Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-03 / 101. szám

SELFT-MAGYARORSZÁG f. dt&á ?Ö7| mí'hií S A Novosztyi Sajtóügynökség cikksorozata l¥li i&riémk Kilóban ? 4. Három mozgalomból kettő AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS LISSZABONBAN. Hosszú évtizedek óta először ünnepelte le­gálisan május 1-et a portugál főváros iakossága. A kommunista és a szocialista pártok kö­zös rendezésében megtartott demonstráción több mint 100 ezren vettek részt. Képünkön: Mario Soares, a szocialista part vezetője nagygyűlés! beszeaét mondja. Mellette jobDrol Aivaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. (Telefoto — AP — MTI — KSl Ünnepség világszerte Befelezte munkáját az ENSZ-közgytílés Kora reggel, amikor a tér­re igyekeztem, minduntalan idegen szó ütötte meg a füle­met: az ünnepségen talán minden korábbinál nagyobb számban vettek részt külföl­diek, több mint száz ország küldöttei. A szovjet szakszer­vezetek vendédégeiként p csoportok ott lesznek a ma­jálisokon, a különféle utcai rendezvényeken, amelyekre most bőven van lehetőség: az előrehozott vasárnappal és szabad szombattal együtt a Szovjetunióban négynapos a május idei ünnepe. Mogadishu-i nagygyűlésen Mohamed Sziad Barre tábor­nok. a Legfelsőbb Forradalmi Tanács elnöke beszédben kö­szöntötte a résztvevőket. Madrid: Spanyolországban a rendőri \ terror légkörében zajlott ia május elseje. A vá­rosok többségében a hatósá­goknak sikerült megakadá­lyozniuk az ünnepi felvonu­lásokat. A rendőrséget ké­szültségbe helyezték, s a nagy munkáskerületekben megerő­sített járőrök cirkáltak. Az intézkedések ellenére Mad­ridban, Barcelonában, Bil- baoban és más városokban felvonulásokat rendeztek. Róma: Az olasz dolgozók tízezrei ünnepelték szerdán felvonulásokon, tömeggyűlé­seken május 1-ét. A meg­mozdulásokat mindenütt a CGIL—CISL—UIL szakszer­vezeti csúcsszövetség rendez­te, tehát egységes, közös meg­mozdulásokra került sor or­szágszerte, Enrico Berlinguer. az OKP főtitkára az Unitá ünnepi számának vezércik­kébe^ többek között hang­súlyozta: az olasz dolgozók mozgalma jelenleg a legna­gyobb biztosíték a demokrá­ciának, a demokratikus in­tézmények megfelelő műkö­désének Olaszországban a re­akciós kísérletekkel, felforga­tó törekvésekkel szemben. (Folytatás az I. oldalról) a XXIV. pártkongresszus tör ténelmi határozatait megva­lósító szovjet nép győzelmei­nek felemelő demonstrációja. A szocialista munkaverseny lendületében és a kimagasló sikerekben ragyogóan vissza­tükröződik a szovjet embe­reknek a kommunizmusért folytatott lelkes küzdelme. Megkezdődött már annak a IX. ötéves tervnek a negye­dik éve, amelynek megvaló­sítása biztosítja a szocialista társadalom további sokolda­lú fejlődését, a szovjet em­berek jólétének és kulturális színvonalának emelkedését. Az ötéves terv sikeres befe­jezéséhez szükség van arra, hogy következetesen elsajá­títsuk a tudomány és a tech­nika legújabb vívmányait, felkutassuk és felhasználjuk a termelés új tartalékait, ál­landóan tökéletesítsük az irányítást és a tervezést, emeljük a termékek minősé­gét. törekedjünk a termelé­kenység folyamatos emelésé­re. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a népgazdaság különféle ágazataiban dolgo­zók állandó, céltudatos erő­feszítéseitől a dolgozó kol­lektívák gyakorlati hozzáál­lásától, a szovjet embernek a munkához yaló alkotó, be­csületes viszonyától függ.” Nemzetközi kérdésekről 6/óíva a köszöntő megállapít­ja: „kiemelkedő sikereket aratott a béke és a nemzet­közi biztonság ügyét követ- ■ kezetesen képviselő pártunk és kormányunk politikája. A XXIV. pártkongresszuson el­fogadott békeprogramot tá­mogatja minden becsületes ember a földön. Ma, május 1-én a szovjet nép nevében • a béke, a haladás erőihez fordulunk: erősítsék interna­cionalista szolidaritásukat az imperialista reakció azon sö­tét erőivel vívott harcban, amelyek meg akarják gátolni a nemzetközi feszültség eny­hülését, fel akarják támasz­tani a hidegháború légkörét.” Á szovjet vezetők ünnepi köszöntője ezután méltatta a szocialista országok szilárd egységét, a kapitalista álla­mok munkásságának foko­zódó harcát, a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozga­lom erősödő szolidaritását, majd hangoztatja: ,,A szovjet nép a Kommunista Párt ve­zetésével szilárdan eltökélte, hogy folytatja és sikeresen befejezi azt az ügyet, ame­lyet Lenin Hagyott örökül’- A felvonulást a hagyomá­nyoknak megfelelően a zász­lóvivők, majd a színes ru­hákban és kosztümökben Rprbpázó fiatalok ezrei nyi­tották meg. A motorkerék­párosok vitték át a téren a Szovjet állam alapítójának — Leninnek a portréját, majd a/. SZKP Politikai Bizottsága tagjainak portréit, s a Í5 szovjet szövetséges köztársa­ság zászlóit és címereit. Több mint két órán át tar­tott az ünnepi felvonulás. Komszomplisták és úttörők ezre; vonultak át a téren, köztük az ifjúsági építőbri­gádok olajzöld egyenruháját viselő fiatalok osztagai. A sportegyesületek és a Test- nevelési Főiskola hallgatói­nak élőképeit kedves pillana­tok követték: a moszkvai gyerekek virágcsokrot és vö­rös szalagot nyújtottak át a párt és a kormány vezetői­nek. A főváros zászlói érkez­tek ezután a térre, rajtuk azok a kitüntetések, amelye­ket Moszkva a gazdasági életben elért eredményeiért és a háborúban tanúsított helytállásáért kapott. Á zász­lók mögött a moszkvai kerü­letek képviselői vonultak. A kilenc városrész felvonulóit az üzemek, a hivatalok leg­jobb dolgozói vezették: nyo­mukban transzparensek, fel­iratok számoltak be a kerü­letek munkasikereiről. Dublin: Dublinban, az ír Köztársaság fővárosában már sötétedett, amikor megkezdő­dött a május 1-i felvonulás, mivel ez a nap a közvéle­mény követelése ellenére is munkanap maradt. A felvo­nuló dolgozók követelték az ország kilépését a Közös Pi­acból, az árnövekedések és az infláció megakadályozását, valamint a politikai és szo­ciális jogok megadását Észak­írország lakosainak. New York: Az Egyesült Ál­lamok haladó közvéleménye széles körben ünnepelte meg május 1-ét. Az ország külön­böző városaiban ünnepi fel­vonulásokat rendeztek. New Yprkbah a Kommunista Párt felhívására nagygyűlést ren­deztek, amelyen felszólalt Gus Hall, a párt főtitkára Panama: „Az egység ' — győzelem!” jelszóval' nagy­gyűléseket és felvonulásokat rendeztek Panamában. Az ország történelmében első ízben ünnepelték meg nyíl­tan és széles körben a mun­kásosztály nemzetközi szoli­daritásának napját. Mogadishu: A szomáli fő­városban és az ország más városaiban nagygyűlésekkel' és felvonulásokkal ünnepelték a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napját. A Háromhetes tanácskozás után két nyilatkozat elfoga­dásával befejeződött New Yorkban az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka. Az ülésszak összehívását az el nem kötelezett országok kezdeményezték, személy Szerint Bumedien algériai elnök, s javaslatukat támo­gatták a szocialista országok. Az amerikai ko^nányzataz energiaválság kirobbanása óta arra törekedett, hogy megossza a fejlődő országo­kat, s így előzze meg az im­perialistaellenes egység megnyilvánulását a rendkí­vüli ülésszakon. Ez a kísérlet azonban kudarcot vallott a tanácskozás munkáját ösz- szegző két dokumentumban így „az új nemzetközi gazda­sági rend megteremtéséről szóló nyilatkozatban” és az „akcióprogramban” megfo­galmazást nyertek azok a politikai elvek, amelyek a vi­lággazdasági problémák meg­oldását a kapitalista és a a fejlődő országok közötti kapcsolatok átalakításában jelölik meg. A nyilatkozat hangsúlyoz­za az egyenjogú együttműkö_ dés elvét, továbbá valameny_ nyi országnak azt a jogát, hogy ellenőrzése alá vonja természeti erőforrásait, nyersanyagkincseit. Mint­hogy a dokumentum szó sze­rint említi az államosításhoz való jogot, nem meglepő, hogy a vezető kapitalista országok az utolsó pillanatig i megpró­bálták módosítani a szöve­get, megfosztani a doku­mentumokat antiimperialista és monopóliumellenes jelle­gétől. A szocialista országok — amint Jakov Malik szovjet ENSZ-képviselő hangsúlyoz­ta — igen nagyra értékelik az ülésszak eredményeit, s támogatják a fejlődő orszá­gokat sújtó egyenlőtlen ke­reskedelem megváltoztatásá­ra elhatározott intézkedése­ket. A mai Kínában lezajló ese­mények közül három fő ese­mény emelhető ki. Először, Lin Piaci bírálatá­nak „mozgalma”. A KKP KB-nek a X. pgrtkongresz- szus elé terjesztett beszámo­lója hangsúlyozta, hogy „el­sősorban továbbra is megfele­lőképpen folytatni kell a moz­galmat Lin Piao bírálatáért”. Ez az elsődleges jelentőség, amelyet a maoisták ennek a ..mozgalomnak” tulajdona Iá­nak, sehogy sem illik össze ugyanazon beszámolóban tar­talmazott megállapítással, hogy „ a Lin Piao-féle párt­ellenes csoportosulás csupán az emberek maroknyi cso­portja volt, amely teljesen el­szigetelődött - a pártban, a hadseregben, és az ország nél pében”. A dolog lényege ab­ban van, hogy a maoisták a „Lin Piao-féle szélhámosak” közé kezdték sorolni mind­azokat, akik nem értenek egyet Mao Ce-tung „eszméi­vel” és irányelveivel és amel­lett vannak, hogy vissza kell térni, a KKP VIII. kongresz- szusának határozataihoz, a szocializmus építésének és a nép élete megjaví­tásának, valamint a szo­cialista világrendszer or­szágaival való barátság irányvonalához. Másodszor. „Konfuciusz bí­rálatának” felülről sugallt mozgalma, amely 1973 máso­dik felében jelentkezett. (Konfuciusz kínai filozófus volt, aki az f.e. III. század­ban élt.) S noha a mai Kíná­ban sok olyan feladat van, amely a kínai nép szempont­jából fontosabb és időszerűbb, mint a hajdani filozófus né­zeteinek bírálata, a maoista propaganda országos méretű­vé duzzasztotta ezt a „moz­galmat”. Miről-..iá, vas f&l Komrtu- ciusz nézeteit -piralva az új ..mozgalom” jjjletpí helyeslik Csin Si fíuahg-tí császár lé­péseit, aki azokban az idők­ben kegyetlenül leszámolt a tanítómesterük nézeteit hir­dető konfuciánusokkal. Ez­által mintegy helyeslik Mao Qe-tungmak különösen a „kulturális forradalom” idő­szakában végrehajtott akcióit is. A KKP VIII. kongresszu­sának második ülésszakán, Giuliano azonban csak magában bízott, a sa­ját elhatározásaiban. És összes barátjának meg­parancsolta, hogy nyom­ban üljön lóra. M anreale két­órányira volt, még sötétben odaértek. Az állatokat a ha­tárban hagyták, némán lo­pakodtak át a városkán, zubbonyuk alatt a fegyve­rekkel. Árva lélekkel se ta­lálkoztak. A rajtaütés sike­rült: a börtönőrt, aki kaput nyitott, meg a többi őrt gép­pisztollyal és pisztolyokkal sakkban tartva megkötözték, szájukat betömték. A cellá­kat kinyitották, a foglyok el­menekültek. Visszatérőben Giuliano meg­bízta Passatempót, hogy áll­jon meg a Carolina-villa előtt, tájékoztassa Gnazio bátyámat az akcióról. Partinicióban Santo bátyám már megfogadta az ügyvé­det, aki minden lehetséges eszközzel, egész tapasztalatát latba vetve munkálkodott már. hogy fölmentesse a vád­lottakat. Ahogy mondta, van egy nagyon befolyásos barát­ja, tekintélyes államférfi. És a fasizmusnak már leáldo­zott, választásokról beszéltek, Santo bátyám pedig főkortes volt már húsz évvel ezelőtt is. ökegyetmességének módjá­ban állt. hogy segítse néhány bírósági tisztviselő . karrier­jét. ha síkraszállnak az érde­kében: még az ügyész báty­jának is tud. valami jó állást. 1958. május 3-án Mao Ct tung a következőkéi, mondta „Csin Si Huang-ti 460 konfu­ciánust élve eitemetteteU. G azonban elmaradt tőlünk. Mi a tisziogatás idején több tíz­ezer emberrel számoltunk le. Úgy jártunk el, mint tíz Csir. Si Huang-ti. Azt állítoín hogy mj tisz.ábak vagyunk mint Gsin Si Huang-ti. Ö 46u embert temettetett el mi pe­dig 46 ezret. Ez százszor any nyi... Mi ezt elismerjük és úgy véljük, hogy még keve­set tettünk ebben a tekintet­ben. K még többet tehetnénk.” A maoisták most a „Kon- fuciuszt biráló mozgalom” ki­bontakoztatásával nem csak Mao Ce-tungot akarják tisz­tára mosni múltbeli sötét tet­téért, hanem főleg az értelmi­séget és a gondolkodó embe­reket akarják megfélemlíte­ni az új megtorlásokkal, ha nem hajtanak fejet a „nagy kormányos eszméi'’ előtt. Végül, harmadszor az 1973. szeptemberének végén meg­jelent, a „népfelkelés aktivi­zálását célzó mozgalom”. Va­lójában itt nem annyira a népfelkelés aktivizálásáról, mint inkább arról van szó, hogy új funkciókat adjanak neki. A múlttól eltérően most elsősorban a legfontosabb vá­rosokban alakítanak népfel­kelő osztagokat; a mozgalmat kiveszik a hadsereg fennható­sága alól és a helyi pártszer­vezetek irányítása alá rende­lik. Mindenekelőtt azt a fel­adatot tűzik elébe, hogy se­gítséget nyújtson a maoista rendszernek a belpolitika meg­valósításában. (A különféle „mozgalmak” támogatása, rendfenntartás a városokban és a településeken, stb.) A népfelkelés, amely több tíz­millió embert számlál sorai­ban jés atnalyet kivontak a hadseijpg fonnhatósága alól, jelenlegi formájában a mao- által fő erőként hasz­nálható fel az új „kulturális forradalom” végrehajtásában, különösen ha az új '„forrada­lom” éle a Kínai Nemzeti Felszabadító Hadsereg ellen fordul. 1974. első heteiben a maois­ták a katonai kör­zetek parancsnokait áthelvez- ték és isv megfosztották őket a helyszínen gyakorolt ppli­Santo bátyám közben már talált- tanúkat az alibihez, amely így hangzott: Fran­cesco meg a többiek a Mu- riffabri-féle szövetkezetben tartózkodtak, semmiféle ga­bonát nem csempésztek, még kevésbé lövöldözték. A Mu- riffabrinál rögtön akadtak tanúk, csak egy kis pénzt kellett ígérni Santo bátyám így állította helyre hatalmát, erősítette meg tekintélyét. Késő délután azonban li­hegve és ijedten megérkezett Partinicóba a monrealei ügy­véd: bement a börtönbe, be­szélni akart a letartóztatot­takkal, ám a foglyok nincse­nek már ott. Éjszaka kisza­badította őket egy fegyveres banda. Kik voltak? Santo bátyám azonnal a montelep- rei fiúkra gondolt. A következő napokban két összejövetelt tartottak Nyu- gat-Sziciliában. Az egyiket a banditák, a másikat a maf­fiavezérek. Giuliano összehívta főem­bereit, teljes létszámú csapa­tukkal együtt. Sokan voltak, és mind fegyveresek. Bérlő­barátjának _ gazdaságában megjelent összes gyerekkori barátja: Mannino, Terranova, Sugárka, Badalamenti. Pas- satempo. Rosario Candela, mindegyik egy csapat, össze­sen húsz-huszonöt ember élén. Giuliano így beszélt: — Itt. a kisvárosokban, a határban meg az utakon mindenfelé az emberek zsi- vánnyá lettek, lopnak, gyil­tikai és admiuiszLrativ hata- iomioi, kővetkező iepestvmt pedig a „ujn Piao birawui- uak 'mozgalmát’ es „Komu- jiusz Diraiatanak mozgalmát” egyetlen mozgalommá, „L«in ■cuao és Koruiciusz óiraiaui- uak mozgalmává '' ezzel mind­azok akiit Koiuuciusz nezelei- ne k elítéléséért indítóit „mozgalom” során biraiat tárgyává váltak, most auto­matikusan megaapnatják a „ián Piao-féle szelnám^s” címkét, vagyis az „árulóit”, „renegá.ok” stb. közé kerül- iietnejc. „Lin Piao és Konfuciusz bí­rálatának'’ ez az egyesített „mozgalma” lett most, a köz­ponti esemény Kina politikai életében. Ez már mindenütt folyik és nem csak a taninté­zetekre és hiva.alokra. ha­nem az iparvállalatokra, a mezőgazdasági kommunákra, az utóbbi hetekben pedig a a hadseregre is kil6riedt. Igen nagy valószínűséggel feltételezhefo, hogy Kina most a „kulturális forrada­lomhoz” hasonló új politikai kampányba kezd, amelynek méreteit ma még nehéz előre látni. Ezzel kapcsolatban okvetle­nül meg kell említeni: mi­vel a KKP X. kongresszusá­nak emelvényéről nyilváno­san bejelentették, hogy Mao Ce-lung „feltárta” a kulturá­lis forradalom minden hete­dik—nyolcadik esztendőben ^aló paegismétlődésének „ob­jektiv törvényét” (márpedig az előző „kulturális forrada­lom” óta már pyoic esztendő eltelt), azért, ha a legközeleb­bi időben a Kínai Népköztár- sasáigban nem kezdődne el egy új „kulturális forrada. lom”, akkor ez Mao Ce-tung- nalk, mint teoretikusnak csőd jét jelentené. Megengedhetnek-« ilyes­mit a maoisták, figyelembs véve Mao Ce-tung személyé­nek hihetetlen kultuszát és a szubjektív tényező óriási jelentőségét a mai Kínában? Függetlenül attól, hogy Ki- nábao az új érlelődő politikai kampány a „kulturális for­radalomhoz” lesz-e hasonló, vagy valami más, sajátos for­mát Ölt, egy dolog kétségte­len: a maocetungj Kina új nagy megrázkódtatások, kü­kolnak, és nincs, aki paran­csoljon; a csendőrök asszo­nyokat és gyerekeket tartóz­tatnak le, kínoznak meg; gyilkolnak, razziáznak, éjsza­ka rátörnék a házakra. Aki ellopott egy juhot, azt gyil­kossággal vádolják, és kivég- zik az ártatlant. Nekünk kell vállalnunk a felelősséget, én vagyok a főnök, minden tervet velem beszéljetek meg. én fogadom el vagy vetem el. Aki a ma­ga szakállára dolgozik. az én engedélyem nélkül, az halállal bűnhődik, aki pedig a zsaruknak kémkedik, az életével fizet. Aki benne van. maradjon itt, a többiek men­jenek el — mondta. Egyetlen ember vált csak ki a csoportból. 6. A másik gyűlés, a maffia- vezéreké az egyik ismert pa­lermói szálloda különtermé­ben zajlott le. Kifejezetten ezért jött el Villalbátoól, Gal- tanisetta megyéből Don Calo lovag, a nagyfőnök. Amikor a szállodaportán meg a szobákban, folyosókon észrevette a kisvárosokból érkezett vezérek testőreit, el­küldte őket, menjenek e$ak ők is ebédelni, aztán sétálja­nak egyet, szórakozzanak ki­csit a lányokkal. — Amikor én itt vagyok, senki se fog zavarni bennün­ket — mondta, miközben a többiek kézc sókra járultak elébe. (Folytatjuk^ szöbén áll. VÉGE FELICE CHILANTI: Hór&wn zászlói S&lvoiorc GíííHímmóíumIc 7*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents