Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

WH JfprWs Tr. Indulat és tekintély Nincs ívfény, így a szemüveg sem szükséges. Noha a kép hegesztést örökít meg. Az új. fe. döporos hegesztő eljárással varrják a vasszerkezetek elemeit a Csepel Motorgyár nyírbáto­ri gyáregységében. A gép mellett: Bukovenszki Barna és Andrikó Elek. (H. .1.) Gindeléék a tangazdasúgban Mindenki becsüli őket EGT KOMMUNISTÁT tö­röltek a párttagok közül, ké­sőbb visszahelyezték eredeti jogaiba. Ritka eset, de nem ezért teszem szóvá. Megkértek: ne írjam meg konkrétan a helyet, a szemé­lyeket, mert fölfedésükkel esetleg árthatnék a közösség­nek. Állom a szavamat. A történetet azonban nem hall­gathatom el. Azt példázza: hova vezet a harag, a hirte­len indulat, a megfontalatlan, elhamarkodott lépések soro­zata. Meg azután azt is, hogy - a jellembeli tulajdonságok, az emberi értékek és hibák 1 sohasem mutatkoznak feke­tén, fehéren. Két szereplőn- ; két s a többieket védeni is bírálni is kell egyszerre: . egyikük sem makulátlan, | egyikük sem elvetemült. A | tsz-elnök számára nem ki- | váltságos jog a tisztség, s a brigádvezetőnek sem nyújt menlevelet a párt. Vágjunk a közepébe. Jel­lemzésként csak annyit, hogy a tsz-elnök is kommunista, húszéves mozgalmi múltja van; a munkája lendületes, hozzáértő ember. A brigádve- ’ se tő állattenyésztési szakisko­lán tanult. Húsz éve szövet- [ kezeti tag, tizenkét évvel ez- j előtt lépett a pártba. Mind­ebben nincs semmi különös, f Most azonban nagyon ma­gukra vonták a figyelmet. ■ Az összeütközés nem poli- j tikai eredetű. A tsz-elnök i hirtelen indulatában — mast ' már tudjuk megfonto- ] lattanul — közölte vezető társával, hogy azonnal, le­■ váltja a brigádvezetői tiszt­ségről. Meg is tette. Volt oka rá, hogy ne legyen elégedett 1 a brigádvezető munkájával, magatartásával. Hirtelen el­határozását azonban akkor nem indokolta meg. Döntött és kész. Később szentesítette elhatározását a vezetőséggel is. A brigádvezető nem volt ott; ki tudja, hogy miként terjesztette a testület elé az ügyet? Tény, hogy a vezető­ség „rábólintása” látszólag mentesítette őt az egyéni fe­lelősség alól, s a döntés így már megfelelt az alapszabály előírásainak is. A BRIGÄDVEZETÖ FEL­LEBBEZETT. Nem csaptak nagy hűhót. Hamarosan meg­született a tsz döntőbizottsá­gának határozata, amely szin. tén helybenhagyta az ajnöki döntést, és nem adott lehető­séget a további fellebbezésre. Azt hiszem, itt érdemes fi­gyelni egy „aoró” részletre. A múlt év elején ugyanis több szövetkezet egyesülésé­ből jött létre a mostani. A határozatból kiderül: a bri­gádvezetőt 1973. január 1-től bízták meg a brigádvezetői teendők ellátásával. Az elnök február 3-án leváltotta, s 26-án már a döntőbizottság is állást foglalt. Az indokolás­ban egyébként ez áll: nem T lszaszaflkán a községi pártházban a MEZŐ­GÉP gyáregység hu- •zorukilenc munkása vizsgá­zott. Az elmúlt év őszén szaíkmunikástanfolyamra je­lentkeztek. s harminckét hé ten át szabadszombaton, va­sárnap megtoldva a heti munkanapokat. tanultak, > hogy betanított munkásból szakmunkássá váljanak. Volt olyan is. aki második szak­munkás-bizonyítványát kí­vánta megszerezni. Lapos Péter az iskolások legidősebbikje 56 éves em­ber. Jóval több van már mögötte, -mint előtte, s ta­lán ezért is érdekes, mi vit­te rá, hogy tanuljon, törtek­kel bíbelődjék, verseket ta­nuljon, fizikai törvényekkel, kémiai képletekkel bajlód­jék. • — Tessék idefigyelni — mondta Péter bácsi — az em­ber még idős korában is van úgy, hogy restellj magát Én például restelltem, hogy vég­eredményben nincs szakmám és olykor egy tanulótól kel­lett megkérdezni, hogy mi áll a rajzon. Rajz szerint dolgozunk és egyre inkább megkövetelik a pontos mun­kát — Van nekem szakmám, Ib azt szakmának lehet ne­úgy látta el feladatát, ahogy azt elvárták tőle. Előfordult, hogy késett munkahelyéről, s hogy alaptalan viták kelet­keztek közte és a brigatta- gok között. Arra is volt pél­da, hogy a főállattenyésztő utasítását nem, vagy csak részben hajtotta végre. (Csak úgy mellesleg jegyzem meg: a brigádvezetőnek húsz év alatt nem volt fegyelmi bün­tetése.) Eddig a munkaügyi, a mun­kajogi história. Talán „kívül­állóként” elmondhatom: ve­zetőségi határozaton és a döntőbizottsági jegyzőköny­vön igencsak megérzi az em­ber az elnöki „sugallatot”. A brigádvezetőt természetesen senki sem mentheti föl, ha egyszer rosszul dolgozott; a figyelmeztetés, a büntetés mindenképpen jogos volna. De a hirtelenkedés, a harag nem volt jó tanácsadó. És íme a másik ember ma­gatartása. A brigádvezető megsértődött. Elhagyta a té- eszt, s munkajogi sérelmét összekeverte a párthoz való viszonyával, öt hónapig nem ment el a taggyűlésekre, nem fizetett tagdíjat elhanyagol­ta kommunista kötelességeit. Hátat fordított a pártnak? Túlzás lenne ezt állítani. Csak éppen nem akart oda menni, ahol sérelmét okozói­val találkozhatott. Ez leg­alább olyan elhamarkodott lépés volt, mint a tsz-elnöké. így aztán a taggyűlés — tá­vollétében — a szervezeti szabályzat előírásaira hivat­kozva törölte őt a párttagok közül. Az indokolás papírfor­ma szerint helyénvaló volt, csakhogy a mérlegelésről, az eset oknyomozó tisztázásáról megfeledkeztek 5 pártszerve­zet tagjai. De kik is mérlegel­tek volna, hiszen a szervezet tagjai közül többen — köz­tük a tsz-elnök — így vagy ú > részt vettek a leváltás szentesítésében. ÉS A TÖBBI KOMMUNIS­TA? Félreértették a tsz-el- nökhöz fűződő viszonyukat? Ügy tűnik, mintha náluk ..függelemsértés” volna más­fajta véleményt kifejteni, mint ami a tsz-elnöké vagy a párttitkáré, aki tanácselnök is egyben. Az ilyen felfogás egy kis közösségben különö­sen megnehezít a helyes, a pártszerű álláspont kialakí­tását. Így azután hibát hibá­ra halmoztak a faluban, s már úgy látszott, hogy nincs kiút. Ráadásul egy nappal később (!) a csúcsvezetőseg is jóváhagyta az alapszervezet meglehetősen elhamarkodott, a felelős mérlegelést és em­berségességet nélkülöző dön­tését. Lehetséges, hogy ebben is valamiféle összefonódás játszott közre? De most hadd szakítsam félbe a folyamatot. A brigád­vezető ugyanis már a döntő­vezni. mert vagy háromszor is végeztem traktoros isko­lát. A lakatos szakma azon­ban más. Különben is nem árt az, ha az ember tanul, öt éve végeztem el a nyolc általános iskolát és ’azt mondom, még mindig nem nyugodtam meg. ha lehet, még tanulok valamit. A megszerzett tudás önbizalmat ad. Lapos Péter szakmunkás kívánt lennj és azzá vált. Tanult, segítet+e ebben a fe­lesége. fia. aki MEO-s és segítette a szocialista brigád, amelynek tagja. Baráth A. Sándor Péter bácsival ellen­tétben egészen más okokmi- att vette kezébe az iskola- könwet. ö a 'ezetője annak a lakatosüzemnek, ahonnan a 29 ember a tanfolyamra jelentkezett. Szintién nem tartozik a „tinégerek” közé. 41 éves. — Hetvennégy ember munkáját irányítom, két év megszakítással 1950-tő) dol­gozom a gyáregységben. A szakmám mezőgazdasági gépszerelő, de most lakatos munkát végzünk, gondoltam, bizottság határozata után pa­nasszal fordult a járási párt- bizottsághoz. Hogy milyen választ kapott onnan? Na­gyon helyesen a#, hogy .Munkájának megítélése a közvetlen vezetők feladata. Kérjük, hogy vegye fel a munkát, és dolgozzon példa­mutatóan.” Miért tartom fon­tosnak ezt? Azért, mert néha bizony még figyelmeztetni kell a kommunistákat arra, hogy a párttagság nem előny és nem menlevél: hogy a párt felsőbb szervei ugyan­úgy a rend, a fegyelem meg­__teremtésén fáradoznak, mint az állami, a gazdasági szer­vek vezetői. Ebben az eset­ben különben sem volt vilá­gos, hogy mi mozgatja az in­dulatokat. A pártból való törlés ügyé- oen azonban van. feladata — és beleszólása — a felsőbb pártszervnek. A járási vb vizsgálódott és döntött — minden érdekelt meghallga­tása után, az ügy teljes isme­retében. Túlzottnak és indo­kolatlannak tartotta az alap­szervezet döntését, és nem hagyta jóvá. De ne higgyék, hogy megdicsérte a brigádve­zetőt, ellenkezőleg. Elmarasz­talta, és mulasztásainak pót­lására, kötelességeinek telje­sítésére hívta fel a figyelmet. Figyelmeztette a tsz-elnököt is arra, hogy a megfontolat­lan döntés, a személyes indu­latokból táplálkozó önké­nyeskedés nem vezet jóra. A brigádvezető tehát továbbra is párttag, de még nem dolgo­zik a szövetkezetben. Ennyi a történet. SOK MINDEN IZGAT az üggyel összefüggésben. Ügy érzem, a hatalom túlértékelé­sétől a megalkuvásig, az elv­telen védelem feltételezésétől a felelőtlen ügykezelésig, egy sor emberi hiba halmozódott fel, amely következetlensé­get, rosszindulatot, ridegsé­get, helyezkedést és bonyo­dalmakat idézett elő. A tsz- elnök — tekintélye biztos tudatában — megfellebbezhe­tetlennek tartotta vélemé­nyét. A brigádvezető azt hit­te: a párt fogja kimosni ha­nyag munkájának következ­ményeiből. A vezetőség, a döntőbizottság az elnök ked­vére tett, és tetézte hibáit, s csaknem ugyanezt tette az alapszervezet és a csúcsve­zetőség is. Nem volt egyetlen ember, egyetlen szerv a falu­ban, aki vagy amelyik képes lett volna fölülemelkedni az indulatokon. Jellemző, hogy az elnök elvben már vissza­állította beosztásába a bri­gádvezetőt, pedig ezt senki sem kérte. Ezzel tisztességes módon beismerte megfonto- latlanságát. Viszont a csúcs­vezetőség még most is gör­csösen ragaszkodik állás­pontjához, mert annak kor­rigálásától tekintélyét félti. ezért is lesz jó. ha ebből a szakmából í6 vizsgázom. A másik ok amiért tanulni kezdtem, lehet hegy furcsán hangzik. példát akartam mutatni. Egyik szervezője voltam a tanfolyamnak. s azt gondoltam, könnyebb úgy érvelni, ha azt mon­dom. én is beülök az iskola­padba. A vizsga sikerült és most meg már azon gondol­kodom hogy továbbtanulok. Kormányrendelet lehetővé teszi, hogy azok. akik két szakmával rendelkeznek, a négyéves szakközépiskola harmadik osztályában foly­tathatják a tanulást. Ezt szeretném én még végig csi­nálni. Baráth A. Sándor jelesre vizsgázott és bármennyire is furcsán hangzik, ebben nagy szerepe volt a gimnázium­ban tanuló kislányának. Va­lamikor a kislánynak ő se­gített a tanulásban, most for­dítva volt. Érthető hát. hogy az eredményt is a kislány­nyal közölte először. A vizsgázók között a leg- magabiztosabb Krecz István, a tanfolyam legfiatalabb Kiszámolták. Három kiló kilencven deka takarmány — egy kiló sertéshúst hoz a gazdaságnak. Az ember mun­káját nehéz így kiszámolni. A Mátészalkai Állami Tan­gazdaságban a fjertéstelepi Gindele-brigád huszonegy­milliós értéket ad évente a népgazdaságnak. Országosan elismert teljesítmény. A ser­tésállomány szaporodása, fej­lődése sok mindentől függ — dé oroszlánrésze van benne az embernek. Legjobb a vasutas Harmincötén vannak Gin­dele Pál brigádjában. Öt vá­rosi, a többiek a környező falvaikból járnak be minden reggel. Van köztük régi traktoros, vasutas, postás, gazdálkodó ember. Van egy lány is a bojtárok között, Bodó Marika. Azt mondják, hogy erre az iparszerű ser­téstenyésztésre legjobb a vasutas ember. ment az megszokta a ..menetrendet”. Itt is az a fontos, a pontos­ság — nem tűrik az állatok a késést. Nehéz bekerülni a Gindele- brigádba; nem vesznek -fel idegen embert, csak olyat, hallgatója volt. 1966-ban vé­gezte el a gépszerelői szak­munkástanuló iskolát, azóta dolgozik a gyáregységben. Fiatalember létére tekintélye van a szakmában, amit bi­zonyít, hogy az argongázos hegesztőgépet is őrá bízták. Ilyen gép kevés van Ma­gyarországon, de még Eu­rópában is. Az ő elképzelései a tanulással kapcsolatban életcéljának alapkövei. — Nagyon szeretek tanul­ni. Már jelentkeztem a Sza­muely Tibor Gépésztechni­kumba de ha nem vesznek fel. akkor jövőre a hegesztő szakmából szeretnék szak­munkásvizsgát tenni. Szá­momra a tanulás nem köny. nyű. mert sok minden egyéb problémát is meg kell olda­ni. Idővel szeretnék Nyír­egyházára kerülni, ott házat építeni. A tiszaszalkai vizsgáztatás mind a 29 tanulónak siker­rel zárult. Valamennyien szakmunkásokká lettek és báír különböző okok miatt vállalták a tanulással járó fáradalmakat, a nagyobb megterhelést, a végső cél egy volt A jövőben jobban, na­gyobb hozzáértéssel kíván­nak dolgozni. Seres Ernő akiért ketten vállalnak fe­lelősséget a brigádból. Nem adják oda a nevüket min­denkiért. Becsüli őket mindenki a gazdaságban, nem csali azért a huszonegymillióért.,. Egy­szerűen — jó velük dolgoz­ni. Demeter Antal a traktor­ról jött ide a sertéstelepre, sok jót hallott róluk. Saj­nálta, sajnálta, mert mégis csak tíz év volt az! — Nem tehettem mást, nem bírta a szervezet — le­szállított a traktorról az or­vos. A gépekből a kis moto­rom maradt, azon járok minden nap Opályiból. Na, nem megyek gyorsan, csak úgy harminccal, öregesen — még ki is pihenem magam út közben. Furcsa volt elein­te ez a szag itt, szabadban dolgozó ember voltam világ- életemben, de csak belejöt­tem. A jószágok kárpótoltak mindenért. Mert lelkdisime- ret kell ehhez, meg jószág- szeretet A törvény — Regigei fél hétre beérek, kezdődik a munka, ügy megy az már itt kérem, mint a gyárban — percre pontosan végezzük mindennap ugyan­azt a munkát. Tudja, ben­nünk azitán megvan a mun­kás-paraszt szövetség, mert mi valahogy mindkettőnek érezzük magunkat — ötvenhárom éves va­gyok — az a baj, hogy rö­vid már az idő. annyi min­dent csinálnék még. Itt van ez az iskola is A brigádban tizennyolcán vállaltuk, hogy ebben az évben befejezzük a nyolcadaikat, jó az ha meg­van. Pedig én már nem ve­szem sok hasznát, nem hi­szem, hogy .magasabb mun­kakörbe kerülök” — de még- s~ csak többet tud az em­ber. — A történelmet szeret­jük — kapcsolódik a beszél­getésbe Nagy András. Sokat megértünk abból, ami az utolsó könyvben van a mai korról. Kijár ide a tanító, kaptunk könyvet, füzetet — csak tanulni kellene. Nehe­zen megy. szorítja az em­ber azt a ceruzát, hoev szeb­ben kanyarodjon a betű — de nehezen engedelmeske­dik a kérges kéz. Nem kényszerített rá bennünket senki, komolyan vesszük, aimdt vállaltunk. Nálunk ez a törvény. Gindelééknél ritkán halla­ni azt a szót, hogy keld. Ha van valami, felszólítás nél­kül is megcsinálják. Bizo­nyítja a szép kert. a telepet körülölelő fák, virágok. Nem dicsekszenek semmivel, ne- ha-néha áruinak el valamit önmagukról. A munkáról beszélnének reggelig, a töb­bi nem érdeméi szót — így mondják. Segítenek amikor nagy munkáiba fog valama- lyikük, hazat épít, költözik Aat se mondják, hogy kell, csak hogy menjen aki ráér. Becsület dolga. Vagyok olyan legény... Szerveztek politikai tan. folyamot is a telepen. De­meter Anitalék is ott voltak a jelentkezők között. — A szocializmus építése volt a fő téma. és minden foglalkozáson más-más kér­déseket beszéltünk. ügy volt, hogy mi is tartottunk kiselőadást. Hű, de izzadtunk! Képzelheti! Volt, aki a gye­rekkel állíttatta össze otthon a beszámolót, látszott a skép, gyöngybetűs gyerekírás. de szégyent sem akart vallani, mert azért ő is van olyan, legény minit a másik! Meg az volt a jó, hogy egymás között voltunk, mint egy család. Senki nem nevetett. ha nehezebben mondtuk a szót — mi úgyis megértet­tük egymást. — Miről szólt az a kiselő­adás? Gondolkodnak, melyik is volt az övék? Próbálgatják a szót. de nem jön a nyel­vükre. Pedig milyen nagy munka volt! Azt tudják, hogy a legérdekesebb az üze­mi demokrácia kérdése volt, a munkahelyi hangulat — azt figyelte mindenki, mert ők tudják, mit jelent jó­kedvvel dolgozni. Mutatják: a kongresszusi felajánlásukat. Mindenkinek írtak a nevé­hez munkát, nem is keveset. Arra. hogy nem sok ez. bír­ják majd az emberek? —■ Nagy András így válaszolt: — Mindenkinek kötelessé­ge a kölcsönös segítség — hogy még jobb legyen az élet, a munika, a boldonilás —, én így gondolom leg­alábbis... ★ A Mátészalkai Állami Tan­gazdaság május 10-én tartja az Országos Kiváló Vállalat cím elnyerésének ünnepét. Ünnep és büszkeség Gindele Pál brigádjának is. Kolláth Adrienn« Jávori Béla g:- --------------- ■ ------­Harminckét hét t wm

Next

/
Thumbnails
Contents