Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

HM. Ms VL KSkÄ-STÄ^ÄttORSZÄ« — TÄSÄRHA« SffiE*,«í£MÉS* ft A művészeti hetek Az új erőt képviselő városi művelődési központ idei programszervezése azt bizonyít­ja; lejár lassan a tanulóidő, s ez a hatodik ilyen rendezvény — a művészeti hetek — *nár a megnövekedett közönségigénnyel szá­molva olyan kulturális eseményekkel jelent­kezett, amelyek lépést akarnak tartani társa­dalmi, gazdasági fejlődésünkkel. Mert a kö­zönség igenis igényes, példa erre a kiemelke­dő színvonalú ég jól szervezett programok lá­togatottsága. Az elmúlt napokban a múzeumban meg­nyílt kiállítással fejeződött be a rendezvény- sorozat, amelynek szervezői ezúttal a hármas jubileumra készülődő Nyíregyháza kulturális életéhez az ünnepnek megfelelő programokat igyekeztek összeállítani. E program keretében nyitották meg új helyén a Jósa András mú­zeumot négy állandó é® a legújabbal együtt négy időszakos kiállítással. A képzőművé­szetet a múzeumban k látható tárlatokon kí­vül Lakatos József és Tóth Sándor kiállítás- képviselte. Két vándorkiállítás még folytatja útját. Marké Kamilla fotóanyaga, valamint a megye amatőr képzőművészeinek összeájlítá- sa. A Krúdy moziban lengyel filmplakátobból rendeztek kiállítást. Színvonalas zenei és színházi rendezvé- pv^kre kerül sor, a Debreceni Csokonai Szín­ház -V a Bartók Színház vendégszereplésével. TöK nagyzenekari és kóruskoncert között neve«; vendégeket fogadott a közönség, a ze­neművészeti főiskola kamarakórusát, a deb­receni MÄV filharmonikusokat, a művészeti hetek megnyitóján pedig Simándy Józsefet a Hunyadi László címszerepében. Megyénk gazdag népművészeti hagyomá­nyait követve két népitánc műsor szórakoz­tatta a közönséget; a Szabolcs-Volán tánc- együttes, valamint a másik programon a szö­vetkezeti népitáncosok gálaestjén. A népzene és a modem zene ötvözetét tolmácsoló Sebő- együttes is ebből az ajkaimból járt Nyíregy­házán, s két hangversenyt adtak. Az idei programhoz, t évfordulóinkhoz kapcsolódva a moziüzemi vállalat három filmsorozatot indított, egyik programjukat könyvkiállítással egészítették ki. Kosa Ferenc filmrendező művész—közönség találkozókon válaszolt a nézők kérdéseire. A tanárképző főiskola az egyetemi és főiskolai művészeti fesztivál rendezésével járult hozzá a telje­sebb programhoz. Szinte minden napra jutott olyan prog­ram, amely a közönség igen különböző érdek­lődésével számolva, állandó jelleggel kínálta a kulturális eseményeket. A legtöbb rendez­vényre kizárólag a művészeti hetek kedvéért került sor, ezúttal csupán néhány program akadt, amelyeket e rendezvénysorozat nélkül is megtartottak volna. Jő is ez, meg rossz is. Vége a sorozatnak, s így utólag azért tűnik kampányszerűnek, mert például az áprilisi műsorkalaúz kultu­rális választékából alig-alig lehet egyet-kettőt vadászni, amelyek folytatását jelentenék a márciusban lezajlott rendezvényeknek. így a közönség még jobban érzi a különbséget. A szintén hagyományos Nyíregyházi Nyár ese­ményei várhatóan hasonló színvonalat hoz­nak, a közönség azonban addig is folyamato­san számít azokra a lehetőségekre, amelyeket a szabad időre tervezett kulturális programok kínálhatnák. B. E. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelentette Kerekes György: Kubától Chiléig című köny­vét amely a latin-amerikai forradalmak és ellenforradalmak eseményeit, tanulságait foglalja össze. A Népszerű történelem soro­zatban második kiadásban napvilágot látott A nürnbergi huszonkettő — Burton C. And­rus könyve — a náci háborús bűnösök nürn­bergi perével, s a per szereplőivel ismertet meg. A Gondolat Könyvkiadónál jelent meg Norbert Wienernek, a kibernetika atyjának válogatott tanulmányait tartalmazó kötete. Végtelenség és világegyetem a címe annak a tanulmánykötetnek, amely a szovjet tudósok írásait tartalmazza. Az érettségizőknek és az egyetemi felvételi vizsgára készülőknek ad jó segítséget Lukács Emőné és Rábai Imre so­kadik kiadásban ismét közreadott könyve, matematikai példákkal és megoldásokkal. A Szépirodalmi Könyvkiadó a népszerű Diákkönyvtár sorozatban megjelentette Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött és az Árvácska című regényeit (egy kötetben) és Eötvös József: Magyarország 1514-ben cí­mű történelmi regényét. A magyar—csehszlo­vák közös könyvkiadás keretében látott nap­világot a Fábry Zoltán kortársai szemével című érdekes összeállítás. Buba Gyula és E. Teher Pál válogatásában. A Magvető Könyvkiadó jelentette meg Bisztray Ádám visszaemlékezéseit. Elfelejtett tél. farkasokkal címmel. Ugyancsak itt látott napvilágot — a Magvető Zsebkönyvtár soro­zatában — második kiadásban Moldova György Magányos pavilon című regénye. Egy verseskötet is megjelent, Rózsa Endre költeményeivel; a kis kötet címe Senki ideje. Az Európa Könyvkiadónál negyedik kia­dásban látott napvilágot szintén a magyar— csehszlovák kulturális egyezmény keretében — Jaroslav Hasek nálunk is oly népszerű könyve. Svejk, ..egy derék katona” világhá­borús kalandjaival. Vlagyimir Korolenko: A paradoxon című kötete kisregényeket és el­beszéléseket tartalmaz. Ismét kapható a könyvesboltokban a cseh Igor Newerly szép regénye, az Egy boldog élet. A Magyar Helikon új kötete Alekszandr Szergejevics Puskin A pikk dáma és más el­beszélések című, Würtz Adám illusztrációival napvilágot látott könyve, a népszerű Helikon csillagok sorozatban. A Móra Könyvkiadó megjelentette Hor­gas Béla Mesélek a Zöld Disznóról című me­sekönyvét. Réber László illusztrációival. Új­ból kapható a kisgyermekek ismereteit rend­kívül sok ötlettel, kedvesen bővítő képes gyermeklexikonok, az Ablak-zsiráf. (3. kia­dás) A Műszaki Könyvkiadó Foto-sorozatának friss kötete H. Lóké Ilona műve. * Fotósok kiskönyve; ez a fényképezés eszközeit és kel­lékeit ismerteti. Flämisch Ottó és Kardos Mi­hály közös műve az autóvillamossági beren­dezések diagnosztikai vizsgálatához nyújt se­gítséget. A magyar—román közös kiadásban látott napvilágot — a Kriterion gondozásában — Kós Károly Kalotaszegi krónika című. a most 90 esztendős erdélyi író hét írását tar­talmazó kötet és Bunta Magdának az erdé­lyi habán kerámiát ismertető művé. Csarodai tavaszköszöntő H everek az árokparton, süt reám a déli nap. Balra Tákos. jobbra Csa- roda. Körből fehér a galago­nya. fű között kéklik az ibolya. Mint a tinta. Hogy’ is mondta Berti bácsi? „Egy kis tinta cseppent a csizmám orrára, Én is ideértem húsvét napjára..Legénykori rigmus, lehet vagy ötvenéves. Akkoriban egyszerre sírt is nevetett is a tojásszedő pu- lya meg a lány is. hisz1 mezítláb állt a fiú, s bizony a tintát se nagyon csöppen tette, fő­leg nem csizmára. A legtöbb erre járó csak Tákosig jut, ezért is húz a szívem Csarodára. Pedig mű­vésznevelő község mindkettő. békességük egymással is példás, mégis, most az egykor­volt „feketevíz” mellé kell indulni. Itt a ré­gi régibb, s az új újabb, meg aztán jól rá­nézni a Csarondác&. melynek tóvá szélese­dett víztükrén lassan bimbóba sűrűsödik a tavaszi virágszerelem a tavirózsa levelei kö­zött. Készülődnek mindenfelé, meszelik az ól elejét, alakul a virágágy a házak körül, csi- kordulva húzzák a gémeskutat, hogy legyen víz a nagymosáshoz. Idős Kári Jánosné és Ecsedi Károlyné már tereget, vakító a fehér, és tarka a kézimunka. A keményített kereszt- szemesek sok méter hosszú kötélen kelnek versenyre az almavirággal, az orgonával, a kéményen fészkelő gólya piros csőrével, a kacsatalp sárga színével. — Politikus kis kézimunkák ezek — szó­lal meg Kósa Bertalan a párt csúcstitkára, feladva ezzel a rejtvényt, és sürgősen hozzá­teszi a megoldást is. — Huszonnégyben, éppen ötven évvel ezelőtt jött a faluba Fazekas Gyuláné és a férje tanítónak. A tanítónéni 38 évig volt itt egyhuzamban, én is elébe jártam. A lányo­kat és az asszonyokat odagyűjtötte maga kö­ré, és megtanította őket a kézimunkára. És milyen az asszonynóp? Egyedül nem nagyon szeret lenni. Azóta is összejönek, nyáron a trafó alatt a villanyfényben máskor egy-egy háznál négyen-öten. és öltenek. Van. aki két pápaszemmel. És közben beszélnek. Először csak vagy erről vagy arról, akivel történt va­lami. Aztán óhatatlan, hogy a falu dolgaira terelődjék a 6zó. Meg a tsz-re. És benne is vannak a politikában, csak éppen terelgetni nap. Balra Tákos jobbra Csaroda. Körben fe- — Fazekas Gyula — tudja a tanító néni férje —, ugyanakkor hegedűvel tanította itt az éneket. Volt is negyventagú dalárda Sose felejtem, „összeénekeltünk” egy lovat is. az egyik karácsonykor. Elmentünk az uraság háza elé, hogy megtiszteljük. Adott egy lo­vat. abból aztán lett egy hannónium. De míg az asszonyoknak maradt a kézi munka, a da­lárdának sajnos vége. Tákoson Irén. Simon­ná, ismeri biztos, összehozta a pávakört, itt nincs. Bizony jó lenne ma is egy-két Faze­kas a tanítók között. I gaz. ma van pinceklub a tsz-nél szeren­csére nem kell az uraságnak dalolni a régi húsvéti rigmusra se emlékszik csak az öregje, tinta se akad, legfeljebb golyóstoll, s csizma is csak télidőben, de akkor aztán min­denkinek. akinek kell. Művész viszont akad minden házban, és a csarodai leány vagy asszony nemigen ad el abból, amit esténként hímez. Mert viszik a varrót pártgyűlésre, szü­lői értekezletre, előveszik a tanácsnál ebéd­idő alatt, s addig bizony nem megy férjhez a lány, amíg a stafirungot el nem készíti. Van ebben konyhábavaló. de olyan is, ami a modem dohányzóasztal vonalát követi, pol­cot díszítő és vánkosra való, terítő és füg­göny. És amíg él, csinálja, legfeljebb az anyag más. mint régen. TéE időben egykét helyen még felállít­ják az esztavátát. mint Baráthék is. de ken­dert nem vetnék, van helyette komgré, s a házivászon csak néhány olyan ingen látszik, melyet még a múltban szőttek. Mert akkora férfi inge gyolcsból volt, elől és az újján vá­szon. rajta a minta. Ma ilyen már nincs, más az ünneplő, s csak az otthonok tarkasága, és ilyenkor a köteleken száradó kézimunka sej­teti a végtelen türelmet. a képzeletet, a für­ge lányujjak és fáradt asszonykezek végtele­nül tiszta szívét. — Több az idő most — mondja a „titkár néni”, Menyhért Ferencné. Kevesebb az asz- szony dolga, több marad a varrásra. Akárhogyan is nézem, a néni nem megy a fejembe, hiszen Menyhértné csak 30 éves idevaló lány volt, úgy került a tanácshoz’ De néni lett belőle, mert hát hogyan is szó­lítsák. Míg az udvaron játszott, csak „te jány” volt. de most a hivatal tiszteletet kö­vetel. Pedig nem kívánja, de hiába, az idő­sebbjét már nem tudja meggyőzni, s bizony volt, aki még a büntetést is megköszönte amit a szabálysértésért kirótt, olyan szépen mond­ta. Az ő fiókjában is ott a féligkész terítő, s egy kész is. amit nemrég kapott. Esketésért. Ez jár. ez tisztesség dolga. — Ünnepek táján mindig sok az esküvő. Persze egyre többen mennek be Naményba. Felvirágoznak 10—11 autót, azon megy a násznép, ott helyben van a fotográfus is. A lakodalom azért mindig itthon van. Mert au­tó az van bőven, motor is. de azért az igazi ünnep az Csarodán van. mert a szép ház, az új ház, az otthon helyett senki nem választ- ia az éttermet. K örénk gyűlnek az asszonyok. Sebes­tyén Andrásné. aki gyermeket vár, Sebestyén Ferencné. Cseh Lászlónéés mind helyeselnek. Sándor Ilona, aki még nincs kész a stafirunggal, ugyancsak így vé­lekedik. Merttaát Ceazoda az Caaxoda. s még az is, aki csak beköltözik, vagy beházasodik,' gyorsan hazát talál itt, s szerelme mellett tit­kos szeretője is altad: Bereg Hamar megszokni itt, hogy lánynak asz- szonynak vinni kell a varrót, ha valahová készül. El kell viselni, hogy a tsz udvarán még ma is vederrel locsolják a lányt húsvét másnapján, meg kell tanulni pingálni a hí­mest, mert ezt vár a gyermek aki délelőtt megy, s hallgatni kell a rigmust, amely bi­zony fenyeget is néha. ,.Én kis görög hön- görödök. Ha betérek hímest kérek, Ha nem adtok meghaltok, Árván marad lányotok”. E sok szépség fjedig mily mostoha föld­ben termett! Esőtlen időben puha por száll még a gyalogos lábanyomán is. A szövetkeze­ti gazdák, gép ide vagy oda. dupla erőt kell, hogy adjanak; teremjen határ. Hogy a táj szemet gyönyörködtető? Ugyan ki ér rá, hogy erre figyeljen, amikor ki tudja hányadszor feszül neki a munkának? Vagy talán éppen e sok viaskodás késztette dalra Tákoson Simonnét, és a sok többi asszonyt? Talán éppen a keserves küzdelem a földdel adta kézbe a tűt. hogy álmokat hímezzen vászonba? Ez nevelte festővé Gál Ferencnét? Vagy mindez összesen adta a tehetséget Gál Balázsnak a második gimnazistának, aki után messziről. Sopron mellől, és a baranyai Ba­konyáról érdeklődik Pécsi János, a restaurá­tor, számítva a fiúra a hétszázéves freskó konzerválásánál ? C sarodán és Tákoson mindezt, senki nem kérdezi, és ha más kérdez, nem igyekeznek a válasszal. Ez itt min­den természetes másként el sem tudják kép­zelni. még a fiatalok sem. Talán egy amire büszkék: a szép, amit teremtettek, a hagyo­mány, amit őriznek beleillik a mába, nem jelent különállást, nem jelent világszélét, öü templomuk egy azok közül a műemlékek kö­zül, melyekre az idén 90 milliót áldoz az állam. Művészetük egy része annak a tiszta forrásnak, melyből milliók merítenek, erőfe­szítésük egy adalék az egészjhez. És mégis az övék. A titkár nértí — mi másnak nevezhet­ném? — kalauzol a falun át Emeletes ház, egy jele a mának. Rózsadombra illő villák — parasztlakások. Óvoda. Nádtetős ház. rajta gólyafészek — műemlék. Betonút a falun, át — 63 kilométeres köldökzsinór a megyeszék­helyig, Ladik a tavon, rozoga, régi szigor: yo- zó halászok idézője. Sistergő presszógép a tanácson — brazil illat a pilledő aeszonynép- nék. És itt mindenki köszön, ki jó napottal, ki adjon istennel, hite és szokása szerint, Berti bácsinak csakúgy, mint a fiatalasszony­nak. és az idegent se tekintik bámésznak, vendég itt aki az. aki megtiszteli őket. Az öreg Nagy akácból faragott fejfák a temető­ben a múlandóságra intenek, de mellettük, alig pár lépésre az almafák az élet folyama­tosságával búcsúztatnak a komor kerttől. — Mindenki vitte itt valamire — mono­ja a párttitkár, a tó parti fűz mellett üldögél­ve. — És higgye el, már nem próbálom meg­értetni a fiatalokkal, hogy miként is volt aa egykor azzal a tintacseppel meg a csizmával. Ki érti azt meg, hogy volt idő, amikor a déli harangszókor úgy ültünk le ebédelni, hogy egy karéj kenyér mellé két fej satnya hagy­ma jutott? Ma csak nevetnek rajta, ha el­mondom. hogyan esett a komámmal, akinek vékonyka felesége a nyolcadik gyereket szül­te, amikor a bába azt mondta: no, most már élég legyen, hallja. Erre neki csak egy vála­sza volt: enni nincs elég, az hagyján. hogy innivalóra nem jut, beletörődtem, most már ezt is sajnálja tőlem a bábanéni? Manapság szaporán száll a gólya a csa- rodai tóra. Beleszületnek az új Beregbe. a régit és a mát együtthordozó faluba a kicsik,' hogy szemükben ott vibráljon egy életen ke­resztül a szánén és fonákján gyöngyöt idéző minta, hogy bennük ott dobogjon a földet is legyőző emberek szíve, agyukban ott zsong­jon bölcső helyett a gyermekkocsiban is aa itt termett dal, a Tiszát idéző, a víg s a szomorú. Magukkal hozzák az esti beszélge­tések anyaszív alá besurrant tisztaságát, de­rűjét. hogy aztán a világra vetett első tuda­tos pillantással felmérjék: értők van itt ma minden. N em sokkal a postás után jártuk végig a csarodai utcát, és éppen a kézbőr sítő nyomában haladtunk végig Tá­koson. Hozta a húsvéti üdvözletei, s sánta minden háznál letette az újságot. Volt. ahoi levélszekrénybe, másutt a kerítés léce közé dugta, másutt, úgy látsák az a megszokott! két ag közé illesztette gondosan. Olvasnak;' este kinyitják a televíziót, de a hideg fényű dobozból csak azt választják, ami igazán érdele J li őket. Inkább hajolnak a vászon fölé, és a férfinép is szívesebben évődik az asszonyok­kal és lányokkal, mint nézi a műsort. Las­sún megértem, miért olyan fontos a párti: tr kárnak a keresztszemes. Az együtflét kis kö-J zösséget szervez, itt helyt kap, akinek okn* mondandója van és amikor a művelődés esik szóba, ezekbe a kis közösségekbe képzeli bele a talán otthonukból majd szívesebben kimozduló nevelőket. Ibolyák — tintafóltok az árokparton. A' visszasejlő régi húsvéti mondóka mindig ösz- szekeveredik bennem a mával. Beregi tavasai csarodai sán. Berti bácsi bölcsessége, a szép titkáméni. a kismamák, a visszaköszönök, a gépek a majorban, a lányok, akfk a tojásszer dókét várják, a teregetők. a sok évet megél­tek, akiknek két okuláré kell. s a fiatalok,' akik de kacérak tudnak lenni... Nem hiszem, hogy van. ki szebbet kapoti a tavasad holdtölte utáni első vasárnapon. Borget Lajos Tamás-bokori részlet. (Imre György rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents