Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

1. diÖaJ KEMPi-MACY AÄÖRSZAS m». Sptflfc n Szülők fóruma GYEREKEKNEK B Gyerekeknek B GYEREKEKNEK B Gyerekeknek Az iskola és a család TÖRD A FEIED! Szocializmust építő társadalmunkban igen fontos szerepet tölt be a család. Itt realizálódik az emberi életöröm, ahová nyugodni térnek az emberek, s ahol él és növekszik az élet legfőbb öröme, értelme a gyer­mek. A gyermek nevelése társadalmi kötelezettséget je­lent, ég nem pusztán a szülők és a család magánügye. Számunkra nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő I nemzedék, tudják-e a megkezdett munkát folytatni, tudnak-e élni az adott lehetőségekkel. Nincs reményte­lenebb dolog az olyan nevelésnél, amely határozott célok, világos távlatok nélkül folyik. Országunkban i minden területen terv alapján dolgozunk, a társadal­I műnk fontos sejtjében, a családban megtalálható a cél, amiért dolgoznak. A gyermek egész életé, munka- I szeretete, társaihoz való viszonya, hazaszeretete olyan I lesz, amilyenre a családban megtanították, nevelték. A i legmélyebb ég legtartósabb érzelmek, készségek min- I dig azok, amelyek a korai gyermekkorban „ családban ! alakultak ki. Minél fejlettebb egy személyiség, annál fejlettebb benne az önszabályozás két formája, annál fejlettebb az önfegyelem. Mindkettőre családban, iskolában csak tervszerűen és következetesen lehet és keli nevelni. Ha ezek hiányoznak belőlük, lehetnek sajátos értékűek, de a társadalom teljes értékű, hasznos tagjává és harmóni- i kusan élő boldog emberré egész életükben nem vál- I hatnak. Szülő ég pedagógus szüntelenül serkenti a tanulót újabb és jobb eredmények elérésére a tanulásban és emberi nemes cselekedetek végzésében. Boldogan büszkélkedik a szülő jól tanuló gyermekével. Hogyan és ki érhet el eredményt? Állandó, kitartó munkával 1 a cél érdekében — legyen akaratuk, tudjanak küzdeni, ha nagy áron is, de megéri. Az eredményhez képesség, fizikai ég szellemi, egyaránt szükséges. Vannak szülők, akik ezt gyermeküknél nem veszik figyelembe és ké­pességüket meghaladó követelményeket támasztanak a gyermekkel szemben. Elkeserednek ők is, de a gyermek i is, ha nem azt az eredményt kapják, amit szeretné­nek. A szülők többsége minden segítséget megad, vagy t megadna gyermekének a tanuláshoz, ha tudná hogyan ! segítse? , Az iskola Igen sokat ad és segít a gyermeknek, a szülőnek. Egy pár területet megemlítve: tanulószoba, kollégium, szakkör. Mindenütt pedagógus vezetésével igyekeznek a történelmi időben összegyűlt ismeret- anyagot módszeresen megtanítani. E területeken alka­lom van az egyéni foglalkozásokra is, jobbaknál, gyen- i gébbeknél egyaránt. Nagyon szükséges, hogy az iskola és a család között meglegyen az összhang a gyermek egészséges fejlődésének érdekében. Fokoza­tosan, de nagyon szükséges megszüntetni a kettőssé­get. A család ne állítsa a tanulót más probléma elé, mint az iskola. Kérjük azt a gyermektől, amit az is­kola, az élet kér. így nem lesz gyermekünkből köpö­nyegforgató ember. Ez nem nagy kérés, de gyerme­künk szempontjából igen lényeges. A felnőttek véleménye a „mái fiatalságról” gyak- | ran negatív előjelű. Ennek oka többek között abban j rejlik, hogy a gyermekek és fiatalok magatartásának megítélésénél a felnőtt gyakran saját fiatalkorát tekin­ti mértéknek, és nem veszi figyelembe a környezet és a szervezet kölcsönhatását. Mindenki által jói ismert, hogy az utóbbi évtizedekben megnőtt az ember átlag- életkora. Fiataljainknál korábban következik be a fel- : nőtté érés. s hasonló a helyzet a fiatal lelkében végbe­menő általános fejlődésben és- növekedésben is. A mai 14—ÍR évesek lényegesen többet tudnak, szélesebben, nagyobb Ismeretanyaggal rendelkeznek, mint a 40—50 évvel ezelőttiek. Többet nvűjt ehhez és többet követel tőlük az iskola és még többet vár tőlük az élet Mit kell tennünk? Ne a magunk régi. hanem a ma és a holnap új ; normái szerint mérjük őket. Nem lehet nagyobb öröme a szülőnek és egész né­pünknek, ha látja; a jövő nemzedék méltó arra, hogv a stafétabotot átvegye tőlünk és mi nyugodtan adjuk j át; folytathassák megkezdett harcunkat a boldogabb ál etért. Adorján Istvánná középiskolai tanár Vízszintes: 1. A marxista—leninista párt világnézetének egyik alapja. 6. Hélium vegyjele. 7. Lárma. 8. Egyszerű gép (—’). 9. Ajándékoz? 11. Kar betűi keverve. 12. Lobogó igéje, ha mozgatják. 14. Szó­lít? 16. Megfejtendő (a víz­szintes 28. folytatása). 18. Fordított kettősbetű. 20. Nyit. 21. Előd. 22. Kiejtett mássalhangzó. 24. Vigyázó ja. 25. Talált. 27. Bőr-nadrág­tartó. 28. Megfejtendő (utol­só négyzetben két betű). 29. ... Tamás kuruc vezér. Függőleges: 1. Bizanygatás. 2. Határo­zott névelő. 3. Régi súlymér- ték. 4. Enyhe nemtetszést ki­nyilvánító szócska. 5. Szán­dék, melyre jóéi őre céltuda­tosan elkészülünk. 6. A Tisza mentén sok helyen főzik. 10. _________ )'-yss-> ,.S' -ír-" Nem betűi keverve. II. Ap­ró. 13. Töltés. 14. A hegedű­nek több is van belőle. 15. Megfejtendő (a vízszintes 16. folytatása). 17. Gyalogol. 19. Kijátszás. 21. Vigyáz. 23. Lé­tezz. 24. Évszak. 26. T. EN. 27. Tiltás. Megfejtendő: vízszintes 28., 16., függőleges 15. Múlt heti megfejtés: Me­gyénk egyik legromantiku- sabb műemléke a túristvándi vízimalom. Könyvjutalom: Lordovics László Nyíregyháza, Oláh Magdolna Gemase, Gombos Valéria Tisza telek, Veres Bertalan Nyírmada és Si- monfalvi Éva Tuzsér. Csak levelezőlapon bekül­dött megfejtéseket veszünk figyelembe. A legszebb kosár (Indián mese) Valamikor régesteien ré­gen élt a nagy tavak vidékén egy híres-nevezetes , törzsfő­nök. Deli szép férfi volt, fia­tal, erős és rendkívül ügyes vadász. Rézhegyű nyílvessző­je eltalált minden repülő madarat és minden suhanó vadállatot. Messze földön nem volt nála gazdagabb törzsfőnök. Sátra ajtaját gyönyörű gyöngyház-kagylók díszítet­ték, sátrában pedig egy nagy tölgyfaláda telisteli volt arannyal, ezüsttel, meg hol­mi csuda drágakövekkel. Csak éppen házasodni nem akart sehogy se az a híres­nevezetes törzsfőnök. Pedig hetykélkedett az országában elég széf» sedri-bedri leány, szegény is, módos is, de a törzsfőnök nem tudott közü­lük választani. Végre a bölcsek tanácsára elhatározta, hogy azt a leányt veszi el, aki az országában a legszebb kosarat köti. No, kihirdetik az ország­ban, mi a kívánsága a fiatal törzsfőnöknek. Vonulnak az ország leányai a törzsfőnök elé, gyönyörű kosarakkal a karjukon. Csak úgy irult, pi­rult, virult valamennyi leány, mint a vadvirágok a réten. Hanem a törzsfőnök nem a leányokat nézte, hanem a kosarakat, hogy melyik háta legszebb, a legtakarosabb. — öntsétek a kosarakat tele vízzel, — mondta a leá­nyoknak a törzsfőnök. — Az lesz a feleségem, akinek a kosarából nem fo­lyik ki a víz. Öntögetik a leányok a ko­sarakba a vizet. No, öntöget- hették, a víz valamennyiből kicsurgott. De egyszercsak jött egy leány. Árva volt tel­jesen. se apja, se anyja. Ko­sárfonásból élt. ö volt a leg­szebb leány az országban. Az ő kosarából nem folyt ki a víz. S még hozzá a kosárba öntött víz illatos is volt mint a rózsa. — Te leszel a feleségem, — mondta a törzsfőnök a szegény, árva leánynak. — De miből fontad a kosaradat, hogy nem folyik ki belőle a víz? S mitől ilyen ilatos a viz a kosaradban? — A tavi rózsa szárából fontam a kosaramat, nagy jó uram. S a tavi rózsa szirmát is belefontam a kosaramba, ezért olyan illatos a víz ben­ne. S a törzsfőnök nagyon megszerette a feleségét, hogyne, hiszen az asszonyka megtanított minden leányt az országban ara. hogyan kell olyan kosarat kötni, amely­ből a víz nem folyik ki. Németből fordította és át­dolgozta : ölbey Irén Mai úttörőpostánkban szó lesz egy madárvédelmi terü­let ünnepélyes megnyitásáról, a magyi orosz szakkör mun­kájáról, a Jó tanuló—jó spor­toló mozgalomról és egy iz­galmas túráról. A Tiszavasvári Kabay Já­nos Általános Iskola Bölcs Bagoly természetvédelmi őr­se arról tájékoztatott ben­nünket, hogy április 24-én, szerdán délután ünnepélye­sen megnyitották az általuk létesített madárvédelmi min­taterületet a tiszavasvári 115. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet mellett levő erdőben. A madárvédelmi mintaterü­let létrehozásának az volt a célja, hogy az iskolai okta­tásban a madárvédelemről tanultakat a gyakorlatban is bemutassák, és ezzel is ne­veljék a természetvédelemre a felnőtteket és a fiatalokat Nagy Ilona és Orosi Erzsé­bet (a magyi általános iskola úttörői) orosz szakkörüket mutatják be. „Szakkörünk két éve alakult, húsz fővel. A foglalkozásokon sok orosz dalt és játékot tanultunk. Már az első évben megindí­tottuk a levelezést szovjet pajtásokkal. Türelmetlenül vártuk a leveleket, amelyek­ből megismertük a szovjet úttörők életét. Szebbnél- szebb ajándékokat kaptunk, amelyekből az év végén ki­állítást is rendeztünk. Erre a kiállításra meghívtunk egy szovjet családot is. Ebben az évben elhatároztuk, hogy to­vábbfejlesztjük kapcsolata­inkat szovjet barátainkkal. 1974. február 23-án, a Vörös Hadsereg születésnapján el­látogattunk a szovjet lakta­nyába. A fogadtatás megható volt, mikor beléptünk a te­rembe, a katonák egyszerre vigyázzba álltak, s hosszú ide­ig tapsoltak. Műsorunk jól sikerült. Mi is visszahívtuk a szovjet katonákat, és egy közös vetélkedőt rendeztünk „Ki tud többet a Szovjet­unióról” címmel. A vetélke­Tavaszi dal Volt egyszer egy harkály. Ült a fenyőfán és szorgalma­san dolgozott. Amikor elfá­radt, abbahagyta a munkát és egy kis pihenőt tartott Amint így csendben kupor­gott az ágon, egyszer csak valamilyen beszédre lett fi­gyelmes. Kihajolt az ágak közül, hogy jobban láthassa a fa alatt állókat. Egy kisfiút és egy Kislányt látott, akik egyre csak őt nézték. — A harkály szorgalmas madár — szólt a kisfiú, — és hasznos is. — Valóban az — szólt a kislány, — csak kár hogy nem tud énekelni. Madár ének nélkül olyan, mint tél hó nélkül. A harkály nagyon szomo­rú lett. Hát szárnya nincs-e és nem repül-e? Talán nem pusztítja a káros rovarokat? ÉS mégsem tekintik igazi madárnak! Sokáig töprengett, végül elhatározta, hogy meg­tanul énekelni. Kényelmesen elhelyezke­dett az egyik faágon, mély lélegzetet vett. majd kitátot­ta a csőrét de bizony ének helyett csak egy rekedtes, krákogó hang tört fel a tor­kából. A szegény szerencsét­len félénken körülnézett, va­jon nem hallgatja-e őt vala­ki. Ismét megkísérelte az éneklést. Semmi. Hát ez már baj, nagy baj. Hogyan mu­tatkozhat így az emberek előtt. És a március is már szikrát vet, a tavaszi vizek is kéklenek az ég tengerében. Hogyan lesz meg ének nél­kül? A harkály elrepült testvé­reihez, a cinkékhez. — Kedves cinkék, tanítsa­tok meg énekelni, hogy én is úgy énekeljek, mint a többi Úttörő­posta dőt a mi csoportunk nyerte, ennek különösen örültünk.'* Tóth Mariann és Lukács Márton (12. sz. ált. isk. Nyír­egyháza) egy mozgalomról írt. Iskolánkban újra meg­szerveztük a Jó tanuló, jó sportoló mozgalmat. Ebben az évben is szoros versenyre van kilátás. A pontozás a tanulmányi eredmény és az úttörő olimpián elért helye­zések szerint történik. Az út­törő tanács úgy döntött, hogy a tiszta jeles — öt pont, a többségében jeles és jó — négy pont, közepes, jó és je­les jegyek — három pont, az elégséges, jó, jeles és közepes osztályzatok — két pontot érnek. Az úttörő olimpián való részvételt is pontozás­sal jutalmazzuk. helyezés szerint. Az első fjú és láfiy neve rákerül az iskola vit­rinjében látható kupára Az évzáró ünnepélyen a moz­galom győztesei oklevél é* könyvjutalomban részesül­nek.” Gyarmathy Zita (II. Rakó* czi Ferenc Úttörőcsapat, Vá- sárosnamény) egy izgalma* túráról számol be levelében. „Csapatunk a forradalmi if­júsági napok keretében tú­rát szervezett, amely márci­us 21-én az Országos Úttörő­elnökség riadójával kezdő­dött. Az őrsök búvóhelyükön találkoztak. Innen az állo­másokra mentek, ahol külön­böző jellegű feladatokat kel­lett megoldani. Az egyik ál­lomáson történelmi, a mási­kon politikai, a harmadikon irodalommal kapcsolatos fel­adatokat oldottunk meg. Mindenhová énekszóval vo­nultunk be, zengett az egész iskola. Az állomásfőnökök a a menetlevelekre írták a pontokat. Ezután útjelek alapján a sportpályára men­tünk, ahol honvédelmi fel­adatokat oldottunk meg. A túra értékelése az április 4-1 csapatgyűlésen volt, amely­nek végén a chilei terror el­len röpgyűlést is szervez­tünk.” énekes madár. — Még nincs itt az ideje, még hűvös van, jöjj, hg majd kimelegszik az idő, akkor majd megtanítunk. — csicse­regték a fürge cinkék. Ekkor a harkály elrepült a pacsirtához. — Később — szólt a pa­csirta — hiszen te magad i* tudod, mi munkádba kerül kikutadnod a fa kérge alól a kártékony lárvákat és rova­rokat. Ezután a harkály útnak i»-' dúlt, hogy megkeresse a ká­rogó varjúkat, a hollónál is megállt egy pór szóra, de mindenki elutasította őt Nagy bánatában nagyot kop­pantott az öreg fenyőfa ágá­ba oly erővel, hogy a fenyő ága csengő hangot hallatott. Ez a csengő-bongó hang be­töltötte az egész hatalmas erdőt. Talán a fenyő dalolna? Bizony az! Kipi-kopi! Kin- kop! visszhangzott a levegő­ben. Ez csodálatos! A har­kály nagyon megörült és ko­pogtatni kezdte a szomszédos fák ágait — és csodák csodá­ja. azok is dalra fakadtak. E varázslatos dalra odare­pült a sok-sok madár. Lete­lepedtek az ágakra és hall­gatták a csodálatos zenét, amely elbűvölte őket. A harkály pedig egyre csak kopogtatta az ágakat, akár­csak a hárfa húrjait ütögetné. Az énekes madarak elne­vették magukat: Kip. kip, köp, köp, micso­da dal ez? Micsoda dal ez? — A tavasz dala! — su­sogta az erdő. — Ez az. a dal, amelyet mindenki oly türel­metlenül vár. Szlovákból fordította: tfy, Papp Sándorné Fontos telefon. Halló, halló... (MTI fotó Petrovlts László - KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents