Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
»CWiW-WAtfYAnÖRSSÄ« 1974. május 22. Építőtábor Égrí nyíló iskolák AZ ELMÜLT 16 ÉV ALATT csaknem 480 ezer diák adott két-két hetet nyári szünidejéből a népgazdaságnak, ahol és amikor szükség volt a segítségükre, önként mentek és munkájúikért nem kaptak fizetést. Több mint harminc, egymillió munkaórát adtak! Művelhetővé tettek egy körülbelül ötvenezer holdas mocsár-nagybirtokot azzal, hogy kiásták azt a 350 kilométernyi csatornahálózatot, amely leviszi a lápról a vizet. Közben lapátjukra került két és fél millió köhméter föld. Készt vettek 130 kilométer hosszú úthálózat építésében, javításában, városnyi csatornarendszer felújításában, leszüreteltek másfél millió mázsa gyümölcsöt-zöldséget, megkapáltak 16 ezer holdat, elvégezték százmillió töke szőlő .zöldmunkáit, s még mi mindent: nem lehet pontosan számontartani. A legalacsonyabb órabérrel számolva is mintegy másfél milliárd forint eddig az épí- tőtáborozók. „elvi órabére”. • Érdemes volt. érdemes? A Hanságban kezdődött. 1958-ban. Az egykori ingo- vány ma jól termő mezőgazdasági terület, a munka azonban nem ért végft, hanem hosszú életű mozgalommá szélesedett és mélyült. Alcsiszigettől Zánkáig százitizenhat ideiglenes és állandó központi építőtáborban dolgoztak eddig a középiskolás és egyetemista fiatalok — köztük Szabolcs-Szatmár diákjai — s ekkor még nem soroltuk ide a megszámlálhatatlan megyei és helyi táborokat és eredményeiket. A gazdasági haszon — bármilyen fontos és jelentős — kicsinynek nevezhető azonban, ha az erkölcsiszellemi haszonnal vetjük össze. Hagyjuk a számokat, ez utóbbi eredményeket nem lehet ilyen „kézzelfoghatóan” megméregetni. A diákok tisztelni és szeretni tanulják a kétkezi munkát, s ez legalább olyan fontos, mint a munka eredménye és az sem mellékes, hogy izmaik is akaratuk is erősödik. A HATÖRÄS NAPI MUNKAIDŐ mellett jut idejük szórakozásra, nyaralásra is. Ma mér alig van egy-kettő az egykori sátortáborokból, a legtöbb építőtábor — idén harmincnégy nyitja meg kapuit június 16—augusztus 24 között — kőépületben van. korszerű hálószobák, fürdő, ebédlő. társalgó fogadja a diákokat. Sporteszközök, játékok, könyvtárak, kulturális programok teszik változatossá szabad idejűiket, s gyakran bálok is, hiszen mind több tábor már koedukált. Ismerkednek a munkával, gyakorlatot szereznek az önkormányzat nyújtotta demokráciában, megtanulnak egy sor tudnivalót az életről. A mind több speciális táborban munka után képzőművészettel, zenével, / idegen nyelvvel foglakozhatnak. Az ismerkedés, az ismeretszerzés js a táborok egyik fontos értéke, hiszen aki táborozni indul, egyben országot látni indul. Sok állami gazdaságban a pihenőnapi kirándulásokat még tavasszal megszervezik. Ilyenkor, amikor a középiskolákban és az egyetemeken már kitöltötték a diákok a jelentkezési lapokat, már befejeződött a szervezés, véget értek a kötelező orvosi vizsgálatok is. a „gyakorlott táborozok” felkészítik az Újoncokat — és önmagukat az idei élményekre. Az építőtáborozás ugyanis — csaknem félmillió fiatal tapasztalata igazolja — már nem nyári rohammunka, hanem a diákélet eredményes és kellemes része. A táborok égire nyíló, vidám iskolák. Építőipar Hasznos együttműködés ’ MÁSODIK ÉVÉBE LÉPETT az a szocialista együttműködési szerződés, amelyet hét nyíregyházi építőipari vállalat— köztük tervező, beruházó és kivitelező — kötött 1972 december utolsó napján. Azóta rendszeresen egy asztalhoz ülnek igazgatóik, a párt- és a társadalmi szervezeteik vezetői, hogy a munka során felvetődő gondokat megbeszéljék. az egymás közötti ügyintézést lerövidítsék, tájékozódnak egyéb építőipari feladatokról. Az együttműködés eddigi eredményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk Mádi Gyulával, a megyei Beruházási Vállalat igazgatójával. Megtudtuk: a legkonkrétabb eredmény a személyes kapcsolatokban jelentkezik, s ez nem kis dolog. Két évvel ezelőtt mindenki kizárólag saját gondjavai, bajával vo(t elfoglalva ég az így kialakult szemlélet eredménye nem ritkán egysíkú döntés volt. Ezen nem lehetett csodálkozni, hiszen nem ismerték egymás problémáját. A beruházási piacot nagy feszültség jellemezte, itt a beruházóknál csapódtak le a szervezetlenségek, napirenden voltak az éles hangú viták, melyek következményei rányomták bélyegét a felső szintű vezetés kapcsolatára is. Ahhoz, hogy ügyeiket rendezni tudják, szükség volt az együttműködés megkötésére és az eddig eltelt másfél évre; Ma már tisztában vannak azzal, hogy kitől mit és mennyit lehet követelni a színvonalemelés érdekében. A rendszeres találkozóknak mindig más-más vállalat a házigazdája, aki saját témájával „rukkol ki”.vs ehhez szólnak hozzá a többiek, véleményükkel, tapasztalataikkal. A végeredmény mindig a közös állásfoglalás, majd a határozati jellegű megoldás. A jelenlegi szervezeti forma megállta a helyét, de azt is tudják, hogy nem csodaszer. Arra viszont nagyszerűen alkalmas. hogy a beruházást gördülékenyebbé tegyék és gyakorlati területen a kétoldalú kapcsolatokat továbbfejlesszék. Ez utóbbiak nagyon fontosak. mivel a munka során leggyakrabban két, illetve három partner találkozik egymással. Az viszont újabb lépést jelentene előre, ha a középvezetőknek is módjukban 'állna a közös ügyek megbeszélése. Régi tapasztalat az, hogy a műterem. — az osztály — és az építésvezetők között többször előfordul személyes ..összekoccanás’! de az is igaz. hogv a részletek megvitatására több lehetőséget kell adni. A középvezetők kapcsolatainak konkrét formájára a NYIRBER tesz javaslatot. A szocialista együttműködés során minden fontos kér3ést meg tudnak beszélni hosszú távon. úgy. ahogy mar xmtot tettek a „munkaerőcsábítás” végére és készülnek a iövőre koordináló, szervező és tervező munkával A kapcsolatok rendezését a termelés jellegű tárgyalá- ;bk váltják fel. Többek között felmérik a megye_ beruházási igényeit szerkezetekben, létesítményekben és nem [ész gond egy ötéves tervciklus áttekintése, a részletek kidolgozása. Már az is együttműködésüknek köszönhető, hogy Mátészalkán közösen végezték a várostervezést, a terület- előkészítést. a közművesítést, az egyedi épülettervezést és a kivitelezést, Ezek majdnem egv fázisban bonyolódtak. Bök egyeztetésbe került mindez, de még tervszerűbben is lehet végezni. .... Balogh Julia NAGYCSERKESZ SZORGALMA Már nem bezárt világ Egyetlen pillantásra befogja a szem ezeknek a parányi bokroknak akármelyikét, azt a néhány házat, ami tulajdonképpen a régi Nagy cserkeszt jelenti, s azt a többi tizenötöt, amelyek együtt alkotják a községet. Ahol állunk, az a pár ház a központ, néhány üres telek után egyik oldalra már a Sipos-, a másikra a Bundás-bokor. Jó húsz évvel ezelőtt még udvarolni sem volt szabad egyik bokorból a másikba, hiába voltak közel; az enyém-tied szemlélete bezárta világába a bokrok lakóit, szó szerint is kiverték maguk közül az „idegenből” betolakodót. Az utóbbi idők változása nem csak abban mérhető, hogy sokasodnak a tv-készülékek, hogy száz család háza előtt áll gépkocsi, hogy a postás négyezernél több újságot kézbesít az előfizetőknek. A bokrokat csak a tanácsi lakásbejelentőn tartják számon, a községért végzett társadalmi munkánál az enyém- tiednél fontosabb lett a mienk, s ma már az öregasszonyok sem kiabálnak a lányok után, hogy rövid a szoknya. Honorálni a ragaszkodást ( Nagycserkesz változásai a község gazdálkodásában, minden egyes forint sorsában is mérhetők. Legfeljebb a fiatalabbja jár el másfelé dolgozni, ők is kevesen, a nagyobb rész itt próbál boldogulni, úgy ahogy lehet. A község felnőtt lakosságának több, mint kilencven százaléka a tsz-ben dolgozik, s nem mint bedolgozók, hanem — és itt megint visszatér a mienk szemlélete — mint tagok. A tsz is igyekszik a ragaszkodást honorálni, s főleg a fiatal házaspárokon próbálnak minél többet segíteni. Aki végigsétál, látja az újabbnál újabb házakat, némelyik valóságos tornyos kastély, a házhelyeket 10 forintért mérte ölenként a tsz, s cserében azt várja, 10 évig maradjanak is a tsz-ben, akik így jutottak kedvezményhez. Olyan szerződésféle ez, hiszen többszörösen kellene a telek árát visszafizetni, ha valaki másfelé keresne munkát. A jövedelem szinte minden családnál jóval magasabb a tsz-ben kapott- juttatásoknál, a háztáji állattartás egész évben meghozza a kiegészítéseket. Szorgalmas nép hírében állnak, s mégis olyanok, akik nem kupor- gatják a garast, s tudják, hogy éppen a szorgalom terem újabb forintokat. Itt van például a községért végzett társadalmi munka. Évek óta élen állnak a 'megyei versenyben, hol a negyedik, hol a járási első helyezésért kapnak előre be nem kalkulált, soron kívüli jutalmakat. A tavalyi társadalmi munka eredménye, a megyei második helyezés 300 ezer forintot hozott. Ez is tiszta nyereség, ami sokszorozódik, ha hozzávesszük, hogy így készültek földutak, így fásították a kövesút szélét, így tatarozták, kerítették az iskolát, így tisztították a vízvezető árkokat, és sorolhatnánk még a legkülönbözőbb formákat, ahogyan a községet csinosították. A társadalmi munka értéke fokozatosan kamatozódik, s különösen most érezni ezt, amikor összejött annyi pénzük, hogy már legalább gondolkozni mertek a község első óvodájának megépítéséről. A meglévő ösz- szeghez ég a várható központi támogatáshoz a tsz további készpénzt, valamint újabb társadalmi munkát ajánlott. Ezeket a felajánlásokat természetesen nemcsak a nagy gazdaság, hanem minden egyes család megérzi, hiszen 1—2 forinttal csökken a munkaegység értéke, azonban azt is tudják, hogy ez az 1—2 forint a távlatokban sokszorosan megtérül. i Megtérülő forintok Megtérül — elsősorban a tervezett óvodában. Fölösleges lenne részletezni, milyen hátránnyal indulnál? azok a gyerekek az általános iskolába, akik semmilyen előképzésben nem vettek részt. Hiányzik az óvoda, s bár a régi értelemben vett tirpákság vagyonszemlélete — az, hogy legfeljebb két gyerek, mert kétfelé érdemes osztani a földet — még mindig megfigyelhető, nincsenek sok- gyermekes családok, sok azonban a tsz-szel szerződésben lévő fiatal házaspár, általában két gyerekkel, akik éppen a jövő miatt sürgetik az óvoda felépítését. A tervek szerint még ebben az évben meg is kezdik az építkezést, hogy télre tető alá kerüljön, s jövőre átadhassák az első ötven gyereknek. A típusterv adaptálása is társadalmi munkában történt, a község vezetői pedig amolyan tapasztalatcserére Ujfehértó- ra látogattak el, hogy megnézzék. miként rendezték be ott a hasonló épületet. Természetesen nem az pvo- d„ az egyetlen gond. A régi iskolához két tantermet építettek, májusban sor kerül az átadására. Szinte fölösleges említeni, hogy ennek az épületnek a tervezése i„ társadalmi munka volt, ezzel is sok pénzt takarítottak meg. Az iskolabővítés legalább olyan fontos volt, mint az óvodaépítés, hiszen az elmúlt időben minden bokorban körzetesítettek. ahol csak lehetett. Megszűnt Púposhalom, a Tamás, és a Nádasi-bokor- ban is iskola, behozták a cigánybokori felső tagozatot is. Debrő- és Halmos-bokor körzetesítésével a legsúlyosabb gondok is megoldódnak. s csak dicsérni tudják a Volán segítségét, ahogyan a meneN rendszerű járatokat az iskola- kezdés és -végzés időpontjához igazították. A körzetesítés azonban csak egy lépés a modernebb, jobban felszerelt, magasabb tudást nyújtó iskolához, olyan feladat vár még megoldására, mint a napközi otthon megindítása, a távollakó gyerekek étkeztetése. Már most felmérik az igényeket, s az óvoda tervezésénél is elórelá- tóak voltak. Olyan konyhával készül, ahol az óvodásokon kívül a napközisek érkeztetését is meg tudják oldani. As óvoda a közművesítetlen községben egy kicsit a jövő jelképe Is. ez lesz az első központi fűtéses épület, s úgy tervezik, hogy később innen fűtik majd az iskolai tantermeket is. L A mindennapok változásai Aztán,' ha a forintokból teJ lik, kell egy tornaterem. Ifjúsági park és játszótér. Hentesüzlet, hogy legalább hetenként egyszer friss húst vásárolhassanak a háziasszonyok; Egy ház, akármilyen kicscj ahol a szépülni vágyó lányok-asszony oknak fodrász^ üzletet' nyithatnak. Az új út; amellyel ezerháromszáz errH bért hoznak közelebb egy kirí csit a világhoz is. Újabb „eltérítendő” buszjárat a tanyai iskolások utaztatásához. Aa itt-ott még őrződő nemzetid ségi hagyományok felkutat tása, feldolgozása, s a későbbiekben egy nem 4 zetiségi tánccsoport létrehozása. Utcanevek válaszd tása, mert jelenleg csak a bokornév különbözteti meg egyik házat a másiktól. É* egy kicsit jelképes értelem-: ben az új iskolához egfy szép kerítés, hogy ne csak önmaguknak befelé, hanem a köz4 ségen átutazóknak „kifelé” í« mutassanak valamit a mindennapok változásaiból. Baraksó Erzsébet Harminc év után Egymásra találtak Lapunk 1969. június 36-4 számában „Hazamennék, ha volna kihez” címmel megírtuk Sztempjén Zsigmomd élettörténetének egyes epizódjait. Közöltük, hogy 1943 januárjában állag felfegyver- zétt SS-legények törtek rovnói békés családi otthonukra. Édesapját kezdték bántalmazni, majd a lakásban eszeveszett lövöldözés kezdődött. ö maga így emlékszik vissza e rét ten tő nercekre: — A lakásba rontva a németek apámra támadtak. Nagybn megijedtem. A lövöldözés közepette én az ablakon keresztül elmenekültem. Hogy mi történt tovább a lakásban nem tudom. Futottam én, de azt sem tudtam, hogy hova... így került be egy tizenöt- éves fiúcska az öldöklő háború sodrásába. 1943. január 12-én egy Ukrajnában harcoló magyar egységhez kerül, ahol az emberségüket nem vesztett szabolcsi parasztkatonák magukhoz vették az otthontalan ukrán gyermeket. Sorsa a háború befejezéséig az egység!-' kötődik. Velük együtt hátrált a támadó szovjet csapatok előtt. 1944. május 28-án megsebesült. Ungváron volt kórházban. Onnan áthozzák Nyíregyházára, és az akkori evangélikus iskolában berendezett tábori kórházban ffvóevul meg. Közben me szerette Nyíregyházát. de mégis el kellett hagynia, mert visszavitték régi katonai alakulatához. Velük együtt futott Ausztriáig. Itt megszökött és visszajött Nyíregyházára. Ez már 1945. júliusában volt. Az első napokat Sztreha bácsi Virág utcai lakásában tölti. Néhány nap múlva Schubert István felsősimái gazdálkodóhoz áll be dolgon! összebarátkoznak. 1952 márciusáig él Együtt a családdal. Ekkor megnősül. Ezután a húsipari vállalathoz kerül dolgozni. Ma is ott dolgozik. Közben elvégezte a nvolc általánost. De a tudásból ez kevés volt. Tovább tanult. Szakmunkásvizsgát tett. A család is szaporodott. Egy lánya és egy fia van. Felesége a háztartást vezeti. 1969 július elején lapunk hasábjain már a következőkről tudósítottunk: Miután a Hazafias Népfront megyei titkárságát Sztempjén Zsigmond megkérte, azonnal hozzáláttunk szülei és testvérei felkutatásához. A rovnói postahivatal vezetőiét és a kijevi Ra- bocsája Gazéta munkatársát, Leonyid Korényevics újságírót kértük fel az ukrajnai rokonság felkutatására. ök ekkor azt írták: Az általatok megadott rovnói szülői házban lakó család semmit nem tud a Sztornóién famíliáról. A tőszomszédságban élő Jelizavetta Joszifovna Lagutyina azonban igen: — Emlékszem a Sztemp- jén családra. Itt éltek a pá- nok Lengyelorszéga idején. A család nagy volt. Az édesanya gyakran betegeskedett. Az apa postás volt. Nagy szegénységben éltek. — Ér mi van most velük? — Kazánéra — az egyik testvér — a háború befejeződése előtt elkerült valahová. 1945-ben meghalt az édesanya. Egy év múlva Joszif Sztempjén, az édesapa Terézával és Jankával áttelepült a Lengyel Népköztársaságiba. Ezután a család felkutatása áttevődött a Lengyel Népköztársaság berüLetére. A munkába bekapcsolódott a Trybuna Ludu, a Lengyel Vöröskereszt, országaink budapesti, illetve varsói nagykövetségei. a lengyel hivatalos szervek és egy tudományos kutató. Fáradozásainkat 1969-ben, 1970-ben és 1971-ben nem koronázta siker. Sztempjén Zsigmond kezdte feladni a reményt. E sorok írója sem tudta vele elhitetni, hogy megtaláljuk szeretteit. Nem egészen május tizenhátodikáig. Május 16-án ugyanis Sztempjén Zsigmond levelet kapott testvérétől. Terézától. (A sors iróniája, hogyha Hazafias Népfront megyei bizottsága es Sztempjén Zscgmond éppen öt évvel ezelőtt kért meg családja felkutatására-) A levélben pedig ez állt: „Kedves Bátyám! A szememben könny van sz örömtől, mivel 30 hosszú év után hírt adtál magadról, kerestél bennünket. Mi nem kutattunk utánad. Nekünk azt mondták, hogy nem élsz. így hát már eléirattunk és ezzel mindennek vége volt. Kedves testvérem, a szívem még most sem akar- „ ja elhinni, hogy élsz El sem tudod képzelni, milyen öröm van a mi családunkban. Igaz, hogy már alig emlékszünk egymásra, de valami még megmaradt az emlékezetünkben,. Ma már felnőttek vagyunk és iesz sok mondanivalónk egymásnak... Tehát, kedves testvérem, írj néhány szót! írd le életed alakulását, merre jártnál, ki fogadott be házába. Mi Rovnóból 1945-ben áttelepültünk Lengyelországba. Malborkba. Kazia, Janka és én egymáshoz közel lakunk. Biztosan megnősültél és családot alapítottál. Kedves testvérem ezziel be is fejezem, üdvözöllek és csókollak forrón téged és az egész családodat.” Eddig a levél. És a felelet: Vasárnap, május 26-án Sztempjén Zsigmond e sorok írójával elindul a Lengyel Népköztársaságba, hogy harminc hosszú év után újra — mint gyermekkorukban — magához ölelhesse szeretett testvégeit. Sígér la»« 9/JÜ! t
