Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

Lakás Napjaink Változások Nyíregyháza, Észak L körút, napsütéses hétköznap délelőtt. Az újságíró sétál, sütké­rezik a fényben és közben visszagondol a gyerekkor húsvétjaira. Eszébe jut. hogy ez volt hajdan a rokoni locsolkodás útvonala: a2 Ujszőlő. a Széna tér, a Mező utca. Itt álltak hosszú sorokban a terményüket árusí­tó tirpák gazdák lovas szekerei, talyigái és alkudtak a szénára, a terményre. Itt, azon a helyen, ahol most egy ördöngős kis trak­tor után akasztott masina ássa az árkot a készülő szép park öntözőrendszeréhez. És hova lettek a szekerek, a talyigák? Helyettük észrevétlenül belopták magukat a té életébe a benzinállomás előtt sorakozó gépkocsik és a hátuk mögött már ott az új város, a hosszú négyemeletes épületek és a toronyházak. Milyen hosszú volt valamikor a Mező utca és milyen nagyok voltak a gye­rekszemeknek a házak. Most rövidnek tűnik a távolság még így poroszkálva is, s töpörö- Vlött házacskák a bitumenét két oldalán. Az udvarok gémes kútjajt felváltották a nyomó kutak, a kő alatt fut a víz, a hő. a gáz. Itt jöttek akkoriban a lányok és legé­nyek a tirpák falvakból csizmásán sétálni, szórakozni, kirakatokat nézni. Most futnak a motorok hajtotta járművek, zúgnak, zaka­tolnak. s megremegtetik a pici házakat. Nosztalgia a gyermekkori emlékek, a csend miatt? Az újságíró nem tagadja: igen, az. Urbánus lett a város, gyár zakatol, az utca végén magas épületek húzódnak a beton és bitumen szomszédságában. Betört erre a kör­nyékre id a technika, a civilizáció, a sárga homok fölött. Hány embernek ad otthont csak egy-egy ilyen nagy ház is! Többnek mint azelőtt egy egész hosszú utcában lak­tak. Nagy a mozgás, kiszorult a csend. Járó­kelő ha itt nyugalomra vágysz, azt ne ezen g környéken keresd. 4 De valamit, valamiért. !a<* ,*i5sr‘" 25—30 éve az evangélikus templom le­fedett a város legmagasabb épülete, ma pe^ dig tálán a KEMÉV-székház. Előtte kocsik sorakoznak, traktor dübörög, mögötte egy parányi zöld szigeten gyerekek hintáznak. A Vasgyár utcán locsol a nagy Skoda kocsi és R régi temető helyén lüktet a munkazaj. Tavasz van, de itt kétezernél is több ember dolgozik, keresi a kenyerét ilyenkor is. ami­kor valamikor nyersanyag hiányában tét­lenségre voltak kárhoztatva. Egy takarítóbrigád seper az úton. Nagy műgonddal készül a húsvétra. a tavaszi tisz­tálkodásra. Mint a kis házakban a gazdasz- Kzonyok — festik, mázolják lakóhelyeiket Szép ez a kép. Azért is. mert mutatja, hogy az évnek nemcsak egy-két napján tu­dunk tisztán tartani egy várost. A brigád seprővel söpör, hagyományos módon, de nem baj. csak söpörjön. És örömmel fedezi fel az ember a parkőröket is, akik felszedik a papírt, vigyáznak a fűre. a virágokra, melyek a mi levegőnket, a mi tüdőnket tisztítják, hogy még szebb, harsogóbb legyen ez a tavasz. A változások itt vannak a szemünk előtt, jól érzékelhető módon mutatják, hogy bár közben eltelt 25—30 esztendő, öregebbek let­tünk. de nem telt el hiába. Aki siet a hétköznapok forgatagában, az nem veszi észre, hogy milyen nagyot válto­zott körülöttünk a világ. Talán azt sem lát-, ja. hogy a negyedszázaddal ezelőtti város ké­pével együtt változott az ember. Ma már nyolcvanötezren vagyunk a szabolcsi megye- székhelyen — négy esztendő telt el csupán a hetvenegyezres lakosságszámtól — és köz­ben mindinkább megtanulunk városlakók lenni, városi módon élni. Hogy szeretjük-e a lakóhelyünket és úgy szeretjük-e. ahogy ez a lakóhely megérdemli _ arra még nem mernék teljes meggyöző­dóssel igent mondani. Egy azonban bizonyos: ezt a várost mi építettük és építjük a saját tulajdon két kezünkkel. Hogy jobb legyen benne dolgozni, pihenni, szórakozni. Hogy minden esztendő hozzon valami szebbet, s hogy az utókor majd úgy gon­doljon ránk: elődeink nemcsak magukra, de • fiaikra, unokáikra is gondoltak. Kopka János A Luxemburgi alapítványért Irány Karlovy Vary! Az Ifjú Gárda fúvószenekar — egy nyíregyházi ünnepségen. H a zeneszerző lennék, zenekari műben írnám meg a nyíregyházi ifjúsági fú­vószenekar történetét. Természetesen fúvósokra hangszerelve. Ha rendhagyóan is, de valahogy így: 1. tétel: Largo (lassan, szé­lesen) a motívumok bemutatkozása. 2. tétel: Adagio (igen lassan) a zenekar alakulása, szerveződése. 3. tétel: Andante (lépésben, gyorsan) az első szereplések, sikerek. 4. tétel: Allegro (vidám, gyorsan) az első komolyabb díjtól a külföldi versenyig. Lelkes kis együttes, ha lehet még lelke­sebb, még megszállottabb vezetőkkel, leg­többjüknek a zene feltétlen szeretete és tisz­telete diktálja a közös muzsikálást Ez azon­ban mégsem kényszer. Nem kötelezőnek, ha­nem egyéni igényeik kiteljesedésének és meg­valósulásának tekintik a zenekar közösségéért végzett munkát, s így nem is tekinthető mun­kának. Kikapcsolja őket. szórakoztat, ismere­teket ad, neVel, s ezentúl a zenekar fontos helyet, feladatot tölt be a zenei ismeretter­jesztésben. Főpróbájukon kerestem fel őket. éppen az újfehértói szereplésre készülődtek. Az út­törőház ablakain kiszűrődő zene már messzi­ről útba igazított, hol találhatom a zenekart. A negyvennyolc tagú együttes karmeste­rét. Tonté László zeneiskolai fúvószene sza­kos tanárt és B. István Ferencné zongora­szolfézs szakos tanárt kértem meg. mutas­sák be olvasóinknak a csoportot. 1 970 őszén született az ötlet, hogy össze kellene hozni a zeneiskolában évek óta fu vészen ét tanuló diákokat egy együttesbe. Ugyanakkor felbomlott a nyíregy­házi tanyai kollégium gyermek zenekara, és az onr,m kikerülőknek sem volt lehetőségük a közös zenélés folytatására. Hosszú kísérle­tezések sora után az úttörőházban kaptak helyet azzal a céllal; ne kallódjanak el a te­hetséges fiatalok, s azzal a rejtett szándék­kal; ha sikerül egy komoly együttest kialakí­tani. megoldódik az ifjúsági és egyéb ünnep­ségek zenekari kíséretének gondja, lesz ze­nekar. melynek tagjai színvonalas muzsiká­jukkal emelik a rendezvények sikerét. A rég­óta esedékes téma tehát azokon a fórumo­kon került szóba, ahol a legtöbbet tehettek az ügyért. A zeneiskolában, az SZMT művelődé­si házban és a KISZ megyei bizottságán. A zeneiskola támogatásával a másik két szerv anyagi és eszmei segítségével végül is megala­kult a zenekar. (S ezzej vége az első tételnek.) A ..tételszünet” azt az időszakot jelenti, amíg alakulgattak és először közönség elé nem léptek. Eseménynaplójuk minden sze­replést. bemutatkozást rögzít, s már az első pillanattól elismerő, gratuláló és sikereket kívánó bejegyzések kísérik fellépéseiket. Sze­repeltek a KISZ különböző rendezvényein, ünnepi gyűléseken, felvonulásokon, adtak térzenét, zeneműveket ismertető koncert-so­rozatokat tartottak, megalakították a nagyze­nekaron belül kisebb kamaracsoportjaikat. — akik alkalmanként külön is szerepelnek — s közben rendületlenül próbálták az újabb da­rabokat. Az alakulásnál is nehezebb volt a csoport igazi zenekarrá szervezése. A zeneiskola pró­bált minden segítséget megadni, ez azonban önmagában kevésnek bizonyult. A zene szé- ' les körben való megismertetését vállaló fia­talok lelkesedése is kevés volt. Ahogy a pró­bák gyakoriak, rendszeresek lettek, úgv je­lentkeztek ezzel együtt a gondok is. Volt, és ma is van. aki munkahelyi vezetőjével nem tud megegyezni; ne osszák be délutáni mű­szakra a próbák és a szereplések idején. Ter­mészetesen a főfoglalkozás az első. az a ne­mes feladat azonban, amire ezek a fiatalok vállalkoztak alkalmas arra. hogy engedmé­nyeket adjanak A.z egyik munkahelyen pél­dául azt mondták, nem fognak csődbe jutni, ha az ifjúságért végzett társadalmi munká­nak számolják el a zenekari próbákon töl­tött időt. A néhány percnyi szünetben a legapróbb gyereket a hatodik osztályos ibrányi Kormány Imrét szólítottam meg. Szinte elvész a többi között a három-négy kicsi, hatodikos gyerek. Ebben, a zenekarban azonban nincs alsó kor­határ. csak az előadásmód színvonala a mér­ce. Imre négy éve tanul zenét. A többiekre is jellemző a hosszabb, komoly zenei előtanul­mány, illetve annak folytatása. Nyolc ibrányi fiatal jár a zenekarba. Nyíregyházi ,a négy Volosinovszki fivér, de jelenleg csak ketten járnak, a másik kettő katona. Szünetben semmi nyoma ezeken a gyere­keken a próbák alatti megfeszített koncent­rálásnak. ugratják egymást, nagyokat nevet­nek, egyszóval igazi fiatalok. Pótor Elemér azonnal beszámol egyik élményéről: a 110-es szakmunkásképző intézetben felállva tapsol­ták a zenekart. Szerinte azért fontos a mun­kájuk. mert zenei-ismeretterjesztést végez­nek. Ugyanakkor nem tartja megerőltetőnek, a zene mindig kikapcsolja. Közülük egyetlen fiatal készül hivatásosan foglalkozni a zené­vel. de ő sem művészi minőségben. Sántha Éva készül a főiskola testnevelés-zene szaká­ra. A többiek. — nagyrészt ipari tanulók, ál­talános és középiskolások, fiatal szakmunká­sok — „csak” a zene szeretete miatt járnak. (S ezzel a kitartó érzéssel vége a harma­dik tételnek.) A z első komolyabb szereplés 1972 nya­rán a siklósi várjátékokon zajlott le. Zeneszerzők és zenetanárok, karmes­terek és egyszerű vendégek szóltak elragad­tatottan a nyíregyháziak teljesítményéről. Siklósról bnonzplakettet hozta)! el. majd nem sokkal utána Csehszlovákiában is jártak. Erről az útról igen kedves emlékek marad­tak. Például az a hangverseny, amikor a kö­zönség velük együtt énekelte a cseh-polkákat. J úliusban ismét Csehszlovákiába utaz­nak. A Luxemburgi alapítvány a tét, amelyet egy, két, vagy három ifjúsá­gi zenekarnak ítélnek oda a Karlovy Vary-i melletti Cheb-ben rendezendő nemzetközi fesztiválon. Az előzetes jelzések szerint egyet- 1en_ magyar és egy szovjet zenekar meliett, Svájctól Kanadáig egy sereg -nyugati együt­tes vesz részt ezen a versenyen. A csehek if­júsági zenekara versenyen kívül ad műsoro­kat. A Luxemburgi alapítványt az együttesek nyerhetik meg; a jutalom azonban az illető országé, a fuvószene fejlődésének ápolására, támogatására. A Népművelési Intézet a nyíregyházi ze­nekart találta alkalmasnak erre a versenyre. Július másodikétól a fesztiválon, valamint Karlovy Varyban és a közeli fürdőhelyeken sorra kerülő műsorokon lép fel az ifjúsági fú­vószenekar. Repertoárjuk csaknem kétórás, könnyűzenei programból áll. a versenymű- sorokon kívül. Sajnos igen kevés az együttes felkészültségének megfelelő, fúvósokra hang­szerelt mű. illetve az ilyen kotta. Nehéz tehát a darabok kiválasztása. Több olyan művet játszanak, amelyet Tonté. László dolgozott át. A fesztiválra. — amely meghatározott mű­soridőt jelent ~r Ujj Viktor Gyula: Két zene­kari prelüdjével. Kodály: Háry szvitjéből a Napóleon indulóval és az Intermezzóval. Farkas Antal: Két falusi zsánerképével, Ber­lioz: Rákóczi indulójával és a Tannhäuser nyitánnyal készülnek. (A negyedik tételnek egyelőre_ nincs_ vé­ge. Komoly próba következik, hazánk színeit képviselik majd egy igen komoly mezőnyben, neves együttesek között.) Jósavárosban, a Garibaldi utca legmaga» sabb pontjáról nézve megkapó képet nyújt az egykori gyümölcsösök helyén emelkedő to- ranyházak és alacsonyabb épületek látványa. Hosszan elnézte a városnak ezt a legújabb részét a közelmúltban Kádár János elv la re is. a Központi Bizottság első titkára, amikor vá­rosunkba látogatott. Bíró László. Nyíregyháza Város Tanácsának elnöke részletesen tájékoz­tatta a vendéget az új városrész építésének előkészítéséről, a különböző létesítmények folyamatos megvalósításáról. Szólt arról, hogy ezen a részen igen gazdaságos a lakásépítés, mert koncentráltan lehet végezni a munkát, ráadásul nem kellett nagyon sok épületet szanálni. Aztán szóba hozta az elnök: „Az utóbbi években elég sok lakást építünk és lát­szólag úgy tűnik, mielőbb megoldjuk váro­sunkban a lakásproblémát. Ám az az igazság, hogy egy ilyen dinamikusan fejlődő városban, ahol három év alatt 15 ezerrel nőtt a lélek- szám, s ahol rendkívül gyors az iparosítás, az építés ellenére sem csökkennek a lakásgon­dok.” Aztán részletesen kifejtette a vendégnek, hogy a ma már 85 ezres lélekszámú Nyíregy­házán mind több iparban dolgozó kér lakást; olyan, aki faluról érkezett a városba. Aztán, azoknak a fiatal házasoknak is fészek kelle­ne, akik éppen az új gyárak adta munkale­hetőségre alapozzák családi életüket. Elhang­zott a tájékoztatás során. hoc£y ez a jósavárosi ész azért mégiscsak áldás a városnak, mért itt már most megvan a lehetőség arra. hogy az V. ötéves terv kezdetekor ezerkétszáz la­kás építéséhez fogjanak. Ennyihez van meg, nz előközművesífett tartalékterület. Nem véletlenül érdeklődött a Központi Bizottság első titkára tüzetesebben p nyíregy­házi lakásviszonyokról. hiszen köztudott, hogy ez nem csak ebben a városban, hanem az egész országban mindennapi gond. Azok, akik ma még albérletben, vagy egészségte­len körülmények között laknak, őszintén re­mélik. hogy a következő évek során nekik is jut maid a modem, erkély es, összkomfortos lakásokból. Az ilyen családok fokozott érdek­lődéssel figyelik miként alakulnak a tervek, egyáltalán mire számíthatnak az elkövetkező ^vekben. Kétségtelen, hogy a város is megkülön­böztetett figyelmet fordít a jövőben a lakás- probléma enyhítésére. Kiderül ez egyebek között abból is. — hogy bár még csak a leg­elején tartunk a következő ötéves terv cél­jainak kijelölésében — máris mutatkoznak * jelei: Nyíregyházán is több ezer család te­kinthet bizakodással a holnapok elé. Egy friss kimutatás szerint 1973 és 75 kö­zött 3765 lakás valósul meg a városban, ami­vel szemben az igény körülbelül 3 ezer. Ebből úgy tűnik, hogy a lakásprobléma Nyíregyhá­zán megoldódik 1975 végére. Ez azonban csak a látszat, mert a rideg számok távolról sem fejezik ki a teljes valóságot. Mindenekelőtt: az építéshez tervezett lakások és közintézmé­nyek érdekében még csaknem 300 lakást kell szanálni. Ilyen arányú az évente elavuló, lakhatatlanná váló lakások száma is. Ha most mindehhez hozzávesszük, hogy évenként kö­zel nyolcszázra tehető a házasságkötések szá­ma — s a fiatal házasok közül csak kevesen maradnak a szülői háznál, új lakást szeret­nének — vagyhogy éves átlagban a kétezret is meghaladja a város lakosságának a nőve- , kedése, — akkor máris látható, hogy lakás- probléma marad az V. ötéves tervre is jócskán. Annak ellenére, hogy még nem állnak rendelkezésre a következő tervciklus főbb mutatói. — tehát a város sem rögzítheti e pil­lanatban terveit — megközelítő számítások szerint 75 és 80 között csaknem hatezer lakás építésével lehetne-kellene számolni. Mint említettük, az indításhoz Jó a feltétel, hiszen Jósavárosban megfelelő terület áll rendelke­zésre. Ezen kívül — várhatóan — sor kerül az Északi körút, a Szamuely tér környékének befejezésére: ezek újabb több száz lakást je­lentenek majd a városnak. De előtérbe kerüli a következő években a Kossuth, a Mező utca, a Szarvas utca térsége csakúgy, mint a Fel­szabadulás útjának környéke. A nem állami építésű lakásoknak a Rákóczi utca és a Kert- köz környéke kínál jó lehetőséget. A családi házas területek kijelölésénél változatlanul Borbánya, Sóstóhegy, a Ságvári-telep, Nyír­szőlős. stb. állhat majd rendelkezésre. Természetesen a lakásprogram megvaló­sításához mindenekelőtt anyagi fedezetre van szükség. Ezen kívül szükséges az erők kellő koncentrálása, s az. hogy a lehetőségek közül mindig a legmegfelelőbbet a legcélravezetőb­bet rögzítsék, amikor döntés születik. Az építés az első fázisa a lakásgondok megoldásának, a következő mozzanat az igazságos elosztás. Évek óta tapasztalhatjuk, hogy Nyíregyházán mindenekelőtt azok kap­nak lakást, akik valóban rászorulnák. Jól példázza ezt, hogy az utóbbi években 239 ta­nácsi bérlakásból 171-et fizikai dolgozónak adtak, tanácsi értékesítésű lakásból pedig 236-ot kapott munkáscsalád. A fiatal házasok részesedése is közelíti a negyven százalékot. Indokolt, hogy a következő években a lakás­elosztás rendjét is korszerűsítsük, jobban a valósághoz igazítsuk. Erre is alakulnak már ax elképzelések, amelyeket majd a város tanácsa önt végső formába. A. ft Baraksó Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents