Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-13 / 86. szám
♦. «Mai KtfcW-MÄÖYÄRORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET T974. fcH* Ä „...tudva legyen az egész mívelt világ előtt...” 1849. április 14-én a képviselőház a debreceni Nagytemplomban elfogadta, majd április 19-én törvényeink közé iktatta a Függetlenségi Nyilatkozatot. T mmár 125 éve folyik a vita arról, 1 hogy kellett-e, szabad volt-e a szabadságharc másodi-k évében elfogadtatni a képviselőházzal a Függetlenségi Nyilatkozatot?! Történelmi kényszerűség volt-e, vagy talán az egyéni nagyravágyás diktálta elhibázott lépés? Vagy a radikálisok egy szűk csoportjának államcsínye a békepárt leszerelésére? A Függetlenségi Nyilatkozatnak köszönhető-e, hogy a Habsburg uralkodóház végül mégis segítségül hívta a cári csapatokat? Hözzájárult-e ahhoz, hogy a forradalom és szabadságharc politikai és katonai vezetése között végzetesen megromlott a kapcsolat? Ösztönözte-e a magyarországi nemzetiségiek ellenforradalmi harcát? Oka volt-e a Függetlenségi Nyilatkozat annak, hogy a szabadságharc külpolitikailag teljesen elszigetelődött? Ennek következménye volt-e a nemesség közönyének növekedése, a radikálisok szétzilálódása, a békepárt megerősödése Kossuth táradalmi és politikai elszigetelődése? Vagy a kérdések mögött meghúzódó politikai valóság a Függetlenségi Nyilatkozat nélkül is az általunk sajnálatosnak ismert történelmi tendenciákat követi? Kérdések és újabb kérdések, melyek számát a végtelenségig gyarapíthatnánk, visszakérdezve a világosi fegyverletétéire, az önkényuralomra, az abszolutizmusra, az emigráció tevékenységére, az 1867-es kiegyezésre, az utána következő közjogi küzdelmekre, hogy azért Wöben mégse kalandozzunk el túl messzire az eseménytől. A kérdések szaporítása azonban csak a problémakör továbbá bonyolításához vezetne. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának okait, történelmi értékelésének kiinduló motívumait mégis csak a nyilatkozat elfogadását megelőző katonai és politikai események felvillantásával közelíthetjük meg 1849 első hónapjainak történelmi eseményei vegyes érzelmeket válthattak ki a korszak embereiből. A forradalmi Pestet Windischgrätz herceg osztrák katonái vették birtokukba. A Honvédelmi Bizottmány az országgyűléssel együtt Debrecenbe menekült, ahová rövidesen utánuk érkezett a Windischgrätzhez még Pestről küldött békekövetség jelentése, mely határozottan leszögezte: egyezkedésről, tárgyalásról szó sem lehet, csak „feltétel nélküli behódolásról". Ezt. újabb hír követte: Windischgrätz bebörtönözte Batthyány Lajos miniszterelnököt Mikor mindezek történtek, Görgei hadserege napról napra hátrált, kerülve az ellenséggel mindenféle csatározást, Bem pedig még alighogy megérkezett Erdélybe. Az erőviszonyok bár tisztázatlanok, de mintha az osztrákoknak kedveznének. Az év első hónapjában még Európa némasága, forradalommentessége is. Február hoz valamicske reményt: 5-én eajlott a branyiszkói ütközet, ahol Guyon és Erdősy Imre lelkesítése mellett futásra kényszerítik a honvédek az osztrákokat Síén, 5 napos csatározás után, Bem hirtelen az ellenségnek fordulva, PiKkinél győz. Mintha a külföld is mozgolódna. Februárban Toscanában elzavarták a Habsburg főherceget és kikiáltották a köztársaságot. Toscana példáját követte Róma. A republikánus lelkületű Petőfiben remény fakad: „Vigyázzatok rá — írja, — hogy egy pár holnap múlva, vagy talán előbb, talpon lesz ismét minden élő a művelt világban s eget hasító róbajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem Itt a földön uralkodik a zsarnokok képében, s uralkodik annál kegyetlenebbül. minél közelebb van halála.” Af árciusban — bár az olaszországi forI'-l rad alommal kötendő szövetség reménye az olaszok novarai vereségével szétfosz- lik — a magyarországi hadszíntereken aratott győzelmek újabb reményeket fakasztanak az emberekben. Március 5-én Damjanich elfoglalta Szolnokot, 15-én Bem Nagy- szebenből űzi ki Puchnert. aki nemcsak a Szászfáidról, de Erdé'yből is kifut Moldvába. Kossuth lelkesen köszönti Bem győzelmét: ..A magyar szabadság születési napját, márt. 15-ét erdélyi vitéz seregeink e roppant eredményű győzelem által a leg- meltóbban ünnepelték meg.” Damjanich sikerére is vám méltó szava: '.Damjanich ally hű fia e hazának — mondotta —, mint aminő hű csak ember lehet, tiszta mint az arany, bátor mint a villáin s határozott mint az úr Isten akarata — ő egyike e haza rendíthetetlen oszlopainak kiben bízhatik a haza...” A szolnoki győzelmet „hadviselésünk kiindulási pontja gyanánt” értékeli, melyet „minden időveszteség nélkül haladéktalanul, rögtön a legnagyobb eréllyel” ki akar aknáztatni. Két-három hét múlva a kezdeti győzelmek újabb eredményekkel gazdagodnak. Március 20-án Erdélyben már Bem hadserege az úr. Április elsején pedig a magyarországi frontokon lendül támadási» a hadsereg egymás után aratva győzelmeit. Az elsőt éppen április elsején és másodikén a hatvani ütközetben. Április harmadikén Szenttamást veszi be a honvédsereg. Április 4-ón a tápióbicskei ütközet okoz örömet katonáknak, politikusoknak. Aztán sorban a fényesebbnél fényesebb győzelmek. Április 7-én a vezérkar már Gödöllőn tart haditanácsot, melyen Kossuth is részt vesz. Míg a hadszíntéren győzelem győzelmet követ, Debrecenben az országgyűlés két tábora vívja küzdelmét: a radikálisak és a békepárt. A megalkuvást, az egyezkedést szorgalmazó, a forradalmi lendületnek gáncsot vető békepárt egyre merészebben hallatja hangját. A katonai győzelmeken fellelkesülő Kossuthnak és a radikálisoknak az egyre inkább teret hódító békepárt ellen nincs más eszköz a kezében, mint a trónfosztás. Elzárni az alkudozás útját, kikiáltani Magyarország teljes függetlenségét, az osztrákoktóli végleges elszakadást. Árulóvá nyilvánítani mindenkit, aki a forradalom ellen akárha hangját is hallatja. Ezért terjeszti Kossuth április 12—13-án a Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés szűkebb anácskozása elé a Függetlenségi Nyilatkozat tervét. Komolyak a nézetei térések, de a radikálisok nyakukba veszik a várost, agitálnak. buzdítanak, s április 14-én a Nagytemplomba összehívott országgyűlés szembetalálja magát — Debrecenben talán először —, egy lelkes függetlenséget óhajtó tömeggel. Éllenszó nélkül elfogadtatik és törvénybe iktattatik a Függetlenségi Nyilatkozat. rroltak már a múltban Is ilyen feleme' lő pillanatai, „Eb ura fakó —, József császár nem királyunk” indulatai a magyar történelemnek. A múlt példái, az adott történelmi helyzet konkret formálódása egyformán sodorták Kossuthot a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadtatása felé. 1849. április 14-én meg is történt az egyhangú szavazás. 125 éve fogalmazódott: „MS- a magyar állad álmát törvényesen képviselő nemzet- gyűlés , ...Magyarországot elidegeníthetetlen természetes jogaiba visszahelyezve.... az önálló független Európai Satusok sorába iktatjuk, k a hitszegő Habsburg Lothringen! házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilakoztat j uk..." „Erkölcsi kötelességének” tartotta a nemzetgyűlés tettét indokolni, hogy tudva legyen az egész mivelt világ előtt,... e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott eltoizakodás. s nem forradalmi viszketeg; hanem a türelem végső kimerültsége, a az önfenntartás toénytelensége vczcté**. A bevezető mondatok után megáBapftja a nyilatkozat, miszerint „háromszáz esz. tendeje múlt, hogy a magyar nemzet, szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján a királyi székbe emelé. Es e három század nem egyéb mint a folytonos szenvedés három százada”. Ezt követi az osztrákok bűneinek felsorolása, ezeknek részletes taglalása, a királyi , eskük, koronázási hitlevelek csalárd kijátszásainak sora, az ország akaratának semmibe vevése, — történelmi példákkal, ural- kodéi tettekkel bőven magyarázva. Majd a negyvennyolcas törvények megszegését, az országra támadó ellenforradalom igazságtalanságait veti a nemzetgyűlés a volt uralkodó szemére. A magyar nép szenvedései miatt volt kénytelen több ú*en ..fegyveres védelemhez nyúlni”. A trónfosztás tehá kényszerűség, végső menedék a nemzet szamára — állapítja meg az okmány —.meri ,a Habsburg Lothringen! ház kérlelhetetlenül összeesküdött Magyarország Statuséleté- nefc kiirtására, és önmaga tépte szét azon kötelékeket, melyek őt a magyar nemzethez csatolták..." Mindenekért: „Magyarország..: szabad önálló és ®g- getlen európai statusnak nyilvámtottatik-. „A Habsburg Lothringern ház... a Magyarország... feletti uralkodásból™ a nemzet nevében örökre kizáratik... A nemzetnek „...azon népekkel, mell vek vele ezelőtt egy fejedelem alatt álló tak, békét s jó szomszédságokat alapítani s í.T' tatni. és minden más nemzetekkel, barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata.” .Az ország jövendő kormány rendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig... a kinevezett kormányzó elnök, Kossuth Lajos...” a minisztériummal egyetértésben, „—a személyes felelősségűik a számadási kötelezettségük mellett” fogják az országot irányítani, kormányozni. A vitáik még ma sem ültek él a Függetlenségi Nyilatkozat körül. Mérlegre teszik, értékelik azóta is történészeink. Egy azonban biztos: elhatározó tett volt. Történelmi megvalósulása megalkuvás és ingadozás nélküli harcot követelt, bátor kiállást, ahogyan Arany János is látta: Fel, fel a szent küzdelemre! A sorompó nyitva áll; Egy a pálya egy a végcél; Dicső élet vagy halál. Takács Péter Hozzászólás El kell indulni valahonnan A Kelet-Magyarország cikke késztet arra, hogy leüljek az írógéphez és hozzászóljak. „Előre gondolkodni”! Ennél bölcsebbet alig tehetne az ember, ha tenné. Úgy tanultam, hogy a kutatás eredményességét meghatározza a kutatási módszer. Vagyis; vizsgálni a helyzetet éspedig csakis a valóságnak megfelelően, a hibákat, okokat fel'támi és azok megváltoztatására, kijavítására javaslatokat kidolgozni, tenni. Ez nem csak a természettudományban van így, hanem egy szociográfia is akkor értékes, ha ezt a módszert követő. Úgy vettem észre, hogy legtöbbször már az első lépésnél baj van! A helyzet vizsgálata nem lelkiismeretes, vagy ha igen, a jelentés erről nem fedi a valóságot. Magam, mint előadó, és mint TIT-einöl előbb Baktalórántházán, most pedig Nyíregy házán immáron több, mint tíz éve csinálom csinálnám a közművelést. Az a tapasztalatom, hogy a módszereken változtatni kell! így már nem megy, még akkor sem, ha a statisztikák esetleg mást mutatnak. — Mert igaz az hogy például egy TIT előadás a tv korszakában is nagyon értékes, mert ott azonnal kérdezhet a hallgató és beszélgethetünk egymással, de ha a hallgató el sem jön, vagy verbuvált, érdektelen, akkor vajmi keveset ér az én elméletem. A következő gondolatok forogtak a fejemben e témával kapcsolatban: miért is menne el a szép tiszta, jólfűtött lakásából akárki is a kulturházba, ahol hideg és kosa van, ahonnan haza is kell menni a sötét utcákon, ahol szeszt mérnek, és, aki a kultúra iránt érdeklődik, az általában nem érdeklődik a részeg, duhajkodó, kultúrálatlan embertársai iránt, de azok elöntenek minden felületet, ahol e szenvedélyüknek hódolhatnak és izon túl is „eget kérnek” maguknak. .Próbálták az „értelmiségi klubok” szervezőiét. Itt már — szerintem — az elnevezés is ossz. Egy szocialista társadalom nem törekedhet exlusív társulásokra, de igenis lehetne értelmes klubokat szervezni, ahol hasonló érdeklődésű egyének jönnek össze egymással élőén megtárgyalhatják tapasztalataikat, a kiváló előadók újdonságokat hozhatnának. Például! egy újságíró klubot úgy képzelek el, ..sajtó klubot”, ahová mindenki, akit vagy, mint ezzel foglalkozót, vagy mint olvasót érdekel a téma. Ha szesz nincs a környezet vonzó, néhány lelkes taggal megindult társalgási kör bővülhet, de direkt kirendelni hallgatóságot, résztvevőket bűn lenne! Lehet, hogy így sem lenne az igazi, lehet, hogy másképp kellene, de mindenképp e] kellene indulni valahonnan és ez a valahonnan csakis a realitás lehetne. És ezért tisztelem a realitást feltárni akaró cikket Dr. Máfhé Judit osztályvezető főorvos Tsz-major. (Jene József rajza) Nyelvi sarok Az igekötők használatáról Az egyik fővárosi lapunkban olvastam a műit héten ezt a mondatrészletet: „a terror újabb hulláma indult be...” E mondatrészlet hibája az igekötő helytelen használatában keresendő. Helyesen így hangzana: „a terror újabb hulláma indult meg”. A beindít és beindul igéken nagyon gyakran hallhatjuk, olvashatjuk mostanában. A tanfolyamot beindítják, beindul az építkezés, új vállalat üzemeltetését indítják be, és így tovább. Sorolni lehetne még a példákat. Hibás ezeknek az igéknek a használata azért, mert a be igekötővel akarnak kezdést kifeje- jező jelentésámyalatot adni az igéknek, holott ez az el, a meg é$ a fel igekötökkel szokásos: megindít, megindul, megszeret, felgyújt, elhallgat stb. Hiba az, ha egy már meglevő jó igekötős igében az igekötőt egy másikkal váltjuk fel, amely nem hoz új jelen, tésámyalatot a régi jóval szemben. A megindul, megindít régi jó igekötős igéknél a beindít, beindul semmivel sem mondanak többet vagy újat, legfeljebb idegenes, nómetes színezetet adnak a beszédnek. Az igekötők használatában másféle hibákat is követünk el. , Gyakori hiba az, hogy feleslegesen használjuk az igekötőt. A fogad, értesít, pótol, ellenőriz, hangsúlyoz, igazol, kézbesít igék önmagukban kifejezik az egyszeri befejezett cselekvést, felesleges tehát igekötővel ellátni őket. Nem jelentenek többet ezeknél a lefogad, kiértesít, bepótol, leellenőriz, kihangsúlyoz, leigazol, és kikézbesít igealakok. Gyakran teszünk igekötőt idegen elsősorban latin eredetű igékhez. A redukál, konzultál, degradál, destruál, igéket gyakran halljuk így: leredukál, megkonzultál, ledegradál, ledestruál, pedig ezek az igék igekötő nélkül ig megjelölik a cselekvő« befejezettségét. A németes igekötős igék, mint az átbeszél, a kitárgyal, ma már háttérbe szorultak, mások pedig annyira elterjedtek, hogy szinte lehetetlennek látszik a visszaszorításuk. Ft kiolvaSsa a könyvet (helyesen: elolvafsa), be tartja a szabályt (helyesén: megtartja), beállítja a tervbe (helyesen: betervezd) stb. Sokan elfelejtkeznek arról, hogy igen sok igekötős igénk csak egy bizonyos baszédhely- zetben használható. Nézzünk csak példákat! A ruhát kimossuk, az edényt elmossuk, a bútort lemossuk, a kezünket megmossuk, a padlót felmossuk. Vagy: valamilyen titkot kibeszélünk, valakit valamire rábeszélünk, vagy valamiről le°eszéljük, a velünk történt eseményt elbeszéljük, a munkatársainkkal valamit megbeszélünk. A sokat beszélő ember a hallgatóit agyonbeszéli, ha kerüli a lényeget, mellébeszél, ha valaki nagyon rosszul van, félrebeszél. A hallgatók esetleg közbebeszélnek vagy éppenséggel feleselnek, azaz visszabc- szélnek. Ezekben az igekötős igékben az alkalmi beszédhelyzetnek megfelelően kell használni az igekötőket, nem szabad összekeverni őket. Ifjúsági nyelvünknek egyik igen jellemző sajátsága éppen az igekötők szokatlan használata, összekeverése^ kifigyel, befür- dik, t>efarag, leájul, kiénekel' benyal stb. Az igekötők igen sok finomság kifejezésére alkalmasak, gazdagítják nyelvünket, az igék jelentését pontosabbá teszik, de csak akkor, ha értelmi vagy árnyalati többletet adnak az ige jelentéséhez, és nem szorítanak háttérbe más, megszokott igekötőket. Bachát László
