Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

rtn. Iprffis ír; fcífjíT-WAöT ARORSZÁÖ «. rtmm „NEM JÓSLAT EZ ha­nem tudományos előrelátás, ami az embert tudatos cse­lekvésre ösztönzi” — mond­ta felszólalásában Béres Jó­zsef kisvárdai tanácstag az élelmiszer- és fagazdaság távlati fejlesztését tárgyaló megyei tanácsülésen, össze­hasonlításként arról is szólt, hogy az ötvenes évek végén járásukban készítettek ha­sonló időszakra — 15 évre — egy távlati tervet. Annak idején még átszervezés előtt állt a mezőgazdaság, keve­sebb volt a tervezési tapasz­talat, mégis teljesültek az akkor feszítőnek látszó el­gondolások. egyes területe­ken túl is haladták a meg­jelölt célokat. Az eddigi tervek nemcsak a kisvárdai járásban, de me­gyénkben is teljesültek. A III. ötéves terv idején a mezőgazdasági termelés me­gyei szinten a tervezett 15— 18 százalékkal szemben 22 százalékkal haladta meg az előző év átlagát. A IV. öt. éves terv eddig eltelt há­rom éve alatt a termelés fej­lődési üteme nagyobb volt a tervezettnél. Gondoljunk csak a gabona, vagy a ku­korica terméseredményeire. A tervet összességében, ér­tékből túlteljesíti a mező- gazdaság. A bevételekkel arányosan évről évre nő a parasztság életszínvonala is. A burgonya-, zöldség- és cu­korrépatermesztésben azon­ban nem tartottunk lépést a szükségletekkel. A megyei tanácsülésen tárgyalt és el­fogadott távlati koncepció — felhasználva az eddigi ta­pasztalatokat — arra figyel­meztet. hogy részleteiből is tel jesíteni kell a tervet, nemcsak forint értékben. Néhány fontos mezőgaz­dasági termékből nem csu­pán egy megye vagyunk a többi tizenkilenc között, ha­nem nagyobb hányaddal sze. repelünk a belső ellátásban és az exportban. Évről évre a megye mezőgazdasága ad­ja az ország gyűm ölestermé­sének 24 százalékát, ezen belül a télialrnaexport 54—55 százalékát, a burgonya 23, a dohány 45, a napraforgó 13 százai éká. KÜLÖNBÖZIK MEGYÉNK azzal is az átlagtól, hogy itt a gazdaságok többsége ked­vezőtlen termőhelyi és köz- gazdasági adottságú. Orszá­gosan a termel ncTÖvefk«zo‘p.v szántóterületének átlagos aranykorona értéke 12 fölött van. nálunk csak 8. A magas nénsűrűségből. valamint a megye sajátos gazdasági szerkezetéből adódóan a me- zőgazdnsáffi üzemeket az át­lagosnál lényegesen nagyobb foglal Vontatási és népesség eltartási kötelezettség terheli Az egv szövetkezeti tagra iu tó iövedelamban is jóval alatta vagyunk az országos átlagnak. Az előkészítő munka során több fórumon felvetődött, hogy radikálisabban, na­gyobb tempóban kell a mű­velési ágváltozásokat végre­hajtani. A távlati terv mér­sékelt ütemet irányoz elő. Uj erdőtelepítést mindössze 22 ezer hektárra javasolt. Nem lehet egész községhatárokat erdősíteni, vagy juhlegelővé változtatni, csupán gazdasá­gi meggondolásból, ha egyéb oldalról nincs meg a felté­tel. Az erdő- vagy a legelő- gazdálkodás igen kevés munkaerőt kíván. Nekünk jelenleg foglalkoztatottsági gondjaink vannak. Ahol do­hányt vagy bogyósgyümöl­csöt — kézi munkát igénylő növényeiket — lehet termel­ni. ilyen lakosságsűrűség mellett nagyon megfontoltan szabad a külterjesebb műve­lési ágválfozásokat bevezetni. Különösen akkor ha a közei­ben nem létesül újabb mun­kásokat foglalkoztató üzem. Valamikor 100 ezer hol­dak javításáról beszéltünk. A mostani koncepcióban, 1990- ig 65 ezer hektár szerepel. A nyírségi tájon mintegy 30 ezer hektár rónázása válik szükségessé. Komplex meiio-1 rációt a beregi tájon és az Ecsedi-láp területén lehet gazdaságosan végrehajtani. Jobban kellene hasznosítani a szomszédos kárpátukrajnai tapasztalatokat, az alagcsö- ves vízrendezés megvalósítá­sában. Célszerű nagyobb te­rületen alkalmazni az úgy­nevezett rezervibilis vízgaz­dálkodást . biztosító alagcsö- ves rendszert, ami nemcsak elvezeti a fölös talajvizet, hanem vissza is táplálja azt, ha szükség van rá. A JÖVŐBEN MEGYÉNK­TŐL még több gyümölcsöt, zöldségfélét, burgonyát vár az ország. A kertészeti nö­vények termőterületének nö­velése egybeesik a foglalkoz­tatási gondók enyhítésével. A bogyós és csonthéjas gyümöl­csök. a zöldségfélék jelentős része a tavaszi és nyári hó­napokban kívánja a sok téli munkát, őszre az almasze­déshez felszabadulnak a zöldségtermesztésben fog­lalkoztatottak . kevésbé lesz­nek kiugró munkacsúcsok. Itt találkozik a foglalkozta­tottság, a több jövedelem- szerzés lehetősége révén az egyéni és üzemi érdek, de megegyezik a népgazdasági érdekkel is, mert az ország lakosságának kulturáltabb táplálkozásához, életszínvo­nalának emeléséhez. több gyümölcsre, zöldségre vasi szükség. Ebben az ágazatban bátran tervezhetnek fejlesz­tést az üzemek. Természetesen a termelő gazdaságokkal összhangban a felvásárló, forgalmazó ke­reskedelemnek is fel kell készülnie, szervezettebbé kell tennie a munkáját. Fejlesz­teni szükséges a feldolgozó- ipart. Ezért is szerepel a koncepcióban egy ötezer va- gonos évi teljesítményű kon­zervgyár építése, a szatmár- beregi részen. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozás mellett fejlesztjük a húsipart is. Nyíregyházán létesül egy húskombinát. Javítani kell a tenményraktározásit. A bo­gyós és csonthéjas gyümöl­csök termőterületének növe­lésével mintegy 2000 vago- no6 mélyhűtő-tárolótér léte­sítését is előírja a terv. A következő 15 esztendő­ben jelentősen fejlődik a nagyüzemi állattenyésztés, de még 1990-ben is számottevő háztáji állattartás várható. A hagyományos szarvasmarha- és sertéstartás mellett — az igények növekedésével, a táplálkozási kultúra válto­zásával — nagyobb szerepet kap a háztájiban a gyors forgású és jövedelmezőbb kisállattenyésztés. A nagy­üzemekben szakosodni fog a szarvasmarha-tenyésztés. Az intenzív tejtermelés elsősor­ban a jó minőségű, és öntöz­hető földdei rendelkező gaz­daságokban lesz jövedelme­ző. Az egyirányú húshaszno­sításra a szatmár-beregi te­rületen gazdálkodó szövet­kezetekben van nagyobb le­hetőség. A tervidőszak végé­re a tehénállománynak mint­egy 10 százalékos növelése látszik reálisnak. Koncentrá­cióval és a hatékonyság fo­kozásával kell elérni a je­lenleginél mintegy évi 10 ezer tormával több hús elő­állítását. Újabb víztárolók ’ Itesítésével a mostaninak négy-ötszörösére növekszik a haltermelés. A MEGYEI TANÄCS ál tál elfogadott távlati fej­lesztési terveket szakembe­rek százai dolgozták ki és több politikai, társadalmi fó­rum vitatta meg. A szakem­bereknek nagy szerepük volt a kimunkálásban, de munka nélkül a következő években sem maradnak. Nagy felada­tok várnak a ma még kö­zép- és főiskolákban tanu­lókra is, de sokkal inkább gondunk az elegendő számú és képzettségű szakmunkás biztosítása. Elhangzott a ta­nácskozáson is, hogy a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zés és a végzett szakmunkás kapjon jelentőségének meg­felelő megbecsülést, rangot. A tervet elfogadták. A megismertetése. a helyi adottságokra való alkalmazá­sa azonban a következő hó­napok. évek feladata lesz. A megismertetésben, a részle­tes kimunkálásban nagy fel­adat vár a pártszervezetek­re, a tanácsokra, a KTSZ-re és a Hazafias egyaránt. Népfrontra Csikós Baláss ^ Piola Emlékeztek még erre a névre? Egykori bujtasd srá­cok, ma negyvenes-ötvene­sek, egykori üreszsebűek és éhesek, moziban zártszék­ben, színházban a kakasülőn ténfergők fütyülő-tapsoló csapat, eszetekbe jut-e a mégis „boldog” ifjúság. az apró, szellemes csínytevések szakavatott mestere, a gond- űző, humort csiholó, vé- konypénzű. de a falatot is megosztó cimbora. Piola, a „félelmetes” center, aki a Dél BÖCSE csapatában rúg­ta a labdát? Gondoltok-e néha arra, mii ven jő lenne újra srác­nak lenni, s legalább álom­ban visszapergetni az idő ke­rekét. várni Piolát a kapu­ban. látni, amint ilyenkor március táján, hogyan ússza végig a légpillés tavat? Ugye szép volt. Csodálták a fiúk, mert Piola ezt is ko­molyan vette. így tartja ma emlékezetében. Rt ül vetem szemben Fio­la és emféketík. Szfrtte szak­tanácsot ad. „Úszással kezd­tük minden tavasszal a fel­készülést a futballszezonra. A húsvéti kupáért indult a küzdelem. Vigyáztunk, hogy az állóképességünk akkorra megfelelő legyen.” Állóké­pesség. Volt szív, akarat, küzdőképesség, összetartás, csapatszellem. Nagy futball- derbik voltak Észak és Dél BÖCSE között. Az északiak­hoz tartozott a Vörös Had­sereg utcától északra eső te­rület. az itt lakó srácok. A bujtosiak, hengersoriak, hf- mesiek. Innen indult el a három T-akatos. az egykori betonhátvéd Albert, a nép­szerű Tollas. Pál Ciniék is itt kergették az. első rongy. iabdát, itt védte a kaput Hargitai először, s cselezett Papp. s Itt látszott, s később szervezte a B-középet a vi­lághírű ejtőernyősünk Ko­vács Gvuri. s ezen a búi tód tőn szelte az első métereket e»vkori Európa-bainókunk Wtró. Piola Ilyen csanatnak molt a centere s rsan-,t1rapi- tánva. Kovásza, összetartó lranoes. Piola nem került nagy, ne­ues csapatba soha. De ott volt mindig a fiúkkal. Buzdí­tott lefflbesftett Kcwfe* «To­rival alakították mag. az első B-középet „Emlékszem, egyik alkalommal Gyuri há­romszáz szócsövet csinált papírból. Egész éjszaka «*- zel bütykölt. így buzdítot­tuk a srácokat.” Piola to­vábbra is velük maradt. EL maradhatatlamil szervezte az esti fürdőzést, a művelődést- szórakozást. Közös mozi-, színházlátogatásokat. Leg­többször összedobott fillérek­ből. „Akadt, amikor nem is volt pénzünk. Soha nem felejtem el. Volt itt egy varieté műsor. Be szerettünk volna menni. Beálltunk a kellékesek közé. Fogd eat a lócát. Bevittük. Ennek már nem volt helye. A rendező ránk ripakodott. Ezt minek hozták. És még nekünk állt feljebb. Erről a nádról 'néz­tük végig a kis Kabost elő­ször.” Egyik alkalommal meg egy vonósnégyest tapsoltak visz- sza már nem is tudta há­nyadszor. Heccből. A lent üiők, már fenyegették őket. „Akkor még nem értettük a komoly zenét. Hol is tanul­tuk volna T* Pld* Rt « most te a Bujtooon. Itt hu Szem tői-szemben vezetőkkel Bizalom és döntés Vezetőnek lenni: megtisz­tel te tés és nagy felelősség. A bizalomért minden nap, min­den órában bizonyítani kell, s nem is keveset. Ám a ve­zető ifi ember a maga örö­meivel, gondjaival. Nehéz-e helytállni ma egy vezetőnek? — erre kerestük a feleletet, amikor felkerestük az igaz­gatót, a művezetőt, és a bri­gádvezetőt a Szabolcs-Szat- már megyei Építő- és Sze­relő Vállalatnál. — GONDOLT-E MÁR AR­RA, HOGY LEVÁLTHAT­JÁK? Jeszenszky István: A be­osztás nem örök. Főleg egy igazgatói beosztás. Egy mun­kás. ha valahol szakmunkás­vizsgát tesz, nyugdíjba- is el­mehet ugyanarról a helyről. Én tisztában vagyok vele. hogy igazgatók esetében ez nem így van. Most kilence­dik éve irányítom a vállala­tot. Ha rosszul dolgozom, feletteseim leválthatnak, de a megfeszített feladatok mi­att az egészség is közbeszól­hat. Tóth József: Soha nem gondoltam még erre. Érett­ségiztem, vasesztergályos szakmunkás bizonyítványom van és lakatos mestervizs­gám. Nagyon szeretem mind a két szakmát. Az ÉPSZEH- hez 1962-ben jöttem. Akkor itt mée nem volt tmk-rész­leg. Együtt hoztuk létre Ku- rucz Istvánnal. Tmk-előadó voltaim, de javítottam a gé­peket is, aztán 1967-ben mű­vezető lettem. Akkor még csak egy szakmunkás bizo­nyítványom volt, ég mindig kisebbségi érzetem volt a magasabb végzettségűekkel szemben. Aztán a munka mellett tanultam. A fizeté­sem 1700 volt. ma 3300. Ha leváltanának, akkor javítom tovább a gépeket. Egy jó szakmunkás sem keres ke­vesebbet Én úgy fezem, kö­zéjük tartozom Kurucz István: Az aszta­lom csak egy lépésre van a satupadhoz. A brigádtagok a tanuk rá, hogy én a mai na­pig részt veszek a termelés­ben. Szeretem ezt a munkát. Ha leváltanának? Legfeljebb a csoportvezetői pótlékkal kapnék kevesebbet. 1951 óta vagyok itt és 1964-től — amióta megalakítottuk « tmk-t — brigádvezető va­gyok. Azóta még csak egy ember ment él tőlünk, csak egy napot dolgozott nálunk. Ha valami baj lenne velem, akkor nem így lenne. — HOZOTT-E MÁR ON OLYAN DÖNTÉST, AME­LYET KÉSŐBB MEG­BÁNT? Jeszenszki István. Igen. Szándékosan persze még so­ha. Utólag az ember már sokkal okosabb. Több Infor­máció, nagyobb gyakorlat Mk, mim régen. Otvea esz­tendőt cipel vállain. Nem látszik rajta, mert 6 most is leúsKza a fejadagot ..Négy évvel ezelőtt még a Bujto­son, de amióta a szennyvizet beleengedték, kijárok a Sós­tóra.” Szomorú emdaftt Fáj neki, hogy így bántak „ef* a tóval, a Bujtassál. Piola ki­váló szakember lett. Molnár. 1940-ben szegődött be a nyíregyházi Róth-malomba tanoménak. Azóta itt dolgo­zik, sehová nem mozdult. Még akkor sem, amikor „ezt a szakmáit a könnyűiparhoz wonolták. s aMg kerestünk va­lamit” 0 kitartott. pedig hónapokig egyedül volt, mint szakember. Aranyjelvényes törzsgárdatag. Szocialista bri­gád vezetője. És nem csak a szakma válságát élte meg, s vészelte át, de mint egy má­sik csapat kapitánya, brigád­jával megnyert* * nzakmá- ban a területi döntőt Is Mis­kolcon. S mhrt minden Ilyen szeli érni vetélkedőn, itt fs volt totó. Tizenhárom talá­latot ért el. ..Egyet megka- joltam. Elfelejtettem a mű­korcsolya budaoesM EB-t.” Sgy Is utcahosszai lettek *1 után sokmindent másképp látok idővel. Ha ugyanabban az ügyben még egyszer kel­lene dönteni, nyilván más­ként döntenék. Nagy szerve­zetről, 1600 emberről van szó. Sok döntés születik, nem is személyes, inkább gazdasági. Most utólag le­szűrhető. hogy egyes helye­ken jobban is lehetett volna csinálni. Ezért is helyezünk nagy hangsúlyt a munka- és üzemszervezésre, mert a pontosabb és több informá­ció megalapozottabb dönté­sekhez nyújt lehetőséget. Tóth József: Sok döntése­met megbántam utólag. De egy döntés sok dologtól függ. Attól is például, hogy mi­lyen az ember hangulata, vagy hogy mennyire tájéko­zott abhan a dologban Kurucz István: Sajnos elég hirtelen vagyok és em­berekkel bánni nem könnyű feladat. Egyik alkalommal a brigád néhány tagja Vá- sárosnaményiba ment dolgoz­ni. Úgy számítottam ki a munkát, az idejűiket, hogy 1 órára itthon kell nekik len­ni. Háromra jöttek. Szóhoz sem engedtem őket jutni, összeszidtam őket Másnap tudtam meg, még egy má­sik munkát is elvégeztek, amit ha akkor nem csinál­nak meg, még egyszer ki leél lett volna miatta menni. Igyekeztem jóvátenni. — SZERETI-E ÖNT MIN­DEN BEOSZTOTTJA? Jeszenszki István: Nem. Egy ilyen nagy apparátusban ezt nem lehet elérni, hiszen előfordul, hogy népszerűtlen döntést kell hozni; mondjuk egy fegyelmit kell aláírni. Épp úgy nem szeretek én sem mindenkit. Nem szemé­lyekre gondolok, de nem szeretem, aki kilóg a kollek­tívából, aki nagyon fegyel­mezetlen, akt nem akarja megérteni, hogy a vállalat eredménye közös erőfeszíté­sünk eredménye és azért a maga posztján mindenkinek fegyelmezetten kell dolgozni. Arra viszont nagyon ügye­lek, hogy személyesen ne haragudjak senkire, egyetlen intézkedésemben se érződ­jön indulat. Tóth József: A beszélgetés elején a,bban egyeztünk meg. hogy őszinték leszünk. így hát kimondom: én úgy fe­zem, hogy mindenki szeret. Lehet, hogy van aki csak mutatja, ezt nem tudom. Volt idő, amikor néhányam haragudtak rám. A névnap miatt. Sokan vannak a bri­gádban, szinte minden hétre jutott egy névnap. Nem en­gedhettük. hogy divat legyen az tvás. Most ügy van. hogy negyedévenként tartjuk a névnapot a vállalat üdülőjé­ben összevontan. Kezdetben ez nem mindenkinek tet­szett. Most már természetes. És ha igaz, hogy borban az «fit, amit kaptak. Pesten az országos döntőben a VL he­lyet szerezte meg csapata. JEz is szép nem? Tamási Eszti volt a játékvezető. Itt már pénzt is kaptunk. Ha jól emlékszem, kétezret* Piola rajong a fiatalokért. Harminchét esztendei mun­kássága alatt Rok-sók segéd, munkás szerette meg. Soka­kat indított el a csórók kö­zül a szakmában. Ezek meg­tanulták tisztelni a szakmát, a búzát az életeit Úgy, mint Piola. „Ez a legelavultabb technológiával rendelkező malom Szabolcsban. De még mindig sikerült dobogósnak lenni. 1972-ben első helyen végeztünk. Tavaly harmadi­kok voltunk. Lecsúsztunk. Szép pénzt kaprtunk. Csodál­koztak még a lisztleszedő lá­nyok is mikor felemelték az ezrest.” Utolsó évét éli a nyíregyházi malom. Lebont­ják. Piola sajnálja, mert ve­le nőtt fel, Itt tanulta a mes­terséget, az élet szeretétét. Átmegy az új, modem ma­lomba lisztet őrölni. Jövőre ott keressétek Pio­lát. a népiszerű Hudák Sán­dort. Farkas Kálmán igazság, akkor még a hart madák po hár után sem szók­tok szidni. Kurucz István: Egy szóval nehéz válaszolni. Inkább igent mondanék. Nekem is voltak eseteim, almikor a nemmel válaszoltam volna erre. Egyik dolgozónkat el­vonókúrára küldtük. Megfe­nyegetett. Aztán rájött, hogy az ő érdekében történt és azóta szent a béke. Egy má­sik brigádtag egy brigád­gyűlésen állt fel és azt mondta: önkritikát akar gya­korolni, mert úgy érezte, hogy én évekig kifogtam őt Rájött. hogy rosszul ítélte meg a következetességet. — FÉL-E A FIATAíi SZAKEMBEREKTŐL? Jeszenszki István: Ha csalt egy mód van rá, igyekszünk minél több fiatal szakom bért felvenni. Épp a múlt héten vettünk fel egy építész üzem­mérnököt és vennénk fel még, ha lenne. Inkább azt szoktak emlegetni, hogy ..if­júságcentrikus” a vezetés. Az utóbbi két-három évben, vállalati támogatással új la­káshoz juttatottak több mint fele fiatal. Mo6t 13 egyete­met, főiskolát. 7 felsőfokú technikumot, 54 középfokú technikumot végzett, 7 szak­középiskolai érettségivel, 14 gimnáziumi érettségivel ren­delkező szakemberünk van és 40 fölött van a művezetői, vagy mesterlevéllel rendeL kezők száma, mindenki a be­osztásához előírt kép>esítéssel rendelkezik. Jelenleg 30 fia­tal tanul és szeptemberben 4 technikusunk kezdi a főisko­lát. A tanulási idő alatt tá­mogatjuk őket. ha végeznek, akkor a kép>esítésnek megfe­lelő munkát kapnak. Ugv gondolom, cssak velük, az S tudásukkal tudtunk 222 és fél milliót termelni. Tóth József: Amióta itt vagyok, egy üzemmérnök és 3 főiskolát végzett éoítógé- pész jött arra az osztó! vra; ahová én, mint művezető tartozom. A beosztásom egy­szer sem forgott „veszély-: ben”. Röviden: nem fé’^k tőlük, nagyon, jól együtt dol­gozunk. Kurucz István: Szeretem a fiatalokat és ahogy tőim» telik segítem őket. Ha is­koláiba mennek, úgy szer­vezem a munkájukat, hogy ne legyen probléma. Úgy lá­tom, van a brigádban né­hány olyan fiatal, akiből jő brigádvezető lenne. Én nem lennék megsértve, ha közü­lük bárki a helyemre ke­rülne. Ezzel azóta tisztába« vagyok, amióta megválasz­tottak. — KAPOTT-E MÁR ÉR­DEMTELENÜL JUTAL­MAT? Jeszenszki István: Azzal kell kezdenem, hogy téved, aki azt hiszi, hogy én »ok jutalmat kapok. Évente eset­leg egyszer, de ez a felette­seim bírálatától, a vállalat munkájától. eredményétől függ. A nyolc év alatt négy­szer kiváló vállalat címet, kétszer oklevelet kapott * vállalat. Én kétszer voltam kiváló dolgozó és megkap­tam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Akik ebben döntöttek, biztosan tud talc, rászolgáltam-e. Tóth József: Jutalomra so­ha nem számítok. Amikor kapok, úgy gondolom, elis­merik vele a munkámat. A! tmk-brigád aranvkoszorúa szocialista brigád és a cí­mekkel jutalmat is kaptunk.' Az viszont nagyon váratlanul ért, amikor 1971-ben. mi­niszteri kitüntetést kaptam; Kurucz István: Egyszer majdnem. De akkor nem fogadtam el. Még 1967-ben történt. Behívatott a műveze-j +6 és az osztályvezető, moncL ták kiváló dolgozói címre teN jesztettek fel. Én meg azt mondtam: két évvel ezelőtt kaptam, és van a brigádba^ legalább három ember, aki jobban megérdemli. Meg is kapta egyik munkatársam. Legutóbb az idén kaptam a kiváló újító címet és hozzá kétezer forintot^^^^ Távlat — tudományosan

Next

/
Thumbnails
Contents