Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. (105.) szám

Vfn. május f. KBLET-MASTABOBSZäS í. om Tízezer ember — „kétfős szerepben A TOT ELNÖKSÉGE a kö­zelmúltban elsőizben ren­dezte meg Budapesten a ter­melőszövetkezeti döntőbizott­sági vezetők országos tanács­kozását. A gyakorlatilag két esztendeje működő intéz­mény első átfogó értékelése volt ez a tanácskozás, ame­lyen részt vettek a Legfel­sőbb Bíróság, Legfőbb Ügyészség, Igazságügyi Mi­nisztérium, valamint a MÉM képviselői is. A termelőszövetkezet és a tag közötti vitás ügyek inté­zésé hosszú úton jutott el a megoldás mai formájáig. Ele­inte valami naiv hit veze­tett bennünket, hogy ilyen összeütközések nem is lesz­nek, mert egy az út, egy a cél. Amikor meghiúsultak ezek az idillikus ábrándok, akkor a hatósági megoldások kerültek előtérbe. Ez viszont gyakran sértette a szövetke­zeti demokráciát. Némi át­meneti próbálkozások után született meg az a forma, hogy a közgyűlés válasszon egy bizottságot, amely még az elnöktől is független, s amelynek személyi összetéte­le biztosíték arra, hogy pártat­lanul dönthessen a vitás ügyekben. Erre nagy szükség van, mert a vitatkozó fél a szövet­kezetnek nem csak munka- vállalója, de egyben tulajdo­nosa is. Az a tízezer ember tehát, akiket a dötőbizottsá- gokba választottak, lényegé­ben kettős szerepet tölt be. Egyszerre kell ügyelnie arra, hogy érvényesüljön a közös érdek, de az egyes embert se érje jogtalanság. Bíróság módjára működpek ezek a bizottságok, de korántsem képzett birákból állnak. Er­re talán jellemző, hogy a ta­gok 77 százaléka fizikai mun­kás, további 16 százaléka ad­minisztratív munkaerő és so­raikban csak 7 százalék a szellemi dolgozó. A két év előtti alakulást előítéletek csatája előzte meg. A ' szövetkezeti vezetők attól féltek, hogy itt valamiféle „okoskodó testület” akadá­lyozza majd munkájukat A tagok viszont attól, hogy az elnök „lehengerli” az egy­szerű emberekből álló bi­zottságot, azok nem lesznek képesék, vagy nem mernek majd pártatlanul dönteni. A bizottságok tevé­kenysége ma még ugyan a „bejáratás” időszakában van, de a tanácskozás kimondhatta ezt az értékelést, hogy e fórumok alapjában véve be­váltották a munkájukhoz fű­zött reményeket Ezt számok­kal is lehet bizonyítanunk. Két év alatt 14 ezer ügy került e döntőbizottságok elé. Ezek­nek mintegy a negyede a munkavégzéssel volt kapcsola­tos. a további nagyobb tétele­ket a fegyelmi, a kártérítési és a háztáji gazdálkodással kapcsolatos ügyek tették ki. A 14 ezer ügy 44 százaléká­ban a döntőbizottság a tag­nak adott igazat, 56 százalék­ban pedig a szövetkezetnek. A tagok a döntésnek csak­nem az egyhatod részét meg­fellebbezték a járásbíróság­nál. A járásbíróság nagyjá­ból hasonló arányban intéz­kedett, 46 százalékig a tag ja­vára'határozott, az esetek 54 százalékban pedig elutasítot­ta a fellebbezést A 14 ezer önmagában nagy szám, de ha az arányt nézzük, azt mutatja, hogy csupán kö­rülbelül minden hetvenedik szövetkezeti tagnak adódott összeütközése két év alatt a szövetkezettel. A szövetkezeti demokrácia izmosodását hir­deti, hogy ezeket az ügyeket a közösségen belül működő testület intézte. A „házon be­lüli ítélkezésnek” mindkét irányban jelentős kihatásai vannak. * Az elmúlt két esztendőben például sokat javult a szö­vetkezeti vezetőségek részé­ről is a fegyelmi és kártérí­tési ügyek intézése. Ha ugyanis az elnök, a főagronó- mus, vagy a jogkörrel megbi- sott más személy szubjekti­ven, vagy elkapkodva intézd a fegyelmi és kártérítési ügyeket, akkor a döntőbizott­ság mintegy kényszerhelyzet­be kerül. Formai hibák miatt kénytelen a tag javára dön­teni akkor js, ha egyébként a szövetkezetnek lenne igaza. A vezetők tehát megtanulták: nem szabad „ránézésből”, hebehurgyán intézkedni. Az esetek jelentős számá­ból viszont az derült ki, hogy rések mutatkoznak a szövet­kezet belső törvényeiben, szabályaiban. Egyes ügyek­ben egyszerűen nem lehetett intézkedni, mert a vitás ügyet egyetlen külső, vagy belső rendelkezés sem szabályozta. Ilyenkor sürgetővé lett az a követelmény, hogy a közös gazdaság belső szabályait tö­kéletesíteni kelL Tanultak a döntőbizottsági munkából magúk a tagok is. Az elutasított ügyek viszony­lag nagy száma két fő okra vezethető vissza. Egyik: a ta­gok kevéssé ismerik az őket érintő szabályokat, tehát pe­relnek, a döntőbizottsághoz fordulnak olyankor is, amikor eleve nem lehet igazuk, mert a vezetőség a meglévő sza­bályok szerint járt el. Ä má­sik: bizonyos szövetkezetek­ben és bizonyos helyeken ese­tenként valósággal divattá lesznek bizonyos fegyelme­zetlenségek. Amikor azonban a döntőbizottság már a har­madik vagy negyedik tagot marasztalja el azonos indok­lással, akkor az emberek megtanulják hogy ezt nem éredemes csinálni, erről a fegyelmezetlenségről le kell szokni. Magyarán, a döntőbi­zottság működése neveli a vezetőket és a tagságot egy­aránt JOGGAL MONDHATJUK, hogy a döntőbizottságok be­váltak. A tennivaló azonban még sok Egy, a tanácskozá­son elmondott csattenós meg­fogalmazás szerint ma a dön­tőbizottságokban „az elnök képzettsége és a tagok igaz­ságérzete működik”. Ez pe­dig nem kielégítő. Érdemes erőfeszítéseket tenni, hogy fo­kozzuk a döntőbizottság min­den tagjának szakértelmét de ugyanakkor az egész ter­melőszövetkezeti tagság jogi ismereteit is. Mert igaz: a szövetkezeti jogász kötelessé­ge, hogy segítsen a döntőbi­zottságnak. Ugyanakkor ka- tegórikusan tilos, hogy a jo­gász ilyenkor a szövetkezet érdekét képviselje. Van tehát kirendelt szakértő, mégis fon. tos, hogy a tízezer, kettős szerepben működő ember mindinkább ne csupán a sa­ját életbölcsessége, de a sa­ját szakismerete alapján is dönthessen. A megye IV» ötéves terve (2.) Változó élelmiszer-gazdaság Forradalmát éli manapság a mezőgazdaság. Jelenti ez olyan új fogalmak megisme­rését, mint az iparszerű ter­mesztési módszerek elterje­dése, a szakosított állattartó telepek meghonosodása, a technikai és biológiai ténye­zők mind szélesebb körű hasznosítása. Szabolcs-Szat- márban pedig ez a változó mezőgazdaság, a hozzá tarto­zó feldolgozó élelmiszer-gaz­daság még mindig az embe­rek legnagyobb részének ad munkát, járul hozzá a megye termelésének növekedéséhez. Bizonyságul egy szám: az ipar 10 milliárdja mellett a mezőgazdaság (a termelőszö­vetkezetek ég az állami gaz­daságok) a múlt évben 7 milliárd forint értéket állí­tottak elő. i Technikai színvonal Ma már nem a gyalogmun­kás adja a mezőgazdaságot — lehet elmondani a megyében is és másutt. Éppen a növekvő mezőgazdasági termelés iga­zolja ezt a tényt is, ami egy­ben a megye IV. ötéves tervi mezőgazdasági céljainak a teljesítését is jelenti. Hiszen ezelőtt négy évvel, 1969-ben még csak négy és fél milliár- dot haladta meg a termelés értéke. A másfélszeres növe­kedés pedig úgy következett be (bár belejátszott néhány termék felvásárlási árának emelése is), hogy a tsz-ekben és az állami gazdaságokban kevesebb munkással értek el több termést. A termelőszö­vetkezetekben az összes 10 órás munkanapok száma a több mint 17 millióról 16 millióra csökkent. Emelkedett viszont a technikai színvonal, hiszen „ traktorok számának 4 százalékos növekedése mel­lett a vonóerő 28 százalékkal lett nagyobb 1973 végére. -A műtrágya-felhasználás szin­tén fontos mutató: ható­anyagban számolva az 1969- es 29 ezer tonna*, felhaszná-1 lás helyett a múlt évben már a 47 ezer tonnát is megha­ladta a megyében a tsz-ek műtrágya-felhasználása. A mezőgazdasági termés­átlagok szintén azt mutatják, hogy még a kedvezőtlen idő­járási viszonyok ellenére is javulnak az eredmények. A növénytermesztésben a kalá­szosoknál 40—50 százalékkal termelünk ma többet, mint 1969-ben. Búzából évről év­re megyei rekorderedménye­ket döntenek meg a terme­lők. de ugyanez mondható el a kukoricára is. Egyedül a burgonyánál van stagnálás. A kertészeti növénveknél je­lenleg a megyében szinte meghatározó az almatermés mennyisége és minősége. Az utóbbi három évben megle­hetősen ingadozó képet mu­tatott, hiszen 1971-ben 25 ezer vagonos termés volt, 1972- ben 33 ezer vagon almát ad­tak az almáskertek, míg a ta­valyi termés 30 ezer vagon körül alakult. Iparszerü termelés Az állattenyésztés is mind imponálóbb számokkal je­lentkezik. A sertésállomány 400 ezer darab körül alakul, tejből egyharmadával több került a felvásárlókhoz, mint 1971-ben, vágómarhából negyedével nőt ez a szám, baromfiból pedig közel két­harmadával. Az intenzív fejlődési sza­kaszába lépett mezőgazdaság éppen az iparszerű termelési rendszerekkel bizonyítja, hogy mennyire megváltozott. A megyében a kukorica ter­mesztésére. a cukorrépater­melésre vállalkozott gazdasá­gok eredményei a többiek előtt is bebizonyították, hogy ez a termelési módszer a jö­vő útja. Az, hogy kukoricá­ból már 8 és fél ezer hektár termelése a modem gépso­rokkal törtévik, hogy a vál­ságba került burgonyater­mesztést 3300 hektáron az in­tenzív fajták termesztésével kívánják eredményessé ten­ni. hogy a dohánytermesztés­nek a gépesítése szinte igény lett mindenütt, mutatja a megváltozó falusi szemléletet is, amikor a fárasztó mező- gazdasági kézi munkára már kevesebb munkáskezet lehet találni. Az állattenyésztésben a szakosított telepek hozták a változást Szinte gomba módra épültek a korszerű is­tállók az egye* termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok majorjaiban, s Aia már a mennyiségi termelésük ve­tekszik az állattenyésztés egyéb ágainak mennyiségé­vel. Jelenleg 28 szakosított szarvasmarha- és 15 sertéste­lep üzemel, vagy fejeződik be a benépesítése, s lép üzembe a közeli jövőben. Ezekből a telepekből viszont a IV. ötéves terv indításának idején még alig kezdett el épülni néhány. Kiegészítő tevékenység A mind jobb eredmények ellenére vannak kedvezőtlen tendenciák is. Az egyik, hogy a szövetkezeteknél és az ál­lami gazdaságoknál szinte alig emelkedett a bruttó jö­vedelem. Bár ez nem jelenti azt, hogy a tagok és dolgozók keresete nem emelkedett kel­lő mértékben, viszont még­sem megnyugtató, hogy a tsz-ekben az évi 1,6 milliár­dos részesedési alapot mind nagyobb mennyiségű terme­léssel kell előteremteni. Ugyancsak kedvezőtlen, hogy a kiegészítő tevékenység nejn éri el az országos átlagot sem, pedig ez nemcsak a jö­vedelmezőség Kzempontjából fontos, hanem a foglalkozta­tottságot nézve is, hiszen a megyében még igen sok gaz­daságnak arról is gondoskod­nia kell. hogy tagjainak mun­kát biztosítson. Éppen az élelmiszer-gazdaság felé tett lépések kezdetiek, pedig a nagy élelmiszeripari üzemek mellett a termékek helybeni feldolgozása, vagy előkészíté­se jelentheti a megyei mező- gazdasági termelés kiteljese­dését. Az utóbbi két-három év­ben a szatmár-beregi és a Tisza menti részen örvende­tes koncentrálódási folyamat indult meg a termelőszövet­kezeteknél. A nagyobb terü­let nem csak a gazdálkodás feltételeinek javulását jelen­ti, hanem az anyagi és a szel­lemi erők egyesítését is. Ép­pen ezért a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú nyírségi tájon még inkább indokolt lenne, ha nagyobb lépésben haladnának ezen az úton. Távlati terv A megye mezőgazdaságáról szólva soha sem szabad el­felejtető, hogy az országos átlagtól jóval rosszabb kö­rülmények között gazdálkod­nak a termelőszövetkezetek­ben és az állami gazdaságok­ban. A sok kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú gazdaság eredményei ezért még jobban becsülhetők. A javuló gazdál­kodást, az eredményességet a pénzügyi problémák csökke­nése is mutatja. Az idén már negyedannyi összeg sem (sze­repel a mind kevesebb sza­nálásra váró tsz és szakszö­vetkezet veszteség-, illetve alaphiánylistáján. A 35 szak- szövetkezetnél pedig most folynak a felülvizsgálatok, s történik még ebben az évben végleges döntés a fejleszté­sükre, átalakításukra. Az élelmiszer-gazdaság át­alakítása több éves folyamat Ezen az úton indult meg Szabolcs-Szatmár, amikor távlati tervet készít, hogy a jövő tennivalóit is meghatá­rozza, amellyel az itt dolgozd emberek sorsát Is meghatá­rozzák, amellyel hozzájárul-; nak a mind jobb termelési eredmények eléréséhez, nem­csak a IV. ötéves terv, ha­nem a későbbi tervek célki­tűzéseinek a megvalósítási­hoz is. Következik! A harmadik szektor. Lányi Bolond Hazaérkeztek a szabolcsi békevonat utasai Békevonat indult háromszáz résztvevővel megyénkből áp­rilis 28-án a Szovjetunióba, hogy utasai megtekintsék Moszkvában a május 1-i fel­vonulást. A társasutazást a Hazafias Népfront megyei bizottsága és az IBUSZ szer­vezték. A szabolcsi küldöttek hétfőn Kijev nevezetességei­vel ismerkedtek. Ellátogattak az ismeretlen katona sírjá­hoz, megtekintették a város történelmi nevezetességeit, majd a Damyicában, a város új lakónegyedében a grandió­zus építkezéseket nézték meg. Április 30-án, Moszkvába érkezéskor a kijevi pályaud­varon Iván Szemjonovics Sztrelbickij nyugalmazott al­tábornagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyet­tese üdvözölte a békevonat utasait. A magyar delegáció a szovjet főváros munkásosz­tályának szinpompás május 1-i felvonulását a Forrada­lom téren, az induló pontnál tekintette meg. A ragyogó napsütésben úszó városköz­pontban pontosan 10 órakor felhangzott az Intemacionálé és kezdetét vette a Moszkva kerületeinek mu nkasfkereil hirdető demonstráció. A magyar turisták a kö­vetkező napokban ellátogat-; tak a Szovjetunió Népgazda­sági Kiállítására, a Tretya­kov képtárba, ismerkedtek * város történelmi és mai ne­vezetességeivel. A hivatalos program a Lenin Mauzóle­umban tett látogatással feje- ződött be. A békevonat utasai május 5-én, vasárnap a késő esti órákban érkeztek Nyíregyhá­A PLAKETT Kiváló propagandista­munkájáért Lenin-emlékpla- kettel tüntette ki a megyei pártbizottság Kemény Pált, a baktalórántházi Úttörő Tsz ftatai agronómusát. Nagy Mihálynétól, a szö­vetkezet elnöächelyettes-párt­titkárától érdeklődöm Pali munkája felől. — Tudott-e a kitüntetésé­ről? — Igen. — Megérdemelte? — ö erre nagyon rászol­gált. Kiváló munkát végez. Pali a mi ösztöndíj ásunk volt. Itt vált szakemberré nálunk. 1966-ban került a szövetkezetünkbe. Már az első év végén megkötöttük vele a szerződést az egyete­men. Gyakornokként kezdte a növénytermesztésben. Úgy megszerette, hogy ott is maradt 1974 tavaszáig. Ott volt rá szükség. K így a ket­tő találkozott. Valójában vá­rosi fiú volt. hétéves koráig Pesten nevelkedett. utána került Debrecen-Bocskay kertbe. Apja meghalt, any­ja nevelte. Valójában az egyetemet elvégezve itt Bak- talórántházán került kapcso­latba a földdel, a mezőgaz­dasággal igazán. Nyaranta itt töltötte a gyakorlati ide­jét. Lakást, igazi otthont te­remtettek neki. Befogadták az idősebbek, a fiatalok ba­rátjuknak tekintették. — Három esztendeig ta­níttattak. gondoskodtak ró­lam. Küldték az ösztöndíjat, jöttek, segítettek, „itthon” fiúkként fogadtak. lakást biztosítottak. Ezt szeretném honorálni és megköszönni, ha sikerül — mondja Ke­mény Pál. — Elégedettek-e most vele? — Sokkal többet vállal, mint kellene. Nem kíméli magát, ha a közösségről, a munkáról van szó. Nem tud ellentmondani — mondja róla a párttitkárasszony. — Képzelje el, elvégezte a szakmérnökit is munka, csa­lád mellett. Persze. hogy biztosítottuk részére a tanu­lási lehetőséget. Itt közöt­tünk nevelődött párttaggá is 1967-ben. Hat esztendeig volt a tsz KlSZ-szervezeténesk a titká­ra Kemény Pál. Most alig harminc esztendős. Egyik legkedveltebb pártmunkája, talán még hobbyja is a ta­nítás-oktatás. Élvezettel vég­zi, s mint a párttáfckár el­mondta, érti, jól felkészült fiatal, aki le tudja kötni hallgatóit. Ezért vannak mindig sokan azokon a foglalkozásokon, amelyet Pali vezet — Már akkor propagált- dista lettem, amikor a mar­xista—leninista esti egyete­met végeztem. Közben ta­nítottam — mondja. — Ez­zel bízott meg a pártvezető­ség. Egyik évben a KISZ- nél vezettem a foglalkozáso­kat, a másik évben a párt- szervezetnél. — Miért szereti ezt a pártmunkát? — Hogy is mondjam csak — gondolkodik. — Szeretem átadni azt amit tanultam, amit megláttam, amit tudok. És nagyon jóleső érzés az, ha tudja az ember elérte célját, hallgatói megértették amit ő akart. Valamivel gaz­dagabbak lettek, tágabb lett a világ, amit ismerhetnek. Ezért szeretem a propagan­dista munkát. — Ez évben milyen tanfo. lyamot vezetett? — A napokban fejeztük be az Államélet és szocialista demokrácia kérdései dmú tanfolyam foglalkozásait. Itt általában 25 hallgatóim volt. Ez volt a törzs, néha vol­tunk többen is az érdeklő­dőkkel. — Milyennek tartja az eredményt? — Nem akarok közhelye­ket mondani. Úgy ítélem meg, siikerülft a lényeget megértetnem. szemléletet formálni, kialakítani. Ezt fontosnak tartóm. Legalább­is a legalapvetőbb kérdések megítélésében. Ismétlem: Kemény Pál most harminc esztendős. El­végezte az agráregyetemet, a marxista—leninista esti egyetem III éves álta­lános tagozatát, üzemmér­nökit. Terve: a marxista— leninista esti egyetem sza­kosítójának elvégzése. Szak­területen pedig az, hogy lé­pést tartson a fejlődéssel. Néhány hete vezető üzem­gazdászként dolgozik. Nem akar megválni az oktatás­tól sem. Szeretne továbbra is propagandistaként dolgoz­ni. — Meglepte a kitüntetés? — Kellemesen meglepett. Nem akarom azt mondani, hogy több a hírnév mint az érdem... Tudja fiatal vagyok még. E kitüntetést részben pártszervezetemnek és egy kicsit a munkámnak tulaj­donítom. Talán nem tűnik szerénytelenségnek. — Egy-egy politikai vita­kör vezetésére is meghivjiA Palit, ha olyan a téma — mondja Nagy Mihályné. Ha csak ennyi pártmun- káta leime! Öröme tejük a szépre, az igazra, a párt po­litikájára tanítani az embe­reket. Öt ez a munka elé­gíti ki, ebben lel élményt. Csakhogy Kemény Pál propagandista és a KISZ nagyközségi vb és a KISZ járási vb tagja is. A KISZ járási oktatási bizottságának elnöke, községi tanácstag, munkásőr, az MSZMP köz­ségi bizottságának tag-; ja, s mellesleg a tsz versenybizottságának elnöke. Igaz kiváló munkájáért 1970-ben KISZ-érdemérmet kapott, a Mezőgazdaság ki-- váló dolgozója is. és most Lenin -emlékplákettes propa­gandista. És három gyermek édes­apja. Vajon. n«m sok a megbí­zatásokból egy kicsit? Nem kellene csökkenteni, mert így bizony nagy a teher. Ha nem csökkentük, meddig bírja Kemény Pál? Mert nem lesz minriié harminc esztendős. Erre is gondolnia kellene azoknak. akik a megbízatást adják. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents