Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-15 / 111. szám
JBSBBftaBRffRfeíMlfesilg = ÄLSScm» JSÄ »U» ®r Már nem ktrrlóztim Játszva tanulni Nehéz utólag eldönteni, kik drukkoltak erősebben az új nyíregyházi általános iskola építésekor, amely egy nagy múltú városi iskola újjáélesztését jelentette, merőben új környezetben, új lakónegyedben, új épületben, új nevelési módszerek, eljárások mezsgyéjén állva. A Felszabadulás útján volt V. számú általános iskoláról van szó, melynek sorsát a 70_es évek elején megpecsételték a városfej' lesztési döntések: le kellett bontani a város központjában több évtizedet megélt iskolát. A holnap igényeinek Sürgető igény, józan várospolitikai elemzések jelölték ki a régi iskola új helyét az Epreskert utca egyik pontján, ahol korábban földszintes családi házak, kertek álltak. A gyorsan fejlődő városnegyedben kapott helyet a hagyományait őrző, de teljesen új környezetbe települt V. számú általános iskola. A várostervezés itt jelölt ki számára egy 170- szer 92 négyzetméteres területet; két családi ház és egy üres telek helyén épült fel a 24 tantermes, összesen 25 millió forintos beruházással létrejött iskola. Építésekor együtt izgultak az itt lakó és időközben ideköltözött családok és a váro6 párt- és tanácsi vezetői, akik lelkiismereti kérdésként kezelték az Epreskert utcai iskola minél gyorsabb megépítését. Naponta a falak növekedésével együtt tervezték a továbblépéseket, állandó^ kapcsolatban voltok az építőkkel, s az iskola vezetőivel lépésről lépésre dolgozták ki az új y. számú iskola holnapi arculatot. 74 elején már elkészült az összesen 25 millió forintot felölelő iskola, melyet már a tervezés időszakában a holnap „bázis” iskolájának, a nevelők legjobb eljárásainak műhelyeként álmodtak meg a városi, megyei oktatási szervek és az iskola formálódó tantestülete. Nem csak a ma, hanem a holnap és a holnapután társadalmi igényei szerint kellett megépíteni, berendezni, felszerelni. Ezért is tűnt az első hetekben, hónapokban valamilyen iskolakuriózumnak, amelyet meg lehet csodálni, fel lehet sóhajtani; „Bár minden iskolánk ilyen lenne...” Sokszínű lehetőségek Ma már — mintegy nyolc hónap tapasztalataiból ítélve — Czirják János to^ga o es munkatársai, az ötvenegy tagú tantestület nyugodtan megállapíthatja: nem a Kuriózumot látják a külső szemlélők, érdeklődők az Epreskert. 64 szám alatti iskolában inkább az újszerű lehetőségek mind íobb, sokszínűbb kihasználását, a korszerű nevelesi eljárások több figyelemre méltó momentumát, amelyek sokszor kapcsolódnak az oktataspo litikai párthatározat mindennapos megvalósításához. Pedig az új iskola első napjai nem voltak mentesek a gondoktól. Először is, a dinamikusan fejlődő városrész 'gyermeklétszáma jócskán rácáfolt az előzetes számításokra. Eredetileg, amikor papíron igyekeztek megtervezni az iskola lét számát 24 tanulócsoporttal számoltak. Ez lett volna az ideális a 24 tanteremhez és a kabi- netjellegű oktatás több élenjáró pedagógiai eljárás gyakorlati bevezetéséhez. Alkalmaz kódni kellett azonban a tényleges helyzethez, a jócskán megnövekedett iskolai körzet igényeihez. 37 utca gyermekei kopogtak a frissen mázolt iskola ajtaján, szám szerint 775-en. A jelenlegi létszám 780. Nagyon nehéz volt jól elhelyezni ennyi gyermeket. Januárig, amíg az ebédlő nem készült el, az előcsarnokban, népszerű nevén a zsibongóban fogyasztották el a körúti étteremből, majd az Alföldi Élelmezési Vállalat konyhájából hozott ebédet. Könnyíteni az átmenetet % öt első, négy második, négy harmadik, két negyedik és 4x3 felsőtagozatos osztály kezdte meg a tanulást a 74—75-ös tanévben, összesen 27 osztály. Jó tárgyi, technikai feltételeket teremtettek a városi és a megyei oktatási szervek. A városi tanács 2.5 millióval. a megyei tanács félmillióval segítette az új iskola minél korszerűbb felszerelését. Korszerű szaktantermeket rendeztek be. Az óvodából az iskolába való átmenet problémáinak zökkenőmentesebbé tételére három első osztályhoz úgynevezett iskolaotthonos oktatást vezettek be. ahol pihenéssel, játékkal kombinálják a tanulást. Ennek folytatásaként tervezik — az elsőből a felsőtagozatba való átmenet problémáinak csökkentésére — a III. IV. osztályban a tantárgvesoportos oktatást, amelynek során a gyermekek érzelmileg is közelebb kerülnek a nevelőkhöz A régi hagyomány folytatásaként tovább szorgalmazzák a matematika tagozatos osztályok taníiását. Újnak számít a komplex matematika tanítás meghonosítása is a négy első osztályJátékos pihenő az V. számú iskola I. a osztályában. ban, ahol a nevelők pluszmunkáját a gyermekek növekvő érdeklődése, sök-sok sikerélménye kárpótolja. Több újszerű mozzanatról számolhat még be az iskola igazgatója az idelátogató társiskolák igazgatóinak, nevelőinek. Egyebek között a mozgalmas iskolai könyvtár tevékenységéről, ahol író-olvasó találkozók, kiállítások is zajlanak. De mód nyílik zene- hallgatásra is. A jövőben zene és filmtár létesítése is szerepéi a tervekben. De már nem terv. rövidesen valóság: itt létesült a megye élső iskölamózija. Játék- és ismeretterjesztő filmeket vetítenek rendszeresen az ebédlőben. így válik egyebek mellett hasznos Segítőtárssá a hangosfilm. De jól segíti a tanulást, az élményszerű ismerétszerzést. Több korszerű eszköz, az írásvetítő és társai. Nyelvi, matematikai kísérlet Az Epreskert utcai V. számú iskolának van az általános iskolák között a legértékesebb —* félmilliós költséggel létesített — nyelvi laboratóriuma. Nagy áldás és egyben nagy fejtörés forrása a nyelvi labor. Áldás, mert van és nagy lehetőségeket kínál és gond, kevés az általános iskolások számára központilag készített nyelvi program és kevés, a modern laborral könnyűszerrel bánni tudó tanár. Keresik a módját, hogyan lehetne a jelenleginél hatékonyabban kihasználni az értékes oktatási „gépezetet” ott és akkor, amikor az oktatás-nevelés folyamata azt a legjobban megkívánja. Nem a látványosság, hanem a hasznosság érdekében. A tartalmi munka is több sa játos gon do ‘ őriz, A vártnál nagyobb gyermeklétszám az zal a pozitív eredménnyel is jár, hogy az át- lagosnál több azonos szaku nevelő dolgozik a tantestületben. Jó lehetőségek kínálkoznak így a szakmai, módszertani tapasztalatcserékre, az egyes tantárgyi munkaközösségek tagjainak rendszeres továbbképzésére. Bemutató tanítások tapasztalatai is gazdagítják a nevelők kincsestárát. Nagy feladatnak, egyben elismerésnek tartják az iskola vezetői, hogy a Művelődésügyi Minisztérium — a megyéi tanács kezdeményezésére — a nyíregyházi V számú általános iskolát jelölte ki a következő években bevezetendő új matematikai ta.n- terv egyik gyakorló iskolájának, ősztől három ötödikes osztályban kezdődik meg a tantervi kísérlet, melynek tapasztalatait majd felhasználják a kidolgozásra kerülő új tantervnél. Nagy pedagógiai hivatástudat, folyamatos újkeresést, termékeny szocialista tanár- diák viszonyt, jó iskolai légkört kíván a többirányú munka, melynek központja a gyermek. Zökkenők, kudarcok nélkül Egy országos vezető látogatásakor így fogalmaztak a jelenlévők: az iskola vonzó, sok új lehetőséget kínál a szocialista pedagógia számára. Most az a tennivaló, hogy be kell „rázni” az iskolát. Czirják János igazgató ezt mondja beszélgetésünk befejezésekor: azon munkálkodom, hogy mind otthonosabbá tegyük a „sulit” gyermekek, nevelők és szülők részére. S hozzáteszi, a két nagy vállalkozás — az óvodából az iskolába, az alsó tagozatból a felsőbe való átmenet segítése után a harmadiknak gyürkőznek neki a továbbiakban. Megalapozni jól az általánosból a középiskolába menetelt, zökkenők, kudarcok nélkül. Páli Géza „Elégedett ember vagyok...* Egy a 80 ezerből Ha valaki este véletlenül bepillant a Kopogó utca egy kis házának ablakán, és ott, a rádió mellett egy Füles keresztrejtvényét fejtő, vagy talán éppen aközben elbóbiskolt embert lát, akkor tudja meg: Dobronyi János az. Ki az a Dobronyi János? Kőműves. Negyvenkét esztendős, és valamikor 51 táján kezdte tanulni a szakmát Nyíregyházán. Felszabadult, volt katona. Aztán 1960_ban végérvényesen visszatért a városba, hogy. egy munkahellyel kössön szövetséget. Azóta a SZÁÉV kőművese. Nem szoktak róla írni, tulajdonképpen semmi mást nem tesz. csak pontosan, ahogy az évek alatt megszokta, felkel, ötkor készülődik, elindul a munkahelye felé. É6 dolgozik. És milyen sokszór indult más és más irányba. Az Arany János utcán lakóházakat épített. A tanárképzőn új munkával ismerkedett. Volt egy kiruccanása Bökönybe, egy iskolát húztak fel. Jött a körút, az északi, házak, lakóházak és megint más. most az áruház. — Ha végig akarnám járni csak Nyíregyházán mindazt a helyet, ahol ott hagytam a kezem nyomát, olyan hosszú lenné az út, hogy egy nap sem lenne elegendő. Kerékpárral járok, ez a legbiztosabb tömegközlekedés itt, és igazán örömöm, ha látom, már laknak ott, ahol még nem régen dolgoztom. Azaz nem én egyedül. Huszonkét ten vagyunk, egy szocialista brigád. Egy család. Dobronyi Jánosnak ez a család szó valahogy nagyon természetes. A közösség, az együttgondolkodás és élés gyökerei a Kopogó utcai házig nyúlnak, ahol a kis házban, (mllyén kicsi ha összeveti mindazzal, amit épített!), a négyszer négyes szobában, a konyhában, az összesen 32 lapmétérnyi világban 10-en élnek. Nyolc gyermek és a szülőpár. Amikor a kőműves elvette feleségül Kertész Erzsébetet, családot akart. Gyermekeket, akikért érdemes dolgozni, nevető lányokat, fiúkat, akikben talán testet öltenek az ő álmai/ akik elérik azt, amit ő, akik túlszárnyalják azt, amit 6 élért. Jötték sorban. 16 év során, 7 leány és égy fiú, János. Dobronyi, ahogy az évek múltok, rádöbbent valamire. Ö maga erről így szól: — Hat osztályom volt. Néztem és figyeltem magam körül <iz életet, s láttam, ez kevés. Végtéré is a gyermekek nőnek, és szembe kell azzal néznem, hogy kérdéseket lesznek fel. És válaszolni kell. Tudja, amikor katona voltam, ott kaptam rá a keresztrejtvényre. Csakhogy ott volt idegen szavak szótára, s ha valamit nem tudtam, felütöttem. Vos, a gyermeknek ilyen kell. hogy legyen a szülő. Bairatkoztam, s a dolgozók iskolájában elvégeztem a hetediket, nyolcadikat, s negfejeltem a művezetői tanfolyammal. Többre nincs erőm. Azt hiszem, érthető. A kőművesmunka fárasztó.' Dobronyi Jánosnak sem kevesebb, mint másnak, hiszen a brigádban egyformán kell húzni. A nyári 3 ezerért, vagy három és félért sok maltert kell a falra csapni, ^simítani, gok fugát kell simára kihúzni, sok vezetéket kell a szem elől elrejteni. Hogy munkáját szereti és érti, bizonyítja szaktársa, művezetője. És minden szónál jobban, hogy lassan negyedszázada nem válik meg a szerszámaitól, az állványoktól, a magas tetőktől, a mély pincéktől. ( — Itt megszűnnek a gondok, amelyek otthon sokszor fárasztanak. Odafigyelek arra, amit csinálok. Megszokás lenne? Lehet. Azért mégis több talán. Megszokásból nem lehet jól dolgozni. Ahhoz az embernek teljesen adni kell az erejét és a tudását. Ezt mondom a gyermekeknek is otthon. Mert bizonv mondani kell, és néha úgy tűnik, hiába. Erzsi, meg János, ők a legnagyobbak, félbehagyták az iskolát. Mi kell Katalinnak meg Margitnak? Kérdezik: ha ők abbahagyták, nekünk miért kell tanulni? Ilyenkor csak a kis Zsuzsi. az elsős vigasztal meg, aki jobban olvas, mint á másodikos Julika. és talán a legjobbak közé tartozik az osztályban. És az öltözőben, ahová behúzódtunk a hűvös elől, Dobronyi már nem az újságírónak beszél, talán inkább önmagával vívja a naponta meg-megismétlődő vitákat, próbálkozásokat. Érvel otthon. Elmondja, nyolc osztály nélkül semmire nem megy ma egy lány se. Aztán karórát Ígér. Van, amikor megveri Jánost. És közben az asszony ott áll a reggeltől estig szinte szünet nélkül búgó mosógép mellett, vagy vasal, vagy eteti a legkisebbet. s néha oly tehetetlen maga is, Foá lyik a küzdelem a leckékkel, a makacs fejek ellenállnak, aztán jönnek a fellángolások. Segíteni akar az iskola. És közben ott a rokonság, a tanult emberek, akiknek már nagyobb házra futotta. Verseny a gyermekekért, a jövőjükért, és verseny, amely egy szinté. ren, s időtlenül folyik 10 ember boldogságáért. — Egy a jó — mondja, s közben varr. néz, mintegy bizonygatva igazát —. ho békesség van otthon. A gyerekek akár a jól összeszokott bárányok, a kis helyen is jól megférnek. Lehet azért, mert mi sem szók. tunk veszekedni, s a gyermek amit lát, az' megszokja. így aztán legtöbbször a csendé* szó dönt a vitákban, de az is lehet, hogy né ha nekem sincs erőm. hogy hangosabb le gyek, ha úgy kellene. Tulajdonképpen elégi dett ember vagyok. A ház, ha kicsi is. a n. énk. Van mosógépünk és egy villanyvasalón <- Rádiónk régen telepes, mióta villany van más. Szól is. néha éjszaka is. Az idén úgy tervezzük, lesz egy televíziónk is. Milyen döbbenetesen várakozásteli volt a hangsúlya, amikor kimondta ezt a szót: televízió. Ismeri. A gyerekek is nézők. Sok a rokon, a jó szomszéd, el-elmennek, ki ide, ki óda. De Dobronyi mást vár. Fogalmaz is, egymást keresztező gondolatokkal. Ha lesz. akkor együtt nézik. Akkor ő 7is tudja, mikór kell a gyermekeket odaültetnú Mért a világba ki kell nézni. És amit nem tanultak, talán pótolni lehet. És együtt lesznek. Van valami csodavárás, Dobronyi 1974- ben a képernyőtől remél valamit. Megdöbbentőt, ami megrázza a gyermekeket, akik restek, egy ablakot a világra, amelyen felesége is kitekinthet, a Kopogó utca horizontján messze túl, szülések, betegségek, izgalmak és napi munkák miatt mulasztott tudások felé. — Megvesszük az idén. Kijövünk a pénzből, igaz, jól be kell osztani. Mint nagycsaládos, kapok a vállalattól is segítséget a nagy ünnepek táján. Szégyellném is, hogy külöai kérincséljek, úgy van, hogy most már az OMB-t se kérem. Az embér éljen meg abból; amit dolgozik, becsülettel, ossza be, amije van. Amikor a ház készült, munkatársaim, rokonaink segítettek. Amikor nekik kellet* visszasegítettem. Az ilyen segítséget tudort* csak elképzelni. Többre, mint ami az erőm, nem vágyom, de ami az erőmtől telik kive' rekszem magamnak. És azért, talán jobban megérti maga is, ezért foglalkoztat armyire a gyermekek sorsa. Rágyújt egy Kossuthra, kényelmesen, őn-J gyújtójával, azokkal a mozdulatokkal., amelyek oly jellemzőek a kőművesekre. A Szabad ég alatt, a huzatban tanultak meg egy pillanat alatt, a fellobbanó láng hegyétől tüzet lopni. Egy mozdulat óv a széltől, csihol tüzet, hogy utána mélyen lefúródjon a füst at befelé forduló cigarettából. Nézem a kezét, a sók ezer téglát megemelő kezet, amely nyolc gyermeket simogat. A kemény kezet, mely néha tehetetlen a makacs gyermekésszel é* gondolkodással szemben. A nyol cvanézer nyíregyháziból egy Dobronyi. Nem híres ember. de mi lenne, ha nem lennének? Kis tarka utcák házaiban, belterületen és külvárosban élnek köztük, reggelente mellettünk kerekeznek el, sietnek, s néha észre sem vész- szűk, amikor fáradtan készülnek haza, hogy újrakezdjenek valami mást, gyámolítsanak gyermeket, álmodjanak maguknak valami többet, gyűjtsenek erőt a másnapokhoz. Hogy miért Dodronyira esett a választás? Csak. Talán mert az ilyen emberek rakják a falakat- Talán mert az ő gondjuk több. Talán mert alkotásaik között élünk, és elfeledünk néha köszönni nekik. Talán azért, mert a névtelenség nem jelent arcnélküliséget. Dobronyi arca munkásarc. Keze munkáskéz. Sorsa munkáSsors. A jelen harcával, és a jövő ígéretével. Bürget Lajos Dobronyi János kőműves t dSA
