Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

VW. Iprffis Sfc ftffLfP WAfeYÄnÖRSZÄCi S. oJM Munkánk értelme v / TÁRSlTHATÓ-E KÉT olyan, ellentétes fogalom, mint az értelmes, alkotó, örömet adó emberi munka, s a fölösleges­sé?, haszontalanság, a semmire nem alkalmasság? A tapasz­talat tanúsítja, sajnos, társítható. Halljuk, látjuk, olykor a bőrünkön érezzük. Vannak apróbb, bosszantó, közismert jelei. A néhány napja leterített, s újra feltört aszfaltburkolat az utón. A festők, tapétázók után érkező parkettcsiszolók, vil­lanyszerelők. A társadalmi munkában kialakított játszótér, melyet földmunkagépek, teherautók taposnak össze, mert így rövidebb az út a szomszédságában megkezdett építkezéshez. A selejtbe került alkatrész... Fölöslegesen dolgozni? Látni, miként megy kárba órák, napok eredménye? Nemcsak dühítő, hanem lealázó. Mert a legértékesebbet, az emberi tevékenységet silányítja semmivé, értéktelenné, értelmetlenné. Tavaly az emberi munka akkora nemzeti jövedelmet hozott létre, azaz új értéket, hogy hazánk egy-egy lakosára 35 ezer forint jut belőle. Lehetett volna több? Minden bizonnyal. Hogyan? Hagyjuk most a közismert, föntebb utalásszerűén emlí­tett eseteket. Próbáljunk mélyebbre tekinteni, a felszín fehér habja mögött föllelni a folyam vizét szennyező, mérgező anyagokat. A közömbösség porát, mely beivódik a pórusokba, bemosódik a közös tevékenység folyójába, K mely hagyja, hogy készüljön a több milliót fölemésztő elemzés, számítás, helyszíni mintavétel, beruházási előprogram, bár tudja, az egészből már semmi nem lesz, az elképzelés aktualitását vesz­tette. A lassúság patakocskáit, melyek rátelepszenek javasla­tokra, ötletekre, újításokra és találmányokra, munkát köny- myítő, megtakarító megoldásokra. Míg csordogálnák tenyérnyi állóvizekké növekednek, fölösen ömlik a veríték, fárad az izom, használódik az idegrendszer, holott emberek serege dol­gozhatna ésszerűbben, hasznosabban, tehát maguknak, má­soknak több értéket teremtve. MARX TÖRTÉNELMI TÁVLATOKAT NYITÖ megál­lapítása az, hogy a szocializmusban a munka emberi szükség­letté válik. Vannak, nem kevesen, akik ma már így, nemcsak a kenyérért, hanem szükségletből dolgoznak. Örömöt, kielé­gülést emberi boldogságot találnak tevékenységükben. Hisz­nek annak értelmében, rendeltetésében, amit csinálnak, le­gyen az esztergálás, állatgondozás, házak tervrajzainak elké­szítése. S elsősorban de őket, a csupán a kenyérért dolgozót is sérti, dühíti, ha látja: kár volt a fáradozásért. Milyen lelke­sen, szabad idejüket nem sajnálva állították össze az ifjú köz­gazdászok javaslatukat az egyik termék gyártásának gazda­ságosabbá tételére, s mire elkészültek, megtudták: javaslata­iktól függetlenül abbahagyják az előállítását. Miért nem szól­tak nekik? Valahogy elfelejtődött. És a munkájuk, az izga­lomtól hevített órák? Legyintés. Több is veszett Mohácsnál. A legyintés, a fölényes okítás, a cinikus grimasz, a váll- ímzogatás láttán, hallattán a tisztességgel igyekvő ökle össze- rándul. Mert neki napjai, hetei, nem egyszer hónapjai mentek •rá arra, amit a másik lesöpör az asztalról, vagy annak fiók­jába dobja; amit a raktár mélyére süllyesztenek, irattárak po­ros polcaira löknek; ami veszteség, s nemcsak neki, hanem a tágabb közösségnek is, s végső soron az egész társadalomnak. A magunk kincsét herdáljuk tehát, s éppen ez az, miért a kö- wny, s restség? SZÖNOKI KÉRDÉS? Vagy inkább a közgondolkodás né­mely rétegének feszegetése, az erkölcs, s nem is akármilyen, hanem a szocialista erkölcs pengéjével? Ezt véljük célraveze­tőbbnek. Annak a kérdésnek újra és újra való megfogalma­zását, hogy miért hagyjuk, fogadjuk szótlanul, tűrjük mérge­lődve, vagy éppen közömbösen a magunk és mások melléfogá­sait, a munka, az emberi veritékés energia pazarlását. A legegy­szerűbb alkatrész is négy-öt munkaműveleten át formálódik. Van szerszám, amely hetvenezer forintba kerül. Felületes be­állításkor egy másodperc alatt tönkremegy. S ha az ennyire nyilvánvaló ügyek nem kavarnak hullámokat, miért tennék ezt a rejtettebbek? Megszoktuk. Megszokhatjuk ezt? Sok a munka, rengeteg a dolgunk. A fejünk sem látszik ki a tennivalók közül. Néha úgy érezzük, már-már belesza­kadunk, hogy minden feladatot pontosan, szépen teljesítsünk. Közhelyszótárunk gazdag, előszeretettel használjuk. S míg lapjait forgatjuk, eszünkbe sem jut, hogy rákérdezzünk: szükséges ez a munka? Kell ez igazán valakinek, értelme, célja van, hasznot hoz, közösséget gyarapft? Vagy a buzgó semmittevéshez adjuk nevünket, eszünket, erőnket? Nem bánt bennünket? ____ ODÁIG KELL MAR ELJUTNUNK, hogy rajit, e*yfc>r halk szavunk fölerősödjék a közösség hangszóróin, K a közö­nyösek, a kényelmesen süketek is meghallják: a fölösleges munka tűrhetetlen. Mert az értelmes cselekvés rugóit töri el, rokkanttá téve az embert, inaiban, idegeiben. Mészáros Ottó Amint mondják, az örege­ket elnyomják a családban. Nos, ha ez így is van, B.- ékre nem vonatkozik. Náluk a nagymama igen nagy kegy" ben áll. Nem múlik el név­nap, születésnap felköszön- tetlenül, karácsonykor, hus- vétkor, nemzetközi nőnapon nagyanyó éppúgy megkapja a maga ajándékait, mint bár­mely más tagja a családnak, azaz. hogy úgyabbul, mert neki különös gonddal válo­gatják ki a kedvére valót. Ez meg azért van, mert bár a nagymama közeledik a ki~ lencvenhez. de az igényei nem csökkennek az idő mú­lásával. Ahogy ö mondja, nem muszáj neki mindig kapni valamit, de ha már kap, akkor ne szúrják ki a szemét filléres bóvlival. Az édességet példának okáért nem kedveli, cukorkának- csokoládénak nem örül nya­lánksággal nem lehet örömet szerezni neki. Ajándék Sokat ad viszont a külsejé­re. Fiától születésnapra egy kalapot kapott, órákig pró­bálta a tükör előtt: vajon felveheti-e színházba, moziba, vagy csak afféle szaladgálás kalap ez, hentesnél közért­ben megjárja, de jobb helyen nem illik mutatkozni ben­ne... Mivel a kalap megfelelt, névnapjára a menye hozzá illő táskával lepte meg. Nagyanyó gonddal mustrálta az ajándékot. Nem szeretne — mondta — olyan táskát, amiből túl sok van, ami szembeköszön neki az utcán. Az unokák már nem is tu­dom milyen alkalommal sál­lal kedveskedtek neki. Ennek nagyon örült a nagyanyó: a •ikalapnak, kesztyűnek, sál­nak és a táskának össze kell ■r f Tengerentúlról került a nagyecsedi határba az International Harcester Company, röviden IHC gépgyár 141 lóerős gép^ hogy a Mátészalkai Állami Tangazdaság Zuhogó tanyai hétszáz hektáros tábláján megkezdje a zártrendszerű kuko­rica termesztési. A tavalyi első esztendő már 65 mázsás termést hozott. Idén hektáronként 74 mázsa termésre számolnak. A gép két vetőszekrényében a magon kívül ott van a műtrágya és a gyomírtószer is. Négy-öt év alatt kukoricával fi­zetik ki a gép árát. (Hammel József felvétele) MOST TIZENHATODSZOR... Balkány: kiváló Huszonegy éve — 1953 Sta —, létezik hazánkban gazda­sági egységeknek járó kiváló cím. Ebből tizenöt alkalom­mal nyerte el a Kiváló gaz­daság címet a Balkányi Álla­mi Gazdaság. Most tizenha­todszor. Bojtor Miklós országgyűlési képviselővel, a gazdaság igaz­gató jával beszélgettünk a 25 éves jubileumához közeledő állami gazdaság munkájáról, a siker hátteréről, és a ter­vekről. A mezőgazdaság „tanműhelye“ A Balkányi Állami Gazdaság 3200 hektáron dolgozik. Négy­százharminc állandó dolgozó­ja van, de a foglalkoztatottak száma évi átlagban 750. A gazdaság a környék — a Nyírség —, mezőgazdaságá­nak egy kissé tanműhelye is mondja az igazgató. Példáid rendszergazdájává lesz az iparszerű burgonya termesz­tésnek, mert társult három termelőszövetkezettel, a bal­kányi Uj Erő, a biri Kossuth, és a nagy kallói Zöldmező kollektívájával, nagy terü­let közös gépesített művelésé­re. A gazdaság 1973-ban az elő­ző évi 141 millióról 185-re növelte termelését, ami meg­felel 31 százalékos növeke­désnek. Még nagyobb a nye­reség növekedésének aránya: 1972-ben 18 millió. 1973-ban 40 millió. A növekedés 119 szá­zalék. Gyakorlatilag valamennyi ágazatban növelték a terme­lési sikereket. Kimagaslóan jó eredményeket hozott a szántóföldi növénytermelés. A gazdaság vetőmagként ter­meli a kalászosokat és a bur­gonyát. Tehát: fokozott mi­nőségi követelmények is vol­tak. De ennek teljesítése után is az őszi búza termésátlaga 32-ről 37-re, majd 42 mázsára nőtt hektáronként három év alatt. A rozs átaghozama pe­dig ugyanez idő alatt 25-ről 29-re. Még az árpa is 34 he­lyett 37 mázsára nőtt. A ku­korica 56 mázsát hozott. Az emberekért A gazdaság élen jár a kör­nyéken abban is, hogy a dol­gozó emberekről hogyan keli gondoskodni. Az elmúlt év­bén három üzemorvosi rende­lőt létesítettek. Ugyancsak három hideg-melegvizes für­dő-zuhanyozó épült. Ezen kí­vül korszerűsítették az öltö­zőket és a pihenőket. Erre jóval több, mint egymillió forintot fordítottak. A gazdaság rendszeresen hozzájárul a gyermekintéz­mények fejlesztéséhez a kör­nyéken. Nagy gondot fordít az ifjúsági törvény végrehaj­tására. Helyiséget, felszere­lést, szórakozó eszközöket biztosított fiataljainak. A klubokban rádió, magneto­fon, lemezjátszó 3 ezer köte­tes központi könyvtár van, nem számítva a brigád- könyvtárakat- A hajdúszo- boszlói üzemi üdülőbe évente több tucat fiatal utazik. Elsőként az országban A nyírségi táj- falusi kul­túrájának emelkedésében még mindig nem fejeztük be a Balkányi Állami Gazdaság jelenlétének meghatározó sze­repét. A Balkányi Állami Gazdaság gazdája hazánk egyik legnagyobb almatároló­jának. Igaz, hogy a Nyírlugo- si Állami Gazdasággal közö­sen, de az 1200 vagonos nyír- gelsei almatároló az ő keze­lésében van. Legközelebb ek­kora almatárolót hazánk­ban csak Tuzséron és Buda­örsön találhatunk, de azok a HUNGAROFRUCT kezelésé, ben vannak. Jéggyárral, amely segíti a környék ven­déglátóipari és élelmiszerke­reskedelmi egységeit és olyan alma-értékülési szinten, ami fölötte van 12 forintos kilón­kénti árnak. Persze erre költ­ségek is vannak, mert itt lé­tesült az országban elsők kö­zölt a legkorszerűbb gáztSroi lásos alma-megőrzési rend­szer. A legkorszerűbb módon Mit írjunk még a sok szép eredményből? Ezt kérdeziüki búcsúzóban az országgyűlés, re siető képviselőtől. Két dolgot mondott Az egy i ki hogy ott létünk reggelén ír. iák alá a nagykálloi Zöld­mező Termelőszövetkezettel a megállapodást arra, hogy hazánk legkorszerűbb szako­sított sertéstelepét közöse» fogják működtetni. A telep 56 millió forintért épültj amelyből 13 millió forint egy olyan korszerű takarmányke­verő üzem költsége, amely háromszor annyi tápot tud készíteni, mint amennyire m sertéstelepnek szüksége vart A fölösleget a környék mező-^ gazdasági üzemei rendelkezés só re bocsátják. A telep most készült ei, benépesítése má­jus végén indul, ebben mást a két szerződő fél együtt műi ködik. Másik fontos dolog, mtrirm a tizenhatodik kiváló címet éLj nyerő gazdaság igazgatója fH gyelmeztet: hogy mindezt eau berek csinálták. Például a tizennyolc szocialista brigád kétszáznegyvenhat tagja. Amikor május 3-án dr. Tóth József a MÉM személyzeti fő­osztályának vezetője átadja m Kiváló oklevelet Bojtor Mik­lósnak, ugyanakkor ott fog állni Mán Gyula főkertész is, aki a Munka Érdemrendet kapja meg, és mellettük feL sorakozik az a közel ötvea ember, aki kitüntetést kap é* hozzá vastag borítékot Kö­zöttük csak azért említjük meg kettőnek a nevét, mert ők egyben a 25. éves fennál­lását ünneplő gazdaság alapí­tó tagjai is: Magyar Ferenc gépkocsivezető, és Ladik Mi. hály, a fatelep vezetője a Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapják meg. A gazdaság a saját erejéből 43 dolgozót tüntet ki és ajándé­koz meg jó munkájáért Ott létünk idején nagyon serény munka folyt, a Magyar Szocialista Munkáspárt XL kongresszusára indított mun­kaversenyhez — az üzemi demokrácia jegyében —, ép­pen elkészültek a brigádfel-' ajánlások, a versenybizottság éppen ei'búcsúzásunk percé­ben kezdett az összegezéshez^ melynek alapján konkrét fel­ajánlásokkal csatlakoznak né­hány napon belül az országos mozgalomhoz. Gesztelyi Nagy Zoltán nagymamának stimmelnie, még a magam­fajta öregasszonynál is — magyarázta a gyerekednek —, sőt nálam még inkább, az én kóromban irgalmatlanul megszólják az embert, ha el­hanyagoltan jár. De talán mindennél többet ad a cipőre. Ha lábbelit vesz­nek neki, ügyelni kell, ne legyen túl kicsi, túl nagy, túl feltűnő, túl egyhangú, ahogy ő mondja, szolidan kövesse a divatot, de azért kényelmes legyen, mert bizony gyereke­im, a macskaköves úttesten sajog már az én öreg lábam. Amikor megkérdezték, mit kívánna karácsonyra, csiz­mát kért, nem mert ez a di­vat. de ha a piacon sorba kell állni a kofánál, megfá­zik az ember lába. Nagymama már évey óta ruhaneműt, sőt utcára való ruhaneműt, felsőruhát, kabá­tot. sálat, kesztyűt, cipőt kap ajándékba. És a kabátok, ci­pők, kesztyűk, sálak, kalapok évek óta érintetlenül sora­koznak a szekrényében, szé­pen becsomagolva, azonmód, ahogy kapta. — Mondjátok csak — kér­dem B.-éket —, miért csinál­játok ezt? Tulajdonképpen miért vesztek neki csupa hasznavehetetlen holmit, ut­cára való kijárását? Hiszen szegény nagymama, ti tudjá­tok legjobban, hosszú évek óta nem hagyhatja el a la­kást, nem megy az utcára, se a piacra, se a közértbe, se színházba, se moziba, mert már nem tud járni. Évek óta nem volt rajta nagykabát. kalap kesztyű, táska. Nincs hová felvennie. Vennétek ne­ki inkább házipapucsot, há­lóinget meleget, zsebkendőt, törölközőt egyebet, amiben helyhez kötöttségében is ked­vét lelheti... — Megtehetnénk, igaz — mondják B.-ék —, de nézd csak. a cipőnek, csizmának, utcai kabátnak, kesztyűnek jobban örül. Amíg ilyeneket kap, addig — kijárhatna a piacra, a henteshez, elme­hetne a barátnőihez, ha „ép­pen úgy adódna” és bizonyá­ra azt gondolja, mi, akik ezeket a holmikat hozzuk, mi is tudjuk, hogy ő tulaj­donképpen éppúgy kisétál­hatna a kapun, mint bárki más. csak éppen valamilyen ostoba, ok miatt a kijárás át­menetileg szünetel. Legköze­lebb egy összecsúkható er­nyőt veszünk neki. Hátha el­ered az eső. Novobáczky Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents