Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

1 mJfus W.' Georges Marehais a francia elnökválasztási kampányról TELEX PRÁGA Ludwig Svoboda csehszlo­vák köztársasági elnök vál­tozatlanul nagyon súlyos l egészségi állapota továbbra is megköveteli az intenzív, főképpen a légzés és vérke­ringés íavitására irányuló gyógykezelést —, közölte szerdán este a prágai állami i szanatórium vezetősége és az - orvosi konzílium. PEKING Pekingben szerdán a szov­jet és a kínai kormány kép­viselői aláírták az 1974. évi áruforgalmi és fizetési meg­állapodást. Szovjet részről Ivan Grisih külkereskedelmi miniszterhelyettes, a szovjet kereskedelmi kormánykül­döttség vezetője, kínai részről pedig Csen Csie kínai külke- reskedelmi miniszterhe­. lyettes látta el kézjegyével a megállapodás okmányait. VARSÓ A nemzetközi békemozga­lom elindításának 25. évfor­dulója alkalmából lengyelor­szági látogatásra érkezett Romesh Chandra, a Béke­világtanács főtitkára. Ed­ward Gierék, a LEMP KB első titkára fogadta a BVT főtitkárát. Romesh Chandra átadta Edward Giereknek a „Joliot Curie” béke arany­érmet, amellyel a béke és a népek barátsága erősítésé­nek ügyében szerzett érde­meiért a Béke-világtanács tüntette ki. Szerdán ünnepi ülést tartott a Lengyel Or­szágos Békebizottság. Az ülé_ sen részt vett Romesh Chandra is, A Béke-világta- nács főtitkárát ezt követően fogadta Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, külügymi­niszter. VJ DELHI Május 22—25-re összehív­ták az Indiai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságát. A vb. az ország jelenlegi politikai és gazdasági helyze. tét vitatja meg. PRAGA Prágában szerdán végétért a CSKP Központi Bizottsá­gának kétnapos ülése, amely megvitatta a pártelnökség be­számolóját a népgazdaság műszaki-tudományos fejlesz­tésének kérdéseiről. Az el­fogadott határozat megerő­síti a műszaki-tudományos élet szerepét a népgazdaság hatékonyságának növelésé­ben. Mint Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára zár­szavában hangsúlyozta, Csehszlovákia rendelkezik a műszaki fejlesztés meggyor­sításának valamennyi felté­telével, az anyagi alapokkal, fejlett' munkásosztállyal és népes értelmiségi réteggel. E feladat megoldásakor azonban kritikus igényesség­gel, nagy felelősségtudattal kell eljárni, s fel kell tárni valamennyi rendelkezésre álló tartalékot Az elnökválasztási kam­pány légköre egyre feszülteb­bé válik és a legutóbbi köz­véleménykutatás, amelyet szerdán délben közölt a Fran­ce—soir, azt mutatja, hogy az esélyek teljesen kiegyenlítet­tek: a megkérdezettek 50 szá­zaléka Mitterrandra, 50 szá­zaléka pedig Giscard d’Esta- ingre készül szavazni. 87 szá­zalékuk már végleg döntött, 13 százalék még habozik, hogy melyik jelöltre adja szavazatát. Georges Marchias, az FKP főtitkára szerdán délben az FKP székházában a Politikai Bizottság tagjainak jelenlété­ben tartott sajtóértekezletén erélyesen tiltakozott az el­len. hogy Giscard d’Estaing és alvezérei most ismét a kommunistaellenes rágalmak fegyveréhez nyúlnak és két-, ségbe vonják a francia kom­munistáknak azt a jogát, hogy részt vehessenek az or­szág kormányzásában. Marchais rámutatott, hogy a francia kommunisták a múltban már részt vettek a kormányzásban és akkor be­bizonyították, hogy méltóak a franciák millióinak bizal­mára. Az újságírók kérdéseire válaszolva Marchai« rámuta­tott arra, hogy Mitterrand győzelme esetén a baloldali kormány 20—21 tagja közül 6—7 lenne kommunista, a kommunisták tehát kisebb­ségben lennének a kormá­nyon belül. „Néha egyesek megkérdik tőlünk — folytat­ta Marchais —, miért vagy­tok ilyen szerények? — Erre válaszunk így hangzik: szá­munkra ma az a legíonto­A havannai Szépművészeti Múzeumban kedd este meg­nyílt a szocialista országok kulturális fejlődését bemuta­tó nagyszabású kiállítás. Több száz foto, grafika, szo­bor, népiművészeti remekmű, hűen reprezentálja tíz ország — a szocialista országok mű­velődésügyi minisztereinek mostani értekezletén résztve­Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága szerdán 37 szavazattal 1 ellenében úgy döntött hogy kötelező erejű idézéssel követeli Nixon elnöktől további 11 magnetofonszalag átadását, amelyek az elnök és tanács­adói beszélgetéseit örökítet­ték meg közvetlenül' a Wa­sabb, hogy az ország kikerül­jön a súlyos válságból, s ez csak egy új politika útján le­hetséges. Magatartásunkat csak az ország érdekei dik­tálják.” Az úgynevezett „kulcsfon­tosságú tárcák” kérdésével kapcsolatban Marchais hang­súlyozta: a mai modem ál­lamban már nemcsak a bel- ügy, a hadügy vagy a kül- ügyek irányítása tekinthető „kulcsfontosságúnak”, ha­nem alapvetően fontos a /gazdasági tervezés, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok irányítása, a munkaügy, az egészségügy, a közlekedés, a lakásépítés is. Antonio De Spinola tábor­nokot, a portugál katonai junta vezetőjét, szerdán dél­után beiktatták az ország el­nökének tisztségébe. A Spi- nolának Portugália 11. el­nökévé történt kinevezéséről szóló junta-rendeletet Fran­cisco Costa Gomes tábornok, vezérkari főnök olvasta fel az ünnepségre egybegyűlt diplomaták, újságírók előtt. Ezután rövid beszédében az új elnök „függetlenséget és szabadságot” ígért a nem­zetnek, továbbá „a döntés teljes szabadságát” az úgy­nevezett tengerentúli tarto­vő államok — e téren* elért eredményeit. A szovjet, kubai, lengyel, én a többi résztvevők anyagai mellett jelentős helyet ka­pott a sokrétű magyar kiállí­tási rész. A szőttesek, kula­csok. kerámiák, más népmű­vészeti alkotások ugyanúgy megnyerték a látogatók tet­szését, mint a Kubáról és La- tin-Amerikáról megjelent tergate-ügy előtt és után. A Fehér Háznak egy héten be­lül válaszolnia kell az idé­zésre. James St. Clair, Nixonnak a Watergate-ügyben eljáró ügyvédje közölte, hogy az el­nök nem hajlandó több mag­nószalagot a bizottság ren­delkezésére bocsátani. A jog­ügyi bizottság a szerdai idé­Megkérdezték Marchaist, nem tartja-e lehetségesnek, hogy egy „francia pinochet” majd katonai puccsot szer­vez a baloldali kormány el­len. , Marchais azt válaszolta, le­het, hogy a francia hadsere­gen belül is vannak „poten­ciális Pinochetek”, de szilárd meggyőződése, hogy vannak „partugál kapitányok is”. Ezt úgy értelmezi — tette hozzá —, hogy a katonák nagy ré­sze azok közül a munkás- és parasztfiatalok közül kerül ki, akik nem lennének hajlandók fegyverüket szüleik, testvére­ik ellen és sajátmaguk érde­kei ellen fordítani. mányok, azaz Mozarobik, An­gola és Bissau-Guinea gyar­matok népeinek. Ez utóbbi ígéretet Spinola nem fejtette ki részletesebben. A tábornok-elnök kijelen­tette, hogy a csütörtökön hi­vatalba lépő ideiglenes kor­mány kész megvalósítani az április 25-i fordulat eszméit. „Pártok nélküli kormány lesz, mivel magában foglal­ja az összes pártokat", egye­síti az öszes irányvonalakat, programja a fegyveres erők mozgalmának programjával azonos — hangoztatta Spino­la. A szocialista országok kultu­rális kiállítása Havannában a Watergate-liyv magnószalagon magyar nyelvű könyvek, vagy a művészeti életünk fej­lődését bizonyító adatok, „a két ország kapcsolatát be­mutató g rail Icák, színes diák”. A szocialista országok első ilyen jellegű havannai kiállí­tásának ünnepélyes megnyi­tóján részt vett dr. Orbán László, az MSZMP KB tag­ja. művelődésügyi minisztéri­umi államtitkár. zésen kfvül újabbakat ké­szít elő és összesen 79 újabb szalagot fog kérni az elnök­tői A bizottság 17 republiká­nus-párti képviselője közül csupán egyetlen egy nem sza­vazta meg a demokratapár­tiakkal együtt az idézés ki­bocsátását PORTUGÁLIA: Spinola az elnök KOMMENTÁR A széttört Mókát! A nyugati félteke or­szágai egymás után két tanácskozást is tartot­tak az Egyesült Államok­ban. Az egyik értekezlet szín­helye Washington volt. a má­siké pedig a georgiai Atlanta városa. Az amerikai főváros­ban megtartott külügyminisz­teri megbeszélésen azonban az Egyesült Államok nem vett részt. Ezt az értekezletet ugyanis kizárólag a dél- és közép-amerikai országok szá­mára rendezték. Immár másodszor fordult elő néhány hónap leforgása alatt, hogy a nyugati félteke ügyeiről az Egyesült Államok kizárásával tanácskoznak. Az idén februárban került sor az ilyen első latin-amerikai megbeszélésre Mexiko város­ban. A mexikói megbeszélé­sen abban is megállapodtak a résztvevők, hogy az Egye­sült Államokkal szemben egységesen képviselik állás­pontjukat a Washington be­vonásával megrendezett má­sodik konferencián. Megál­lapodtak abban is. hogy a mexikói gyakorlatot máskor is alkalmazzák a dél-ameri­kai országok. A washingtoni külügymi- nisztériíum, amelyet aggaszt ez az általa „szeparatistának” kikiáltott irányzat, a mosta­ni „külömértekezlet” előesté­jén mindent megtett, hogy legalább közvetve biztosítsa az észak-amerikai jelenlétet. Brazília, Chile és Paraguay külügyiminiszterei útján kí­vánta megakadályozni, hogy á washingtoni politika szá­mára nem kívánatos döntése­ket: hozzanak. A washingtoni értekezlet megnyitó ülését a Fehér Ház­ban díszebéd követte. Az ebé­den Nixon elnök ünnepélyes Ígéreteket tett a latin-ameri­kai problémák megoldására és kötelezettséget vállalt arra is, hogy „szabályozzák a latin­amerikai országokban állandó üzletmenetet folytató- észak- amerikai cégek nem egyszer sértő tevékenységét”. A washingtoni értekezlet mégis tovább haladt a latin- amerikai országok „külön, útján”.Bár Kissinger óvta a külügyminisztereket, hogy a „rendezésre még meg nőm érett” kubai ügyben „elha­markodott” lépéseket tegye­nek, a konferencia mégis döntő határozatot hozott. Egy­hangúan kimond tál:, hogy a legközelebbi, 1975, márciusá­ban Buenos Airesben ren­dezendő ülésükre meghívják Kuba képviselőit is. A nem­zetközi enyhülés irányzata a nyugati féltelién is tért hó­dít és így a mostani washing­toni értekezleten Brazilfa, Chile és Paraguay sem mert nyilían szembeszegülni a Ku. bét meghívó határozattal, csupán — tartózkodott a sza­vazástól. A washingtonit követő at­lantai tanácskozás már az AÁSZ színeiben. zajlott- le. Kissinger külügyminiszter megkísérelte, hogy Washing­ton ellenőrzése alá vamja az események menetét Az AÁSZ-ben ahhoz, hory fel­oldják az 1962-es Kuba-ellen! szankciókat kétharmados többségre, azaz 18 szavazatra volna szükség. A K ubával való kapcsolatok teljes hely­reállítását követelő országok száma azonban jelenleg még nem több a tizenkettőnél. Kissinger így egyelőre el tud. ta érni, hogy a döntést elha­lasszák, és hogy a jövő évi Buenos Aires-i értekezlet csupán „tájékozódó jellegű" legyen. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a blokád a gyakorlatban már széttört és Washington Kuba-ellenes politikája súlyos vereséget szenvedett. Árkos István A Szovjetunió elítéli az agresszió politikáját (Folytatás aa 1. oldalról) nűnden ember érdekelt ab­ban, hogy barátságunk és együttműködésünk fennma­radjon. új erőre kapjon, a reakciós imperialista körök olyirányú kísérleteivel szem­ben, hogy visszaszerezzék pozícióikat az arab világ­ban” — mondotta Dasallud. „Mi azért utaztunk ide, hogy őszinte tárgyalásokat folytassunk, egyebek között a közel-keleti térségben uralkodó politikai helyzet kérdéseiben.” folytatta a líbiai miniszterelnök, majd kijelentette: „Az ENSZ által elfogadott határozatok ellenére mi je­lenleg az imperialista és a reakciós erők nyomása alatt állunk. Azt akarjuk, hogy a haladás összes erői, az igazi forradalmi erők fellépjenek az olyan állapotok ellen, amelyeknek fedezéke mö­gött megcsorbítják és sem­mivé zsugorítják a térsé­günkben lévő haladó erJÍC hosszú harcának eredmé­nyeképpen kivívott jogokat és pozíciókat. A líbiai miniszterelnök hangsúlyozta: „A Szovjetunió eredményei például szolgál­nak minden nép, köztük az arab népek számára, amelyek feladatul tűzték maguk elé, hogy megszilárdítják füg­getlenségüket, megteremtik a feltételeket a társadalmi- és műszaki haladáshoz. A né­pek sikeresen felhasznál­hatják azokat a tapasztalato­kat, amelyeket a Szovjetunió szerzett az új társadalom független, önálló .fejlesztésé­nek útján.” * A Kremlben szerdán meg­kezdődtek a tárgyalások Alekszej Koszigín, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke és Abdusszalam Dzsal- lud líbiai miniszterelnök kö­zött FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva fore Giulianönak 15. Később azt mondta erről Gaspare Pisciottának: — Ha akkor meg akartam volna gazdagodni és titeket is gazdaggá tenni, annyi pénzt szerezhettem volna, hogy vehessünk egy repülő­gépet vagy egy hajót, meg­vesztegessük a tisztviselőket. Kivándorolhattunk volna, és egész életünkben gondtala­nul vigadhattunk volna, ha kiadom a parancsot: elfogni mind! Ott volt Carcaci her­ceg, La Motta báró és ott volt Szicília leggazdagabb föld- birtokosa, dón Lucio Tasca, Bordonaro hercege; százmil­liós váltságdíjakat követel­hettem volna, minden család kifizette volna. Ám épp ezek a dúsgazdag emberek ajánlották fel Giu- lianónak az első zászlót, és ő ki akarta elégíteni vágyát, részese akart lenni egy ügy­nek, meg akarta váltani az életét, bujkáló bűnözőből Il­legalitásban élő frontharcos akart lenni. A báró felajánlotta szakér­telmét, hogy milyen gazdag embereket raboljon el vált- ságdíjér Giuliano. A bandi­ta azonban visszautasította ajánlatát. — Ilyesmit egyedül is tudok csinálni. A keleti szeparatisták ka­tonai vezetőjének sürgető ajánlatát is elutasította, hogy néhány csapatát dobja át hozzájuk és vegyen részt egy ütközetben Catania környé­kén. Ez az összecsapás arra szolgált volna, hogy rávegye az állami katonai parancsnoksá­gokat, hogy erőiket erre a te­rületre összpontosítsák, így könnyebb lett volna a sziget többi részén kirobbantani a gerillaháborút. Giuliano azonban nem volt hajlandó kimozdulni birodalmából. Végrehajtotta első támadá­sát a bellolampói csedőrlak- tanya ellen, és sikerült fegy­verhez is jutnia. Giuliano számára a csendőrség volt „az elenség”, az állami elnyomás szimbóluma. Ha a csendőrök ellen harcolt, úgy érezte, azért küzd, hogy Szicíliát csatolják az Amerikai Egyesült Álla­mokhoz. Szinte az összes nyugat-szi­dliai csendőrőrsön bombák robbantak, az épületek meg­rongálódtak, sok csendőr pusztult el az összecsapások­ban. Giulianónak, mint a szepa­ratizmus katonai vezetőjé­nek, két terrorakciója volt különösen súlyos: a grisi lak­tanya elleni támadás és egy csendőrökkel megrakott te­herautó csapdába ejtése Montelepre területén. Ezt a két gerilla akciót Giuliano akkor hajtotta vég­re, amikor a szeparatizmus már politikai válságba ju­tott. Az ellenállásból kiépült új római kormány elhatároz­ta ugyanis, hogy véget vet a zendülésnek és rendet te­remt Szicíliában. A Nemzeti Tanács közben le­fektette a tartományi önálló­ság alapjait, és tanulmányoz­ta már a jövendő önálló tar­tomány partikuláris alkot­mányát A szeparatizmus két poli­tikai vezetőjét Fínocchiaro Aprilét és Varvarőt 1954 ok­tóberében tartóztatták le, és száműzték Ponza szigetére. A vezérétől megfosztott mozgalom egyre jobban else- kélyesedett; az EVIS átala­kult GRIS-sé (Szicíliai For­radalmi Függetlenségi Cso­portok) és terrorakciókat haj­tott végre. Kelet-Sziciliában szégyen­letes összeomlássá^ végző­dő meggondolatlan akciókat hajtottak végre. Csak Giulianno bandája tartotta még magát Nyugat- Sziciliában, talán mert sofi tapasztalatot szerzett már a banditizmus terén. Giuliano egy zászló védelme alatt működött, melyet csak a „győzelem” után szándékozott bevonni. És neki meg az. em­bereinek a győzelmet az je­lentette, ha visszatérhetnek a szabad emberek világába. Vezérkara székhelyéül egy Montelepre környéki gaz­daságot választott. Pénzben sose szenvedtek hiányt. A véltságdjjal járó emberrab­lások tekintélyes összegeket hoztak a konyhára. Az egyik legtöbbet jöve­delmező fogás Papé di Pra- tamento herceg, nagybirtokos elrablása volt. A herceget Giuliano később is rendsze­resen megadóztatta. A többi emberrablás kétmilliótól harmincmillióig terjedő ösz- szegeket jövedelmezett. A grisi csendőriaktanya megtámadása erőfitogtatásra szolgált: Giuliano harminc fiatal fegyveres élén sze­mélyesen vezette ezt az ak­ciót. A csendőröket lerohanták, az épületet elfoglalták: a bandavezér betört a parancs­noki irodákba, legfőbb gónd- ja az volt, hogy felgvjij tsa az irattárat, a nyilvántartó­könyveket, Eltörölni a múl­tat, bűnei bizonyítékát — ezt akarta. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents