Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-03 / 101. szám
iffLFT-MÄGYAnÖRSZÄÖ ». o*M f9^4. május S. V—----------Május elseje megyénkben j,Kapcsoljuk Nyíregyházát Kábelekből szőtt liánok fonták it meg át a sóstói erdőt. a sétányokat, a ligeteket, hogy a csodálatos technika e fekete ereivel kapcsolják be Nyíregyházát és a megyét, a világ nagy ünnepének kaval- kádjába. A kamerák nylonnal borított állásaiból mint békés és vidám képeket felvevő és továbblövő szemek sejlettek ki az optikák, hogy eső ide, eső oda, egy jókedvű, derűs ünnepről adjanak számot millióknak. A tévések -ondtorja körül százak és százak csoportosultak, hogyha csak egy pillanatra is. de meglássák magukat — miközben a képernyőn villant a kép a Dózsa György útra, Prágába. Moszk. vába. Komlóra és a többi színhelyre. Hogy büszkeség, vagy öröm volt-e több az ünneplőkben? Ki tudja, tény: a híradás Nyíregyházáról és Szabolcs-Szatmárról ez ünnepi napon feledtette még a komor időt is. A műsor peregni kezdett, és még a borúlátók is csalódtak, az innen sugárzott felvételek és képek nem csupán udvarias ide- ég innenvilla- nások voltak. Méltóan sok időt kapott a sóstói ünnep, bár az is tény, hogy a sátrakban szórakozó és ünneplő munkások, termelőszövetkezeti parasztok, fiatalok közé éppen a hol gomolygó, hol megeredő esőfelhő nem engedte be a felvevőgépet. így aztán az ünnep igazi főszereplői, akikért minden történik, s akik a megye jó hírének igazi teremtői, csupán a'kamera elé kerültek szíves és színes szavaiból váltak ismertté. A két vidéki város kiválasztása szerencsés volt. Egy bányásztelepülés klasszikus munkásvilágát kiegészítette a más színekben bővelkedő Szabolcs, amely mint az a közvetítésből is kiderült, más hagyományokból táplálkozó gyökerekkel mind jobban növekszik fel a munkásország egészéhez. Dr. Cservényük László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, aki az örökváltságiról írt tanulmányt, s rövid beszámolójában érzékeltette a múltat, arra az erőre is magyarázatot adott, amely a mai itt élők életforma váltását segíti, serkenti. És milyen pontosan ehhez illett egy látszólag egészen más téma, amiről Vargha András, a KEMÉV szakszervezeti bizottságának titkára szólott: tanulnak a munkások, és művelődnek az építők, mert az új technológia, az önmagukkal szemben fellépő korszerű igény követel. A kör- benállók. akik egyszerre látták a kamera előtt beszélőt, és közben látták az építőket, akik csak hírből ismerik egykori szak társaik életét, a világgá repült, mai nyírségi valóság részesei lehettek. S a múlt? Nos, a fiatalok, akik feltúrt blézerek alól kikukucskálva, esernyők alól, vagy éppen bőrig ázva hallgatták Kanda Pálnak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárának és Murczkó Károlynak, a város sokat megélt egykori vezetőjének beszélgetését, társíthatták a gondolatokat. Történelmi lecke volt — láthatta egy ország — fiatalnak és idősebbnek, s ha talán bizarr is a kép, mily’ különbség, ha csak eső riogatja az ünneplőt. a leányt, a gyereket, s a rendőrnek legfeljebb csak az a dolga, hogy elterelje a tilosba tévedő autót! A képek, ezek az egymás után villanó mozaikok nagyszerűen illeszkedtek a budapesti, a komlói kockák sorába. Egésszé tették a képet, hisz’ Angyalföld és Kőbánya munkásai mellé odakerültek Komló bányászai. Szabolcs sikert kivívott lakói. Amikor dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke bemutatta ezt a tájat, emberével, termelésével, hivalkodás nélkül, csupán a tényeket sorolva, újra bebizonyosodott: • Szabolcs- Szatmár nem mostoha gyereke az országnak, része, amely ha küzd is a múlt nehéz hagyatékával. ma már színt és erőt adó része az egésznek. És ha már a színről beszélünk: a sétálók, a gyakorta csak a kamera munkáját figyelők is a színpad felé futottak, amikor felléptek a vajdabokori idős táncosok. „A mi abháziaink!” — kiáltotta valaki, s a gólyatánc, ez a lakodalmas, sok pajzán gondolatra , serkenetette a nézőket. Derűjük, a méltóságteljességük. a tanyasi szemérme és mégis' kihívó ka- cérsága együtt valami olyat mutatott, amit. még itt a megyében is kevesen ismernek. Amikor Dalanics György, a Szabolcs-Volán táncegyüttes vezetője beszélt a táncosok és- a zenekar nagyszerű és elementáris produkciója közben a népművészet ápolásáról, óvásáról, szavait mintegy illusztrálta a látvány, s útjuk helyességét a felcsattanó taps, s kavicson és betonon ütemesen dobbanó, táncra, vigalomra várók lába. És mint egy halk moll-ak- kord, úgy oldotta a vígság dobbanását megyénk egyik legrokonszenvesebb asszonyának, a botpalád! Vargha Zol- tánnénak csendes vallomása a tanításról, s különös művészetéről, egy falusi pedagógus közéletiségéről. S a látvány, amit művei keltettek, a Kanda Pál és Murczkó Károly beszél a régi és a mai május elsejéről. A riporter: Rácz György Géza fíagy sikert aratott a Vajda-bokoriak tirpáktánca, a gólyatánc. (Hammel József felvételei) Pattogós indulókat játszik az Ifjú Gárda zenekar néhány környező község, W» kői is itt ünnepeltek. Délután sportrendezvényeken vettek részt az érdeklődők. , . Nyírbátorban az állomás elől indult a felvonulás délelőtt kilenckor. A hosszú menet a Madách térig ért, több, mint ötezren indultak el a Kossuth utcán. A felvonulás után néhány üzem összejövetelt rendezett, dolgozóinak. megvendégelte őket. Egy árakor a gimnázium előtt tor. nabemutatót tartottak a kö. zépiskolások. Délután a sportpályán szórakozhatott a lakosság, különféle versenyek; mérkőzések nézőiéként. Mátészalkán’’ a szabadba tervezett nagygyűlést, a művelődési központban tartották meg. Délelőtt, tízkor kezdődött az ünnepség, utána kuL. túrműsor következett. A résztvevők ezután — a szakadó eső. ellenére — a| termálfürdő parkjába vonultak, ahol kitűnően sikerült 'majálist rendeztek. Több kispályás labdarúgó-mérkőzés is lezajlott — közöttük egy női ta«. lálkozó. l Sóstói majális Az előző napi gyönyörű időnek csak az emléke maradt. Az eső azonban nem áztatta tönkre az, ünnepséget — a majális résztvevői között jár. Icáivá mindenfelől, jókedvet hozott a hideg esőt csapkodó szél. A terasz mögött hosszú sátor: „konzervgyár — Dózsa Tsz — papírgyár”. A felirat alatt több száz, munkás és paraszt — hangulat elsőrangú... A kiadós zuhé, úgy tűnik. csak a szomjazó földnek! hozott enyhülést«. A kisállomás mögötti »térülőién jól ácsolt sátorkigyó alatt folyik a mulatság. EP- SZER, KEMÉV feliratok, a szocialista országok nemzeti lobogóinak színkavalkádja. Amint eláll az eső egy percre is. pinpongasztalon pattan a kaucsuk, magasan röppen a kis tollaslabda. Hangszórók zenéjét hordja a szél. A vidámpark felé igyekszik a sokaság. Méltó. Ságteljesen fordul az óriáskerék, lendül a hajóhinta, koppannak a cél mellé dobott karikák. A pénztárnál mindig állnak. Apró szerkezet száguld a tő vízén, a kiváncsiak a vízig merészkednek. Szép íveket, köröket rajzol a fodros tükörre az éles orrú kis hajótest. Mint engedelmes kutya tér még gazdája lábaihoz. . Újabb fekete felhő tornyosul Sóstó fölé. ki tudja hányadik menetben. Fedél alá igyekszik mindenki, a hangulatot azonban cseppet sem zavarják a tócsákon feltűnő 'esőcseppek. 1 Tarnavölgyi György képernyők előtt ülők ezreinek dobogtatták meg a szivét. Jöttek utána a leendő nevelők, a tanárképzősök, akik a várakozás, a tapasztalatok utáni vágyat fogalmazták, és képet adtak arról, hogy egy intéz- jnényből kilépő leendő pedagógus még a vidám ünnepkor i6 komoly hangon elmélkedik, mintha csak éppen a nap kontrasztjaként érezné a felelősséget. És közben berregték a Sóstó víztükrén a kis motoroshajók, a modellek, álomtengerészek kis alkotásai, a Krúdy - száiló előtt pedig mint a nagy garabonciás mai krónikása dr. Katona Béla docens beszélni kezdett Szinbád megalkotójáról, aki egy olyan vidékről indult el valós és képzeletbeli utazásaira, mint a miénk, ahol évszázadók óta folyamatosan terem hol a szabolcsi homokon, hol a szatmári földben költő. író, művész, életet sirató, új életet köszöntő; álmokat szövögető. Egy ország látta, ami a Sóstón történt, egy ország hallotta az innen szállt üzenetet, láthatta a bevetített felvételeket, amelyeken hol az új ipar egy szalagja, hol egy óvoda épülete, hol egy iskola. vagy éppen egy városrész képe jelezte, az . ünnep előtt ezernyi hétköznap sikere teszi , igazán jogossá a munka ünneplését. A szocialista országok nagy majálisának közvetítésébe így kapcsolódott a mj megyénk. és Nyíregyháza. Amikor felzúgot-t a beat, és táncra perdültek az új folklór, a modern tánc néha groteszk mozdulatait járó fiatalok, a kérlelhetetlen idő, az óra pontosan kúszó mutatója sürgetni kezdte a rendezőt, a riportert. a technikust, hiszen az „adásidő a végéhez közeledik”. Kicsit csúfondárosan egy, de egy pillanatra kibújt ekkor a nap is, aztán újra elbújt, s talán csak azért tette az egészet, hogy lássák: „ő” is van. De ki bánta már ekkor, az emberek mintegy szállóigét ismételgették a monitoron hallott Kádár-nyilatkozat zárómondatát az időjárásról: ...éra azért inkább örülök az esőnek. Három órából sok időt kapott megyénk. Molnár Margit, Tóth Károly, Rácz György Géza alaposan kifáradva és elázva tették el a mikrofont, szedték le fejükről a fülhallgatót. És mindezt, követően a Krúdy teraszán, a vállalatok sátrában, a vendéglők és pavilonok fedett helyei alól szállt a nóta, koccantak a poharak, folyt az ünnep. Persze, a kihunyt monitor . mellől elszállingózók, a képernyő elől otthon felállók még szerettek volna sok mindent látni és hallani magunkról. Bs ez volt talán a 'tv-közvetítés legnagyobb örömteli tanulsága: van mit elmondanunk, van mit megmutatnunk, országnak. világnak. S mi tehette volna igaztán ünnepibbé ezt a május elsejét!? Bürget Lajos Felvonulás városainkban Megyénk három városában felvonulást rendeztek, a résztvevők ernyöáradata jelezte, hogy az eső ellenére kevesen maradtak otthon. Kisvárdán tíz órakor a bíróság épületétől indult el a felvonulók többezres tömege. Az egy kilométeres- úton a nézők lelkes serege köszöntötte a vonulókat. A város vezetői, az üzemek, vállalatok, szövetkezetek kitüntetett dolgozói köszöntötték a főtérre érkező menetet. A felvonulást a város üzemei, szövetkezetei mini termék- bemutatókkal ékesítették. Ezután majális következett a Várkertben. Egész napos kulturális és sportműsor szórakoztatta a dolgozókat. A kisvárdai járás valamennyi községében megemlé. keztek a munka ünnepéről. Záhonyban például több; mint kétezren vonultak fel. Az úttörők díszmenete Sóstón
