Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

®. oldal KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLEf / 1974. április !t. Hím esi közérzet A tegnap és a holnap Közlekedésbizton ság Mindig kettőn múlik Hímesi kertes házak. Minden virágban, zöldben. Csak költő lehetett, aki e nevet kifundál- •ta: Hímes. És csak költők lehettek, akik az utcákat elkeresztelték. Rigó. Gém, Fürj. Fecs­ke és Galamb — csupa madár, akiket a to- jásdad alakú vas névtáblák megneveznek. A névadókról senki nem tud. legfeljebb a Szarvasszigeti tóról, amely alig nyíllövésnyire ide. a mostani repülőtér mellett terült el. Ta'án innen a Gém és a többi madár. Kert, fa, madár Vagy az is lehet, hogy Jakucska Józfef- Vénak van igaza, aki 1898-ban itt látta meg a napvilágot, a# Ujszőlő utca végén, egy ma­gányos házban: — Kert volt ez mindig, kert maradt ez ma Is. És ahol kert, ott fa, ahol fa, ott madár.” És férje, a rqssz-szemű vasutas, akit 1932-ben elbocsátottak a MÁV-tól, és még a fűtőség­nek is befellegzett, ma kék kötényben, kezé­ben tulipánlevéllel odamutat a velekorú dió­fára: — Ha jön a május, itt is megszólal a rigó. hogy azt mondja, huncut a bíró. Fész­kei is rak, itt fütyül a nyáron.” Kert volt ez mindig, kert maradt ma is — viszem magamma] a gondolatot, és ekkor jövök rá, talán éppen ilyen valaki volt, aki a szép között egy pillanatra költővé vált, hogy e díszes-virágos szőlőkertet elnevezze. Akko­riban keskenyek voltak itt az utcák, épp olyanok, hogy a szamaraskordé elfért a zu­gokban. Ház csak ot| «volt- w« Éreti- tiffí ' ahol ma az öreg Dienesék laknak, aranyésőbokrok között szerénykedő házban. Meg ott, ahol Férgemé anyósa épített, amikor kihasítottak három házhelyet Beniczki szőlőjéből. És ott volt a Lőrinczné háza, mely alig nagyobb, mint a tőle pár lépésre most felhúzott ga­rdák. Pergetné ott áll két dédunokájával, ahol B Gém utca már véget ér, ott ahol a Hírnest. övező kerítés kezdődik, ott, ahol a vaspálya öve szorul félkörívben az utcák köré. Hor­váth Éva, a nyolcéves és húga. Jutka a 3 éves. a toronyházból jöttek ide, kicsit a ter­mészetbe. a szabadba, a frissre. — Huszonhétben költöztem ide. amikor férjhez mentem. Akkor még szőlő volt csak erre, meg egy-egy ház. A két kezemen meg tudnám számolni kiké. Nekem itt minden új. A gyermekeknek régi. És körülmutat, az épülő társasházra, meg arra, amely már kész, a téglákra, amit szállí­tanak. — Szép világ ez a mai, és itt különösen szép. Az erdő felől jön esténként a friss leve­gő, az udvarokban ott a fa. a ház előtt a vi­rág. Villanyuk van. mindenütt itt a kút. A vonatot már meg se halljuk, a repülőket meg­szoktuk. Nekünk ez a csend. Csak az Érrel kellene valamit csinálni. Gyűlés volt itt a sarkon a minap este. mondta is az uram; vagy kotorják ki. vagy fedjék be. Mert nyáron ki­bírhatatlan. / Barack, galamb, virág Átlépkedek a rozoga fahidon. melyen élő tréfa a tábla: 3 tonnáig. Ez is költészet és humor, hisz’ a táblán túl már nincs is út, s ráadásul éppen arra mutat, ahonnan külön­ben se jöhet semmi sem. A kis házak fölött, a betörkolló utcákon át egy másik gyűrű k 'i vonalai. a körút házainak emeletes kap­társora. A távoli utcavégeken rohanó jármű­vek sejtelmes foltjai, de itt, a szőlősdomb maradék siligó homokján csak lassan cam­mogó. óvatosan menő kocsik. Csak a por mi­att? Nem hiszem. Itt az autós és motoros va­lamit érez, ha nem is tudja: kímélnie kell a Fecske utca barackfáit, a Rigó utca szelíd galambjait, a kertek előtt még kerítést fonó tőkék rendjét, a rózsaszín almavirágot, a kis házak belső tisztaságát. Az öreg Szilvásy mester, aki csizmadia, szép házával és cégtáblájával emléket idéz. Itt-éltek hajdani viseletét, akik ma legfeljebb egy kis tereferére állítanak be műhelyébe. Mert az igazi mester már az autószerelő, aki­nek udvarában ott sorakoznak a nyitott mo- torházú kocsik, és a galamb turbékolása mel­lé egy új költészet motorzümmögését vegyí­tik. De itt mintha még ez is csendesebb len­ne. mint másutt. És autóvillamossági szák- piát választott a két Lénával fiú te, László, aki a Kossuthba jár és Attila a 107-esből. A tollas ütőjén puhán pattan a szárnyaslabda, átrepül a kerítésen, gyepre, virág közé. — Szeretünk itt lakni. Csendes, közel az erdő, és egy kis séta a buszig kell is az em­bernek. Csak talán kevés a fiatal. Inkább ott telepednek meg. ahol az új házak épülnek. A régi házakban főleg idősebbek élnek. Még­is szép itt. Hogy miért Hímes? Lehet, mert olyan tarka. Még nem kérdeztem ... A postás, aki erre jár. pedig új ember, öreg társát váltotta, már mindenkit ismer. Elég. ha egy levélen ennyi áll: Hímes. Ha neki nem jut eszébe, százan is akadnának akik tudják, kinek szól a küldemény. Legfel­jebb egy-egy most odaköltözöttet nem is­mernek még. Még. Itt a kerítés, a házak kö­zötti jelképes határ nem választ el. és az ut­cák lakói között gyorsan fut tova egy új név. egy új lakó érkezése. Szívesen fogadják. Mert büszkék arra, hogy soha ennyien nem vágytak ide, mint manapság. — Persze a bolt: messze esik kissé. — mondja Pergemé. és így véli Jakucska Józsi bácsi felesége is. — Az Északiba járunk, mert a kis buszbolt nein sokat ér. Nem csak só, cukor meg kenyér kell. így aztán elme­gyünk. Pedig múlik az idő. elhalad... — de az asszony ha nem veszekszik szép marad — fejezi be Józsi bácsi, aki huncut ma is. és igazat mond. Felesége 76 évével is szép, csak­úgy. mint Perger néni. akinek pirospozsgás arca..minden verseny bep elljágyja íjjfchá^i dédunokáinak városi színeit. 'Pedig a két ház között egy kismadárnak se kottyan meg az út, mégis, mintha más világba kellene rö­pülnie. .. Vasút és körút között Errefelé nincs köves úttest, jószerivel járda se. A községfejlesztés ide vizet meg villanyt hozott, de a lámpákra nem nagyon néz itt senki. Este vakon néznek a kiégett körték, a máshonnan kiszuperált higanygőz- lámpák. De emiatt se keseregnek, legfeljebb annak van panasza, akinek kis telkéből ki­hasítottak. hogy szélesebb legyen az utca, és máig se kapta meg a kvadrátonként akko beígért negyven forintot. (Pedig de kellene főleg az idősebbjének!) Már nem is szólnak s ha valaki mégis belekezd a panaszba. ; másik torkollja le: — Ugyan hagyja, itt haj dan a kordé se fért el... A Hímest ma bekeríti egyik oldalról a vasút, a másikról a körút. Hogy féltön-e vagy szorongatón, azt lesik, öregek és fiatalok egyaránt. Mert ezt a kis világot, mely nem zárt. de mégiscsak az övék, féltik. Azok is. akik itt születtek, de azok is. akik ma köl­töznek ide. Az Irinyi János utcán a kis ker­tes emeletes házak lopakodtak a közéjbe, az­tán néhány garázs böködi a Hímes határát. A másik oldalon a Vasvári utca törekszik egyre beljebb, s az erdő felőli oldaton mind hivalkodóbb épületek jelzik: nyomul a vá­ros errefelé. És tudják, hogy csupán néhány év kérdése, és a Rigó utcánál, ott ahol ma Nagyék házának alapja készült, el. berobban a csendbe az új körút, mely az erdőből érke­zik. s megkerülve a várost új ütőere lesz Nyíregyházának. A nagyobb Lendvai fiú szerint nem lesz baj. Legfeljebb néhány ház tűnik el. a Hímes akkor is az marad, ami ma. — Csak köze­lebb kerülünk ezzel is a belvároshoz, lesz jó utunk. igaz. cserébe adunk egy kicsit a mai csendből... Találtak erre régen szkitakori temetőt. Kibújt a földből egy avarkori háromszárnyú nyílhegy is. Még valamilyen kőbalta is akadt, úgy 5 ezer év körüli. Ez a dombos hely. az egykori tó szomszédságában úgy látszik min­dig kedves helye volt az embernek, a nö­vénynek és a madárnak. Olyan rész ez. ahol még a boldogtalanság is elviselhetőbb a meg­nyugtató virág között, ahol az öregséget a szőlőtőke göcsörtje mutatja, ahol néhány húszméteres, derékig kopasz fenyő méri az időt. egy vén diófa közelében. Itt modem környezetben is maradt egy darab nyugalom, amit a mindenfélé eljárók abban a pillanat­ban megéreznek, amikor a busszal a himesi megállónál hazaérnek. Bürget Lajos Csúcsforgalomban a Dózsa György üti Iám púnál I TT A TAVASZ — s ez egyben az au­tósidény kezdetét is jelenti. A kérdés most az: vajon folytatódik-e az a fo-. iyamat. amely a megyei közlekedésbiztonsági , tanács alakuló ülésén óvatos derűlátásra adott okot. összetett problémáról van szó, mert hosszú évekig emelkedett a balesetek grafi­konja. és'csak az elmúlt egy-két esztendőben mondhattuk, hogv kisebb mértékben mint a forgalomba kerülő autók száma. Ezért tehát az óvatos optimizmus: soha nem látott mér­tékben emelkedik az új autók száma Nyíregy­házán is. s bizony elég egy-két rossz hétvége, ismét felfelé szökkenhet a grafikon, amely egyben mérce is. Amely fegyelmezettségről, udvariasságról, műszaki és közlekedési ismeretről tudósít. De nézzük a baleseteket összegező számokat. 1967—70 között tetőzött a baleseti hullám, a megyében ekkor emelkedett 1500 fölé a bal­esetek száma, s nyolcvan halálos áldozatot követelt egyetlen évben a közúti közlekedés. A balesetek jelentős része Nyíregyházán vagy közvetlen környékén történt. Az igazság az. hogy Nyíregyházán ' nem őröm közlekedni. Sem gépjárművel, sem ke­rékpárral. sem gyalogosan. A fő közlekedési utak az erőfeszítések ellenére is rosszak, mert régen kinőtte azokat a város, s csak kisebb korszerűsítések történtek. Még a 4-es főút is szűk, keskeny, gyakran pár méteren belül is jelentősen változik a minősége. A Tokai felé vezető főút állapota és a Tiszavasvári felé ve­zető út némelyik-" szakasza erősen kifoeásol- ható. Változatlanul sqk gondot okoz a főuta­kat is elzáró három nagy sorompó, ami a tényen túl is számottevő, inert a kötélidegze­tű járművezetőket Í 6 megviseli a gyakran 20—30 perces kényszerű ácsorgás, ami jobbik esetben csak egy városi út közben jelent aka­dályt, rosszabbikban esetleg több száz kilomé­teres utazás körülményeit rontja el. Szerencse, hogy néhány dologban a kö­vetkező évek e területen jó változást ígérnek. Az új 4_es tervei készülnek. A hozzáfűzött reményeket — sajnos — csak részben váltja majd be, mert keskenyebb lesz. mint gon­doltuk, nem lesz középen zöldsáv, mint sze­rettük volna, s nem lesz olyan tágas, mint • ami célszerű lenne — de mindezt a rendelke­zésre álló pénz határozza meg. amiből egye­lőre ennyire telik. Nemsokára építik, három ív múlva mindkét új felüljárójával sok gon­dot megold. A Tiszavasvári úti felüljáró 1976-ban készül el a terv szerint, s a Tokaji át, Rákóczi út is új burkolatot kap. Az utaknál maradva közlekedési szem­pontból is szólni kell a város két körútjáról. Az Északi körút, amely évről évre bővül, ha­marosan sokkal értékesebb lesz, mert meg- ayitjá’k a Dózsa György utcáig érő részt, s így a mostaninál sokká, nagyobb forgalmat ;ud majd lebonyolítani. Várhatóan rendeződ­lek a Mező utcai műszaki problémák éskölt- iégkihatások is (itt az új szakasz alatt lévő vezetékeket kell lejjebb süllyeszteni a vég- eges burkolat elkészítése előtt), s a most el­készült Vasgyár utcai osztottpályás résszel már körülöleli a belváros északi, nyugati és iéü negyedeit, mindenütt új panorámát is adva a környéknek. A KISKÖRŰT TERVEIRŐL a Nyíregy­házi Élet előző számában írtunk vá­rosépítészeti. rendezési témákat kie­r.eive. Nem hanyagolható el azonban leendő közlekedési szerepe 6em: a kiskörúton belül gyakorlatilag nem lesz átmenő forgalom, ész- izcrűbben. jobban lehet szervezni a város :özi ekedósét. Ehhez járulnak a tervezett új forgalom- ■ányító lámpák, amelyekre rendkívül nagy ;zükség van. Azt. hogy mit jelentenek, jól szemlélteti egy-egy üzemzavar: a Kossuth té- en és a Jókai téren a forgalomirányító lám­pák nélkül már közepes forgalom esetén is kisebbfajta közlekedési csőd fenyeget. Még a ícvssuth téri lámpa — amit használtan, olcsó pénzért vett a tanács — is sokat segít, pedig eljes mértékben korszerűtlen, nem ilyen mennyiségű és ilyen gyors forgalomra mére- :ezték. Tervezik a cseréjét, de a szükséges igy-két millió forint a tanácsnál sem apró­pénz. Ugyanakkor más csomópontok is „szo­rítanák”. A Vasgyár utcai kereszteződés is megérett a rendezésre, amely az utak szem­pontjából hamarosan meg is történik. De igyanilyen fontos lenne a Rákóczi út. Északi cörút kereszteződésének rendezése. Egyetlen torlódás elegendő a Vasgyár utca—Széchenyi utca kereszteződésében, s negyedóráig nem áll helyre a normális forgalmi rend. Uj, ve­szélyes csomópontok is keletkeznek: ilyen lesz a körút Marx téri csatlakozása, ahol a 4-es főút torkolata is a közelben lesz. S ekkor még csak a legfontosabbakat soroltuk fel. ft nem szerepel még a Kossuth utca Rákóczi utcai torkolata és más. hasonló forgalmas csomópont, t S ZÁMOS Más VESZÉLY IS nehezíti a biztonságos, jó közlekedést a vá­rosban. Jó néhány földes út van a városközpontban, amelyekről a sarat még száraz időben is felhordják a főbb utakra — sok baleset forrása lehet. Nagyon sok a vá­rosban az útfelbontás, még a műutakon is so!« a kátyú. Naponta lehet látni a gondatlanul megrakott teherjárműveket, amint követ, sze­net, sódert és más árukat hullajtanak, meg­annyi balesetveszélyt okozva. Ezekre is job­ban oda kellene figyelni a hatóság emberei* nek. Célszerű lenne azt is eldönteni, hogy me* ívik utcánk kétsávos és melyik háromsávos. Zavaró, hogy az útburkolatok festésénél egyik esztendőben a körút kétsávos, aztán három, aztán megint kettő. Ugyanez a hely­zet a Sóstói útnál is. Változtatják a .haladási irányt jelző útburkolati jeleket is, ami ap­róbb gondokat okoz, különösen, ha azonos helyen többször kerül sor változtatásra. Ez tehát a közlekedés hármasából — ember, jármű, út — egyetlen rész. Mondhat* jük: objektív, mert ez van, s ehhez kell ári kalmazkodni. De vajon alkalmazkodunk-e? Éventé ezernél is több ember szerez vezetői enge­délyt a KPM Autóközlekedési Tanintézet is* kólájában Nyíregyházán. Jelenleg nagyot» mostoha körülmények között, a hallgatók és a szakemberek alig várják, hogy beköltözr hessenek új, már valóban iskolát jelentő épü­letükbe. Az MHSZ-nél ugyancsak ezrek sze­reznek jogosítványt — már most jó körül* menyek között, audiovizuális, programozott oktatás keretében. Nagyon sok ,.T” betűs is­kolakocsi rója a nyíregyházi utcákat — időn­ként az embernek az az érzése, hogy talán túl hamar a „mélyvízbe”, a forgalom kellős közepébe engedik a néhány napja tanuló járművezető-jelöltet. De úgy tűnik, hogy a szükséges alapot az ATI és az MHSZ iskola* jában megszerzik — a fiatalok könnyebbel») az idősebbek nehezebben. Sajnos, a tanulók ocsiban, a vizsgán ta­pasztalt kezdeti szerénység nagyon hamsa eltűnik a saját kocsiban, talán még hamarabb a saját motoron és leghamarabb a kismoto­rok vezetőinél. Túl sok az agresszív jármű­vezető városunkban, gyakran tapasztalható gyorshajtás (nyíregyházi napjain „arat” » Traffipax fényképezőgépes ellenőrző koesJX) sok a szabálytalan kanyarodás. elsőbbség meg nem adása és a szabálytalan előzés, A mikor mindezeket sorra vesz* SZŰK, szólni kell a gyalogosokról* Tévedés volna ugyanis azt hinni) hogy minden balesetnél a járművezető a hsri bás. Nyíregyházán is érvényes a megyei á*4 lag: minden nyolcadik-tizedik baleset közvetri len oka a gyalogos. Ismerős kép a Kossuth téren: hosszú járműsor áll a Zrínyi Ilona ut­cában és a Bethlen Gábor utcában, mert ■ Centrumtól vagy a városi tanácsba érkező gyalogos még át akar menni — „a -zebrán nekem van előnyöm” alapján. Pedig a bel­eset mindig kettőn múlik, s ez nem mindig úgy képzelhető el, hogy két gépkocsi te| egyik lehet gyalogos vagy kerékpáros «... Nem szóltunk itt az italról, ami nem je* lenti azt, hogy nincs ittas vpzető. Az egypoé hár 6ör vagy bor ma még bocsánatos bún nők számít a járművezetők körében (meg is van az eredménye: minden tizedik balesetnél közrejátszik az alkohol). Nem volt itt szó as új. gyors kocsikról, amelyekből legtöbbsző» hiányzik a biztonsági öv... (hamarabb kerül egy dallamkürt, mint az életet védő öv). A szakemberek mégis reményekkel őri dúlnak az új autósidőszak elé. Rajtunk is múlik: az óvatos optimizmus jogo6-e. az ő^a elejei mérleg majd igazolja-e. hogy a jár* művek számának emelkedésével nem jáé törvényszerűen együtt a balesetek számának! növekedése is. Marik Sándoí

Next

/
Thumbnails
Contents