt. Az agrárproletariá­tus 1891-ben kapcsolódott be a munkásün­nep megtartásába. (Orosházi véres május 1.) Orosházán és Békéscsabán összecsapásra ke­rült sor a tüntetőik és a katonaság között. Hódmezővásárhelyen 1893-ban Szántó Kovács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben terjedtek el a május 1-ével kapcso­latos munkásdalok is, amelyeket évtizedeken át eneiieitek: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére. Nemzetközi munkasünnep, Minden munkás ülje azt meg. Éljen a munkás szabadság, Éljen a munkás! A ío varos ban csak 1899-ben engedélyez­ték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, a munkasvé- üeimi törvények, majd a századfordulón az általános választójog követelése. Ekkor már általánosan ismertté váltak az e napihoz kapcsolódó dalok. itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele, Zengeaezzük hát mi is dalunk, Mindnyájan testvérek vagyunk! A május 1-i dalok között a legnépsze- rűbb volt a Csizmadia Sándor szövegéire énekelt, s Hódmezővásárhelyen gyűjtött dal: A kikelet hívogató szózatára, Felpattan a mutielybörtön ócska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten, Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt, kalapácsot, Élvezzük, bár egy napra a szabadságot. Nemsokára úgy is bőven lesz belőle, Meg ne ártson, szokjunk hozzá jóelöre! 1919. május 1-én a Tanácsköztársaság vörös fővárosának virág- és zászlóctíszbe öl­tözött utcáin százezernyi felvonuló ünnepel­te az első szabad május 1-ét, a proletár ál­lamot, s széliében énekelték a régebbről is­mert májusi dalokat: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő, Jer álája, jer alája, te jogtalan szenvedő, Testvérünk vagy miért ne tartanál velünk? Ha munkás vagy nem lehetsz te ellenünk. De új dalok is születtek ebben az idő­ben, melyek közül igen népszerűvé lett Somlyó Zoltán—Lányi Ernő májusi dala: A vörös május rőtszínű sugára, Benyílói minden ajtón, ablakon! Elér a fénye elvtárs a szívedbe. Ha bárhol is lakói. Légy bányász, ki föld mélyébe túrkál, Vagy miként Jézus vala egykor, ács Nem hallod-e, nem hallod-e, Hogy dalol a sarokban a kalapács? Az ellenforradalom időszakában az MSZDP és a szakszervezetek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket rendeztek, köz­ponti ünnepiélyt a hatóságok csak egyes években engedélyeztek. A kommunisták szer­vező munkája sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepiet. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az ország valamennyi váro­sában, községében felvonulásokon, népünne­pélyeken vesz részt a lakosság minden rétege. V'ülönös jelentőségük volt az 1957. má- ' jus 1-i ünnepségeknek, amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforra­dalom fölötti politikai és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szocializmust építő népköztársaság és a forradalmi munkás-pa- raszt kormány mellett Nagy Dezső „Május 1. — nemzeti ünnep!” — írja 1945. április 26-i számában a Nyíregyházán megjelenő Magyar Nép című lap, s közli Fa­zekas János polgármester felhívását, hogy „a város lakossága a lakóházakat és a lakóépü­leteket nemzetiszínű és vörös zászlókkal lo­bogózza fel.” A következő számban már az első szabad, május 1. nyíregyházi ünnepi programját közük, s hívnak a rendezvények­re: „örüljünk együtt a Vörös Hadsereg ál­tal hozott szabadság első független, szabad májusán!” „Kigyulladnak a villanylámpák“ De nemcsak az első szabad május 1 meg­ünnepléséről ad hírt ezekben a napokban a Magyar Nép. Ugyanezekben a iapszámokiban közük, hogy „Vasárnap (április 29-én) ki­gyulladnak a villanylámpák Nyíregyházán.” Az előző hónapok megpróbáltatásaira utal­nak a tudósítás további sorai: „délelőtt tíz órakor a villamosánam-szolgáltatást megkez­dik. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a la­kóépületekben az esetleges rövidzárlatok el­kerülése végett a szükséges elővigyázati in­tézkedéseket tegye meg, a sérült vezetékeket hozassa rendibe, vagy a megrongált vezeté­kek kikapcsolása Iránt azonnal intézkedjen.” Egy másik rövid hír: „F. hó 24-től kezdő­dően Kótaj-Belatanya megállóig a személy- forgalmát, Kótaj állomásig a teher-gyorsáru forgalmat megindítottuk. Hétfői napokon a forgalom mozdonykezelés miatt szünetel. Nyíregyháza-vidéki Kisvasutak üzletvezetősé­ge.’’ Ugyancsak az április 28-i lapból: „Ér­tesüléseink szerint Szabolcs vármegye köz­ellátási kormánybiztossága közvetlen tárgya­lásokkal olyan megállapodást létesített a borsodi szénbányákkal, amelynek eredménye­képpen a város szénszükségetét hosszabb idő­re biztosítani tudják.” Az élelmiszer-ellátásiban tapasztalt gon­dokról ír a lap, de a tudósítás címében eme­li ki: „Kenyérellátásunk biztosítva van, lisz­tet. olajat osztunk május hónapban”, s arról is hírt ad, hogy „rövidesen községi húsüze­mek kerülnek felállításra, amelyekben nor­mális áron juthat hozzá a fogyasztóközönség húsáruhoz és kolbászfélékhez.” Piros betűkkel Az első szabad május elsején piros be­tűkkel nyomtatták a Magyar Nép aznapi számát, amelynek vezércikkében Pálfi Ernő többek között így ír: „A magyar munkásság, parasztság és értelmiség együttes összefogá­sát, közös sorsát és közös programját jelö- U ki ez a május elseje.” A lap első oldalon közli Ady Endre A hadak útja című versét. Ss nehány cím az ünnepi lapszám tudósítá­sainak éléről: „Vasárnap újabb hatszáz bu­dapesti gyermek érkezett Nyíregyházára a Nemzeti Segély gyermekakciójában.” a har­madik oldalon megjelent írás címe'pedig a következő: „A legegyszerűbb munkásnak is igénye lehet a modern, higiénikus lalcásra”. " .Az első szabad nyíregyházi május else­jéről részletesen tudósított a lap: . Nyíregy- hára dolgozó népének felejthetetlenül szép kettős ünnepe volt május elsején: a szovjet hosok emlékművének leleplezése és n sza­bad május gyönyörű ünnepe.” Május else­jén már a kora hajnali órákban kivonult az utcákra a város népe. Szerte a városban ci­gányzenekarok zenés ébresztővel köszöntöt­ték a lakosságot. Mindenki a Búza tér felé sietett, hogy részt vegyen a felvonuláson. „Az első szabad május elsején olyan hatalmas tömegeiében mozdult meg a város, amire ed­dig még piélda nem volt” — írja a lap. Ezen a napion avatták fel a nyíregyházi szovjet hősi emlékművet Erről így számolt be a tudósító: „A szobortól jobbra hatalmas, vörös virágokból font koszorúkkal várják az ünnepség megkezdését az orosz katonai kül­döttségek. A tér bal oldalán orosz tiszti cso­port áll. Az emlékmű előtt a magyar helyőr­ség díszszakasza, körülötte pedig egy ma­gyar tiszti és altiszti küldöttség sorakozott fel. A gyönyörűen parkírozott téren festői ké­pet mutat a kozák dászőrség sötétkék egyen­ruhája vörös gallérral és kézelővel...” Tu­dósít a lap a résztvevőkről, köztük Celujko alezredes (a Nyíregyházát felszabadító orosz, csapatok parancsnoka), Platoff alezredes, (orosz városparancsnok), valamint a hatósá­gok és pártok vezetőinek beszédéről, majd a szobor leleplezéséről így ír: „A gyönyörű lovas szobor láttán az elragadtatás zúg vé­gig a tömegen. Pátzay Pál, a magyar szob­rászművész valóban lenyűgözően szépet al­kotott. A szobor mind elgondolásában, mind technikai kivitelezésében egyaránt maradan­dó értéke nemcsak Nyíregyháza városának, hanem az egész magyar képzőművészetnek.” Festmény a téren Az ünnepség a Lenin téren folytatódott. „A teret Ősz Dénes kitűnő festőművész re­mekbe készült nyolc méter magas festménye díszítette. A kép a magyar dolgozót ábrá­zolta, egyik kezében kalapáccsal, másik ke­zében a munkások vörö6lobogójával. ... 15— 20 ezer ember szorongásig megtöltötte a ha­talmas teret.” Egri Sándor, a Szociáldemok­rata Párt főtitkára és Apró Antal, a Magyar Kommunista Párt budapiesti kiküldöttje szólt az ünneplő közönséghez A megye községeiben ie megünnepelték az első szabad május elsejét. Egész napos népünnepélyek voltak. Nyírbátorban és Büd- szentmihályon is szovjet hősi emlékműveket avattak, s mind a két helyen jelen volt a te­lepüléseket felszabadító szovjet egységek ma­gas rangú parancsnoka. Nagykállőban, Nagy­halászban, Buján nagygyűléseket tartottad ahol a Kommunista Párt és az ifjúság szó­nokai is beszédet mondtak. Rakta! óránthá- zán 42 környező község hatalmas számban összejött lakóinak részvételével ülték meg a világmunkásság nagy ünnepiét A nép az ün­nepély színhelyéről a grófi kastély partjába vonult át, ahová szegény embernek mind ez ideig tilos volt a belépés” — írja a Magyar Nép május 8-i száméiban. Lelkesítő hangulatú rfkfcet irt • lapba Pálfi Ernő. „Szerte az országban májusi ver­senyt hirdet az üzemek és gyárak népe. Versenyt ami nem valami újabb spoirttelje- sítményakheiz vezet hanem a mindannyión- kat érintő problémákat akarja orvosolná ... Azon túl, yiogy helyreállítják a gyárakat hogy mezőgazdasági eszközöknek munkaidőn túli termelésével sietnek a falvak segítésére, hogy rendbehoznak villamos világításokat, vízvezetéket és csatornázást, a gazdasági élet kinövéseit is le akarják vagdalni; Nyíregy­háza népié is bekapcsolódik a májusi ver­senybe és tavaszi lendülettel fog hozzá, hogy elsősorban a mai elhanyagolt és a közegész­ségügyre igen fontos tisztaságot megteremt­se, hogy a villanyvilágítást rendbe hozza, hogy a bombakrátereket betemesse, a meg­rongált házakat és üzleteket rendbehozza, ismét lakhatóvá tegye és ezzel normal izéi ía a város képét. De ennél még többet is kell tennie. Széjjel kell néznie a gazdasági és po­litical elet térségein és ahol hibát lát, ott azonnal fel kell, hogy emelje szavát." Az 1945-ös újságok már a. bekötött pél­dányokban is sárgulnak. A lapiok — amelyek számára nem mindig volt fehér papír, ha­nem különböző színes, és nem mindig volt fekete festék, hanem esetenként kék — ma már történelemnek számító eseményekről ad­tak hirt. sok-sok kezdeményezésről, lelkese­désről, a közösségért indított összefogásról, amelyek a ma olvasója számára is izgalma­sak, érdekesek. M. S. MIKROKOZMOSZ A Pécsi Balett vendégjátéka „Ami engem illet, úgy hiszem köveü:(:- zelesen és egyirányban fejlődtem, legalábbis 1926-tól kezdve, amióta műveim jóval kont- rapunktikusabbak és egészében véve egysze­rűbbek lettek” — mondta Bartók 1941-ben egy interjú kapcsán. Valóban: az 1926-os év fordulópontot jelentett művészetében, ekkor kezdte komponálni a Mikrokozmosz első fü­zetét, s az utolsót, a hatodikat 1939-ben fe­jezte be. Az ötletet második házasságából született Péter fiának zongoratanítása adta, ám ezek az eredetileg pedagógiai szándékú művecskék lassankénk olyan rendbe sora­koztak, amelyben Bartók legmagasabb, szin­ten összefoglalta művészetének tartalmi-fpr- mai lényegét: a polifónikus szemléletet, a ritmikai gazdagodást, az ellenmozgást (motí­vumok variálása, nagyítása, szűkítése, meg­fordítása), a kifejezés szenvedélyes lendüle­tét, a népzenével való hangsúlyozott kapcso­latát illetve a népzene és műzene minden ed­diginél szorosabb összefonását. Bartókot súlyos gondok gyötörték ezek­ben az években: a Horthy-rezsim mellőzte, háttérbe szorította, a fokozódó fasizálódás, a közeledő háború tudata egyre nyomasztób­ban hatott rá, beárnyékolta művészetét A társadalmi elembertelenedég megerősítette a természet objektív törvényeibe vetett hitét, de élete és világa egyre jobban bezáródott. Mégis megmaradt két olyan kapocs, amelyek nem engedték kiszakadni őt véglegesen a társadalomból. Az egyik a gyermekvilág tisz­tasága, a másik a nép, a parasztság ősi erejű kultúrája volt (mely egyben a természettel való harmonikus kapcsolat mintaképéül is szolgált számára) ez a két rezervátum se­gítette, éltette őt, töltötte el erővel mindenre fogékony szellemét. A Pécsi Balett nehéz feladatra vállalko­zott: a rendezés és a koreográfia (Eck Imre és Tóth Sándor munkája) koncepciózusán a felhőtlen gyermeki lét síkján maradt, nem hatolt azokba a tragikus, katarzisokkal ter­hes régiókba, melyek — végső soron — en­nek a zenének a súlyát, lényegét adják. Ezt vélhetnénk hibának is, ám az alkotók célja elsődlegessen az volt, hogy a balett (művészi elemeivel, vizuálisan) azokat a hangulatokat, reflexiókat tükrözze, amiket a Mikrokozmosz darabjai a gyermekekből kiválthatnák. é gyerek figyelmét csak játékos, oldott for­mákkal leiiet lekötni; így az egyes „etűdök” között a tréfás rigmusok, csúfolkodók, nép­mesék, népi mondókák és kiszámolósok (Jablonkai Mári6 szuggesztív erejű, közvetlen tolmácsolásában) fontc« dramaturgiai szerep­hez jutottak. Egyrészt a szólisták a panto­mim eszközeivel megnevettették, magukra — ismertették kis nézőiket (iskolai osinytevé- sek, sete-suta játszadozások), másrészt a felhasznált irodalmi értékű anyag egy-egy darab előtt, annak gondolati magvát is meg­világította, bemutatta azt a népi világot, amely Bartók zenei forrásául is szolgált. Sok a tréfás, játékos népi elem, magá­ban a koreográfiában is (Falusi tréfa, Duda­muzsika, Ostínato, Paprikajancsi. Tánc bol­gár ritmusban). A Csizma című darabban stilizált, bábúszerűen esetlen, mégis virtuóz verbunkos-tánctöredék jól érzékeltette a fa­lusi legényke és a túl nagy csizma közötti el­lentétet, mely a legény győzelmével ér vé­get: kiugrik a csizmából és hetykén nekivág a világnak. De a líraibb betétek sem hiá­nyoztak: a Dal füstgomolyagban c. darab összefonódott triója lassú, lebegő mozdula­tokkal kígyózik felfelé, ahol a szólisták szét­válnak, mindegyik hang tisztán él, cseng a magasban. A Báli szigetén c. betétben a sze­relmespár egymásratalálása. és az önfeledt boldogság dominál: mintha két szobor eleve­nedne meg egy holdfényes tisztáson. Egyik-másik darabban néhány percre egy komorabb, kegyetlenebb világ is felvil­lan. így a Felhangok-ban kétségbeesett küz­delem folyik a körmüket meresztő, rémülete» vadállatok és a menekülő zsákmány közt, míg a Mese a kis légyről-ben a fiú és a lány körül repdeső legyet a fiú elfogja, aztán » lány néhány pillanatra átváltozik léggyé, el­táncolja annak vergődését. A jelmezek stilizáltak, kamaszom esetlen külsőt kölcsönöznek a táncosoknak, a díszlet egyetlen iskolatáblája sem vonja el a figyel­met a lényegről, a mozgás és zene gondolati­érzelmi összhangjáról. A szólisták: Stimácz Gabriella, Kufi Fe­renc, Paronai Magdblna, Bretus Mária, He- tényi János, Uhrik Dóra, Gallovits Attila tel­jes átéléssel, a mozdulatok, gesztusok gazdag variálásával, a népi- és modem tánc eleme­iből építik fel és teszik hihetővé az általuk megelevenített figurákat, hősöket. Úgy vé­lem, a táncosok törekvése sikerült: nevelve- szórakoztatva népszerűsítik Bartók zenéjét, s ehhez kapcsoltan a balett gesztus- és moz­gásművészetét a gyermekek közt — s ez nem kevés, ha a jövendő műértőbb, esztétikailag -zeneileg talán műveltebb közönségének az érdekében történik. Horváth Tamás Az első szabad május elseje Tallózás a Maevar Néo korabeli írásai között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents