Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 104. szám

GYŐZELEM. (P. A. Krívonogov festménye. Részlet) Május 9-a Győzelem Napja „Még a Nagy Honvédő Há­ború elején megesküdtünk, hogy győztesként jutunk el Berlinig, és eljutottunk!" A fasizmussal való utolsó összecsapásra készülő szovjet fegyveres erők abból a szö­vetségekkel történt megállapodásból indultak ki. hogy Németországnak katonai, gazdasági és politikai feltételek nélkül kapitulálnia kell. Berlinért életre-halálra folyt a harc. Ha­zánk távoli tájairól, Moszkvából, a hós Sztá­lingrádból és Leningrádból, Ukrajnából, Be. lorussziából, a Baltikumból, a Kaukázuson- túlrói s a többi köztársaságból jöttek idáig harcosaink, hogy leszámoljanak azokkal, akik hazánk szabadságára törtek. Sokuknak még be sem hegedt az előző harcokban kapott se­bük. A sebesültek sem hagyták el sorainkat. Mindenki tört előre. Mintha nem is négy éve folyna a háború: mindenkiben lángolt a lel­„A művészet vonzási körét a közigazgatási határok nem korlátozzák. Ezt példázza, hogy a két szomszédos megye, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár művészei nemcsak művészi rangjukkal, hanem felajánlott alkotásaikkal járultak hozzá az otthon megteremtéséhez” — írta bevezetőjében Gyúró Imre megyei tanács­elnök-helyettes abban a kiadványban, amely a Nyírbátorban ' készülő alkotóház segítését szolgáló tárlat képeit mutatja be. Tétele igaz­ságát nem vonom kétségbe. Van azonban va­lami, ami mégis szóra bírja a nézőt. A kiállított képek összértéke — a zsűrizés eredményeként — több mint 223 ezer forint. A festők és az egyetlen szobrász úgy ajánlot­ták, hogy a bevétel legyen a nemes cél segí­tője, és a pénz egy alkotóház berendezését, ki­alakítását segítse és gyorsítsa. Logikusan kö­vetkezne a célból, és az egész mozgalomból, hogy a művészek a jó alkotásokkal és a bárki által megvásárolható művekkel jelentkeznek. Igaz, az örök mecénások, a közületek sem el­hanyagolhatók, de mintha a művészek egy ré­sze nem számítana arra, hogy mind több ott­honba kívánkozik műalkotás, mégpedig mé­retben és árban könnyebben elérhető. És itt kezdődik az a belső vita, ami az emberben ünneprontó konklúzióhoz vezet. Hogy Józsa János két 2—2 ezer forintos li­tográfiája hamar elkelt, az egyrészt a mű jó­ságának, másrészt árának, harmadsorban mé­retének is köszönhető. De ha végigtekintjük az egész tárlatot, az az érzés támad, hogy ide olyan képek kerültek, amelyeket egy nem nyírbátori tárlatra bizony nem szívesen vitt volna maga az alkotó sem. Lakatos József vagy T\lles képe még a nem rafinált műértő­ben is felkelti az érdeklődést, de vajon mihez kezd az ember Cs. Vhrin 100xl22-es művével, amelyhez nem egy lakás tere, de még egy ki­állítóterem rálátási lehetősége is kevés? Pál Gyula szokott komor hangvételű képe nem ad Újat, s a művészt kedvelő se bocsátkozik vár kesedés, hogy ott legyen a nagy pillanatnál, amikor győzelmi zászló leng Berlin fölött. A berlini ütközet fordulóponthoz érke­zett. Május 1-re valamennyien végezni akar­tunk a berlini csoportosítással. Az ellenség, bár már a végét járta, tartotta magát, védett minden házat és pincét, minden emeletet és háztetőt. E fanatikus ellenállás ellenére har­cosaink egyik lakótömböt a másik után fog­lalták el. 1945. április 30. emlékezetes nap a szov­jet nép számára a fasiszta Németországgal vívott harcának a történetében: ezen a na­pon a 3. csapásmérő hadsereg csapatai elfog­lalták a Reichstag nagy részét. A Reichstagért igen véres csata folyt. A hozzá vezető utcákat erős épületek fedezték, amelyeket szervesen bekapcsoltak a berlini sárlásba, hiszen valami azonos mellé ugyan- olyat ki vesz öncélúan? De megyénk művé­szeinek felajánló készsége még hagyján. Saj­nos a szomszéd megye festőművészei inkább csak illemből, semmint meggyőződésből tár­sultak a Képzőművészek Szövetsége kelet­magyarországi területi szervezetének okos, jó kezdeményezéséhez. És a máskor oly zord és kíméletlen zsűri is elnézőbb volt. Szinte hal­lani véli az ember: jótékony cél, jó magas árat, ha bejön, úgyis jó, ha nem, ugyan ki mer vitázni velünk? A modern világítás, a nyírbátori múzeum nagyszerű környezete így aztán keretet ad, de valahogy üresnek érzi az ember a falakat, ame­lyeken pedig 41 kép díszük, s egy kis szobor szerénykedik, alig 19 ezer forintra taksálva. Csak ennyi tellett volna? Figyelve ülök, s hallgatom, amíg látogató csoport, középiskolá­sok járják a termeket, és néznek. Ritkán tör ki belőlük az érzelmet jelző szó vagy hang. Aztán mások jönnek, s továbbmennek. A nagy­szerű elképzelés igaz, elmosott közigazgatási határokat, de világrahozta a magyar képző- művészeti élet egészének belsejében mocorgó szú percegését. Kinek festenek a festők? Mennyiért? És vajon hogyan újulnak meg? Kinek zsűriznek a zsűrik? És miért úgy, ahogy? Ez a láthatatlan tárlat képe ott marad az emberben, és sajnos a művészet megtisztító vagy éppen izgató élménye helyett a miértek és hogyanok megfesthetetlen tablóját őrzi meg. Ha valaki, akkor a képzőművészetet, Nyír­bátort, a kelet-magyarországi képzőművésze­ket kedvelők szívből szurkoltak, hogy legyen átütő a tárlat sikere. Erkölcsileg és anyagilag is. Nos, félő, ez nem így lesz, még akkor se, ha a felkért vásárlók révén össze is jön a ne­gyedmillió. Hogy mit lehet kívánni? Ha meg­lesz a bátort alkotóház, szülessenek abban jobb képek, olyanok, amelyekben megtisztul a művész, s majdan a látogató is. Bürget Lajos védelem központi, kilencedik szektorába. A történelmi jelentőségű rohamot személyesen figyelte Kuznyecov hadseregparancsnok, aki állandó összeköttetésben volt velem. Április 30-án 15 óra körül felhívott harc- álláspontomon és jelentette: — Vörös zászló leng a Reichstagon. Hur­rá, marsall elvtárs! — Drága Vaszilij Ivanovícs — feleltem —, szívből gratulálok neked és valamennyi katonádnak a nagyszerű győzelemhez. Ezt a történelmi jelentőségű tettet soha nem fe­lejti el a szovjet nép. És mi a helyzet a Reichstagban? — A felső emelelek néhány szegletében ég a pincében még harcolunk — jelen telte Kuznyecov. Május 1-én este a megmaradt 1500 né­met megadta magát. Teljesen megtisztítot­tuk a Reichstagot az ellenségtől. RTV-mozaik KAMERÁK ELŐTT Lassacskán klasszikusaink valahány mű­ve filmre, vagy képernyőre „kéredzkedik”. Az Egri csillagok mozi-változata után most Gárdonyi Géza Ida regénye című könyve ke­rül a tévékamerák elé. A történet — egy fia­tal lány századeleji küzdelme emberi és női jogaiért, vagyis a boldogságért és szerelem­ért. A televízióváltozat főszereplői: Venczel Vera. Oszter Sándor, Bessenyei Ferenc, Vö­rös Eszter, Simor Erzsi. Marschek Gabi, Papp Éva és Szemén Gyula. Félix László rendező irányításával májusban kezdik a forgatást. ★ A Gobbi Hilda szerető gondoskodásával, irányításával bővülő-gazdagodó Bajor Gizi emlékmúzeumról a minap láthattunk tévé­beszámolót: mint ismeretes ez a néhány he­lyiséggel bővülő színészmúzeum most újabb művészek emlékét rögzítheti képekben, kosz­tümökben. tárlókban elhelyezett más relik­viákban. A televízió Színészmúzeuma szeren­csére nein küszködik helyiséggondokkal, s választéka az egész magyar teátrum- (és film) történelem. Az eddigi „dobozmúzeum” most tovább bővül: a két világháború közti legnagyobb magyar komika: Gombaszögi El­la kerül képernyőre. A művészetét, emberi alakját megidéző műsorban közreműködik Mátrai-Betegh Béla és Királyhegyi Pál. A „bevágott” filmekben ismét láthatjuk majd többek között Kabos Gyulát és Mály Gerőt. A gazdag dokumentumanyagot is közlő Gombaszögi Ella-film szerkesztő-rendezője Cseterics Ágnes. Az operatőr: Kecskés Lász­Főszerepben: a KGST keretében megva­lósuló műszaki-tudományos együttműködés. S a műsor, amelyben mindez a közönség elé kerül júniusban: a Korunk tudománya című tévéadás, mely kéthavonta tájékoztatja a né­zőiket * közelmúlt legjelentősebb hazai és Mennyi gondolat fordult meg a fejünk­ben azokban a boldog percekben! Emlékes­tünk a Moszkva alatti súlyos ütközetre, amelyben csapataink hősiesen helytáüva nem engedték be az ellenséget fővárosunkba, ma­gunk előtt láttuk Sztálingrád be nem hódolt lomjait, a súlyos ostromot álló hős Lenin, grádot és Szevasztopolt, amint egymás után veri vissza a dühödt hitlerista csapatok ro. hamait. Emlékeztünk a kurszkl győzelemre, lerombolt falvaink és városaink ezreire, a há­ború szörnyűségeit bátran viselő népünkre, s azokra, akik a fasiszta hordák áldozataivá váltak. É6 most, utunk végén, láttuk, hogy né. pünk szenvedései, áldozatai nem voltak hiá- bavalóak — porrá zúztuk a fasiszta Németor­szágot, győzött igaz ügyünk! (G. K. Zsukov marsall Emlékek, gondolatok című könyvének A berlini hadművelet című fejeze­téből.) külföldi tudományos eseményeiről. Néhány címszó a készülő adás tartalmából: A paksi atomerőmű; Aluminiumkutatás alumimum- egyezmény; Űrkutatás; Tudományos hírek. SZEMLE Megjelent a Rádió és Televízió Szemle új száma. „Hosszú, forró nyár". Epilógus egy ál-filmsorozathoz — Fábri Anna írt ilyen címmel cikket a Ben Quick — Bill Warner szériáról: „Faulkner csak hamisított védje­gye a vállalkozásnak, a cselekmény mozgató, előrevivő ideák a rendezőnek és munkatár­sainak a fejében fogantak meg”. „A Hosszú forró nyár egy összefüggő sorozat igényével lép fel, ám valójában többé-kevésbé függet­len epizódokra esik szét. Nem képes valódi epikai folyamatosságra... Hőseivel mindig történik valami rendkívüli: csalók, gyilkosok, elmebetegek törnek be békés, dolgos, illet­ve semmittevő világukba, azzal a dramatur­giai funkcióval, hogy késleltessék (de egyben el is mélyítsék) Clara és Ben szerelmének ki­bontakozását. Ez a házassági história, amely­nek érdekességét és feszültségét minduntalan importkonfliktusokkal kell felfrissíteni, — szánalmasan szegényes epika mag” . Néhány további cikkcím a folyóiratból: Zentai Já­nos: „Az a szép fényes nap” (A Szabó Magda hangjátékról folytatott vita zárszava); Her­mann István: Képernyő és ciünder. Vitaso­rok a riport szemléletéről és a „talk-show”. ról (ilyen .beszélgetés-látványosság” például Vitray Tamás Ötszemköztje); ★ Televíziós világban talán már hihetet­len, mégis megtörtént májusi rádiós esemény az alábbi: a Budapesti Nemzetközi Vásárról akkor még rendszeresen üzeneteket továbbí­tott a rádió mikrofonja. Egy ijedt kis öreg­embert hatalmas kép alatt kapott mákroforu végre a riporter. A fotó — véletlenül — épp az apóka szülőfalujának főterét ábrázolta, az ott felállított hangszóróval egyetemben. A családfő szeretetteljes üzenetet küldött as­szonyának. majd váratlanul emelt hangon belekiáltott a mikrofonba: „Csókolok min­denkit. én már látlak titeket, hát ti láttok-# engem itt PesteaK Jegyzet egy kiállításról i##r ~ - rAíV' m t.WM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents